JW subtitle extractor

Üdvözlünk benneteket, testvérek!
A legutóbbi friss hírek óta még
két különleges kongresszus volt.
Mindkettő Chilében.
Több mint 4700 küldött érkezett 21 országból.
A két kongresszuson együttvéve több mint
17 000 volt a résztvevők csúcslétszáma,
és 123-an keresztelkedtek meg.
Ezek a kongresszusok
mindenkire nagy hatással voltak.
Az egyik küldött, Jonathan
így fejezte ki az érzéseit:
„Elképesztő, hogy milyen sok
szeretetet kaptunk tőletek
már onnantól kezdve, hogy
üdvözöltetek a reptéren.
Fantasztikusak voltak a programok,
és rengeteg szép ajándékot kaptunk.
Kedvesen segítettetek nekünk a hotelban, és
a kongresszusi napokon is jó volt együtt lenni!
Csodálatos volt!
Hálásak vagyunk Jehovának, amiért részünk
lehetett ebben a különleges élményben.”
Egy másik küldött, Jésica pedig ezt mondta:
„Köszönjük, hogy adtatok
egy kis ízelítőt az új világból!”
A közelmúltban több természeti
katasztrófa is történt.
Szeptember közepén a Boris ciklon
heves esőzéseket és viharos szelet
okozott Európa középső részén.
Több száz testvérünk szorult segítségre,
és el kellett hagyniuk az otthonukat.
Ezzel egy időben Afrika déli részét
régóta tartó, példátlan aszály sújtja.
A fiókhivatalok, például a malawi,
a mozambiki és a zimbabwei,
több tízezer testvérünkről gondoskodik,
hogy legyen elég ennivalójuk.
Szeptember végén és október elején
az Egyesült Államok délkeleti részén
a Helene és a Milton hurrikán
okozott súlyos károkat.
Áradásokat és földcsuszamlásokat
hoztak magukkal.
Sajnos három testvérünk életét vesztette.
Több mint 11 000 testvérünknek
kellett elhagynia az otthonát.
A viharok 17 királyságtermet
és több mint 2500 testvérünk otthonát
rongálták vagy semmisítették meg.
Továbbra is imádkozunk a testvéreinkért,
akik átélték ezeket a katasztrófákat.
Hálásak vagyunk az önkénteseknek,
akik részt vesznek a segélyakciókban.
És nagyra értékeljük az adományaitokat is,
amelyek lehetővé teszik, hogy
támogassuk a drága testvéreinket,
amikor ilyen szörnyű helyzetbe kerülnek.
Néhány héttel ezelőtt, szeptember 27-én
Eritreában a rendőrség razziát
tartott egy magánotthonban,
ahol a testvéreink épp egy
békés összejövetelt tartottak.
24 testvért és testvérnőt tartóztattak le,
és köztük volt két kiskorú gyermek is.
Később őket elengedték.
Mindez körülbelül 30 évvel azután történt,
hogy Eritrea elnöke kiadott egy rendeletet,
amellyel megfosztotta Jehova
Tanúit az állampolgárságuktól.
Ez a rendelet ’94 óta van érvényben,
és nagyon megnehezíti a testvéreink életét.
Nem lehet saját ingatlanuk, nem indíthatnak
vállalkozást, és munkát is nehezen találnak.
A razzia után néhány nappal
a rendőrség bebörtönözte egy 85 éves
testvérnőnket, Letebrhan Tesfay-t.
Letebrhan testvérnő az elsők közt volt, akik
elkezdték tanulmányozni a Bibliát Eritreában.
1957-ben keresztelkedett meg.
Nyolc gyermeke és nyolc unokája
szintén Jehovát szolgálja.
A lánya, Hadassa Zerisenay
vele együtt van börtönben.
Saron Ghebru testvérnőt
és a férjét is letartóztatták.
A testvérnőnk hat hónapos terhes.
Saron testvére, Henok is
börtönben van 2005 januárja óta.
Jelenleg ő van a legrégebb óta
bebörtönözve az eritreai testvérek közül.
A november 1-jei adatok szerint
64 testvérünk van börtönben Eritreában.
Kitartóan imádkozunk azért a 223 hittársunkért,
akik a világ különböző részein
jelenleg is börtönben vannak.
Idén az évi közgyűlésen, vagyis október
5-én elhangzott egy izgalmas bejelentés.
Jody Jedele és Jacob Rumph testvért
kinevezték, hogy szolgáljanak
a vezetőtestület tagjaiként.
Örülünk neki, hogy itt vannak
most velünk a stúdióban.
Beszélgessünk velük egy kicsit,
hogy jobban megismerjük őket.
– Szervusztok!
Természetesen sok kérdésünk lenne hozzátok.
De most először beszélgessünk arról,
hogy hogyan ismertétek és
szerettétek meg Jehovát.
Szóval, mi indított titeket arra, hogy
Jehova szolgálatát válasszátok?
– Én az igazságban nőttem fel.
Apa a ’40-es években keresztelkedett meg,
és hűséges volt egészen a haláláig.
Anya az ’50-es években lett testvérnő.
Nagyon szerették Jehovát és a szervezetet.
Ez segített nekem és a húgomnak,
hogy mi is közel kerüljünk Jehovához.
Ahogyan tanítottak a Bibliából, egyértelmű
volt számomra, hogy ez az igazság.
De ami igazán meggyőzött arról,
hogy nincs értelme máshogy élni,
az a testvérek közti őszinte szeretet.
Például a nyári szünetekben az ország
minden részéről jöttek testvérek prédikálni
a hozzánk közel lévő ki nem utalt területekre.
Mivel ők is mind Jehovát szolgálták,
hiába nem ismertük egymást,
amint megérkeztek, olyan volt,
mintha családtagok lettek volna.
Ez nagyon nagy hatással volt rám.
– Nekem pedig a szüleim
fiatalon ismerték meg Jehovát.
De gyerekkoromban anya tétlen volt.
Apa pedig még nem volt Tanú.
Bár emiatt a gyülekezettel nem
igazán volt kapcsolatunk,
anya megtanított néhány alapdolgot.
Például, hogy Isten neve Jehova,
hogy csak hozzá szabad imádkozni,
és hogy a föld hamarosan paradicsom lesz.
Évente egyszer-kétszer meglátogattuk
apukámnak az anyukáját.
Ő egy nagyon hűséges testvérnő volt,
és ezért nagyon jó tulajdonságai voltak.
Ez és a szavai arra ösztönöztek, hogy
én is ismerjem meg jobban Jehovát.
Ezért 13 éves koromban elmondtam
anyának, hogy szeretnék tanulmányozni.
Úgy voltam vele, ha tényleg ez az igazság,
akkor én is szeretnék Jehova Tanúja lenni.
Ha pedig mégsem az, akkor
legalább jó ember leszek.
Érdekes, hogy anyukám is
pont azon gondolkodott,
hogy szeretné újra szolgálni Jehovát,
ezért együtt haladtunk előre.
Szóval, elkezdtem tanulmányozni,
és hamarosan felismertem,
hogy tényleg ez az igazság.
Anya újra tevékeny lett,
én pedig egy hónapra rá
kereszteletlen hírnök lettem.
Nagyon boldog vagyok, hogy most a közeli
családtagjaim mind Jehovát szolgálják,
és nagyon szép példák nekem.
– Rumph testvér, mi ösztönzött arra,
hogy elkezdd a teljes idejű szolgálatot?
– Nekem sokat segített az úttörők jó példája,
akik a szolgálat köré építették az életüket.
Emellett voltak körzetfelvigyázók,
akik sokat törődtek velem,
és ez nagyon nagy hatással volt rám.
Láttam, hogy milyen boldogok,
és hogy milyen jó élményeik vannak
a ritkán bemunkált területeken.
Voltak, akik más országba is
elmentek, hogy ott szolgáljanak.
Emiatt én is vágytam arra,
hogy misszionárius legyek.
Ezért a középiskola után
elkezdtem az úttörőzést.
– Az én történetem is hasonló, mint Jake-é.
Olyanok vettek körül, akik élvezték a szolgálatot.
A szüleim is buzgók voltak.
Mielőtt megszülettem,
mindketten úttörők voltak.
Később az anyukám újra
úttörő lett, és a mai napig az.
A nyári szünetekben az egész
család kisegítő úttörőzött.
Együtt prédikáltunk a körzetfelvigyázóval.
És szinte minden nyáron ellátogattunk a Bételbe.
Ezekből az élményekből
egyértelmű volt számomra,
hogy a teljes idejű szolgálat a legjobb életcél.
Szóval, középiskola után úttörő lettem,
és 19 évesen a Bételbe kerültem.
A húgom és a férje is szolgáltak a Bételben.
– Milyen feladataitok voltak az évek
során, és hogyan segítettek ezek fejlődni?
– Wallkillban, a Bételben először takarítottam.
Nagyszerű csapatunk volt,
és szerettünk együtt dolgozni.
Gyakran változott, hogy kikkel
dolgozok, vagy hogy mi a feladat.
Szóval, hamar megtanultam, hogy
mennyire fontos, hogy rugalmas legyek.
Két és fél év múlva irodára kerültem,
ahol személyzeti és egészségügyi
dolgokkal foglalkoztam,
például a misszionáriusok orvosi ellátásával.
Miután Damarisszal összeházasodtunk,
Brooklynba kerültünk,
és továbbra is egészségügyi
dolgokkal foglalkoztam.
De aztán 2005-ben úttörők lettünk,
hogy gondoskodni tudjunk a szüleinkről.
Én mellette a kórházi összekötő bizottságban
és a területi építőbizottságban szolgáltam.
Nyolc évvel később visszahívtak minket a
warwicki építkezésre egy kéthetes feladatra.
És hát egy kicsit hosszabbra sikerült,
hiszen azóta is a Bételben szolgálunk.
2015-ben áthelyeztek minket Pattersonba,
hogy az új helyi tervezési és
kivitelezési osztályon segítsek.
2018-ban a htk Wallkillba költözött.
Így visszakerültünk oda, ahonnan indultunk.
Aztán 2021-ben a kórházi
információs osztályon szolgáltam.
2022-ben pedig Warwickba kerültünk, hogy
a kórházi információs szolgálatnál dolgozzak.
Bármelyik osztályon is szolgáltam,
sokat tanultam a szellemi gondolkodású
testvérektől és testvérnőktől.
Ösztönző volt látni, hogy a testvérek, akiknek
nagy felelősséggel járó feladataik vannak,
milyen kedvesen és alázatosan
szolgáltak együtt másokkal,
és szívesen megosztották
velünk a tapasztalataikat.
És amikor úttörők voltunk, láttuk, hogy a szülők
milyen ügyesen nevelik a gyermekeiket,
és hogy a testvérek milyen
lelkesek Jehova imádatában.
Hálás vagyok ezekért a jó példákért.
Jehova népe csodálatos.
– Ami engem illet, rám egy előadás volt
nagy hatással a ’98-as nyári kongresszuson.
Abban felsoroltak pár országot,
ahol szükség lenne úttörőkre.
Az egyik ezek közül Ecuador volt.
Így hát, imádkoztam, átgondoltam a
körülményeimet, utánajártam pár dolognak,
és végül írtam az ecuadori fiókhivatalnak,
hogy tájékoztatást kérjek.
Miután elmentem felmérni a terepet,
Jehova segítségével oda is tudtam költözni.
A terület akkoriban egyszerűen fantasztikus volt.
Sokan őszintén keresték az igazságot.
Így az álmom, hogy misszionárius
legyek, valóra vált.
De a legnagyobb áldás az volt,
hogy Ecuadorban találkoztam
a drága feleségemmel, Ingával.
Az esküvő után Ecuadorban maradtunk,
és ott szolgáltunk, ahol nagyobb a szükség.
Aztán néhány évvel később
kineveztek minket különleges úttörőnek,
majd pedig elkezdtük a körzetmunkát.
Az egyik körzetünkben néhány gyülekezetet
a dzsungelben látogattunk meg,
ezt nagyon élveztük.
Aztán meglepődtünk, amikor 2011-ben
meghívtak bennünket
a Gileád-iskola 132. osztályába.
Óriási megtiszteltetés volt ott lenni.
Az iskola után rengeteg
változásban volt részünk.
Több országban is szolgáltunk,
és sokféle feladatot láttunk el.
De bármit is csináltunk, megtanultuk,
hogy csak azzal foglalkozzunk,
hogy a lehető legjobbat adjuk
Jehovának minden egyes nap,
és ne aggódjunk olyan dolgok miatt,
amiket nem tudunk befolyásolni.
Egy másik dolog, amit tanultunk, hogy nem
a helytől lesz különleges egy megbízatás,
hanem az emberektől,
akikkel együtt szolgálunk.
Sok drága testvért ismertünk
és szerettünk meg az évek alatt.
– Van olyan bibliavers, ami segít most
nektek az új megbízatásotokban?
– Nekem Józsué példája segít,
és az, amit Jehova mondott neki,
amikor ő kapott új feladatot.
Józsué igazán bátran szolgálta
Jehovát évtizedeken át.
Ott volt a Vörös-tengernél,
ő vezette a csatát az amálekiták ellen,
kém is volt,
és hosszú éveken át támogatta
Mózest sok nehéz helyzetben.
Ezért érdekes, hogy mit mondott
neki Jehova a Józsué 1:9-ben.
Ezt mondta:
„Hát nem parancsoltam meg neked?
Légy bátor és erős!
Ne félj és ne rettegj...!”
Ezután Jehova elmondja Józsuénak, hogy
miért tudja majd jól ellátni a feladatát.
Így folytatta:
„mert Jehova, a te Istened
veled van, bárhová mész!”
És ez a lényeg.
Jehova velünk van, mikor új feladatot kapunk.
Ha visszagondolok a korábbi
feladataimra, mindegyikben támogatott.
Ezért tudom, hogy most is segíteni fog.
Tetszik az a részlet abban, amit
Jehova mondott Józsuénak,
hogy vele lesz, személyesen vele.
És Jehova nem változott.
Ezért nem az a lényeg, hogy én mit tudok
megtenni, hanem hogy ő mit tud megtenni.
És Jehova bármire képes.
Ő minden egyes szolgáját támogatja.
Ezért biztos vagyok benne, hogy
engem is támogatni fog, velem lesz.
Segíteni fog az új feladatomban.
Ez megnyugtat.
– Én úgy érzem magam, mint
Gedeon, amikor új feladatot kapott.
Egy egyszerű családból származott,
és nem gondolta, hogy bármit is
meg tudna változtatni Izraelben.
De Jehova egy angyal által
emlékeztette őt egy fontos dologra.
A Bírák 6:14-ben ezt mondta neki:
„Menj azzal az erővel, amid van, és ki
fogod szabadítani Izraelt Midián markából.
Hát nem én küldelek téged?!”
Igazából Gedeon a saját erejéből nem
sok mindent tudott volna megvalósítani.
Szóval, Jehova lényegében ezt mondta neki:
„Te csak add, amit tudsz,
a többit pedig bízd rám.”
Őszintén szólva, amikor kineveztek, a
feleségemmel együtt nagyon megijedtünk.
De igyekszünk követni Gedeon példáját.
Próbáljuk a legjobbat adni,
és a többit Jehovára bízni.
Végül is ez az ő munkája,
és ő gondoskodni fog arról,
hogy jól legyen ellátva.
– Köszönjük, testvérek.
Emlékszem, hogy amikor 30 évvel ezelőtt
engem neveztek ki a vezetőtestületbe,
voltak hasonló érzéseim.
Biztos, hogy titeket is támogatni fog Jehova.
Nagyon örülünk, hogy most már
ti is a vezetőtestületben szolgáltok.
Áldjon meg titeket Jehova
ebben az új megbízatásban!
Testvérek, továbbra is
imádkozunk mindannyiótokért,
és nagyon szeretünk titeket.
Ez a JW TV különkiadása volt
Jehova Tanúi főhivatalából.

2024 – Friss hírek a vezetőtestülettől (7. rész)
- 

2024 – Friss hírek a vezetőtestülettől (7. rész)

Üdvözlünk benneteket, testvérek!
A legutóbbi friss hírek óta még
két különleges kongresszus volt.
Mindkettő Chilében.
Több mint 4700 küldött érkezett 21 országból.
A két kongresszuson együttvéve több mint
17 000 volt a résztvevők csúcslétszáma,
és 123-an keresztelkedtek meg.
Ezek a kongresszusok
mindenkire nagy hatással voltak.
Az egyik küldött, Jonathan
így fejezte ki az érzéseit:
„Elképesztő, hogy milyen sok
szeretetet kaptunk tőletek
már onnantól kezdve, hogy
üdvözöltetek a reptéren.
Fantasztikusak voltak a programok,
és rengeteg szép ajándékot kaptunk.
Kedvesen segítettetek nekünk a hotelban, és
a kongresszusi napokon is jó volt együtt lenni!
Csodálatos volt!
Hálásak vagyunk Jehovának, amiért részünk
lehetett ebben a különleges élményben.”
Egy másik küldött, Jésica pedig ezt mondta:
„Köszönjük, hogy adtatok
egy kis ízelítőt az új világból!”
A közelmúltban több természeti
katasztrófa is történt.
Szeptember közepén a Boris ciklon
heves esőzéseket és viharos szelet
okozott Európa középső részén.
Több száz testvérünk szorult segítségre,
és el kellett hagyniuk az otthonukat.
Ezzel egy időben Afrika déli részét
régóta tartó, példátlan aszály sújtja.
A fiókhivatalok, például a malawi,
a mozambiki és a zimbabwei,
több tízezer testvérünkről gondoskodik,
hogy legyen elég ennivalójuk.
Szeptember végén és október elején
az Egyesült Államok délkeleti részén
a Helene és a Milton hurrikán
okozott súlyos károkat.
Áradásokat és földcsuszamlásokat
hoztak magukkal.
Sajnos három testvérünk életét vesztette.
Több mint 11 000 testvérünknek
kellett elhagynia az otthonát.
A viharok 17 királyságtermet
és több mint 2500 testvérünk otthonát
rongálták vagy semmisítették meg.
Továbbra is imádkozunk a testvéreinkért,
akik átélték ezeket a katasztrófákat.
Hálásak vagyunk az önkénteseknek,
akik részt vesznek a segélyakciókban.
És nagyra értékeljük az adományaitokat is,
amelyek lehetővé teszik, hogy
támogassuk a drága testvéreinket,
amikor ilyen szörnyű helyzetbe kerülnek.
Néhány héttel ezelőtt, szeptember 27-én
Eritreában a rendőrség razziát
tartott egy magánotthonban,
ahol a testvéreink épp egy
békés összejövetelt tartottak.
24 testvért és testvérnőt tartóztattak le,
és köztük volt két kiskorú gyermek is.
Később őket elengedték.
Mindez körülbelül 30 évvel azután történt,
hogy Eritrea elnöke kiadott egy rendeletet,
amellyel megfosztotta Jehova
Tanúit az állampolgárságuktól.
Ez a rendelet ’94 óta van érvényben, 
és nagyon megnehezíti a testvéreink életét.
Nem lehet saját ingatlanuk, nem indíthatnak
vállalkozást, és munkát is nehezen találnak.
A razzia után néhány nappal
a rendőrség bebörtönözte egy 85 éves
testvérnőnket, Letebrhan Tesfay-t.
Letebrhan testvérnő az elsők közt volt, akik
elkezdték tanulmányozni a Bibliát Eritreában.
1957-ben keresztelkedett meg.
Nyolc gyermeke és nyolc unokája
szintén Jehovát szolgálja.
A lánya, Hadassa Zerisenay
vele együtt van börtönben.
Saron Ghebru testvérnőt
és a férjét is letartóztatták.
A testvérnőnk hat hónapos terhes.
Saron testvére, Henok is
börtönben van 2005 januárja óta.
Jelenleg ő van a legrégebb óta
bebörtönözve az eritreai testvérek közül.
A november 1-jei adatok szerint
64 testvérünk van börtönben Eritreában.
Kitartóan imádkozunk azért a 223 hittársunkért,
akik a világ különböző részein
jelenleg is börtönben vannak.
Idén az évi közgyűlésen, vagyis október
5-én elhangzott egy izgalmas bejelentés.
Jody Jedele és Jacob Rumph testvért
 kinevezték, hogy szolgáljanak
a vezetőtestület tagjaiként.
Örülünk neki, hogy itt vannak
most velünk a stúdióban.
Beszélgessünk velük egy kicsit,
hogy jobban megismerjük őket.
– Szervusztok!
Természetesen sok kérdésünk lenne hozzátok.
De most először beszélgessünk arról,
hogy hogyan ismertétek és
szerettétek meg Jehovát.
Szóval, mi indított titeket arra, hogy
Jehova szolgálatát válasszátok?
– Én az igazságban nőttem fel.
Apa a ’40-es években keresztelkedett meg,
és hűséges volt egészen a haláláig.
Anya az ’50-es években lett testvérnő.
Nagyon szerették Jehovát és a szervezetet.
Ez segített nekem és a húgomnak,
hogy mi is közel kerüljünk Jehovához.
Ahogyan tanítottak a Bibliából, egyértelmű
volt számomra, hogy ez az igazság.
De ami igazán meggyőzött arról,
hogy nincs értelme máshogy élni,
az a testvérek közti őszinte szeretet.
Például a nyári szünetekben az ország
minden részéről jöttek testvérek prédikálni
a hozzánk közel lévő ki nem utalt területekre.
Mivel ők is mind Jehovát szolgálták,
hiába nem ismertük egymást,
amint megérkeztek, olyan volt,
mintha családtagok lettek volna.
Ez nagyon nagy hatással volt rám.
– Nekem pedig a szüleim
fiatalon ismerték meg Jehovát.
De gyerekkoromban anya tétlen volt.
Apa pedig még nem volt Tanú.
Bár emiatt a gyülekezettel nem
igazán volt kapcsolatunk,
anya megtanított néhány alapdolgot.
Például, hogy Isten neve Jehova,
hogy csak hozzá szabad imádkozni,
és hogy a föld hamarosan paradicsom lesz.
Évente egyszer-kétszer meglátogattuk
apukámnak az anyukáját.
Ő egy nagyon hűséges testvérnő volt,
és ezért nagyon jó tulajdonságai voltak.
Ez és a szavai arra ösztönöztek, hogy
én is ismerjem meg jobban Jehovát.
Ezért 13 éves koromban elmondtam
anyának, hogy szeretnék tanulmányozni.
Úgy voltam vele, ha tényleg ez az igazság,
akkor én is szeretnék Jehova Tanúja lenni.
Ha pedig mégsem az, akkor
legalább jó ember leszek.
Érdekes, hogy anyukám is
pont azon gondolkodott,
hogy szeretné újra szolgálni Jehovát,
ezért együtt haladtunk előre.
Szóval, elkezdtem tanulmányozni,
és hamarosan felismertem,
hogy tényleg ez az igazság.
Anya újra tevékeny lett,
én pedig egy hónapra rá
kereszteletlen hírnök lettem.
Nagyon boldog vagyok, hogy most a közeli
családtagjaim mind Jehovát szolgálják,
és nagyon szép példák nekem.
– Rumph testvér, mi ösztönzött arra,
hogy elkezdd a teljes idejű szolgálatot?
– Nekem sokat segített az úttörők jó példája,
akik a szolgálat köré építették az életüket.
Emellett voltak körzetfelvigyázók,
akik sokat törődtek velem, 
és ez nagyon nagy hatással volt rám.
Láttam, hogy milyen boldogok,
és hogy milyen jó élményeik vannak
a ritkán bemunkált területeken.
Voltak, akik más országba is
elmentek, hogy ott szolgáljanak.
Emiatt én is vágytam arra,
hogy misszionárius legyek.
Ezért a középiskola után
elkezdtem az úttörőzést.
– Az én történetem is hasonló, mint Jake-é.
Olyanok vettek körül, akik élvezték a szolgálatot.
A szüleim is buzgók voltak.
Mielőtt megszülettem,
mindketten úttörők voltak.
Később az anyukám újra
úttörő lett, és a mai napig az.
A nyári szünetekben az egész
család kisegítő úttörőzött.
Együtt prédikáltunk a körzetfelvigyázóval.
És szinte minden nyáron ellátogattunk a Bételbe.
Ezekből az élményekből
egyértelmű volt számomra,
hogy a teljes idejű szolgálat a legjobb életcél.
Szóval, középiskola után úttörő lettem,
és 19 évesen a Bételbe kerültem.
A húgom és a férje is szolgáltak a Bételben.
– Milyen feladataitok voltak az évek
során, és hogyan segítettek ezek fejlődni?
– Wallkillban, a Bételben először takarítottam.
Nagyszerű csapatunk volt,
és szerettünk együtt dolgozni.
Gyakran változott, hogy kikkel
dolgozok, vagy hogy mi a feladat.
Szóval, hamar megtanultam, hogy
mennyire fontos, hogy rugalmas legyek.
Két és fél év múlva irodára kerültem,
ahol személyzeti és egészségügyi
dolgokkal foglalkoztam,
például a misszionáriusok orvosi ellátásával.
Miután Damarisszal összeházasodtunk,
Brooklynba kerültünk,
és továbbra is egészségügyi
dolgokkal foglalkoztam.
De aztán 2005-ben úttörők lettünk,
hogy gondoskodni tudjunk a szüleinkről.
Én mellette a kórházi összekötő bizottságban
és a területi építőbizottságban szolgáltam.
Nyolc évvel később visszahívtak minket a
warwicki építkezésre egy kéthetes feladatra.
És hát egy kicsit hosszabbra sikerült,
hiszen azóta is a Bételben szolgálunk.
2015-ben áthelyeztek minket Pattersonba,
hogy az új helyi tervezési és
kivitelezési osztályon segítsek.
2018-ban a htk Wallkillba költözött.
Így visszakerültünk oda, ahonnan indultunk.
Aztán 2021-ben a kórházi
információs osztályon szolgáltam.
2022-ben pedig Warwickba kerültünk, hogy
a kórházi információs szolgálatnál dolgozzak.
Bármelyik osztályon is szolgáltam,
sokat tanultam a szellemi gondolkodású
testvérektől és testvérnőktől.
Ösztönző volt látni, hogy a testvérek, akiknek
nagy felelősséggel járó feladataik vannak,
milyen kedvesen és alázatosan
szolgáltak együtt másokkal,
és szívesen megosztották
velünk a tapasztalataikat.
És amikor úttörők voltunk, láttuk, hogy a szülők
milyen ügyesen nevelik a gyermekeiket,
és hogy a testvérek milyen
lelkesek Jehova imádatában.
Hálás vagyok ezekért a jó példákért.
Jehova népe csodálatos.
– Ami engem illet, rám egy előadás volt
nagy hatással a ’98-as nyári kongresszuson.
Abban felsoroltak pár országot,
ahol szükség lenne úttörőkre.
Az egyik ezek közül Ecuador volt.
Így hát, imádkoztam, átgondoltam a
körülményeimet, utánajártam pár dolognak,
és végül írtam az ecuadori fiókhivatalnak,
hogy tájékoztatást kérjek.
Miután elmentem felmérni a terepet,
Jehova segítségével oda is tudtam költözni.
A terület akkoriban egyszerűen fantasztikus volt.
Sokan őszintén keresték az igazságot.
Így az álmom, hogy misszionárius
legyek, valóra vált.
De a legnagyobb áldás az volt,
hogy Ecuadorban találkoztam
a drága feleségemmel, Ingával.
Az esküvő után Ecuadorban maradtunk,
és ott szolgáltunk, ahol nagyobb a szükség.
Aztán néhány évvel később
kineveztek minket különleges úttörőnek,
majd pedig elkezdtük a körzetmunkát.
Az egyik körzetünkben néhány gyülekezetet
a dzsungelben látogattunk meg,
ezt nagyon élveztük.
Aztán meglepődtünk, amikor 2011-ben
meghívtak bennünket
a Gileád-iskola 132. osztályába.
Óriási megtiszteltetés volt ott lenni.
Az iskola után rengeteg
változásban volt részünk.
Több országban is szolgáltunk,
és sokféle feladatot láttunk el.
De bármit is csináltunk, megtanultuk,
hogy csak azzal foglalkozzunk,
hogy a lehető legjobbat adjuk
Jehovának minden egyes nap,
és ne aggódjunk olyan dolgok miatt,
amiket nem tudunk befolyásolni.
Egy másik dolog, amit tanultunk, hogy nem
a helytől lesz különleges egy megbízatás,
hanem az emberektől,
akikkel együtt szolgálunk.
Sok drága testvért ismertünk
és szerettünk meg az évek alatt.
– Van olyan bibliavers, ami segít most
nektek az új megbízatásotokban?
– Nekem Józsué példája segít,
és az, amit Jehova mondott neki,
amikor ő kapott új feladatot.
Józsué igazán bátran szolgálta
Jehovát évtizedeken át.
Ott volt a Vörös-tengernél,
ő vezette a csatát az amálekiták ellen,
kém is volt,
és hosszú éveken át támogatta
Mózest sok nehéz helyzetben.
Ezért érdekes, hogy mit mondott
neki Jehova a Józsué 1:9-ben.
Ezt mondta:
„Hát nem parancsoltam meg neked?
Légy bátor és erős!
Ne félj és ne rettegj...!”
Ezután Jehova elmondja Józsuénak, hogy
miért tudja majd jól ellátni a feladatát.
Így folytatta:
„mert Jehova, a te Istened
veled van, bárhová mész!”
És ez a lényeg.
Jehova velünk van, mikor új feladatot kapunk.
Ha visszagondolok a korábbi
feladataimra, mindegyikben támogatott.
Ezért tudom, hogy most is segíteni fog.
Tetszik az a részlet abban, amit
Jehova mondott Józsuénak,
hogy vele lesz, személyesen vele.
És Jehova nem változott.
Ezért nem az a lényeg, hogy én mit tudok
megtenni, hanem hogy ő mit tud megtenni.
És Jehova bármire képes.
Ő minden egyes szolgáját támogatja.
Ezért biztos vagyok benne, hogy
engem is támogatni fog, velem lesz.
Segíteni fog az új feladatomban.
Ez megnyugtat.
– Én úgy érzem magam, mint
Gedeon, amikor új feladatot kapott.
Egy egyszerű családból származott,
és nem gondolta, hogy bármit is
meg tudna változtatni Izraelben.
De Jehova egy angyal által
emlékeztette őt egy fontos dologra.
A Bírák 6:14-ben ezt mondta neki:
„Menj azzal az erővel, amid van, és ki
fogod szabadítani Izraelt Midián markából.
Hát nem én küldelek téged?!”
Igazából Gedeon a saját erejéből nem
sok mindent tudott volna megvalósítani.
Szóval, Jehova lényegében ezt mondta neki:
„Te csak add, amit tudsz,
a többit pedig bízd rám.”
Őszintén szólva, amikor kineveztek, a
feleségemmel együtt nagyon megijedtünk.
De igyekszünk követni Gedeon példáját.
Próbáljuk a legjobbat adni,
és a többit Jehovára bízni.
Végül is ez az ő munkája,
és ő gondoskodni fog arról,
hogy jól legyen ellátva.
– Köszönjük, testvérek.
Emlékszem, hogy amikor 30 évvel ezelőtt
engem neveztek ki a vezetőtestületbe,
voltak hasonló érzéseim.
Biztos, hogy titeket is támogatni fog Jehova.
Nagyon örülünk, hogy most már
ti is a vezetőtestületben szolgáltok.
Áldjon meg titeket Jehova
ebben az új megbízatásban!
Testvérek, továbbra is
imádkozunk mindannyiótokért,
és nagyon szeretünk titeket.
Ez a JW TV különkiadása volt
Jehova Tanúi főhivatalából.


-