JW subtitle extractor

Isten körülbelül 40 férfi
által íratta le a Szavát.
De elgondolkodtál
már azon, hogy mire?
Hiszen a Biblia legrégebbi részeit
több mint 1000 évvel azelőtt írták,
hogy feltalálták az általunk ismert papírt.
A legkorábbi kéziratokhoz
egy papirusznak nevezett
anyagot használtak.
A papiruszsás egy olyan növény,
ami sekély vizekben nő,
a szára pedig akár
4-5 méteres is lehet.
Az egyiptomiak több mint
4000 évvel ezelőtt fedezték fel,
hogy hogyan tudnak ebből
a növényből egy sima,
papírhoz hasonló anyagot készíteni.
Még modern eszközökkel
is nagyon fárasztó munka.
A növény szárait kis
szeletekre kellett vágni,
beáztatni és kilapítani.
Ezután rétegekbe rendezték őket,
és összepréselték.
Amikor a lapok megszáradtak,
simára csiszolták őket egy darab
elefántcsonttal, kagylóval vagy kővel.
Így viszonylag sima lett
a felület, amire írni lehetett.
Ahhoz, hogy tekercseket készítsenek,
össze kellett ragasztani
a lapokat a széleiknél.
Egy ilyen tekercs akár
hat méter hosszú is lehetett.
Az időszámításunk szerinti
második században
a másolók új módon
használták a papiruszt:
kódexeket készítettek belőle.
A lapokat összehajtották,
és a mai könyvekhez
hasonlóan összefűzték.
Gondolj bele, hogy mennyi
idő lehetett elkészíteni őket!
De golyóstoll és ceruza hiányában
mit használtak az íráshoz?
Általában a nád kemény,
de üreges szárát.
A végét gondosan hegyesre faragták.
Az ókorban ezekhez a tollakhoz
úgy állították elő a tintát,
hogy a koromhoz egy
ragacsos anyagot kevertek,
majd pedig vizet adtak hozzá.
A papirusszal csak egy probléma volt.
Akár tekercsként, akár kódexként
használták, könnyen tönkrement.
Meglepő módon
mégis sok papirusztöredék maradt
fenn az eredeti kéziratokból.
Amiket itt látunk, több mint
2000 éves töredékek másolatai.
Idővel a másolók egy tartósabb
anyagra kezdtek írni.
Körülbelül a negyedik századra
a pergamen terjedt el,
amit bárány-, borjú- vagy
kecskebőrből készítettek.
A folyamat azzal kezdődik, hogy a bőrt
meszes fürdőben áztatják,
és lenyúzzák róla a szőrt
és a rajta maradt húst.
Ezután egy keretre feszítik ki,
és egy éles késsel eltávolítják
a további maradékot,
mint például a zsírt.
Majd még tovább feszítik,
és hagyják megszáradni, amitől
keményebbé és egyenesebbé válik.
Végül krétaporral szórják be,
és habkővel simára csiszolják, hogy
így könnyebben lehessen írni rá.
Ahogy láttuk, óriási munka
volt elkészíteni a pergament.
De ennek köszönhetően nagyon
sok bibliai kézirat maradt fenn,
mint például ez a két eredeti példány.
Egy másik híres kézirat
az olaszországi Codex Amiatinus,
ami több mint 1300 éves.
Sőt, a latin nyelvű Bibliák közül
ez a legrégebbi teljes példány.
Néhány történész szerint több
mint 400 állat bőre kellett hozzá.
Ez a replika óriási,
de az eredeti még ettől is nagyobb.
Nem kevesebb, mint
34 kilogrammot nyom.
Mennyi munkáról tanúskodik
ez az egyetlen könyv!
Persze ezek az anyagok nem időtállóak.
De Jehova gondoskodott róla,
hogy fennmaradjon a Szava.
Ezért évszázadokon keresztül
újra és újra gondosan lemásolták.
Így napjainkra
több ezer töredék áll rendelkezésünkre
a Biblia különböző részeiből.
Ha legközelebb rákoppintasz egy versre,
gondolj bele, mennyi
munkával járt lejegyezni!
Lenyűgöző, hogy annak ellenére,
hogy milyen sérülékeny anyagokra írták,
Isten Szavát ma is
mindannyian olvashatjuk.

Mire írták le Isten Szavát?