JW subtitle extractor

Üdvözlünk benneteket,
kedves testvérek!
Az előző friss hírek óta
nagyon sok izgalmas dolog történt.
2022. május 31-én a vezetőtestület
arról értesítette a fiókbizottságokat,
hogy újraindul a nyilvános szolgálat,
a házról házra munkát kivéve.
Világszerte nagyon örültek
ennek a hírnek a testvérek.
Miután újraindult a nyilvános szolgálat,
egy testvérnő ezt mondta:
„Olyan volt, mint a feltámadás!
Egy darabig nem voltunk,
aztán visszatértünk,
mindnyájan, egységesen.”
Egy testvér pedig ezt mondta:
„Olyan ez, mint a biciklizés, minden
egy szempillantás alatt visszajött,
nagyon jól éreztem magam.”
Az egyesült államokbeli
fiókbizottság egyik tagja
meglátogatott testvérekkel
együtt olyan személyeket,
akikkel nem találkoztak
már a világjárvány kitörése óta.
Ezt mondta:
„Aggódtam amiatt,
hogy az emberek vajon szóba
állnak-e velünk a vírus miatt.
De aztán megnyugodtam, mert rájöttem,
hogy semmi okom sincs az aggodalomra.”
Miután egy újralátogatáson jót
beszélgettek, a testvér ezt mondta:
„Olyan jó volt újra az ajtóban állni,
és személyesen beszélni
valakinek a Bibliáról!”
Nemrégiben nekem is volt egy nagyon
jó élményem az utcai munka során.
A társamnak Őrtorony volt a kezében.
Egy fiatal nő odajött hozzánk,
és megállított minket.
Azt mondta, hogy nagyon örül neki,
hogy látja Jehova Tanúit.
Egy igazán jót beszélgettünk vele,
aztán megszerveztük, hogy egy
testvérnő felvegye vele a kapcsolatot.
Annyira jó érzés volt újra kint
lenni az utcán, és prédikálni!
Zambiában egy buszsofőr nagyon örült,
amikor meglátta az utcán
prédikáló Tanúkat.
Megállt, és folyóiratokat kért tőlük.
Aztán arra is megkérte őket,
hogy prédikáljanak az utasainak.
A buszon lévők örömmel
hallgatták a testvéreket,
és a folyóiratokat is elfogadták.
A 2022. június 25-i hétvége
mérföldkőnek számít
a fordítás területén.
Ezen a hétvégén 13 nyelven
adták közre az Új világ fordítást!
Egyes nyelveken csak
egy-egy bibliai könyv jelent meg,
más nyelveken az egész Görög iratok,
megint más nyelveken
közre lett adva a teljes Biblia.
A korábbi rekordot az tartotta,
amikor egy hétvégén
hat Bibliát jelentettünk meg.
Hálásak vagyunk Jehovának
ezekért az értékes ajándékokért.
2022. június 7-én az Emberi
Jogok Európai Bírósága
21 esetben döntött Jehova Tanúi javára.
Mindezt egyetlen nap alatt!
A korábbi rekord
1943. május 3-án született.
Az Egyesült Államok Legfelsőbb
Bírósága ezen a napon
12 esetben döntött a mi javunkra.
Jehovát illeti a dicséret
ezekért az óriási győzelmekért.
A 21 ügyből 20 esetében olyan történelmi
jelentőségű döntést hoztak a bírák,
melyben elítélték Oroszországot azért,
mert üldözi Jehova Tanúit.
Miről szólnak ezek az ítéletek?
A következő videóban
a főhivatal jogi osztályának munkatársai
adnak választ erre a kérdésre.
– Testvérek, a döntés
történelmi jelentőségű!
A bíróság a 20 ügyet összevonta egybe,
és egy végső döntést hozott a javunkra,
ami mind a 20 ügyre vonatkozik.
A 196 oldalas döntés
részletesen kifejti,
hogy Oroszország
milyen koholt vádak
alapján ítéli el a testvéreinket,
és milyen hazugságok miatt
tiltja be az imádatot.
Shane, említenél részleteket,
miért ítélték el Oroszországot?
– Az ítélet szerint
Oroszország bűnös abban,
hogy előre megfontolt szándékkal
és könyörtelenül támadja
azokat az ártatlan embereket,
akik szeretnék Jehovát imádni.
Például a döntés 254. bekezdésében
az EJEB kijelenti,
hogy az orosz hatóságok „szándékosan
intoleránsak voltak Jehova Tanúival …
hogy ők feladják a hitüket, és hogy
mások se csatlakozzanak hozzájuk.”
Ez a terv persze kudarcot vallott.
– Az ítélet teljesen
tisztázza Jehova Tanúit.
Oroszország azt mondta,
hogy a weboldalunk és a
kiadványaink szélsőségesek,
mert azt állítjuk, hogy
mi tanítjuk az igazságot.
Az EJEB viszont kijelentette,
hogy „bármely felekezetnek
vagy hívőnek joga van azt hirdetni,
hogy az ő vallása az igaz,
és hogy különb a többitől,
valamint joga van
megvédeni a hitnézeteit”.
– Shane, mit mondott még
a bíróság a védelmünkre?
– A bíróság megerősítette,
hogy jogunk van ahhoz,
hogy házról házra prédikáljunk,
hogy tanítsuk a gyermekeinket Jehováról,
hogy lehessenek imádati helyeink,
melyeket használhatunk,
hogy elutasítsuk a katonai szolgálatot
és a transzfúziót, és helyette
más kezelési módot válasszunk,
valamint hogy politikailag
semlegesek legyünk.
Tehát a hitnézeteink és a
tevékenységeink békések,
és a szabad vallásgyakorláshoz való
jog alapján gyakorolhatjuk őket.
– A bíróság többek között
arra kötelezte Oroszországot,
hogy hagyjon fel
Jehova Tanúi üldözésével,
állítsa vissza a jogi státuszunkat,
hogy bocsássa szabadon
az elítélt Tanúkat,
hogy engedje használni
a honlapunkat és a kiadványokat,
és hogy szolgáltassa vissza
a szervezet elkobzott ingatlanjait,
vagy fizessen több mint
65 millió dollárnyi kártérítést.
– Rendkívüli döntés!
Szeretnénk köszönetet mondani
annak a sok-sok testvérnek,
akik fáradhatatlanul mindent megtettek,
hogy ezek az ügyek
az EJEB elé kerülhessenek.
Idővel elválik, hogy Oroszország
eleget tesz-e a döntésnek.
De még ha semmit sem tenne,
a döntés akkor is kötelező érvényű
az európai bíróság joghatósága
alá tartozó 46 tagállamban.
Az ezekben az országokban élő több mint
másfél millió Tanú imádathoz való joga
még sosem volt ennyire biztosítva.
Sőt, mivel az európai bíróságnak
nagy tekintélye van,
a döntésnek az egész világon
működő bíróságokon nagy súlya lesz.
Hálásak vagyunk Jehovának
ezért a hatalmas,
történelmi jelentőségű
bírósági győzelemért.
Biztosak vagyunk abban,
hogy akárhogy is döntenek
felőlünk a hatóságok,
Jehova ezután is
támogatni fog bennünket.
Honnan tudjuk ezt?
Az Ézsaiás 54:17 ígéri meg.
A vers ezt írja:
„»…Egyetlen ellened készült
fegyver sem lesz sikeres,
és elítélsz minden nyelvet,
amely perbe száll veled.
Ez Jehova szolgáinak öröksége,
és igazságosságuk tőlem van« –
jelenti ki Jehova.”
A Jehovától kapott örökség
biztosít minket arról,
hogy Jehova támogat bennünket
már most is, és a jövőben is.
Ha hűségesen szolgáljuk,
akkor az üldözés nem fogja gyengíteni
a hitünket, vagy elrabolni a békénket,
hanem továbbra is
tudunk tanítványokat képezni.
Ez egyértelműen látszik abból,
ahogy Jehova segítette a testvéreinket
az üldözés idején a Szovjetunióban.
A videó további részében
arra fogunk példákat megvizsgálni,
hogy Jehova hogyan támogatta
a testvéreket a Szovjetunióban.
Semmi kétségünk nincs afelől,
hogy ez nemcsak az oroszországi
testvéreinknek lesz bátorító,
hanem mindannyiunknak,
mivel így vagy úgy
mind át kell élnünk ellenségeskedést.
Miközben nézzük a következő
interjúkat, gondoljuk végig:
Ha ez velünk történne,
vajon mit tennénk?
Mi segített ezeknek
a testvéreknek és testvérnőknek
hűségesnek maradni Jehovához?
15 évesen keresztelkedtem meg.
Néhány héttel később
az iskola vezetősége
megtudta, hogy Tanú vagyok,
és megpróbáltak rávenni arra,
hogy a családunkkal
tagadjuk meg a hitünket.
Három éven keresztül folyamatosan
nyomást gyakoroltak ránk.
18 évesen behívót kaptam
a szovjet hadseregbe,
de én nem akartam katona lenni,
ezért két év börtönbüntetésre ítéltek.
A szabadulásom után feleségül vettem
egy hűséges testvérnőt, Lídiát.
Nem sokra rá újra behívtak a hadseregbe.
Ez alkalommal három évet kaptam
egy nagyon szigorú börtönben.
Ukrajnában születtem.
A házasságkötésünk után
Litvániába költöztem a férjemhez.
Hét hónap múlva a férjemet elítélték,
és börtönbe került.
Teljesen összeomlottam,
és kórházba kerültem.
Nem sokkal ezután elvetéltem.
Ott voltam egy idegen országban egyedül,
még a nyelvet sem beszéltem.
Mivel a férjem börtönben volt,
sehol sem kaptam munkát.
A börtönben az őrök kegyetlenek voltak,
és gyakran megverték a rabokat.
Ez velem is előfordult,
engem is megvertek.
Ezenkívül távol voltam
a családomtól és a hittársaimtól.
A legnehezebb pedig az volt,
hogy nem találkozhattam
a drága feleségemmel, Lídiával.
Ő azonban rendkívüli
módon támogatott engem.
Majdnem mindennap írt nekem.
Több levelet kaptam,
mint a 30 másik rab összesen.
Igyekeztem erősíteni a férjem hitét.
A leveleimben bibliaverseket írtam neki
és idézeteket a kiadványokból.
De vigyáznom kellett,
hogy úgy fogalmazzak,
hogy a levelek átmenjenek a cenzúrán.
Az összejöveteleken feltöltődtem,
sosem hiányoztam róluk.
Egyszer, amikor nálunk
volt az összejövetel,
a rendőrök és a KGB emberei ránk törtek.
Ezután beidéztek a bíróságra.
A meghallgatás napján
nagyon ideges voltam,
de aztán Jehova megnyugtatott,
és elszállt minden
félelmem és aggodalmam.
50 rubel pénzbüntetésre ítéltek.
Akkoriban ez nagy összegnek számított,
de nem tudtak megfélemlíteni,
sosem hagytam ki
egyetlenegy összejövetelt sem.
Igyekeztem kihasználni minden
alkalmat arra, hogy prédikáljak.
Volt olyan eset például,
amikor több tucat rab előtt nyílt
lehetőségem arra, hogy tanúskodjak.
Amikor olyan kérdéseket tettek fel,
amikre nehezebb volt válaszolni,
akkor elmélkedtem ezeken,
hogy jól tudjak érvelni nekik,
és alaposan el tudjam magyarázni,
hogy miben hiszek.
Állandóan imádkoztam.
Láttam azt, hogy Jehova
hogy válaszol az imáimra,
sokszor olyan módon, amire
egyáltalán nem is számítottam.
Mindig arra összpontosítottam,
hogy Jehova miért szeretné azt,
hogy hűséges maradjak
a nehézségek ellenére.
Ez sokat segített.
Rengetegszer éreztem,
hogy a segítség senki mástól
nem jöhetett, csak Jehovától.
Ezért ő lett a legjobb barátom.
Ő mindig a segítségemre sietett.
Minél gyengébbnek éreztem magam,
annál több segítséget kaptam Jehovától.
Ne azon gondolkodjunk, hogy mi
hogyan fogjuk kiállni a próbákat,
hanem inkább azon, hogy Jehova
hogy fog nekünk segíteni.
Ő mindenhez megadja az erőt,
ki fogunk tudni tartani.
Jehova jó okkal engedi meg
a nehézségeket,
ezek a javunkra válnak.
Megerősítik és megedzik a hitünket.
Az a fontos, hogy helyes és pozitív
legyen a szemléletmódunk,
amikor nehézségekkel nézünk szembe.
Ezenkívül el kell határoznunk azt,
hogy hűségesek maradunk
Jehovához mindvégig.
Nagyon bátorító volt a kitartásotokról
hallani, Pudžiuvys testvér és testvérnő.
A történetetekből jól láthattuk,
hogy mennyire fontos
rendszeresen részt venni
az összejöveteleken és a szolgálatban
az üldözés előtt és alatt is.
Ez segít, hogy bármilyen próba ér is,
kitartsunk, és erős maradjon a hitünk.
A következő interjúban figyeljétek meg,
hogy hogyan segített
Iósif és Véra Rúsunak kitartani az,
hogy a szüleik tanították őket,
rendszeresen tanulmányozták a Bibliát,
és elhatározták, hogy nem alkusznak meg.
Hatéves voltam, amikor
először éltem át üldözést.
Édesapám és a bátyám
lelkiismereti okok miatt
megtagadta a katonai szolgálatot,
25 évre ítélték őket.
Azon gondolkodtam,
hogy vajon látom-e még őket valaha.
De nagyon boldogok voltunk, mikor
két év múlva szabadon engedték őket.
A példájuk láttán elhatároztam,
hogy hűséges leszek Jehovához.
Engem is üldöztek, amikor gyerek voltam.
Az iskolában gyakran megvertek,
mert prédikáltam,
mert nem viseltem a vörös
csillagot és nyakkendőt,
és nem énekeltem hazafias dalokat.
A szüleim egész kisgyerekkorom
óta arra tanítottak,
hogy szeressem Jehovát,
hogy olvassam a Bibliát,
hogy énekeljek,
és hogy tanuljak meg
kívülről bibliaverseket.
Rendszeresen magukkal vittek minket
az összejövetelre, hetente háromszor.
Szerettem hozzászólni.
Mindig fent volt a kezem.
A szüleim megtanítottak arra,
hogy hogyan reagáljak,
ha valaki rá akar venni arra,
hogy eláruljam a testvéreket
vagy a szüleimet.
Azt is megtanították, hogy
mindig bízzak Jehovában,
és ez segített, hogy értékesnek
tartsam a barátságát,
és hogy hűséges akarjak maradni hozzá.
15 éves voltam, mikor a családunkat
Szibériába száműzték.
A vonaton áldatlan állapotok uralkodtak.
De sikerült kiadványokat
vinnünk magunkkal,
és amikor olvastam őket, örömöt
éreztem, és megvigasztalódtam.
Ezek a kiadványok voltak
a legértékesebb kincseink.
Az odafele vezető úton végig énekeltünk.
Tíz évvel később, amikor
már Kazahsztánban éltem,
letartóztattak, és öt évre ítéltek.
A börtönőrök gyakran akartak
megalkuvásra kényszeríteni,
arra, hogy megtagadjam a hitem.
Az elmélkedés segített,
hogy ki tudjak tartani.
Sokat gondoltam arra, hogy
Jehova a legfőbb uralkodó.
Erőért imádkoztam,
hogy ki tudjak tartani,
hogy ne adjam fel a hitem,
és hűséges tudjak maradni.
A bibliaolvasás is
erőt adott a kitartáshoz,
és ahhoz, hogy ne alkudjak meg,
bármi történjék is.
Miután letöltöttem a börtönbüntetést,
visszatértem Moldovába.
Aztán 1967-ben feleségül vettem Vérát.
Két évvel később Moldova
Legfelsőbb Bírósága elítélte Iósifot.
10 évet kapott
egy szigorúan őrzött táborban.
Hirtelen magamra maradtam,
mindössze 18 évesen
az egyéves kisfiunkkal.
A KGB gyakran kihallgatott.
Volt, hogy öt óra hosszán át vallattak.
Sok hazugságot mondtak nekem,
és megpróbáltak kételyeket
ébreszteni bennem.
Pár évig csak fényképen láttam,
hogy hogy nő a kisfiam,
és akkor, amikor Véra
évente kétszer meglátogatott.
A börtönben különösen azt vártam,
hogy a feleségem küldjön
nekem egy pár új csizmát.
A testvérekkel nagyon vékony
papírlapokra másoltuk a folyóiratokat.
Olyan alakjuk volt,
mint a csizma talpának.
Aztán levettük a csizma talpát,
teletettük folyóiratokkal,
majd visszaszögeltük a talpat a helyére.
Így hét folyóiratot tudtunk
beletenni egy pár csizmába.
Az üldözés alatt nagyon
közel kerülsz Jehovához,
valóságosabbá válik számodra.
Jehova nagyon kedves.
Hiszen ahogy ígérte,
megadja „a szokásosnál nagyobb” erőt.
Az életem során minél
nagyobb volt a próba,
annál több lehetőségem nyílt arra,
hogy Jehova szándékáról
és királyságáról beszéljek.
Nagyon sok örömet ad,
és megvigasztal az,
hogy Jehova segít arra
összpontosítanom, amim van,
és nem azokra a nehézségekre,
amiken keresztül kellett mennem.
Minden okom megvan rá,
hogy boldog legyek.
Nagyon jó interjú volt,
köszönjük szépen a Rúsu házaspárnak!
Megfigyeltétek, hogyan készültek fel,
és néztek szembe az üldözéssel?
A szüleik sokat segítettek, emellett
rendszeresen tanulmányozták a Bibliát,
és megtanultak fejből bibliaverseket.
Ezenfelül azt sem felejtették el,
hogy Jehova a legfőbb Úr,
és ezért elhatározták,
hogy nem alkudnak meg.
Nekünk is ugyanezt kell tennünk.
Az interjúkat hallva eszünkbe
juthatott a Héberek 13:6:
„Jehova az én segítőm, nem félek.
Mit árthat nekem ember?”
Jehova nagyon sokat
segített a testvéreinknek
az egykori Szovjetunióban.
Bár heves üldözéssel
kellett szembenézniük,
nem alkudtak meg, hűségesek maradtak,
és a számuk egyre csak nőtt.
Például, 1949-ben körülbelül 10 000
Tanú szolgált azokban az országokban,
melyek a Szovjetuniót alkották,
és a többségük Nyugat-Ukrajnában élt.
Ma már viszont ezekben az
országokban a hírnökök száma
meghaladja a 380 000-et!
Jehova tényleg támogatta őket.
A ’70-es évek végén és a ’80-as években
együttműködtem a vasfüggöny
mögött élő testvérekkel.
Nemcsak azt láttam,
hogy milyen erős a hitük,
hanem azt is, hogy Jehova
hogyan támogatja őket.
Mindig gondoskodott arról, hogy ezek
a testvérek megkapják a kiadványokat.
És ők nagyon fontosnak tartották, hogy
részt vegyenek az összejöveteleken,
még akkor is, ha ezt csak
kis csoportokban tehették.
Szerették énekelni az énekeinket,
és sokat meg is tanultak fejből.
Készek voltak a szabadságukat
is kockára tenni azért,
hogy részt vegyenek személyesen
az összejöveteleken,
még akkor is, ha ez sok
erőfeszítésükbe telt.
Bár Sátán próbálta megtörni
a feddhetetlenségüket,
újra és újra láttam, hogy
Jehova nem hagyja őket cserben,
hanem segít nekik hűségesnek maradni.
Az orosz kormány
megszüntethet egy jogi személyt,
de Jehova szervezetét
sosem tudja majd megszüntetni.
Mi történik majd az északi királlyal?
A Dániel 11:45 elmondja nekünk:
„Őt pedig utoléri a vég,
és nem lesz, aki segítsen rajta.”
Senki sem fog segíteni
az északi királyon.
De mit gondoltok,
nekünk ki fog segíteni?
Emlékeztek, mit ír a Héberek 13:6?
„Jehova az én segítőm”.
Határozzuk el, hogy bármi jöjjön is,
teljes szívvel bízni fogunk Jehovában,
és hűségesek maradunk!
És ne feledjük, Jehova a segítőnk!
Nagyon szeretünk mindannyiótokat.
Ez a JW TV különkiadása
Jehova Tanúi főhivatalából.

2022 – Friss hírek a vezetőtestülettől (5. rész)