JW subtitle extractor

És Kapernaumba mentek.
Ahogy megkezdődött a sabbat,
Jézus bement a zsinagógába,
és tanítani kezdett.
És ámultak a tanítási módján,
mert úgy tanította őket,
mint akinek hatalma van,
nem pedig úgy, mint az írástudók.
Éppen akkor volt
a zsinagógájukban egy ember,
aki tisztátalan szellem
befolyása alatt állt.
– …hogy csodálkozzatok.
– Mit akarsz tőlünk, názáreti Jézus?
Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?
Pontosan tudom, hogy ki vagy:
az Isten szentje!
– Hallgass,
és menj ki belőle!
A tisztátalan szellem pedig,
miután rángást hozott rá,
és teljes erejéből üvöltött,
kiment belőle.
Az emberek pedig mindnyájan
annyira meg voltak döbbenve,
hogy tanakodni kezdtek maguk között.
– Mi ez?
– Új tanítás!
Hatalommal parancsol még
a tisztátalan szellemeknek is,
és azok engedelmeskednek neki.
Így a róla szóló hír gyorsan
elterjedt mindenfelé
Galilea egész környékén.
– Csoda történt!
Ezután elhagyták a zsinagógát,
és Jakabbal és Jánossal együtt
Simon és András otthonába mentek.
Simon anyósát pedig
magas láz gyötörte,
és kérték Jézust,
hogy segítsen rajta.
Akkor fölé hajolt…
… és megszüntette a lázát.
Az asszony nyomban fel is kelt,
és kiszolgálta őket.
Napnyugtakor pedig
mindazok, akiknek különféle
bajokban szenvedő betegeik voltak,
odavitték őket hozzá.
– Tanító!
– Rabbi!
– Kérünk!
– Segíts nekünk!
– Tanító!
– Rabbi!
– Kérünk!
– Segíts nekünk!
Rájuk tette a kezét,
és meggyógyította mindegyiküket.
… hogy beteljesedjen, amit Isten
mondott Ézsaiás próféta által:
„Ő vette el a betegségeinket
és hordozta a bajainkat.”
Sokakból démonok is
kimentek, és ezt kiáltozták:
– Te vagy az Isten Fia!
– Hallgass!
Menj ki belőle!
De ő rájuk parancsolt,
és nem engedte őket beszélni,
mert azok tudták, hogy ő a Krisztus.
Kora reggel, amikor
még sötét volt, felkelt,
kiment, egy elhagyatott
helyre távozott,
és ott imádkozni kezdett.
– Tanító!
Kérünk, gyere ki!
– Tanító!
– Rabbi!
– Merre van?
– Kérünk!
– Tanító!
– Tanító!
– Tanító!
– Merre van?
– Rabbi!
– Kérünk!
– Hol van?
– Rabbi!
– Hol a tanító?
– Hol van?
– Hol van a tanító?
– Segíts nekünk!
– Hová ment?
– Rabbi!
– Merre van?
– Hová ment?
Simon és a vele levők
azonban utánasiettek,
végül megtalálták.
– Mindenki téged keres.
– Menjünk valahova máshova,
a közeli kisvárosokba,
hogy ott is prédikáljak,
mert ezért jöttem.
Aztán bejárta egész Galileát,
tanított a zsinagógákban,
hirdette a királyságról szóló jó hírt,
és meggyógyította az emberek
mindenféle betegségét
és mindenféle fogyatékosságát.
A híre bejárta egész Szíriát.
Hozzá vitték mindazokat,
akiket különféle betegségek
és kínok gyötörtek;
a démontól megszálltakat,
az epilepsziásokat és a bénákat,
ő pedig meggyógyította őket.
– Menj ki belőle!
Most már szabad vagy.
Ezért nagy tömeg követte őt
Galileából, Dekapoliszból,
Jeruzsálemből, Júdeából
és a Jordán keleti oldaláról.
– Ott egy leprás!
– Hol?
– Jaj! Vigyázzatok!
– Tisztátalan!
– Mit keres itt?
– Leprás!
– Vigyázzatok!
– Menj innen!
– Mit keres ez itt?
– Tisztátalan!
– Tűnj el!
– Menj innen!
Odament hozzá egy leprás is,
és könyörgött, sőt térdre borult.
– Ha akarod,
meg tudsz tisztítani.
Erre megszánta,
kinyújtotta a kezét,
és megérintette őt.
– Akarom!
Tisztulj meg!
A férfi pedig azonnal
kigyógyult a leprából,
és megtisztult.
Majd Jézus szigorúan ráparancsolt,
és rögtön elküldte.
– Nehogy elmondd ezt bárkinek is!
De menj,
mutasd meg magad a papnak,
és ajánld fel a megtisztulásodért azt,
amit Mózes előírt,
hogy lássák a papok,
hogy meggyógyultál.
Ám az, miután elment, kezdte
széles körben híresztelni a dolgot,
és mindenfelé terjeszteni,
úgyhogy Jézus nyilvánosan már
nem mehetett be egy városba sem,
ezért inkább kint maradt,
elhagyatott helyeken.
De azért továbbra is
jöttek hozzá mindenfelől.
Ő azonban gyakran elvonult valamilyen
elhagyatott helyre, hogy imádkozzon.
Néhány nap múlva
visszatért Kapernaumba,
és híre ment, hogy otthon van.
Annyira sokan gyűltek össze,
hogy már az ajtónál sem volt hely;
ekkor hirdetni kezdte
nekik Isten szavát.
És négy ember odavitt hozzá egy bénát.
De a sokaság miatt nem tudták
közvetlenül Jézushoz vinni…
Teljesen biztosak lehettek benne,
hogy eljön az óra, és az most van,
amikor a halottak hallani fogják…
amikor a halottak…
… ezért megbontották
a tetőt Jézus felett,
és a nyíláson át leeresztették
a hordágyat, amelyen a béna feküdt.
– Oldjátok ki a köteleket.
Amikor Jézus látta a hitüket,
ezt mondta a bénának:
– Gyermekem,
a bűneid meg vannak bocsátva.
Ült pedig ott néhány írástudó,
akik így okoskodtak magukban:
Miért beszél ez így?
Káromlást szól.
Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?
De Jézus azonnal tisztán látta,
hogy így okoskodnak magukban,
ezért ezt mondta nekik:
– Miért okoskodtok ezekről magatokban?
Melyik könnyebb,
azt mondani a bénának, hogy
„a bűneid meg vannak bocsátva”,
vagy azt mondani, hogy „kelj fel,
vedd fel a hordágyadat, és járj!”?
De hogy megtudjátok,
hogy az Emberfiának van hatalma arra,
hogy megbocsásson bűnöket a földön…
– Mondom neked,
kelj fel,
fogd a hordágyadat,
és menj haza!
Erre az felkelt,
azonnal fogta a hordágyát,
és mindnyájuk szeme láttára kiment.
Ők pedig mind le voltak nyűgözve,
és dicsőítették Istent, ezt mondva:
„Ilyet még sohasem láttunk!”
Ismét kiment a tenger mellé,
és az egész sokaság odament hozzá,
ő pedig tanítani kezdte őket.
Amint Jézus továbbment onnan,
meglátott egy Máté nevű embert,
aki az adószedő helyen ült,
és ezt mondta neki:
– Légy a követőm!
Erre az felkelt, és követte őt.
Később Jézus az ő házában evett,
és sok adószedő meg bűnös
evett Jézussal és a tanítványaival,
mert sokan voltak közülük,
akik követték őt.
Amikor azonban a farizeusok
közül való írástudók látták,
hogy bűnösökkel és adószedőkkel eszik,
kérdezgetni kezdték a tanítványait:
– Adószedőkkel és bűnösökkel eszik?
– Akik erősek, azoknak
nincs szükségük orvosra,
akik viszont betegek, azoknak igen.
Menjetek hát, és tanuljátok
meg, mit jelent ez:
„Irgalmasságot akarok,
és nem áldozatot.”
Nem azért jöttem,
hogy az igazságosakat,
hanem hogy a bűnösöket
ösztönözzem megbánásra.
Ezért jöttem.
Akkor odamentek hozzá János
tanítványai, és megkérdezték:
– Miért van az, hogy mi
és a farizeusok szoktunk böjtölni,
de a te tanítványaid nem?
– Van okuk keseregni
a vőlegény barátainak,
amíg velük van a vőlegény?
Az a vőlegény, akié a menyasszony.
A vőlegény barátjának pedig
– amikor ott áll, és hallja őt –
a vőlegény hangja
nagyon nagy örömet szerez.
– De jönnek majd napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt,
és akkor majd böjtölni fognak.
Senki sem varr foltot régi felsőruhára
be nem avatott anyagból,
mert az új anyag összehúzná a régit,
és még jobban kiszakítaná a felsőruhát.
Újbort sem tesznek régi bortömlőkbe.
Ha mégis megteszik,
akkor a bortömlők szétrepednek,
a bor kifolyik,
és a bortömlők tönkremennek.
Az újbort inkább új bortömlőkbe teszik,
és így mindkettő megmarad.
Aki óbort ivott, az egy sem akar újat,
mert ezt mondja: „Jó a régi.”
Így hát Júdea zsinagógáiban
folytatta a prédikálást.
Ezután ünnepük volt a zsidóknak,
és Jézus felment Jeruzsálembe.
Jeruzsálemben pedig
a Juh kapunál van egy tó,
amelyet héberül Betzatának hívnak.
Öt oszlopcsarnoka volt.
Ezek között nagyon sok beteg,
vak, sánta és sorvadt
végtagú ember feküdt.
Volt ott egy ember,
aki már 38 éve volt beteg.
Jézus, amikor látta, hogy ott fekszik,
és megtudta róla,
hogy már régóta beteg,
így szólt hozzá:
– Meg akarsz gyógyulni?
– Uram,
nincs senki, aki betenne a tóba,
amikor a víz felkavarodik.
Amikor meg én magam próbálok
odamenni, más lép bele előttem.
– Kelj fel,
vedd fel a hordágyadat,
és járj!
Erre az ember azonnal meggyógyult,
felvette a hordágyát, és járni kezdett.
Aznap pedig sabbat volt.
A zsidók azért ezt mondogatták
a meggyógyított férfinak:
– Sabbat van, és ilyenkor
nem szabad vinned a hordágyat.
– Aki meggyógyított, az mondta nekem:
„Vedd fel a hordágyadat, és járj!”
– Ki az az ember, aki azt mondta neked:
„Vedd fel, és járj”?
A meggyógyított férfi
azonban nem tudta, ki az,
mert Jézus eltűnt a tömegben.
Ezután Jézus a templomban találta őt,
és ezt mondta neki:
– Most, hogy meggyógyultál,
többé ne vétkezz, nehogy
valami rosszabb történjen veled.
Az ember elment,
és elmondta a zsidóknak,
hogy Jézus gyógyította meg.
Ezért hát a zsidók üldözni kezdték
Jézust, mivel sabbaton tette ezeket.
– Az én Atyám mind a mai
napig folyton tevékenykedik,
és én is.
Emiatt a zsidók még inkább
azon voltak, hogy megöljék őt,
mert nemcsak hogy
megszegte a sabbatot,
hanem Atyjának is nevezte Istent,
egyenlővé téve magát Istennel.
Teljesen biztosak lehettek benne,
hogy a Fiú semmit sem tehet
a maga kezdeményezéséből,
hanem csak azt teszi,
amit az Atyától lát.
Mert amiket az Atya tesz,
ugyanazokat teszi a Fiú is.
Mert az Atya szereti a Fiút,
és megmutatja neki mindazt,
amit ő maga tesz,
és ezeknél nagyobb
cselekedeteket is mutat majd neki,
hogy csodálkozzatok.
Mert ahogy az Atya
feltámasztja a halottakat,
és életre kelti őket,
úgy a Fiú is életre kelti
azokat, akiket akar.
Mert az Atya senkit sem ítél,
hanem az egész ítélkezést a Fiúra bízta,
hogy mindenki tisztelje a Fiút,
mint ahogy az Atyát is tisztelik.
Aki nem tiszteli a Fiút,
nem tiszteli az Atyát sem,
aki küldte őt.
Teljesen biztosak lehettek benne,
hogy aki hallja a szavamat,
és hisz annak, aki küldött engem,
annak örök élete van,
és nem kerül ítélet alá,
hanem átment a halálból az életbe.
Teljesen biztosak lehettek benne,
hogy eljön az óra, és az most van,
amikor a halottak hallani
fogják Isten Fiának a hangját,
és akik figyelnek rá, élni fognak.
Mert ahogy az Atyának
hatalma van életet adni,
úgy a Fiúnak is megadta azt
a hatalmat, hogy életet adjon.
És hatalmat adott
neki arra, hogy ítéljen,
mivel ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen,
mert eljön az óra, amelyben mindazok,
akik az emléksírokban vannak,
hallani fogják az ő
hangját, és kijönnek:
akik jó dolgokat tettek,
feltámadnak, hogy éljenek,
akik gonosz dolgokat tettek,
feltámadnak, hogy megítéljék őket.
Én semmit sem tehetek
a magam kezdeményezéséből.
Ahogy az Atya mondja, úgy ítélek,
és az ítéletem igazságos, mert nem
a saját akaratomat viszem véghez,
hanem azét, aki küldött engem.
Ha én egyedül tanúskodok magamról,
nem igaz a tanúskodásom.
Más tanúskodik rólam, és tudom,
hogy amit mond, az igaz.
Ti embereket küldtetek Jánoshoz,
és ő tanúskodott az igazság mellett.
Én azonban nem szorulok rá,
hogy ember tanúskodjon mellettem.
De ezeket azért mondom,
hogy megmeneküljetek.
János lámpás volt, égő és fénylő lámpás,
és egy rövid ideig készek voltatok
nagyon örülni a világosságának.
János tanúskodásánál azonban
nagyobb bizonyíték van
arra, hogy az Atya küldött,
méghozzá az, hogy azt teszem,
amivel megbízott az Atyám.
Maga az Atya is tanúskodott rólam,
aki küldött engem.
Soha nem hallottátok a hangját,
soha nem láttátok az alakját sem,
és a szava sincs meg bennetek, mert
éppen annak nem hisztek, akit elküldött.
Az Írásokat kutatjátok,
mert azt gondoljátok,
hogy általuk örök életetek lesz,
de éppen azok tanúskodnak rólam.
Mégsem akartok hozzám
jönni, hogy életetek legyen.
Nem akarom, hogy emberek dicsőítsenek,
de azt jól tudom,
hogy ti nem szeretitek Istent.
Én az Atyám nevében jöttem,
de ti nem hittetek bennem.
Ha valaki más a saját nevében
jönne, abban hinnétek.
Hogyan is hihetnétek,
amikor egymást dicsőítitek,
de nem keresitek
az egyedüli Isten tetszését.
Ne gondoljátok, hogy én vádollak
majd titeket az Atyánál.
Van, aki vádol titeket:
Mózes,
akiben reménykedtek.
Bizony, ha Mózesnek hinnétek,
nekem is hinnétek, mert ő rólam írt.
De ha nem hisztek az ő írásainak,
hogyan hiszitek el azt, amit én mondok?
Amikor sabbaton
átment a gabonaföldeken,
a tanítványai útközben
tépdesni kezdték a kalászokat.
– Nézd már!
Miért tesznek olyasmit,
amit sabbaton nem szabad?
– Soha nem olvastátok, mit tett Dávid,
amikor neki meg a vele
levőknek elfogyott az élelme?
Hogy az Abjátárról szóló
beszámoló szerint
hogyan ment be Isten házába,
és ette meg az Istennek
szánt kenyereket
– amelyeket senkinek sem szabad
megennie, csak a papoknak –,
és még a vele levőknek is adott?
Vagy nem olvastátok a törvényben,
hogy sabbatonként a papok
a templomban áthágják a sabbatot,
mégis vétlenek maradnak?
Mondom pedig nektek, hogy
nagyobb van itt, mint a templom.
De ha megértettétek
volna, mit jelent ez:
„Irgalmasságot akarok,
és nem áldozatot”,
nem ítéltétek volna el
azokat, akik vétlenek.
A sabbat lett az emberért,
és nem az ember a sabbatért.
Így hát az Emberfia
még a sabbatnak is ura.
Egy másik sabbaton
bement a zsinagógába,
és tanítani kezdett.
Volt ott egy ember, akinek
sorvadt volt a jobb keze.
Az írástudók és a farizeusok
pedig feszülten figyelték Jézust,
vajon gyógyít-e sabbaton.
– Tanító, szabad gyógyítani sabbaton?
Módot akartak találni a vádolására.
Ekkor ezt mondta
a sorvadt kezű férfinak:
– Kelj fel, és gyere ide középre!
Szabad-e sabbaton
jót vagy rosszat tenni,
megmenteni valakit vagy megölni?
De ők hallgattak.
– Ha van egy juhotok,
és az sabbaton verembe esik,
melyikőtök az, aki nem fogná meg,
és nem emelné ki a veremből?
Mennyivel többet ér
egy ember egy juhnál!
Így tehát szabad jót tenni sabbaton.
Nyújtsd ki a kezed!
Az pedig kinyújtotta,
és rendbe jött a keze,
ép lett, mint a másik.
A farizeusok erre kimentek,
és azonnal tanácskozni kezdtek
a Heródes-pártiakkal,
hogy megöljék Jézust.
Jézus pedig elment
a tanítványaival a tengerhez,
és nagy tömeg követte
Galileából és Júdeából.
Még Jeruzsálemből, Idumeából,
a Jordánon túlról
és Tírusz meg Szidón környékéről is
nagy tömeg jött hozzá,
amikor hallották, mennyi mindent tesz.
És szólt a tanítványainak,
hogy állítsanak készenlétbe
egy kis csónakot,
hogy ne tolongjon körülötte a sokaság.
Mivel sokakat meggyógyított,
mindazok, akik súlyos
betegségben szenvedtek,
ott tolongtak körülötte,
hogy megérintsék.
Még a tisztátalan szellemek is
leborultak előtte, amikor látták őt,
és így kiáltoztak:
„Te vagy az Isten Fia!”
De többször is erélyesen
megparancsolta nekik,
hogy ne mondják el
másoknak, hogy ki is ő…
… hogy beteljesedjen, amit Isten
Ézsaiás próféta által mondott:
„Ő az én szolgám, akit választottam,
akit szeretek, és akiben örömömet lelem!
Szellememet adom majd neki,
és világossá teszi a nemzeteknek,
mi az igazságosság.
Nem fog civakodni,
nem is kiáltozik hangosan,
és a hangját sem hallja
senki a köztereken.
Töredezett nádszálat nem tör el,
és pislákoló kanócot nem olt ki,
míg végül sikerre viszi
az igazságosságot.
Igen, az ő nevében fognak
reménykedni a nemzetek.”
Történt ezekben a napokban,
hogy kiment a hegyre imádkozni,
és az egész éjszakát Istenhez
való imádkozással töltötte.
Mikor pedig nappal lett,
magához hívta a tanítványait,
és kiválasztott közülük tizenkettőt,
akiket apostoloknak is nevezett.
Ez volt a tizenkettő,
akiket csoportba szervezett:
Simon, akinek a Péter nevet is adta,
Jakab, aki Zebedeus fia,
és János, Jakab testvére
(ezeknek a Boanergesz nevet is adta,
amely azt jelenti: ’mennydörgés fiai’),
továbbá András,
Fülöp,
Bertalan,
Máté,
Tamás,
Jakab, aki Alfeus fia,
Taddeus,
a Kananei Simon
és Iskariót Júdás, aki később elárulta.

4. rész: „Ezért jöttem”