JW subtitle extractor

Pontosan 140 évvel
ezelőtt történt, 1884-ben.
Ekkor jegyezték be hivatalosan a Zion’s
Watch Tower Tract Society nevű szervezetet.
Ahogy így szétnézek, rengeteg
ősz szakállat látok a nézőtéren,
de úgy sejtem, hogy
egyikőtök sem volt ott.
Szép is lenne!
Pontosan olyan nap volt ez, mint amiről
Zakariás ír a 4. fejezet 10-es versében:
egy „kicsiny kezdet [napja]”,
csak maroknyian voltunk.
De mit valósított meg Jehova
az elmúlt 140 év alatt?
Nézzük meg, mit mutatnak
a következő számadatok:
Napjainkban majdnem kilencmillióan
hirdetjük az Isten királyságáról szóló jó hírt
közel 240 országban.
A kiadványainkat és a videóinkat pedig
több mint 1000 nyelvre fordítjuk.
Ti is úgy érzitek, hogy Jehova minden dicséretet
megérdemel azért, amit megvalósított?
De vajon hogyan jutottunk el idáig?
Kik voltak azok, akik meghatározó
szerepet játszottak abban,
hogy Jehova szervezete
ilyen mértékben növekedett?
És mi a helyzet a fiatalokkal, előttük
milyen lehetőségek állnak nyitva?
Nézzük!
Amikor a misszionáriusokra gondolsz,
talán idősebb személyek jutnak eszedbe,
akik már hosszú évek óta
végzik a prédikálómunkát.
De sokan közülük fiatalon kezdték.
Például az 1940-es évek közepén és végén
a Gileádról kiküldött misszionáriusok
30 százaléka 24 év alatti volt.
Fiatalok voltak, tele élettel.
Készségesen elvállaltak
bárhol bármilyen megbízatást,
és nagyszerű dolgokat vittek véghez.
1943-ban, bár kevés hírnök volt,
54 országban prédikáltunk.
Jehova megáldotta a kemény munkát,
hiszen csupán öt éven belül
a hírnökök száma közel a duplájára nőtt.
1953-ra pedig ismét megduplázódott,
és már 143 országban munkálkodtunk.
Mindaz, ami ebben a 10 évben történt,
hihetetlen növekedést indított el.
Ma már több mint 8 millió Tanú
239 országban
emberek milliárdjainak prédikál.
Ezek a fiatal misszionáriusok
nagy szerepet játszottak Jézus
szavainak a beteljesedésében,
miszerint a királyságról
szóló jó hírt hirdetni fogják,
„hogy minden nemzet halljon róla”.
De már 80 éve, hogy
elindult a Gileád-iskola.
Vajon még most is szükség
van misszionáriusokra?
Nézzük, mit mutatnak az adatok.
Világszerte óriási növekedést tapasztalunk,
és erre számítunk a jövőben is.
A 2024-es szolgálati év jól bizonyítja ezt.
Mozambikban új csúcsot döntött az
emlékünnepen résztvevők száma,
hiszen jóval meghaladta a 400 000-et.
Ez több mint a négyszerese
az ott élő hírnököknek.
Angolában havonta átlagosan
több mint 900 új misszionárius lett,
vagyis hát hírnök – az egy kicsit sok lenne!
Vagy vegyük Kongót.
Havonta átlagosan több
mint 1300 új hírnök lett.
A Fülöp-szigeteken pedig
a keresztelkedők száma
átlagosan több mint
1000 fő minden hónapban.
Azokban az országokban, ahol
ilyen gyorsan nő a hírnökök száma,
égetően nagy szükség van
még több misszionáriusra.
Ugyanez igaz azokra a helyekre is,
ahol már nagyon régóta
szolgálnak misszionáriusok,
és nagyszerű munkát végeznek.
De sajnos ezek közül a hűségesek
közül többen meghaltak.
Másoknak a saját vagy a családtagjaik
egészségi állapota miatt
abba kellett hagyniuk a megbízatásukat.
Ezek alapján mit gondoltok, van még
szükség további misszionáriusokra?
A válasz határozottan igen.
Óriási munkát kell még elvégezni, amihez
még több misszionáriusra van szükség.
Igazából minden évben kineveznek
lelkes és buzgó fiatalokat
erre a különleges szolgálati ágra.
A közelmúltban a szolgálati bizottság
36 új misszionáriust küldött Madagaszkárra
és 10-et Lettországba.
A következő videóban hallgassunk
meg közülük néhány fiatalt,
hogy hogyan élik meg a megbízatásukat.
Itt Madagaszkáron most
leginkább arra van szükség,
hogy képezzük az újakat.
Vannak olyan hírnökök, akik
még meg sem keresztelkedtek,
de már előrehaladó
bibliatanulmányozásokat vezetnek.
Szóval, nagyon örültünk, amikor fiatal
misszionáriusokat neveztek ki ide.
A fiókbizottságunk nagyon
örült, amikor megtudta,
hogy új misszionáriusokat
küldenek Lettországba.
Három éve voltunk különleges úttörők,
amikor új megbízatást kaptunk.
Azt gondoltam: „Lettország?
Azt sem tudjuk, hol van.”
Amikor olvastam a levelet,
remegett a lábam.
Aztán azt mondtam:
„Ez irtó izgi!”
Időnként most is alig hiszem
el, hogy ilyen életünk van.
Néha meg is kérdem Franzit,
hogy „Ez tényleg a valóság?”
Arra számítottam, hogy valahová
Afrikába küldenek, de azt mondták:
„Nem, nem. Inkább
gyönyörködj a hóesésben.”
Ezeknek az új misszionáriusoknak a lelkesedése
igazán felpezsdítette az itteni munkát.
A hírnökök egyre buzgóbbak, és
nagyon sokan elkezdtek úttörőzni.
Jehova érezteti velünk a szeretetét,
különösen a gyerekek által.
Amikor megölelnek, teljesen
otthon érzem magam,
és a nyelv már nem is akkora akadály.
Nagyon hálás vagyok azért,
hogy misszionárius lehetek,
mert fantasztikus dolgokat élhetek így át.
A szolgálat egyszerűen szenzációs.
Misszionáriusnak lenni különleges dolog.
De igazából mi is csak
egyszerű emberek vagyunk,
akik a szolgálatra összpontosítunk,
és élvezzük a mindennapokat.
Teljesen érthető, ha félsz vagy aggódsz.
De adj Jehovának egy esélyt.
Misszionáriusnak lenni
életem legnagyobb kalandja.
A megbízatásom megerősítette a hitemet,
így most már nem félek
a nehezebb feladatoktól sem.
Csatlakozom.
Egyértelmű, hogy továbbra is szükség
van lelkes fiatal misszionáriusokra.
De talán felmerül benned,
hogy hogyan válhatnál azzá.
Először is, kezdd el az úttörőszolgálatot.
Két év úttörőzés után
jöhet a következő lépés.
Mi lehet az?
Add be a jelentkezésed a khi-ra,
vagyis a királysághirdetők iskolájára.
Ez nyithatja meg az utat, hogy
később misszionárius lehess.
Jó, ha olyan a hozzáállásod,
mint Ézsaiásé:
„Itt vagyok én! Küldj engem!”
Légy kész elmenni,
bárhová küld is a szervezet.
Miután megkapod a diplomádat
a khi-n, lehet, hogy kineveznek,
hogy ideiglenes különleges úttörőként
szolgálj az országodban,
ahol tapasztalatot gyűjthetsz.
Ha ügyesen helytállsz
a megbízatásodban,
elküldhetnek egy másik országba,
hogy misszionárius legyél.
Ez egy nagyon izgalmas szolgálati ág,
hiszen lehetőséged van olyan
embereknek elvinni a jó hírt,
akiket őszintén érdekel az igazság.
Szükségünk van fiatalokra,
akik „[elmennek, és tanítvánnyá tesznek]
minden nemzetből való embereket”.
De vajon ahhoz, hogy jelentkezz
a királysághirdetők iskolájára,
na, mit fogok mondani, hány
évesnek kell lenned, hmm?
Nagy örömmel jelentjük be,
hogy a vezetőtestület úgy döntött,
hogy azok a testvérek és testvérnők,
akik betöltötték a 21 éves kort,
jelentkezhetnek a khi-ra.
Testvérek, ti is nagyon örültök ennek?
De tudjuk, kedves fiatalok,
hogy már most is sokan
szolgáltok szükségterületen,
talán éppen külföldön.
Ennek nagyon örülünk.
De most arra szeretnénk
buzdítani titeket,
hogy jelentkezzetek
a királysághirdetők iskolájára.
Így a szervezet majd a világ
azon részére tud titeket küldeni,
ahol a legnagyobb szükség van rátok.
Drága fiatal testvérek és testvérnők,
ragadjátok meg ezt
a különleges lehetőséget!
És mi a helyzet a kicsit idősebbekkel?
Mi mit tehetnénk, mivel tudnánk
segíteni a fiataloknak?
Ne sajnáljuk az időt arra,
hogy képezzük őket,
és megosszuk velük a tapasztalatunkat.
Segítsünk nekik fejlődni, és
folyamatosan bátorítsuk őket,
hogy el tudják érni
ezeket a nagyszerű célokat.
Amikor 19 éves voltam,
egy kedves testvér meghívott
életem első közgyűlésére.
Ez nagyon különleges volt,
hiszen a Watch Tower Bible and
Tract Society 100. évfordulója volt,
amit a pennsylvaniai Pittsburghben tartottak.
Annyira izgatott voltam,
hogy azt hittem, belehalok.
Alig tudtam elhinni, hogy ennyire
fiatalon ilyen megtiszteltetés ér.
Óriási élmény volt!
A mai napig emlékszem erre az eseményre,
és hogy milyen nagy hatással volt rám.
Egy kis bátorítás rengeteget jelenthet.
Te, személy szerint hogyan
fogod ösztönözni a fiatalokat,
hogy többet tegyenek?
Jehova biztosan segíteni fog neked
abban, hogy megtaláld ennek a módját,
hiszen a prédikálómunka
most sürgősebb, mint valaha.
Keressük ki a rómaiaknak írt levelet.
Nézzük a 10. fejezet 13-as verstől:
„Mert »mindenki, aki segítségül
hívja Jehova nevét, megmenekül«.
Hogyan fogják azonban segítségül
hívni, ha nem hisznek benne?
Hogyan fognak hinni abban,
akiről nem hallottak?
És hogyan fognak hallani,
ha nincs, aki prédikáljon?
Hogyan fognak pedig prédikálni,
ha nem küldik el őket?
Mint ahogy meg van írva:
»Milyen szép azoknak a lába,
akik jó dolgok jó hírét hirdetik!«”
Szükségünk van rátok, fiatalokra,
hogy a 15-ös vers szerint
kiküldhessünk titeket prédikálni.
Szükség van rátok, hogy úttörők,
különleges úttörők és misszionáriusok legyetek.
Ehhez az kell, hogy jelentkezzetek
a királysághirdetők iskolájára.
Láthattuk, hogy milyen lenyűgöző mindaz,
amit Jehova megvalósított
az elmúlt 140 évben,
és hogy megáldotta
„a kicsiny kezdet napját”.
De biztosan egyetértetek velem abban,
hogy a prédikálómunkának
még egyáltalán nincs vége.
Fantasztikus lehetőségek
állnak előttetek, drága fiatalok!
Élni fogtok ezekkel?
Bétel-szolgának és építési önkéntesnek
már 18 éves kortól jelentkezhettek.
A királysághirdetők iskolájára
pedig 21 éves kortól.
Bátran bízzátok magatokat Jehovára,
és legyetek készségesek.
Soha nem fogjátok megbánni.
Mi, idősebbek pedig tegyünk
meg minden tőlünk telhetőt,
hogy bátorítsuk és
képezzük a fiataljainkat.
És ahogy Lösch testvér mondta,
továbbra is fényesítsük azokat a tükröket.
Keressük a módját, hogy még
többet tudjunk tenni a szolgálatban,
és dicsőítsük csodálatos
Istenünket, Jehovát.

Mark Sanderson: Dicsőítsd Jehovát a szántóföldön!
- 

Mark Sanderson: Dicsőítsd Jehovát a szántóföldön!

Pontosan 140 évvel
ezelőtt történt, 1884-ben.
Ekkor jegyezték be hivatalosan a Zion’s
Watch Tower Tract Society nevű szervezetet.
Ahogy így szétnézek, rengeteg
ősz szakállat látok a nézőtéren,
de úgy sejtem, hogy
egyikőtök sem volt ott.
Szép is lenne!
Pontosan olyan nap volt ez, mint amiről
Zakariás ír a 4. fejezet 10-es versében:
egy „kicsiny kezdet [napja]”,
csak maroknyian voltunk.
De mit valósított meg Jehova
az elmúlt 140 év alatt?
Nézzük meg, mit mutatnak
a következő számadatok:
Napjainkban majdnem kilencmillióan
hirdetjük az Isten királyságáról szóló jó hírt
közel 240 országban.
A kiadványainkat és a videóinkat pedig
több mint 1000 nyelvre fordítjuk.
Ti is úgy érzitek, hogy Jehova minden dicséretet
megérdemel azért, amit megvalósított?
De vajon hogyan jutottunk el idáig?
Kik voltak azok, akik meghatározó
szerepet játszottak abban,
hogy Jehova szervezete
ilyen mértékben növekedett?
És mi a helyzet a fiatalokkal, előttük
milyen lehetőségek állnak nyitva?
Nézzük!
Amikor a misszionáriusokra gondolsz,
talán idősebb személyek jutnak eszedbe,
akik már hosszú évek óta
végzik a prédikálómunkát.
De sokan közülük fiatalon kezdték.
Például az 1940-es évek közepén és végén
a Gileádról kiküldött misszionáriusok
30 százaléka 24 év alatti volt.
Fiatalok voltak, tele élettel.
Készségesen elvállaltak
bárhol bármilyen megbízatást,
és nagyszerű dolgokat vittek véghez.
1943-ban, bár kevés hírnök volt,
54 országban prédikáltunk.
Jehova megáldotta a kemény munkát,
hiszen csupán öt éven belül
a hírnökök száma közel a duplájára nőtt.
1953-ra pedig ismét megduplázódott,
és már 143 országban munkálkodtunk.
Mindaz, ami ebben a 10 évben történt,
hihetetlen növekedést indított el.
Ma már több mint 8 millió Tanú
239 országban
emberek milliárdjainak prédikál.
Ezek a fiatal misszionáriusok
nagy szerepet játszottak Jézus
szavainak a beteljesedésében,
miszerint a királyságról
szóló jó hírt hirdetni fogják,
„hogy minden nemzet halljon róla”.
De már 80 éve, hogy
elindult a Gileád-iskola.
Vajon még most is szükség
van misszionáriusokra?
Nézzük, mit mutatnak az adatok.
Világszerte óriási növekedést tapasztalunk,
és erre számítunk a jövőben is.
A 2024-es szolgálati év jól bizonyítja ezt.
Mozambikban új csúcsot döntött az
emlékünnepen résztvevők száma,
hiszen jóval meghaladta a 400 000-et.
Ez több mint a négyszerese
az ott élő hírnököknek.
Angolában havonta átlagosan
több mint 900 új misszionárius lett,
vagyis hát hírnök – az egy kicsit sok lenne!
Vagy vegyük Kongót.
Havonta átlagosan több
mint 1300 új hírnök lett.
A Fülöp-szigeteken pedig
a keresztelkedők száma
átlagosan több mint
1000 fő minden hónapban.
Azokban az országokban, ahol
ilyen gyorsan nő a hírnökök száma,
égetően nagy szükség van
még több misszionáriusra.
Ugyanez igaz azokra a helyekre is,
ahol már nagyon régóta
szolgálnak misszionáriusok,
és nagyszerű munkát végeznek.
De sajnos ezek közül a hűségesek
közül többen meghaltak.
Másoknak a saját vagy a családtagjaik
egészségi állapota miatt
abba kellett hagyniuk a megbízatásukat.
Ezek alapján mit gondoltok, van még
szükség további misszionáriusokra?
A válasz határozottan igen.
Óriási munkát kell még elvégezni, amihez
még több misszionáriusra van szükség.
Igazából minden évben kineveznek
lelkes és buzgó fiatalokat
erre a különleges szolgálati ágra.
A közelmúltban a szolgálati bizottság
36 új misszionáriust küldött Madagaszkárra
és 10-et Lettországba.
A következő videóban hallgassunk
meg közülük néhány fiatalt,
hogy hogyan élik meg a megbízatásukat.
Itt Madagaszkáron most 
leginkább arra van szükség,
hogy képezzük az újakat.
Vannak olyan hírnökök, akik
még meg sem keresztelkedtek,
de már előrehaladó
bibliatanulmányozásokat vezetnek.
Szóval, nagyon örültünk, amikor fiatal
misszionáriusokat neveztek ki ide.
A fiókbizottságunk nagyon
örült, amikor megtudta, 
hogy új misszionáriusokat
küldenek Lettországba.
Három éve voltunk különleges úttörők,
amikor új megbízatást kaptunk.
Azt gondoltam: „Lettország?
Azt sem tudjuk, hol van.”
Amikor olvastam a levelet,
remegett a lábam.
Aztán azt mondtam:
„Ez irtó izgi!”
Időnként most is alig hiszem
el, hogy ilyen életünk van.
Néha meg is kérdem Franzit,
hogy „Ez tényleg a valóság?”
Arra számítottam, hogy valahová
Afrikába küldenek, de azt mondták:
„Nem, nem. Inkább
gyönyörködj a hóesésben.”
Ezeknek az új misszionáriusoknak a lelkesedése
igazán felpezsdítette az itteni munkát.
A hírnökök egyre buzgóbbak, és
nagyon sokan elkezdtek úttörőzni.
Jehova érezteti velünk a szeretetét,
különösen a gyerekek által.
Amikor megölelnek, teljesen
otthon érzem magam,
és a nyelv már nem is akkora akadály.
Nagyon hálás vagyok azért,
hogy misszionárius lehetek,
mert fantasztikus dolgokat élhetek így át.
A szolgálat egyszerűen szenzációs.
Misszionáriusnak lenni különleges dolog.
De igazából mi is csak
egyszerű emberek vagyunk,
akik a szolgálatra összpontosítunk,
és élvezzük a mindennapokat.
Teljesen érthető, ha félsz vagy aggódsz.
De adj Jehovának egy esélyt.
Misszionáriusnak lenni
életem legnagyobb kalandja.
A megbízatásom megerősítette a hitemet,
így most már nem félek
a nehezebb feladatoktól sem.
Csatlakozom.
Egyértelmű, hogy továbbra is szükség
van lelkes fiatal misszionáriusokra.
De talán felmerül benned,
hogy hogyan válhatnál azzá.
Először is, kezdd el az úttörőszolgálatot.
Két év úttörőzés után
jöhet a következő lépés.
Mi lehet az?
Add be a jelentkezésed a khi-ra,
vagyis a királysághirdetők iskolájára.
Ez nyithatja meg az utat, hogy
később misszionárius lehess.
Jó, ha olyan a hozzáállásod,
mint Ézsaiásé:
„Itt vagyok én! Küldj engem!”
Légy kész elmenni,
bárhová küld is a szervezet.
Miután megkapod a diplomádat
a khi-n, lehet, hogy kineveznek,
hogy ideiglenes különleges úttörőként
szolgálj az országodban,
ahol tapasztalatot gyűjthetsz.
Ha ügyesen helytállsz
a megbízatásodban,
elküldhetnek egy másik országba,
hogy misszionárius legyél.
Ez egy nagyon izgalmas szolgálati ág,
hiszen lehetőséged van olyan
embereknek elvinni a jó hírt,
akiket őszintén érdekel az igazság.
Szükségünk van fiatalokra,
akik „[elmennek, és tanítvánnyá tesznek]
minden nemzetből való embereket”.
De vajon ahhoz, hogy jelentkezz
a királysághirdetők iskolájára,
na, mit fogok mondani, hány
évesnek kell lenned, hmm?
Nagy örömmel jelentjük be,
hogy a vezetőtestület úgy döntött,
hogy azok a testvérek és testvérnők,
akik betöltötték a 21 éves kort,
jelentkezhetnek a khi-ra.
Testvérek, ti is nagyon örültök ennek?
De tudjuk, kedves fiatalok,
hogy már most is sokan
szolgáltok szükségterületen,
talán éppen külföldön.
Ennek nagyon örülünk.
De most arra szeretnénk
buzdítani titeket,
hogy jelentkezzetek
a királysághirdetők iskolájára.
Így a szervezet majd a világ
azon részére tud titeket küldeni,
ahol a legnagyobb szükség van rátok.
Drága fiatal testvérek és testvérnők,
ragadjátok meg ezt
a különleges lehetőséget!
És mi a helyzet a kicsit idősebbekkel?
Mi mit tehetnénk, mivel tudnánk
segíteni a fiataloknak?
Ne sajnáljuk az időt arra,
hogy képezzük őket,
és megosszuk velük a tapasztalatunkat.
Segítsünk nekik fejlődni, és
folyamatosan bátorítsuk őket,
hogy el tudják érni
ezeket a nagyszerű célokat.
Amikor 19 éves voltam,
egy kedves testvér meghívott
életem első közgyűlésére.
Ez nagyon különleges volt,
hiszen a Watch Tower Bible and
Tract Society 100. évfordulója volt,
amit a pennsylvaniai Pittsburghben tartottak.
Annyira izgatott voltam,
hogy azt hittem, belehalok.
Alig tudtam elhinni, hogy ennyire
fiatalon ilyen megtiszteltetés ér.
Óriási élmény volt!
A mai napig emlékszem erre az eseményre,
és hogy milyen nagy hatással volt rám.
Egy kis bátorítás rengeteget jelenthet.
Te, személy szerint hogyan
fogod ösztönözni a fiatalokat,
hogy többet tegyenek?
Jehova biztosan segíteni fog neked
abban, hogy megtaláld ennek a módját,
hiszen a prédikálómunka
most sürgősebb, mint valaha.
Keressük ki a rómaiaknak írt levelet.
Nézzük a 10. fejezet 13-as verstől:
„Mert »mindenki, aki segítségül
hívja Jehova nevét, megmenekül«.
Hogyan fogják azonban segítségül
hívni, ha nem hisznek benne?
Hogyan fognak hinni abban,
akiről nem hallottak?
És hogyan fognak hallani,
ha nincs, aki prédikáljon?
Hogyan fognak pedig prédikálni,
ha nem küldik el őket?
Mint ahogy meg van írva:
»Milyen szép azoknak a lába,
akik jó dolgok jó hírét hirdetik!«”
Szükségünk van rátok, fiatalokra,
hogy a 15-ös vers szerint
kiküldhessünk titeket prédikálni.
Szükség van rátok, hogy úttörők,
különleges úttörők és misszionáriusok legyetek.
Ehhez az kell, hogy jelentkezzetek
a királysághirdetők iskolájára.
Láthattuk, hogy milyen lenyűgöző mindaz,
amit Jehova megvalósított
az elmúlt 140 évben,
és hogy megáldotta
„a kicsiny kezdet napját”.
De biztosan egyetértetek velem abban,
hogy a prédikálómunkának
még egyáltalán nincs vége.
Fantasztikus lehetőségek
állnak előttetek, drága fiatalok!
Élni fogtok ezekkel?
Bétel-szolgának és építési önkéntesnek
már 18 éves kortól jelentkezhettek.
A királysághirdetők iskolájára
pedig 21 éves kortól.
Bátran bízzátok magatokat Jehovára,
és legyetek készségesek.
Soha nem fogjátok megbánni.
Mi, idősebbek pedig tegyünk
meg minden tőlünk telhetőt,
hogy bátorítsuk és
képezzük a fiataljainkat.
És ahogy Lösch testvér mondta,
továbbra is fényesítsük azokat a tükröket.
Keressük a módját, hogy még
többet tudjunk tenni a szolgálatban,
és dicsőítsük csodálatos
Istenünket, Jehovát.


-