JW subtitle extractor

Az Őrtorony, melyből a mai
napiszöveg gondolata származik,
érdekes dolgot ír:
„Sátán a filmeket és a tévé-
műsorokat is felhasználja,
hogy terjessze a gondolkodását.”
Ez a mondat arra ösztönöz minket,
hogy kétszer is gondoljuk át,
hogy bekapcsoljuk-e a tévét,
vagy megnézünk-e egy filmet,
vagy bármi mást.
Ugyanebben a bekezdésben
Sátánnak erről a módszeréről
az Őrtorony még ezt is írja:
„Tudja, hogy a történetek
nemcsak szórakoztatnak minket,
hanem hatással is vannak
a gondolkodásunkra,
érzéseinkre és viselkedésünkre.”
Szóval,
amikor a kikapcsolódásról van szó,
fontos emlékeznünk arra,
hogy azok a történetek,
melyeket Sátán felhasznál,
már régóta nagyon rossz
hatással vannak az emberekre.
Ha megnézzük az Ézsaiás
55. fejezet 7-es versét,
szóval 55:7,
akkor láthatjuk, hogy mi
ennek a következménye.
Ezt írja:
„Hagyja el a gonosz az útját,
és a rossz ember az ő gondolatait!”
Tehát, ha valakinek Sátán
a gondolkodását rossz
irányba befolyásolja,
az előbb-utóbb odajut,
hogy rossz ember lesz belőle.
És ha elolvassuk a 8. és 9. verset,
akkor láthatjuk,
hogy az emberek nem úgy
gondolkodnak, mint Jehova.
És ez nyilván azért van így,
mert nem tökéletesek.
Nézzük, mit ír a 8-as és a 9-es vers!
„»Mert az én gondolataim
nem a ti gondolataitok,
és útjaitok sem az én útjaim«
– jelenti ki Jehova.
»Mert [ahogyan] az ég
magasabban van, mint a föld,
úgy az én útjaim is
magasabbak a ti útjaitoknál,
és gondolataim a gondolataitoknál…«”
A 7-es versben rossz és
gonosz emberekről van szó,
de ők nem voltak eredetileg ilyenek,
nem ilyennek születtek.
Korábban egyszerűen csak
nem voltak tökéletesek.
Aztán volt valami, ami miatt elsodródtak
rossz irányba, megváltoztak.
Az történt, hogy Sátán
hatással volt a gondolkodásukra.
Mindannyiunkra igaz,
hogy nem vagyunk tökéletesek.
Ezért felmerülhet bennünk a kérdés:
Mi segíthet, hogy úgy
gondolkodjunk, mint Jehova,
és hogy ne váljunk rossz
vagy gonosz emberekké?
Igazából Jehova is szokott
történeteket használni arra,
hogy segítsen nekünk megérteni,
hogyan gondolkodik.
A Bibliában olvashatunk jó emberek
példájáról és rosszakéról is.
Sok hasonlat is szerepel benne,
és vannak benne olyan példázatok is,
melyek nem történtek meg szó szerint.
Ezek nagy hatással vannak ránk,
és segítenek nekünk megérteni
fontos tanulságokat.
Hogyha döntenünk kell, akkor ezt
úgy tegyük, hogy tetsszen Jehovának.
Nézzünk egy példát!
A Bibliában Jehova több helyen is
kiemeli, hogy mennyire megbocsátó.
Időzzünk el most ezen a témán!
Olvassuk el a 2Mózes 34:7-et!
Szóval, 34:7,
és ne feledjük, hogy
most arról beszélünk,
hogy Jehova mennyire megbocsátó!
A vers ezt írja:
„Odaadóan szeret ezer nemzedéken át,
megbocsát vétket,
törvényszegést és bűnt”.
Jehovát tényleg ez jellemzi.
Most olvassuk el az Ézsaiás könyve
1. fejezet 18. versét,
és figyeljük meg, hogy milyen
hasonlat szerepel benne!
Ézsaiás 1. és a 18. vers.
Ezt írja:
„»Gyertek, rendezzük
a dolgokat egymás között«
– így szól Jehova.
»Még ha olyanok volnának is
a bűneitek, mint a skarlát,
fehérré lesznek, mint a hó.
Még ha vörösek volnának is,
mint a karmazsinszínű anyag,
olyanná lesznek, mint a gyapjú…«”
Ez a részlet is kiemeli,
hogy Jehova milyen:
igazán megbocsátó.
De van valami, ami még nagyobb
hatással van az érzéseinkre,
és még jobban
megértjük belőle a lényeget.
Jézus elmondott egy példázatot,
egy történetet a Lukács evangéliuma
15. fejezete szerint,
ami a tékozló fiúról szól.
A 11-es versnél kezdődik a történet.
Nem olvasom fel, csak néhány
mondatban összefoglalom.
A történet úgy kezdődik,
hogy „egy embernek volt két fia”.
A 12-es szerint a fiatalabb
elkérte az örökségét,
a 13-as vers szerint
távoli vidékre utazott,
kicsapongó életet élt,
és eltékozolta a vagyonát.
Aztán a 15-ös és 16-os
vers alapján látjuk,
hogy igencsak szorult helyzetbe került.
A 17-es szerint viszont végül
észhez tért, és hazament.
A 20-as vers pedig azt írja,
hogy „az apja meglátta őt, és megszánta.
Odafutott, a nyakába borult,
és gyengéden megcsókolta.”
Mit tanulhatunk ebből
a jól ismert történetből?
Mit szeretne Jehova tanítani vele?
Először is azt, hogy Jehova
szeretne megbocsátani, ha csak lehet.
Ilyen a természete.
És pont úgy, ahogy ez az apa,
mi is tudjuk, hogy
akik bűnt követnek el,
talán eltékozolják azt, amijük van.
De mindig bízunk abban,
hogy majd visszatérnek Jehovához,
és amikor ez megtörténik,
nagyon nagy örömmel fogadjuk őket.
Azok, akik bűnt követtek el,
teljesen rendbe jöhetnek,
és újra megtalálhatják
a helyüket Jehova családjában.
És végül azt is megértettük,
hogy mielőtt észhez térnének,
lehet, hogy mélypontra jutnak.
Biztosan egyetértetek velem abban,
hogy ezek az értékes tanulságok
segítenek, hogy jobban megértsük,
hogyan gondolkodik Jehova,
és hogy utánozni tudjuk őt ebben.
Nagyon érdekes,
hogy amikor az Új világ fordítás
leírja ezt a történetet,
valamivel kevesebb
mint 400 szót használ.
De a tékozló fiú helytelen tetteit
kevesebb mint 10 szóval írja le.
Ha rápillantotok a 13. versre,
abból kiderül, hogy
„kicsapongó életet [élt]”.
A 30-as vers pedig
még néhány részletet leír.
Azt láthatjuk, hogy „prostituáltakkal
tékozolta el a [vagyonát]”.
Bár az igaz, hogy ebben a történetben
leírtak néhány helytelenséget,
nem ezeken van a hangsúly,
nincsenek részletezve,
és egyáltalán nem mutatják be
vonzónak azokat.
A történet inkább azt emeli ki,
hogy milyen megbocsátó Jehova,
és segít közelebb kerülnünk hozzá.
Jehova azt szeretné,
hogy erre emlékezzünk.
El tudjátok képzelni,
hogy ha Sátán mesélné el a történetet,
akkor hogyan mondaná el?
Vajon úgy mutatná be az apát,
mint aki szigorú,
és egyáltalán nem toleráns,
akivel a tékozló fiú
úgy érezheti magát otthon,
mint akit elnyomnak,
és korlátoznak a szabadságában?
Megtűzdelné Sátán a történetet
néhány illetlen és ocsmány szóval?
Vajon mennyi időt szánna arra,
hogy bemutassa,
milyen erkölcstelen életet élt?
És amikor a fiú hazajön,
vajon megbánná a tetteit?
Vagy Sátán történetében
inkább az apa változna meg,
és ő lenne toleránsabb?
Vagy esetleg az is lehet,
hogy a fiú az egyik
erkölcstelen nővel térne haza?
Ha jobban belegondolunk,
Sátán történeteivel az a helyzet,
hogy mocskosak,
és hazugságon alapulnak.
A cselekmény folyton
ismétlődik, újra és újra.
És mi a főtéma?
Lázadás, erőszak, erkölcstelenség.
Szóval, Sátán csak ismétli önmagát,
mindig ugyanaz a sztori,
csak a szereplők mások.
De Jehova történetei nem ilyenek.
Minden alkalommal
felfedezhetünk benne valami újat.
Ha elmélyülünk abban, amit olvasunk,
a történet még jobban
kibontakozik előttünk.
Mindegy hányszor olvastuk már,
Jehováról mindig
megtudhatunk valami újat,
és a saját gondolkodásunkat is
ehhez tudjuk igazítani.
Jó, ha elgondolkozunk
a következő kérdéseken,
amikor kikapcsolódást választunk:
Mit szeretnék, ki tanítson?
A kikapcsolódás, amit választok,
felfrissít, és jót tesz nekem?
Vagy van rá némi esély, hogy rossz
hatással van a barátságomra Jehovával?
Ha esetleg kétségeink vannak,
válasszunk mást.
Amíg ebben a világban élünk,
óvatosnak kell lennünk azzal,
milyen kikapcsolódást választunk.
Engedjük, hogy Jehova tanítson minket,
és akkor úgy fogunk
gondolkozni, érezni, ahogy ő.
Már nagyon várjuk azt az időt,
amikor csak olyan kikapcsolódás lesz,
ami jót tesz nekünk,
és erősíti a hitünk.

Gary Breaux: Kinek a történetei vannak rád hatással? (1Ján 5:19)