JW subtitle extractor

Szeretettel üdvözöllek titeket!
A világ sok részén elkezdődtek
a regionális kongresszusok.
Sőt, július elejéig
már több mint 2,3 millióan
vettek részt személyesen
a „Legyetek türelmesek”! témájú
regionális kongresszuson.
Sokan találkozhattak a régi barátaikkal,
újakat ismerhettek meg,
és mindez nagy örömet szerzett
a testvéreknek világszerte.
Egyértelmű, hogy Jehova megadja
a szellemi táplálékot „a kellő időben”.
Azok, akik már részt vettek
a kongresszuson, nagyon hálásak érte,
és ha te még nem vettél részt rajta,
akkor biztos lehetsz benne,
hogy nagyon fog tetszeni.
Június 1-jétől sok Bétel-létesítmény
ismét megnyílt a látogatók előtt.
Nézzük meg, milyen nagy örömet jelentett
ez a vendégeknek és a Bétel-családnak!
Izgalmas volt látni, amikor
megérkeztek az első vendégek.
Nagyon jó belegondolni,
hogy mennyi erőfeszítést tettek.
Nem is tudom, hogy
kik voltak izgatottabbak,
a látogatócsoport vagy a Bétel-család,
mert már annyira vártuk, hogy jöjjenek.
Az tetszett a legjobban, hogy
amikor beléptünk az épületbe,
mindenki ott állt,
üdvözöltek minket,
és megöleltek.
Ez nagy meglepetés volt.
Olyan nagy élmény volt,
ahogy fogadtak minket!
Folyamatosan jöttek,
és beszélgettek velünk.
Ha belegondolok, hogy milyen
sokat néztük a jw.org-on,
hogy mik a legfrissebb
hírek Chelmsfordról,
és most végre itt lehetünk!
Ez egyszerűen hihetetlen!
Egyszerűen fantasztikus,
hogy már több mint egy hónapja
folyamatosan fogadhatunk vendégeket!
A Fülöp-szigetekről származunk,
és most Kanadában élünk.
Nyolc órát utaztunk, hogy
megérkezzünk ide, Warwickba.
Már 2020 márciusában terveztük,
hogy eljövünk Warwickba.
És most, három évvel később itt vagyunk.
Úgy gondoltuk, hogy idén a Bételbe
mindenképpen el kell jönnünk.
Arra ösztönzök minden családot,
hogy ők is jöjjenek el.
Nagyon hiterősítő,
és a gyerekeknek is maradandó élmény.
Olyan sok látnivaló van a múzeumban,
hogy egy látogatás alatt nem is
tudtunk mindent alaposan megnézni.
Úgyhogy remélem,
hamarosan újra el tudunk jönni.
Már várom!
Ezek a testvérek és testvérnők
ugyanúgy éreznek, mint Dávid,
aki a 122. zsoltár 1. versében ezt írta:
„Ujjongtam, amikor ezt mondták nekem:
»Menjünk fel Jehova házába!«”
Ti is átélhetitek ezt az örömet,
ha ellátogattok a fiókhivatalba.
Ehhez először is a jw.org-on
tudtok időpontot foglalni.
További információt
a „Bételek látogatási rendje”
rész alatt találhattok,
vagy vegyétek föl
a kapcsolatot a helyi Bétellel.
Ahogyan a jw.org-on olvashattátok,
2023. június 28-án, szerda este
a ramapói projekt
egy újabb jelentőségteljes
mérföldkőhöz érkezett.
A Ramapo Város Építési Tanácsa
egyöntetűen jóváhagyta a helyszínrajzot,
megadták az engedélyt.
Bár még további engedélyekre és egyéb
részletek kidolgozására van szükség,
ez az engedély lehetővé teszi,
hogy előrehaladjon a projekt.
Nagyon hálásak vagyunk
a város építési tanácsának
és azoknak a testvéreknek
a szorgalmas munkájáért,
akik a háttérben dolgoznak.
És hálásak vagyunk Jehovának,
amiért továbbra is
támogatja ezt a projektet.
2022 májusában Dennis Christensen
testvért kiengedték a börtönből.
Kicsivel később interjút készítettünk
vele és a feleségével, Irinával.
Miközben nézitek a következő videót,
figyeljétek meg, hogy mi segített nekik
kitartani, és hűségesnek maradni.
Éppen egy gyülekezeti
összejövetelen vettünk részt
az orjoli királyságteremben.
Egyszer csak az egyik kisegítőszolga
odaszaladt hozzám, és ezt mondta:
„Dennis, gyere ki az előtérbe!”
„Oké, megyek.”
Kimentem az előtérbe, ahol már
ott volt egy csomó maszkos férfi.
Rendőrök voltak, valamint a szövetségi
biztonsági szolgálat emberei.
Megmutatták az azonosítójukat,
és azt mondták, hogy át fogják
kutatni az egész létesítményt.
Majd megmutattak néhány papírt,
melyekből kiderült, hogy én vagyok
az egyik fő gyanúsított.
Aztán letartóztattak,
és két napig fogva tartottak.
Arra gondoltam, hogy ez nem nagy ügy,
minden rendben lesz, két napot kibírok.
Más testvérek is voltak börtönben,
úgyhogy nekem sem lesz gond.
És abban is teljesen biztos voltam,
hogy Jehova velem lesz.
Az volt a legrosszabb, hogy
elszakítottak a feleségemtől, Irinától.
Egy olyan börtönbe szállították,
ahol alapvetően
nem lehet látni a rabokat.
Ezért próbáltam
egy olyan helyet keresni,
ahonnan láthatom őt, ha az ablaknál áll.
Ugyanakkor ő is láthat engem.
Ezért megegyeztünk, hogy odamegyek,
Dennis pedig megmondta, hogy mikorra.
Minden egyes nap
ez volt számomra a nap fénypontja.
Mindig nagyon vártam a délután 1 órát.
Ez volt az egyetlen lehetőség,
hogy lássam az én Irinámat.
És ez is csak körülbelül
öt-tíz percig tartott.
Ezt két éven keresztül csináltuk.
Irina mindennap eljött!
Ha esett a hó, ha szakadt az eső,
ha sütött a nap,
mindegy, milyen volt az időjárás,
ő minden egyes nap ott volt,
hogy lássuk egymást.
Ez volt a mi kis titkunk,
amit most már ti is tudtok.
Az alatt a két év alatt
egy árva léleknek sem beszéltünk erről.
Továbbra is igyekeztem jó férj lenni.
Mialatt előzetes
letartóztatásban voltam,
havonta kétszer telefonon beszéltünk.
Ezenkívül hetente
ötször írtam neki levelet.
A testvérek nagyon sokat segítettek,
támogattak, meglátogattak engem.
Rengeteg levelet kaptam
én is, és Dennis is.
Voltak, akik ezt mondták:
„Ha nehéz napod van,
csak írjál vagy hívjál, és jövünk.”
Rengeteg segítséget kaptam,
és nagyon hálás vagyok ezért.
Mélyen belém égett, hogy a tárgyalás
során a testvérek hogyan támogattak.
Egyszerűen fantasztikus volt!
Amikor kihirdették az ítéletet,
hogy hat évre börtönbe kerülök,
rengetegen voltak ott a teremben.
Hogy mi segített kitartani?
Nagyon odafigyeltem arra,
hogy jó legyen a szemléletmódom.
Folyton észben tartottam,
amit a Példabeszédek ír:
„Ha [elcsüggedünk, akkor]
…kevés lesz az [erőnk].”
Tudtam, hogy ez a próba
még nagyon sokáig el fog húzódni,
ezért mindenképpen ki akartam tartani.
Törekedtem arra, hogy
mindennap olvassam a Bibliát,
ahogyan kell is, és elmélkedtem is.
Volt egy jegyzetfüzetem
kifejezetten arra,
hogy felírjam a Bibliából
azokat a gondolatokat,
amelyek személyesen
engem megerősítenek.
Például az egyik gondolat,
amire gyakran emlékeztettem magamat,
az Ézsaiás könyve
30. fejezet 15-ös verse,
ahol azt olvassuk,
hogy az „[erőnk] abban mutatkozik meg,
hogy nyugodtak [maradunk]”,
és bízunk Jehovában.
Ez rendkívül fontos.
Gyakran kértem tőle imában,
hogy adjon nekem békét,
és segítsen, hogy meg tudjam őrizni
az örömömet, hogy boldog lehessek,
mert tényleg szeretnék
örömmel kitartani.
Egy másik dolog,
amire gyakran gondoltam,
hogy „hát, oké, megfoszthattok
a szabadságomtól,
megfoszthattok attól a lehetőségtől,
hogy találkozzak a családommal,
hogy megöleljem őket,
amikor csak szeretném.
De itt, legbelül a békémet
nem vehetitek el.
Az örömömet sem vehetitek el,
mert én boldog akarok lenni.
Boldogan akarom szolgálni Jehovát,
mindig azt akarom tenni, amit ő kér,
hiszen Jehova a boldog Isten.”
Dennis egyszer egy érdekes
gondolatot írt nekem:
„Ha boldog akarsz lenni,
tegyél boldoggá másokat.”
Ez nagyon sokat segített nekem.
Ezért igyekeztem elfoglalni magam.
Kerestem a lehetőséget arra,
hogy segítsek másoknak.
Meglátogattam a betegeket,
hogyha valakinek kellett,
akkor bevásároltam.
Egy börtönőr egyszer ezt mondta:
„Dennis, maga olyan vidámnak tűnik.”
Ezt mondtam neki:
„Igen.
Ez azért van, mert hamarosan szabadulok,
már szinte csak erre tudok gondolni.
Olyan, mintha már nem is itt lennék,
hanem a börtön falain kívül.”
Erre ezt mondta nekem:
„Nézze, Christensen,
maga soha nem is volt itt.
Maga mindig odakint volt,
mintha csak szabad lett volna,
folyton örömteli és boldog.”
Olyan sokszor elképzeltem,
hogy kimegyek innen,
találkozok a testvérekkel,
a testvérnőkkel, a családommal,
és végre megölelem őket.
Hihetetlen, hogy milyen
sok testvér és testvérnő
várakozott a börtön előtt,
mire odaértem!
Már korán ott voltak,
és mindenfelől jöttek.
Számítottunk rá, hogy néhányan várni
fognak ránk a koppenhágai repülőtéren.
De fantasztikus érzés volt,
hogy milyen sokan voltak ott!
Örömükben kiáltoztak!
Egytől egyig megöleltem mindegyiküket.
Nagyon régóta
vártam már erre a pillanatra,
úgyhogy teljesen elöntöttek az érzések.
Most ismét itt élünk, Dániában.
Mindent újra kellett kezdenünk,
a nulláról.
Mindaz, amit átéltünk,
nagyon különleges.
Szeretnénk a tapasztalatainkkal
másoknak is segíteni.
Úgy is mondhatnánk, hogy
a börtön egy nagyon jó iskola arra,
hogy csiszoljunk
a keresztényi tulajdonságainkon.
Most már szabad vagyok,
és nagyon örülök ennek.
De továbbra is imádkozok
azokért a testvérekért és testvérnőkért,
akik börtönökben vannak.
Sőt, most már még buzgóbban
imádkozok értük,
mert tudom, hogy mi mindennel
néznek szembe odabent.
Nem mindig könnyű odabent,
de biztos vagyok benne,
hogy Jehova segíteni fog nekik
pont úgy, ahogy nekem is segített.
Nagyon szépen köszönjük
a Christensen házaspárnak,
hogy mindezt elmondták nekünk.
Nagyon sokat tanultunk tőlük
a hűségről és a kitartásról.
Sok évvel ezelőtt együtt
dolgoztam olyan testvérekkel,
akik a vasfüggöny mögött éltek.
Emlékszem a hűségükre,
és hogy milyen erős volt a hitük.
Mindez nagyon megérintett,
és a mai napig nagy hatással van rám.
Napjainkban is több országban
be van tiltva a munkánk.
És amikor látjuk, hogy a testvéreknek
milyen erős a hitük,
milyen szilárd az elhatározásuk,
az nagyon bátorító
és ösztönző számunkra.
Továbbra is imádkozunk azért a több
mint 180 testvérért és testvérnőért,
akik világszerte börtönben vannak,
mert szilárdan ragaszkodnak Jehovához.
Megfigyeltétek a videóban,
hogy mi segített a Christensen
házaspárnak, hogy ki tudjanak tartani?
Christensen testvér szerint
a napi bibliaolvasás és az elmélkedés
nagyon sokat segített neki ebben.
Ezenkívül kiírt a Bibliából bátorító
gondolatokat egy jegyzetfüzetbe.
A házaspár azáltal is támogatta egymást,
hogy rendszeresen leveleztek,
és telefonon beszéltek.
És még ha csak egy rövid időre is,
de láthatták egymást a távolból,
és ez folyamatosan erőt adott nekik.
Az is nagyon sokat jelentett számukra,
hogy a testvérek támogatták őket.
De nemcsak kaptak, hanem ők is
keresték a lehetőséget arra,
hogy hogyan tudnak segíteni
és bátorítani másokat.
Emlékeztek rá,
hogy mit írt Dennis Irinának?
„Ha boldog akarsz lenni,
tegyél boldoggá másokat.”
Ez Jézus szavaira emlékeztet minket,
amit a Cselekedetek 20:35 ír.
Ott azt olvashatjuk, hogy
„nagyobb boldogság adni, mint kapni”.
Az egyik olyan bibliavers,
amely segített Dennisnek
kitartani a próbáiban,
az Ézsaiás 30:15.
Itt ezt olvashatjuk:
„Erőtök abban mutatkozik meg,
hogy nyugodtak maradtok,
és bíztok bennem.”
Örömmel tájékoztatunk benneteket,
hogy a Christensen házaspárral
készült teljes interjú
idővel elérhető lesz a jw.org-on.
Igen, ahogy Jehova megerősítette őket,
hogy ki tudjanak tartani a próbáikban,
úgy mindannyiunknak segíteni fog,
hogy hűségesen ki tudjunk tartani,
miközben továbbra is bízunk benne.
Biztosak vagyunk benne, hogy
türelmesen kitartotok a próbáitokban.
Szeretnénk, ha tudnátok, hogy
nagyon szeretünk mindnyájatokat.
Ez a JW TV különkiadása volt
Jehova Tanúi főhivatalából.

2023 – Friss hírek a vezetőtestülettől (5. rész)