JW subtitle extractor

Jó reggelt, testvérek!
Milyen jó, hogy együtt lehetünk
ezen a kongresszuson!
Jehova Tanúi nagyon szeretnek
kongresszusokra járni,
amelyeken tanulhatnak Jehováról,
imádhatják őt, és együtt énekelhetnek.
De nem voltak mindig
ilyen nagy kongresszusaink,
amelyeken több tízezren voltunk jelen.
Hogyan kezdődtek a kongresszusaink?
A Történelmünk állomásai videósorozatnak
ez a része erről fog szólni.
A legelső nagy létszámú összejövetel,
melyet Jehova népe tartott,
igazából több ezer évvel ezelőtt volt,
amikor Mózes összehívta
a Sínai-hegynél az izraelitákat,
hogy tanuljanak Jehováról.
Ezt követően évente
három ünnepet tartottak.
A mostani kongresszusokhoz hasonlóan
ekkor is többféle ember jött össze,
hogy egy nagy családként
dicsérje Jehovát.
Az első modern kori kongresszusokat
az 1880-as évek végén tartották.
De ezek nem olyan alkalmak voltak,
mint a mai kongresszusok.
Csak néhány százan vettek részt,
és igazából annyi történt,
hogy a Bibliakutatók együtt
megemlékeztek Jézus haláláról.
Mindegyik alkalmat Pennsylvania
államban, Alleghenyben tartották.
De ez 1893-ban megváltozott,
amikor a chicagói
világkiállítást megnyitották.
Milliók özönlöttek a városba,
mert kedvezményesen lehetett
vonatjegyhez jutni.
A Bibliakutatók ezt egy
tökéletes alkalomnak látták arra,
hogy meghívják a testvéreket
egy ötnapos kongresszusra.
360-an jöttek el,
ami mai szemmel nézve nem túl sok,
de ezek az első kongresszusok
megmutatták a Bibliakutatóknak,
hogy milyen jó érzés együtt
lenni olyan testvérekkel,
akik máshonnan jönnek, mint ők.
Később már minden évben
tartottunk kongresszust.
Volt, amit a szabad ég alatt,
és volt, amit sátorban,
mint például az 1908-as kongresszust
Put-in-Bayben, egy nyaralóhelyen
az Erie-tavon, Ohio államban.
A program tíz napon át tartott.
Ez volt az addigi legnagyobb.
Körülbelül 3500-an vettek részt rajta.
A testvérek nagyon örültek,
hogy tanulhattak a Bibliáról,
együtt lehettek, együtt nevethettek,
közösen ehettek, és hogy
új barátokat szerezhettek.
Ezután kitört az első világháború,
ami nagy pusztítással járt.
Aztán ott volt még 1918-ban
a halálos spanyolnátha-járvány,
mely becslések szerint
50 millió emberéletet követelt.
De Isten népét továbbra is
szeretet és egység jellemezte.
Ez jól látszott 1919-ben
Cedar Pointban, Ohio államban.
Ez volt az első nagy kongresszus,
amit azután tartottunk,
hogy Rutherford testvér és a társai
kiszabadultak a börtönből.
A Bibliakutatók nagyon örültek,
hogy újra biztonságban összejöhetnek.
Rengetegen érkeztek, közel 7000-en.
Ezért egy idő után a programot
ki kellett költöztetni a szabadba.
Mindössze három évvel később,
1922-ben Cedar Pointban
egy még izgalmasabb
kongresszusra került sor.
A jelenlévők száma
átlagosan napi 10 000 volt.
Ez a kongresszus segített Isten népének,
hogy még lelkesebben
prédikálja a jó hírt.
Az ezt követő években sok kongresszus
segített Isten népének abban,
hogy még egységesebb legyen,
mint például az 1931-es
Columbusban, Ohio államban.
Képzeld el, hogy megérkezel
a kongresszus helyszínére,
belépsz a stadionba,
ami tömve van 15 000 emberrel!
A programfüzetre két hatalmas
betűt nyomtattak: J és W.
Az első két nap mindenki próbálja
kitalálni, hogy vajon mire utalhatnak.
Arra, hogy virrassz? Arra, hogy várj?
Aztán végre Rutherford testvér
kimegy a színpadra.
Az előadása vége felé
egy határozatot tár a hallgatóság elé,
amiben ez a mondat szerepel:
„Azt akarjuk,
hogy a Jehova Tanúi névről ismerjenek,
és így nevezzenek minket.”
Az 1940-es években a II. világháború
nagy pusztítást végzett,
és sok országot megosztottá tett,
de a Tanúk egyre többen voltak,
és az egységük még nyilvánvalóbb volt.
1946-ban megtartották
Clevelandben, Ohio államban
a „Víg nemzetek”
teokratikus kongresszust,
és a témaválasztás nagyon
jól illett erre az időszakra.
Ez egy nemzetközi kongresszus volt
55 000 küldöttel, 33 országból.
A jelenlévők közül sokan sátrakban
vagy lakókocsikban szálltak meg.
Ebben az időszakban,
a nagy kongresszusaink idején
megszokott látvány volt a sátorváros.
A Tanúk egyre többen voltak,
és az 1950-es években
világszerte tartottak kongresszusokat,
még szegényebb országokban is.
A nemzetközi kongresz-
szusaink történelmében
kiemelkedő példa
az „Isteni akarat” témájú,
New York-i kongresszus 1958-ban.
Több mint 250 ezren vettek részt,
123 országból.
Ez volt a valaha tartott
legnagyobb nemzetközi kongresszus.
A résztvevők megtöltötték
a Yankee Stadiont,
és a négy háztömbnyire lévő
Polo Groundsot is.
Ma kezdődik a legnagyobb kongresszus,
amit az igaz keresztények
valaha tartottak.
Jehova velünk van,
és az ő akaratából vagyunk ma itt.
De Isten népe nem
attól volt igazán egységes,
hogy a kongresszusainkon
sokan vettek részt.
A bibliai oktatás volt
ránk ilyen hatással,
az izgalmas programok,
a gyakorlatias előadás-sorozatok,
az új kiadványok,
és az 1960-as évektől kezdve
a kosztümös bibliai színdarabok.
A testvérek úgy érezték,
hogy Jehova minden jóval ellátja őket.
Nagyon örültek annak,
hogy új barátokat szerezhettek,
és hogy találkozhattak azokkal,
akiket már régóta nem láttak.
Viszont a kongresszusok szervezése
nem volt mindig könnyű.
Például Grúziában a Tanúkat
kegyetlenül üldözték.
Ennek ellenére 2006-ban
minden készen állt arra,
hogy megtartsák a „Közel a szabadulás!”
témájú kerületkongresszust Tbilisziben,
a Filharmonikus Koncertteremben.
De a létesítmény vezetősége
mindössze egy héttel a kezdés előtt
felmondta a szerződést.
Már csak néhány nap
volt hátra a kezdésig,
amikor sok testvér összefogott,
és egy termőföldet
kongresszusi helyszínné alakított.
Fölszedték a krumplit,
színpadot és padokat építettek,
és összeállították a hangosítást.
A kezdésre minden elkészült.
Több mint 17 000-en
vettek részt a kongresszuson
vagy ott a helyszínen,
vagy telefonos összeköttetéssel.
A kongresszuson minden rendben volt,
és a résztvevők nagyon örültek,
mert olyan ajándékot kaptak,
amire nem is számítottak,
az Új világ fordítást grúz nyelven.
Így még inkább érezték,
hogy egy nagy,
egységes családhoz tartoznak.
Azóta az évek során még a föld
legeldugottabb helyein is tartottunk
különleges vagy nemzetközi kongresszust.
Amikor pedig nem
jöhettünk össze személyesen,
az interneten tartottunk
kongresszusokat.
A kongresszusaink Lengyelországtól
Dél-Koreáig, Ausztráliától Dél-Afrikáig
mindig is nagy örömet
jelentettek Isten népének.
Ösztönöznek és bátorítanak minket,
segítenek, hogy egységesek legyünk,
és ami még fontosabb,
hogy közel kerüljünk Jehovához.

Történelmünk állomásai – Kongresszusok