JW subtitle extractor

– Kolumbiából származom.
Öt lánytestvérem van.
A szüleim tanítottak az igazságra
már egészen kicsi koromtól.
Nagyon elfoglaltak voltunk
Jehova szolgálatában.
Apa élte az igazságot.
Nemcsak ismerte azt,
hanem aszerint is élt.
És minket is erre ösztönzött.
Mindig figyelt rá, hogy
mielőtt elindulunk az iskolába,
olvassuk el a napiszöveget.
Ez a szokás annyira fontos volt,
hogy emiatt volt, hogy
elkéstünk a suliból.
– Mindig ott voltunk
az összejöveteleken.
Mivel ilyen sokan voltunk,
csak két sorban fértünk el.
– Apa nagyon törődött
a testvérekkel.
Mindig számíthattak rá.
És anyával együtt nagyon
vendégszeretőek voltak.
– Édesapám rendszeresen meghívta
a tanulmányozóit és
a testvéreket az otthonunkba.
Az volt a szokása, hogy
bezárta a konyhaajtót,
betett valami jó zenét,
és főzött egy finom ételt.
– Mindig azon volt, hogy
jól érezzük magunkat.
Sokat viccelt és bohóckodott,
főleg, amikor együtt volt a család.
– Tudta, hogy melyikünk mire vágyik,
és aszerint gondoskodott rólunk.
– Hétvégente az összejövetel
és a szolgálat után
gyakran elmentünk együtt sétálni.
– Nagyon hálás vagyok,
hogy ilyen apukám volt.
– Azon a napon, emlékszem,
mindannyian otthon voltunk.
– Apa éppen be akart
állni a garázsba,
anya pedig elkísérte,
amikor megjelent néhány
férfi, akik emberrablók voltak,
és gépfegyverrel a kezükben
ráparancsoltak apára,
hogy szálljon ki a kocsiból.
– Rémisztő zajt hallottunk.
– Nagyon megijedtünk,
és kirohantunk a házból.
Még mindig előttem van,
hogy apa a földön fekszik.
Azok a férfiak,
akik megtámadták, lelőtték őt.
– Ott hagyták őt a földön.
Odamentem, és a karjaimba vettem.
– Kórházba szállították,
majd néhány óra
múlva meghalt.
Az utolsó szavai ezek voltak:
„Jehova, vigyázz a lányokra!
Gondoskodj róluk
és a drága feleségemről.”
– Anya nagyon erős volt,
és belénk is rengeteg erőt öntött.
– Továbbra is ragaszkodott
a jó szokásainkhoz.
– Az apa halálát követő napon
a húgomnak, Raquelnek
programja volt az összejövetelen.
És bár csupán egy nap telt el,
nem mondta le, megtartotta.
A következő héten volt
a kongresszusunk,
azt sem hagytuk ki.
– Apa nagyszerű példát mutatott,
amit követni akartunk.
– Egyáltalán nem volt
könnyű az életünk.
De minden döntésünkben
Jehovát tettük az első helyre.
És arra gondoltunk, hogy apa
is mindig hűséges volt hozzá.
Igyekeztem mindent úgy
csinálni, ahogy korábban,
amikor még apa élt, és
segíteni a testvéreimnek,
hogy kitartsanak
Jehova szolgálatában.
– Először azt kértem
Jehovától imában,
hogy adjon nekem olyan békét,
„amely felette áll
minden gondolkodásnak”.
Most pedig ezt kérem:
„Segíts megőriznem
azt a békét, amit adtál.
Ne engedd, hogy
bármi is elvegye tőlem.”
Ilyenkor érzem, hogy megerősít.
– Nagyon szeretem a testvéreimet.
Olyanok voltak, mintha
a pótanyukáim lettek volna.
Hárman közülük még
mindig Kolumbiában élnek.
Úgyhogy gyakran beszélgetünk
telefonon vagy Zoomon.
Így azt is láthatják,
hogy anya hogy van.
Voltak nem Tanú rokonaink,
akik szerették volna, hogy
néhányan velük éljünk.
De nem akartunk
elszakadni egymástól,
mert az biztos, hogy ezt
apa se szerette volna.
Ő azt akarta, hogy
együtt szolgáljuk Jehovát,
most is, és az új világban is.
Mindaz, amit Jehováért
tett és ahogy élt,
nem merül feledésbe csupán
azért, mert már nincs velünk.
Nem hagyjuk, hogy
kárba vesszen.
– Apa nagyon sok egyszerű
dolgot tanított nekem
a teremtésműről és Jehováról.
Így megszerettem a Teremtőmet.
Akkor még nem is sejtettem,
hogy milyen sokat fog
ez később jelenteni.
Aztán erre gondoltam:
„Igaz, ő már nincs velem,
de nem maradtam
teljesen apa nélkül.
Itt van nekem Jehova.”
Ez segített, hogy
ki tudjak tartani.
– Apa azt kérte Jehovától,
hogy vigyázzon ránk,
a lányaira és a feleségére.
Alig várom, hogy az új
világban elmondhassam neki,
hogy „Nézd, mind itt vagyunk!”
– „Nézd apa, sikerült!”

Az erős hit segített az Otalora testvéreknek átvészelni a tragédiát