JW subtitle extractor

A bibliavers a mai napra
a Kolosszé 4:6,
ami egy fontos tanácsot tartalmaz
a beszédünkre vonatkozóan.
Itt azt olvashatjuk,
hogy a „beszédetek
mindig kellemes,
sóval ízesített legyen”.
Ezzel kapcsolatban
három kérdést fogunk megvizsgálni.
Az első: Milyen a kellemes beszéd?
A második: Miért olyan fontos az,
hogy a beszédünk mindig kellemes legyen?
És a harmadik: Mi segít megtanulni
ezt a fajta beszédet?
Nézzük az elsőt:
Milyen a kellemes beszéd?
Az itt kellemesnek fordított szónak
különleges jelentése van.
Az eredeti görög kifejezést
Pál apostol több mint 100-szor
használja a leveleiben.
Miért olyan különleges ez a szó?
Azért, mert sokféleképpen
lehet fordítani.
Például „ki nem érdemelt kedvesség”-nek,
néhány esetben pedig úgy adják vissza,
hogy „kedves ajándék”.
Próbáljuk most ezt
behelyettesíteni a szövegbe:
„Beszédetek mindig
kedves ajándék legyen”.
Hasonlítsuk most ezt a gondolatot Pálnak
az Efézus 4:29-ben található szavaihoz!
Tehát az Efézus 4. fejezet 29-es
versének a második felét olvassuk.
Arra buzdít, hogy csak olyat mondjunk,
„ami építő, ahogy a szükség kívánja,
hogy hasznukra váljon
azoknak, akik hallják”.
De nézzük, hogy mit
mond a vers első fele:
„Ne jöjjön ki ocsmány
[vagy ahogy a lábjegyzet mondja,
rothadt] szó a szátokon”.
Ez egy igen erős szókép.
Időnként előfordulhat, hogy
a hűtőben megromlik egy étel.
Kívülről még jónak tűnik,
de amikor kinyitjuk a tetejét,
megcsap a szaga,
elviselhetetlen bűz árad belőle,
még a fejünket is elkapjuk.
Visszazárjuk a tetejét,
és gyorsan kidobjuk.
Képzeljük el, hogy egy barátunkkal
beszélgetünk, és azt várjuk tőle,
hogy valami olyasmit meséljen,
ami buzdító és kellemes.
De ehelyett pont az ellenkező történik,
elkezd kritizálni,
negatívan beszélni egy másik személyről,
vagy a gyülekezeti dolgokról.
Mekkora csalódás!
Olyan, mint mikor a romlott
étel bűze megcsapja az orrunkat,
de úgy érezzük,
nem fordíthatjuk el a fejünket,
nehogy mi legyünk a következő célpont.
Mit tehetünk?
Óvatosan visszazárjuk
a beszélgetés fedelét, és eldobjuk.
Szerintem bátran kijelenthetjük,
hogy mindannyian voltunk már
egy ilyen beszélgetés mindkét oldalán.
Most nézzük a második kérdést:
Vajon miért olyan fontos az,
hogy kellemes legyen a beszédünk?
Nézzük, mit írt erről
Jakab a 3. fejezetben!
Itt nézzük meg, mit ír a 6-os vers!
Jakab 3:6: „A nyelv is tűz.
A nyelv az igazságtalanság világát
képviseli a testtagjaink között,
mert beszennyezi az egész testet,
és lángra lobbantja egész életünket,
a nyelv pedig a gyehennától
lobban lángra.”
Mit mondhatunk,
ki „méltó a… gyehennára”?
Aki rosszul használja
a beszéd ajándékát.
Jézus ugyanezt mondta.
Olvassuk el, hogy ő
hogy fogalmazta ezt meg
a Máté evangéliumában
a 12. fejezet 36-os versében!
Nézzük!
Máté 12:36:
„Mondom nektek, hogy az emberek
számot fognak adni az ítéletnapon
minden hiábavaló szóról, amit mondanak.”
Talán ezt kérdezed:
„De hát Jehova nem az alapján ítél meg
egy személyt, hogy milyen belülről?”
De igen!
Nézzük meg, mit mond a 34-es vers,
annak is a második fele!
Itt azt olvashatjuk,
hogy „a száj azt mondja,
amivel csordultig van a szív”.
Szóval, még ha úgy is tűnik,
hogy valaki meggondolatlanul beszél,
a szavai azt tükrözik,
amit igazából érez.
Jehova az alapján ítéli meg,
hogy milyen ember belül,
és hogy a szavai milyen
hatást váltanak ki másokból.
Természetesen abban, hogy milyen
a kellemes, kedves beszéd,
elsősorban Jehovát kell követnünk.
Nézzünk erre egy példát
a Zakariás könyvéből, az 1. fejezetből!
Keressük ki együtt ezt a részt!
A 12-es versben egy angyalról
olvashatunk, aki Jehovához szól.
Nagyon zaklatott amiatt,
hogy az ellenség megpróbálja
meggátolni a hűséges zsidókat abban,
hogy úgy imádják Jehovát,
ahogy az neki tetszik.
Nézzük meg, hogyan
fejezi ki az érzéseit!
Ezt mondja Jehovának:
„Ó, seregek Jehovája,
meddig nem irgalmazol még
Jeruzsálemnek és Júda városainak,
amelyekre már 70 éve haragszol?”
Nézzük a 13-as verset!
A beszámoló így folytatja:
„Jehova kedves és vigasztaló szavakkal
válaszolt a velem beszélő angyalnak.”
Azt nem írja, hogy mit mondott pontosan,
de azt tudjuk, hogy a szavai
kedvesek és kellemesek voltak.
Hogyan tudjuk ezt mi is megtanulni?
Ez a harmadik kérdés:
Hogyan lehet a mi beszédünk is
építő és buzdító?
Most megvizsgálunk két alapelvet,
bár nagyon sokat beszélhetnénk erről.
Az első alapelvet az efézusiaknak
írt levélben találhatjuk
az 5. fejezet 1. versében.
Így szól: „Utánozzátok tehát Istent
mint szeretett gyermekek”.
A gyerekek is utánozzák a szüleiket.
Megfigyelik és lemásolják őket.
Ezt azért teszik, mert szeretnének
ők is tenni valamit a szüleikért,
mint például egy kislány,
aki ajándékot ad az anyukájának.
Az lehet, hogy nem ez a legszebb
ajándék, amit az anyuka valaha kapott,
mégis biztos, hogy nagyon örül neki.
Miért?
Mert ebből azt látja, hogy a
kislány utánozni akarja őt abban,
hogy nagylelkű másokkal,
és ez nagyon-nagyon
jó érzéssel tölti el.
Ugyanígy van ez Jehovával is.
Amikor utánozzuk őt,
azzal nagyon boldoggá tesszük.
Szóval, az első alapelv az,
hogy legyünk hálásak.
Ennek az a legjobb módja,
ha nem felejtjük el megköszönni
azt, amit kapunk.
Ezért, adjunk hálát Jehovának
mindennap azokért
a dolgokért, amiket ad!
Jehova nagyon sokat tesz értünk,
valószínűleg még a feléről sem tudunk.
De ha azon igyekszünk,
hogy hálásak legyünk,
és hozzászoktatjuk magunkat ahhoz,
hogy mindennap hálát adjunk neki,
hogy minden egyes nap köszönetet
mondjunk valamiért, amit tőle kaptunk,
akkor egyre jobban és jobban
fogjuk értékelni és csodálni őt.
És minél jobban csodáljuk,
annál inkább szeretnénk utánozni.
Ne érezzük úgy, hogy ez nekünk nem megy,
hogy nem tudunk olyanok lenni, mint ő!
Nem!
Ahhoz, hogy utánozni tudjuk Jehovát,
csakis arra van szükség,
hogy hálásak legyünk neki.
A második alapelv, amit ma megemlítünk,
a mai napiszövegben van,
ami azt írja, hogy a szavaink
legyenek sóval fűszerezettek.
Régen, a bibliai időkben
még nem voltak hűtőszekrények.
Ezért sóval tartósították az ételeket.
Erre azért volt szükség,
mert a só képes arra,
hogy megóvja az ételt
attól, hogy megromoljon.
Ehhez hasonlóan,
ha kellemes szavakat használunk,
az segít megőrizni
más emberek méltóságát.
Megőrzi a szeretetet,
így a barátságaink tartósak
lesznek, örökké tartanak.
A szavaink akkor lesznek kellemesek,
ha hálás emberek vagyunk,
és arra törekszünk,
hogy a jót keressük másokban.
Próbáljunk mindig valami
ösztönző dolgot mondani,
ami segít nekik fejlődni,
hiszen a legkedvesebb szavakat
azoknak szoktuk mondani,
akiket szeretünk.
Szóval, ne feledjük,
legyünk mindig kedvesek,
még akkor is, ha problémákkal
vagy negatív érzésekkel küzdünk.
Ha jót teszünk, és kedvesek vagyunk
másokkal, azzal nem hibázunk.
Ne adjuk fel!
Legyen nekünk is az a célunk,
amit a 19. zsoltár 14-es
versében olvashatunk:
„Legyenek kedvesek számodra
szám mondásai és szívem elmélkedése,
ó, Jehova, kősziklám és megváltóm!”

Izak Marais: A szavaid legyenek kellemesek! (Kol 4:6)