00:00:09
Sok élőlény elsősorban a látás által
érzékeli a környezetét.00:00:14
00:00:15
De mi a helyzet azokkal az állatokkal,
amiknek ez kevés vagy szinte lehetetlen.00:00:21
00:00:23
Bizonyos állatok hang alapján érzékelik,
amit nem látnak.00:00:27
00:00:27
Ezt a visszhang alapú tájékozódást
echolokációnak nevezik.00:00:31
00:00:31
A legtöbb denevérfaj képes erre,00:00:34
00:00:34
de az élőhelyükön nem könnyű így tájékozódniuk,
mert általában zsúfoltan élnek.00:00:40
00:00:41
Folyamatosan figyelembe kell venniük,
hogy mi történik körülöttük.00:00:46
00:00:46
Hogyan teszik ezt?00:00:47
00:00:48
A torkukban vagy a nyelvükben lévő izmok gyors
összehúzásával sok rövid hanghullámot bocsátanak ki,00:00:54
00:00:54
majd miután meghallgatták a visszhangokat,
ki is elemzik azokat.00:00:59
00:00:59
A visszhangok érkezési idejéből pontosan
meg tudják határozni a tárgyak helyzetét.00:01:04
00:01:04
Például a nagy barna denevér képes megkülönböztetni
az egymástól egy milliméterre lévő dolgokat is.00:01:12
00:01:12
Míg a denevérek a torkukban vagy a nyelvükben képzik
a hangot, addig a nagy ámbráscet a fejében.00:01:18
00:01:18
Merülés előtt megtölti a tüdejét levegővel,00:01:22
00:01:22
amelynek egy részét arra használja,
hogy víz alatti hangokat adjon ki.00:01:26
00:01:26
Ezeknek a hangereje akár 230 decibel is lehet,
hangosabb, mint egy felszálló repülőgép.00:01:33
00:01:33
Miközben átpréseli a levegőt a hangképző ajkán,
kattogó vagy csettintő hangot ad ki,00:01:39
00:01:39
de a hang nem előre terjed, hanem
visszapattan az elülső légzsákról00:01:44
00:01:44
és a spermaceti szerven keresztül
hátrafelé megy.00:01:48
00:01:48
Miután a hang a hátsó légzsákról is visszaverődik,00:01:51
00:01:51
előrefelé halad egy hájnak nevezett
szöveten keresztül.00:01:55
00:01:55
A folyamat végére a hang
egy keskeny sugár lesz,00:01:59
00:01:59
és a cet ezt úgy tudja irányítani,
mint egy keresőlámpát.00:02:03
00:02:03
A nagy súlyuk miatt nem tudnak
hirtelen megállni.00:02:06
00:02:06
A kattogó hangoknak köszönhetően viszont
elkerülhetik, hogy nekiütközzenek valaminek,00:02:11
00:02:11
például az óceánfenéknek.00:02:13
00:02:13
A vízfelszín közelében a delfinek
szintén echolokációt használnak.00:02:18
00:02:18
Más fogas cetekhez hasonlóan
nem a külső fülükkel hallják a visszhangokat,00:02:23
00:02:23
az állkapcsukkal érzékelik azokat, amiben egy speciális zsírszövet
a belső fülük felé irányítja a hangokat.00:02:31
00:02:31
Néhány delfin még azt is érzékelni tudja,
ha valami több mint 650 méterre van tőle.00:02:37
00:02:37
Lenyűgöző, hogy az óceán mélyén,
a sötétségben egyes állatok 00:02:42
00:02:42
képesek a hangok segítségével „látni”,
és így pontosan érzékelik a környezetüket.00:02:48
00:02:48
Vajon ez a különleges képesség
az evolúciónak köszönhető?00:02:52
00:02:52
Vagy tervezés eredménye?00:02:54
Tervezés eredménye? – Visszhang alapú tájékozódás
-
Tervezés eredménye? – Visszhang alapú tájékozódás
Sok élőlény elsősorban a látás által
érzékeli a környezetét.
De mi a helyzet azokkal az állatokkal,
amiknek ez kevés vagy szinte lehetetlen.
Bizonyos állatok hang alapján érzékelik,
amit nem látnak.
Ezt a visszhang alapú tájékozódást
echolokációnak nevezik.
A legtöbb denevérfaj képes erre,
de az élőhelyükön nem könnyű így tájékozódniuk,
mert általában zsúfoltan élnek.
Folyamatosan figyelembe kell venniük,
hogy mi történik körülöttük.
Hogyan teszik ezt?
A torkukban vagy a nyelvükben lévő izmok gyors
összehúzásával sok rövid hanghullámot bocsátanak ki,
majd miután meghallgatták a visszhangokat,
ki is elemzik azokat.
A visszhangok érkezési idejéből pontosan
meg tudják határozni a tárgyak helyzetét.
Például a nagy barna denevér képes megkülönböztetni
az egymástól egy milliméterre lévő dolgokat is.
Míg a denevérek a torkukban vagy a nyelvükben képzik
a hangot, addig a nagy ámbráscet a fejében.
Merülés előtt megtölti a tüdejét levegővel,
amelynek egy részét arra használja,
hogy víz alatti hangokat adjon ki.
Ezeknek a hangereje akár 230 decibel is lehet,
hangosabb, mint egy felszálló repülőgép.
Miközben átpréseli a levegőt a hangképző ajkán,
kattogó vagy csettintő hangot ad ki,
de a hang nem előre terjed, hanem
visszapattan az elülső légzsákról
és a spermaceti szerven keresztül
hátrafelé megy.
Miután a hang a hátsó légzsákról is visszaverődik,
előrefelé halad egy hájnak nevezett
szöveten keresztül.
A folyamat végére a hang
egy keskeny sugár lesz,
és a cet ezt úgy tudja irányítani,
mint egy keresőlámpát.
A nagy súlyuk miatt nem tudnak
hirtelen megállni.
A kattogó hangoknak köszönhetően viszont
elkerülhetik, hogy nekiütközzenek valaminek,
például az óceánfenéknek.
A vízfelszín közelében a delfinek
szintén echolokációt használnak.
Más fogas cetekhez hasonlóan
nem a külső fülükkel hallják a visszhangokat,
az állkapcsukkal érzékelik azokat, amiben egy speciális zsírszövet
a belső fülük felé irányítja a hangokat.
Néhány delfin még azt is érzékelni tudja,
ha valami több mint 650 méterre van tőle.
Lenyűgöző, hogy az óceán mélyén,
a sötétségben egyes állatok
képesek a hangok segítségével „látni”,
és így pontosan érzékelik a környezetüket.
Vajon ez a különleges képesség
az evolúciónak köszönhető?
Vagy tervezés eredménye?
-