JW subtitle extractor

„Szolgáljátok Jehovát ujjongva”
– mondja a 100. zsoltár 2. verse.
Jehova azt szeretné, hogy boldogok legyünk,
és nagyon sok mindent kaptunk tőle, ami örömre ad okot.
Például az életünket, vagy a Bibliát,
amiből megtudhatjuk, hogyan élhetünk boldogan.
Ha Jehova vezetését követjük,
számtalan boldog élményben lehet részünk.
Mindez azt mutatja,
hogy Jehova valódi örömet tud adni.
Sátán viszont nem szeretné,
hogy örömet találjunk Jehova szolgálatában.
Miért?
Mert nagyon jól tudja,
hogy az öröm erőt ad ahhoz,
hogy kitartóan végezzük a prédikáló-
és tanítványképző munkát, amit ő le akar állítani.
Ezért megpróbálja elvenni az örömünket.
Többek között ellenünk fordítja a kormányzatokat,
a körülöttünk élő embereket vagy a családtagjainkat.
Emellett azt szeretné, hogy ne Jehova szolgálata
legyen az első az életünkben,
hanem az anyagi javak
megszerzésére törekedjünk.
El akarja hitetni velünk,
hogy minél több mindenünk van,
annál boldogabbak leszünk.
Pedig ez nem így van.
Sátán már régóta alkalmazza
ezeket a módszereket.
Miközben megvizsgálunk néhány részt Ezsdrás,
Aggeus és Zakariás könyvéből,
figyeljük meg, mi segíthet nekünk
örömmel szolgálni Jehovát.
Látni fogjuk, mi volt az,
ami örömet szerzett Jehova népének,
és mi volt az, ami elrabolta az örömüket.
Azt is meg fogjuk vizsgálni, hogy nekünk
hogyan adhat örömet Jehova szolgálata,
még a nehézségek ellenére is.
Ezsdrás pap volt, és a törvény másolója.
Ő írta a nevét viselő könyvet.
Ezsdrás könyve ott folytatja
Izrael népének a történetét,
ahol a Krónikák második könyve,
melyet valószínűleg szintén Ezsdrás írt, véget ér.
I. e. 537-et írunk.
Sok zsidó arra készül, hogy visszatérjen Júdába.
A nép 70 évet töltött fogságban Babilonban.
Jehova azért büntette őket ezzel,
mert bálványimádatot gyakoroltak.
Megtanulták a leckét, többé már nem fordult elő,
hogy az egész nép bálványimádóvá váljon.
Eljött az ideje annak, hogy helyreállítsák
Jeruzsálemben a tiszta imádatot.
Az Ezsdrás könyvében leírt események ideje alatt
több perzsa király is uralkodott.
A beszámoló egy örömteli eseménnyel kezdődik.
Ekkor Círusz volt a király.
Nézzük, mit ír az Ezsdrás 1:1–6.
„Círusznak, Perzsia királyának első évében
– hogy beteljesedjen, amit Jehova Jeremiás által mondott –
Jehova arra indította Círuszt, Perzsia királyát,
hogy adjon ki egy rendeletet egész királyságában,
szóban és írásban is, amely így szólt:
»Ezt mondja Círusz, Perzsia királya:
’Jehova, az ég Istene
nekem adta a föld összes királyságát,
és megbízott azzal, hogy építsek neki házat
Jeruzsálemben, amely Júdában van.
Bárki van is köztetek az ő egész népéből,
legyen vele az ő Istene,
és menjen fel Jeruzsálembe,
amely Júdában van,
építse újjá Jehovának,
Izrael Istenének – az igaz Istennek – a házát,
akinek a háza Jeruzsálemben volt.
Bárkinek, aki idegen földről jött,
bárhol lakjon is,
segítsenek a szomszédai azzal,
hogy ezüstöt, aranyat, javakat meg háziállatokat
és önkéntes adományokat adnak az igaz Isten háza számára,
amely Jeruzsálemben volt.’«
Ekkor Júda és Benjámin nemzetségfői
meg a papok és a léviták
– mindazok, akiket az igaz Isten arra indított –
felkészültek, hogy felmenjenek,
és újjáépítsék Jehova házát, amely Jeruzsálemben volt.
 Mindazok pedig, akik körülöttük voltak,
támogatták őket azzal, hogy ezüst- és aranyeszközöket,
javakat, háziállatokat és értékes tárgyakat
adtak nekik az önkéntes adományokon kívül.”
Képzeljük el, Jehova megengedi,
hogy a zsidók hazatérjenek a földjükre!
Sőt arra indítja Círuszt,
hogy bízza meg őket a templom újjáépítésével.
Sokan örömmel vállalkoznak a feladatra.
Akik viszont nem tudják vállalni az utat,
anyagilag támogatják a hazatérőket.
Valószínűleg i. e. 537 kora tavaszán
körülbelül 50 000-en indulnak el Babilonból.
Jésua főpap vezeti őket,
akit más néven Józsuénak hívnak,
valamint a Círusz által kinevezett kormányzó,
Zorobábel.
Fél évvel később,
kora ősszel érnek Júdába.
Képzelhetjük, mennyire boldogok!
De mi kell ahhoz,
hogy megőrizzék az örömüket?
Nézzük, mit tesznek közvetlen azután,
hogy letelepednek.
Olvassuk el az Ezsdrás 3:1–6-ot.
„Amikor elérkezett a 7. hónap,
és az izraeliták már a városaikban voltak,
egy emberként Jeruzsálembe gyűltek.
Jésua, Jocadák fia, és a paptársai
meg Zorobábel, Sealtiel fia, és a testvérei
hozzáfogtak, és megépítették
Izrael Istenének oltárát,
hogy égőáldozatokat
mutassanak be rajta aszerint,
amit Mózesnek,
az igaz Isten emberének törvénye ír.
Felállították tehát az oltárt a korábbi helyén
– noha féltek a környező országok népeitől –,
és égőáldozatokat kezdtek bemutatni rajta Jehovának,
reggeli és esti égőáldozatokat.
Majd a leírtakkal összhangban megtartották a lombsátorünnepet,
és égőáldozatokat mutattak be nap mint nap,
annak megfelelően,
ahogyan az áldozatok száma
meg volt határozva minden egyes napra.
Ezután bemutatták az állandó égőáldozatot,
valamint az újholdakra való és Jehova minden
megszentelt ünnepi időszakára való áldozatokat,
továbbá mindazokét, akik készségesen
ajánlottak fel önkéntes adományt Jehovának.
A 7. hónap első napjától fogva
kezdtek égőáldozatokat bemutatni Jehovának,
noha még nem rakták le
Jehova templomának alapját.”
Megfigyeltétek, hogy bár a zsidók
„féltek a környező országok népeitől”,
újra elkezdtek imádatot bemutatni Jehovának?
Bátorságuknak köszönhetően
ez egy nagyon örömteli időszak volt.
Pont olyan, mint amikor Mózes utasítására
az izraeliták megtartották a lombsátorünnepet.
Mózes ezt mondta a népnek: „Örüljetek hát!”
A következő évben ismét megmutatkozik a bátorságuk.
Lerakják a templom alapját.
Nézzük, mit ír erről az Ezsdrás 3:10–13.
„Amikor az építők lerakták Jehova templomának alapját,
akkor a papi öltözetet viselő papok trombitákkal,
a léviták, Asáf fiai pedig cintányérokkal felálltak,
hogy dicsérjék Jehovát, Dávidnak,
Izrael királyának útmutatása szerint.
És énekelve felelgettek,
dicséretet és hálát adva Jehovának,
»mert ő jó, mert Izrael iránti
odaadó szeretete örökké tart«.
Az egész nép pedig Jehovát dicsérve
hangos kiáltásban tört ki,
amiért lerakták Jehova házának alapját.
Sokan a papok, a léviták
és a nemzetségfők közül
– az idős férfiak, akik látták az előző házat –
hangosan sírtak, amikor látták,
hogy lerakják e ház alapját,
míg sokan mások örömujjongásban törtek ki.
Úgyhogy a nép nem tudta megkülönböztetni
az örömkiáltás hangját a sírás hangjától,
mert a nép olyan hangosan kiáltozott,
hogy a hangja messzire elhallatszott.”
Az idősek közül néhányan úgy érzik,
hogy sosem tudnak majd olyan templomot építeni,
amely felér Salamon templomának a dicsőségével.
De a többiek örömkiáltása
elnyomja a sírásuk hangját.
A környező népek azonban
egyáltalán nem osztoznak az örömükben.
Alattomos módon
megpróbálják letörni a lelkesedésüket.
Lássuk, mit tesznek
az Ezsdrás 4:1–3 szerint.
„Mikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották,
hogy a száműzetésből visszatérők
templomot építenek Jehovának, Izrael Istenének,
azonnal Zorobábelhez és a nemzetségfőkhöz mentek,
és így szóltak hozzájuk:
»Hadd építsünk veletek, hisz miként ti,
úgy mi is a ti Isteneteket imádjuk,
és neki áldozunk Esár-Haddonnak,
Asszíria királyának napjai óta, aki idehozott minket.«
Zorobábel és Jésua meg Izrael
többi nemzetségfője azonban ezt mondta nekik:
»Ti nem vehettek részt velünk
Istenünk házának építésében,
mert csak mi építünk Jehovának,
Izrael Istenének,
ahogyan Círusz király,
Perzsia királya parancsolta nekünk.«”
Zorobábel felismeri, hogy valójában
nem segíteni, hanem ártani akarnak nekik.
Miután visszautasítja az ajánlatukat,
megpróbálják elvenni a nép kedvét a templom építésétől.
Nézzük tovább a 4-től 7-ig terjedő verseket.
„Erre az ország népe
igyekezett elcsüggeszteni Júda népét,
és elvenni a kedvüket az építéstől.
Tanácsadókat béreltek fel ellenük,
hogy akadályozzák terveik megvalósulását
Círusznak, Perzsia királyának minden napján,
egészen Dáriusznak,
Perzsia királyának uralkodásáig.
Ahasvérus uralmának elején vádiratot írtak
Júda és Jeruzsálem lakói ellen.
Artaxerxésznek, Perzsia királyának napjaiban pedig
Bislám, Mitredát, Tábeél és társai
írtak Artaxerxész királynak;
a levelet lefordították arámi nyelvre,
arámi betűkkel írva.”
Olvassuk el, mit írt a királynak Rehum,
a fő kormánytisztviselő, és Izrael többi ellensége.
Figyeljétek meg, milyen hamis vádakkal illették őket
az Ezsdrás 4:11–16 szerint.
„Itt egy másolat a levélből, amelyet neki küldtek:
»Artaxerxész királynak a szolgáidtól,
a folyón túli területről való férfiaktól:
Most pedig tudja meg a király, hogy a zsidók,
akik feljöttek tőled ide hozzánk, Jeruzsálembe érkeztek.
Újjáépítik a lázadó és gonosz várost,
befejezik a falakat, és javítják az alapokat.
Most tudja meg a király,
hogy ha újjáépítik ezt a várost, és befejezik a falait,
akkor sem adót, sem sarcot,
sem vámot nem fizetnek majd,
és ebből veszteségük származik
a királyok kincstárainak.
Mivel a palota sójával sózunk, és nem tartjuk illőnek,
hogy szemléljük, amint a király érdekei kárt szenvednek,
azért üzenünk, hogy tudassuk ezt a királlyal,
és így utánanézhessenek
őseid feljegyzéseinek könyvében.
Megtalálod majd a feljegyzések könyvében,
és megtudod, hogy ez a város lázadó város,
megkárosítja a királyokat és a tartományokat,
és már régtől fogva lázítók vannak benne.
Emiatt pusztították el ezt a várost.
Tudomására hozzuk hát a királynak,
hogy ha e várost újjáépítik, és falait befejezik,
akkor nem lesz hatalmad
a folyón túli terület felett.«”
Ismerősen csengenek ezek a vádak?
Időnként ma is
ilyenekkel vádolnak minket az ellenségeink.
Azt mondják rólunk,
hogy nem fizetünk adót,
államellenes a tevékenységünk,
lázadók vagyunk, irányíthatatlanok.
Persze ez mind csak rágalom.
Izrael ellenségei elérik, amit akarnak.
A király parancsára
a zsidók leállnak a templom építésével.
Milyen szomorú!
Amikor a zsidók visszatértek,
az ellenségeskedés dacára is folytatták a munkát.
Most viszont engednek a félelemnek.
Az ellenségeink ma is egyre elszántabban
próbálják leállítani Jehova munkáját.
Ha megalkuszunk, és feladjuk,
biztos, hogy nem leszünk boldogok.
Épp ellenkezőleg!
Ellenben ha hűségesen kitartunk,
még a heves üldözés ellenére is boldogok lehetünk.
Hogy lehetséges ez?
Nézzünk egy életből vett példát.
Képzeljetek el egy testvérnőt és a lányát,
akiket körbevesz egy dühös csőcselék.
Azt követelik tőlük,
hogy vegyenek párttagsági igazolványt.
Vajon mit tesznek?
Ha engednek a nyomásnak, és megalkusznak,
az üldözőik örülni fognak,
de a testvérnőket nagyon fogja bántani,
hogy nem álltak ki égi Atyjuk mellett.
A testvérnők kitartottak.
Persze nem örültek annak,
hogy gúnyolták és bántották őket.
De tiszta maradt a lelkiismeretük,
és határtalan öröm töltötte el őket azért,
mert hűségesen kiálltak Jehova mellett.
Most térjünk vissza
az Ezsdrás napjaiban élt zsidókra.
Sok zsidónak kényelmes élete volt Babilonban.
De készek voltak hátrahagyni ezt,
és vállalták a kimerítő utat Júdába.
A templom alapjának letétele
és a munka betiltása között 14 év telt el.
Ez idő alatt a zsidók
folyamatos ellenségeskedéssel néztek szembe,
és emiatt teljesen elveszítették a lelkesedésüket.
Csak fél szívvel mutatnak be áldozatokat.
Nem teszik azt, amire Jehova kérte őket,
és nem építik tovább a templomot.
Az ellenségeskedés miatt úgy gondolják,
hogy Jehova még nem látja elérkezettnek az időt arra,
hogy felépüljön a templom.
Még Zorobábel kormányzónak
és Jésua főpapnak is szüksége van bátorításra.
Ezért Jehova elküldi Aggeus prófétát.
Keressük meg Aggeus könyvének 1. fejezetét.
Aggeus erőteljes üzenetei,
melyeket körülbelül négy hónap alatt ad át,
rámutatnak a probléma gyökerére.
Olvassuk el az Aggeus 1:2–11-et.
„»Így szól a seregek Jehovája:
’Ezt mondja ez a nép:
„Nem jött még el az ideje annak,
hogy felépüljön Jehova háza.”’«
Jehova még ezt mondta Aggeus próféta által:
»Vajon annak van itt az ideje,
hogy ti a burkolattal borított házaitokban lakjatok,
miközben ez a ház romokban hever?
Ezért most ezt mondja a seregek Jehovája:
’Gondolkodjatok el azon, hogy mit tesztek.
Sok magot vetettetek, de keveset arattok.
Esztek, de nem laktok jól.
Isztok, de nem megelégedésig.
Felöltöztök, de nem melegedtek meg.
Aki elszegődik bérért,
lyukas zsákba teszi a keresetét.’«
»Ezt mondja a seregek Jehovája:
’Gondolkodjatok el azon, hogy mit tesztek.’
’Menjetek fel a hegyre, és hozzatok faanyagot.
Építsétek a házat, hogy örömet találjak benne,
és dicsőítve legyek’ – ezt mondja Jehova.«
»’Sokra számítottatok, de keveset kaptatok.
Amikor hazavittétek, elfújtam.
Miért? Azért, mert a házam romokban hever,
míg ti mindnyájan a saját házaitokkal foglalkoztok
– jelenti ki a seregek Jehovája. –
Ezért fent az ég nem adott harmatot,
a föld pedig nem adott termést.
Szárazságot küldtem a földre és a hegyekre,
a gabonára és az újborra,
az olajra és a föld termésére,
az emberre és az állatra,
és a kezetek munkájára.’«”
Jehova egy példával érzékelteti,
hogy mennyire hiábavalóak az önző törekvéseik.
Ahhoz hasonlítja ezt, mint amikor egy béres
lyukas zsákba teszi a keresetét.
Mivel elhanyagolják Jehova házát,
ő nem áldja meg őket.
Önző törekvéseik nem hoznak sok eredményt,
és nem teszik boldoggá őket.
Sok izraelita abban keresi az örömét,
hogy csinosítgatja a házát.
De az anyagi javak nem visznek
közelebb Jehovához.
Értjük, hogy milyen tanulsággal szolgál
számunkra az izraeliták példája?
Önmagában nem az anyagi javakkal van a gond.
De ne felejtsük el, az anyagi javak
nem adhatnak tartós boldogságot.
Különösen akkor nem, ha elhanyagoljuk
miattuk Jehova szolgálatát.
Tartsuk észben,
amit a 127. zsoltár 1. verse mond:
Ha önzetlenül első helyre tesszük Isten királyságát
és az ő igazságos alapelveit,
ő gondoskodik rólunk.
A megfelelő időben megadja,
amire szükségünk van.
A Példabeszédek 10:22 ezt írja:
Most térjünk vissza a történetre.
Sokan azt gondolják, nem fognak tudni
olyan templomot építeni,
amely nyomába érhet Salamon templomának.
Vajon igazuk van?
Aggeuson keresztül Jehova biztosítja őket,
hogy a jövőbeli templom
még dicsőségesebb lesz, mint Salamoné.
Olvassuk el az Aggeus 2:3–9-et.
„…»Van még valaki közületek,
aki látta ezt a házat korábbi dicsőségében?
Milyennek látjátok most?
Hát nem tűnik jelentéktelennek
az előzőhöz képest?«
»Most viszont légy erős, Zorobábel
– jelenti ki Jehova –,
és légy erős, Józsué főpap, Jocadák fia!«
»És legyetek erősek mindnyájan,
ti, föld népe – mondja Jehova –, és dolgozzatok!«
»Mert én veletek vagyok
– jelenti ki a seregek Jehovája. –
Emlékezzetek arra, mit ígértem nektek,
amikor kijöttetek Egyiptomból,
és a szellemem ma is köztetek van.
Ne féljetek!«”
„Mert ezt mondja a seregek Jehovája:
»Egy kis idő múlva még egyszer
megrendítem az eget és a földet,
a tengert és a szárazföldet.«
»Megrendítem az összes nemzetet,
és minden nemzet értékes kincsei bejönnek,
és megtöltöm ezt a házat dicsőséggel«
– ezt mondja a seregek Jehovája.
»Enyém az ezüst és enyém az arany«
– jelenti ki a seregek Jehovája.
»A jövőben nagyobb lesz ennek a háznak
a dicsősége, mint korábban volt«
– ezt mondja a seregek Jehovája.”
Van-e bárki vagy bármi,
ami megakadályozhatja
a világegyetem teremtőjét és urát abban,
hogy véghez vigye a szándékát?
Nincs!
Jehova üzenete világos és félreérthetetlen.
De a népnek további bátorításra van szüksége.
Jehova elküldi az angyalát
egy másik prófétához, Zakariáshoz.
Keressétek meg a Zakariás 1:12–16-ot,
és nézzük meg, milyen buzdító üzenetet
közöl az angyal Izrael számára.
Zakariás 1:12–16.
„Ekkor Jehova angyala így szólt:
»Ó, seregek Jehovája,
meddig nem irgalmazol még
Jeruzsálemnek és Júda városainak,
amelyekre már 70 éve haragszol?«
Jehova kedves és vigasztaló szavakkal válaszolt
a velem beszélő angyalnak.
Ekkor a velem beszélő angyal
ezt mondta nekem:
»Kiáltsd ezt:
’Ezt mondja a seregek Jehovája:
„Féltem Jeruzsálemet és Siont,
nagyon féltem!
Nagyon haragszom
a gondtalan nemzetekre,
mert én csak kicsit haragudtam,
de ők tetézték a bajt.”’
Ezért ezt mondja Jehova:
’Irgalommal térek vissza Jeruzsálemhez,
és megépül benne a házam
– jelenti ki a seregek Jehovája. –
Mérőzsinór lesz kifeszítve Jeruzsálem felett’ …«”
Hogy hangsúlyozza, Jehova milyen
nagy gonddal óvja a népét,
az angyal a 2. fejezet 7-től 9-ben így folytatja:
„»Menekülj Sion,
te, aki Babilon lányával laksz!
A seregek Jehovája, miután dicsővé vált,
elküldött engem a nemzetekhez,
melyek fosztogattak benneteket,
mert ezt mondta:
’Aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja.
Én felemelem a kezemet ellenük,
és a saját rabszolgáik prédájává lesznek.’
És megtudjátok,
hogy a seregek Jehovája küldött engem…«”
Megengednéd valakinek,
hogy belenyúljon a szemedbe?
Persze, hogy nem!
Ugyanígy Jehova sem engedi,
hogy bántsák a népét, Izraelt.
A Zakariás 3:1, 2-ben az angyal feltárja,
hogy ki áll valójában az ellenségeskedés mögött.
„Majd megmutatta nekem Józsuét, a főpapot,
aki Jehova angyala előtt állt,
és Sátán a jobb keze felől állt,
hogy ellenszegüljön neki.
Ekkor Jehova angyala így szólt Sátánhoz:
»Feddjen meg téged Jehova, ó, Sátán,
igen, feddjen meg téged Jehova,
aki Jeruzsálemet választotta!
Hát nem tűzből kiragadott rönk ez az ember?«”
Az üzeneteknek nem az a céljuk,
hogy pusztán növeljék a nép önbizalmát.
Épp ellenkezőleg!
Nem szabad elfelejteniük,
hogy csak Jehova segítségével lehetnek sikeresek.
Figyeljük meg az angyal szavait
a Zakariás 4. fejezet 6. és 7. versében.
„Így szól Jehova Zorobábelhez:
»’Nem katonai erővel, nem is hatalommal,
hanem az én szellememmel’
– ezt mondja a seregek Jehovája.
Ki vagy te, ó, nagy hegy?
Síksággá leszel Zorobábel előtt.
Előhozza ő a zárókövet, miközben így kiáltoznak:
’Mily csodálatos! Mily csodálatos!’«”
Jehova lelkesítő szavai erőt
öntenek a népbe.
Nem kételkednek többé abban,
hogy Jehova támogatja őket,
és folytatják a templom építését.
Persze ezt Izrael ellenségei, élükön Tattenaival
és Setár-Bózenaival, nem nézik tétlenül.
Térjünk vissza Ezsdrás könyvéhez,
és olvassuk el az 5. fejezetből
a 3-tól 5-ig terjedő verseket.
„Abban az időben Tattenai, a folyón túli terület
kormányzója és Setár-Bózenai,
valamint a társaik odamentek hozzájuk,
és ezt kérdezték tőlük:
»Ki adott nektek parancsot arra,
hogy megépítsétek ezt a házat,
és elkészítsétek ezt az épületet?«
Majd ezt kérdezték tőlük:
»Hogy hívják azokat a férfiakat,
akik ezen az épületen dolgoznak?«
Isten azonban odafigyelt a zsidók véneire,
és nem állították le őket,
mígnem jelentés ment Dáriuszhoz,
és hivatalos okiratot küldtek vissza
ebben az ügyben.”
Egy másik tanulság számunkra az,
hogy ha bátran végezzük Jehova munkáját
az ellenségeskedés ellenére is,
ő megáldja az erőfeszítésünket.
És erőt ad ahhoz, hogy folytassuk a munkát.
A zsidók úgy folytatják a templom építését,
hogy még mindig érvényben van a tilalom.
Ám a királyt, aki kiadta ezt a tilalmat,
mindössze 7 hónapi uralkodás után meggyilkolták.
Ezért Tattenainak és a társainak az új királyhoz,
I. Dáriuszhoz kell fordulniuk.
Bevádolják a zsidókat a királynál.
Zorobábel saját szavait használják fel ellenük.
Még pedig azt, hogy Círusz király
rendeletére építik újjá a templomot.
Arra kérik Dáriusz királyt, hogy nézzen utána,
valóban létezik-e ilyen parancs.
Dáriusz beleegyezik.
Vajon hogy fog dönteni a király?
Mihez vezet majd
a zsidók megújult buzgalma és hite?
Vajon ártani fognak vele maguknak?
Dáriusz megtudja, hogy Círusz valóban
elrendelte a templom újjáépítését.
Határozott válaszát
az Ezsdrás 6:6–12-ben olvashatjuk.
„Most azért, ti, Tattenai,
a folyón túli terület kormányzója
és Setár-Bózenai, valamint társaitok,
a folyón túli terület alacsonyabb rangú kormányzói,
maradjatok távol onnan.
Ne akadályozzátok
az Isten házán végzett munkát!
A zsidók kormányzója és a zsidók vénei
újjá fogják építeni Isten házát a korábbi helyén.
Én pedig parancsot adok ki arról,
hogy mit tegyetek a zsidóknak e véneiért,
hogy újjáépüljön Isten háza:
a királyi kincstárból,
a folyón túli területről szedett adóból
haladéktalanul fizessék ki a költséget
ezeknek a férfiaknak,
hogy ne legyen fennakadás.
És amire csak szükség van
– fiatal bikákra, kosokra és bárányokra
az ég Istenének szánt égőáldozatokhoz,
búzára, sóra, borra és olajra,
amit csak mondanak
a Jeruzsálemben lévő papok –,
adják meg azokat nekik folytonosan,
napról napra, hiánytalanul.
Így folyamatosan áldozatokat tudnak bemutatni,
melyek örömet szereznek az ég Istenének,
és imádkozni tudnak a királynak
és fiainak az életéért.
Arra is parancsot adtam ki,
hogy ha valaki megszegi ezt a rendeletet,
annak házából húzzanak ki egy gerendát,
és feszítsék meg azon,
s házát tegyék nyilvános illemhellyé
e miatt a vétség miatt.
És az Isten, aki ezt a helyet
választotta a nevének,
buktasson meg minden királyt,
és semmisítsen meg minden népet,
amely megpróbálja megszegni e rendeletet,
és elpusztítani Isten házát,
amely Jeruzsálemben van.
Én, Dáriusz parancsolom ezt.
Haladéktalanul hajtsák végre!”
Tattenainak és a társainak nincs más választásuk,
mint engedelmeskedni a király parancsának.
Nem akadályozhatják tovább a munkát.
Sőt támogatniuk kell anyagilag!
Milyen örömteli fordulat ez
a hűséges zsidóknak!
I. e. 515-ben nagy örömmel
felavatják Isten házát.
Nézzük meg a 22. verset.
„És hét napon át örömmel megtartották
a kovásztalan kenyerek ünnepét is,
mert Jehova örömet szerzett nekik,
és arra indította Asszíria királyát,
hogy jóindulattal bánjon velük,
és támogassa őket a munkában, amelyet az igaz Istennek,
Izrael Istenének a házán végeztek.”
Hasonlóképpen mi is hálásak vagyunk
azoknak a hatalmon lévő személyeknek,
akik közbenjárnak az érdekünkben.
De legfőképpen Jehovának mondunk
köszönetet ezért,
hiszen a Példabeszédek 21:1 ezt írja:
Ezért nem ennek a világnak az uralkodóiba
vagy szervezeteibe vetjük a bizalmunkat.
Nem tőlük várjuk a megmentést.
Jól tudjuk, hogy mielőtt
Sátán rendszere véget ér,
az összes nemzet
Jehova népe ellen fordul majd.
Ami rájuk vár, az rosszabb lesz,
mint ami Tattenaival történt.
Mit tanulhatunk azokból a részekből,
amelyeket Ezsdrás, Aggeus
és Zakariás könyvéből olvastunk?
Először is, Jehova megáldja, ha a nehézségek
ellenére is kitartóan végezzük a munkáját.
És nem hagyja,
hogy az ellenségeink célt érjenek.
Másodszor, ha az anyagi javak helyett
Jehova szolgálata van az életünk középpontjában,
ő valódi örömet fog adni.
Milyen munkával bízott meg minket Jézus?
Búcsúzóul a következőket mondta
a tanítványainak:
„Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá
minden nemzetből való embereket”.
Vajon a gondolkodásmódunk
és a tetteink azt tükrözik,
hogy ez a megbízatás fontosabb nekünk
az anyagi törekvéseknél?
Aggeus megjövendölte,
hogy egy nap Jehova templomának a dicsősége
sokkal nagyobb lesz,
mint Salamon templomáé volt.
Ez a prófécia napjainkban teljesedik.
Jehova a prédikálómunka által
megrendíti a nemzeteket.
Ennek eredményeként több millióan
csatlakoznak Jehova népéhez.
Ők azok az értékes kincsek, akik bejönnek
Jehova nagy, jelképes templomába.
Ez a templom mindazt szemlélteti,
amit Jehova azért tett,
hogy Jézus Krisztus váltságáldozata alapján
elfogadható módon imádhassuk őt.
Most nem annak van itt az ideje,
hogy úgyszólván a házaink szépítgetése
vagy más hiábavaló törekvések
kössék le a figyelmünket.
Nemsokára eljön az a nap
– hamarabb, mint gondolnánk –,
amikor Sátán világa véget ér,
és bemehetünk Jehova új világába.
Ezért bárhogy is próbál Sátán elcsüggeszteni
bennünket, vagy elterelni a figyelmünket,
ne hagyjuk,
hogy elrabolja az örömünket!
Ne adjuk fel!
Szolgáljuk továbbra is kitartóan Jehovát,
amíg el nem jön a megígért, békés új világ,
ahol örökké boldogan imádhatjuk őt.
Zorobábel,
Jésua,
Aggeus
és Zakariás
sokat tettek azért, hogy Izrael népe újra
jó kapcsolatban lehessen Jehovával.
Évekkel később, i. e. 468-ban
Ezsdrás is Jeruzsálembe megy,
hogy támogassa az igaz imádatot.
De mivel a népnek további segítségre van szüksége,
Jehova egy másik bátor vezetőt küld.
A kongresszus következő két napján sokat
fogunk még tanulni erről a hűséges férfiról, Nehémiásról.

„Jehova örömet szerzett nekik”
- 

„Jehova örömet szerzett nekik”

„Szolgáljátok Jehovát ujjongva”
 – mondja a 100. zsoltár 2. verse.
Jehova azt szeretné, hogy boldogok legyünk,
és nagyon sok mindent kaptunk tőle, ami örömre ad okot.
Például az életünket, vagy a Bibliát,
amiből megtudhatjuk, hogyan élhetünk boldogan.
Ha Jehova vezetését követjük,
számtalan boldog élményben lehet részünk.
Mindez azt mutatja,
hogy Jehova valódi örömet tud adni.
Sátán viszont nem szeretné,
hogy örömet találjunk Jehova szolgálatában.
Miért?
Mert nagyon jól tudja,
hogy az öröm erőt ad ahhoz,
hogy kitartóan végezzük a prédikáló-
és tanítványképző munkát, amit ő le akar állítani.
Ezért megpróbálja elvenni az örömünket.
Többek között ellenünk fordítja a kormányzatokat,
a körülöttünk élő embereket vagy a családtagjainkat.
Emellett azt szeretné, hogy ne Jehova szolgálata
legyen az első az életünkben,
hanem az anyagi javak
megszerzésére törekedjünk.
El akarja hitetni velünk,
hogy minél több mindenünk van,
annál boldogabbak leszünk.
Pedig ez nem így van.
Sátán már régóta alkalmazza
ezeket a módszereket.
Miközben megvizsgálunk néhány részt Ezsdrás,
Aggeus és Zakariás könyvéből,
figyeljük meg, mi segíthet nekünk
örömmel szolgálni Jehovát.
Látni fogjuk, mi volt az,
ami örömet szerzett Jehova népének,
és mi volt az, ami elrabolta az örömüket.
Azt is meg fogjuk vizsgálni, hogy nekünk
hogyan adhat örömet Jehova szolgálata,
még a nehézségek ellenére is.
Ezsdrás pap volt, és a törvény másolója.
Ő írta a nevét viselő könyvet.
Ezsdrás könyve ott folytatja
Izrael népének a történetét,
ahol a Krónikák második könyve,
melyet valószínűleg szintén Ezsdrás írt, véget ér.
I. e. 537-et írunk.
Sok zsidó arra készül, hogy visszatérjen Júdába.
A nép 70 évet töltött fogságban Babilonban.
Jehova azért büntette őket ezzel,
mert bálványimádatot gyakoroltak.
Megtanulták a leckét, többé már nem fordult elő,
hogy az egész nép bálványimádóvá váljon.
Eljött az ideje annak, hogy helyreállítsák
Jeruzsálemben a tiszta imádatot.
Az Ezsdrás könyvében leírt események ideje alatt
több perzsa király is uralkodott.
A beszámoló egy örömteli eseménnyel kezdődik.
Ekkor Círusz volt a király.
Nézzük, mit ír az Ezsdrás 1:1–6.
„Círusznak, Perzsia királyának első évében
– hogy beteljesedjen, amit Jehova Jeremiás által mondott –
Jehova arra indította Círuszt, Perzsia királyát,
hogy adjon ki egy rendeletet egész királyságában,
szóban és írásban is, amely így szólt:
»Ezt mondja Círusz, Perzsia királya:
’Jehova, az ég Istene
nekem adta a föld összes királyságát,
és megbízott azzal, hogy építsek neki házat
Jeruzsálemben, amely Júdában van.
Bárki van is köztetek az ő egész népéből,
legyen vele az ő Istene,
és menjen fel Jeruzsálembe,
amely Júdában van,
építse újjá Jehovának,
Izrael Istenének – az igaz Istennek – a házát,
akinek a háza Jeruzsálemben volt.
Bárkinek, aki idegen földről jött,
bárhol lakjon is,
segítsenek a szomszédai azzal,
hogy ezüstöt, aranyat, javakat meg háziállatokat
és önkéntes adományokat adnak az igaz Isten háza számára,
amely Jeruzsálemben volt.’«
Ekkor Júda és Benjámin nemzetségfői
meg a papok és a léviták
– mindazok, akiket az igaz Isten arra indított –
felkészültek, hogy felmenjenek,
és újjáépítsék Jehova házát, amely Jeruzsálemben volt.
 Mindazok pedig, akik körülöttük voltak,
támogatták őket azzal, hogy ezüst- és aranyeszközöket,
javakat, háziállatokat és értékes tárgyakat
adtak nekik az önkéntes adományokon kívül.”
Képzeljük el, Jehova megengedi,
hogy a zsidók hazatérjenek a földjükre!
Sőt arra indítja Círuszt,
hogy bízza meg őket a templom újjáépítésével.
Sokan örömmel vállalkoznak a feladatra.
Akik viszont nem tudják vállalni az utat,
anyagilag támogatják a hazatérőket.
Valószínűleg i. e. 537 kora tavaszán
körülbelül 50 000-en indulnak el Babilonból.
Jésua főpap vezeti őket,
akit más néven Józsuénak hívnak,
valamint a Círusz által kinevezett kormányzó,
Zorobábel.
Fél évvel később,
kora ősszel érnek Júdába.
Képzelhetjük, mennyire boldogok!
De mi kell ahhoz,
hogy megőrizzék az örömüket?
Nézzük, mit tesznek közvetlen azután,
hogy letelepednek.
Olvassuk el az Ezsdrás 3:1–6-ot.
„Amikor elérkezett a 7. hónap,
és az izraeliták már a városaikban voltak,
egy emberként Jeruzsálembe gyűltek.
Jésua, Jocadák fia, és a paptársai
meg Zorobábel, Sealtiel fia, és a testvérei
hozzáfogtak, és megépítették
Izrael Istenének oltárát,
hogy égőáldozatokat
mutassanak be rajta aszerint,
amit Mózesnek,
az igaz Isten emberének törvénye ír.
Felállították tehát az oltárt a korábbi helyén
– noha féltek a környező országok népeitől –,
és égőáldozatokat kezdtek bemutatni rajta Jehovának,
reggeli és esti égőáldozatokat.
Majd a leírtakkal összhangban megtartották a lombsátorünnepet,
és égőáldozatokat mutattak be nap mint nap,
annak megfelelően,
ahogyan az áldozatok száma
meg volt határozva minden egyes napra.
Ezután bemutatták az állandó égőáldozatot,
valamint az újholdakra való és Jehova minden
megszentelt ünnepi időszakára való áldozatokat,
továbbá mindazokét, akik készségesen
ajánlottak fel önkéntes adományt Jehovának.
A 7. hónap első napjától fogva
kezdtek égőáldozatokat bemutatni Jehovának,
noha még nem rakták le
Jehova templomának alapját.”
Megfigyeltétek, hogy bár a zsidók
„féltek a környező országok népeitől”,
újra elkezdtek imádatot bemutatni Jehovának?
Bátorságuknak köszönhetően
ez egy nagyon örömteli időszak volt.
Pont olyan, mint amikor Mózes utasítására
az izraeliták megtartották a lombsátorünnepet.
Mózes ezt mondta a népnek: „Örüljetek hát!”
A következő évben ismét megmutatkozik a bátorságuk.
Lerakják a templom alapját.
Nézzük, mit ír erről az Ezsdrás 3:10–13.
„Amikor az építők lerakták Jehova templomának alapját,
akkor a papi öltözetet viselő papok trombitákkal,
a léviták, Asáf fiai pedig cintányérokkal felálltak,
hogy dicsérjék Jehovát, Dávidnak,
Izrael királyának útmutatása szerint.
És énekelve felelgettek,
dicséretet és hálát adva Jehovának,
»mert ő jó, mert Izrael iránti
odaadó szeretete örökké tart«.
Az egész nép pedig Jehovát dicsérve
hangos kiáltásban tört ki,
amiért lerakták Jehova házának alapját.
Sokan a papok, a léviták
és a nemzetségfők közül
– az idős férfiak, akik látták az előző házat –
hangosan sírtak, amikor látták,
hogy lerakják e ház alapját,
míg sokan mások örömujjongásban törtek ki.
Úgyhogy a nép nem tudta megkülönböztetni
az örömkiáltás hangját a sírás hangjától,
mert a nép olyan hangosan kiáltozott,
hogy a hangja messzire elhallatszott.”
Az idősek közül néhányan úgy érzik,
hogy sosem tudnak majd olyan templomot építeni,
amely felér Salamon templomának a dicsőségével.
De a többiek örömkiáltása
elnyomja a sírásuk hangját.
A környező népek azonban
egyáltalán nem osztoznak az örömükben.
Alattomos módon
megpróbálják letörni a lelkesedésüket.
Lássuk, mit tesznek
az Ezsdrás 4:1–3 szerint.
„Mikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották,
hogy a száműzetésből visszatérők
templomot építenek Jehovának, Izrael Istenének,
azonnal Zorobábelhez és a nemzetségfőkhöz mentek,
és így szóltak hozzájuk:
»Hadd építsünk veletek, hisz miként ti,
úgy mi is a ti Isteneteket imádjuk,
és neki áldozunk Esár-Haddonnak,
Asszíria királyának napjai óta, aki idehozott minket.«
Zorobábel és Jésua meg Izrael
többi nemzetségfője azonban ezt mondta nekik:
»Ti nem vehettek részt velünk
Istenünk házának építésében,
mert csak mi építünk Jehovának,
Izrael Istenének,
ahogyan Círusz király,
Perzsia királya parancsolta nekünk.«”
Zorobábel felismeri, hogy valójában
nem segíteni, hanem ártani akarnak nekik.
Miután visszautasítja az ajánlatukat,
megpróbálják elvenni a nép kedvét a templom építésétől.
Nézzük tovább a 4-től 7-ig terjedő verseket.
„Erre az ország népe
igyekezett elcsüggeszteni Júda népét,
és elvenni a kedvüket az építéstől.
Tanácsadókat béreltek fel ellenük,
hogy akadályozzák terveik megvalósulását
Círusznak, Perzsia királyának minden napján,
egészen Dáriusznak,
Perzsia királyának uralkodásáig.
Ahasvérus uralmának elején vádiratot írtak
Júda és Jeruzsálem lakói ellen.
Artaxerxésznek, Perzsia királyának napjaiban pedig
Bislám, Mitredát, Tábeél és társai
írtak Artaxerxész királynak;
a levelet lefordították arámi nyelvre,
arámi betűkkel írva.”
Olvassuk el, mit írt a királynak Rehum,
a fő kormánytisztviselő, és Izrael többi ellensége.
Figyeljétek meg, milyen hamis vádakkal illették őket
az Ezsdrás 4:11–16 szerint.
„Itt egy másolat a levélből, amelyet neki küldtek:
»Artaxerxész királynak a szolgáidtól,
a folyón túli területről való férfiaktól:
Most pedig tudja meg a király, hogy a zsidók,
akik feljöttek tőled ide hozzánk, Jeruzsálembe érkeztek.
Újjáépítik a lázadó és gonosz várost,
befejezik a falakat, és javítják az alapokat.
Most tudja meg a király,
hogy ha újjáépítik ezt a várost, és befejezik a falait,
akkor sem adót, sem sarcot,
sem vámot nem fizetnek majd,
és ebből veszteségük származik
a királyok kincstárainak.
Mivel a palota sójával sózunk, és nem tartjuk illőnek,
hogy szemléljük, amint a király érdekei kárt szenvednek,
azért üzenünk, hogy tudassuk ezt a királlyal,
és így utánanézhessenek
őseid feljegyzéseinek könyvében.
Megtalálod majd a feljegyzések könyvében,
és megtudod, hogy ez a város lázadó város,
megkárosítja a királyokat és a tartományokat,
és már régtől fogva lázítók vannak benne.
Emiatt pusztították el ezt a várost.
Tudomására hozzuk hát a királynak,
hogy ha e várost újjáépítik, és falait befejezik,
akkor nem lesz hatalmad
a folyón túli terület felett.«”
Ismerősen csengenek ezek a vádak?
Időnként ma is
ilyenekkel vádolnak minket az ellenségeink.
Azt mondják rólunk,
hogy nem fizetünk adót,
államellenes a tevékenységünk,
lázadók vagyunk, irányíthatatlanok.
Persze ez mind csak rágalom.
Izrael ellenségei elérik, amit akarnak.
A király parancsára
a zsidók leállnak a templom építésével.
Milyen szomorú!
Amikor a zsidók visszatértek,
az ellenségeskedés dacára is folytatták a munkát.
Most viszont engednek a félelemnek.
Az ellenségeink ma is egyre elszántabban
próbálják leállítani Jehova munkáját.
Ha megalkuszunk, és feladjuk,
biztos, hogy nem leszünk boldogok.
Épp ellenkezőleg!
Ellenben ha hűségesen kitartunk,
még a heves üldözés ellenére is boldogok lehetünk.
Hogy lehetséges ez?
Nézzünk egy életből vett példát.
Képzeljetek el egy testvérnőt és a lányát,
akiket körbevesz egy dühös csőcselék.
Azt követelik tőlük,
hogy vegyenek párttagsági igazolványt.
Vajon mit tesznek?
Ha engednek a nyomásnak, és megalkusznak,
az üldözőik örülni fognak,
de a testvérnőket nagyon fogja bántani,
hogy nem álltak ki égi Atyjuk mellett.
A testvérnők kitartottak.
Persze nem örültek annak,
hogy gúnyolták és bántották őket.
De tiszta maradt a lelkiismeretük,
és határtalan öröm töltötte el őket azért,
mert hűségesen kiálltak Jehova mellett.
Most térjünk vissza
az Ezsdrás napjaiban élt zsidókra.
Sok zsidónak kényelmes élete volt Babilonban.
De készek voltak hátrahagyni ezt,
és vállalták a kimerítő utat Júdába.
A templom alapjának letétele
és a munka betiltása között 14 év telt el.
Ez idő alatt a zsidók
folyamatos ellenségeskedéssel néztek szembe,
és emiatt teljesen elveszítették a lelkesedésüket.
Csak fél szívvel mutatnak be áldozatokat.
Nem teszik azt, amire Jehova kérte őket,
és nem építik tovább a templomot.
Az ellenségeskedés miatt úgy gondolják,
hogy Jehova még nem látja elérkezettnek az időt arra,
hogy felépüljön a templom.
Még Zorobábel kormányzónak
és Jésua főpapnak is szüksége van bátorításra.
Ezért Jehova elküldi Aggeus prófétát.
Keressük meg Aggeus könyvének 1. fejezetét.
Aggeus erőteljes üzenetei,
melyeket körülbelül négy hónap alatt ad át,
rámutatnak a probléma gyökerére.
Olvassuk el az Aggeus 1:2–11-et.
„»Így szól a seregek Jehovája:
’Ezt mondja ez a nép:
„Nem jött még el az ideje annak,
hogy felépüljön Jehova háza.”’«
Jehova még ezt mondta Aggeus próféta által:
»Vajon annak van itt az ideje,
hogy ti a burkolattal borított házaitokban lakjatok,
miközben ez a ház romokban hever?
Ezért most ezt mondja a seregek Jehovája:
’Gondolkodjatok el azon, hogy mit tesztek.
Sok magot vetettetek, de keveset arattok.
Esztek, de nem laktok jól.
Isztok, de nem megelégedésig.
Felöltöztök, de nem melegedtek meg.
Aki elszegődik bérért,
lyukas zsákba teszi a keresetét.’«
»Ezt mondja a seregek Jehovája:
’Gondolkodjatok el azon, hogy mit tesztek.’
’Menjetek fel a hegyre, és hozzatok faanyagot.
Építsétek a házat, hogy örömet találjak benne,
és dicsőítve legyek’ – ezt mondja Jehova.«
»’Sokra számítottatok, de keveset kaptatok.
Amikor hazavittétek, elfújtam.
Miért? Azért, mert a házam romokban hever,
míg ti mindnyájan a saját házaitokkal foglalkoztok
– jelenti ki a seregek Jehovája. –
Ezért fent az ég nem adott harmatot,
a föld pedig nem adott termést.
Szárazságot küldtem a földre és a hegyekre,
a gabonára és az újborra,
az olajra és a föld termésére,
az emberre és az állatra,
és a kezetek munkájára.’«”
Jehova egy példával érzékelteti,
hogy mennyire hiábavalóak az önző törekvéseik.
Ahhoz hasonlítja ezt, mint amikor egy béres
lyukas zsákba teszi a keresetét.
Mivel elhanyagolják Jehova házát,
ő nem áldja meg őket.
Önző törekvéseik nem hoznak sok eredményt,
és nem teszik boldoggá őket.
Sok izraelita abban keresi az örömét,
hogy csinosítgatja a házát.
De az anyagi javak nem visznek
közelebb Jehovához.
Értjük, hogy milyen tanulsággal szolgál
számunkra az izraeliták példája?
Önmagában nem az anyagi javakkal van a gond.
De ne felejtsük el, az anyagi javak
nem adhatnak tartós boldogságot.
Különösen akkor nem, ha elhanyagoljuk
miattuk Jehova szolgálatát.
Tartsuk észben,
amit a 127. zsoltár 1. verse mond:
Ha önzetlenül első helyre tesszük Isten királyságát
és az ő igazságos alapelveit,
ő gondoskodik rólunk.
A megfelelő időben megadja,
amire szükségünk van.
A Példabeszédek 10:22 ezt írja:
Most térjünk vissza a történetre.
Sokan azt gondolják, nem fognak tudni
olyan templomot építeni,
amely nyomába érhet Salamon templomának.
Vajon igazuk van?
Aggeuson keresztül Jehova biztosítja őket,
hogy a jövőbeli templom
még dicsőségesebb lesz, mint Salamoné.
Olvassuk el az Aggeus 2:3–9-et.
„…»Van még valaki közületek,
aki látta ezt a házat korábbi dicsőségében?
Milyennek látjátok most?
Hát nem tűnik jelentéktelennek
az előzőhöz képest?«
»Most viszont légy erős, Zorobábel
– jelenti ki Jehova –,
és légy erős, Józsué főpap, Jocadák fia!«
»És legyetek erősek mindnyájan,
ti, föld népe – mondja Jehova –, és dolgozzatok!«
»Mert én veletek vagyok
– jelenti ki a seregek Jehovája. –
Emlékezzetek arra, mit ígértem nektek,
amikor kijöttetek Egyiptomból,
és a szellemem ma is köztetek van.
Ne féljetek!«”
„Mert ezt mondja a seregek Jehovája:
»Egy kis idő múlva még egyszer
megrendítem az eget és a földet,
a tengert és a szárazföldet.«
»Megrendítem az összes nemzetet,
és minden nemzet értékes kincsei bejönnek,
és megtöltöm ezt a házat dicsőséggel«
– ezt mondja a seregek Jehovája.
»Enyém az ezüst és enyém az arany«
– jelenti ki a seregek Jehovája.
»A jövőben nagyobb lesz ennek a háznak
a dicsősége, mint korábban volt«
– ezt mondja a seregek Jehovája.”
Van-e bárki vagy bármi,
ami megakadályozhatja
a világegyetem teremtőjét és urát abban,
hogy véghez vigye a szándékát?
Nincs!
Jehova üzenete világos és félreérthetetlen.
De a népnek további bátorításra van szüksége.
Jehova elküldi az angyalát
egy másik prófétához, Zakariáshoz.
Keressétek meg a Zakariás 1:12–16-ot,
és nézzük meg, milyen buzdító üzenetet
közöl az angyal Izrael számára.
Zakariás 1:12–16.
„Ekkor Jehova angyala így szólt:
»Ó, seregek Jehovája,
meddig nem irgalmazol még
Jeruzsálemnek és Júda városainak,
amelyekre már 70 éve haragszol?«
Jehova kedves és vigasztaló szavakkal válaszolt
a velem beszélő angyalnak.
Ekkor a velem beszélő angyal
ezt mondta nekem:
»Kiáltsd ezt:
’Ezt mondja a seregek Jehovája:
„Féltem Jeruzsálemet és Siont,
nagyon féltem!
Nagyon haragszom
a gondtalan nemzetekre,
mert én csak kicsit haragudtam,
de ők tetézték a bajt.”’
Ezért ezt mondja Jehova:
’Irgalommal térek vissza Jeruzsálemhez,
és megépül benne a házam
– jelenti ki a seregek Jehovája. –
Mérőzsinór lesz kifeszítve Jeruzsálem felett’ …«”
Hogy hangsúlyozza, Jehova milyen
nagy gonddal óvja a népét,
az angyal a 2. fejezet 7-től 9-ben így folytatja:
„»Menekülj Sion,
te, aki Babilon lányával laksz!
A seregek Jehovája, miután dicsővé vált,
elküldött engem a nemzetekhez,
melyek fosztogattak benneteket,
 mert ezt mondta:
’Aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja.
Én felemelem a kezemet ellenük,
és a saját rabszolgáik prédájává lesznek.’
És megtudjátok,
hogy a seregek Jehovája küldött engem…«”
Megengednéd valakinek,
hogy belenyúljon a szemedbe?
Persze, hogy nem!
Ugyanígy Jehova sem engedi,
hogy bántsák a népét, Izraelt.
A Zakariás 3:1, 2-ben az angyal feltárja,
hogy ki áll valójában az ellenségeskedés mögött.
„Majd megmutatta nekem Józsuét, a főpapot,
aki Jehova angyala előtt állt,
és Sátán a jobb keze felől állt,
hogy ellenszegüljön neki.
Ekkor Jehova angyala így szólt Sátánhoz:
»Feddjen meg téged Jehova, ó, Sátán,
igen, feddjen meg téged Jehova,
aki Jeruzsálemet választotta!
Hát nem tűzből kiragadott rönk ez az ember?«”
Az üzeneteknek nem az a céljuk,
hogy pusztán növeljék a nép önbizalmát.
Épp ellenkezőleg!
Nem szabad elfelejteniük,
hogy csak Jehova segítségével lehetnek sikeresek.
Figyeljük meg az angyal szavait
a Zakariás 4. fejezet 6. és 7. versében.
„Így szól Jehova Zorobábelhez:
»’Nem katonai erővel, nem is hatalommal,
hanem az én szellememmel’
– ezt mondja a seregek Jehovája.
Ki vagy te, ó, nagy hegy?
Síksággá leszel Zorobábel előtt.
Előhozza ő a zárókövet, miközben így kiáltoznak:
’Mily csodálatos! Mily csodálatos!’«”
Jehova lelkesítő szavai erőt
öntenek a népbe.
Nem kételkednek többé abban,
hogy Jehova támogatja őket,
és folytatják a templom építését.
Persze ezt Izrael ellenségei, élükön Tattenaival
és Setár-Bózenaival, nem nézik tétlenül.
Térjünk vissza Ezsdrás könyvéhez,
és olvassuk el az 5. fejezetből
a 3-tól 5-ig terjedő verseket.
„Abban az időben Tattenai, a folyón túli terület
kormányzója és Setár-Bózenai,
valamint a társaik odamentek hozzájuk,
és ezt kérdezték tőlük: 
»Ki adott nektek parancsot arra,
hogy megépítsétek ezt a házat,
és elkészítsétek ezt az épületet?«
Majd ezt kérdezték tőlük: 
»Hogy hívják azokat a férfiakat,
akik ezen az épületen dolgoznak?«
Isten azonban odafigyelt a zsidók véneire,
és nem állították le őket,
mígnem jelentés ment Dáriuszhoz,
és hivatalos okiratot küldtek vissza
ebben az ügyben.”
Egy másik tanulság számunkra az,
hogy ha bátran végezzük Jehova munkáját
az ellenségeskedés ellenére is,
ő megáldja az erőfeszítésünket.
És erőt ad ahhoz, hogy folytassuk a munkát.
A zsidók úgy folytatják a templom építését,
hogy még mindig érvényben van a tilalom.
Ám a királyt, aki kiadta ezt a tilalmat,
mindössze 7 hónapi uralkodás után meggyilkolták.
Ezért Tattenainak és a társainak az új királyhoz,
I. Dáriuszhoz kell fordulniuk.
Bevádolják a zsidókat a királynál.
Zorobábel saját szavait használják fel ellenük.
Még pedig azt, hogy Círusz király
rendeletére építik újjá a templomot.
Arra kérik Dáriusz királyt, hogy nézzen utána,
valóban létezik-e ilyen parancs.
Dáriusz beleegyezik.
Vajon hogy fog dönteni a király?
Mihez vezet majd
a zsidók megújult buzgalma és hite?
Vajon ártani fognak vele maguknak?
Dáriusz megtudja, hogy Círusz valóban
elrendelte a templom újjáépítését.
Határozott válaszát
az Ezsdrás 6:6–12-ben olvashatjuk.
„Most azért, ti, Tattenai,
a folyón túli terület kormányzója
és Setár-Bózenai, valamint társaitok,
a folyón túli terület alacsonyabb rangú kormányzói,
maradjatok távol onnan.
Ne akadályozzátok
az Isten házán végzett munkát!
A zsidók kormányzója és a zsidók vénei
újjá fogják építeni Isten házát a korábbi helyén.
Én pedig parancsot adok ki arról,
hogy mit tegyetek a zsidóknak e véneiért,
hogy újjáépüljön Isten háza:
a királyi kincstárból,
a folyón túli területről szedett adóból
haladéktalanul fizessék ki a költséget
ezeknek a férfiaknak,
hogy ne legyen fennakadás.
És amire csak szükség van
– fiatal bikákra, kosokra és bárányokra
az ég Istenének szánt égőáldozatokhoz,
búzára, sóra, borra és olajra,
amit csak mondanak
a Jeruzsálemben lévő papok –,
adják meg azokat nekik folytonosan,
napról napra, hiánytalanul.
Így folyamatosan áldozatokat tudnak bemutatni,
melyek örömet szereznek az ég Istenének,
és imádkozni tudnak a királynak
és fiainak az életéért.
Arra is parancsot adtam ki,
hogy ha valaki megszegi ezt a rendeletet,
annak házából húzzanak ki egy gerendát,
és feszítsék meg azon,
s házát tegyék nyilvános illemhellyé
e miatt a vétség miatt.
És az Isten, aki ezt a helyet
választotta a nevének,
buktasson meg minden királyt,
és semmisítsen meg minden népet,
amely megpróbálja megszegni e rendeletet,
és elpusztítani Isten házát,
amely Jeruzsálemben van.
Én, Dáriusz parancsolom ezt.
Haladéktalanul hajtsák végre!”
Tattenainak és a társainak nincs más választásuk,
mint engedelmeskedni a király parancsának.
Nem akadályozhatják tovább a munkát.
Sőt támogatniuk kell anyagilag!
Milyen örömteli fordulat ez
a hűséges zsidóknak!
I. e. 515-ben nagy örömmel
felavatják Isten házát.
Nézzük meg a 22. verset.
„És hét napon át örömmel megtartották
a kovásztalan kenyerek ünnepét is,
mert Jehova örömet szerzett nekik,
és arra indította Asszíria királyát,
hogy jóindulattal bánjon velük,
és támogassa őket a munkában, amelyet az igaz Istennek,
Izrael Istenének a házán végeztek.”
Hasonlóképpen mi is hálásak vagyunk
azoknak a hatalmon lévő személyeknek,
akik közbenjárnak az érdekünkben.
De legfőképpen Jehovának mondunk
köszönetet ezért,
hiszen a Példabeszédek 21:1 ezt írja:
Ezért nem ennek a világnak az uralkodóiba
vagy szervezeteibe vetjük a bizalmunkat.
Nem tőlük várjuk a megmentést.
Jól tudjuk, hogy mielőtt
Sátán rendszere véget ér,
az összes nemzet
Jehova népe ellen fordul majd.
Ami rájuk vár, az rosszabb lesz,
mint ami Tattenaival történt.
Mit tanulhatunk azokból a részekből,
amelyeket Ezsdrás, Aggeus
és Zakariás könyvéből olvastunk?
Először is, Jehova megáldja, ha a nehézségek
ellenére is kitartóan végezzük a munkáját.
És nem hagyja,
hogy az ellenségeink célt érjenek.
Másodszor, ha az anyagi javak helyett
Jehova szolgálata van az életünk középpontjában,
ő valódi örömet fog adni.
Milyen munkával bízott meg minket Jézus?
Búcsúzóul a következőket mondta
a tanítványainak:
„Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá
minden nemzetből való embereket”.
Vajon a gondolkodásmódunk
és a tetteink azt tükrözik,
hogy ez a megbízatás fontosabb nekünk
az anyagi törekvéseknél?
Aggeus megjövendölte,
hogy egy nap Jehova templomának a dicsősége
sokkal nagyobb lesz,
mint Salamon templomáé volt.
Ez a prófécia napjainkban teljesedik.
Jehova a prédikálómunka által
megrendíti a nemzeteket.
Ennek eredményeként több millióan
csatlakoznak Jehova népéhez.
Ők azok az értékes kincsek, akik bejönnek
Jehova nagy, jelképes templomába.
Ez a templom mindazt szemlélteti,
amit Jehova azért tett,
hogy Jézus Krisztus váltságáldozata alapján
elfogadható módon imádhassuk őt.
Most nem annak van itt az ideje,
hogy úgyszólván a házaink szépítgetése
vagy más hiábavaló törekvések
kössék le a figyelmünket.
Nemsokára eljön az a nap
– hamarabb, mint gondolnánk –,
amikor Sátán világa véget ér,
és bemehetünk Jehova új világába.
Ezért bárhogy is próbál Sátán elcsüggeszteni
bennünket, vagy elterelni a figyelmünket,
ne hagyjuk,
hogy elrabolja az örömünket!
Ne adjuk fel!
Szolgáljuk továbbra is kitartóan Jehovát,
amíg el nem jön a megígért, békés új világ,
ahol örökké boldogan imádhatjuk őt.
Zorobábel,
Jésua,
Aggeus
és Zakariás
sokat tettek azért, hogy Izrael népe újra
jó kapcsolatban lehessen Jehovával.
Évekkel később, i. e. 468-ban
Ezsdrás is Jeruzsálembe megy,
hogy támogassa az igaz imádatot.
De mivel a népnek további segítségre van szüksége,
Jehova egy másik bátor vezetőt küld.
A kongresszus következő két napján sokat
fogunk még tanulni erről a hűséges férfiról, Nehémiásról.


-