JW subtitle extractor

Nagyon sok szeretettel
üdvözlünk benneteket,
drága testvérek és testvérnők!
Ebben a videóban
arról lesz szó,
hogy hogyan segíthetnek a bibliai
alapelvek jó döntéseket hoznunk.
De előtte hallgassatok
meg néhány örömteli hírt.
Az utóbbi hetekben lezajlott
két különleges kongresszus.
Az egyiket május 23 és 25 között
tartottuk Bolíviában, Santa Cruzban.
Ez volt az eddigi legnagyobb
kongresszus Bolíviában.
Több mint 1900 küldött vett részt
rajta mintegy 10 országból.
A csúcslétszám 19 233 volt,
a keresztelkedők
száma pedig 277 volt.
A másik különleges kongresszust
Albániában, Tiranában tartottuk
június 13 és 15 között.
8987-en vettek részt rajta,
köztük mintegy
2000 küldött 17 országból.
Ez volt a legnagyobb kongresszus,
amit Jehova Tanúi valaha
tartottak Albániában.
A keresztelkedők
száma pedig 83 volt.
Milyen felüdítő látni,
amikor a rengeteg testvér együtt
egységben imádja Jehovát!
Az ilyen alkalmakról eszünkbe
juthat a 133. zsoltár 1. verse.
Itt ezt olvashatjuk:
„Milyen jó és milyen gyönyörűséges,
amikor a testvérek
együtt laknak, egységben!”
És most beszéljünk arról,
hogy keresztényekként hogyan
tudunk bölcs döntéseket hozni
a bibliai alapelvek segítségével,
ahelyett, hogy pusztán egy
szabálygyűjteményt követnénk.
Nézzünk egy egyszerű szemléltetést.
A szüleink azért állítottak fel nekünk
szabályokat, hogy megvédjenek.
Biztosan mondtak ilyesmit:
„Mindig fogd meg a kezem,
amikor átmegyünk az úttesten.”
A szüleink azért hoztak
ilyen szabályokat,
hogy megvédjenek
minket a veszélyektől.
De ahogy idősödünk,
már nincs szükségünk arra,
hogy fogjuk anya vagy apa kezét.
Azért, mert elmúlt a veszély?
Nem.
Inkább azért, mert megtanultuk,
hogy mennyire fontos körülnéznünk,
és hogyan kelhetünk át
biztonságosan az úton.
Végül is elég furcsa lenne,
ha egy egészséges 30 éves férfi
még mindig fogná az anyukája
kezét, amikor át akar kelni az úton.
Ehhez hasonlóan
az érett keresztényeknek
nincs szükségük minden
helyzetben szabályokra.
Inkább átgondolják
az adott helyzetet,
és hogy milyen bibliai
alapelvek vonatkoznak rá.
És ha valamire nincsen
konkrét törvény a Bibliában,
akkor a Biblia alapján
képzett lelkiismeretünk az,
ami segíthet jó döntést hozni.
Például eszünkbe juthatnak azok
a szimbólumok, jelek és szokások,
amelyeknek talán hamis
vallásos eredete van.
A testvéreink és testvérnőink
világszerte 240 országban élnek.
El tudjátok képzelni,
hogy ezekben az országokban
mennyi jelkép és szokás létezik?
Vajon mi segíthet nekünk eldönteni,
hogy mi az, ami elfogadható,
és mi az, ami nem?
Nézzünk meg három alapelvet,
amelyek segíthetnek jó döntést hozni.
Az első:
„Ezzel a szimbólummal vagy
szokással megsérteném Jehovát?”
A 2Korintusz 6:17-ből kiderül,
hogy mi az, ami sértő Jehovának.
Így szól:
„Így tehát jöjjetek ki közülük,
és különítsétek el magatokat
– ezt mondja Jehova –,
és ne érintsétek
többé a tisztátalant”,
„és én befogadlak titeket”.
Ebből jól látszik,
hogy távol kell tartani magunkat minden
olyan szimbólumtól és szokástól,
amelynek köze van a hamis
vallásokhoz vagy a spiritizmushoz.
A második:
„Milyen hatással lenne a döntésem
a testvérekre a gyülekezetben?”
A Róma 14:19 és 21
erre emlékeztet minket:
„Így hát törekedjünk olyasmikre,
amik elősegítik a békét,
és amikkel építjük egymást.”
„Ezért jobb, ha nem
eszel húst, nem iszol bort,
és nem teszel semmi olyat, ami
miatt megbotránkozik a testvéred.”
Lehet, hogy egy szimbólum vagy
egy szokás önmagában nem helytelen.
De még ha ez így is van,
akkor is figyelembe kell vennünk, hogy
a testvéreink mit gondolnak ezekről.
Sosem szeretnénk
olyat tenni, amiről tudjuk,
hogy megbotránkoztatnánk
vele a testvéreinket.
Mindamellett azt is
észben kell tartanunk,
hogy másoknak is joguk van ahhoz,
hogy a lelkiismeretük
alapján döntéseket hozzanak.
Ezt szeretnénk tiszteletben tartani.
A harmadik:
„Hogyan gondolkodnak
a környezetemben az emberek
az adott szimbólumról vagy szokásról?”
Bibliai alapelv:
1Korintusz 9:20, 21 és 23:
„A zsidóknak olyanná
lettem, mint aki zsidó,
hogy zsidókat nyerjek meg.
Noha én magam nem
vagyok törvény alatt,
a törvény alatt levőknek olyanná lettem,
mint aki törvény alatt van,
hogy törvény alatt
levőket nyerjek meg.
Noha nem vagyok
Isten törvénye nélkül,
hanem Krisztus
törvénye alatt vagyok,
a törvény nélkülieknek olyanná lettem,
mint aki törvény nélkül van,
hogy törvény nélkülieket nyerjek meg.”
„De mindent a jó hírért teszek,
hogy megoszthassam másokkal.”
Tehát az alapelv az az,
hogy figyelembe kell vennünk,
hogy mások hogyan éreznek
és mit gondolnak egy adott dologról.
Fontos tudnunk,
hogy a környezetünkben az emberek
hogyan gondolkodnak egy szimbólumról
vagy szokásról.
Elképzelhető, hogy ami az egyik
helyen vagy kultúrában sértő,
az egy másik országban
vagy kultúrában
teljesen elfogadható,
nincs vele probléma.
1976-ban az Ébredjetek! egyik angol
száma a következő kérdést tette fel:
„Hogyan gondolkodjon egy keresztény
olyan mintázatokról vagy formákról,
amelyek a múltban vagy egyes helyeken
kapcsolódtak a hamis imádathoz?
Talán eltűnődsz ezen, amikor
tapétát választasz az otthonodba,
vagy amikor vásárolni
akarsz egy nyakkendőt,
egy ruhát vagy valamilyen kiegészítőt,
például egy mandzsettagombot,
egy karkötőt vagy egy nyakláncot.
Sőt, még akkor is eszedbe juthat ez,
amikor lámpát vagy étkészletet keresel.
Ezért gondold át:
»Ez a mintázat kapcsolódik
valahogyan a bálványimádathoz?«”
Ezután a cikk
megfogalmazza a lényeget:
„Sok esetben egy forma vagy
mintázat jelentése idővel megváltozik.
Lehet, hogy valakinek
egy adott korban és helyen
egy mintázat valamilyen
jelentéssel bírt,
de máshol egy másik korban
már teljesen más jelentést
tulajdonítanak neki.”
„Tehát mit vegyen figyelembe
egy keresztény a döntései során?
Nem az a lényeg,
hogy mit jelentett egy szimbólum vagy
egy forma több ezer évvel ezelőtt,
vagy hogy mit gondolnak róla
az emberek a világ másik felén.
Nekünk az számít,
hogy hogyan vélekedik róla
a legtöbb ember ott, ahol élünk.”
Majd az Ébredjetek!-cikk
megemlít néhány szimbólumot,
amelyeket valamikor régen
a hamis imádathoz kötöttek,
de napjainkban már
nincs ilyen jelentésük.
A példák között szerepel a szívforma,
a Bourbon-liliom vagy francia liliom,
valamint a gránátalma.
Végül a cikk ezzel
a hasznos javaslattal zárul:
„Sokféle mintát felhasználtak
már a hamis imádatban.
Szóval, ha valaki veszi
az időt és a fáradságot,
hogy utánanézzen
minden egyes mintának,
akkor arra juthat, hogy szinte mindegyik
kapcsolódik a hamis imádathoz.
De miért tenne valaki ilyet?
Csak fölöslegesen felidegesítené magát.
És valóban így használná
fel legjobban az idejét?
Ha az emberek egy mintázatot vagy
formát alapvetően egy valláshoz kötnek,
akkor bölcsen tesszük,
hogyha kerüljük azt.
Vagy ha ott, ahol élünk, sokan sértőnek
tartanak egy formát vagy díszt,
érett keresztényekként valószínűleg
úgy döntünk, hogy nem használjuk azt,
mert nem szeretnénk
felzaklatni másokat
vagy megbotránkoztatni őket.”
Milyen hasznos tanácsok ezek, ugye!?
Ugyanez a helyzet a szokásokkal.
Idővel az emberek lehet, hogy
másképp tekintenek rájuk.
Az Ébredjetek! 2000.
január 8-i számában
volt ezzel kapcsolatban egy cikk.
A címe: „Kiegyensúlyozott nézet
a népszerű szokásokról”.
Ezt írta:
„A szokásokat átitatja a vallás.
Valójában sok szokás ősi babonákból
és nem bibliai eredetű vallásos
elképzelésekből alakult ki.”
A cikk megemlít jó néhány példát.
Ezeknek a szokásoknak egy része
a hamis vallásban gyökerezett.
De a cikk ezt mondja:
„Az évek során azonban a vallásos
képzettársítás elhalványult,
és manapság ezeknek
a gyakorlatoknak és szokásoknak
semmilyen vallásos jelentőségük sincs.”
Majd így folytatja:
„Elsősorban mire figyeljen
hát egy keresztény?
Bár lehetnek okok,
amelyek miatt meg kell vizsgálnunk
bizonyos szokások eredetét,
néhány esetben fontosabb
átgondolnunk azt,
hogy mit jelent a szokás a mi időnkben
és az azon a helyen élő
embereknek, ahol mi is élünk.
Ha egy szokásnak Írás-ellenes
vagy valamilyen más kedvezőtlen
jelentéstartalma van
az év egy adott szakában,
vagy bizonyos körülmények között,
akkor a keresztények
bölcsen úgy dönthetnek,
hogy nem tartják meg a szóban forgó
szokást abban az időszakban.”
Milyen példák juthatnak az eszünkbe?
Például, a szád elé teszed
a kezed, amikor ásítasz?
Régen ezt azért tették,
mert az emberek úgy hitték,
hogy ezzel megakadályozzák,
hogy a lelkük kimenjen,
elszálljon a testükből.
Vajon ma is így gondolják?
Napjainkban a legtöbben
csupán udvariasságból
teszik a szájuk elé a kezüket.
És egyáltalán nem kötik
ezt a spiritizmushoz.
És mit mondhatunk a karikagyűrűről?
Néhány történész azt
mondja a karikagyűrűről,
hogy pogány eredetű.
Azonban manapság, ha az emberek
valakin karikagyűrűt látnak,
nem gondolnak másra,
csak arra, hogy házas,
ennyi az egész.
Egy jó példa arra, hogy nem mindegy,
hogy mikor mit csinálunk, a fényfüzér.
Itt a főhivatalban, Warwickban
a bételesek szeretik kidíszíteni
az erkélyüket fehér fényfüzérekkel.
De leveszik azokat
novemberben és decemberben.
Vajon miért?
Mert a világnak ezen
a részén a fényfüzér
szorosan kapcsolódik a karácsonyhoz,
ez pedig egy hamis vallásos ünnep.
Éppen ezért a Bétel-család
jó példát mutat.
Még a látszatát is
szeretné elkerülni annak,
hogy megtart egy ilyen
hamis vallásos ünnepet.
Egy másik példa a pohárköszöntő,
valamint a koccintás.
Éveken át Jehova Tanúi
kerülték ezeket a szokásokat,
mert minden valószínűség szerint
hamis vallásos eredetük van.
Azonban elmondhatjuk, hogy
napjainkban a legtöbb helyen
a pohárköszöntő és a koccintás
már egyáltalán nem kapcsolódik
semmilyen hamis valláshoz.
Az emberek csak úgy tekintik,
mint ami egy baráti gesztus.
Éppen ezért a vezetőtestület
imával kísérve
újra megvizsgálta ezt a kérdést,
és arra a döntésre jutott, hogy
nincs szükség szabályra
a pohárköszöntővel és
a koccintással kapcsolatban.
Minden kereszténynek felelőssége,
hogy átgondolja az ebben
a videóban megbeszélt alapelveket.
És a Biblia alapján képzett
lelkiismerete segítségével
kell jó döntést hoznia.
Mit jelent ez?
Akkor most már elfogadható
a pohárköszöntő
bármikor, bármilyen helyzetben?
Természetesen nem.
Inkább arról van szó,
hogy nem szeretnénk
szabályokat felállítani.
Minden kereszténynek figyelembe
kell vennie a bibliai alapelveket,
és így kell jó döntést hoznia
minden egyes helyzetben.
Mivel rengetegféle helyzet
és szituáció merülhet fel
abban a 240 országban,
ahol Jehova népe él,
nagyon hálásak vagyunk,
hogy Jehova Istenünk
leíratta a Szavában ezeket
az értékes alapelveket.
Röviden tekintsük át ezeket.
Az első és legfontosabb:
szeretjük Jehovát,
és mindig szeretnénk
örömet szerezni neki.
Ezért jó, ha átgondoljuk:
„Megbántanám Jehovát
ezzel a pohárköszöntővel?”
Például valamilyen vallási vagy
nemzeti ünnep miatt hangzik el?
Vagy csak egy egyszerű
baráti gesztusról van szó?
Egy jókívánságról vagy ilyesmiről?
A második:
szeretjük a testvéreinket,
és nem szeretnénk semmi olyasmit
tenni, amivel megbántanánk őket.
Tiszteletben tartjuk az érzéseiket
és a lelkiismeretüket.
És a harmadik:
mivel szeretjük Jehovát
és az embereket,
odafigyelünk arra,
hogy általánosságban véve hogyan
tekintenek egy szokásra a kultúránkban
és a környezetünkben.
Szóval, mit tanultunk?
Jehova nem terhel minket
rengeteg fölösleges szabállyal.
Ehelyett kedvesen alapelvekről
gondoskodik a Szavában.
A segítségükkel bölcs
és jól átgondolt döntéseket tudunk hozni
a szimbólumokkal és
szokásokkal kapcsolatban.
Arról is szó volt, hogy tartsuk
tiszteletben mások lelkiismeretét,
és hogy sose akarjuk rájuk
erőltetni a saját véleményünket.
Döntési szabadságunk van,
és tartsuk tiszteletben, hogy
Jehova ezt másoknak is megadta.
Alkalmazzuk szeretettel és
tisztánlátással a bibliai alapelveket.
Így egységesek maradunk,
és nem botránkoztatunk meg másokat.
Miért imádkozzunk hát?
Azért, amit Pál apostol
írt az Efézus 4:13-ban.
Legyen az a célunk,
hogy egységre jussunk
„mindnyájan a hitben és Isten
Fiának a pontos ismeretében”.
És arra is ösztönöz minket Pál,
hogy érjük el „a felnőtt férfi szintjét,
azt a termetet, amely Krisztus
teljessége szerint való.”
Drága testvérek és drága testvérnők!
Szeretnénk, ha tudnátok,
hogy nagyon szeretünk titeket.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok.
Ez a JW TV különkiadása volt
Jehova Tanúi főhivatalából.

2025 – Friss hírek a vezetőtestülettől (4. rész)