JW subtitle extractor

Miután befejezte, amit mondani
akart a népnek,
bement Kapernaumba.
Egy katonatiszt rabszolgája pedig,
akit az becsben tartott,
súlyos betegségben
szenvedett, és a halálán volt.
Amikor a katonatiszt hallott Jézusról,
elküldött hozzá némelyeket
a zsidók vénei közül.
Azzal a kéréssel küldte őket, hogy jöjjön el,
és gyógyítsa meg a rabszolgáját.
Odamentek Jézushoz,
és kérve kérték őt.
– Méltó rá, hogy ezt megtedd neki,
mert szereti nemzetünket,
és a zsinagógánkat is ő építette.
Jézus tehát elment velük.
Bár már nem járt messze a háztól,
a katonatiszt elküldte néhány barátját,
hogy mondják meg neki:
– Uram, ne fáradj,
mert nem vagyok méltó arra,
hogy a házamba gyere.
Arra sem tartottam magamat méltónak,
hogy elmenjek hozzád;
hanem csak mondd,
és meggyógyul a szolgám.
Mert nekem is vannak feletteseim,
és alám is vannak rendelve katonák…
– ...és ha az egyiknek azt mondom,
hogy „menj el!”, elmegy,
a másiknak meg, hogy
„gyere ide!”, odajön…
– ... a rabszolgámnak pedig,
hogy „tedd ezt!”, megteszi.
Amikor Jézus ezt hallotta, elámult,
és így szólt az őt követőkhöz:
– Az igazságot mondom nektek,
senkivel sem találkoztam Izraelben,
akinek ilyen nagy hite lett volna.
Mondom pedig nektek, hogy sokan
jönnek majd keletről és nyugatról,
és asztalhoz telepednek Ábrahámmal,
Izsákkal és Jákobbal az egek királyságában,
de a királyság fiait kivetik a sötétségbe.
Ott majd sírnak,
és csikorgatják a fogukat.
Menj!
Mivel ilyen nagy hited van,
legyen meg, amit kértél!
– Uram!
És a szolga még abban
az órában meggyógyult.
És amikor a küldöttek visszatértek a házba,
jó egészségben találták a rabszolgát.
Nem sokkal ezután egy Nain
nevű városba ment,
és vele mentek a tanítványai
meg egy nagy tömeg.
Amikor közel ért a város kapujához,
éppen egy halottat hoztak kifelé,
anyjának egyetlen fiát.
Az asszony ráadásul özvegy volt.
Népes sokaság is jött vele a városból.
Amikor az Úr meglátta,
megszánta őt:
– Ne sírj!
Azzal odament,
megérintette a ravatalt,
és akik vitték, megálltak.
– Ifjú, mondom neked, kelj fel!
Erre a halott felült,
és beszélni kezdett.
– Mi történt?
– Fiam! Él a fiam!
Drága kisfiam!
Jézus pedig átadta az anyjának.
Ekkor félelem lett úrrá mindnyájukon,
és dicsőíteni kezdték Istent, ezt mondva:
„Nagy próféta jött közénk”, és
„Isten a népére fordította figyelmét”.
És ez a hír elterjedt róla egész Júdeában
és az egész környéken.
Jánosnak pedig beszámoltak
a tanítványai mindezekről.
Ezért János magához hívott
kettőt a tanítványai közül,
és elküldte őket az Úrhoz,
hogy megkérdezzék tőle:
– Te vagy az eljövendő,
vagy másvalakit várjunk?
Kérdezzétek meg tőle.
Amikor odamentek hozzá
a férfiak, így szóltak:
– Keresztelő János küldött minket hozzád,
hogy megkérdezzük:
„Te vagy az eljövendő,
vagy mást várjunk?”
Abban az órában sokakat meggyógyított
betegségeikből és súlyos bajaikból,
kiűzött belőlük gonosz szellemeket, és
sok vaknak megadta, hogy lásson.
– Menjetek, és számoljatok be Jánosnak
arról, amit láttatok és hallottatok:
a vakok látnak, a sánták járnak,
a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak,
a halottak feltámadnak,
a szegényeknek pedig hirdetik a jó hírt.
Boldog, aki nem botránkozik meg miattam.
Amikor János követei elmentek,
Jézus ezeket mondta
Jánosról a sokaságnak:
– Miért mentetek ki a pusztába?
Hogy szél ingatta nádszálat lássatok?
Miért mentetek hát ki?
Hogy finom ruhába öltözött
embert lássatok?
De hiszen akik díszes ruhát viselnek,
és fényűzésben élnek,
azok a királyi házakban vannak.
Hát akkor miért mentetek ki?
Hogy prófétát lássatok?
Sőt, mondom nektek, még
prófétánál is sokkal nagyobbat.
Ő az, akiről meg van írva:
„Elküldöm követemet előtted,
aki előkészíti az utadat.”
Nézzétek, az Isten báránya!
– Mondom nektek, asszonyoktól
nem született nagyobb ember Jánosnál,
de Isten királyságában
a legkisebb is nagyobb nála.
Keresztelő János napjaitól mostanáig
az egek királysága a cél,
amelynek elérésére törekednek az emberek,
és akik erre törekednek, elérik azt.
Mert a Próféták és a Törvény mind
János idejéig prófétáltak,
és ha el akarjátok fogadni:
ő „Illés, akinek el kell jönnie”.
Akinek van füle, hallja!
Ennek hallatán az egész nép és az adószedők
elismerték, hogy Isten igazságos,
mert ők már meg voltak keresztelkedve
János keresztségével.
A farizeusok és a törvénytudók azonban
semmibe vették Isten nekik szóló tanácsát,
hiszen ők nem voltak
megkeresztelkedve János által.
– Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket?
Hasonló a piactereken
ülő kisgyermekekhez,
akik ezt kiáltják a játszótársaiknak:
„Fuvoláztunk nektek,
de nem táncoltatok.
Siránkoztunk, de nem vertétek
magatokat bánatotokban.”
Ugyanígy, eljött János, aki
se nem eszik, se nem iszik,
mégis azt mondják róla:
„Démon van benne.”
Eljött az Emberfia,
aki eszik is, iszik is,
róla meg azt mondják:
„Falánk és részeges,
adószedők és bűnösök barátja.”
De a bölcsességet igazságosnak
bizonyítják a tettei.
Azután korholni kezdte azokat a városokat,
amelyekben a legtöbb hatalmas
cselekedetet hajtotta végre,
mivel nem bánták meg a bűneiket:
– Jaj neked, Korazin!
Jaj neked, Betsaida!
Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek
volna azok a hatalmas cselekedetek,
amelyek bennetek történtek,
ők már rég megbánták volna a bűneiket
zsákruhában és hamuban.
De azt mondom nektek,
hogy Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb
lesz az ítéletnap, mint nektek.
És te, Kapernaum, talán
az égig fognak felmagasztalni?
A sírba fogsz jutni.
Mert ha Szodomában történtek volna
azok a hatalmas cselekedetek,
amelyek benned történtek,
az mind a mai napig megmaradt volna.
De azt mondom nektek,
hogy Szodomának elviselhetőbb lesz
az ítéletnap, mint Kapernaumnak.
Mindenki előtt dicsérlek, Atyám,
égnek és földnek ura,
mert elrejtetted ezeket a bölcsek
és a műveltek elől,
és a kisgyermekeknek tártad fel őket.
Igen, ó, Atyám, mert
így láttad helyesnek.
Mindent, mindent átadott
nekem az Atyám,
és senki sem ismeri jobban
a Fiút, mint az Atya,
és az Atyát sem ismeri jobban
senki, mint a Fiú,
és mint azok, akikkel a Fiú
meg akarja ismertetni őt.
Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik fáradoztok, és terheket cipeltek,
és én felfrissítelek benneteket.
Vegyétek magatokra az igámat,
és tanuljatok tőlem,
mert én szelíd és alázatos vagyok,
és fel fogtok frissülni.
Mert az én igám kellemes,
és az én terhem könnyű.
Az egyik farizeus pedig folyton arra
kérte őt, hogy étkezzen vele.
Bement hát a farizeus házába,
és asztalhoz telepedett.
És egy asszony, akit bűnösnek
ismertek a városban,
megtudta, hogy ő
a farizeus házában eszik.
Hozott egy illatos olajat
tartalmazó alabástrompalackot,
majd elhelyezkedve Jézus mögött,
a lábánál, sírt,
és áztatni kezdte könnyeivel a lábát,
és a hajával törölte meg.
Gyöngéden csókolgatta is a lábát,
és illatos olajat öntött rá.
Látva ezt a farizeus, aki meghívta őt,
ezt mondta magában:
Ha ez az ember valóban próféta volna,
tudná, ki és miféle
asszony az, aki őt érinti,
vagyis hogy bűnös.
– Simon, van valami
mondanivalóm neked.
– Tanító, mondjad!
– Egy bizonyos kölcsönadónak
volt két adósa:
az egyik 500 dénárral volt adós,
a másik pedig 50-nel.
Amikor nem volt miből visszafizetniük,
ő mindkettőnek elengedte a tartozását.
Melyikük fogja jobban szeretni őt?
– Úgy vélem, az,
akinek többet engedett el.
– Helyesen ítélted meg.
Látod ezt az asszonyt?
Beléptem a házadba, és te
nem adtál vizet a lábamra.
Ez az asszony viszont könnyeivel
áztatta lábamat, és hajával törölte meg.
Te nem üdvözöltél engem csókkal,
ez az asszony viszont attól
az órától kezdve, hogy bejöttem,
gyengéden csókolgatja a lábamat.
Te nem öntöttél olajat a fejemre,
ez az asszony viszont illatos olajat
öntött a lábamra.
Ezért hát azt mondom neked, hogy
bár ennek az asszonynak
sok bűne van,
meg van bocsátva,
mert nagyon szeretett.
Akinek viszont kevés bűne
van megbocsátva, kevéssé szeret.
A bűneid meg vannak bocsátva.
– Ki ez, hogy még
a bűnöket is megbocsátja?
– A hited megmentett téged;
menj békével!
Röviddel ezután Jézus elkezdett
városról városra és faluról falura járni,
prédikálva és hirdetve
az Isten királyságáról szóló jó hírt.
És vele volt a tizenkettő,
továbbá bizonyos asszonyok, akikből
gonosz szellemeket űzött ki,
és akiket meggyógyított betegségeikből:
Mária, akit Magdalénának hívtak,
akiből hét démon ment ki,
Johanna, Kúzának, Heródes
megbízottjának a felesége,
és Zsuzsanna,
valamint sok más asszony, akik
a javaikat felhasználva szolgáltak nekik.
Később Jézus bement egy házba,
és a sokaság ismét összegyűlt,
úgyhogy még enni sem tudtak.
Akkor odavittek hozzá egy démontól
megszállt, vak és néma férfit,
és meggyógyította őt, úgyhogy
a néma beszélt is, és látott is.
Erre az egész sokaság elcsodálkozott.
– Csak nem Dávid fia ez?!
Lehet, hogy ő az!
– Ez csak úgy tudja kiűzni a démonokat,
ha Belzebub, a démonok uralkodója segíti.
Jézus tudta, mit gondolnak,
ezért ezt mondta nekik:
– Minden királyság, amelyben
ellentét támad, el fog pusztulni,
és egyetlen város vagy család sem fog
fennmaradni, amelyben ellentét van.
Ugyanígy, ha Sátán űzi ki Sátánt,
akkor önmaga ellen fordul.
Hogyan maradhat fenn így a királysága?
Továbbá ha én Belzebub által űzöm ki
a démonokat, akkor a ti fiaitok ki által űzik ki?
Ezért ők lesznek a bíráitok.
Ha viszont Isten szelleme által űzöm ki
a démonokat, akkor ez azt jelenti,
hogy Isten királysága
itt van, és ti nem vettétek észre.
Vagy hogyan tud bárki is behatolni egy erős
ember házába, és elvenni azt, amije van,
hacsak előbb meg nem kötözi
azt az erős embert?
Csak ezután tudja kirabolni a házát.
Aki nincs az én oldalamon, ellenem van,
és aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Ezért mondom nektek:
Isten mindenfajta bűnt és gyalázkodást
megbocsát az embereknek,
de aki a szellemet gyalázza,
annak nem bocsát meg.
Aki például az Emberfia ellen szól
egy szót is, annak megbocsát,
de aki a szent szellem ellen szól,
annak nem bocsát meg,
nem, sem ebben a világrendszerben,
sem az eljövendőben.
Ha gondoztok egy fát,
jó gyümölcsöt fog teremni,
de ha nem gondozzátok,
akkor nem lesz jó a gyümölcse.
A gyümölcsről lehet tudni, hogy
egy fa jó-e, vagy sem.
Viperafajzatok, hogyan mondhatnátok jó
dolgokat, amikor gonoszak vagytok?
Mert a száj azt mondja, amivel
csordultig van a szív.
A jó ember jó dolgokat mond,
mivel jó dolgok vannak a szívében.
A gonosz ember gonosz dolgokat mond,
mivel gonosz dolgok vannak a szívében.
Mondom nektek,
hogy az emberek számot
fognak adni az ítéletnapon
minden hiábavaló szóról,
amit mondanak.
Mert a szavaid által leszel igazságosnak
nyilvánítva, és a szavaid által leszel elítélve.
– Tanító, jelt akarunk látni tőled.
– Ez a gonosz és házasságtörő
nemzedék folyton csak jelt akar,
de nem kap más jelet,
csakis Jónás próféta jelét.
Mert mint ahogy Jónás három nap és
három éjjel volt az óriási hal gyomrában,
úgy az Emberfia is három nap és
három éjjel lesz a föld szívében.
A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel
a nemzedékkel, és elítélik ezt a nemzedéket,
mert ők megbánták a bűneiket,
amikor hallották, mit hirdet Jónás.
Most viszont nagyobb van itt Jónásnál!
Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel
a nemzedékkel, és elítéli azt,
mert ő távoli helyről jött, hogy
hallja Salamon bölcsességét.
Mondom nektek, most viszont
nagyobb van itt Salamonnál!
Amikor egy tisztátalan szellem
kimegy az emberből,
kiszáradt helyeket jár be, hogy
pihenőhelyet keressen, de nem talál.
Akkor ezt mondja: »Visszamegyek
a házamba, ahonnan elköltöztem.«
És amikor megérkezik, üresen,
tisztára söpörve és feldíszítve találja azt.
Akkor ez a szellem elmegy,
és maga mellé vesz hét másik,
nála gonoszabb szellemet,
majd bemennek, és ott laknak.
Ez az ember végül rosszabb helyzetbe
kerül, mint amilyenben korábban volt.
Ez fog történni ezzel
a gonosz nemzedékkel is.
De amikor a rokonai ezt meghallották,
elmentek, hogy megfogják,
mert ezt mondták:
„Elment az esze.”
– Nézd!
Anyád és a testvéreid odakint állnak,
és beszélni akarnak veled.
– Ki az én anyám, és
kik az én testvéreim?
Nézd, ők az én anyám és
az én testvéreim!
Mert aki cselekszi égi Atyám akaratát,
az az én testvérem és anyám.
Azon a napon Jézus kiment a házból,
és leült a tengernél.
Olyan nagy tömeg gyűlt össze hozzá,
hogy beszállt egy csónakba,
leült, az egész sokaság
pedig a parton állt.
Ekkor sok mindent mondott el
nekik szemléltetésekben.
Egy magvető kiment vetni.
És amint vetett, némelyik mag
az út szélére esett,
majd jöttek a madarak,
és felették azokat.
Más magok sziklás talajba hullottak,
ahol nem volt sok föld,
és azonnal kihajtottak,
mert nem volt mély a föld.
De amikor felkelt a nap, megperzselődtek
és elszáradtak, mivel nem volt gyökerük.
Más magok a tövisbokrok közé estek.
A tövisbokrok megnőttek,
és megfojtották őket.
Más magok pedig a jó földbe estek,
és termést kezdtek hozni:
az egyik 100-szorost, a másik 60-szorost,
és volt, amelyik 30-szorost.
Akinek van füle, hallja!
Odamentek hát hozzá a tanítványok,
és ezt kérdezték tőle:
– Miért szemléltetésekben szólsz hozzájuk?
– Nektek Isten megengedte, hogy megértsétek
az egek királyságának szent titkait,
de nekik nem.
Mert akinek van, annak még többet
adnak, és bőven lesz neki,
de akinek nincs, attól még azt is
elveszik, amije van.
Ezért szólok hozzájuk szemléltetésekben,
mert néznek, de hiába, és hallanak,
de hiába, és az értelmét sem fogják fel.
És beteljesedik rajtuk Ézsaiás
próféciája, amely így szól:
„Hallotok majd, de semmiképpen
nem fogjátok fel az értelmét,
és néztek majd, de semmiképpen nem láttok.
Mert ennek a népnek a szíve érzéketlenné vált.
A fülükkel hallottak ugyan,
de nem figyeltek,
a szemüket pedig behunyták,
nehogy valaha is lássanak a szemükkel,
halljanak a fülükkel, értsenek
a szívükkel, megtérjenek,
és nehogy meggyógyítsam őket.”
Ti azonban boldogok vagytok, mert
a szemetek lát és a fületek hall.
Higgyétek el, hogy sok próféta és igazságos
ember szerette volna látni, amit ti láttok,
de nem látta, és hallani, amit ti hallotok,
de nem hallotta.
Figyeljetek hát a magvetőről
szóló szemléltetésre.
Ha hallja valaki a királyság szavát,
de nem fogja fel az értelmét,
eljön a gonosz, és elragadja azt,
amit a szívébe vetettek.
Ez az a mag, amelyik
az út szélére esett.
A sziklás talajba hullott mag az, aki hallja
a szót, és rögtön örömmel fogadja.
De mivel nincsen gyökere,
csak egy ideig marad meg,
és miután nyomorúság vagy üldözés
támad a szó miatt, rögtön elbotlik.
A tövisbokrok közé hullott mag az,
aki hallja a szót,
de ennek a világrendszernek az aggodalmai
és a gazdagság megtévesztő hatalma
megfojtja a szót, és az nem hoz termést.
A jó földbe vetett mag az, aki hallja a szót,
és felfogja az értelmét,
és végül termést is hoz:
az egyik 100-szorost,
a másik 60-szorost, és van,
amelyik 30-szorost.
Az egek királysága ahhoz
az emberhez hasonlítható,
aki jó magot vetett a szántóföldjébe.
Míg az emberek aludtak,
jött az ellensége,
gyomot vetett a búza közé,
és elment.
Amikor a vetés kihajtott, és termést hozott,
a gyom is láthatóvá vált.
Ekkor előálltak a ház urának
a rabszolgái, és ezt kérdezték tőle:
„Uram, hát nem jó mag volt,
amit a szántóföldedbe vetettél?
Honnan van akkor benne gyom?”
Ő ezt mondta nekik:
„Az ellenségem, ő művelte ezt.”
A rabszolgák így szóltak hozzá:
„Akarod, hogy kimenjünk, és összeszedjük?”
Azt mondta, hogy nem,
nehogy véletlenül a gyom összeszedése
közben kiszaggassátok a búzát is.
Hadd nőjön együtt
mind a kettő az aratásig,
és az aratási időszakban
megmondom az aratóknak, hogy
előbb szedjék össze a gyomot,
és kössék csomókba elégetésre,
aztán menjenek, gyűjtsék be
a búzát a raktáramba.
Az egek királysága olyan,
mint a mustármag,
amelyet fogott egy ember,
és elvetett a szántóföldjébe.
Ez a legapróbb minden mag közül,
de amikor megnő, a legnagyobb
a zöldségfélék között.
Sőt, fa lesz belőle,
és az ég madarai jönnek,
és letelepednek az ágai között.
Az egek királysága olyan,
mint a kovász,
amelyet fogott egy asszony,
összekevert három nagy mérték liszttel,
és aztán az egész tészta megkelt.
Jézus mindezeket szemléltetésekben
mondta a sokaságnak.
Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik, hogy
beteljesedjen, amit Isten a próféta által mondott:
„Szemléltetésekkel fogok beszélni,
olyan dolgokat fogok hirdetni, amelyek
rejtve vannak a megalapítás óta.”
Miután elküldte a sokaságot,
bement a házba.
A tanítványai pedig odamentek hozzá,
és ezt mondták:
– Magyarázd meg nekünk a szántóföld
gyomjáról szóló szemléltetést.
– Aki a jó magot veti,
az az Emberfia.
A szántóföld a világ.
A jó mag a királyság fiai,
a gyom viszont a gonosznak a fiai,
és az ellenség, aki elvetette
a gyomot, az Ördög.
Az aratás egy világrendszer befejezése,
az aratók pedig angyalok.
Tehát amiképpen a gyomot
összeszedik és elégetik,
úgy lesz a világrendszer befejezésekor.
Az Emberfia elküldi az angyalait,
és összeszedik a királyságából mindazt,
ami mások botlását okozza,
és azokat, akik törvénytelenséget tesznek,
és a tüzes kemencébe dobják őket.
Ott majd sírnak, és
csikorgatják a fogukat.
Abban az időben az igazságosak
olyan tündöklően fognak fényleni
Atyjuk királyságában, mint a nap.
Akinek van füle, hallja!
Az egek királysága olyan, mint
a mezőn elrejtett kincs,
amelyet egy ember
megtalált és elrejtett.
Örömében aztán
elmegy, eladja mindenét, amije van,
és megveszi azt a mezőt.
Továbbá az egek királysága olyan,
mint egy utazó kereskedő,
aki drága gyöngyöket keres.
Miután talált egyetlen
nagyon értékes gyöngyöt,
elment, azonnal eladta mindenét,
és megvette azt.
Ezenkívül az egek királysága
olyan, mint egy vonóháló,
amelyet leeresztettek a tengerbe,
és amely mindenfajta halat összegyűjtött.
Amikor megtelt, kihúzták a partra, leültek,
és a jókat edényekbe gyűjtötték,
a hasznavehetetleneket pedig eldobták.
Így lesz ez a világrendszer befejezésekor.
Az angyalok kimennek, és elkülönítik
a gonoszokat az igazságosaktól,
majd bedobják őket
a tüzes kemencébe.
Ott majd sírnak, és
csikorgatják a fogukat.
Megértettétek mindezeket?
– Igen.
– Igen.
– Ugyanígy minden tanító, akit
az egek királyságáról tanítanak,
olyan, mint egy ember, egy házigazda,
aki előhoz a kincsestárából újat és régit.
Jézus pedig, amikor befejezte ezeket
a szemléltetéseket, elment onnan.

6. rész: „Te vagy az eljövendő”?