JW subtitle extractor

Ahogy a hangjátékból megtudtuk,
a zsidók i. e. 537-ben
visszatértek Jeruzsálembe,
hogy újjáépítsék a templomot.
A munkával i. e. 515-ben végeztek.
A város falai azonban
továbbra is romokban hevertek.
Amikor Jehova elérkezettnek látta
az időt a falak újjáépítésére,
Nehémiást bízta meg
a munka irányításával.
A zsidókra óriási feladat várt.
És most is szembe kellett nézniük
ellenségeskedéssel.
Ennek ellenére Nehémiás
így bátorította Izrael nemzetét:
„Jehova öröme a ti erődítményetek!”
Miért mondhatta ezt?
És mit tanulhatunk a példájukból?
Sok mindent,
de most csak hármat szeretnénk kiemelni.
Miközben nézitek a filmet,
gondolkodjatok el a következőkön:
Hogyan segített az ima Nehémiásnak,
hogy bátran ki tudjon állni Jehova mellett?
A nyílt támadások mellett
milyen alattomos módszerekkel
próbálta leállítani az építkezést az ellenség?
Elsősorban mi adott Nehémiásnak örömöt?
Megjegyeztétek?
Nagyon jó!
Akkor dőljetek hátra,
és élvezzétek a filmet, melynek címe:
„Jehova öröme a ti erődítményetek”
Nagy megtiszteltetés volt részt venni
Jehova imádatának a helyreállításában.
Felépítettük Jeruzsálem falait,
de ez a történet sokkal többről szól.
Hadd meséljem el az elejétől!
Hosszúkezű Artaxerxész uralkodásának
20. évében a susáni palotában szolgáltam.
Én voltam a király pohárnoka.
Az életét bízta rám.
Bár messze voltam Jeruzsálemtől,
örömmel gondoltam arra,
hogy a népünk ott Jehovát szolgálja.
De aztán egy nap a testvérem, Hanáni
híreket hozott Jeruzsálemből.
Ez a látogatás mindent megváltoztatott.
– Milyen híreket hoztál, Hanáni?
Hogy van a nép?
– Nem jól.
– A helyzet egyszerűen siralmas.
– Jeruzsálem falai romokban hevernek,
a kapuit pedig felégették.
– És a templom?
– Még áll. De az áldozatokat
csak megszokásból mutatják be.
A legtöbben, sőt még a papok is
figyelmen kívül hagyják Isten törvényét.
Gyere vissza velünk!
Napokon át csak gyötrődtem.
Vajon elengedne a király?
A népünk vétkezett azzal,
hogy nem engedelmeskedett
Jehova parancsolatainak.
Úgy éreztem, ha most nem segítek nekik,
én is bűnt követek el.
Arra kértem Jehovát,
hogy adja, hogy sikerrel járjak a királynál.
– Nehémiás, miért vagy olyan szomorú,
amikor nem is vagy beteg?
Valami biztos nyomja a szíved.
– Hogyne lennék szomorú,
amikor a város,
ahová ősapáimat temették, romokban hever,
és a kapuit felégették!
– Nehémiás, mit jelent ez?
Beszélj nyíltan, mit szeretnél?
Ekkor azonnal imádkoztam az ég Istenéhez.
– Ha jónak látja a király,
és ha a szolgád kedves előtted,
akkor küldj engem Júdába,
a városba, ahová ősapáimat temették,
hogy újjáépíthessem azt.
– Rendben.
Jehova velem volt.
A király adott építőanyagokat,
kirendelt mellém egy sereget,
és kinevezett kormányzónak.
Úton voltunk Jeruzsálembe,
hogy újjáépítsük a város falait.
Azonnal látszott, hogy nagy a baj.
De csak akkor döbbentem rá,
hogy mennyire,
amikor éjszaka elmentem megvizsgálni
a város falait.
– Itt várjatok!
Alig akartam hinni a szememnek!
Eljött az ideje, hogy elmondjam a népnek
Jehova szándékát.
Összehívtam a vezetőket.
– Ki ez az ember?
– Úgy tudom, Nehémiás, a király pohárnoka.
– Mit akar tőlünk?
– Emberek!
A szent város teljesen védtelen.
Építsük újjá Jeruzsálem falait,
és vessünk véget ennek a szégyennek!
– De mit fognak szólni a szomszédaink?
– Sok ellenségünk van.
– Artaxerxész felhatalmazott,
hogy építsem újjá Jeruzsálem falait.
Láttátok a lovasokat,
akik velem jöttek, és a sok fát.
Mindet a király küldte.
Testvéreim, miért féltek az emberektől?
Jehova eddig is támogatott.
Higgyétek el, segíteni fog!
De nem mindenki örült annak,
hogy segíteni akartunk Izrael népének.
– Szóval erre készül Nehémiás.
Gesem, ugye tudod, mit jelent ez?
– Amíg nincs fal,
addig markunkban tarthatjuk őket.
De ha felépül,
nem lesz befolyásunk felettük.
– Ez igazából lázadás.
– Ezt nem hagyhatjuk.
Lépnünk kell, méghozzá együtt.
Velem vagytok?
– Én támogatlak.
– Én is, mint mindig.
– Jó. Menjünk el Jeruzsálembe,
nézzük meg, mi történik!
Az ellenségeink továbbra is
hatalmukban akartak tartani minket,
és hasznot akartak húzni a helyzetünkből.
Először próbáltak megfélemlíteni bennünket.
– Kik azok ott?
– Ő Szanballat, Szamária kormányzója.
Az meg Tóbiás, egy ammonita tisztviselő.
Népünkből sokan tőle bérelnek földet.
Mindenki felnéz rá.
Az pedig az arab Gesem.
Nagyon gazdag és Szanballat szövetségese.
– Nehémiás, lázadást tervezel a király ellen?
– Maga a király adott felhatalmazást.
– Hogy újjáépítsétek a várost és a falat?
– Igen, pontosan erre kaptunk felhatalmazást.
– És miért nem beszéltél velem erről?
Én Szamária kormányzója vagyok.
– Ez igaz, de a király Júda kormányzójának
Nehémiást nevezte ki.
– De miért nem kértétek a segítségünket?
Mi is Jehovát imádjuk, neki áldozunk
már nemzedékek óta.
– És még sok más istennek is.
– Az ég Istene, Jehova,
biztosan sikeressé tesz bennünket.
Mi, az ő szolgái hozzáfogunk az építéshez.
– Senki sem tarthatja fontosabbnak a hitét,
mint a nemzetünk egységét.
– Milyen jogon követelőztök?
Semmi közötök Jeruzsálemhez.
Szanballat, nem inkább te lázadsz,
méghozzá a legfőbb király ellen?
Az ellenállás dacára az emberek
fáradhatatlanul dolgoztak.
– Nehémiás! Hová vigyék az emberek
azt a sok követ?
A fal építése mellett megvoltak
a saját küzdelmeik is.
Ott volt például Pélet,
akinek az erőfeszítéseit
Jehova biztos nem fogja elfelejteni.
A példája nekem is nagyon hiterősítő volt.
– Pélet!
– Tessék!
– Sosem végzünk. Romhalmaz az egész.
– De legalább próbálkozunk.
– Ah… Te mindig bizakodó vagy.
Egyébként meg tartozol
a bérleti díjjal, már megint.
– Sajnálom, meg fogom adni.
Csak sok a munka falnál…
– Ez nem az én bajom.
Ha nem fizettek hónap végéig,
nem maradhattok tovább.
– Nem találhatnánk ki valamit?
Biztos van megoldás. Talán ledolgozhatnám.
– Komolyan? Így sincs időd.
De a lányod segíthetne, lakhatna nálunk.
– Mint rabszolga?
– Dehogy!
Azubának segítene, ledolgozná a tartozást.
Én csak segíteni próbálok.
Nincs sok választásod, barátom!
Fontold meg!
– Ma Rahám beszélt velem.
– Miről?
– Fel akarja fogadni Szimkát Azuba mellé.
Úgy bánna vele, mint a saját lányával.
Nézd, azóta ismerem őket,
mióta idejöttem Ezsdrással.
Rahám mindig segített.
A házunk is az övé.
– Nem bízom benne.
Hogy a mi Szimkánk velük lakjon?
– Ne csináld!
– De Jehova parancsa szerint
nekünk kell felnevelnünk őt.
– De jobb élete lehetne.
– Ez, ez nem lesz jó így.
Nem engedhetjük el,
még ha tallóznunk is kell,
hogy legyen élelmünk.
– És ha így sem lesz mit ennünk?
– Jehova gondoskodik azokról,
akik hűségesek hozzá.
Pélet, és akik hasonló helyzetben voltak,
Jehovára vetették a terheiket,
és folytatták a munkát.
Szanballat tábort vert Jeruzsálem közelében,
hogy szemmel tartson minket.
– Nos, mi történt?
– Uram!
– Igen!
– A zsidók már fél magasságig elkészültek a fallal.
– Ez így nem mehet tovább.
Gesem, mennyi idő alatt tudsz
felállítani egy sereget?
– Egy sereget?
Uram, Szanballat, ha megtámadjuk a zsidókat,
a királyt támadjuk meg.
– Igaza van.
– Miről beszélsz?
– Nehémiást maga a király nevezte ki.
– Te is láttad, mennyi lovast adott mellé.
– Akkor is ezt mondanád, ha még itt lennének?
– Bármikor visszajöhetnek.
– Ostobaság!
Nem érdekelnek a lovasok.
Ez itt az én tartományom, itt én parancsolok!
Rájuk kell ijesztenünk.
Gesem, hozzál csapatokat Szamáriából,
és innen támadunk!
– Meg akarnak támadni minket!
– Honnan tudod?
– Hallottam őket.
– Testvéreim, nyugalom!
Megtámadtak már valakit?
– Biztosan, ő látott valamit.
– Meg akarod várni, amíg megölnek minket?
– Dehogyis! Nyugodjatok meg!
Hanáni, állíts férfiakat családonként
a fal mögé, az alsó nyílt részekre!
– Igen, megyek.
– Ez nem fog működni.
– Figyeljetek, pont azt akarják elérni,
hogy megijedjünk, és abbahagyjuk a munkát.
– Hát nem érted? Nem akarják,
hogy felépítsük a falat.
Gyűlölnek minket.
– Te könnyen beszélsz, nem laksz a közelükben.
– Hol a hitetek? Jehova bízott meg azzal,
hogy építsük fel a falat.
– Ha tényleg ez Jehova akarata,
akkor miért támadnak minket?
– Talán várnunk kellene.
– Különben is túl nehéz a munka.
Elfáradtunk.
– Egyébként is minek nekünk ez a fal?
– Hogy megvédje Jehova népét.
Testvéreim, ne féljetek tőlük!
Gondoljatok Jehovára!
Ő nagy és hatalmas erejű.
Harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért,
lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!
Amikor halljátok a kürtöt,
gyűljetek oda, ahol mi vagyunk!
Istenünk fog harcolni értünk.
Ez lesz a jel.
– A fenyegetés nem vált be.
Nem várhatunk tovább,
azonnal támadnunk kell.
– Várj, ezt már megbeszéltük!
A közvetlen támadás lázadásnak számít,
és fel is vannak fegyverkezve.
– Várj! Ne, ne!
Uram, Gesemnek igaza van.
Csak magunknak ártanánk.
– Ne feledd, ki bízta meg Nehémiást!
A király, Perzsia királya.
– Nehémiás királlyá akarja tenni magát.
– Azt javaslom,
vádoljuk meg Nehémiást lázadással.
– Remek ötlet!
– Igazad van, majd ő fog könyörögni nekünk.
Menjünk vissza Szamáriába!
– Hanáni!
Úgy tűnik, dolgoztál.
– Gondolom, érződik.
– Igen, eléggé.
Testvéreim!
Nagyon jól haladunk, nemsokára elkészülünk.
Jehova velünk van,
de még továbbra is
ki kell tartanunk a munkában.
Mostantól a városban maradunk éjszakára.
Felváltva fogunk őrködni.
Hanáni szervezi meg az őrséget.
Remek munka volt!
Mindenki szorgalmasan dolgozott.
De adódtak más nehézségek is.
– Testvéreim, miben segíthetek?
– Nehémiás, sokan vagyunk
a gyermekeinkkel együtt.
Nincs elég ennivalónk.
– Az éhínség idején nem volt mit tennünk,
zálogba adtuk a mezőinket,
a szőlőinket és a házainkat.
– A királyi sarc miatt
pénzt kértünk kölcsön a földjeink terhére.
– Néhány gyermekünket
el kellett adni rabszolgának.
– Semmit sem tudunk tenni,
mivel nincs saját földünk.
– Köszönöm, hogy elmondtátok,
ezt át kell gondolnom.
– Köszönjük, Nehémiás!
– Köszönjük!
– Hanáni, mondd meg
az előkelőknek és a helytartóknak,
hogy holnap reggel beszélni szeretnék velük.
Isten segítségével megtaláljuk a megoldást.
– Férfiak!
Kamatot követeltek testvéreitektől.
Szégyenteljes, amit tesztek.
Nem kellene tisztelnetek Istenünket,
hogy ellenségeink, a nemzetek
ne gyalázzanak minket?
Nagyon kérlek, ne adjatok kamatra kölcsönt!
Adjátok vissza testvéreiteknek
a mezőiket, szőlőiket,
olajfaligeteiket, házaikat,
és amit kamatként követeltetek tőlük!
– Nehémiás, én visszaadom a földeket,
még ma, naplementéig.
– Mindannyian visszaadunk mindent.
– Esküdjetek meg, tegyetek esküt Jehova előtt!
– Esküszünk!
– Tegye nincstelenné az igaz Isten azt,
aki nem tartja meg az ígéretét!
– Ámen!
– Mesullám, erről szólnunk kell Tóbiásnak.
– Ez jó lesz. Jehova meg fogja áldani.
– Rahám, jó hírem van!
– Tényleg?
– Igen. Meg tudom adni a tartozást.
– Oh!
– Gyere át érte!
– Azt hittem… és mi lesz Szimkával?
– Velünk marad.
– Hogy tudtad ilyen gyorsan megszerezni?
– Jehova gondoskodik azokról,
akik hűségesek hozzá.
Mióta Nehémiás itt van,
jóra fordultak a dolgok.
– Nehémiás azt hiszi,
hogy még mindig fiatalok vagyunk.
Én mindig keményen dolgoztam.
Ő meg azt hiszi,
hogy minden csak úgy az ölünkbe hullott.
Mindenért megdolgoztam, nem?
– Igen, így van.
– Ha mindent visszaadok, mit fogok enni?
Mit fogok inni?
Miért rossz, ha kamatot kérek?
Aki kölcsönkér, fizessen, kamatostul.
– Jehova csak azt szeretné,
hogy igazságosan bánjunk a testvéreinkkel.
– Nem hallottad, amit mondtam?
Én mindenkivel igazságos vagyok!
– Miért vagy olyan ideges?
– Nem vagyok ideges!
– Akkor miért beszélsz így velem?
– Úgy érzem, elárultak.
– De ki?
– Akiknek kölcsönadtam.
– És én mit tehetek?
– Amit egy feleségnek kell.
Szülj nekem fiút!
Vagy legalább egy lányt.
– Nem adhatok olyat,
amit Jehova nem ad meg nekünk.
– Eljön a nap, amikor már túl késő lesz.
– Szerintem, írjunk egy levelet a királynak!
– Előbb várjuk meg, hogy milyen híreket hoz a küldött!
– Uram, Szanballat!
– Mondjad!
– A falon már nincs több rés.
– Micsoda?
– Hogy haladhatnak ilyen gyorsan?
– És van egy levél Tóbiásnak.
– Nehémiás megparancsolta,
hogy adják vissza a földeket
az eredeti tulajdonosuknak.
Kifutunk az időből.
– Elég!
Ezt üzenem Nehémiásnak:
„Gyere el, és találkozzunk Onó völgyében!”
– El akarnak csalni Jeruzsálemből.
Mondd meg az uradnak:
„Nagy munkában vagyok,
úgyhogy nem tudok elmenni.
Miért álljon le a munka,
amíg találkozok veletek?”
Többször is próbálkoztak.
De én mindig ugyanúgy válaszoltam nekik.
– Uram! Negyedszer is nemet mondott.
– Gesem, ideje, hogy megvalósítsuk a tervedet.
Tóbiás, írd le a következőket:
„A nemzetek közt az a hír járja,
és Gesem is azt mondja,
hogy te meg a zsidók lázadást terveztek.
Ezért építitek a falat.”
– Tessék!
– Add át Nehémiásnak!
– Ezt üzenem az uradnak:
„Nem történt semmi olyan, amiről beszélsz,
ezeket a rágalmakat csak te találtad ki.”
Csak próbálkoznak.
Ránk akarnak ijeszteni, hogy leálljon a munka.
– A király nem vonhatja vissza a rendeletet.
Ők is tudják.
De nem állnak le.
– Jehova, erősíts meg, kérlek!
Segíts nekem!
– Ki kell találnunk valamit!
Ki fogunk futni az időből.
Már majdnem készen vannak a fallal.
– Szanballat, van egy ötletem.
– Semája, hívtál?
– Jövök!
Gyorsan!
Nagy veszélyben vagytok,
és én is, mert szólok nektek.
– Nem értem. Milyen veszély?
– Idejönnek megölni, éjjel!
Nehémiás menjünk be a templomba,
és zárjuk be az ajtót!
– Semája, egy olyan ember,
mint én, nem futhat el.
– Pedig muszáj!
– Nem. Milyen hatással lenne ez a népre?
Nem tehetek velük ilyet.
– Csak ott vagy biztonságban.
– Különben is nem vagyok pap.
Ha bemegyek a templomba,
nem maradhatok életben.
Nem megyek be.
– Ez ostoba döntés, Nehémiás!
– Már értem!
Tóbiás és Szanballat bérelt fel téged,
hogy tőrbe csalj, te, képmutató!
Jehova meg fog büntetni téged,
és a többi hamis prófétát is,
amiért meg akartok félemlíteni.
Menjünk, Hanáni, dolgunk van!
– Ahh!
Éjt nappallá téve dolgoztunk.
Nem is gondoltuk volna,
hogy ilyen gyorsan elkészülünk.
Jehova segítségével sikerült a lehetetlen.
Bár fáradtak voltunk,
már nagyon rég nem voltunk
olyan boldogok, mint akkor.
– Nehémiás, a fal elkészült!
– Igen! Elkészült! Sikerült!
– Hihetetlen!
– És csak 52 nap alatt.
– Uram, Semája küldi.
– Mi van benne?
Készen van a fal.
Csak a kapuk hiányoznak.
Tennünk kell valamit, Szanballat!
– Elég, vége!
– Még van idő. Írjunk a királynak!
– Tóbiás, hát nem érted?
Isten segíti a zsidókat.
Vége van.
– Elvesztjük a befolyásunkat felettük.
Még nincs vége.
A fal felépítése csak a kezdet volt.
Mindenképpen szükségünk volt
Jehova segítségére ahhoz,
ami ezután következett.

Nehémiás: „Jehova öröme a ti erődítményetek” (1. rész)