JW subtitle extractor

– Királyom!
– Milyen hírt hoztál?
– Kiéheztettük őket,
de Joákin továbbra is hajthatatlan.
– Nem érdekelnek a kifogások.
Eredményeket várok.
Ha nem jártok sikerrel, én nem leszek
olyan elnéző, mint az istenek.
Menj!
– Igenis, uram.
– Ezt mondja a seregek Jehovája:
„Mivel nem hallgattatok a szavamra,
rommá lesz ez az egész föld, és a lakóinak
Babilon királyát kell szolgálniuk, 70 évig.”
– Dániel! Hol voltál?
Már nagyon késő van!
– Bocsánat.
Csak Jeremiás megint szólt a néphez,
és megálltam, hogy meghallgassam.
– Mindjárt kész a vacsora.
– Ezek szerint a templomnál voltál.
– Igen.
[Sóhajt.]
– „Az a vágyam , hogy...
láthassam Jehova szépségét...
– és értékeléssel tekinthessek templomára.”
– Hm...
...szeretnék adni neked valamit...
...hogy mindig olvashasd Jehova szavát.
– Köszönöm, apa.
– Mi a baj?
– Mi lesz velünk?
– Nincs mitől félnünk,
Jehova megvédi a hű szolgáit.
Ő a pajzsunk, számíthatunk rá.
– Gyertek enni!
[Nevet.]
– Láttad ma a szomszéd bácsit?
[Nevet.]
– Nem, ma még nem.
[Nevetnek.]
– Tegnap viszont összefutottam vele.
Nagyon furcsa volt.
[Nevetnek.]
– Élivel mindig történik valami.
– Énekeljünk!
Fiam, válassz egy zsoltárt!
– Legyen a „Jehova az én világosságom”.
[Nevet.]
– Mindig ezt választod!
[Nevetnek.]
– Kezded?
♪ „Ó, Jehova az én... ♪
♪ ...világosságom és megmentőm.” ♪
[Együtt énekelnek.]
– Dániel!
Játszol velem?
– El kell mennem apával.
– Ha visszajössz, játszunk bárkásat?
– Persze.
És te mi leszel?
– Hát, oroszlán.
[Ordít, mint az oroszlán.]
– Hm. Akkor én meg elefánt leszek.
[Ordít, mint az oroszlán.]
[Trombitál, mint az elefánt.]
[Nevetnek.]
– Joákin megadta magát!
Joákin megadta magát!
– Éber, Júda törzséből!
Kinyitni!
– Mindenki kifelé!
– Megtörtént, itt vannak!
Pakoljatok össze, mennünk kell.
– De hová?
Apa, hová megyünk?
[Sóhajt.]
– Többé nem ez az otthonunk.
Jáhel, mennünk kell!
[Sóhajt.]
– Utálom ezt a helyet!
[Sóhajt.]
– Gyere, menjünk be!
– Kinyitni!
– Mind a négyen kifelé!
Nézzétek meg hátul is!
– A király parancsára velünk kell jönnöd!
– Dániel, Júda törzséből!
Kiválasztottak, hogy képzést kapj
a nagy király, Nabukodonozor udvarában.
– De itt van a családom.
– Aki nemesi származású,
annak a palotában a helye.
– De hisz csak egy fiú, nagyon fiatal.
– Dániel!
– Ha szolga kell, itt vagyok én!
– Nem!
A fiú velünk jön.
– Dániel!
[Sír.]
– Ne! Várj!
Hadd búcsúzzunk el tőle!
– De siessetek!
[Sírás.]
– Légy erős, fiam!
Jehova veled lesz.
[Sóhajt.]
[Sír.]
– Dániel!
– Misáel! De jó látni!
Láttál még mást is?
– Csak nem képzelted, hogy nélkülünk jössz?
– Azária!
Hanánia!
– Ő Kiszlon, ő meg Ahitub.
– Sziasztok!
– Mozgás!
– Szerintetek, hová visznek minket?
– Gondolom, a palotába.
– Mint Józsefet a fáraó udvarába.
– [Nevet.] Nem. Inkább a börtönbe.
– Nekem nem tűnik olyan rossznak.
– Odanézz!
Kiszlon, nézd!
Ha te nem mondasz semmit,
akkor majd én.
– Szia!
– Szia!
– Gyerünk!
– Majd gyere vissza!
[Nevet.]
– Ezeket a zsidó fiúkat
Aspenáz parancsára hoztam.
– Azért vagytok itt,
mert értelmesek vagytok.
De még van mit tanulnotok.
Megtanuljátok a nyelvünket és az írásunkat.
Ezenkívül új nevet is kaptok.
Három év múlva pedig
a nagy király, Nabukodonozor
szolgálatába álltok.
Most még idegenek vagytok,
de idővel... [nevet]
...ha az istenek is úgy akarják,
babilóniaiak lesztek.
– Misák!
Látom, hallgatsz az új nevedre.
– Az isteneikről neveztek el minket.
– Új név, új nyelv.
Ezután a vallásuk következik.
– Apámnak is voltak bálványai,
de Jehovát is imádta.
Szóval, ne izgulj!
– Ez a város elképesztő,
a világ központja!
Királyi ételeket fogunk enni.
– Mit esznek itt az emberek?
– A király szolgái a legjobbat kapják.
– Mi nem ehetünk ezekből.
– Ne csinálj nagy ügyet belőle!
– De tisztátalanok.
– Valami gond van?
– Öö... az Istenünk tiltja,
hogy ilyen ételeket együnk.
– Ennyire fontos neked az istened?
– Igen.
– Nekem pedig az a fontos,
amit a királyom akar.
Az ő kívánsága,
hogy ezeket egyétek.
Ez parancs.
Azért döntött így, hogy erősek
és egészségesek legyetek.
Mit szólna hozzá, ha azt látná,
hogy rosszabbul néztek ki, mint a többiek?
Engem hibáztatna érte.
[Sóhajt.]
Nekem engedelmeskednem kell a királynak.
És nektek is.
Mindenkinek!
Ha tálalják a vacsorát,
ajánlom, hogy megegyétek!
– Nem te döntesz helyettünk!
– Igazad van.
Mindenki magáért felel.
– Nem érted?
Nincs választásunk.
Itt másak a törvények.
– És mi van,
ha nincs kivéreztetve?
Ez csak étel!
– De Jehova törvénye tiltja, hogy vért együnk.
– Ezt csak te érted így.
– „Semmiképpen se egyetek... vért!”
Mit nem lehet ezen érteni?
– Az lenne a legjobb, ha imádkoznánk.
– Imádkozni?
Itt?
– Mégis minek?
Jehova Izraelben van.
Mi meg Babilonban.
– Azt gondolod,
hogy itt nem hall minket?
– Jehova azt mondta, hogy a tanúi vagyunk.
Mit fognak róla gondolni az emberek,
ha megszegjük a törvényeit?
– A vacsora tálalva.
– Nem hallottátok?!
– De igen, de ha eszünk ezekből az ételekből,
vétkezünk az Istenünk ellen.
– Éhezni akartok?
– Nem, dehogyis.
Khm!
Viszont nem ehetünk vért,
és semmit, amit tisztátalannak tart.
Kérlek, tegyél velünk próbát 10 napig!
Hadd kapjunk
zöldségféléket enni és vizet inni!
– Zöldségeket?
– Csak 10 napot kérünk.
– Aztán pedig, uram,
tégy velünk, amit jónak látsz.
– 10 napig.
– Hála Jehovának!
– Kóstold meg ezt a húst, nagyon finom!
– Láttatok már ilyet ezelőtt?
– Jaj, már megint!
– Hohó!
– Ez az!
– Aspenáz hívat titeket.
– Uram, ezek azok a fiúk, akik...
– Tudom, hogy kik ők.
– Figyeltünk benneteket,
mindegyikőtöket.
Nem imádjátok az isteneinket,
csak a saját istenetekhez imádkoztok.
Ráadásul még az ételeinket sem eszitek meg.
– Ragaszkodtak hozzá, hogy az istenük ezt nem...
– Mégis...
...egészségesebbnek néztek ki.
Továbbra is add nekik azt, amit eddig!
– Baltazár!
Nagy jövő áll előtted.
Ne hagyd veszni!
– Hozzátok a következő csoportot!
– Az összesen 15 kurru, 2 pānu és 5 sūtu.
– Úgy van!
Mennyi kamatot számolhat fel egy kereskedő
kölcsönre vagy gabonára?
– Azt hiszem, 40 százalékot.
– 40-et?!
Rablónak képeztek ki
az elmúlt 3 év alatt?
Misák, te mit gondolsz?
– A kamat 20 százalék.
– Helyes!
Enlil csillagai közül melyik a legfényesebb
az Urgula csillagképben?
– Te tudod?
– A Lugal csillag az.
– Kiváló!
Van egy nagyon magas torony,
még sincs árnyéka.
Mi az?
– A zikkurratu.
– Reménytelen!
– Te tudod a választ?
– A napsugár, uram.
– Helyes!
A bölcseim szerint minden
az istenek akaratából történik.
Ha ez így van, akkor miért szenvednek a jók,
és miért gondtalanok a gonoszak?
– Erre senki se tudja...
– Ahogy a király mondta:
„a bölcseknek nincs mindig ennivalójuk,
az értelmesek nem mindig gazdagok,
és nem mindig sikeresek azok,
akiknek nagy a tudásuk,
mert [váratlan események]
bármikor történhetnek mindannyiukkal”.
– Ki írta ezeket a szavakat?
– Salamon.
– A bölcs király.
– De a bölcsességét Istentől kapta.
A mi Istenünktől, Jehovától.
– Vigyétek őket!
– Mikor kell visszajönni?
– Soha!
Menjetek haza!
Semmit sem tudtok.
Baltazár!
Ti négyen itt maradtok.
Beszédem van veletek.
– Nem ismerem az isteneteket,
de tízszer jobbak vagytok a birodalmam
minden papjánál és mágusánál.
Kinevezlek titeket a bölcsek közé.
Aspenáz mindent elrendez.
Jeruzsálemben
kárba veszett volna a tehetségetek,
de itt nagy jövő áll előttetek.
– Teljes győzelmet arattunk,
Jeruzsálem elesett.
A csapataink most
Tírusz ostromára készülnek.
– Remélem, tanulnak Sedékiás esetéből.
Az istenek velünk vannak!
[Liheg, alig kap levegőt.]
– Jerah!
Mi történt?
– Hírek Jeruzsálemből.
[Nagyot sóhajt.]
– Hova mész?
– A családomhoz.
[Nevetnek.]
[Nagyokat sóhajt.]
– Idén kevesebből kell megélnünk.
– Dániel!
[Sír.]
[Sóhajt.]
– Gyere, egyél velünk!
– Mi az?
Mi a baj?
– Jeruzsálem...
...lerombolták a falait,
és felgyújtották a tornyait.
Sokan meghaltak.
És...
[Sír.]
...felgyújtották Jehova házát!
– Miért nem engedelmeskedett a nép?
[Sír.]
Azt gondolták, hogy Jehova nem látja,
amit tesznek?
– Amíg Jehova temploma állt,
volt reményünk.
[Sír.]
– Amíg Jehova létezik,
mindig lesz reményünk.
– De Jehova elvetett minket,
mert nem engedelmeskedtünk neki.
– Nem, nem mindenkit.
Jehova szólt Ezékielhez.
Azt mondta neki,
hogy te ugyanolyan igazságos vagy, mint Noé,
és mint Jób.
– Tényleg?
– Igen.
[Sír.]
– De ha Jehova ezt gondolja,
akkor miért vagyunk itt?
[Sír.]
Miért nem mehetünk haza?
Miért nem lehetünk együtt?
– Most már ez az otthonunk, fiam.
[Sírás.]
– Én sem értek mindent, Dániel.
Bízz Jehovában,
maradj közel hozzá!
És ő meg fog áldani.
[Zihál, nehezen lélegzik.]
– Hívjátok a bölcseket!
Volt egy álmom.
Nagyon nyugtalan vagyok.
Tudni akarom, mi ez az álom!
– Ó, király, élj örökké!
Mondd el szolgáidnak,
hogy mit álmodtál!
– És megmondjuk neked,
mit jelent.
– Nem!
Ha nem mondjátok el nekem
az álmot és a megfejtését is,
feldarabolnak titeket,
és a házaitokat nyilvános illemhellyé teszik.
De ha elmondjátok
az álmot és a megfejtését,
nagy méltóságra emellek benneteket.
Nagy jutalmat kaptok.
[Suttognak.]
– Időt kell nyernünk,
hogy megkérdezzük az isteneket.
– A tekercsekből biztos meg tudjuk fejteni az álmot.
– Szükségünk van egy tervre.
– Azt akarja, hogy mondjuk meg a megfejtést.
– Igen, de még soha senki nem kért ilyet.
– Szerintetek, mit tegyünk?
– Nyerj valahogy időt,
hogy megkérdezhessük az isteneket!
– De ti meg nézzetek utána!
– Azon tanakodtok,
hogy hazudtok nekem,
és félrevezettek.
Ne higgyétek,
hogy meggondolom magam!
– Félrevezetünk?
– Igen, ti csalók!
– Nincs ember a földön,
aki eleget tudna tenni a király követelésének.
Nehezet kér a király.
Senki nem tudja ezt megmondani.
Csakis, csakis az istenek.
[Sóhajt.]
– Ariók!
Elfogni őket!
– Gyerünk!
– Végezzetek velük!
– Gyűjtsétek össze őket!
– Hozzátok ide a bölcseket!
– Menjetek!
– Gyerünk!
– A király parancsolta.
– Siessetek!
– Gyerünk!
– Gyűjtsétek össze őket!
– Gyerünk!
– Jerah!
– Veszélyben vagy.
– Miért?
Mi történt?
– Csak annyit tudok,
hogy a bölcsek feldühítették a királyt.
Hajnalig mindenkit kivégeznek.
– Hozd ide Hanániát, Azáriát és Misáelt.
Kiderítem, mi történt.
– A káldeusokat, egyiptomiakat,
zsidókat, az összes bölcset.
– Ariók?
– Baltazár, miért jöttél ide?
Veszélyben vagy.
– Miért adott a király
ilyen szigorú parancsot?
– Volt egy álma, de senki nem tudja
megmondani, mi volt az.
Menj,
ha még hajnal előtt elmenekülsz, túlélheted!
– Mi tart ennyi ideig?
Hol vannak?
Miért nem jönnek már?
Miért nem szólnak hozzájuk az istenek?
Hozzátok ide mindegyiket
a családjukkal együtt!
A szemükbe akarok nézni,
és kérdőre akarom vonni őket.
Nyúzzátok le a bőrüket,
és akasszátok fel őket!
Hadd lássák az istenek!
Aztán dobjátok a testüket
az Eufráteszbe!
– Aspenáz! [Suttog.]
– Mi hasznuk a bölcseknek,
ha ennyire ostobák!
– Mit keresel itt?
– Beszélnem kell a királlyal.
– Jobb, ha elmész!
– Kérlek, hadd beszéljek vele!
– Uram!
Ez itt Baltazár.
– Ó, király!
Az én Istenem, Jehova
ismeri az álmokat.
Tudja, mit álmodtál,
és hogy mit jelent.
– És hol van az istened?
Mondd!
– Bízom benne,
sőt, tudom, hogy
fel fogja nekem tárni az álmodat.
Kérlek, adj időt!
– Reggelig van időnk.
– De mire?
– Hogy megfejtsük a király álmát.
– És eddig mit tárt fel belőle
neked Jehova?
– Hát, eddig semmit.
– De azt mondta neked,
hogy segíteni fog,
ugye?
– Nem mondta.
– Akkor honnan veszed,
hogy fel fogja tárni neked?
– Hát... nem tudom biztosan.
– Pedig nem ártana!
– A neve van érintve.
Ha feltárja az álmot, az bizonyítja,
hogy ő az igaz Isten.
– Ha, feltárja.
– Hogyan segíthetünk?
– Kérlek, imádkozzatok Jehovához,
hogy könyörüljön rajtunk!
– Ó, Jehova!
Biztos nem akarod, hogy meghaljunk!
Mit fognak mondani az emberek?
Hiszen elmondtuk nekik,
hogy te vagy az ég Istene,
az egyetlen Isten,
aki képes feltárni a titkokat.
Kérlek, dicsőítsd meg magadat!
– Jerah!
– Találtam egy zsidó száműzöttet,
aki meg tudja mondani a megfejtést.
– Tudom, ki ő.
Tényleg el tudod mondani nekem
az álmomat és a megfejtését?
– Van Isten az égben, aki feltárja a titkokat.
És ő tudtára adta Nabukodonozor királynak,
mi fog történni az utolsó napokban.
Az álom a következő volt.
Egy óriási szobrot láttál.
Ez a hatalmas szobor előtted állt.
Te vagy a szobor feje, az aranyfej.
Utánad egy másik,
nálad alsóbb rendű
királyság fog felemelkedni.
Majd megint egy másik királyság,
egy harmadik, amely rézből van,
és uralkodni fog az egész földön.
A negyedik királyság erős lesz,
mint a vas.
Ez a királyság megosztott lesz,
és ahogy a lábujjak részben vasból,
részben cserépből voltak,
a királyság részben erős,
részben pedig törékeny lesz.
– Azoknak a királyoknak a napjaiban
az ég Istene létrehoz egy királyságot,
amely soha nem fog elpusztulni.
Ez a királyság nem száll át más népre.
Szétzúzza és megsemmisíti
azokat a királyságokat,
és egyedül ez a királyság
marad meg örökké.
Az álom valóra válik,
és a megfejtése megbízható.
– Gyorsan!
Hozzatok díszruhát, és aranyláncot!
És füstölögtessetek neki!
A ti Istenetek az istenek Istene,
a királyok ura és a titkok feltárója.
Az irántad mutatott tisztelettel
Istenednek adok tiszteletet.
Kinevezlek
egész Babilon tartomány uralkodójává.
– Ó, király!
Ezek a férfiak is
az ég Istenét szolgálják.
Kérlek, bízd meg őket is
a tartomány igazgatásával.
– Ariók, intézkedj!
Messze felülmúltad
ezeket az állítólagos bölcseket.
Kinevezlek föléjük felügyelőnek.
– Hallottátok, mit mondott a király?
– Azt, hogy a mi Istenünk
„az istenek Istene, a királyok ura”.
– Jehova válaszolt az imádra.
– Mindannyiunk imájára.
– Mi lesz velünk ezután?
– Visszamehetünk majd valamikor
Jeruzsálembe?
– Nem tudom, mi vár ránk.
Csak az a fontos,
hogy maradjunk közel Jehovához.
– Ő sosem hagy cserben.
Csak bíznunk kell benne.
– Nem látok a csillagokban semmit arról,
hogy egy királyság
összezúzza az összes többit.
– Persze, hogy nem!
– Biztos csalt!
– De akkor honnan tudta az álmot?
– Amar-Utu!
Amar-Utu, mit üzennek az istenek?
– Megvizsgáltam a bárány máját.
A jövőd fényes.
– Sabatu csillagai mind a hatalmadról beszélnek.
– Én vagyok az aranyfej.
Jehova is megmondta.
– Az álmod sok mindent feltárt.
De Baltazár csak egy zsidó.
Az tény, hogy nagyon értelmes,
de mielőtt Babilonba jött,
nem értett az álmokhoz.
Itt kapott oktatást és babiloni nevet.
Nagy istenünk, Bél után kapta a nevét.
Bél általa tárta fel a jövődet.
Bél!
Nem Jehova,
hisz őt legyőzted Jeruzsálemben.
[Sóhajt, levegő után kapkod.]
– Szóval a fa az ellenségeimet jelenti.
És a hét idő után kire vonatkozik?
– Nos, az te vagy, ó, király!
– Ostobaság.
Baltazár, végre itt vagy!
Te vagy a mágiát űző papok feje.
Királyságom egyetlen bölcse
sem tudja megfejteni az álmot.
De te képes vagy rá.
– Magyarázd el nekem,
hogy mit jelent az álom.
– Mit álmodtál?
[Sóhajt.]
– Egy hatalmas fát láttam, a föld közepén.
Rendkívül magas volt.
Óriásira nőtt, erős lett,
és a teteje egészen az égig ért.
Aztán egy szent jött az égből,
és hangosan ezt kiáltotta:
„Vágjátok ki a fát!
De a tövét hagyjátok a földben,
és legyen bilincsbe verve.”
Kit jelképez a fa?
– Ó, uram!
Bárcsak ne rajtad, hanem a gyűlölőiden,
az ellenségeiden teljesedne ez!
A fa, melyet láttál,
amely nagyra nőtt,
erős lett,
a teteje az égig ért,
és látható volt az egész földön,
amelynek a lombozata szép volt,
gyümölcse bőséges,
és volt rajta eledel mindenkinek,
amely alatt a mező vadjai laktak,
ágain pedig az ég madarai fészkeltek,
te vagy az, ó, király.
Majd láttál egy őrt,
egy szentet lejönni az égből,
aki ezt mondta:
„Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el!”
Ezt is mondta:
„A tövét azonban a gyökereivel együtt
hagyjátok a földben,
legyen vas- és rézbilincsbe verve.
Az ég harmata öntözze,
és a vadállatokkal együtt legyen,
míg hét idő múlik el felette.”
Ez a megfejtés, ó, király,
a legfelségesebb Isten rendelete.
Királyom, elűznek téged az emberek közül,
és ez után a mező vadjaival fogsz lakni,
növényeket adnak enned, mint a bikának.
Az ég harmata fog öntözni,
és hét idő múlik el feletted,
míg fel nem ismered,
hogy a legfelségesebb Isten
uralkodik az emberek királyságán,
és annak adja azt, akinek akarja.
De mivel a fa tövét meghagyják
a gyökereivel együtt,
a királyságod újra a tied lesz,
amint felismered,
hogy az ég uralkodik.
Fordíts hátat a bűneidnek,
és tedd azt, ami jó.
Bánj irgalmasan a szegényekkel,
így talán tovább tart jóléted.
– Baltazár tudja,
hogy ez mikor fog megtörténni?
– Nem.
De a bölcseid nem hiszik,
hogy a megfejtése jó.
Nézzünk szembe a tényekkel:
Ha visszaemlékszel,
Egyiptom istenei megjövendölték,
hogy az egyiptomiak legyőznek minket.
– De te voltál, aki legyőzted őket.
– Miért lenne erősebb a zsidók istene?
Miért hinnénk neki?
Az istenek veled vannak.
Sok mindent megvalósítottál.
Te tetted naggyá Babilont.
A királyságod a leghatalmasabb a földön.
Baltazár azt várja tőled,
hogy megalázkodj, mint egy szolga.
Tőled!
Egy erős királynak
megdönthetetlen az uralma.
– Folytassuk Enlil csillagaival.
Nézzük, mit tudunk róluk.
Az Urgula csillagkép
legfényesebb csillaga a Lugal.
– A csillagokban megbízhatunk,
viszont a leigázott népek isteneiben nem.
Menj vissza Jeruzsálembe!
Jaj, nem tudsz,
mert semmi sem maradt belőle!
– Üzent valami újat Jehova?
Már 10 hónap telt el.
Semmi jele,
hogy a király megőrült volna.
– Bízom Jehovában.
– Persze, ahogy mi is a csillagokban.
De az üzenetet okosan kell tálalni.
– Felelősségre fognak vonni a szavaidért.
Te is tudod, mi lesz azzal a bölccsel,
aki hazudik a királynak.
– Csak azt mondtam, amit Jehova közölt.
– Emlékezz rá,
mi történt, amikor egyesek
nem tudták megfejteni az előző álmot.
Majdnem meghaltak.
– Az az álom nagyon hízelgő volt a királynak.
Ő az aranyfej.
De most azt mondtad,
hogy meg fog őrülni,
csakhogy semmi se történt.
– Biztos, hogy bekövetkezik.
– Hm, talán igen, talán nem.
De a király ellen beszéltél.
– Ez árulás.
– Hm, senki sem fog közbenjárni érted.
– „Már 10 hónap telt el.”
– „Csakhogy semmi se történt.”
– „A király ellen beszéltél.”
– „Semmi jele, hogy megőrült volna.”
– „Ez árulás.”
– „Senki sem fog közbenjárni érted.”
– „Hogy mindig olvashasd Jehova szavát.”
„Oktass engem utadra,
ó, Jehova...!
Ne szolgáltass ki ellenségeimnek,
mert hamisan megvádoltak,
és heves indulattal
ártani akarnak nekem.
Hol lennék, ha nem hittem volna,
hogy meglátom Jehova jóságát
amíg még élek?”
– „Kérlek, tegyél velünk próbát 10 napig!”
– „Mégis egészségesebbnek néztek ki.”
„Továbbra is add nekik azt, amit eddig!”
– „Nem ismerem az isteneteket,
de tízszer jobbak vagytok a birodalmam
minden papjánál és mágusánál.”
– „Volt egy álma,
de senki nem tudja megmondani,
mi volt az.”
– „Jehova válaszolt az imádra.”
„Reménykedj Jehovában;
légy bátor és rendíthetetlen szívű!
Igen, reménykedj Jehovában!”
– Áldozzunk Bélnek!
– Az istenekre!
– Az istenekre!
– Ez a város…
a világ ékköve!
Itt van az Istár-kapu,
a függőkertek,
az óriási zikkurratu...
[sóhajt]
mely egészen az istenekig ér.
– Ez így van!
– Hogy merte bárki is azt állítani egy évvel ezelőtt,
hogy elveszíted az értelmedet?!
– Hát nem fenséges Babilon?
Én magam építettem, királyi városnak!
A saját erőmmel,
hogy hirdesse az én dicsőségemet!
– „Neked szól ez, Nabukodonozor király:
»A királyságot elveszik tőled,
elűznek téged az emberek közül,
és a mező vadjaival fogsz lakni.
Növényeket adnak enned,
mint a bikának,
és hét idő múlik el feletted,
míg fel nem ismered,
hogy a legfelségesebb Isten
uralkodik az emberek királyságán,
és annak adja azt, akinek akarja.«”
– Ne! Ne!
– Apám!
[Hangos jajveszékelés.]
– Apám!
[Ordít, mint egy állat.]
– Te és a többi bölcs megint kudarcot vallottatok.
Hogy nevezhetitek Dánielt csalónak?
– Biztosan trükk volt,
amit Dániel eszelt ki az apád ellen.
– Trükk.
És mégis hogy csinálta?
Minden úgy lett, ahogy Dániel mondta.
Viszont, amit ti mondtatok,
abból semmi sem történt meg.
Apám bízott bennetek, és én is.
Kudarcot vallottatok ti is, és Marduk is.
– Mondd!
Ki ez az Isten, az ég Istene, Jehova?

Dániel – Rendíthetetlen hit egy életen át (1. rész)