JW subtitle extractor

A mai bibliai részlet
a 2Korintusz 1:3, 4:
„Legyen magasztalva Jézus Krisztusnak,
a mi Urunknak Istene és Atyja,
a gyengéd és irgalmas Atya, az az Isten,
aki minden helyzetben vigaszt nyújt!
Ő megvigasztal minket,
bármilyen próbát éljünk is át,
hogy azzal a vigasztalással,
amellyel Isten vigasztal minket,
mi is meg tudjuk vigasztalni azokat,
akik valamilyen próbát élnek át.”
Születésünktől fogva szükségünk van
rá, hogy megnyugtassanak minket.
Nem emlékszünk már arra,
mikor sírtunk először,
mert éhesek voltunk, vagy
azért, hogy felvegyenek.
De arra már emlékszünk, hogy mikor
volt utoljára szükségünk vigaszra.
És közülünk sokan most is küzdenek
a lehangoltság érzésével.
És ez teljesen érthető.
A 90. zsoltár 10-es verse
költői szavakkal leírja,
hogy milyen a tökéletlen ember helyzete:
„Az életünk 70 év, vagy 80,
ha valaki nagyon erős.
De ezek tele vannak bajjal
és szomorúsággal.
Gyorsan elillannak,
és mi tovaszállunk.”
Sok olyan helyzetet átélhetünk,
ami szomorúságot, csalódottságot
vagy fájdalmat okoz.
Vannak olyan problémák,
amik minden embert érintenek,
senkit nem kerülnek el,
például megbetegszünk, megöregszünk
vagy meghal valaki, akit szeretünk.
Vannak olyanok, amik nem
minden embert érintenek.
Ilyenek például a balesetek,
gazdasági nehézségek,
tönkrement házasságok,
természeti katasztrófák,
bántalmazás és egyéb bűncselekmények,
polgári zavargások és háborúk.
Amiatt is érhetnek minket nehézségek,
mert Jehovát szolgáljuk.
Ilyen lehet, ha nem Tanú a házastársunk,
üldöznek vagy bebörtönöznek minket,
gúnyolnak az iskolában
vagy a munkahelyen.
Megtörténhet az is, hogy egy rokonunk
vagy egy jóbarátunk elhagyja Jehovát.
És azok is vigaszra szorulnak,
akik megbánják a bűnüket,
és visszatérnek a gyülekezetbe.
Mindegy, hogy a problémánk
szokványos vagy egyedi,
vagy azért éljük át,
mert Jehovát szolgáljuk,
a világ bármelyik részén éljünk is,
szükségünk van vigaszra.
A Péter első levele 5. rész
9-es verse azt mondja,
hogy „testvéreitek egész közössége
hasonló szenvedésekkel
néz szembe szerte a világon”.
De nézzük csak a 6-os és 7-es verset.
Látni fogjuk, hogy ki az,
aki vigasztal minket:
„Alázzátok meg azért magatokat
Isten hatalmas keze alatt,
hogy felmagasztaljon benneteket
a megfelelő időben,
miközben minden aggodalmatokat
őrá vetitek, mert ő törődik veletek.”
Mindig is Jehova volt az, aki
a legjobban tudott vigasztalni.
Mózes meg volt róla győződve,
hogy Jehova mellette lesz,
bármivel is kelljen szembenéznie.
Ebben biztos volt.
Az 5Mózes 33:27-ben ezt írta:
„Isten ősidőktől fogva rejtekhely,
örökkévaló karjai alattad vannak.”
Ha padlóra kerülünk,
és nem tudunk felállni,
Jehova lehajol értünk, kinyújtja
a karját, és felemel minket.
Így talpra tudunk állni.
A Zsoltárok gyakran írnak arról,
hogy Jehova mennyire szeret minket,
és hogy megvigasztal bennünket.
Például a 94. zsoltár írója
a 19-es versben elmondja,
milyen hálás Jehovának:
„Amikor eluralkodtak
rajtam aggodalmaim,
te megvigasztaltál
és megnyugtattál engem.”
A Róma 15:4 pedig ezt írja:
„Mert mindazt, amit régebben
megírtak, az oktatásunkra írták meg,
hogy kitartásunk által és az Írásokból
származó vigasztalás által
reménységünk legyen.”
Bármilyen nehézséggel
is kerüljünk szembe,
a Szentírásban találhatunk
vigasztaló gondolatokat.
A Bibliai alapelvek a keresztényi
életünkhöz című kiadvány
a „Vigasz” címszó alatt sok olyan dolgot
megemlít, ami lehangolttá tehet.
Az itt található versekből kiderül,
hogy Jehova szeret minket.
Olyan személyekről is ír, akik
hasonlókat éltek át, mint mi.
És azt is megemlíti, hogy
hogyan segített nekik Jehova.
Ha úgy érezzük, hogy
vigaszra van szükségünk,
az a legjobb, ha kérjük
Jehova segítségét.
Dávid király a 145. zsoltárban leírja,
hogy Jehova milyen készségesen
válaszol a szolgái imáira.
Olvassuk el a 18-as és 19-es verset.
Itt ez áll: „Jehova közel van
mindenkihez, aki szólítja őt,
mindenkihez, aki
őszinte szívvel szólítja.
Teljesíti azoknak a kívánságát,
akik mélységesen tisztelik őt.
Meghallja segélykiáltásukat,
és megmenti őket.”
Egy gondoskodó szülőt tettekre indít,
ha azt látja a gyermekén, hogy szenved.
Ugyanígy Jehova is azonnal
a segítségünkre siet,
amikor könyörgünk hozzá.
Sámuel első könyvének
első két fejezete
beszél egy izraelita
asszonyról, Annáról,
aki annyira el volt keseredve amiatt,
hogy nem volt gyermeke,
hogy még enni sem tudott.
Amikor elment a hajlékhoz, „imádkozni
kezdett… és keserves sírásra fakadt”.
Jehova meghallgatta, és válaszolt ennek
az alázatos asszonynak az imájára.
Anna ezután „elment… a maga útján.”
„Evett, és nem volt többé
gondterhelt az arca.”
Jehova ugyanígy minket
is meg tud vigasztalni,
ha kiöntjük neki a szívünket imában.
A Bibliában sok helyen
olvashatunk a vigaszról.
Például a korintusziaknak írt második
levél 1. rész 3-as és 4-es versében is.
Kérlek titeket, hogy
nyissátok ki itt a Bibliát.
Miközben újra elolvassuk,
gondoljuk végig, hogyan segíthetnek
ezek a versek abban,
hogy másokat is tudjunk vigasztalni,
miközben mi magunk is különböző
nehézségeket élünk át.
A 2Korintusz 1:3, 4 ezt írja:
„Legyen magasztalva Jézus Krisztusnak,
a mi Urunknak Istene és Atyja,
a gyengéd és irgalmas Atya, az az Isten,
aki minden helyzetben vigaszt nyújt!
Ő megvigasztal minket,
bármilyen próbát éljünk is át,
hogy azzal a vigasztalással,
amellyel Isten vigasztal minket,
mi is meg tudjuk vigasztalni azokat,
akik valamilyen próbát élnek át.”
Az, hogy valaki „gyengéd és irgalmas”,
az eredeti nyelven azt jelenti,
hogy ’fájdalmat él át
a másik szenvedése láttán’.
Jehova pontosan ezt érzi,
amikor azt látja, hogy a szolgái
nehézségeken mennek keresztül.
Pál azzal folytatja, hogy Jehova
„minden helyzetben vigaszt nyújt”.
Vagyis mindig ő áll amögött,
ha vigasztalnak minket.
A 4-es vers szerint Jehova indítja
a testvéreket és a testvérnőket arra,
hogy megvigasztaljanak
bennünket a nehézségek idején.
Itt azt olvashatjuk, hogy
Jehova „megvigasztal minket,
bármilyen próbát éljünk is át,
hogy azzal a vigasztalással,
amellyel Isten vigasztal minket,
mi is meg tudjuk vigasztalni azokat,
akik valamilyen próbát élnek át”.
Megfigyeltétek, hogy hogyan segít
az, hogy megvigasztalnak minket,
abban, hogy mi is meg
tudjunk másokat vigasztalni?
Jehova támogat bennünket,
és a szent szellemével
képessé tesz arra,
hogy megvigasztaljunk másokat,
pont úgy, ahogy ő vigasztalt minket.
Vagyis nem lehet két csoportra
osztani a keresztényeket,
hogy vannak, akik vigaszra szorulnak,
mások pedig bátorítják őket.
Nem, mindannyiunk felelőssége,
hogy segítsük egymást
még akkor is, ha éppen nekünk
lenne szükségünk vigaszra.
Hogyan tudjuk ezt megtenni?
Vizsgáljuk meg Pál példáját.
Amikor először volt börtönben Rómában,
elmondta, mennyire hálás
azokért a testvérekért,
akik vigaszt nyújtottak neki
ebben a nehéz időszakban.
A Kolosszé 4. részében
némelyiküket név szerint is megemlíti:
Arisztárkuszt,
Tikikuszt
és Márkot.
Ezekről a személyekről még szó
lesz az adás későbbi részében.
Pál nagyon hálás volt azoknak
a testvéreknek, akik meglátogatták,
megvigasztalták, és gyakorlati
segítséget nyújtottak neki.
De nemcsak kapni szeretett
volna, hanem adni is.
A börtönben töltött idejét
arra használta fel,
hogy bátorítsa azokat,
akik meglátogatták,
és hogy buzdító leveleket
írjon a gyülekezeteknek.
Egy Dél-Afrikában élő testvérnő,
Clodean utánozta Pál példáját,
miután egy súlyos műtéten ment át.
A Covid19-járvány miatt
nem fogadhatott látogatókat.
De ő eltökélt volt, hogy
nem fogja sajnálni magát,
inkább imádkozott Jehovához erőért,
hogy tudjon másokat vigasztalni.
Aztán felvette a kapcsolatot
egy korábbi tanulmányozóval,
aki újra elkezdett tanulni, és még
az összejövetelekre is becsatlakozott.
Később Clodean elkezdett tanulmányozni
ennek a hölgynek a húgával is,
akinek négy ismerőse
szintén érdeklődést mutatott.
Bár Clodean súlyos betegséggel küzdött,
másoknak szeretett volna segíteni.
Ennek az lett az eredménye, hogy
sikerült 16 tanulmányozást elkezdenie.
Időnként azok, akik el vannak csüggedve,
vonakodnak elfogadni a segítséget.
Például, amikor Mózes elmondta,
hogy Isten kiszabadítja a népét
az egyiptomi rabszolgaságból,
az izraeliták először „nem hallgattak
rá, mert el voltak csüggedve”.
De később ez megváltozott.
Naomi, akinek a neve azt jelenti,
hogy ’szépségem, kedvességem’,
idegen földön lakott az Izraelben
levő éhínség miatt.
Nagyon szomorú volt a férje
és a két fia halála miatt.
Amikor visszatért Izraelbe,
a Betlehemben
levő asszonyok ezt kérdezgették:
„Csak nem Naomi ez?”
Mivel úgy érezte, hogy Jehova
a felelős a nehézségeiért,
keserűen így válaszolt:
„Ne hívjatok engem Naominak!
Nevezzetek inkább Marának,
mert a Mindenható igen
megkeserítette az életemet!”
De később Naomi
elfogadta a segítséget,
amiről Jehova a népén
keresztül gondoskodott.
Így a keserűségét öröm váltotta fel.
Amikor nehézségeket élsz át,
hajlamos lehetsz elszigetelni magad
másoktól, és egyedül akarsz lenni.
De állj ellen ennek!
Nagyon fontos, hogy erőfeszítést tegyél
azért, hogy együtt lehess másokkal.
Így lehetőséget adsz Jehovának,
hogy a testvérek együttérző szavai
és tettei által megnyugtasson téged.
Az, ahogyan Jehova megvigasztal
minket egy súlyos próbában,
megtanítja nekünk, hogyan
tudunk mi is így tenni másokkal.
A legelső lépés ahhoz, hogy
megvigasztaljunk másokat,
az az, hogy őszintén odafigyelünk
a környezetünkben élő emberekre.
Sokszor egyértelmű, hogy
kit kell megvigasztalni.
Például azt, aki gyászol,
balesetet szenvedett,
vagy aki elvesztette a munkáját.
Viszont néha talán nem
ennyire egyértelmű a helyzet.
Lehet, hogy csak annyit
vettünk észre valakin,
hogy lehangoltnak tűnik, vagy
megváltozott a viselkedése.
Persze nem akarunk tolakodni,
de kedvesen érdeklődhetünk felőle,
hogy megtudjuk, mivel küzd.
Lehet, időre van szüksége, hogy
megnyíljon, és elmondja az érzéseit,
szóval, legyünk türelmesek.
A második lépés az,
hogy imában kérjük Jehovát, hogy
mutassa meg, mit tehetünk másokért.
Előfordulhat, hogy nem tudjuk
megszüntetni a másik problémáját.
Például egy misszionárius, akinek
meghalt a felesége, ezt mondta:
„Én nem akarok túl lenni rajta, csak
szeretnék megtanulni együtt élni vele.”
De minden esetben fontos alkalmaznunk,
amit a Példabeszédek 3:27-ben
olvashatunk:
„Ne tartsd vissza a jót
azoktól, akik rászorulnak,
ha módodban áll segíteni rajtuk.”
De gyakran megesik, hogy azt sem
tudjuk, mit mondjunk vagy tegyünk.
Ilyenkor gondoljunk arra,
hogy mit jelent a Bibliában
az eredeti görög
„vigasztalás” kifejezés.
Szó szerint azt jelenti,
hogy ’maga mellé hív’.
Szóval a harmadik lépés:
éreztessük másokkal,
hogy számíthatnak ránk.
Legtöbbször nem az a lényeg,
hogy mennyit beszélünk.
Annak, aki szenved,
inkább arra van szüksége,
hogy érezze, hogy valaki törődik
vele, és hogy meghallgassák.
Szóval, legyünk jó hallgatók,
legyünk mellette.
És ha együtt olvasunk bibliaverseket,
akkor emeljük ki,
hogy ezek arról szólnak,
hogy Jehova hogyan
érez az ő fájdalma iránt.
Ne aggódjunk amiatt, hogy
mit tegyünk vagy mondjunk.
Ami fontos, hogy biztosítsuk
a másikat, hogy ott vagyunk neki,
és együttérzünk vele.
Az egyik testvérnő, aki
a főhivatalban szolgál,
a világjárvány idején
elveszítette a szüleit.
Egy hosszú nap után, amit
a haldokló anyukájával töltött,
arra ért haza, hogy egy
nagy kosár gyümölcs várta,
amit a munkatársai készítettek neki.
A testvérnő ezt mondta:
„Gyümölcsöt már sokszor ettem,
és bár a díszítés gyönyörű volt,
nem ezek jelentettek sokat,
hanem hogy kimutatták, hogy fontos
vagyok nekik, és gondolnak rám.
Az, hogy ennyire szeretnek,
nagyon sok erőt adott ebben
az igazán nehéz időszakban.”
2011 márciusában földrengés
és cunami pusztított Japánban.
A testvérek több országból
is odasiettek, hogy segítsenek.
Amikor két és fél évvel később
a feleségemmel odautaztunk,
és meglátogattunk néhány gyülekezetet,
láttuk, hogy a nepáli testvérek
milyen sok vigasztaló üzenetet
írtak egy gyülekezetnek.
Egy másiknak pedig
a Fülöp-szigeteki testvérektől
érkezett rengeteg bátorító gondolat.
Bár nem ugyanazt a nyelvet beszélik,
nagyon sokat jelentett nekik.
Igen, néhány rövid üzenet is
rengeteg erőt önthet belénk.
Amíg ott voltunk,
épp a Haiyan szupertájfun söpört
végig a Fülöp-szigeteken.
A japán testvéreink ezért úgy
gondolták, hogy most rajtuk a sor,
nekik kell megvigasztalni
a Fülöp-szigeteken élőket.
Minél közelebb kerülünk ennek
a gonosz világnak a végéhez,
annál nagyobb szükségünk van vigaszra.
Hálával tartozunk Jehovának,
„a gyengéd és irgalmas” Atyának,
„aki minden helyzetben vigaszt nyújt”.
Neki köszönhetjük,
hogy imádkozhatunk,
hogy buzdító gondolatok
vannak a Bibliában,
és hogy egy szerető világméretű
család vesz körül minket.
Miközben Jehova
megvigasztal minket ezek által,
mi is keressük a lehetőséget,
hogy megvigasztaljunk másokat.
Gondoljuk át, hogyan
tudnánk segíteni nekik,
és tegyük is meg, még akkor is,
ha a nehézségeink miatt nekünk
is vigaszra lenne szükségünk.

James Mantz: Hogyan vigasztalhatjuk egymást a nehéz időkben?