JW subtitle extractor

Üdvözlünk benneteket!
Mindjárt kezdődik
egy gyönyörű zenés videó.
Miközben nézitek,
gondolkodjatok el azon,
hogyan járul hozzá a jövőbeni örömünkhöz
az, ha már most hűségesen kitartunk.
Ha van nálatok mobiltelefon
vagy más elektronikai készülék,
kérjük, állítsátok olyan üzemmódba,
hogy ne zavarjon másokat.
És most
jöjjön a videó!
Szeretettel üdvözlünk benneteket
a kongresszusnak ezen az ülésszakán.
Most a vasárnap délelőtti
programokat hallhatjátok.
A vasárnapi nap témája
a 37. zsoltár 4-es versén alapul.
Ez a következőképpen szól:
„Gyönyörködj Jehovában,
és ő teljesíti szíved vágyait.”
Kérlek, álljatok fel,
és énekeljük el együtt
a 22-es éneket.
Ennek az éneknek a címe:
„Jöjjön el a királyság!”
Az ének után állítsátok meg a lejátszást,
és mondjatok egy imát.
Tehát a 22-es számú ének következik.
Foglaljatok helyet.
Vajon lehetséges akkor is örülni,
ha megpróbáltatásokat élünk át?
A Biblia arról biztosít, hogy igen!
A most következő 7 részes előadás-sorozat
rámutat, hogyan segít ebben Jehova.
Mindegyik előadó bejelenti a következőt.
Most pedig figyeljetek az első előadásra,
melynek címe:
„Hogyan őrizhetjük meg az örömünket
a nehézségek ellenére? – Nyomorúság”.
Kenneth Flodin testvér tartja,
a tanítói bizottság segítője.
Észrevettétek,
hogy az előadás-sorozat mindegyik részének
címében benne van az, hogy „ellenére”?
Ez a szó azt érzékelteti, hogy valami
az akadályok ellenére is sikerülhet.
Tehát bármi történjék is,
semmi sem veheti el az örömünket.
Még a próbák közepette is
boldogok lehetünk.
De ez nem ellentmondásos?
Elsőre annak tűnik,
nekem az örömről
valami jó jut az eszembe.
Például az, hogy kapok egy ajándékot,
nem pedig a próbák.
Pedig akármilyen hihetetlen, még a próbák
ellenére is meg tudjuk őrizni az örömünket,
mivel Jehova segítségről gondoskodik.
Ezekben az előadásokban
három segítségről lesz szó:
A Jehovával ápolt kapcsolatunkról,
a testvérek támogatásáról
és a csodálatos reménységünkről.
Keressétek ki a Róma 5. fejezet
3-tól 5-ig terjedő verseit,
és kérlek, figyeljétek meg,
hogyan beszélnek
ezek a versek az első segítségről,
a Jehovával ápolt szoros kapcsolatról.
Tehát a Róma 5:3–5 ezt írja:
„És ujjongjunk akkor is,
amikor nyomorúságot élünk át,
mivel tudjuk, hogy a nyomorúság
kitartást eredményez,
a kitartás kedvessé tesz Isten szemében”.
Tehát, ha kitartunk a próbákban,
közelebb kerülünk Jehovához.
És nézzétek, hogy folytatódik:
„ez reményt ad, a reménység pedig
nem vezet csalódáshoz”.
Miért nem?
Mert szorosabb lesz
a kapcsolatunk Jehovával,
ahogy a vers folytatja:
„mert Isten szeretete tölti el a szívünket
a szent szellem által, melyet kaptunk.”
Igen, ha kitartunk a próbákban,
azzal örömet szerzünk Jehovának,
és ennek tudata erőt ad,
hogy megőrizzük az örömünket.
Most nézzük a Róma 8:38, 39-et.
Tudjuk, hogy Pál nagyon sok
próbán ment keresztül,
de teljesen meg volt arról győződve,
hogy semmi sem távolíthatja el Jehovától,
semmi sem állhat közéjük.
Tehát 8. fejezet 38 és 39:
„Mert meg vagyok győződve róla,
hogy sem halál, sem élet,
sem angyalok, sem kormányzatok,
sem a jelenlegi, sem a jövőben történő dolgok,
sem hatalmak, sem magasság, sem mélység,
sem semmi más a teremtésből nem lesz képes
elválasztani minket Isten szeretetétől,
amely Krisztus Jézus,
a mi Urunk által mutatkozik meg.”
Tehát az Istennel ápolt kapcsolatunk
segít kitartanunk a próbákban.
Nézzük, mi a második segítség,
amit Jehovától kapunk.
1Péter 5:9.
Sátán el akar csüggeszteni
minket a próbákkal,
de nézzétek, mire szólít fel
minket a 9-es vers.
Ezt írja:
„De ti szálljatok szembe vele szilárd hittel”.
Mi segít ebben?
Így folytatja:
„tudva, hogy testvéreitek egész közössége
hasonló szenvedésekkel néz szembe
szerte a világon.”
Nem is kérdés, hogy
a testvéreinkben megbízhatunk.
Mindig számíthatunk rájuk.
Ezt az elmúlt 6 hónapban
különösen érezhettük.
A harmadik segítségről
a Róma 12:12-ben olvashatunk.
Ebből a versből egyértelműen látszik,
mi segít még kitartani a próbákban.
Ezt írja: „Örüljetek a reménységeteknek.”
És még hozzáteszi:
„Tartsatok ki a nyomorúságban.
Legyetek állhatatosak az imában.”
Tehát a Jehovával ápolt a kapcsolatunk,
a testvéreink és a reménységünk
segítenek kitartani a próbákban.
Persze nagyon eltérőek lehetnek a körülményeink.
Például, lehet, hogy egy testvér,
aki börtönben van,
nem tud kapcsolatot tartani a testvérekkel.
Miből meríthet erőt?
A Jehova Istennel ápolt kapcsolatából.
Gondoljatok Harold King testvér
történetére a JW TV-ből.
Négy és fél éven keresztül magánzárkában
tartották egy kínai börtönben.
Tényleg egyedül volt?
A hatóságok úgy gondolták,
de a létező legjobb társ volt vele,
Jehova Isten.
A vele készült interjúban ezt mondta:
„Jehova Isten a meghitt barátom volt.
Nagyon, de nagyon szerettem őt.
Valóságos volt a számomra,
nem csak kitaláció.”
Tehát King testvér azért tudta még ebben
a nehéz helyzetben is megőrizni az örömét,
mert szoros volt a kapcsolata Jehovával.
Egy másik példa:
Egy depresszióval küzdő testvérnek vagy testvérnőnek
talán nehéz közel éreznie magát Jehovához.
Itt jön képbe a másik segítség,
amiről már volt szó.
Jehova a testvérek által nyújt neki segítséget.
Ez olyan, mint amikor valaki
nehezen kap levegőt.
Olyannyira, hogy már-már az életéért küzd.
De aztán jönnek az orvosok
és az ápolók, szakszerűen ellátják,
és újra tud megfelelően lélegezni.
Mi is számíthatunk a testvérek segítségére,
amikor depresszióval vagy más
komoly nehézséggel küzdünk.
És hogyan segíthet kitartanunk
a reménységünk, méghozzá örömmel?
Nézzünk erre is egy példát:
Lehet, hogy a szüleink idősek,
és megromlott az egészségük.
Egy ilyen helyzet elszomorító
és aggasztó tud lenni.
Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor
egy családtagunk balesetet szenved.
Súlyos sérülésekkel kórházba kerül,
és teljesen magatehetetlen.
De aztán bejön az orvos, és megnyugtat:
„Teljesen fel fog épülni.”
Ez reményt ad.
Hasonló a helyzet az idős szüleinkkel is.
Biztos reményünk van.
Olyan, mintha Jehova ezt mondaná:
„Teljesen rendbe fognak jönni,
és újra fiatalok lesznek.”
Tehát a reménységünk erőt ad.
Bármilyen nehézséget éljünk is át,
biztosak lehetünk benne,
hogy Jehova tud nekünk segíteni,
egy- vagy akár többféle módon is.
Lapozzatok a Róma 8. fejezetéhez.
Olvassuk el a Róma 8:35 és 37-et.
Ebben az előadás-sorozatban megvizsgáljuk
a 35. versben említett 7 nehézséget.
Nézzük meg, mik ezek.
Ezt írja:
„Ki fog elválasztani minket Krisztus szeretetétől?
[1.] Nyomorúság vagy [2.] gyötrelem
vagy üldözés vagy éhség
vagy meztelenség vagy veszély vagy kard?”
De figyeljétek meg, hogy mit ír a 37-es vers:
„Ellenkezőleg, mindezekből [mind a 7-ből]
teljesen győztesen kerülünk ki az által,
aki szeretett minket.”
Mindegyik előadásban lesz egy videóinterjú
egy-egy testvérrel.
Elmesélik, mivel néztek szembe,
milyen próbával.
Meg fogjuk beszélni, hogy Jehovának
melyik gondoskodása adott nekik erőt ahhoz,
hogy örömmel ki tudjanak tartani.
Nézzük az első nehézséget a versből:
a nyomorúságot.
A „nyomorúság” kifejezés egy nehéz helyzet
okozta szenvedésre utal.
Ilyen lehet például egy súlyos betegség.
Lapozzatok a 2Korintusz 12-höz.
2Korintusz 12:7, 8.
Pálnak ez a helyzet annyira megnehezítette
az életét, hogy egy tövishez hasonlította.
Itt ezt olvashatjuk:
„Hogy ne váljak túlságosan büszkévé,
tövis került a testembe, Sátán angyala,
hogy állandó fájdalmat okozzon nekem,
nehogy elbízzam magam.”
És így folytatja:
„Háromszor kérleltem az Urat,
hogy távolítsa el a tövist.”
„Tövis” került a testébe,
ami minden bizonnyal egy betegség volt.
Ez folyton gyötörte őt.
„Állandó fájdalmat” okozott neki.
Ez nemcsak egy egyszerű nátha
vagy influenza volt, ami 1-2 hét után elmúlik,
hanem egy olyan probléma,
ami állandóan nyomorúságot okozott neki.
A Szentírás alapján arra következtethetünk,
hogy Pálnak valamilyen
súlyos szembetegsége lehetett.
Ez biztos, sok kellemetlenséget okozott neki.
Háromszor is imádkozott azért,
hogy Isten „távolítsa el” ezt tőle.
Ne felejtsük, akkor még nem volt szemüveg,
sem kontaktlencse vagy látásjavító műtét.
Szóval a nyomorúsága állandó volt.
Gondoljatok bele Pál helyzetébe.
A szent szellem segítségével
csoda útján sokakat meggyógyított.
Könnyen mondhatta volna:
„Hol van ilyenkor a szent szellem,
amikor nekem lenne rá szükségem?”
Mi segített Pálnak, hogy megőrizze az örömét,
és ne keseredjen el?
Az, hogy szoros volt a kapcsolata Jehovával.
Most nézzük a 2Korintusz 12:9-et.
Ez az a rész, ahol Jehova
azt mondja Pálnak,
hogy nem fogja csoda útján meggyógyítani.
Ezt írja:
„De ő ezt mondta: »Elég neked az én
ki nem érdemelt kedvességem,
mert az én erőm
gyengeségben válik tökéletessé.«”
Vagyis Jehova ezt mondja:
„Nem foglak meggyógyítani, de erőt adok,
hogy elviseld a nyomorúságot.”
Figyeljétek meg, hogy a vers második fele szerint,
milyen szoros kapcsolatban volt Jehova Istennel.
Itt ezt olvashatjuk:
„Szíves örömest fogok tehát
a gyengeségeimmel dicsekedni,
hogy Krisztus ereje
megmaradjon fölöttem, mint egy sátor.”
Örült annak, hogy erőt kapott Jehovától.
Nézzétek a 10-es verset.
Figyeljétek meg, miért tudott
még ebben a helyzetben is örülni.
Ezt írja:
„Örülök tehát, ha gyenge vagyok,
bántalmaznak, nélkülözök, üldöznek
és nehézségeket élek át Krisztusért.
Mert amikor gyenge vagyok,
akkor vagyok erős.”
Most pedig nézzünk meg egy videót,
mely bemutatja,
milyen nyomorúságot él át egy házaspár.
Figyeljétek meg, hogy mi segít nekik,
hogyan tudják megőrizni az örömüket
egy súlyos betegség ellenére.
45 éve vagyok a teljes idejű szolgálatban.
Voltunk úttörők, szolgáltunk az utazómunkában,
és már jó néhány éve a Bételben vagyunk.
Mindig is jó volt az egészségem,
sosem volt vele gondom.
Egyik nap nagyon megfájdult a fejem.
Szinte elviselhetetlen volt,
és még a látásom is elhomályosodott.
Elmentünk a Bétel orvosához.
Ő elküldött minket egy szakemberhez.
Kiderült, hogy a férjemnek glioblastomája van,
ami egy nagyon agresszív agydaganat.
A rá következő csütörtökön meg is operálták.
A műtét után sugárkezelést
és kemoterápiát is kapott egyszerre.
Egy év múlva újra meg kellett operálni.
Most már a negyedikféle kemoterápiát kapja.
Amióta megtudtuk, hogy beteg,
azt a legnehezebb feldolgoznom,
hogy látnom kell, ahogy egyre inkább
mások segítségére szorul.
Nem akartam, hogy a betegség
megváltoztasson minket.
A testvérek rengeteget segítettek nekem.
Amikor az egyik testvér megtudta,
hogy meg fognak operálni,
felolvasott nekem egy bibliaverset,
és imádkoztunk együtt.
A törődése nagyon sokat jelentett számomra.
Sosem fogom elfelejteni.
Sarának is nagyon sokat köszönhetek.
Például segít felkészülni az összejövetelekre.
Elmegyünk együtt a szolgálatba.
Jó érzés, hogy beszélhetek az embereknek
az igazságról, és segíthetek nekik.
A Bételben a szolgálati osztályon dolgozok.
Egy-két testvérrel meg szoktuk beszélni
az ügyeket, amiken dolgozunk.
Így öröm a munka.
Nagyon hálás vagyok Jehovának, hogy így én is
hozzá tudok járulni egy kicsit az osztály működéséhez.
Scott nagyon alázatos, így sokkal
könnyebb elviselnem ezt a helyzetet.
A reménységem sok erőt ad.
Elhatároztam, hogy kitartóan
fogom szolgálni Jehovát.
Egészen addig,
míg el nem jön az új világ.
Hűséges maradok bármi történjen is.
Láthattuk, hogy a Shoffner házaspárnak
milyen szoros a kapcsolata Jehovával,
és hogy Sara mennyire támogatja a férjét.
Megfigyeltétek, hogy milyen segítséget
kaptak még Jehovától?
Scott elmondta, hogy a testvérek
nagyon sokat segítettek neki.
Egy testvér a műtétje előtt felolvasott neki
egy bibliaverset, és imádkozott vele.
A fiatal testvérek pedig
segítenek neki a feladataiban.
„Így öröm a munka” – ahogy Scott
mondta a videóban.
Boldog a betegsége ellenére is.
És mi a helyzet veled?
Valamilyen nyomorúságban szenvedsz?
Neked mi ad erőt?
Mi segít megőrizni az örömödet
a nehézségeid ellenére?
A Jehovával ápolt kapcsolatod?
A testvérek? A reménységed?
Vagy valami más,
amiről Jehova gondoskodik?
Ha nyomorúságot élsz át,
gondolj a következőre:
Jehova olyan, mint egy orvos,
aki figyeli a monitort.
Látja a szenvedésünket, a szívünk fájdalmát.
De így biztat bennünket:
„Nyugalom, minden rendbe fog jönni!”
Szóval bármilyen nagy is a fájdalmunk,
bármilyen nyomorúságot éljünk is át,
emlékezzünk a Róma 8:37, 39-re:
„mindezekből teljesen győztesen kerülünk ki
az által, aki szeretett minket.”
És a 39-es vers szerint
semmi, de tényleg semmi „nem lesz képes
elválasztani minket Isten szeretetétől,
amely Krisztus Jézus,
a mi Urunk által mutatkozik meg”.
Boldogok lehetünk,
még a nyomorúság ellenére is.
Az előadás-sorozat következő részét
Samuel Herd testvér
a vezetőtestület tagja tartja.
A címe:
„Hogyan őrizhetjük meg az örömünket
a nehézségek ellenére? – Gyötrelem”.
Éltél már át gyötrelmet?
Hogyha nem, akkor nem is vagy ember,
mivel ebben a gondokkal teli világban
rövid élete során minden ember él át
ilyen vagy olyan gyötrelmet.
Ez alól senki sem kivétel.
Mit jelent a gyötrelem?
Egyesek szerint nagyfokú aggodalom,
mások szerint mélységes bánat,
és vannak, akik szerint kínzó
lelki fájdalmat jelenthet.
És mi okoz gyötrelmet?
Sok minden,
hosszú a lista.
Sokak szerint a legfőbb kiváltó ok
a házastárs halála.
Az is nagy gyötrelmet okoz,
ha valaki súlyosan megbetegszik,
vagy komoly sérülést szenved,
vagy ha elveszíti a munkáját.
Emiatt aggódik:
„Hogyan fogok gondoskodni a családomról?”
És van még egy további ok.
Ha valaki nem tud olyan mértékben
részt venni a prédikálómunkában,
mint amennyire szeretne.
Ez csak néhány példa arra,
hogy mi okozhat lelki gyötrelmet nekünk.
Természetesen sokáig sorolhatnánk
még az okokat.
Ha gyötrődsz valamiért, mit érzel?
Hogy írnád ezt le?
Milyen az, amikor lelki gyötrelmet élsz át?
Esetleg szomorú vagy?
El vagy keseredve?
Vagy lehangolt vagy?
„Pontosan így érzek”– mondanák néhányan.
Mások talán ezt mondanák:
„Teljesen magam alatt vagyok.”
„Nem is tudom, csak sírni volna kedvem.”
„Egyszerűen semmihez sincs kedvem és erőm.”
Mások pedig bánatukban
legszívesebben elbújnának a világ elől.
Biztosan ismerősek ezek az érzések,
de vajon lehetséges megőrizni
az örömet a gyötrelem ellenére?
Igen, ezt számtalan példa
bizonyítja a Bibliában.
De most csak egy-két példát
nézzünk meg ezek közül.
Elsőként beszéljünk Pálról.
Pál apostol jó példa.
Sok minden miatt
elkeseredethetett volna,
de a gyötrelmei ellenére is
meg tudta őrizni az örömét.
Ha kéznél van a Bibliátok, keressétek meg
a korintusziaknak írt második levelet.
Tehát korintusziaknak írt 2. levél,
7. fejezet, 5. vers.
Itt ezt olvashatjuk:
„Ami azt illeti, amikor Makedóniába érkeztünk,
nem könnyebbültünk meg,
mert utána is sokféle nyomorúság ért minket”.
És figyeljétek csak,
azt mondja:
„kívül harcok voltak, belül félelmek”,
„kívül harcok voltak, belül félelmek”.
Tehát ahogy olvastuk, nehéz helyzetben volt,
ennek ellenére meg tudta őrizni az örömét.
De vajon miért aggódott?
Korábban nagyon szeretett volna
találkozni Titusszal Troászban,
de nem kapott hírt felőle,
és üzenet vagy levél sem jött tőle.
Ezért nagyon aggódott érte.
Elképzelhető, hogy attól félt,
hogy a korintuszi gyülekezetben
a testvérek Titusz ellen fordultak.
Várta a híreket.
Aggódott a barátjáért.
Biztosan mi is ugyanígy éreznénk,
ha már jó ideje nem kapnánk hírt
egy jó barátunk felől.
Pál is nagyon aggódhatott.
Valószínűleg annyira, hogy mondhatni
kicsit depressziós lett, elkeseredett.
Ezt gondolhatta magában:
„Vajon meddig nem láthatom még
a barátomat, Tituszt?”
De már nem kellett sokat várnia.
Titusz végül megérkezett Makedóniába.
Pál nagyon megvigasztalódott.
Ráadásul Titusz kedvező híreket
hozott neki a korintuszi testvérekről.
Ennek pedig Pál apostol „még jobban” örült,
ahogy ezt a korintusziaknak írt második levél,
7. rész 6-os és 7-es verse írja.
Tehát Pálnak Titusz nyújtott vigaszt.
A hittársainkra mi is mindig számíthatunk.
Segítenek nekünk, hisz Jehova népét
a szeretet fűzi össze.
Ez a testvéri család nagyon különleges.
Szóval bármilyen gyötrelmet éljünk is át,
a testvéreink mindig mellettünk állnak,
támogatnak,
így megőrizhetjük az örömünket.
Időnként sajnos úrrá lehet rajtunk
az elkeseredettség.
Időről időre mindannyian szembenézünk
olyasmivel, ami elkeserít és gyötrelmet okoz.
És számtalan dolog van, ami elkeseríthet.
Például, ha valaki elveszíti a házastársát,
az óriási lelki gyötrelmet okozhat.
Ahogy arra Jehova az Éden-kertben utalt,
a házaspárok az évek során
nagyon összeforrnak, a kettő egy test lesz.
És ha elveszítetted a férjedet vagy feleségedet,
akkor nagyon is át tudod érezni,
hogy mit jelent ez.
Teljesen érthető, hogy egy ilyen
helyzetben el vagy keseredve.
Úgy érezheted, minden összeomlik körülötted,
elcsüggedsz, megszakad a szíved,
végtelenül szomorú vagy.
De testvérek, ne feledjük,
milyen három segítséget kapunk ahhoz,
hogy meg tudjuk őrizni az örömünket még akkor is,
ha nehézségeket élünk át, és gyötrődünk.
Mik ezek?
Az első:
a Jehova Istennel ápolt
szoros kapcsolatunk.
Dávid jó kapcsolatban volt Jehovával.
Keressétek ki a Sámuel 1. könyve 30. fejezetét.
Nézzük az első kettő, illetve négy verset,
de nem olvasom fel, csak röviden összefoglalom.
Nézzétek az első verset!
Tehát 1Sámuel 30. fejezet.
Láthatjuk, hogy Dávidot meg akarták ölni
a saját emberei, de miért?
Az amálekiták felgyújtották a várost,
és fogságba vitték a nőket és a gyermekeket,
még Dávid két feleségét is.
Ezért, ahogy olvassuk,
Dávid nagyon szorult helyzetbe került.
Ezért is érdekes,
amit a 6. vers végén olvashatunk.
Itt ez áll:
„De Dávid megerősítette magát
Istene, Jehova által.”
Ez nekünk is jó példa.
Mi is erőt meríthetünk
a Jehovával ápolt kapcsolatunkból.
Számíthatunk a segítségére,
és megvigasztal minket.
Minden helyzetben vigaszt nyújt, ahogy ezt
az írott szavában, a Bibliában olvashatjuk.
Tehát ez volt az első segítség.
Nézzük, mi a második!
Ez pedig nem más, mint a testvéreink.
És milyen nagy segítséget
nyújtanak nekünk a testvéreink!
Erre emlékeztet a 133. zsoltár.
Ez a zsoltár így kezdődik:
„Milyen jó és milyen gyönyörűséges,
amikor a testvérek együtt laknak, egységben!”
Mindannyian tudjuk és érezzük,
hogy ez valóban így van.
De ne felejtsük el,
Sátán alattomosan megpróbál elszigetelni
minket a hittársainktól, a testvéreinktől.
Hogyan?
Úgy, hogy börtönbe vet néhányunkat.
De akkor sem tud elszakítani tőlük,
ha börtönbe kerülünk.
De hogy lehetséges ez, ha fizikailag
távol vagyunk tőlük, rácsok mögött?
A kulcs az emlékeink.
Vegyük elő a fotóalbumot, és emlékkönyvet.
Azt, ami a fejünkben van.
Nem a fizikaira gondolok, hanem arra,
ami itt van elraktározva.
És gondolatban időzzünk el rajtuk.
Merítsünk erőt az emlékeinkből.
Így vigaszt meríthetünk,
és megőrizhetjük az örömünket.
És ha ti is olyan idősek vagytok, mint én,
akkor jól tudjátok, hogy az idősek
folyton ezt csinálják, nosztalgiáznak.
Másra úgysincs nagyon energiánk.
Szeretünk elmerengeni a múlton,
a régi szép időkön.
Tehát a második segítség a testvéreink.
A harmadik pedig a reményünk,
vagyis hogy örökké szolgálhatjuk majd
Jehovát az új világban.
Örökké, végtelen időkön át.
Az örökké azt jelenti, hogy soha, de soha,
de soha nincs vége.
Például gondoljatok az égre, ott fent.
Nem látjuk, hol kezdődik és hol ér véget.
Ugyanilyen a végtelen: sosincs vége.
Ehhez hasonlóan a boldogságunk
sem ér majd véget, örökké élhetünk.
Miközben nézitek a következő videót,
figyeljétek meg, miből merített erőt
egy házaspár, miközben gyötrelmet élt át,
és hogyan őrizték meg az örömüket.
Már akkor tudtuk, amikor összeházasodtunk,
hogy egy nap majd szeretnénk gyerekeket.
Ezért amikor kiderült, hogy babát várok,
nagyon boldogok voltunk.
Amikor Becky elmondta, hogy gyerekünk lesz,
madarat lehetett volna velem fogatni.
Azonnal előtörtek bennem az apai érzések.
Egyből elkezdtünk tervezgetni.
Túláradó volt az örömünk.
Egyik nap Becky rosszul érezte magát.
Az egyik barátunk azt javasolta,
hogy menjünk el az orvoshoz.
És el is mentünk. Az orvos csinált
egy ultrahang vizsgálatot.
Amikor visszajött, azt mondta,
hogy nem hall szívhangot.
Borzasztó érzés volt.
Sosem fogom elfelejteni.
Egy pillanat alatt minden tervünk,
várakozásunk, álmunk...
...szertefoszlott.
Olyan nagy szeretettel vártuk a gyermekünket.
Miután elveszítettük,
hatalmas, tátongó űr keletkezett a szívünkben.
Szinte elviselhetetlen volt a fájdalom.
Nem tudtuk, mihez kezdjünk.
De aznap este összejövetel volt.
És úgy döntöttünk, elmegyünk.
Tudtuk, hogy az összejövetelen
Jehova támogatni fog minket a szellemével.
Éreztük, hogy egyedül
ezt nem fogjuk tudni elviselni.
Szükségünk volt Jehovára.
Miután a testvérek megtudták,
hogy elveszítettük a kisbabánkat,
sokan odajöttek, és elmesélték,
hogy ők milyen nehézségeken mentek keresztül.
Ez segített, hogy ne érezzem magam egyedül.
Jehova nagyon jó barátokat adott.
Olyan barátokat, akik ragaszkodóbbak
egy vérszerinti testvérnél.
Olyanokat, akik megértően bántak velünk,
ha nehéz napunk volt.
Imádkoztak velünk, meghallgattak,
és eljöttek velünk sétálni.
Éreztük, hogy Jehova így fejezi ki a törődését.
Még most is dolgozunk azon,
hogy visszanyerjük az örömünket.
A személyes tanulmányozás során
a 139. zsoltárban találtam egy verset,
ami különösen sokat segített.
Eszerint nincs olyan hely a földön,
ahol Jehova ne találna ránk.
Nincs az a sötétség,
ahol Jehova ne látna meg minket.
És úgy éreztem, én egy ilyen
nagyon sötét helyen vagyok.
Sokat segített, amikor
elmélkedtem ezen a versen.
És az idő múlásával Jehova fokról fokra segített,
hogy újra szépnek lássam az életet.
Hogyha gyötrelmet élünk át,
Jehova a segítségünkre siet,
és nem fog minket kétségek közt hagyni.
Nézzük meg, mit ír a korintusziaknak írt
második levél, 4. fejezet, 8. vers,
és hozzá olvasom majd a lábjegyzetet is.
Figyeljétek!
Tehát 2Korintusz 4:8.
Itt ez áll:
„Minden téren szorult helyzetben vagyunk,
de nem annyira, hogy ne tudnánk mozdulni.
Tanácstalanok vagyunk, de van kiút.”
És a lábjegyzet hozzáteszi:
„nem vagyunk kétségek közt hagyva”.
Tehát Jehova nem hagy minket cserben,
kétségek közt.
Esetleg te is valamilyen lelki gyötrelmet élsz át?
Mi ad erőt ahhoz, hogy elviseld
ezt a nehéz helyzetet?
Mi segít, hogy ilyen körülmények között is
megőrizd az örömödet?
A Jehovával ápolt kapcsolatod?
A testvérek?
A reménységed?
Vagy talán valami más?
Ezeken kívül vannak gyakorlatias javaslatok,
melyek szintén sokat segíthetnek.
Figyelj oda arra, hogy egészségesen étkezz,
emellett szánj elegendő időt a pihenésre,
és arra is, hogy rendszeresen mozogj.
Készíts két listát.
Az egyikre írd fel azokat a nehézségeket,
amelyeket meg tudsz oldani.
A másikra pedig azokat,
amelyeket jelenleg nem.
Az első listán levőket oldd meg,
a második listát pedig bízd Jehovára.
Beszélj a gondjaidról egy vénnel,
vagy egy megbízható baráttal,
aki közel áll hozzád,
vagy fordulj a szüleidhez.
Számíthatsz rájuk,
biztosan szívesen támogatnak,
sokat segíthetnek
az építő tanácsaikkal.
Ezért bátran fordulj hozzájuk, ne habozz!
El kell ismernünk, hogy bizonyos esetekben
orvosi segítségre lehet szükség.
Ezt Jézus is megerősítette a Lukács 5:31-ben:
„Akik egészségesek,
azoknak nincs szükségük orvosra,
akik viszont betegek, azoknak igen.”
Természetesen ez személyes döntés,
de van rá bibliai alap.
Tény, hogy lehetnek olyan esetek,
amikor orvosi segítségre van szükség,
egy megbízható szakemberre.
Meríts erőt abból,
hogy Jehova téged is értékel.
Ne kételkedj ebben,
még egy pillanatra sem!
Persze nem könnyű megküzdeni
a lelki gyötrelmekkel.
Ez nagyon nehéz helyzet.
Sose feledd, Jehova megért,
és együttérez veled.
Erőt ad ahhoz,
hogy örömmel ki tudj tartani,
és ne add fel.
Hogyha hűségesen kitartasz
a próbáid és nehézségeid ellenére,
akkor nagy örömet szerzel neki,
és ennél jobb ok nincs is az örömre.
Ne hidd, hogy Jehova elhagyott téged!
Biztos lehetsz benne, hogy szeret és értékel.
Úgy vesz körül téged,
mint egy nagy pajzs, és megáld.
Ezért, még ha gyötrelmeket élsz is át,
ne csüggedj!
Sose veszítsd el az örömödet!
Gerrit Lösch testvér, a vezetőtestület tagja
tartja a következő előadást,
melynek címe:
„Hogyan őrizhetjük meg az örömünket
a nehézségek ellenére? – Üldözés”.
Jézus követőit már a keresztény gyülekezet
megalakulása óta üldözik.
Keressük ki a korintusziaknak írt
2. levél 11. fejezetét!
Pál sokszor élt át üldözést,
ahogy erről a korintusziaknak írt 2. levél,
11. fejezet, 23-tól 25-ig terjedő
versekben tesz említést.
Olvassuk el!
Így szól, figyeljétek: „Krisztus szolgái?
Úgy felelek, akár egy őrült,
hisz én még inkább az vagyok:
Többet dolgoztam,
többször voltam börtönben,
számtalanszor megvertek,
gyakran voltam közel a halálhoz.
A zsidóktól ötször kaptam egy híján 40 botütést.”
És még nincs vége!
„Háromszor megvesszőztek,
egyszer megköveztek,
háromszor hajótörést szenvedtem,
egy éjt és egy napot a nyílt vízen töltöttem.”
Kicsit később, miután felsorolta,
hogy mennyi mindenen ment keresztül,
a 12. fejezet 10-es versében Pál ezt írta:
„Örülök tehát, ha gyenge vagyok,
bántalmaznak, nélkülözök, üldöznek
és nehézségeket élek át Krisztusért.
Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.”
Természetesen nem arról van szó,
hogy Pál magának az üldözésnek örült,
hanem annak örült,
hogy ezáltal hozzájárult ahhoz,
hogy meg legyen szentelve Jehova Isten neve.
Olvassuk el a filippieknek írt levél 1. fejezet
14-es és 18-as versét!
Ha üldöznek minket, láthatjuk,
mit tesz Jehova a népéért,
és dicsőséget szerezhetünk a nevének.
Ez arra is nagyszerű lehetőség,
hogy tanúskodjunk Jehováról másoknak.
Tehát a filippieknek írt levél 1. fejezet
14-es és 18-as verse.
A 14-es vers ezt írja:
„Most a legtöbb testvér, aki az Úr szolgája,
bátorságot merített a rabbilincseimből,
és bátran és félelem nélkül
beszél Isten szaváról.”
A 18-as pedig ezt:
„Mi lesz ennek az eredménye?
Nem más, mint hogy így is, úgy is,
akár színlelve, akár őszintén,
hirdetik Krisztust, és én ennek örülök.
Sőt, örülni is fogok”.
Tehát az üldözés nem gyengíti,
hanem megerősíti
a Jehovával ápolt kapcsolatunkat,
és megszilárdítja a reményünket.
A rómaiaknak írt levél 5. fejezet
3-as, 4-es versében
Pál a következőképpen érvelt:
„ujjongjunk akkor is,
amikor nyomorúságot élünk át”,
„a kitartás kedvessé tesz Isten szemében”.
És ahogy Pál kifejti, „ez reményt ad”,
„a reménység pedig nem vezet csalódáshoz”.
Gondoljunk bele, hogy az üldözés alatt
milyen nagy erőt tud adni nekünk
a reménységünk!
A Bibliában a reménység szó
több mindent is jelent.
Például a megmentés reménysége
magában foglalja
az Istennel ápolt
tökéletes kapcsolat helyreállítását.
Vagy Armageddon túlélésére is vonatkozhat.
Aztán ott van az örök élet reménye
egy paradicsomi földön.
És a halhatatlanság reménye az égben.
Milyen reménységről beszélt Pál
a rómaiaknak írt levél
5. fejezet 3-as, 4-es versében?
Nem másról, mint az égi reménységről.
Miért mondhatjuk ezt?
Figyeljük meg a szövegkörnyezetet!
A 2. vers, annak is a 2. fele ezt mondja:
„Ujjongjunk hát a reménység miatt,
hogy Isten fel fog magasztalni minket.”
Az első században
minden keresztény égi reménységű volt.
Ők nem pusztán abban reménykedtek,
hogy a világ problémái
egyszer majd megoldódnak,
és hogy mindenki teljesen egészséges lesz.
Az ő reménységük az égi élet volt.
A Kolosszé 1:3 ezt írja:
„Mindig hálát adunk Istennek...,
amikor imádkozunk értetek”.
„A reménység miatt,
amely fenn van tartva számotokra az égben.”
Most keressük ki a rómaiaknak írt levél
8. fejezet 20-as és 21-es versét!
Jehova Tanúi többsége, a „nagy sokaság” tagjai
abban reménykednek,
hogy Jehova földi örök élettel
jutalmazza meg őket.
Pál erről a reményről írt a rómaiaknak írt levél
8. fejezet 20-as és 21-es versében.
„A teremtés ugyanis
hiábavalóságnak lett alávetve,
nem a maga akaratából, hanem
annak az akaratából, aki alávetette,
mégpedig azzal a reménnyel,
hogy maga a teremtés is meg fog szabadulni
a romlottság rabszolgaságából,
és élvezi Isten gyermekeinek
a dicsőséges szabadságát.”
Azonban amikor Pál apostol
a Róma 12:12-ben
azt írta,
hogy „örüljetek a reménységeteknek”,
az égi élet reménységére gondolt.
De ez nem csak a felkentekre igaz,
természetesen a „más juhok” is
örülnek a reménységüknek.
Tehát, mindannyian szívből örülhetünk
a reménységünknek.
A világ jövője sötét, a mi reményünk ragyogó.
A világ helyzete kilátástalan,
a mi reményünk hamarosan megvalósul.
A világ reményének nincsen valódi alapja,
a mi reményünk szilárd hiten alapul.
A világ kilátása lehangoló,
a mi reményünk viszont felemelő.
Az új világ már nagyon-nagyon közel van.
A csodálatos reményünk,
legyen akár égi vagy földi,
hamarosan valóra válik,
és örökké boldogok leszünk.
Olvassuk el a Titusznak írt levél
2. fejezet 13-as versét!
„Mialatt várjuk,
hogy megvalósuljon a boldog reményünk,
és nyilvánvalóvá váljon
a nagy Istennek és a megmentőnknek,
Jézus Krisztusnak a dicsősége.”
Továbbá a rómaiaknak írt levél
8. fejezet, 24, 25 szerint
a reménységünk erőt ad a kitartáshoz.
„Az, amit látunk, nem reménység...
De ha azt reméljük, amit nem látunk,
továbbra is lelkesen és kitartóan várjuk”
– ahogy a vers írja.
A reménység erősíthető.
De mit tehetünk, hogy még szilárdabb,
még biztosabb legyen?
A görög el·piszʹ szónak,
melyet a Bibliában reménynek fordítanak,
és amely ebben a versben is szerepel,
az az alapvető jelentése,
hogy ’valami jó várása’.
Pál a felsorolásában a reményt utoljára említi
a nyomorúság, a kitartás
és az Isten előtti helyeselt állapot után.
Nyilvánvalóan nem arra gondol,
amit akkor érzünk,
amikor megismerjük az igazságot,
hanem arról ír, hogy a reményünk,
a bizalmunk megszilárdul,
ha hűségesen kitartunk a próbákban.
Ha egy keresztény
hűségesen kitart a próbákban,
biztos lehet benne,
hogy kedves Isten szemében.
Ez pedig megszilárdítja,
még jobban megerősíti a reménységét.
Pálhoz hasonlóan mi is meg tudjuk őrizni
az örömünket az üldözés ellenére.
Előfordulhat, hogy ellenségesen
vagy durván bánnak velünk az iskolában,
a munkahelyen, a családban,
vagy azért, mert a kormány
betiltotta a tevékenységünket.
De figyeljük meg,
miről beszélt Jézus a hegyi beszédében,
a Máté 5. fejezet, 11–12-ben:
„Boldogok vagytok, amikor miattam
gyaláznak és üldöznek benneteket,
és hazug módon
mindenféle gonoszságot mondanak rólatok.”
Miért?
„Örüljetek, és legyetek végtelenül boldogok,
mivel nagy a ti jutalmatok az égben,
hiszen így üldözték korábban a prófétákat is.”
A következő videóban figyeljétek meg,
hogy mi segít egy testvérnek és a feleségének,
hogy örömmel elviseljék az üldözést.
Most pedig nézzük a videót!
Egy nap kora reggel
kommandósok törtek be az otthonomba.
Megbilincseltek, és átkutatták a lakásomat.
Bevittek kihallgatásra.
Két nappal később a bíróság
elrendelte az előzetes letartóztatásomat.
Féltem attól, hogy mi vár rám a börtönben.
Megfenyegettek, hogy ha nem ismerem el,
hogy bűnös vagyok,
és nem adom ki a hittársaim nevét,
még rosszabbra fognak fordulni a dolgok.
Az is megviselt,
hogy elszakítottak a feleségemtől.
Nagyon hiányzott.
Két hónapig egyáltalán nem volt kiadványom,
sőt még Bibliám sem.
Ezért úgy döntöttem,
csinálok magamnak egyet.
A feleségem küldött nekem egy füzetet,
és mindennap írtam bele bibliaverseket,
amik eszembe jutottak.
Már körülbelül 500 vers volt benne,
amikor végül kaptam egy Bibliát.
Annyira ki voltam éhezve szellemileg,
hogy 4 hónap alatt elolvastam.
Leveleket írtam a feleségemnek
és a barátaimnak,
és elmeséltem nekik, milyen érdekességekre
bukkantam a bibliaolvasás alatt.
Én is kaptam leveleket a feleségemtől
és a barátaimtól,
és ezek segítettek,
hogy közel érezzem magamhoz őket.
Olyan volt, mintha itt lennének
mellettem a másik cellában.
Nem éreztem magam egyedül.
Olyan volt, mintha a barátaim
itt lennének velem.
Az előzetes letartóztatás
elszigetel az emberektől.
De Jehovától semmi sem szakíthat el.
Napközben is sokszor imádkoztam Jehovához,
de különösen az estéket vártam.
Amikor már mindenki lefeküdt,
és csak az éjjeli lámpák világítottak,
annyit imádkoztam Jehovához,
amennyit csak akartam.
Ha egyedül voltam a cellában,
mindig kihasználtam a lehetőséget.
Letérdeltem,
és kiöntöttem a szívemet Jehovának.
Könnyek között mondtam el neki az érzéseimet.
Úgy döntöttem, leírom egy papírra,
amiket Istentől kértem imában,
és aztán megjelöltem azokat,
amikre válaszolt.
Éreztem, hogy Jehova törődik velem.
Napközben sokszor énekeltem
halkan az énekeinket.
De amikor egyedül voltam,
kieresztettem a hangom.
Igyekeztem minden lehetőséget
megragadni a tanúskodásra.
Számtalan témában kellett érvelnem:
a tetoválástól kezdve az északi királyig.
Semmi sem történt meg abból, amitől féltem.
343 napig voltam börtönben,
és egy hajam szála se görbült.
Rendkívüli év volt.
Ez idő alatt sokat tanultam arról,
hogyan fejlődhetek tovább
a keresztényi tulajdonságokban.
Soha nem éreztem még magam
ennyire közel Jehovához.
Megtiszteltetés, hogy ilyen módon
kiállhattam az uralma mellett.
Te is valamilyen üldözést élsz át?
Neked mi segít, hogy meg tudd őrizni
az örömödet ebben a nehéz helyzetben?
Esetleg a Jehovával ápolt kapcsolatod,
a testvérek, az égi vagy a földi reménységed,
vagy mindezek együttvéve?
Meríts erőt abból, hogy Jehova Isten
és a testvérek szeretnek téged!
Hogyha üldözést élsz át,
biztos lehetsz benne,
hogy a testvérek imádkoznak érted.
És nemcsak a gyülekezeted tagjai,
hanem a világon mindenütt
imádkoznak érted a hittársaid.
Az angyalok az égből figyelnek,
és büszkék rád,
hogyha hűségesen kitartasz a próbákban.
Biztos lehetsz benne,
hogy a jó példád
fellelkesíti a hűséges angyalokat.
Ahogy Jehova, Jézus és a hűséges angyalok,
úgy a testvéreid is nagyon büszkék rád,
és örülnek annak, hogy kitartással
és hittel viseled az üldözést,
és hűséges maradsz.
William Turner testvér, a szolgálati bizottság
segítője tartja a következő előadást.
A címe: „Hogyan őrizhetjük meg az örömünket
a nehézségek ellenére?– »Éhség«”.
Mit érzel, amikor nagyon éhes vagy,
ha kihagysz egy étkezést?
Némelyeknek rossz lesz a hangulatuk,
kevésbé tudnak koncentrálni,
sőt, egyáltalán nem tudnak gondolkodni.
De mit éreznél akkor,
ha nem tudnál élelemhez jutni?
Sőt ha olyan súlyos lenne
a helyzet, hogy éhezel?
Pál apostol pontosan ilyen
nehéz helyzetben volt,
miközben a szolgálatát végezte.
Például a 2Korintusz 11:27-ben azt mondta,
hogy éhezett, szomjazott,
és sokszor nem volt mit ennie.
Ez valószínűleg akkor történt,
amikor Pál lakatlan,
sivatagos területeken utazott át.
Máskor talán azért nélkülözött,
mert olyan helyen járt, ahol nem ismert senkit,
vagy nem tudott elegendő pénzt keresni,
hogy fenntartsa magát,
ezért éhezett és szomjazott.
Pál életidejében volt a „nagy éhínség”.
Ez az éhínség több mint három évig tartott,
ezért nagy szegénység volt
Júdeában és Jeruzsálemben.
De annak ellenére, hogy Pálnak
ilyen sokszor kellett nélkülöznie,
figyelemre méltó, hogy milyen
pozitív volt a hozzáállása.
A 2Korintusz 6:10-ben
Pál arra utalt, hogy mások azt gondolják róluk,
hogy szomorkodnak, pedig mindig örülnek.
Pál elismerte, hogy a nehézségek miatt
időnként elszomorodhatunk és elcsüggedhetünk.
De hogy tudott még ilyen
helyzetben is szívből örülni?
Hogyan tudta megőrizni az örömét,
még akkor is, ha éhezett?
Nézzük, mit írt erről.
Kérlek, nyissátok ki a Bibliátokat
a filippieknek írt levélnél.
Olvassuk el együtt a Filippi 4:11–13-at.
Pál ezt írta:
„Nem mintha azért
mondanám ezt, mert nélkülözök,
hiszen megtanultam,
hogy a körülményeimtől függetlenül
elégedett legyek.
Tudom, milyen, amikor szűkölködik az ember,
és milyen az, amikor bőven van mindene.
Megtanultam a titkát annak,
hogyan lehetek elégedett mindenben
és minden körülmények között,
akár jóllakott vagyok, akár éhezem,
akár mindenem megvan, akár szűkölködöm.
Mindenre megvan az erőm
annak köszönhetően, aki erőt ad nekem.”
A 12-es vers szerint Pál megtanulta
a „titkát”, hogyan lehet elégedett
akkor is, ha jóllakott,
és akkor is, ha éhezik.
A titka az volt, hogy bízott abban,
hogy Jehova Isten gondoskodni fog róla,
és megelégedett mindazzal,
amit tőle kapott.
És ez tényleg igaz volt rá.
Volt egy szakmája, ebben dolgozott,
és így nem volt mások terhére.
De a szolgálat volt az első helyen az életében,
és így nem volt sok mindene.
Ezért nagyon hálás volt a testvérek segítségéért.
Mindig nagyra értékelte, ha a testvérek
szeretettel gondoskodtak róla.
Pál nagyon sokat tanult azokból,
amiken keresztül ment.
Számtalanszor tapasztalta Jehova segítségét.
Ez megerősítette benne, hogy bármilyen
körülmények között van is,
Jehova gondoskodni fog róla,
nem kell aggódnia.
Nézzétek a 13-as verset.
Jehova nem hagyta cserben Pált.
Erőt adott neki.
Ebből adódóan még ha
kedvezőtlenek voltak is a körülményei,
meg tudta őrizni az örömét,
megelégedett tudott lenni,
és el tudta látni a szolgálatát.
Vajon mit tanulhatunk Pál apostol példájából?
Különböző okokból velünk is előfordulhat,
hogy nem jutunk elég élelemhez.
Például, lehet élelmiszerhiány,
és ezt okozhatja gazdasági válság
vagy polgári zavargás.
A jelenlegi helyzet miatt sokan elveszítették
a munkájukat, még a testvéreink is.
Ilyen és hasonló okokból előfordulhat,
hogy kevesebb pénzből kell kijönnünk.
Üldözés miatt is éhezhetünk.
Például a náci koncentrációs táborokban
azzal a kegyetlen, ördögi módszerrel
próbálták megtörni a testvéreink hitét,
hogy kiéheztették őket.
Vagy vegyünk egy másik okot,
a szellemi célokat.
Azoknak, akik szükségterületre költöznek,
sokszor egyszerűsíteniük kell.
Meg kell tanulniuk,
hogy kevesebbel is beérjék.
Tehát, ahogy ezekből a példákból is
egyértelműen láttuk,
nagyon sok oka lehet annak,
hogy nem jutunk elég élelemhez,
vagy éhezünk.
És ez nem kevés aggodalommal és stresszel jár.
De mindennek az ellenszere
a Jehovába vetett bizalom és hit.
Ha bízunk Jehovában, az segít,
hogy nyugodtak maradjunk,
és ne aggódjunk amiatt,
hogy mit hoz a holnap.
Egy országban nagyon
elértéktelenedett a pénz.
Egy édesapa, aki itt él,
ezt mondta:
„Mindennap
csak az aznapra való
kenyérért imádkoztam,
hogy életben maradjunk.”
Nekünk is hálásnak kell lennünk
mindenért, amiről Jehova gondoskodik.
Ugyanez az édesapa
egyszer elment élelmet venni,
amikor sorra került rádöbbent,
hogy olyasmit árulnak, amit ő nem szeret.
Mit tett?
Ezt mondja:
„Nem szerettem,
de legalább étel volt,
és aznap este azt ettük.”
Hálás volt Jehovának,
hogy gondoskodott róluk.
A legtöbben valószínűleg megtehetjük,
hogy azt esszük, amit szeretünk.
De a körülményeink megváltozhatnak.
Vajon el tudjuk fogadni,
és hálásak tudunk maradni?
Megnyugtató tudni, hogy
Jehova gondoskodik rólunk,
és mindarról, amire szükségünk van.
És természetesen nagyon fontos,
hogy értékeljük mindazt,
amit Jehovától kapunk.
Most pedig nézzünk meg egy videót.
Figyeljétek meg, mi segített
egy testvérnőnek megőrizni az örömét
még az éhezés ellenére is.
Itt, Venezuelában a válság előtt
nem volt olyan sok anyagi gondunk, mint most.
A boltokban meg tudtuk venni az élelmet,
bármit, amit szerettünk volna.
Az élet békés volt.
Öt évvel ezelőtt kezdődtek a bajok.
A megélhetés egyre nehezebb lett.
Még az alapvető élelmiszerekhez
sem volt könnyű hozzájutni.
Üresek voltak a boltok.
Két felvigyázó a gyülekezetünkből
szinte mindennap ellátogatott hozzánk,
és megkérdezték, hogy van-e elég élelmünk.
Úgy osztottam el az ennivalót,
hogy a gyerekeimnek elég jusson.
Nekik mindig többet adtam, mint magamnak.
Amikor a fiam megkérdezte,
„anya, csak ennyit eszel?”,
ezt válaszoltam: „igen, kicsim,
nekem ennyi elég”.
Mire ő: „nem hiszem!”
Azt gondoltam, nem lesz bajom ebből,
de a szervezetemnek nem volt elég, amit ettem.
Az egyik vasárnap reggel
az összejövetelen rosszullettem.
De hála Jehovának,
a lányom ott volt mellettem.
Amikor magamhoz tértem, ezt mondta:
„Anya, háromszor is elájultál!”
„Az meg hogy lehet?”– kérdeztem.
A testvérek azonnal orvoshoz vittek.
Kiderült, hogy súlyosan alultáplált vagyok.
A testvérek megszervezték,
hogyan segítsenek.
Főztek nekünk, és addig nem mentek el,
amíg eleget nem ettem.
A korábbi súlyomhoz képest még
mindig nagyon vékony vagyok.
De már sokkal jobban érzem magam.
A vének mindig törődtek velem,
és ez nagyon jó érzéssel töltött el.
A történtek ellenére
nem vesztettem el az örömömet.
Mindenért hálás vagyok Jehovának.
Hiszen ő az, aki fenntart engem.
Ő gondoskodik arról, hogy legyen
elég élelmünk és ruhánk,
és nagyszerű barátokat is ad.
Megfigyeltétek, mi segített a testvérnőnek?
Először is a Jehovával ápolt kapcsolata.
Igyekezett közel maradni Jehovához,
és rendszeresen részt vett
az összejöveteleken.
Másodszor a testvérek.
Milyen jó volt látni, hogy a vének
mennyire törődtek vele!
Mindennap meglátogatták,
ennivalót vittek nekik,
és addig nem mentek el,
amíg a testvérnő nem evett.
Ugyanezek nekünk is segíthetnek.
A Jehovával ápolt szoros kapcsolat,
a testvérek támogatása,
és a csodálatos reménységünk.
Így meg tudjuk őrizni az örömünket
még akkor is, ha nincs elég élelmünk.
Mi is egyetértünk azzal,
amit Pál a Filippi 4:12-ben írt.
Jehova képes gondoskodni rólunk,
és biztosan meg is teszi
bármilyenek is
legyenek a körülményeink.
Ha nincs elég élelmünk, teljesen természetes,
hogy aggódunk magunk és a szeretteink miatt.
De ahogy láttuk,
akkor is meg tudjuk őrizni az örömünket,
ha nincs elég élelmünk vagy éhezünk.
Hogyan?
Ha megértjük a titkot.
Mindannyian szeretjük megtudni a titkokat,
és Jehova Isten örömmel tárja fel
nekünk ezt a titkot.
Tehát bízzunk benne.
Ő nem hagy el minket, gondoskodik rólunk.
Jehova nagyon boldog, amikor azt látja,
hogy a szolgái örömmel kitartanak,
és bíznak abban,
hogy soha nem hagyja el őket.
A következő előadást
Robert Luccioni testvér tartja,
a kiadói bizottság segítője.
A címe:
„Hogyan őrizhetjük meg az örömünket
a nehézségek ellenére? – Meztelenség”.
Vajon lehetséges még komoly nehézségek
ellenére is megőrizni az örömünket?
Ahogy azt az eddigi előadásokban megvizsgáltuk,
Pál apostol boldog tudott maradni
a nyomorúság, gyötrelem,
üldözés és éhség ellenére is.
Ez biztos bátorító volt nektek,
hiszen sokan átéltetek vagy átéltek
ilyen vagy ehhez hasonló nehézségeket.
De mi a helyzet akkor, ha mindenünket elveszítjük
egy katasztrófa vagy zavargás miatt?
Ilyen helyzetben is segíthet Pál példája?
A témaadó versünkben, a Róma 8:35-ben
Pál azt mondta,
hogy még a „meztelenség” sem képes
„elválasztani minket Krisztus szeretetétől”.
És ezt is tapasztalatból mondhatta.
Lapozzatok a korintusziaknak írt
2. levél 11. rész 27-es verséhez,
és figyeljétek meg, mit ír itt Pál!
Tehát 2Korintusz 11:27:
„Sokat fáradoztam, vesződtem,
gyakran töltöttem álmatlanul az éjszakát,
éheztem, szomjaztam,
sokszor nem volt mit ennem,
fáztam, és nem volt elég ruhám”,
vagy ahogy a lábjegyzet írja, meztelen voltam.
Pál nem önhibájából került ilyen helyzetbe,
nem azért, mert lusta lett volna.
Jól tudjuk, hogy keményen dolgozott azért,
hogy eltartsa magát.
Hanem azért fázott,
és azért nem volt elég ruhája,
mert miközben a szolgálatát végezte,
sok nehézséget élt át.
Például gondoljatok arra,
hogy egyszer a hajót, amin utazott,
elsodorta a Földközi-tengeren
tomboló legerősebb szél,
és hajótörést szenvedett.
A hajó darabokra tört.
Pál és a többi utas deszkapallókba
és a hajó darabjaiba kapaszkodva
menekült meg,
s lehet, hogy ruha nélkül
vagy hiányos öltözetben értek partot.
A máltaiak tüzet raktak,
hogy az átfázott hajótöröttek
felmelegedhessenek.
Máskor menekülnie kellett,
és nem maradt egyebe,
csak a ruhája, ami rajta volt.
Olyan is volt, hogy megverték
vagy megkövezték,
és emiatt szétszakadt a ruhája.
Ahogy azt a Cselekedetek 16:22-ben olvassuk,
„a polgári főtisztviselők”,
miután letépték Pál apostolról a ruháit,
„parancsot adtak, hogy vesszőzzék meg”,
aztán pedig börtönbe vetették.
Ezek a beszámolók segítenek
jobban megértenünk azt,
amit Pál a korintusziaknak írt 1. levél
4. fejezetében írt, a 11-es versben.
Ezt mondta a megpróbáltatásairól:
„Mind a mai napig
egyre csak éhezünk és szomjazunk,
hiányos a ruházatunk, bántalmaznak minket,
nincs hol laknunk”.
De annak ellenére, hogy mi mindent átélt,
mire ösztönözte a keresztény hittársait?
A 16-os vers ezt írja:
„Buzdítalak hát benneteket,
hogy kövessétek a példámat.”
Tehát buzdította őket,
hogy ők is őrizzék meg az örömüket
a próbák során.
A Róma 12:12-ben arra ösztönzött,
hogy örüljünk a reménységünknek,
és osszuk meg másokkal, amink van.
Pál még akkor is boldog tudott lenni,
és segített másoknak,
amikor őt magát rendkívüli veszteség érte.
Napjainkban sok súlyos katasztrófa történik,
ami a testvéreinket is érinti.
Nézzünk néhány példát az elmúlt évekből!
Földrengések voltak Albániában,
a Fülöp-szigeteken vagy Puerto Ricóban.
Hatalmas áradások Kongóban,
Spanyolországban és Amerikában.
Hurrikánok és tájfunok
például a Bahamákon és a Fülöp-szigeteken.
Tűzvészek Ausztráliában
és az Egyesült Államokban.
És még sorolhatnánk.
Ezeknek és más katasztrófáknak
a következményeként sok testvérünknek,
talán épp nektek is,
el kellett menekülni az éjszaka közepén
abban a ruhában, amiben éppen volt.
Sok esetben a testvéreknek
semmijük sem maradt,
mindenüket elveszítették.
Nagyon elszomorít minket,
amikor ezekről hallunk.
Kedves testvérek,
akik ilyen helyzetben vagytok!
Szeretnénk, ha tudnátok,
hogy mindig imádkozunk értetek.
De vajon hogy lehetséges az,
hogy a testvéreink még ilyen helyzetben is
meg tudják őrizni az örömüket?
A következő videóban figyeljétek meg,
mi segített egy testvérnek és a feleségének,
hogy meg tudják őrizni az örömüket
még akkor is,
amikor nem volt elég ruhájuk.
New Yorkban élünk.
Itt nagyon felgyorsult az élet.
A mi életünk is eléggé pörgős.
Minden jól ment.
Mindketten úttörőztünk, dolgoztunk,
de csak annyit, hogy meg tudjunk élni.
Ha van valami, amire figyelni kell,
az a biztonság.
Jó, ha az ember tudja,
mi történik körülötte.
De a hurrikánok miatt
ezen a környéken sosem kellett aggódni.
Aznap, amikor kiadták a figyelmeztetést,
nagyon esős és szeles idő volt.
Láttuk, hogy a víz elönti a parkolót,
ahol a lakásunk volt.
Ekkor esett le, hogy nagy a baj.
A ruhán kívül, ami rajtunk volt,
semmink sem maradt.
Mindenünk odalett.
Mindent elvesztettünk.
Egyetlen éjszaka alatt.
Nem gondoltam,
hogy valaha is ilyesmi történik velünk,
hogy a víz elönti az otthonunkat,
és semmink sem marad, még ruhánk sem.
Most először tapasztaltam, milyen az,
amikor az embernek semmije sincsen.
Le voltam sújtva,
azon aggódtam, hogy mi lesz velünk ezután.
Azon a hétvégén kongresszusunk volt,
de egy zakóm vagy nyakkendőm sem maradt,
amit felvehettem volna.
Sosem hittem,
hogy egyszer ilyen gondom lesz.
Mindig is volt elég ruhám.
A testvérek azonnal a segítségünkre siettek.
A kongresszus előtti nap,
pénteken, kopogtattak.
Valaki hozott nekünk ruhákat,
sőt még cipőt is.
Mindkettőnkre gondoltak.
Nagyon meghatott a gondoskodásuk.
A testvérek kedvesen átöleltek,
és sokaktól még pénzt is kaptunk.
Jehova felöltöztetett minket.
Így a történtek ellenére
részt tudtunk venni a kongresszuson.
És élvezni tudtuk a buzdító programokat.
Bár mindenünket elveszítettük,
az úttörőszolgálatot tudtuk folytatni,
és most is úttörők vagyunk.
Jehova megígérte, hogyha első helyre tesszük
az életünkben a királyságot,
akkor az egyéb dolgokat megadja nekünk.
Ezért minden okunk megvan rá,
hogy boldogok legyünk.
Még ha mindenünket elveszítjük is,
és egyetlen ruhánk sem marad,
nincs mitől félnünk.
Nincs olyan helyzet az életben,
ami elválaszthat minket Istenünktől, Jehovától.
Megfigyeltétek, mi segített nekik?
Egyetlen éjszaka alatt mindenüket elveszítették.
Tanácstalanok voltak, de mit határoztak el?
Brian ezt mondta:
„Még ha mindenünket elveszítjük is,
nincs mitől félnünk.
Semmi sem választhat el minket
Istenünktől, Jehovától.”
Hálásak voltak a testvéreknek a segítségért.
Bíztak Jehova Istenben és az ígéreteiben.
Mit tanulhatunk ebből?
Velünk is előfordulhat,
hogy súlyos próbákat élünk át.
Lehet, hogy mi is mindenünket elveszítjük,
és még elegendő ruhánk sem marad.
De meg tudjuk őrizni az örömünket,
mert van három segítségünk:
a Jehovával ápolt szoros kapcsolatunk;
a testvéreinktől jövő támogatás;
és a reményünk, ami biztosan valóra válik.
Sokan készségesen segítséget nyújtotok
a testvéreiteknek,
ha megtudjátok, hogy bajban vannak,
és ezért nagyon hálásak vagyunk.
A természeti katasztrófák
mindenhol egyre pusztítóbbak és gyakoribbak.
Ezért minden eddiginél nagyobb szükség van arra,
hogy segítsük a testvéreinket.
És ti így is tesztek,
ezért nagyon hálásak vagyunk.
Sokan vállaljátok,
hogy az érintett területekre utazzatok.
Például miután a Dorian hurrikán
lecsapott a Bahama-szigetekre,
a testvérek, akik pilóták,
több mint 700 önkéntest szállítottak
a katasztrófa sújtotta területekre.
És többen vagytok,
akik a lakóhelyetekhez közeli testvéreket segítitek.
Vegyük például Kongót!
Sok testvérünknek a zavargások miatt
el kellett menekülnie,
és a rajtuk lévő ruhán kívül
semmijük sem maradt.
Mihez kezdtek így,
hogy mindenüket elveszítették?
A környező gyülekezetekben
a testvérek segítettek nekik,
pedig ők is nagyon szegények.
Pénzt, élelmet, ruhát és szállást biztosítottak
a bajba jutott testvéreknek.
Bolíviában és Venezuelában a gyülekezetek
megosztották egymással, amijük volt,
szétosztották az élelmet.
És az is nagyon példaértékű,
hogy most mennyire támogatják
egymást a testvérek,
a koronavírus-járvány idején.
Segélyszállítmányokat küldenek,
és bátorítják egymást, hogy tartsanak ki.
Jó látni, hogy a gyülekezetek
és a családok mennyire összefognak.
Biztosak lehettek benne,
hogy a nagylelkű adományaitok és az önfeláldozásotok
nagyon értékes,
és nagyon sokat jelent a testvéreiteknek.
Gondoljatok bele, mekkora pofon ez Sátánnak!
Milyen bosszantó lehet ez neki!
Miért mondhatjuk ezt?
Biztosan emlékeztek rá, hogy a Jób 1:11 szerint
mivel vádolta meg Sátán Jehovát,
és tulajdonképpen mindannyiunkat.
Arra célozgatott,
hogy ha valamilyen próba ér minket,
hátat fogunk fordítani Jehovának.
Nézzük, mit mondott Sátán a Jób 1:11-ben!
Ezt mondta: „De nyújtsd csak ki a kezed,
és sújts le mindenére,
és biztos, hogy szemtől szembe
meg fog átkozni téged.”
Vagyis Sátán biztos volt benne,
hogy ha választanunk kell
az anyagi javaink és Jehova között,
akkor az anyagiakat fogjuk választani.
Vagy hogyha választanunk kell aközött,
hogy magunknak kedvezünk-e vagy pedig másoknak,
akkor magunkat választjuk.
Mekkorát tévedett, milyen mérges lehet!
Milyen dühítő lehet neki látni,
hogy mi történik ma Jehova szervezetében!
Ezért mit tegyünk?
Dühítsük még tovább!
Továbbra is segítsük
a szükségben levő testvéreinket!
Ha így teszünk, mi is boldogok leszünk,
és a testvéreinket is boldoggá tesszük.
Ezért kedves testvérek,
mindannyian határozzuk el,
hogy megőrizzük az örömünket!
És ne feledjük a három segítséget:
ápoljunk szoros kapcsolatot Jehovával,
értékeljük a testvéreink
szeretetét és támogatását,
és elmélkedjünk a csodálatos reménységünkön!
És ne feledjük, ha még akkor sem hagyunk fel
Jehova szolgálatával,
ha nincs elegendő ruhánk,
ha mindenünket elveszítjük,
akkor nagyon boldoggá tesszük Jehovát.
Nekünk pedig az jelenti a legnagyobb örömet,
ha őt boldoggá tehetjük.
A következő előadást Ralph Walls testvér,
a személyzeti bizottság segítője tartja.
A címe: „Hogyan őrizhetjük meg az örömünket
a nehézségek ellenére? – »Veszély«”.
Ahogy ez az előadás címéből
egyértelműen látszik,
az örömünket a veszély ellenére is
meg tudjuk őrizni.
Képesek vagyunk rá,
ez nem is kérdés.
Most nézzük meg,
hogyan bizonyítja ezt
Pál apostol példája.
Még akkor is tudott örülni,
ha veszélyben volt,
és sokszor került ilyen helyzetbe
a szolgálata során.
Az egyik versben
8-féle veszélyt sorolt fel.
Például veszélyben volt
többek között útonállók miatt.
Amíg Efézusban volt, Pált valószínűleg
vadállatok elé vetették az arénában.
Olvassuk el együtt a korintusziaknak írt
második levél, 1. rész, 8-tól 11-et.
Ezt írja:
„Mert szeretnénk, ha tudnátok, testvérek,
hogy milyen nyomorúságot
éltünk át Ázsia tartományban.”
Ezt Pál Európából írta, Makedóniából.
Így folytatja:
„Rendkívüli nyomás nehezedett ránk,
mely erőnkön felüli volt,
és abban sem voltunk biztosak,
hogy életben maradunk.
Igen, úgy éreztük, mintha
halálra ítéltek volna minket.
Ez azért volt, hogy ne saját magunkban bízzunk,
hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
[És mi történt?]
Megmentette az életünket
ebben az életveszélyes helyzetben,
és bízunk benne, hogy ezt
máskor is meg fogja tenni.
Ti is tudtok segíteni nekünk,
ha imádkoztok értünk.
Ha sokan imádkoznak értünk,
Isten meg fogja hallgatni az imájukat,
és segít nekünk, ami miatt
sokan hálát fognak adni.”
Pál kevesebb mint egy évvel korábban
írta meg a korintusziaknak írt első levelet,
akkor Ázsiában volt,
Efézus városában.
Nagyon érdekes,
mit írt a 15. fejezet 32-ben.
Így szól:
„Ha másokhoz hasonlóan vadállatokkal
harcoltam Efézusban, mi hasznom belőle?”
Ebből arra következtethetünk, hogy szó szerint
vadállatokkal kellett harcolnia az arénában,
de a feltámadás reménysége erőt adott neki.
Ahogy írta, „ez azért volt,
hogy ne saját magunkban bízzunk,
hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat”.
A hittársai is bátorították és erősítették.
Ezt mondta,
figyeljétek:
„Ti is tudtok segíteni nekünk,
ha imádkoztok értünk.
Ha sokan imádkoznak értünk,
Isten meg fogja hallgatni az imájukat,
és segít nekünk, ami miatt
sokan hálát fognak adni.”
A testvéreink
ma sem hagynak minket cserben.
Sokféle módon segítenek
és támogatnak bennünket.
Ahogy az előbb olvastuk,
Pál apostolra és a társaira
„rendkívüli nyomás nehezedett”,
és abban sem voltak biztosak,
hogy egyáltalán életben maradnak.
Vajon miből merített erőt Pál?
A hittársai sokat segítettek neki.
Megvigasztalták és bátorították.
Napjainkban sok természeti katasztrófa
vagy más tragédia történik.
Ilyenkor a testvéreink azonnal
a segítségünkre sietnek.
Anyagilag és érzelmileg is
támogatnak bennünket,
és másokat is, akiknek szükségük van erre.
Az igaz, hogy minket, keresztényeket
ma nem vetnek vadállatok elé,
de Pál apostolhoz hasonlóan
mi is meg tudjuk őrizni az örömünket
még akkor is, ha veszélyekkel nézünk szembe.
Bármelyikünket megtámadhatnak rablók,
vagy fizikailag bántalmazhatnak,
különösen ott, ahol zavargások vannak.
A Biblia megjövendölte,
hogy az utolsó napokban
az emberek vadak lesznek,
és nem fogják szeretni a jóságot.
Miközben nézitek a következő videót,
figyeljétek meg, miből merít erőt egy család,
miközben veszéllyel néz szembe.
Caracasban születtem, és az egyik külvárosában Petareban lakok.
Itt elterjedt az erőszak, és nagy a bűnözés.
Sajnos néhány évvel ezelőtt egy úttörő
testvérnőt eltalált egy golyó, és meghalt.
Hasonló történt a fiammal is.
Lövöldözés tört ki a környékünkön,
és egy eltévedt golyó eltalálta.
Azonnal meghalt.
Nagy űrt hagyott maga után.
Nagyon megviselt, amikor bementem a szobájába,
és láttam az üres ágyát, a cipőit, a kedvenc ruháit a szekrényben.
Ilyenkor csak sírni tudtam.
Szinte elviselhetetlen volt a hiánya.
Amikor a testvérek meghallották, mi történt,
azonnal ott voltak, és támogattak minket érzelmileg.
Emellett segítettek az ilyenkor
szokásos ügyintézésben is.
A történtek után féltem elmenni a szolgálatba.
Féltettem a saját életemet, és a szeretteimét is.
Sokat imádkoztam Jehovához,
és ő megadta a bölcsességet ahhoz,
hogy folytatni tudjam a prédikálómunkát.
Amikor egyedül vagyok, és a fiamra gondolok,
eszembe jut, hogy mi történt vele.
Visszatérnek a rossz emlékek.
Ez nagyon felzaklat, és ilyenkor csak sírok.
De ha a feltámadás reménységére gondolok,
az erőt ad ahhoz, hogy ne adjam fel.
Lázár történetét nagyon szeretem.
Gyakran felidézem, és elmélkedek rajta.
Márta azt mondta a testvéréről:
„tudom, hogy feltámad… az utolsó napon”.
Hozzá hasonlóan én is teljes szívvel
bízom Jehova ígéretében.
Tudom, hogy feltámad a fiam.
Jehova visszaadja őt nekem.
Amikor ez a szörnyűség történt,
egy időre elvesztettem az örömömet.
De idővel enyhült a gyász, és a feltámadás
reménysége segített visszanyernem az örömömet.
Olyan, mintha Jehova megnyugtatna,
mintha megveregetné a vállamat, és azt mondaná:
„Csak tarts ki, maradj hűséges,
és vissza fogod kapni a fiadat.”
Megfigyeltétek, mi segít
ennek a családnak,
hogy boldog maradjon?
Az ima,
a feltámadás reménysége,
a testvérek segítsége,
és persze Jehova szelleme.
Te is hasonló helyzetben vagy,
valamilyen veszély fenyeget?
Mi segít, hogy meg tudd őrizni az örömödet?
A Jehovával ápolt kapcsolatod?
A testvérek?
A reménységünk?
Vagy valami más?
Az utolsó napokban élünk,
nehezen elviselhető, válságos időkben,
de örülhetünk, mert tudjuk, hogy
hamarosan elmúlik minden veszély.
Mi is annyira várjuk ennek
a gonosz rendszernek a végét,
mint annak idején Habakuk
a gonoszság végét.
Nézzük meg Habakuk könyve 1. fejezetét.
Figyeljétek meg, mit érzett a körülötte lévő
erőszak, ellenségeskedés és elnyomás miatt.
Ezt kérdezte:
„Meddig..., ó, Jehova...?
Meddig kiáltok hozzád segítségért
az erőszak miatt...?
Miért hagyod, hogy rosszat lássak?
Miért tűröd meg az elnyomást?
Miért van pusztítás és erőszak szemem előtt?
Miért van annyi veszekedés és viszály?”
Miért? Miért? Miért? Miért?
Meddig még?
De nézzétek, mit írt
a 2. fejezet 3-as versben:
„Mert a látomás
a meghatározott időre vonatkozik,
és siet a vége felé,
és nem fog hazudni.
Még ha késlekedne is,
várj rá,
mert mindenképpen valóra válik.
Nem késik el.”
Igen,
Habakukhoz hasonlóan
mi is bízunk Jehovában,
és abban az ígéretében, hogy
hamarosan véget vet az erőszaknak.
Habakuk tudta, hogy Jehovához
mindig fordulhat segítségért,
hiszen ő a barátja és az Atyja.
Nem akart saját maga megoldást találni,
nem merült el az aggodalmaiban,
hanem imába foglalta az érzéseit
és az aggodalmait.
Ezzel jó példát mutatott nekünk.
Figyeljétek meg, mit határozott el
a 3. fejezet 18-as verse szerint.
Itt ezt mondta:
„én akkor is boldog vagyok Jehova miatt,
és örülök megmentő Istenem miatt.”
Micsoda bizalom!
Jehova az „ima meghallgatója”.
Arra kér, hogy osszuk meg vele
az aggodalmainkat, és bízzunk meg benne.
Jehova nem szidta le Habakukot
az aggodalmaiért.
Sőt, feljegyeztette azokat.
Ezzel nyilván az volt a célja, hogy megértsük,
nem baj, ha időnként így érzünk.
Ő azt szeretné, hogy öntsük ki neki a szívünket.
Ha így teszünk, Jehova válaszol nekünk,
szeretettel vezet minket,
mintha csak gyengéden átölelne,
érezhetjük atyai törődését.
Bármilyen helyzetben legyünk is,
ő segít, bölcs útmutatást ad.
Ha kiöntjük neki a szívünket, azzal kifejezzük,
hogy feltétel nélkül bízunk benne.
Nagyon boldogok vagyunk,
mert Jehova már alig várja,
hogy megszabadítson minket
mindenféle veszélytől.
David Schafer testvér, a tanítói bizottság segítője
tartja a következő előadást, melynek címe:
„Hogyan őrizhetjük meg az örömünket
a nehézségek ellenére? – Kard”.
I. sz. 59 és 61 között
Pál először volt Rómában fogságban.
Ez idő alatt megengedték neki,
hogy a saját bérelt házában lakjon,
de folyamatosan katonai őrizet alatt állt.
Ez alatt a két év alatt
mindenkinek prédikált, aki meglátogatta.
Ekkor írta meg az efézusiaknak,
filippieknek, kolosszéiaknak, Filemonnak
és a hébereknek szóló levelét.
Ezután minden bizonnyal szabadon engedték,
így folytathatta a misszionáriusi munkáját.
Levelet írt Timóteusznak, aki Efézusban szolgált,
és Titusznak, aki Krétán.
Nem sokkal ezután Néró császár
a keresztényeket vádolta meg azzal,
hogy felgyújtották Rómát.
Ennek eredményeként
Pál apostol újra fogságba került, 65-ben.
Ekkorra már több évtizednyi,
hűséges szolgálat állt a háta mögött.
Vajon mit érzett?
Megtudjuk a választ
a Timóteusznak írt 2. levélből,
melyet ekkor írt, a börtönből.
Kérlek, lapozzatok
a 2Timóteusz 4. fejezetéhez!
Vajon azoknál, akik letartóztatták Pált,
volt kard?
Minden bizonnyal!
Vajon erről az az eset jutott eszébe Pálnak,
amikor I. Heródes Agrippa király
kivégeztette Jakabot, János testvérét karddal?
Ez könnyen elképzelhető.
A Timóteusznak írt 2. levélből kiderül,
hogy Pál sejtette, érezte,
hogy hamarosan őt is ki fogják végezni.
De még valami más is kiderül
ezekből a versekből.
Láthatjuk, hogy mi volt az a három dolog,
ami erőt adott Pálnak a közelgő halála ellenére.
Tehát 2Timóteusz 4. fejezet, 6-től 8-ig:
„Mert én már italáldozatként kiöntetem,
és a szabadulásom ideje egészen közel van.”
Itt nyilvánvalóan a halálára gondolt,
mely lehetővé teszi, hogy feltámadjon
Jézus Krisztus égi királyságában.
A 7-es versben így folytatja:
„A kiváló harcot megharcoltam,
a versenyt végigfutottam”.
Végigfutotta,
tehát Pál teljesen biztos volt benne,
hogy hamarosan győzni fog,
győztesen fog beérni a célba.
Aztán így folytatja: „a hitet megtartottam.
Mostantól fogva fenn van tartva számomra
az igazságosság koronája”.
Láthatjuk, hogy Pálnak
milyen szilárd volt a reménysége!
Majd a vers így folytatódik:
„melyet az Úr, az igazságos bíró,
jutalmul ad nekem azon a napon”.
Mindebből jól látszik,
hogy mennyire szoros kapcsolata volt
Jehova Istennel, az égi Atyjával.
És teljesen biztos volt abban,
hogy meg fogja kapni
az égi jutalmát Jézustól.
Figyeljétek, hogy fejezi be:
„de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is,
akik vágynak arra, hogy megjelenjen.”
Pál szerette a testvéreit, gondolt rájuk,
és nem feledkezett meg róluk.
Még a halál fenyegetése sem
tudta elvenni az örömét.
Ebben segítettek neki a testvérei,
a Jehovával ápolt kapcsolata és a reménye.
Persze nem akart meghalni,
szeretett volna tovább élni,
és szerette volna folytatni
Jehova szolgálatát a testvéreivel.
De bátran szembenézett a halállal,
és örömmel gondolt arra,
hogy a megígért jutalom
fenn van tartva számára.
Mi is boldogok lehetünk,
még akkor is, ha meg kell halni.
Miért?
Keressük meg újra a kulcsírásszöveget,
a Róma 8:35-öt!
Mi a válasz arra a két kérdésre,
amit Pál itt feltesz,
vagyis arra, hogy „ki fog elválasztani minket
Krisztus szeretetétől”?
Nyomorúság, gyötrelem, üldözés, éhség,
meztelenség, veszély vagy kard?
A választ megtaláljuk a 38-as és 39-es versben:
„Mert meg vagyok győződve róla,
hogy sem halál, sem élet,
sem angyalok, sem kormányzatok,
sem a jelenlegi, sem a jövőben történő dolgok,
sem hatalmak, sem magasság, sem mélység,
sem semmi más a teremtésből nem lesz képes
– igen, a halál sem képes –
elválasztani minket Isten szeretetétől,
amely Krisztus Jézus,
a mi Urunk által mutatkozik meg.”
Jehova azokat a szolgáit is szereti,
akik meghaltak,
és jelenleg a sírban vannak.
Vagyis akkor még mindig szereti
Ábrahámot, Izsákot és Jákobot?
És Sárát, Rebekát, Jóbot, Mózest, Dánielt?
És mi a helyzet azokkal, akik börtönökben,
koncentrációs táborokban haltak meg a hitükért?
Jehova még mindig szereti őket?
Természetesen!
És még mindig szereti
azt a több száz testvért is,
akik az elmúlt hónapokban haltak meg
a COVID-19 következtében.
Még mindig szereti a nagymamádat,
az apukádat, a testvéredet.
Emlékszik rájuk, és fel fogja őket támasztani.
Kedves testvérek, ha erre gondolunk,
az Pálhoz hasonlóan nekünk is erőt ad ahhoz,
hogy ha kell, szembe tudjunk nézni a halállal.
Most pedig nézzünk meg egy videót!
Figyeljétek meg, hogyan segített Jehova
Baite Michael Dugbe testvérnek,
hogy még akkor is meg tudja őrizni az örömét,
amikor az élete veszélyben volt.
Amikor darabjaira hullik az életed,
amikor teljes a káosz körülötted,
csak egy biztos pont marad az életedben:
Jehova.
Baite Michael Dugbénak hívnak.
Monroviában,
Libéria fővárosában születtem, 1980-ban.
A háború előtt jó gyerekkorom volt.
Csodálatos szüleim voltak,
szép házban laktunk, és jó iskolába jártunk.
Azonban kilencéves koromban
hirtelen minden megváltozott.
Hallottuk,
hogy lázadók akarják megdönteni a kormányt.
Az aggasztó hírek miatt kitört a pánik.
Sorra zártak be az üzletek.
Nem volt világítás, áram, víz.
Minden szolgáltatás megszűnt.
A következő pár évben
minden nagyon bizonytalan volt.
1996-ban pedig kezdődött minden elölről.
Kitört a háború.
Ezúttal a lázadók a városban voltak.
Az emberek fosztogattak.
Mindenütt lövöldöztek.
A lázadók megkínozták azokat,
akik nem álltak melléjük.
Ilyen helyzetben természetes,
hogy az ember fél, és pánikba esik.
Ha eluralkodik rajtad a félelem,
a legjobb, amit tehetsz,
hogy imádkozol Jehovához,
és konkrétan kéred, hogy adjon útmutatást,
és segítsen jó döntést hozni.
A harcok egyre kiterjedtebbé váltak,
és elérték a környékünket.
Már nem volt biztonságos otthon maradnunk.
El kellett menekülnünk,
és a fiókhivatalban találtunk menedéket.
A testvérek szeretettel fogadtak,
és gondoskodtak rólunk.
Továbbra is tudtunk tanulmányozni,
összejöveteleket tartani, és prédikálni.
Hálás lehetek, hogy életben maradtam.
Ha visszagondolok,
két dolog volt, ami átsegített minket mindezen.
Először is a Jehovával ápolt kapcsolatunk.
Ez volt a legfontosabb ahhoz,
hogy szilárdak tudjunk maradni.
Másodszor pedig a testvérektől kapott segítség.
Egy ilyen válságos helyzetben
ébred rá az ember igazán,
hogy mennyire szüksége van
a testvérei segítségére.
A Bételben dolgozom
az audio- és videóosztályon.
Nagyon szeretem a munkámat,
és a testvéreket is, akikkel együtt dolgozom.
Hálás vagyok Jehovának, hogy élek,
és hogy mindennap szolgálhatom őt.
Ez a videó eszünkbe juttatta,
hogy az élet ebben a világban törékeny.
Megfigyeltétek, mi segített a testvérnek,
hogy még ebben a helyzetben is
meg tudja őrizni az örömét?
A Jehovával ápolt szoros kapcsolata,
és a testvérek,
akik segítettek, hogy rendszeres tudjon maradni
a keresztényi tevékenységekben,
ami megszilárdította a reményét.
Mit gondoltok, velünk is előfordulhat,
hogy meg kell halnunk a hitünkért,
mint ahogy sok hittársunknak
az első században és napjainkban?
Igen, elvégre ebben a bajokkal teli világban
mindannyiunkkal történhet valami.
Nagyon is előfordulhat,
hogy elveszítjük az életünket
egy betegség, baleset
vagy valamilyen más szörnyűség miatt.
Lehet, hogy meghalunk,
mielőtt még eljön az új világ,
ahogy ez sok hittestvérünkkel történt.
De az is lehet,
hogy túléljük a nagy nyomorúságot.
Akár így lesz, akár úgy, szilárdan határozzuk el,
hogy mindvégig hűségesek maradunk
Istenünkhöz, Jehovához!
Az megmenekül meg, aki mindvégig kitart,
mondta Jézus.
Hogyha nem vagyunk felkészülve arra,
hogy meghalhatunk az új világ előtt,
arra sem leszünk felkészülve,
hogyha kell, mindhalálig hűségesek maradjunk.
Ugyanígy, ha azt gondoljuk, hogy a nagy nyomorúság
nem a mi életidőnkben jön el,
nem leszünk felkészülve
a vele járó nehézségekre.
Csak úgy tudunk felkészülni
mind a két eshetőségre,
ha szoros a kapcsolatunk Jehovával,
és éberek vagyunk.
Ne feledjük, mire buzdított minket Jézus:
„Kitartóan virrasszatok hát,
mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok.”
Nagyon sokat tanulhattunk abból,
hogy részletesen megvizsgáltuk azt,
amit Pál a rómaiaknak írt levél
8. fejezet 35-ös versében leírt.
Mi mindent tanultunk
ebben az előadás-sorozatban?
Láthattuk,
hogy a Róma 8:35–39 versek arról biztosítanak,
hogy bármilyen próbát is éljünk át,
Jehova mindig szeretni fog minket.
Az, hogy Jehova szeret és értékel minket
még akkor is, ha nehézségeket élünk át,
erőt ad, hogy örömmel kitartsunk a próbákban,
legyen az akár nyomorúság,
gyötrelem, üldözés, éhség,
meztelenség, veszély, kard vagy bármi más.
Ezért igyekezz egyre szorosabb
kapcsolatba kerülni Jehovával,
aki ennyire szeret téged!
Ebben segít
a személyes tanulmányozás és az ima.
Folyton emlékeztesd magad,
hogy Jehova szeret!
Értékeld a testvéreidet,
és kerülj még közelebb hozzájuk!
Tartsd becsben a reménységedet,
és képzeld magad elé, milyen lesz a valódi élet!
Végezetül ne feledd
a Kolosszé 1:11-ben található ihletett szavakat!
Ha megfogadjuk ezeket a tanácsokat,
akkor Pálhoz hasonlóan
mi is örömmel ki tudunk tartani,
bármilyen próba is érjen minket.
Tehát figyeljétek meg, hogy bátorít minket
a Kolosszé 1. fejezet 11-es verse!
Ezt írja: „Isten dicsőséges ereje
adja meg nektek a szükséges erőt”.
Igen, „a szükséges erőt”.
Mit gondoltok, vajon milyen hatalmas
„Isten dicsőséges ereje”?
Nem kell találgatnunk, mert a Szava feltárja,
hogy mit vitt már véghez Jehova,
és hogy a jövőben
mit fog tenni a szent szellemével,
ami a létező leghatalmasabb erő.
De miért ad nekünk Jehova
a szent szelleméből?
Nemcsak azért, hogy ki tudjunk tartani,
nem pusztán azért,
hogy mindenben ki tudjunk tartani,
és nem is csak azért,
hogy mindenben türelmesen ki tudjunk tartani,
hanem ezt mondja, hogy „mindenben türelmesen
és örömmel ki tudjatok tartani”.
Igen, örömmel!
Ez az ígéret azt erősíti meg bennünk,
hogy bármilyen nehéz is,
vagy hosszan tartó is egy próba,
örömmel ki tudunk tartani,
mert tudjuk, hogy semmi sem lesz képes
elválasztani minket Isten szeretetétől,
vagyis égi Atyánk mindig szeretni fog minket.
Köszönjük, testvérek, a buzdító előadásokat.
Hálásak vagyunk Jehovának,
hogy mindent megad ahhoz,
hogy megőrizzük az örömünket.
Most álljatok fel,
és énekeljük el a 9-es éneket:
„Jehova a királyunk”.
Tehát a 9-es ének következik.

2020-as Mindig örüljetek! kongresszus: Vasárnap délelőtti ülésszak – 1. rész