JW subtitle extractor

Szerbusztok!
Sok szeretettel üdvözöllek
titeket, testvérek!
Van pár friss hírünk nektek,
utána pedig meg fogunk nézni
egy nagyon megható interjút.
Nagy örömünkre nemrégiben kiengedtek
Oroszországban két testvért a börtönből,
miután letöltötték a büntetésüket.
2023. július 19-én szabadult
egy 69 éves testvérünk, Jurij Szaveljev.
Ő összesen négy és fél
évet töltött a börtönben.
Rengeteg testvérünk
várta őt a szabadulásakor.
Nagyon örülünk neki, hogy újra
együtt lehet velük és a családjával.
2023. július 26-án pedig kiszabadult
Szergej Klimov testvér is,
aki mintegy öt évig volt börtönben.
Őt is szeretettel fogadták
a családtagjai és a barátai.
Mi is velük együtt örülünk.
A Jelenések 2:10 ezt írja:
„Az Ördög ezután is
börtönbe vet néhányatokat”.
De ugyanitt Jézus azt is
mondja nekünk, hogy ne féljünk.
Az Őrtorony pár éve ezt írta:
„Amikor az ellenségeink
betiltják a munkánkat,
az a céljuk, hogy félelmünkben
felhagyjunk Jehova szolgálatával.
…lehet, hogy hazugságokat
terjesztenek rólunk,
rendőröket küldenek, hogy
átkutassák az otthonunkat,
bíróság elé állítanak minket,
vagy némelyikünket
akár be is börtönöznek.
Azt remélik, hogy ha néhány
testvérünket börtönbe juttatják,
azzal sikerül ránk ijeszteniük.”
De mit bizonyít az orosz testvéreink
példája, akik nemrég szabadultak?
Hűségesen kitartottak
a börtönbüntetésük alatt,
és végül győztesen
kerültek ki ebből a próbából.
Tehát Jézusnak igaza volt:
semmi, de semmi okunk nincs rettegni,
nem kell félnünk.
A testvéreinknek világszerte
nagy örömet jelent,
hogy ott lehetnek a „Legyetek
türelmesek”! témájú kongresszuson.
Van sok olyan gyerek,
aki életében először vesz részt
személyesen ilyen programon.
Hogy tetszik nekik?
Úgy örülök, hogy itt
vagyok a kongresszuson,
és újra láthatok mindenkit.
Jó itt lenni a kongresszuson,
mert találkozhatok a testvérekkel.
Szeretek az új barátaimmal fotózkodni.
Nagyon jól érzem itt magam.
Megölelhetem a testvéreket
és a testvérnőket.
És az énekek is nagyon tetszenek.
Olyan szépek és megnyugtatóak!
Együtt takarítottam a gyülekezettel,
és mindenki jól érezte magát.
Itt van velem a családom
és a barátaim,
és ők ugyanúgy szeretik
Jehovát, mint én.
Azért jó itt lenni, mert sok videót
nézünk, és együtt van sok testvér.
Teljesen más a kongresszus élőben.
Több minden marad meg a programból,
mert jobban tudok figyelni, mint otthon.
Sokkal jobb itt lenni, mint otthon
a tévében nézni a kongresszust.
Milyen aranyos gyerekek!
És szülők, rátok is büszkék vagyunk.
Azzal, hogy veszitek a fáradtságot,
és elhozzátok a gyermekeiteket
a kongresszusra,
József és Mária példáját követitek.
Ők évről évre elmentek
Jeruzsálembe az ünnepre,
és magukkal vitték Jézust
meg a többi gyermeküket.
És milyen jól tették!
Ugyanígy ti is egy csodálatos ajándékot
adtok a gyermekeiteknek azzal,
hogy elviszitek őket a kongresszusra.
És amikor Jehova látja,
hogy ott vagytok együtt,
biztos, hogy szívből örül nektek.
Mindjárt itt van szeptember,
azaz kezdődik az új szolgálati év,
és ezzel együtt egy kampány is,
melynek során világszerte
az Őrtorony 2020.
2. számát fogjuk terjeszteni,
melynek címe: „Mi Isten királysága?”
Akik jelentkeznek kisegítő úttörőnek,
eldönthetik, hogy 15
vagy 30 órát vállalnak.
Még soha nem vártuk annyira
a királyságot, mint most.
Óriási öröm, hogy
elmondhatjuk másoknak,
hogy mennyi áldást hoz majd.
Sok gyülekezet hamarosan értesülni fog
a jövő évi regionális
kongresszusok időpontjairól.
Kíváncsiak vagytok rá, hogy mi lesz
a 2024-es kongresszus témája?
Biztosan!
Ez így szól:
„Hirdesd a jó hírt!”
Az 1Korintusz 9:16-on alapul.
Itt Pál apostol őszinte
szavait olvashatjuk:
„Ha pedig hirdetem a jó hírt,
az nem ok arra, hogy dicsekedjem,
mert ez a kötelességem.
Igen, jaj nekem,
ha nem hirdetem a jó hírt!”
Nap mint nap csupa rossz hírt hallunk,
ezért biztos nagyon élvezni fogjuk,
hogy a kongresszuson
a jó hírről lesz szó
az első előadástól az utolsóig.
Ha már a jó híreknél tartunk,
nagyon örültünk neki,
hogy 2020. december 4-én
28 testvérünket és testvérnőnket
kiengedték a börtönből Eritreában.
A legrövidebb büntetés 5 év volt,
a leghosszabb pedig 26.
Miért kerültek börtönbe?
Azért, mert semlegesek maradtak.
Negede Teklemariam egyike volt
azoknak a testvéreknek,
akiket igazságtalanul börtönbe zártak.
1994-ben, amikor még csak 21 éves volt,
katonák erőszakkal
elvitték az otthonából.
Két börtönben is raboskodott,
összesen 26 éven át
két másik testvérrel,
Paulos Eyasuval és Isaac Mogosszal.
Miután 2020-ban szabadon engedték őket,
Isaac megkeresztelkedett,
és azóta is mind a hárman
hűségesen szolgálják Jehovát.
A következő megindító
interjúból kiderül,
hogy mi segített Negede-nek
ilyen hosszú időn át kitartani.
1994. szeptember 17-én, éjjel 1 órakor
három katona jelent meg
nálunk, hogy elvigyenek,
és nem hagyták, hogy bármit is
mondjak, vagy átöltözzek.
Az édesanyám ezt mondta nekem:
„Légy bátor! Jehova veled van.
Amíg hűséges vagy hozzá,
ő vigyázni fog rád.”
Miközben elhurcoltak,
anya ezeket a szavakat ismételgette.
Sawa egy hatalmas katonai kiképző tábor.
A táboron belül van
egy kis börtönrészleg.
Igazából ez nem egy rendes börtön,
sokkal rosszabb annál.
Rendkívül embertelenül
bánnak a foglyokkal.
Az épület hullámlemezekből készült,
ezért napközben nagyon felforrósodott.
Alig volt levegő,
ágyak sem voltak, a földön aludtunk.
Nagyon kevés ételt kaptunk.
Csak kenyeret, száraz lencsét,
és néha levest adtak.
Az őrök megkötöztek minket,
brutálisan megvertek,
és kényszermunkát végeztettek velünk.
Azt akarták elérni,
hogy teljesen kimerüljünk,
és azt tegyük, amit mondanak nekünk.
Az alatt a 23 év alatt,
amíg Sawában tartottak,
nekem az volt a legrosszabb,
hogy nem használhattuk a vécét,
és nem végezhettük
akármikor a szükségünket.
Engedélyt kellett kérnünk,
és egy katona, aki elkísért minket,
végig nézett közben.
Ez nagyon megalázó volt.
Semmi remény nem volt rá,
hogy egy nap kiengednek,
vagy hogy egyáltalán
bíróság elé kerülünk.
Egyszerűen arra vártak,
hogy mikor őrülünk meg,
vagy mikor halunk meg
orvosi ellátás híján.
Sok erőt adott az a bibliavers,
ami a letartóztatásom
napján volt a napiszöveg.
Ez a János 16:33, ami részben így szól:
„A világban nyomorúságotok lesz.
De bátorság!”
Ez a vers nemcsak nekünk volt bátorító
és vigasztaló, akik a börtönben voltunk,
hanem a többi testvérnek is odakint.
Egy nap a katonák kivittek a pusztába,
és azt mondták, hogy ássak egy gödröt.
Két választásom volt.
Ezt mondták:
„Sok mindennel próbálkoztunk,
de maga semmit nem változott.
Ezért a kormány úgy
döntött, hogy kivégzi.
Vagy felveszi az egyenruhát,
vagy ha továbbra is azt hajtogatja,
hogy Isten királyságához tartozik,
ebben a gödörben végzi.”
És tényleg oda kerültem.
Nyakig beástak a földbe,
és csak a fejem volt kint.
Az erős napsütés
nemcsak a fejemet tűzte,
hanem a homokot is
felmelegítette, ami körülvett.
Folyamatosan izzadtam,
és lassan kezdtem
elveszíteni az eszméletemet.
Aztán egyszer csak
arra jött egy katonai autó.
Ült benne egy magas rangú katonatiszt,
aki nem ahhoz a táborhoz tartozott.
Annyit láthatott a kocsiból,
hogy valakit eltemettek,
de kilóg a feje a földből.
Nem ismert engem, és persze én sem őt,
mégis kérdőre vonta a katonákat:
„Mi történt itt?
Hogy lehet így bánni egy emberrel?
Ki adott arra parancsot,
hogy élve eltemessék?”
Ez az eset megerősített bennem és
a rabtársaimban egy fontos dolgot.
A börtönben nagyon
egyedül érezheted magad,
de ha hűséges maradsz Jehovához,
ő cselekedni fog az érdekedben.
Tapasztaltuk, hogy mennyire igaz,
amit a Róma 8. fejezetének
végén olvashatunk.
Jehova velünk volt.
Tényleg semmi sem választhat el
minket a szeretetétől.
A börtönben dolgozott egy férfi őrként,
illetve egy hölgy is titkárnőként.
Ők többször is beszélgettek
rólunk egymásközt.
Felismerték, hogy a kormánynak
az a célja, hogy kivégezzenek minket.
Elhatározták, hogy nyilvánosságra
hozzák, mit tesznek velünk.
Készítettek rólunk egy fotót,
hogy elmondhassák
legalább a családunknak,
hogy itt voltunk,
és hogy lássák, hogy néztünk ki.
A kép baloldalán Paulosnak
csupa sár a keze,
ugyanis akkoriban puszta
kézzel kellett dolgoznunk,
például nagy köveket cipelnünk.
De nem akartuk, hogy a családunk
azt lássa, hogy megtörtek vagyunk.
Inkább azt szerettük volna, hogy tudják,
boldogok vagyunk, amiért
Krisztusért szenvedhetünk,
ezért igyekeztünk mosolyogni.
Az ima rengeteg
erőt adott a kitartáshoz.
Különösen az első néhány
évben volt kulcsszerepe,
amikor semmilyen
szellemi táplálékunk nem volt,
sem Bibliánk, sem kiadványaink,
csak az ima maradt.
Emlékszem,
hogy az első években azt kértem
Jehovától, hogy hadd szabaduljak ki.
De ahogy teltek az évek,
már inkább azért imádkoztam hozzá,
hogy adjon erőt a kitartáshoz,
segítsen, hogy el tudjam viselni
a megpróbáltatásokat.
Nem számítottam rá, hogy kiengednek
aznap, vagy akár abban az évben.
Bebizonyosodott, hogy Jehova képes
megszabadítani a szolgáit a próbából,
és ezt mindig a legjobbkor teszi.
Sok mindent tanultam
az alatt a 26 év alatt.
Például, hogy Jehova
odafigyel az imáinkra,
vagy hogy bármennyit kell is
szenvednünk a nevéért,
nincs nagyobb megtiszteltetés,
mint őt képviselni.
Azt, hogy mit hoz a holnap,
úgysem tudjuk pontosan.
De nem szabad félni
a börtöntől vagy az üldözéstől.
Inkább azzal segíthetünk
magunkon, ha felkészülünk.
Jehova erejével
minden próbát ki lehet állni.
Csak kérnünk kell a segítségét.
Bármi történjen is,
Jehova mindig velünk van,
ebben teljesen biztos vagyok.
Rengetegen támogattak minket sokfelől.
Leveleket küldtek
és más szükséges dolgokat.
Az is sok erőt adott,
hogy a testvérek és a testvérnők
az egész világon imádkoztak értünk,
még olyan gyerekek is,
akik ki sem tudták mondani a nevünket.
Kérlek, továbbra is imádkozzatok
a börtönben levőkért!
Köszönjük, Negede, hogy elmondtad,
mi mindenen mentél keresztül.
Rendkívül bátorító volt hallani,
hogy bár kegyetlenül bántak veled,
Jehova támogatott és fenntartott téged.
Igazán jó példa vagy a hűségben!
Nagyon szeretünk téged mindannyian.
Azt hiszem, világszerte rengeteg
testvérünk nevében mondhatom,
hogy újra meg újra könyörögtünk
értetek Jehovához
az alatt a 26 év alatt, amíg
fogva tartottak titeket a börtönben.
És továbbra is imádkozunk
azért a 32 testvérért és testvérnőért,
akik még mindig börtönben
vannak a hitükért Eritreában.
Nos, milyen tanulságokat vonhatunk le
a Negede-vel készült interjúból?
Röviden összefoglalva:
Először is, minden egyes nap
olvassuk el a napiszöveget;
másodszor, támaszkodjunk
Jehovára imában;
és harmadszor, akkor is megőrizhetjük
az örömünket, ha üldöznek.
És Negede-vel kapcsolatban
van még egy jó hírünk.
A vele készült interjú
hamarosan teljes egészében
megtekinthető lesz a jw.org-on.
Negede kitartásáról
mások is eszünkbe juthatnak.
Nem felejtjük el azokat a testvéreket,
akiket jelenleg is üldöznek
vagy fogva tartanak a hitükért.
Büszkék vagyunk rátok,
drága testvéreink és testvérnőink
Eritreában, Oroszországban
és a világ más részein.
Szeretnénk, ha tudnátok,
hogy imádkozunk értetek,
és nagyon szeretünk titeket.
A JW TV különkiadását láttátok
Jehova Tanúi főhivatalából.

2023 – Friss hírek a vezetőtestülettől (6. rész)