JW subtitle extractor

– Megtaláltam!
[Lefújja a port.]
– Igyunk Nébóra!
Istárra és Mardukra,
akinél nincs nagyobb isten!
– Hívjátok a bölcseket!
Hívjátok a bölcseket!
– Ilyet még sohasem láttam.
– Nem hiszem, hogy előjel.
– Nem tudom, mi lehet ez.
– Mindet idehívtátok?
– Ők a legjobbak.
– Hadd beszéljek a királlyal!
– Az anyakirályné, uram.
– Ó, király, élj örökké!
Él a királyságodban egy ember,
akiben a szent istenek szelleme van.
Ő meg tudja neked fejteni az írást.
– Ki ez az ember?
– Dániel.
– Dániel? Ő meg ki?
[Mélyen sóhajt.]
– Te vagy Dániel?
– Igen, én vagyok.
– Azt hallottam rólad,
hogy meg tudsz fejteni dolgokat.
Ha el tudod olvasni az írást,
és meg tudod mondani nekem a megfejtését,
akkor bíborba öltöztetlek,
aranyláncot teszek a nyakadba,
és ezentúl harmadikként fogsz
uralkodni a királyságban.
– Tartsd meg az ajándékaidat,
és add inkább másoknak.
De elolvasom a királynak az írást.
A legfelségesebb Isten
királyságot, nagyságot,
méltóságot és fenséget adott
Nabukodonozornak.
De amikor a szíve felfuvalkodott,
letaszították a trónjáról,
és a méltóságát elvették tőle.
De te, Belsazár,
nem aláztad meg a szívedet,
pedig tudtad mindezt.
Mégsem tanultál a történtekből,
inkább fellázadtál az ég ura ellen,
és házának az edényeit idehozattad.
Sőt, te, az előkelők, a feleségeid
és a másodfeleségeid bort ittatok belőlük,
és dicsértétek az ezüst- és aranyisteneket,
amelyek nem látnak, nem hallanak…
[sóhajt]
…és semmit sem tudnak.
De azt az Istent, nem dicsőítetted,
akinek a kezében van az életed.
Szóval a kézfej tőle van, ő küldte.
Az írás jelentése a következő:
MENE:
Isten megszámlálta királyságod napjait,
és úgy döntött, hogy véget vet annak.
TEKEL:
Isten megmért téged a mérlegen,
és hiányosnak talált.
PERESZ:
Királyságodat felosztotta,
és odaadta a médeknek és a perzsáknak.
– Dáriusz király, ő Dániel,
egy zsidó száműzött.
– Te fejtetted meg az írást a falon?
– Nem.
Nem én, ó, király!
Az Istenem, Izrael Istene.
– Hasznunkra válna egy satrapa,
aki szót ért a száműzöttekkel.
Elismerem, hogy a satrapai tisztség
nem ér fel azzal, amit Belsazár ajánlott neked.
– Uram, Dániel mindent visszautasított,
amit Belsazár ajánlott neki.
– Egy ember, akit nem lehet megvenni.
Azt hiszem, nem satrapa leszel,
hanem föléjük rendellek.
– Tura, hirdessék ki Dániel kinevezését.
Azt akarom, hogy mindenki megtudja,
hogy aki meglopja a kincstárat,
az felelni fog a tettéért.
– Dániel, biztosan nagyszerűen
helyt állsz majd.
[Sóhajt.]
– Csakis Jehova segítségével.
[Sóhajt.]
– Miért ilyen magas a földadó?
– Megint lázadoznak?
– Ezúttal rosszabb a helyzet.
Most szedtem be a földadót egy hivatalnoktól.
– És fizetett?
– Igen, de a jutalékunkat nem fizette ki.
– Én ugyanígy jártam.
Nem hajlandók többet fizetni,
mint amennyi az adó.
– Hm! De mégis miért?
– Dániel miatt.
– Ajánlottatok neki valamit,
hogy jobb belátásra térjen?
– Nem fogad el semmit.
– Azt mondja, hogy amit kap,
az bőven elég neki.
– Nehogy bedőljetek neki!
Csak megjátssza a király előtt,
hogy ennyire becsületes.
– Nem adok neki sok időt,
előbb-utóbb úgyis
kikerül a király kegyeiből.
– Uram, a feljegyzések
és a befizetett adók között eltérést találtam.
– Bátorságra vall,
hogy ezt elmondod.
– Tudom, uram, hogy ez rossz hír.
– Kivizsgáljuk az ügyet.
Látszik, hogy nagy bölcsességre
tettél szert az évek alatt.
Mióta vagy itt?
– Már több mint 70 éve.
– Mondd, hogyan fejtetted meg
Nabukodonozor álmait?
Szeretném tudni.
– Nem az én érdemem volt,
hanem az Istenemé, Jehováé.
Ő mondta el nekem, hogy mit jelentenek.
[Sóhajt.]
Alig hiszem el, hogy
már több mint 70 éve vagyok Babilonban.
Mit is ír Jeremiás próféciája?
„A 70 év elteltével pedig számadásra vonom
Babilon királyát és a nemzetét a vétkükért.”
Vajon mit jelent ez Isten népének?
„Ezt mondja Jehova:
»Mihelyt eltelik Babilonban 70 év,
rátok fordítom figyelmemet,
és teljesítem ígéretemet:
visszahozlak benneteket erre a helyre.«”
[Sóhajt.]
Ez Júdáról szól!
Imádkoznom kell Jehovához.
Meg kell vallanom a népem bűneit.
– Ó, Jehova, hallgass meg!
Bocsáss meg!
Ó, Jehova, figyelj és cselekedj!
Ne késlekedj önmagadért, ó, Istenem!
– Ó, Dániel, azért jöttem,
hogy jobban megérts és átláss mindent.
Amikor elkezdtél könyörögni,
üzenetet kaptam,
és azért jöttem,
hogy elmondjam azt neked.
70 hét lett kiszabva népedre
és szent városodra,
hogy véget érjen a törvényszegés,
és megszűnjön a bűn.
– Dániel, itt van Azarel és Anna!
– Megjöttünk!
– De jó látni titeket!
Gyere, Éfer, ülj mellém!
Jó hírem van nektek.
[Nagyot sóhajt.]
– Mi a jó hír?
– Jehova már réges-régen megígérte,
hogy egyszer visszatérünk Júdába.
Jeremiás próféciája.
Újra elolvastam a tekercseket:
„Mert ezt mondja Jehova:
»Mihelyt eltelik Babilonban 70 év…
teljesítem ígéretemet:
visszahozlak benneteket erre a helyre.«”
A „70 év” eltelt, vagyis Isten népe
hamarosan hazatérhet.
– Miért vagy ilyen biztos benne?
– Jehova egyik angyala mondta nekem.
– Egy angyal?
– Azt mondta, hogy Jeruzsálem és a templom
újjá fog épülni, és végül eljön a Messiás.
Képzeld csak, láthatod majd
az újjáépült templomot!
– De nem lesz veszélyes az út?
– Ne aggódj, Jehova velünk lesz,
ő gondot visel a népéről.
Emlékezz Ézsaiás próféciájára:
„nem a nyomorra szülnek gyermeket,
mert olyan utódok ők, akiket Jehova megáld”.
És ha Jehova mondja…
– …az úgy is lesz!
– De az ország elhagyatott.
– Ezért lesz szükségünk
hozzáértő kezekre az újjáépítéshez.
– Ez azt jelenti, hogy
majd te is visszamész Júdába?
[Sóhajt.]
– Hát, nagyon szeretnék!
– Az utakat rendbe kell hozni,
különben az esős évszakban
csak rosszabb lesz a helyzet.
– Tura, intézkedj!
Hogy lehet, hogy ennyi mindenhez értesz?
– Nem az én érdemem, uram.
Én egyszerű…
– Rengeteg hozzáértő emberünk van,
akik utánajárnak, aminek kell.
– Dániel, mit gondolsz a satrapáról Susánban?
Le kellene váltanunk?
– Az embereim utánajártak a dolognak.
A satrapa egy ideje tisztességtelenül jár el.
Meglopja a kincstárat.
– Ez…ez lehetetlen!
– Nem a te rokonod, Otanesz?
– De igen, éppen ezért kezeskedem érte!
– Ez biztos csak félreértés.
– Az én rokonom,
én jobban ismerem őt, mint Dániel.
Beszélek vele, és tisztázzuk a félreértést.
– Mi médek és perzsák toleránsak vagyunk.
Nem úgy, mint a zsidók.
Elrendezzük az ügyet.
– Nagyon helyes.
Intézkedjetek, minél hamarabb!
– Uram, bocsáss meg, hogy zavarlak!
Látogatóid vannak.
[Sóhajt.]
– Ti, zsidók, csak imádkozni tudtok.
– Az Istenem segítsége nélkül
nem tudnám szolgálni a királyt.
– Ez a szolgálat,
hogy megfélemlíted a satrapákat?
– Csak azt tettem, amit kell.
– Egy idegen ne szóljon bele abba,
hogyan intézzük az üzleti ügyeinket!
– A király érdekét nézem.
– Ahogy Nabukodonozorral tetted?
Hallottuk, mi történt.
Miattad őrült meg.
– Az az üzenet Jehovától jött.
– Mondj, amit akarsz,
de ne merj keresztbe tenni nekünk!
– Lehet, hogy azt hiszed,
könnyen félreállíthatsz egy satrapát.
Ehhez képest semmiség
félreállítani egy öreg zsidót.
– Légy üdvözölve, királyom!
– Tudjátok, miért vagytok itt?
– Nem, uram.
– Mondjátok, mi a helyzet
a satrapával Susánban?
Utánajártatok?
– Természetesen, uram.
Alaposan kivizsgáltuk az ügyet.
– Gondatlan volt?
– Nem!
– Mulasztás történt?
– Egyáltalán nem.
– Ezek szerint az összes adó
befolyt a kincstárba?
– Az utolsó sekel aranyig és liter sörig
minden hiánytalanul megvan.
– Érdekes, Dániel másról számolt be.
– Lehet, hogy a babiloni királyokat
jól szolgálta, de…
– Már nagyon idős.
– Otanesz arra gondol, hogy talán
már nem megbízható az ítélőképessége.
– A javaslatai már idejétmúltak.
– Egyébként is, zsidó.
– Mi minden néppel toleránsak vagyunk.
– Persze, én is így gondolom.
– Dániel, éppen rólad beszéltünk.
Igazad volt.
Susánban lázadás tört ki.
Új satrapát követelnek,
olyat, aki nem lopja meg őket.
– De, uram, biztos, hogy…
– Elég!
A saját embereim jelentették,
akikben megbízom!
– Dániel, jóval felülmúltad ezeket a férfiakat.
Gondolj csak bele, mi lenne,
ha te lennél a legfőbb miniszterem!
– Beszéljünk a királlyal.
– Semmi értelme.
Dániel befolyása alatt áll.
– Találnunk kell valamit ellene,
amit nem hagyhat figyelmen kívül a király.
– De nincs ellene vád.
– Eddig még nincs.
Nézesd át az embereiddel a törvényeinket,
biztos találnak ellene valamit.
Te pedig kérdezd ki a kereskedőket,
a hivatalnokokat, bárkit, aki megvádolhatja,
és feltétlenül biztosítsd őket,
hogy nem leszünk hálátlanok.
Ott vannak a babiloni feljegyzések.
Nézzétek át, van-e valami a múltjában,
amit felhasználhatunk ellene.
– Semmi sincs a feljegyzésekben.
– Találtál valamit?
– Még egy sekelnyi ezüst sem hiányzik.
Sőt, ha Dánielhez kerül egy ügy,
minden becstelenségre fény derül.
– Keress tovább!
– Senki sem mond róla rosszat.
Mindenki szereti.
A király is megbízik benne.
Általában senki sem foglalkozik azzal,
ha egy idegen kereskedőt meglopnak,
de Dániel kiáll mellettük.
Kivizsgálja az ügyüket,
és arra kötelezi a tolvajokat,
hogy adják vissza, amit elloptak.
Még a barátai is makulátlanok.
Nabukodonozor egyszer megtiltotta,
hogy bárki is rosszat mondjon az istenükre.
Állítólag ez a „Jehova” kiszabadította őket
a tüzes kemencéből,
amikor nem voltak hajlandók imádni
a babiloni isteneket.
– A zsidók nem imádnak más isteneket?
– Úgy tűnik.
– Azt hiszem, megvan a megoldás.
– Katu, Otanesz, mit szeretnétek?
– Ó, Dáriusz király, élj örökké!
Birodalmad hatalmas, de sokféle nép lakja.
– Például babilóniaiak, egyiptomiak, görögök,
és sok más nép.
– Ezt én is tudom, Otanesz.
– Te vagy a jogos uralkodó,
de idegen vagy a szemükben.
És ha az emberk nem fogadnak el,
az uralmad meginoghat.
– Mit javasoltok?
– Az összes tisztviselő, felügyelő, satrapa,
magas rangú hivatalnok és kormányzó
tanácskozott, hogy királyi rendeletet
kellene kibocsátani,
és tilalmat elrendelni.
– Hogy 30 napig bárki,
aki rajtad kívül, ó, király,
bármilyen istenhez
vagy emberhez könyörög,
azt vessék az oroszlánok vermébe.
Az emberek könnyen fellázadhatnak.
Gondolj csak arra, mi történt Susánban.
– Most tehát, ó, király, bocsáss ki
és írd alá a rendeletet,
hogy ne lehessen változtatni rajta,
a médek és perzsák törvénye szerint.
– Mely visszavonhatatlan.
– A birodalmunkban eddig sosem látott
béke és jólét uralkodik.
De Susánban és más városokban is
lázadás tört ki,
ami azt mutatja, hogy vannak,
akik fel akarják dúlni a békénket.
De nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen.
A birodalom felsőbbségét el kell ismerni,
és az általa biztosított
dicsőséges szabadságot meg kell becsülni.
Ezért én, a méd Dáriusz,
a következő rendeletet bocsátom ki:
30 napig bárki, aki a királyon kívül
bármilyen istenhez vagy emberhez könyörög,
azt vessék az oroszlánok vermébe!
– Ugye, nem mész haza imádkozni?
– Ó, Azarel!
[Sírás.]
Jól ismertek, ahogy az ellenségeim is.
Az ablakomnál szoktam imádkozni.
Naponta háromszor, mindennap.
Még ha csak látszólag alkudnék is meg,
mit gondolnának rólam?
– Hogy egyáltalán nem imádkozol.
– Vagy még rosszabbat,
hogy képes voltam
feladni a hitemet az életemért.
Ismerem Jehovát,
tudom, hogyha bízom benne,
meg fog jutalmazni.
Még nem tudom, hogy hogyan,
de biztos így lesz.
– Imádkozzatok értem,
hogy hűséges tudjak maradni.
Hogy mind azok tudjunk maradni,
bármi történjék is velünk.
[Sóhajt.]
„Szeretnék adni neked valamit…”
„Gyertek enni!”
♪ „Ó, Jehova az én világosságom… ♪
♪…és megmentőm.” ♪
– Hallgass meg, ó, Jehova,
hozzád kiáltok!
Légy kegyes hozzám,
és válaszolj nekem!
Kereslek téged, ó, Jehova.
Te vagy a segítségem.
Ne hagyj el!
Ne hagyj cserben,
megmentő Istenem!
– Ó, király, élj örökké!
– Dáriusz király, vajon nem írtál alá
egy tilalmat, amely szerint,
ha valaki 30 napig bármely istenhez
vagy emberhez könyörög…
– …rajtad kívül, ó, király…
– …azt dobják az oroszlánok vermébe?
– Igen, a rendelet érvényes
és visszavonhatatlan.
De mit akartok?
– Dániel, a Júdabeli száműzöttek közül,
nem becsül sem téged, ó, király,
sem a tilalmat, amelyet aláírtál.
– Hanem naponta háromszor is imádkozik.
– Dániel?
Nem lehet igaz!
Ez biztos?
– Nem is próbálja leplezni.
– Vannak rá tanúk?
– Mi öten, uram.
Tanúsítjuk, hogy igaz.
– De már idős.
Tudja, hogy mit csinál?
– Magas rangú hivatalnok, bizonyára tudja,
hogy mit jelent engedelmeskedni a királynak.
– Hagyjatok magamra!
– Őrizetbe vegyük Dánielt?
– Madj én intézkedem!
– Dániel valóban büntetést érdemel.
Elmozdítom a hivatalából,
és holnap reggelig el kell hagynia a várost.
– De uram…
– Így mindenki megérti,
hogy engedelmeskednie kell.
– De a rendelet azt mondja,
hogy aki nem engedelmeskedik,
azt az oroszlánok vermébe kell vetni.
– Tudom, mit akartok elérni!
Nem szégyellitek magatokat?!
– Vedd figyelembe,
hogy a törvényeink szerint,
ha a király egyszer kibocsátott
egy rendeletet vagy tilalmat,
azt nem lehet megváltoztatni.
– Mi csak azt szeretnénk, hogy a király
megkapja, a neki járó tiszteletet.
– Vessétek a verembe!
A te Istened, akit szüntelen szolgálsz,
meg fog szabadítani téged.
Vegyétek le a követ!
– Dániel!
Dániel!
– Ó, király, élj örökké!
– [Örömében sóhajt.]
Életben van!
Húzzátok ki!
– Az Istenem elküldte az angyalát.
Bezárta az oroszlánok száját,
és azok egyáltalán nem bántottak,
mivel Isten ártatlannak talált.
[Sóhajt.]
És ellened sem vétettem, ó, király.
– Armenia az enyém.
Nagyszerű lovaik vannak.
Jól jönnek majd a lovasságnak, és nekem is.
Dániel nem tudta, mit hagy ki.
– Jól van, legyen a tiéd Armenia!
De Baktria mindenképp az enyém.
És a drágakövei is.
– Máris osztozkodtok magatok közt?
– Nézzétek meg hátul is!
– Ez meg mit jelentsen?
– Dáriusz király parancsára
letartóztatunk benneteket!
– Dánielt kellett letartóztatni, nem minket.
– Igen, letartóztatták.
És reggel kihúzták a veremből,
méghozzá sértetlenül.
– Az lehetetlen!
Biztos megetették előtte az oroszlánokat.
– Vagy talán betegek.
– Szóval betegek?
És nem éhesek?
– Dobjátok őket a verembe!
A családjukat is!
Lássuk, igazuk van-e!
– Ne!
– Ne!
– Ne!
– Kegyelmezz!
– Ne, Dáriusz király!
– Kérlek, ne!
– Kérlek!
– Könyörülj! Dáriusz!
–Könyörülj rajtam!
– Ne!
– Ne!
– Rendeletet bocsátok ki,
hogy királyságom minden területén
az emberek remegjenek félelmükben
Dániel Istene miatt.
Mert ő az élő Isten,
aki örökké megmarad.
Királysága nem pusztul el.
– „Ő megment, megszabadít, jeleket
és csodákat tesz égen és földön,
hiszen megszabadította Dánielt
az oroszlánok karmai közül.”
– Dáriusz ezt írta?
– És elküldi minden alattvalójának.
– Úgy aggódtunk érted!
– És féltél?
– Nagyon féltem.
De tudod, Jehova segít nekünk, ha félünk.
– Apáék is félnek Jeruzsálembe menni.
[Nevetés.]
– Éfer!
– Még nem döntöttük el.
– És te? Visszamész?
A király mindenkit elengedett.
– Nagyon szeretnék.
[Sóhajt.]
De…
azt hiszem,
nekem ez már nem fog menni.
[Sírás.]
– Akkor én sem megyek.
– Jaj, ne! Ne mondj ilyet! Ne sírj!
Ha visszamész,
egy sokkal jobb Jeruzsálemben élhetsz,
mint amilyenben én éltem.
Látod majd beteljesedni a próféciákat.
A városban mindenki Jehovát imádja majd.
Láthatod majd az új templomot.
Ez lesz a legszebb épület a földön!
[Nevetés.]
„Tegnap viszont összefutottam vele.
Nagyon furcsa volt.”
[Nevetés.]
[Sóhajt.]
[Nagyot sóhajt.]
„Bízz Jehovában, maradj közel hozzá!
És ő meg fog áldani.”
[Sóhajt.]
– Egyet kértem, nagy Istenemtől, Jehovától…
[Sóhajt.]
az a vágyam, hogy…
Jehova házában lakhassak
életem minden egyes napján…
[Sóhajt.]
hogy láthassam…
Jehova szépségét…
[Sír.]
és értékeléssel…
tekinthessek…
templomára.
[Hangosan zokogva sír.]
– Dániel, pihenned kell.
– Dániel, te igen szeretetreméltó férfi,
hozzád küldtek.
Ne félj, Dániel!
Már az első naptól fogva,
hogy igyekeztél megérteni a látomást,
és megaláztad magad Istened előtt,
ő meghallgatta a szavaidat.
Azért jöttem, hogy segítsek neked megérteni,
mi fog történni a népeddel
az utolsó napokban.
– Elhagyott az erőm.
Alig kapok levegőt.
– Ne félj, te nagyra becsült férfi!
Béke legyen veled!
Légy erős!
Légy erős!
– Beszéljen az én uram, mert megerősítettél.
– Elmondom neked, hogy
mi van feljegyezve az igazság könyvében:
„Még három király lesz Perzsiában,
a negyedik pedig nagyobb gazdagságot
halmoz fel, mint az összes többi.”
– Ó, uram, mondd, mi lesz ezeknek a vége?
– Boldog ember az, aki lelkesen vár.
Tarts ki mindvégig!
Nyugodni térsz, de felkelsz majd
a sorsodra a napoknak végén.
„Az Istenünk tiltja,
hogy ilyen ételeket együnk.”
„Ennyire fontos neked az istened?”
„Igen.”
„Az én Istenem, Jehova ismeri az álmokat.”
„Tudom, hogy fel fogja nekem tárni az álmodat.”
„Ne aggódj, Jehova velünk lesz,
ő gondot visel a népéről.”
„Ismerem Jehovát.
Tudom, hogyha bízom benne,
meg fog jutalmazni.
Még nem tudom, hogy hogyan,
de biztos így lesz.”

Dániel – Rendíthetetlen hit egy életen át (2. rész)