JW subtitle extractor

Előfordult már, hogy igazságtalanul,
rosszul bántak veled?
Vagy hogy valaki
olyat mondott vagy tett,
ami nagyon felbosszantott?
Minden bizonnyal, igen.
Egy ilyen helyzetben azok az emberek,
akik nem ismerik Jehovát,
gyakran egyáltalán nem
a békés megoldást választják.
Nem hagyják annyiban, visszavágnak,
és megtorolják a sérelmet.
Velük ellentétben mi tudjuk,
hogy Jehova látja, mi történik,
és ő majd igazságot szolgáltat.
Ezért bölcsen tesszük,
ha észben tartjuk Jézusnak a szavait.
Ő azt mondta,
hogy „boldogok a szelídek”,
és „boldogok, akik békére törekednek”.
A Biblia beszél egy férfiról,
aki még nagyon nehéz,
feszült helyzetekben is nyugodt
és szelíd tudott maradni,
és a békére törekedett.
Bár az élete során sok
sérelem és igazságtalanság érte,
egyszer sem vágott vissza,
a békés utat választotta.
Ez a férfi Jákob volt.
Jákobra minden bizonnyal jó hatással
volt az édesapja, Izsák példája.
Egyszer éhínség tört ki.
Ekkor Izsák úgy döntött,
hogy Gérárba költözik a családjával,
a filiszteusok földjére,
ahol Abimélek uralkodott.
Olvassuk el, mi történt velük,
milyen nehézségeik adódtak,
és mit tett Izsák!
Keressük ki a Mózes első könyve
26. fejezet 12-es versét!
„Izsák ezután magot
vetett azon a földön,
és abban az évben a 100-szorosát
aratta annak, amit vetett,
mivel Jehova megáldotta őt.
Gazdag lett, és addig gyarapodott,
mígnem nagyon gazdag lett.
Lettek juhnyájai, marhacsordái
és sok szolgája,
úgyhogy a filiszteusok
kezdtek irigykedni rá.
Ezért a filiszteusok
betemették földdel az összes kutat,
melyet apja szolgái ástak
Ábrahám napjaiban.
Majd Abimélek ezt mondta Izsáknak:
»Menj el a szomszédságunkból,
mert sokkal erősebb lettél,
mint mi vagyunk.«
Izsák ezért elment onnan.
Gérár völgyében ütött tábort,
és ott telepedett le.
És Izsák újra kiásta a kutakat,
amelyeket még apja,
Ábrahám napjaiban ástak,
de a filiszteusok betemettek
Ábrahám halála után.
Ugyanúgy nevezte azokat,
mint ahogyan az apja.
Amikor Izsák szolgái a völgyben ástak,
találtak egy friss vizű kutat.
Gérár pásztorai pedig veszekedni
kezdtek Izsák pásztoraival, ezt mondva:
»A víz a mienk!«
Ezért Izsák Éseknek nevezte el a kutat,
mert perlekedtek vele.
Azután ástak egy másik kutat,
de amiatt is veszekedtek,
ezért Szitnának nevezte el.
Később elment onnan,
és egy másik kutat ásott,
de amiatt már nem veszekedtek.
Így hát Rehobótnak nevezte el,
és ezt mondta:
»Ez azért van, mert Jehova
most már tágas helyet adott nekünk,
és termékennyé tett minket a földön.«
Onnan aztán fölment Beér-Sebába.
Jehova pedig megjelent neki
azon az éjjelen, és ezt mondta:
»Én vagyok apádnak,
Ábrahámnak az Istene.
Ne félj, mert veled vagyok,
s megáldalak,
és sok utódot adok neked a szolgámra,
Ábrahámra való tekintettel.«”
Láthattuk, hogy a filiszteusok
annyira irigykedtek Izsákra,
hogy betemették a kutakat,
melyeket még Ábrahám ásott.
Abimélek pedig arra kérte,
hogy menjen el a szomszédságukból.
Izsák nehéz döntés előtt állt.
Lehet, hogy az emberei próbálták
meggyőzni arról, hogy maradjon.
Talán ilyesmiket mondtak:
„De hát nem tettél semmi rosszat!
És különben is,
Jehova azt mondta, hogy neked
és az utódaidnak adja ezt a földet.
Ráadásul sok szolgád van,
és sokkal erősebbek vagyunk,
mint a filiszteusok.
Szóval, nincs mitől félned.
Vágj vissza nekik,
és leckéztesd meg őket,
amiért ezt tették veled!”
Hogyan reagáltatok volna,
ti mit tettetek volna?
Izsák a békés megoldást választotta,
és inkább úgy döntött,
hogy elmegy onnan.
Ez nem lehetett könnyű,
hiszen sok szolgája,
nagy juhnyájai és marhacsordái voltak.
Ezenkívül sok földje volt,
melyek ahogy olvastuk,
gazdagon termettek,
és most hátra kellett hagynia őket.
De Izsáknak ezzel nem értek
véget a megpróbáltatásai.
Az új helyen Izsák szolgái
elkezdtek ásni egy újabb kutat,
és friss vizet találtak.
Az ottani pásztorok veszekedni
kezdtek velük: „A víz a miénk!”
Izsák ásott egy másik kutat,
de a helyieknek ez sem tetszett,
és megint veszekedni kezdtek vele.
Azonban Izsák most sem
kezdett harcolni az igazáért,
hanem elment onnan,
és végül talált egy olyan helyet,
ahol békén hagyták, nem zaklatták.
Jákob láthatta,
hogy milyen jó eredménye lett annak,
hogy az édesapja békére törekedett,
hiszen Jehova támogatta Izsákot,
és gazdagon megáldotta.
Mi ebből a tanulság?
Szülők, sose felejtsétek el,
hogy milyen nagy ereje van
a jó példátoknak!
Biztosak lehettek benne,
hogy óriási hatással van
a gyermekeitekre.
Jákobnak volt egy ikertestvére, Ézsau.
Kettőjük közül Ézsau volt az idősebb.
De Jehova már a születésük
előtt megjövendölte róluk,
hogy a megszokottól eltérően
az idősebb fogja
szolgálni a fiatalabbat.
Jehova előre látta,
hogy milyen tulajdonságaik lesznek,
és tudta, hogy Ézsau nem
fogja fontosnak tartani azt,
hogy jó kapcsolatban legyen vele.
Ez akkor vált nyilvánvalóvá,
amikor egy tál főzelékért cserébe
Ézsau eladta az elsőszülöttségi
jogát az öccsének,
és ezt egy esküvel is megerősítette.
De nem csak az elsőszülöttségi
jogról volt szó.
Ezzel együtt arról is lemondott,
hogy az apjától prófétai
jelentőségű áldást kapjon.
Teltek-múltak az évek,
és Izsák már igencsak megöregedett.
Ezért úgy döntött, hogy itt az ideje,
hogy megáldja az elsőszülött fiát.
Elképzelhető, hogy nem tudta,
hogy Ézsau eladta
az elsőszülöttségi jogát az öccsének.
Bárhogy is történt,
Izsák azt mondta Ézsaunak,
hogy szeretné megáldani.
De előtte arra kérte, hogy ejtsen vadat,
és készítsen neki belőle ízletes ételt.
Rebeka meghallotta,
mit mondott a férje Ézsaunak,
és meggyőzte Jákobot arról,
hogy amíg Ézsau vadászik,
menjen be az apjához, és tegyen úgy,
mintha ő lenne Ézsau.
A terv bevált.
Izsák a tudtán kívül
Jákobot áldotta meg.
Amikor Ézsau ezt megtudta,
nagy haragra gerjedt.
Olvassuk el, mi történt ezután!
Nézzük a 27. fejezet 41-es verstől!
„Ézsau azonban gyűlöletet táplált
Jákob iránt az áldás miatt,
amellyel az apja megáldotta,
és Ézsau folyton ezt mondta magában:
»Közelednek a napok,
amikor majd apámat gyászoljuk.
Utána megölöm az öcsémet, Jákobot.«
Amikor elmondták Rebekának,
hogy mit tervez a nagyobbik fia, Ézsau,
azonnal küldetett Jákobért,
a kisebbik fiáért, és ezt mondta neki:
»Figyelj! A bátyád, Ézsau azt tervezi,
hogy bosszúból megöl téged.
Most pedig, fiam, tedd azt,
amit mondok neked!
Indulj, és fuss Lábánhoz,
a testvéremhez Háránba!
Lakj nála egy darabig,
míg lecsillapodik a bátyád dühe,
alábbhagy a haragja,
és elfelejti, mit tettél vele.
Akkor érted küldök, és elhozatlak onnan.
Miért veszítenélek el
egy nap mindkettőtöket?«
Rebeka utána ezt mondogatta Izsáknak:
»Megundorodtam az életemtől
Hét lányai miatt.
Ha Jákob is Hét lányai közül
vesz magának feleséget,
ennek a földnek a lányai közül,
mint amilyenek ezek,
akkor mit ér az életem?«
Ekkor Izsák hívatta Jákobot,
megáldotta, és ezt parancsolta neki:
»Ne Kánaán lányai
közül vegyél feleséget!
Menj Paddán-Arámba, Betuelnek,
anyád apjának a házába,
és onnan vegyél magadnak feleséget,
Lábánnak, anyád testvérének
a lányai közül.
És a mindenható Isten áldjon meg,
tegyen termékennyé,
adjon neked sok utódot,
és származzon tőled sok nép!
Adja neked Ábrahámnak az áldását,
neked és az utódodnak veled együtt,
hogy birtokba vedd a földet,
melyen idegenként élsz,
és amelyet Isten Ábrahámnak adott!«
Izsák tehát elküldte Jákobot,
és az elment Paddán-Arámba,
Lábánhoz, az arameus Betuel fiához,
Rebekának, vagyis Jákob
és Ézsau anyjának a testvéréhez.”
Jákobnak azt tanácsolták a szülei,
hogy menjen el
a nagybátyjához, Lábánhoz,
és ott keressen feleséget magának.
Persze tudjuk, hogy elsősorban
Ézsau miatt küldték el.
Ha emlékeztek,
Izsákkal is hasonló történt.
Amikor nyilvánvalóan nem sikerült
békésen megegyeznie a filiszteusokkal,
akkor milyen megoldást választott?
Egyszerűen továbbállt.
Most Jákob is hasonló
helyzetben találta magát.
A bátyját majd szétvetette a düh,
ezért Jákob elment.
Vagyis hátrahagyta
a családját, az otthonát,
és hosszú útra indult,
egy távoli vidékre.
Dönthetett volna úgy, hogy nem megy el,
hiszen övé volt az elsőszülöttségi jog.
Mondhatta volna a szüleinek,
hogy ne kezeljék gyerekként,
elvégre már 77 éves.
De Jákob nem tett így.
A Biblia azt írja róla,
hogy „engedelmeskedett
apjának és anyjának”, és elment.
Mi a tanulság?
Ha úgy tűnik, hogy egy nézeteltérést
nem tudunk békésen rendezni,
akkor valószínűleg nem kell
elmenekülnünk egy másik országba,
hogy mentsük az életünket.
Sokszor azonban mégis az a legbölcsebb,
ha ott hagyjuk a másikat, és távozunk.
A Példabeszédek könyve 17:14 ezt írja:
„A viszály kezdete olyan,
mint amikor megnyitják a gátat,
ezért távozz, még mielőtt
kitör a veszekedés!”
Tehát Jákob elindult a nagybátyjához.
Útközben Jehova megjelent neki álomban,
és arról biztosította,
hogy támogatja és védelmezi őt.
Azonban Jákob megpróbáltatásai
még korántsem értek véget.
Miután odaért, ott maradt
Lábánnál, és nála lakott.
De aztán történt valami,
ami felszínre hozta, hogy Jákob
mennyire szereti a békét,
és törekszik rá.
Olvassuk tovább a történetet
a Mózes első könyve 29. fejezet 16-tól!
„Lábánnak két lánya volt.
A nagyobbikat Leának hívták,
a kisebbiket pedig Ráhelnek.
Lea szeme nem ragyogott,
Ráhel viszont vonzó volt, és gyönyörű.
Jákob beleszeretett Ráhelbe,
ezért ezt mondta:
»Kész vagyok hét évig szolgálni neked
Ráhelért, a kisebbik lányodért.«
Lábán erre ezt mondta:
»Jobb, ha hozzád adom,
mint ha más férfihoz adnám.
Maradj nálam!«
És Jákob hét évet szolgált Ráhelért,
bár ez csak néhány napnak tűnt
a szemében, annyira szerette őt.
Majd Jákob ezt mondta Lábánnak:
»Add hozzám feleségemet,
mert leteltek a szolgálatom napjai,
hadd szeretkezzek vele!«
Lábán ekkor összehívta
az ott élő embereket,
és lakomát rendezett.
Ám este fogta Leát, a lányát,
és őt vitte be Jákobhoz,
hogy szeretkezzen vele.
Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Zilpát
a lányának, Leának adta szolgálóul.
Reggel Jákob rádöbbent,
hogy Lea volt vele.
Ezért ezt mondta Lábánnak:
»Mit tettél velem?
Hát nem Ráhelért szolgáltalak?
Miért csaptál be?«
Lábán erre így felelt:
»Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik
lányt odaadjuk az elsőszülött előtt.
Ünnepeld végig ennek a lánynak a hetét.
Utána hozzád adjuk a másik lányt is,
cserébe azért, hogy még
hét évig szolgálsz nekem.«
Jákob így is tett.
Végigünnepelte ennek
az asszonynak a hetét,
utána pedig Lábán hozzáadta
feleségül Ráhelt, a másik lányát.
Ezenkívül Lábán
a szolgálólányát, Bilhát
odaadta Ráhelnek,
a lányának szolgálóul.”
Jákobnak minden oka megvolt rá,
hogy dühös legyen.
Megegyezett Lábánnal,
hogy hét évet szolgál Ráhelért.
És a hetedik év végén
megtartották az esküvőt.
De a menyasszony a fátyol mögött
nem Ráhel volt, hanem Lea!
Képzelhetitek, mit érezhetett Jákob,
amikor rádöbbent, hogy rászedték!
De Lábán ahelyett, hogy beismerte volna,
hogy becsapta, mentegetőzni kezdett.
Vajon mi játszódhatott le Jákob fejében?
Talán arra gondolt,
hogy azért történt ez,
hogy beteljesedjen, amit Jehova ígért,
vagyis hogy „olyan sok [utódja] lesz,
mint a föld porszemei”?
Nem tudjuk.
Ahogy teltek az évek,
Lea hat fiút is szült,
többek között Lévit és Júdát.
Később őtőlük származott
Izrael nemzetének
két legtiszteletreméltóbb törzse.
Természetesen Jákob
ezt nem tudhatta előre.
De Jákob ebben az esetben is
békére törekedett.
Elfogadta Leát,
és kész volt eleget tenni
Lábán felháborító feltételének,
vagyis annak, hogy további
hét évet szolgáljon Ráhelért.
Mi a tanulság?
Nagyon rosszuleshet nekünk, amikor
valaki nem tartja magát az ígéretéhez.
Azonban Jákobhoz hasonlóan
próbáljunk túllépni a dolgon,
és a béke érdekében
bocsássunk meg neki!
Jákob összesen 14 évet szolgált
a feleségeiért, Lábán lányaiért.
És ezenkívül további 6 évet
dolgozott Lábánnak a nyájáért.
Végül, Jehova útmutatását követve,
a családjával és az állataival
útnak indult a szülőföldjére,
de erről nem szólt Lábánnak.
Amikor Lábán ezt megtudta,
nagyon dühös lett.
Üldözőbe vette Jákobot, és utolérte.
Gondoljatok bele,
milyen ijesztő lehetett ez a helyzet,
hiszen könnyen
erőszakba torkollhatott volna!
Képzeljük csak magunk elé a történetet!
Jákob egy hegyvidékes
területen táborozott le.
Talán épp reggel van,
a levegő még hűvös.
A helyet betölti a nyájak
és a csordák hangja.
Rengeteg állat van velük:
juhok, tevék és szamarak.
A szolgák már felkeltek,
hogy gondoskodjanak az állatokról,
és felkészítsék őket az útra.
A szolgák egyszer csak
kiáltozni kezdenek.
Észreveszik, hogy egy csapat
közeledik szélsebesen, teveháton.
Lábán az, és nincs egyedül,
magával hozta az embereit!
Ez bizony egyáltalán
nem egy baráti látogatás.
A férfiak csak arra várnak,
hogy Lábán parancsot adjon nekik.
Jákob szolgái gyorsan
odasietnek hozzájuk.
Minden szem Jákobra
és Lábánra szegeződik.
Szinte tapintható a feszültség.
Ám előző éjjel Jehova álomban
figyelmeztette Lábánt,
hisz tudta, mire készül.
Azt mondta, vigyázzon,
mit mond Jákobnak.
Azonban Lábán még mindig dühös,
és ráförmed Jákobra.
Két dolgot is a fejéhez vág.
Először is ezt mondja neki:
„Mit tettél, hogy rászedtél engem,
és mint karddal szerzett
foglyokat vitted el a lányaimat?
Miért szöktél el, rászedve engem?
És miért nem mondtál nekem semmit?”
Jákob nyíltan megmondja,
hogy miért döntött így.
Ezt válaszolja:
„Azért szöktem el, mert féltem.
Azt mondtam magamban:
»Még erőszakkal elvennéd
tőlem a lányaidat.«”
Lábán azzal is megvádolta Jákobot,
hogy ellopta az isteneinek a szobrait.
Valójában Ráhel volt az,
aki ellopta a szobrokat,
de Jákob erről semmit sem tudott.
Lábán mindent átkutatott,
de a szobrokat sehol sem találta.
Figyeljük meg, mit mondott ezután Jákob!
Olvassuk tovább a történetet
a 31. fejezet 36-os versétől!
„Jákob pedig haragra gerjedt,
és bírálgatni kezdte Lábánt.
Majd ezt mondta neki:
»Mivel bántottalak meg, és mi a bűnöm,
hogy ennyire hevesen üldözöl?
Most, hogy már átkutattad mindenemet,
mit találtál köztük,
ami a te házadba való?
Tedd ide az én rokonaim
és a te rokonaid elé,
és azok ítéljenek kettőnk között.
Az alatt a 20 év alatt,
míg nálad voltam,
a juhaid és a kecskéid
soha nem vetéltek el,
és soha nem ettem a nyájad kosaiból.
Egyetlen állatot sem vittem hozzád,
melyet vadállat tépett szét.
Én magam álltam a veszteséget.
Akár nappal, akár éjjel
loptak el egy állatot,
kártérítést követeltél tőlem.
Nappal hőség emésztett,
és éjjel fagyoskodtam.
Az álom is kerülte a szememet.
Így telt el az a 20 év,
amit házadnál töltöttem.
14 évet szolgáltam két lányodért,
és 6 évet a nyájadért,
és te tízszer is
megváltoztattad a béremet.
Ha apám Istene, Ábrahám Istene,
az, akit Izsák imád,
nem lett volna velem,
akkor most üres kézzel küldtél volna el.
Látta Isten az én nyomorúságomat
és a kemény munkámat,
és ezért feddett meg
téged a múlt éjjel.«
Lábán ekkor így felelt Jákobnak:
»A lányok az én lányaim,
a gyermekek az én unokáim,
és a nyáj az én nyájam;
mindaz, amit látsz,
az enyém és a lányaimé.
Mit tehetek ma ellenük
és a gyermekeik ellen,
akiket ők szültek?
Most pedig gyere, kössünk szövetséget,
én és te, és ez legyen a tanúnk!«
Jákob tehát fogott egy követ,
és felállította oszlopnak.
Majd Jákob ezt mondta a rokonainak:
»Szedjetek köveket!«
És ők köveket szedtek,
és halomba rakták.
Utána pedig ott ettek a kőhalmon.
És Lábán ezt
Jegár-Sahadutának nevezte el,
Jákob pedig Gálednek.
Ezt mondta Lábán:
»Ez a kőhalom ma a tanúnk.«
Ezért nevezte el Gálednek
és Őrtoronynak, mert ahogy mondta:
»Őrködjön Jehova köztem és közted,
amikor nem látjuk egymást!
Ha rosszul bánsz a lányaimmal,
és rajtuk kívül is veszel
feleségeket, ne felejtsd el:
még ha ember nem is lát bennünket,
Isten lát, aki a tanúnk!«
Lábán ezt mondta még Jákobnak:
»Itt van ez a kőhalom, és ez az oszlop,
amelyeket a köztünk köttetett
szövetség jeleként emeltem.
Ez a kőhalom és ez az oszlop a tanú,
hogy nem megyek el e kőhalom
mellett azért, hogy ártsak neked,
és te sem mész el e kőhalom és
oszlop mellett azért, hogy árts nekem.
Ábrahám Istene és Náhor Istene,
az ő ősapjuknak Istene
ítéljen közöttünk!«
Jákob azonban arra esküdött,
akit az apja, Izsák imád.
Utána Jákob áldozatot
mutatott be a hegyen,
és meghívta a rokonait,
hogy egyenek kenyeret.
Ők pedig ettek, és a hegyen
töltötték az éjszakát.
Lábán azonban már kora reggel felkelt,
arcon csókolta az unokáit és a lányait,
és megáldotta őket.
Majd Lábán elindult és hazament.”
Jákob 20 éven át
hűségesen szolgálta Lábánt,
pedig Lábán arcátlanul
becsapta és kihasználta őt.
De felháborító módon
Lábán ezt nem ismerte el,
inkább azt merte állítani, hogy minden,
ami Jákobnál van, valójában az övé.
Ezután azt javasolta,
hogy kössenek békeszövetséget,
és ígérjék meg, hogy a családjaik
nem fognak ártani egymásnak.
Ezt nem azért tette, mintha annyira
fontos lett volna neki a béke.
Inkább valószínűleg attól
tartott, hogy ha meghal,
akkor Jákob a család
bálványainak a birtokában
magának követelheti a fiai örökségét.
Bárhogy történt is,
Jákob békét kötött vele.
Így lecsillapodtak a kedélyek,
és mindenki megnyugodhatott,
hogy nem fognak harcolni egymással.
Felállítottak egy oszlopot, hogy
emlékeztesse őket az egyezségre.
Jákob kész volt békét kötni Lábánnal
annak ellenére, hogy Lábán
sok éven át rosszul bánt vele.
Jákob mégsem neheztelt rá,
és nem akart bosszút állni.
Tehát ez a probléma
sikeresen megoldódott.
De sajnos egyből jött a következő.
Jákob követeket küldött a bátyjához.
Azt üzente, hogy visszatér,
és bízik benne, hogy Ézsau
békével fogja fogadni.
A követek visszatértek Jákobhoz,
és elmondták neki, hogy Ézsau
úton van, hogy találkozzon vele,
és 400 férfit hoz magával.
Most mi lesz?
Ézsau még mindig dühös?
Teljesen érthető, hogy Jákob aggódott.
Egyáltalán nem akart
harcolni a bátyjával.
Nézzük meg, hogy mit tett
ebben a helyzetben!
Olvassuk el a 32. fejezet,
13-tól 20-ig terjedő verseket!
„És Jákob ott töltötte az éjszakát.
Majd kiválasztott
az állataiból valamennyit,
hogy ajándékba adja
a bátyjának, Ézsaunak:
200 nőstény kecskét, 20 kecskebakot,
200 anyajuhot, 20 kost,
30 szoptatós tevét, 40 tehenet,
10 bikát, 20 szamárkancát
és 10 kifejlett szamarat.
Aztán a szolgáinak adta azokat,
egyik nyájat a másik után,
és ezt mondta nekik:
»Keljetek át előttem a gázlón,
és hagyjatok távolságot
a nyájak között!«
Az elsőnek még ezt is parancsolta:
»Ha találkozik veled Ézsau,
a bátyám, és megkérdezi tőled:
’Kinek az embere vagy, hová mész,
és kinek a tulajdonai ezek előtted?’,
akkor mondd ezt:
’A szolgádé, Jákobé.
Ajándék ez, melyet
az uramnak, Ézsaunak küld,
és ő maga is jön utánunk.’«
És megparancsolta
a másodiknak is,
a harmadiknak is,
és mindazoknak,
akik a nyájak után mentek:
»Ezt mondjátok Ézsaunak,
amikor találkoztok vele.
És még mondjátok ezt is:
’Itt jön utánunk Jákob, a szolgád.’«
Mert ezt mondta magában:
»Hátha megbékítem az ajándékkal,
melyet előre küldök neki,
és utána, mikor találkozunk,
talán kedvesen fogad.«”
Jákob szeretett volna
kibékülni a bátyjával,
ezért több száz állatot
küldött ajándékba neki.
Milyen nagylelkű volt!
De az, hogy így járt el,
arra utal, hogy Jákob gyáva volt,
és nem mert a bátyja elé állni?
Egyáltalán nem!
A találkozásuk előtti éjszakán
egészen hajnalig egy angyallal küzdött,
mert mindenképpen szerette volna,
hogy Jehova megáldja őt.
Nézzük, mi történt,
amikor a két testvér találkozott!
Olvassuk el a 33. fejezet,
1-től 11-ig terjedő verseket!
„Jákob felnézett, és látta,
hogy jön Ézsau 400 férfival.
Ezért azt mondta Leának,
Ráhelnek és a két szolgálónak,
hogy vegyék magukhoz a gyermekeiket.
A szolgálókat meg a
gyermekeiket állította előre,
utánuk jött Lea a gyermekeivel,
majd Ráhel és József leghátul.
Jákob ment legelöl,
és hétszer földig hajolt,
miközben egyre közelebb ért a bátyjához.
Ézsau pedig eléje futott,
megölelte, megcsókolta,
és mindketten könnyekre fakadtak.
Amikor Ézsau felnézett,
látta az asszonyokat meg
a gyermekeket, és megkérdezte:
»Kik ezek veled?«
Mire ő így felelt:
»A gyermekek, akiket Isten
kedvesen a szolgádnak adott.«
Ekkor előléptek a szolgálók
a gyermekekkel,
és meghajoltak.
Lea is előlépett a gyermekeivel,
és meghajoltak.
Majd József lépett elő Ráhellel,
és ők is meghajoltak.
Ézsau ekkor ezt kérdezte:
»Miért küldted ezeket az embereket
és a nyájakat, amelyekkel találkoztam?«
Erre ő így felelt:
»Azért, hogy elnyerjem
az uram jóindulatát.«
Ézsau ekkor ezt mondta:
»Sok nyájam van nekem, testvérem.
Tartsd csak meg, ami a tied!«
Jákob azonban ezt mondta:
»Ne úgy legyen, kérlek!
Ha már elnyertem a jóindulatodat,
akkor fogadd el kezemből
az ajándékomat,
mert azért hoztam,
hogy láthassam az arcodat.
És láttam az arcodat,
mintha Isten arcát látnám,
hiszen szívesen fogadtál.
Kérlek, vedd el az ajándékomat,
amelyet neked hoztam,
mert Isten jóindulatú volt velem,
és mert megvan mindenem.«
És tovább unszolta,
az pedig végül elfogadta.”
Milyen jól végződött a történet!
A két testvér boldogan
üdvözölte egymást.
Könnyekre fakadtak,
és megölelték egymást.
Mindez azért történt,
mert Jákob ismét a békére törekedett.
Mit tett a békéért?
Először is imádkozott,
aztán pedig az imájával
összhangban lépéseket is tett.
Ajándékokat küldött, és kimutatta,
hogy tiszteli a bátyját.
Hétszer meghajolt,
és urának szólította őt.
Mit tanulhatunk ebből?
Azt, hogy késznek kell lennünk
minden tőlünk telhetőt megtenni azért,
hogy megőrizzük a békét a testvéreinkkel
még akkor is,
ha ez nagy áldozatokkal jár.
Ahogy láttuk, nagyon sokat tanulhatunk
Jákob történetéből a békéről.
Amikor a bátyja miatt veszélybe
került az élete, elköltözött.
Amikor Lábán Ráhel helyett Leát adta
hozzá feleségül, túllépett a sérelmen.
Később, amikor Lábán
üldözőbe vette és megvádolta,
Jákob kész volt békét kötni vele.
És amikor újra találkozott
a bátyjával, Ézsauval,
nagylelkű volt, és ajándékot adott neki.
Ne feledjük,
hogy egyik esetben sem Jákobnak
kellett volna bocsánatot kérnie.
Ő mégis mindig a békére törekedett.
Szerette a békét,
és áldozatokat hozott érte.
Mindvégig Jehovában bízott,
ő pedig megáldotta.
Jehova nem felejtkezett el Jákobról,
és arról sem, hogy mennyi mindent tett
azért, hogy békében legyen másokkal.
Ha hozzá hasonlóan mi is
mindig a békére törekszünk,
akár igazságtalanság ér minket,
akár üldöznek bennünket,
akár kisebb dolgokról,
akár nagyobbakról van szó,
akkor Jehova rólunk
sem fog elfelejtkezni.
Gazdagon meg fog minket jutalmazni,
ha Jákobhoz hasonlóan
szeretjük a békét, és törekszünk rá.

Jákob szerette a békét