JW subtitle extractor

Üdvözlünk titeket
a decemberi adásban!
2025. szeptember
13-án ért véget
a Gileád 158. osztályának
öt hónapig tartó
intenzív képzése.
Különböző érzések kavaroghatnak
ilyenkor a végzősökben:
megkönnyebbülés,
hogy sikerült helytállni
ezen az iskolán,
öröm, hogy most együtt
lehetnek itt a szeretteikkel,
és lehet, hogy van bennük
némi aggodalom amiatt,
hogy vajon mi vár rájuk.
Figyeljük meg,
hogy milyen előadásokkal
bátorították a végzősöket a testvérek.
Biztos, hogy nagyon fogjátok élvezni
ennek a diplomaosztónak
a programját is.
Hatalmas örömömre szolgál,
hogy üdvözölhetlek
mindannyiótokat
ezen a mai szép napon
az Őrtorony Gileád Bibliaiskola
158. osztályának
diplomaosztó programján!
Most elsősorban ahhoz az 52
tanulóhoz szeretnék szólni,
akik frissen végeztek
a 158. osztályban.
Az előadásom címe:
„Legyetek a föld sója!”
Keressétek ki velem
a Máté 5:13-at,
és olvassuk el Jézus kijelentését.
Csak a vers első felét nézzük.
Ezt mondta:
„Ti vagytok a föld sója.”
Ezeket a szavakat Jézus
a lenyűgöző hegyi beszéd
részeként mondta el.
Ezt egy hatalmas
tömeg hallgatta,
és mindannyian a javukra
fordíthatták a szavait.
De ő elsősorban
a tanítványaihoz beszélt,
ráadásul közülük is
egy szűkebb csoporthoz,
a 12 apostolhoz,
akiket nem sokkal
előtte választott ki,
és nyilván ott ültek
közel hozzá.
Jézus kifejezetten őket
akarta felkészíteni rá,
hogy jó példák legyenek,
és vezetni tudjanak másokat.
Szóval, az a kijelentése,
hogy „ti vagytok a föld sója”,
találóan jellemezte őket,
különösen az apostolokat.
És látni fogjuk,
hogy ez veletek is így
van, kedves végzősök.
Érdekes, hogy Jézus itt
nem egy hasonlatot használt,
nem azt mondta, hogy
„olyanok vagytok, mint a só”,
hanem egy metaforát mondott:
„Ti vagytok a föld sója.”
Vagyis, ez egy azonosság,
nem hasonlóság.
És mit akart Jézus kifejezni
ezzel a metaforával?
Azt, hogy a tanítványai épp olyan
hatással lesznek az emberekre,
mint amilyen hatással
a só van bizonyos dolgokra.
De mire gondolt Jézus pontosan?
Most vizsgáljuk meg a só
felhasználásának három területét,
ami jól mutatja, hogy
találó metaforáról van szó.
Látni fogjátok, kedves tanulók,
hogy ebből a három szempontból
ti is pont olyanok
vagytok, mint a só.
Az első a Kolosszé 4:6.
Lapozzunk is ide,
a Kolosszé
4. fejezet 6-os vershez.
Ez így szól:
„Beszédetek mindig kellemes,
sóval ízesített legyen,
hogy tudjátok, kinek
hogyan kell válaszolnotok.”
Nos, miért van itt
megemlítve a só?
Mert ízesít.
Az ételek finomabbak,
ha megfelelő arányban
meg vannak sózva.
És ez a ti szavaitokra is igaz lesz.
A Bétel-családban és a gyülekezetben,
ahol szolgálni fogtok,
a testvérek biztosan még jobban
fogják élvezni a társaságotokat.
Mert a kellemes,
megnyerő beszédetek
és a kedves, finom szavaitok
jól fognak esni nekik.
Látni fogják, hogy alkalmazzátok
az iskolán tanultakat.
Szóval nem csípős paprikát
fogtok használni,
hiszen nem ez van
a versben, ugye?
A beszédetek ne legyen
mondjuk, tabasco paprikás,
habanerós vagy jalapeñós.
Ne csípős legyen, hanem ízletes.
Ilyen kellemes szavakat fogtok
használni, amikor előadást tartotok.
Vagy amikor hozzászóltok
az összejövetelen.
Vagy amikor beszélgettek másokkal.
Kedvesek lesztek
a Bétel-család tagjaival
és a gyülekezetetek
tagjaival is, ahol szolgáltok.
De most nézzük
a második fő pontunkat.
Az Ezékiel 16:4 is ír
a só felhasználásáról.
Most nem olvassuk el,
de ebből kiderül, hogy
az ókorban szokás volt
az újszülött babák testét
sóval bedörzsölni.
Amikor megszületett egy baba,
bedörzsölték sóval.
Ez volt a szokás.
Ennek az lehetett az egyik oka,
hogy a só fertőtlenít.
Kiváló baktériumölő.
És igazából ma is gyakori,
hogyha valaki beteg,
sós vízzel gargarizál,
hogy ezzel fertőtlenítse a torkát.
Sokan pedig
a zöldségeket tisztítják vele.
Átmossák őket sós vízben,
hogy eltávolítsák a kórokozókat,
mivel köztudott, hogy
a só hatékonyan fertőtlenít,
antiszeptikus hatású.
De ti talán még nem
gondoltatok magatokra úgy,
hogy fertőtlenítők
vagy baktériumölők lennétek.
Pedig jelképesen azok vagytok!
Bizony!
Például előfordulhat, hogy a Bételben
vagy a gyülekezetetekben
valaki egy rosszindulatú
pletykát kezd el terjeszteni,
ami olyan, mint egy baktérium.
Ezért fertőtleníteni kell.
Ti majd témát váltotok, vagy
megvéditek a testvéreteket,
de mindenképp végeztek a kórokozóval.
Tegyük fel, hogy valaki kifakad
neked egy vénnel kapcsolatban:
„Nem igaz, hogy
állandóan kifut az időből.”
Ekkor te kedvesen
így reagálsz majd:
„Hát igen, előfordulhat,
de annyira ez nekem nem tűnik fel.
Viszont nagyon szeretem, hogy ez
a vén annyira figyelmes a testvérekkel.
Igazi pásztor.”
És meg is állítottad a pletykát.
Hatékony fertőtlenítő voltál.
És az lehetsz a szántóföldön is,
az csak úgy hemzseg
a baktériumoktól.
Ott a háromság, a pokoltűz,
vagy a lélek halhatatlansága
és más hamis tanítások.
Most pedig nézzünk
egy további okot,
amiért Jézus a sóról beszélhetett,
a harmadik felhasználási területet.
Keressük ki a 3Mózes 2:13-at.
Itt azt olvashatjuk,
hogy „sózz meg
minden gabonaáldozatot,
amelyet bemutatsz.
Ne hagyd ki az Isteneddel kötött
szövetség sóját a gabonaáldozatodból.
Minden áldozatodat
sóval mutasd be.”
Szóval, ez állt a törvényben.
Jehova megkövetelte a népétől,
hogy az oltáron bemutatott
áldozatokat sózzák is meg.
Azért, hogy ennek a parancsnak
eleget lehessen tenni,
a történészek szerint
egy óriási halom sót tároltak
közvetlenül az oltárhoz
vezető feljáró mellett.
Ezenkívül a templom területén volt
egy raktárhelyiség, a sókamra,
ahol még több sót tároltak,
hogy biztos legyen elég
az áldozatok bemutatásához.
De felmerül a kérdés:
Miért adta Jehova
ezt a parancsot?
Az Őrtorony egyik száma
a következő választ adta:
„Ezt nem azért kellett tenni,
hogy az áldozat
ízletesebb legyen,
hanem valószínűleg azért,
mert a só jelképezte azt,
hogy az áldozat nem
romlott vagy tisztátalan.”
És ez logikus.
Ugyanis a sónak ez
a harmadik felhasználási módja:
meggátolja, hogy egy
étel romlásnak induljon.
Igen, kiváló tartósítószer.
Például, ha lekezelünk sóval
mondjuk, valamilyen húst,
akkor nagyon sokáig el fog állni,
még akkor is, ha
nem rakjuk hűtőbe.
Sokáig fogyasztható marad,
nem fog megromolni.
És ti, kedves tanulók,
ott, ahol szolgáltok majd,
jelképesen ilyen tartósító
hatással lehettek másokra.
Lássuk, mégis hogyan.
Vegyünk például egy dohányost,
neki súlyosan károsodott
a tüdeje és a szíve.
Vagy egy drogfüggőnek
károsodott az agya,
vagy egy iszákosnak a mája,
vagy aki erkölcstelenül él,
mindenféle veszélyes
fertőzésnek teszi ki magát.
De ha elkezditek tanítani,
Jehova segít neki,
hogy felhagyjon
ezekkel a szokásokkal.
Így a romlási folyamatot megállítjátok.
És ha belegondoltok,
sok esetben ennél még
jóval többről van szó,
mivel abban is segítetek
a tanulmányozónak,
hogy megújuljon az elméje
és az egészsége.
A tanulmányozás hatására
Jehova barátjává válik,
és így igazából
abban segítetek neki,
hogy az élete örökké tarthasson.
Így lehettek jelképesen
tartósítók a területen.
És ugyanígy a Bétel-családban,
ha valaki hibás lépést tenne,
ami katasztrófához vezethetne,
akkor ti, érett keresztényként
megpróbáljátok majd
„szelíden inteni őt”,
és ezzel segíthettek
megőrizni az életét.
És ez csak néhány példa
volt a jelképes tartósításra.
Tehát ahogy szó volt róla,
a sónak többféle
felhasználási területe is van.
Láttuk, hogy használják ízesítésre,
fertőtlenítésre és tartósításra.
Szóval, ez egy sokatmondó szókép.
És Jézus ezt igazából
dicséretnek szánta.
Mi is ugyanígy vagyunk ezzel.
Őszintén szeretnénk
megdicsérni titeket.
„Ti vagytok a föld sója.”
De érdekes, hogy Jézus ekkor nem
csak megdicsérte a tanítványait.
Figyelmeztette is őket.
Nézzük is meg, hogy mire.
Keressük ki újra ezt a részt Máté
evangéliumának az 5. fejezetéből.
Nézzük a 13-as verset.
És most olvassuk el az egészet.
Így szól:
„Ti vagytok a föld sója.
De ha a só elveszti az ízét,
hogyan adják azt vissza?
Semmire sem jó többé,
csak arra, hogy kidobják
és megtapossák.”
Hát igen, a só beszennyeződhet,
és elveszítheti a sósságát.
Mondjuk, összekeveredhet
más anyagokkal és felhígulhat,
ami odavezet, hogy már
egyáltalán nem lesz hatékony.
Ez velünk is megtörténhet.
Ezért őrizzük meg
a jelképes sósságunkat,
hogy így be tudjuk
tölteni a célunkat!
Mi segíthet ebben?
Az mindenképpen, ha alkalmazzátok
azokat a nagyszerű dolgokat,
amiket az elmúlt
öt hónapban tanultatok.
Így biztos megőrzitek a sósságotokat.
Most pedig következzen egy olyan rész,
amit az elmúlt években nagyon,
de nagyon megszerettünk.
Ez nem más,
mint A mi történetünk.
Most kérlek, figyeljetek
Joel Kelly testvérre,
aki a Gileád-iskola
egyik nagyszerű oktatója
és a műsor házigazdája.
Jöjjön A mi történetünk.
Üdvözlünk titeket
A mi történetünk
legújabb részében.
Az Ézsaiás 64:8-ban
Jehova saját magát
egy fazekashoz,
bennünket pedig
az agyaghoz hasonlít.
Annak ellenére, hogy
tökéletlenek vagyunk,
Jehova formálni tud minket.
És ha mi őszintén vágyunk erre,
akkor ő alkalmassá tud tenni minket
bármilyen feladatra
az akaratával összhangban.
A mai műsorban megismerhetünk
öt tanulót a Gileád 158. osztályából.
Miközben elmesélik, hogyan
formálta őket Jehova,
azt is figyeljük meg,
hogy ez mennyi mindent
feltár Teremtőnk egyéniségéről.
Először is köszöntsük Mark és
Melissa Gratrixet a brit Bételből.
– Nagyon köszönjük,
hogy eljöttetek a stúdióba.
– Mi köszönjük.
– Nagy-Britanniából érkeztetek,
akkor mindketten onnan származtok?
– Én igen, Manchester közeléből.
– Én viszont detroiti
vagyok, az USA-ból.
– Hogyha elválasztott
titeket az Atlanti-óceán,
hogy találkoztatok?
– ’98-ban részt vettem Detroit közelében
egy nemzetközi kongresszuson,
ekkor találkoztam Melissával.
De körülbelül hét év telt el,
mire összeházasodtunk.
– És fiatalon hogy
éltétek meg az igazságot?
Lelkesek voltatok?
– Hát, nagyszerű neveltetést
kaptam a szüleimtől,
de nem volt túl szoros
kapcsolatom Jehovával.
Már kislányként is divattervező
szerettem volna lenni.
Úgyhogy ez volt az életcélom.
Négy évet tanultam divattervezést,
ebből szereztem diplomát,
és később ezen a területen
helyezkedtem el.
Ezek a döntések
nem igazán tudták jó irányba
formálni az egyéniségemet.
Nagyon anyagias voltam.
Nem választottam meg
jól a barátaimat,
és azt sem, hogy
hogyan kapcsolódjak ki.
Jehova szolgálatában
pedig nem voltak céljaim.
– És te, Mark?
– Őszintén szólva én se vettem
túl komolyan az igazságot.
Anya tanított Jehováról,
és 13 évesen megkeresztelkedtem.
De nem sokkal később
elkezdtem kettős életet élni.
Ahogy teltek az évek, egyre
mélyebbre süllyedtem.
Voltak előttem jó példák
a családban és a barátaim között,
akik mind a mai napig hűségesek,
de igazából csak Jehova látta azt,
hogy kikkel és mivel töltöm az időmet.
És hogy valójában egészen más
vagyok, mint akinek mutatom magam.
– Köszönjük, hogy ilyen
őszintén beszéltetek erről,
pedig biztos nem könnyű.
És mi jelentette a fordulópontot?
– Bár édesapám nem volt Tanú,
nagyszerű példát mutatott abban,
hogy mit jelent jó férjnek
és jó apának lenni.
Amikor elkezdtem
udvarolni Melissának,
elhatároztam, hogy
én is ilyen jó férj leszek.
Úgyhogy rögtön
az ismerkedésünk elején
elkezdtük együtt
tanulmányozni a Bibliát,
a nagy távolság miatt telefonon.
És tudod, ez végre olyasmi volt,
amit őszinte indítékból tettem.
Azt éreztem,
hogy most kezdek tényleg
egyre közelebb kerülni Jehovához.
Felismertem, hogy mennyi fájdalmat
okoztam neki a viselkedésemmel.
– Ezzel én is így voltam.
Mire összeházasodtunk,
elkezdtem úttörőzni,
de lelkiismeret-furdalásom
volt a korábbi döntéseim miatt.
Ezért arra jutottunk, hogy
mindketten a vénekhez fordulunk.
Ők pedig segítettek helyrehoznunk
a kapcsolatunkat Jehovával.
– Hát igen, az elmélyült tanulmányozás
tényleg nagy hatással lehet
az ember lelkiismeretére.
És mi történt ezután?
– Jehova szolgálata végre
örömmel töltött el minket.
Szerettünk volna hasznosak lenni,
ezért jelentkeztünk a Gileádra,
akkor még ezt úttörőként is megtehettük,
a htk-hoz, a Bételbe.
És bár tele voltunk várakozással,
valahogy sehol sem kellettünk.
– Van ilyen.
– Aztán néhány barátunk
beültette a bogarat a fülünkbe,
hogy szolgáljunk Nicaraguában
szükségterületen.
Úgyhogy így tettünk.
– És milyen volt ott szolgálni?
– Hát, van nálam egy fotó.
Ezen minket látsz,
miközben prédikálunk.
Fantasztikus volt!
Az emberek nagyon
barátságosak voltak,
és sok volt a bibliatanulmányozás.
Nagyon szerettük.
Ez egy emlékezetes év volt.
– Általában biciklivel közlekedtünk.
– Igen, látom.
– De ha mégis gyalogoltunk,
akkor a testvérek biztos, hogy
behívtak bennünket egy pár falatra.
Rengeteget tanultunk tőlük.
Bár nem volt sok mindenük,
mégis annyira vendégszeretőek voltak!
– Nagyon tetszik ez a fotó.
Az arcotok csak úgy
sugárzik a boldogságtól.
Szükségterületen
szolgálni óriási öröm,
ez jól látszik a képen.
Nagyon köszönjük.
Aztán Nicaragua után
végül a nagy-britanniai
Bételben kötöttetek ki.
De ott mi a munkátok?
Melyik osztályon vagytok?
– A jogi osztályon dolgozom,
és segítem a különleges teljes
idejű szolgákat a vízumügyekben.
Nagyon élvezem ezt a munkát.
A vízum beszerzése
hosszú ideig is eltarthat,
de Jehova minden akadályt
elgördít az utunkból.
– Ez nagyon jó.
És te, Mark?
– Én a tájékoztatási
osztályon vagyok.
Itt főleg az a feladatunk,
hogy pontos felvilágosítást
adjunk a Tanúkról
a sajtó képviselőinek,
a kormánynak és a tudósoknak.
– Ez ijesztő feladatnak tűnik.
– Én is így éreztem.
Nagyon megijedtem, amikor
rám bízták ezt a feladatot.
Jól emlékszem,
hogy volt egy éjjel, amikor
nem tudtam aludni emiatt.
Úgyhogy kimentem a nappaliba,
és elolvastam Mózes második
könyvéből a 3. és 4. fejezetet.
Rájöttem, hogy tulajdonképpen Mózest
is a tájékoztatási osztályra küldték,
hiszen egy magas rangú
kormánytisztviselőhöz kellett mennie.
De valahányszor kifejezte, hogy
alkalmatlannak érzi magát a feladatra,
Jehova biztosította afelől,
hogy azzá válik számára,
amivé szükséges.
Ezt mi is sokszor tapasztaltuk
a nagyszerű munkatársaimmal együtt.
Valahányszor úgy éreztük, hogy
egy helyzet meghaladja a képességeinket,
Jehova segített megbirkózni vele.
Ez nagyon megerősített.
– Minket is, ahogy látjuk,
hogyan használ fel titeket Jehova.
És azt hiszem,
fiatalon nem is gondoltátok volna,
hogy ilyen szép utat
járhattok be vele.
Ki tudnátok emelni valamit, hogy
mit tanultatok ebből Jehováról?
– Igen.
Tapasztaltam, hogy Jehova
nagyon türelmes volt velem,
hiszen tudta, hogy szeretem,
ha izgalmas az életem,
szeretek tanulni,
és engedte, hogy a saját
fejem után menjek.
És bár valamennyire
boldognak éreztem magam,
amikor hagytam, hogy
Jehova vezessen,
akkor jobb emberré váltam,
közelebb kerültem hozzá,
és az életem is izgalmas maradt.
Jehova olyan dolgokat tanított,
és olyan feladatokat adott,
amikre sosem lett
volna lehetőségem,
ha a saját fejem után megyek.
Nagyon hálás vagyok, hogy
nem hagyott magamra,
hanem engedte, hogy
megízleljem és lássam,
hogy amit ő kínál,
tényleg az a legjobb életút.
– Mark, te mit mondanál?
– Most már végre tudom,
hogy Jehova milyen irgalmas.
Rájöttem, hogy milyen sokáig
akadályozott a fejlődésben az,
hogy féltem segítséget
kérni a vénektől.
Nem fogtam fel, hogy hogyan
érez Jehova azok iránt,
mint amilyen én is voltam.
De sokat segített egy bibliavers,
amit meg is osztanék, ha lehet.
Egy jó barátom mutatta.
Az Ézsaiás 28. fejezet
24-től 29-ig tartó versek,
de csak a 24-est olvasom:
„Talán minden idejét
szántással tölti az ember,
és soha nem vet magot?”
Szóval, egy földműves
idejét nem az tölti ki, hogy
állandóan csak szánt,
hanem előretekint
a végeredményre,
hogy milyen öröm lesz
betakarítani a termést.
Ez jól mutatja, hogyan
gondolkodik rólunk Jehova.
Ő sem állandóan fegyelmezni
és büntetni akar bennünket,
hanem azt szeretné,
hogy tiszta lelkiismerettel
és örömmel tudjuk szolgálni őt.
És Melissával olyan
hálásak vagyunk azért,
hogy pont így érezhetünk
az imádata iránt.
– A példátok tényleg
jól igazolja ezt a verset.
– És kapcsolódva ahhoz,
amit Mark mondott,
eszembe jut egy vers, amiről
beszéltünk az egyik órán.
Ez a Héberek 9:14.
Arról ír,
hogy akkor tudunk „szent
szolgálatot” végezni Jehovának,
hogyha megtisztítottuk
a lelkiismeretünket.
Ránk is ez volt igaz.
– Tényleg nem szabad engednünk,
hogy a múltbeli hibáink
visszatartsanak minket.
Inkább Jehova szolgálatára
kell összpontosítanunk,
ahogyan azt ti is teszitek.
Jehova nagyszerűen
felhasznál benneteket.
Jó volt megismerni titeket.
– Köszönjük!
– A következő vendégem
a kelet-afrikai fiókhivatalból érkezett.
Köszöntsük Wanjiku Waichigót.
Tudjuk, hogy Kenyában szolgálsz,
és ha jók az információim,
a testvérek Shekónak szólítanak.
Jól mondom?
– Igen, Sheko. Így szólíts!
– Oké, Sheko.
Kicsit mesélj magadról.
– Anya kiskoromban
kezdett tanulmányozni,
így az igazságban nőttem fel.
De apa nem Tanú,
és azt akarta, hogy
a gyerekei továbbtanuljanak.
Én mindig is ügyvéd
szerettem volna lenni.
– Ügyvéd?
– Igen.
– Nahát!
– Igazságot akartam szolgáltatni
a hátrányos helyzetűeknek.
Nem volt kérdés,
hogy ügyvéd leszek.
– A jogi egyetem sok időt felemészt,
és nagyon igénybe veszi az embert.
Hatással volt ez
a kapcsolatodra Jehovával?
– Igen.
Sokat kellett tanulnom, mert minden
vizsgán jó jegyet szerettem volna kapni.
Építeni akartam a karrierem.
Ezért a barátságom
Jehovával háttérbe szorult.
– És mi volt végül a fordulópont?
– Miután lediplomáztam,
találtam egy lakást épp,
a királyságterem mellett.
Emlékszem, egyszer
egy hosszú nap után
mentem haza fáradtan a munkából,
és észrevettem, hogy egy csomó
testvér épp az összejövetelre megy.
Láttam, milyen izgatottak.
És akkor ott rádöbbentem:
„Hát igen, nekem is
ott kéne lennem,
hiszen így nevelkedtem.”
A következő alkalommal
már ott is voltam.
– Ez esetben nem volt baj,
hogy követted a sokaságot,
mert épp a királyságterembe mentek.
És amikor már ott voltál,
milyen érzés volt újra
együtt lenni a testvérekkel?
– Ebben a gyülekezetben
nagyon kedvesek a testvérek.
Éreztem, hogy szeretnek.
Egyből befogadtak.
Olyan volt, mintha végre
hazaértem volna.
Segítettek visszatalálni Jehovához.
– Ez nagyszerű.
És hogy kezdted el
a teljes idejű szolgálatot?
Mi volt, ami erre ösztönzött téged?
– Elhatároztam, hogy egy éven
belül elolvasom az egész Bibliát,
és készítettem hozzá egy tervet.
Akkoriban korán
keltem a munka miatt,
és reggelente elolvastam
a kijelölt szakaszt.
Majd az aznapi részhez
kutattam a Watchtower Libraryben.
Ezt tettem egy éven keresztül,
és utána kezdtem elölről az egészet.
– Jól áttanulmányoztad a Bibliát.
És volt még valami, ami
segített elkezdeni az úttörőzést?
– Rendszeresen jártam
úttörőkkel szolgálatba.
És volt egy barátnőm, akivel
különösen sokat mentünk.
Mindig azzal jött, hogy
nekem is el kellene kezdenem,
bele kéne vágnom.
Akkoriban teljes időben dolgoztam,
és elképzelhetetlennek
tűnt, hogy én is úttörőzzek.
– De ő nem adta fel.
– Állandóan nyaggatott.
Végül beadtam a derekam,
és csak elkezdtem úttörőzni.
Még az iskolán is részt vettem.
Nézd csak, itt egy kép.
– Az úttörőiskola tankönyve van nálatok.
Ki van melletted?
– Ő az a barátnőm,
akiről eddig meséltem.
Akkor vett részt másodjára az iskolán,
én pedig először.
Egy osztályban voltunk.
– Jó eredménye lett,
hogy nem adta fel.
– Igen.
Örülök, hogy ott lehettem
ezen az iskolán.
– Úgy tűnik, még mindig
jóban vagytok.
– Hát persze.
– Ezután dolgoztál
a Bételben részidőben,
majd később teljes időben is.
Melyik osztályon
szolgálsz jelenleg?
– A jogi osztályon.
– Ha belegondolok a helyzetedbe,
érdekes, hogy korábban
jogi területen dolgoztál,
ez volt a munkahelyed.
De most már ezt a munkát
Jehováért csinálod,
az ő szervezetének segítesz.
Össze tudnád hasonlítani a kettőt?
– Teljesen másak.
A világi munkahelyen
minden a pénzről szól,
és arról, hogy egyre
feljebb kerülj a ranglétrán.
De Jehova szervezetében azért dolgozom,
hogy segítsek a testvéreimnek.
Sokukkal nem is találkoztam még,
de amikor megismerjük egymást,
még jobban megszeretem őket.
Ez a munka elégedetté
és boldoggá tesz,
nincs ennél jobb.
– Hálásak vagyunk, hogy
meséltél az élményeidről, Sheko.
És nagyra értékeljük azokat
az áldozatokat, amiket hoztál.
Mark és Melissa, nagyon jó volt
hallani a ti történeteiteket is,
hogy Jehova hogyan formált titeket.
Nektek is nagyon köszönjük,
hogy meséltetek magatokról.
A következő vendégünk a Dominikai
Köztársaságból származik.
Hadd mutassam be
nektek Tito Abreut.
– Tito, jó, hogy itt vagy.
– Köszi.
– Mondd csak, te
az igazságban nőttél fel?
– Félig, mert anya Tanú,
apa viszont nem.
De támogat engem,
mert látta, hogy az igazság hogyan
változtatta meg az életünket.
És hát anya nagyon szereti
Jehovát és a szolgálatot.
Velünk is ő tanulmányozta a Bibliát.
A példája nagy hatással volt rám.
Segített, hogy kitűzzem
célul az úttörőzést.
És később, 2010-ben
meghívtak az szki-ra.
– A szolgálati kiképzőiskolára?
– Igen.
– És aztán hová küldtek onnan?
– A megbízatásomat
a sziget szívébe kaptam.
Fantasztikus volt.
Van is nálam egy kép,
amit szívesen megmutatok.
– De jó!
– Mellettem egy José nevű testvér áll.
És az esőerdő közepén vagyunk.
José most különleges úttörő,
de akkor még kereszteletlen hírnök volt.
Mögöttünk a távolban
egy kis ház látható.
Ilyen helyeken kutattunk
siket emberek után.
De abban a házban
a szülők haiti kreolul,
a gyerekek pedig
spanyolul beszéltek.
És volt egy kisgyerek,
aki viszont egyik nyelvet
sem beszélte,
csak jelelni tudott.
Szóval, hogy meg tudjuk
osztani velük a jó hírt,
három nyelven kellett beszélnünk.
– Akkor tudsz jelelni is?
– Igen, a nővérem siket,
ezért a családban mindenki
megtanult jelelni.
– Értem. És milyen volt,
amikor megérkeztél a területre?
Hogy kezdtél prédikálni?
Mentél házról házra,
és kerestél siketeket?
– A helyi testvérek
nagyon sokat segítettek,
hogy megtaláljuk
a siket embereket.
Különleges helyeken is kerestük őket.
Először a rendőrségre mentünk,
majd a katonai bázisra
és a polgármesterhez.
– Nem vagytok kispályások.
– Igen.
– És mit szóltak?
– Egyszerűen fantasztikus volt.
A városban Jehova Tanúiról
amiatt, ahogyan viselkednek,
igazán jó véleménnyel
vannak az emberek.
De az is nagyon fontos
volt, hogy lássák,
hogy a Tanúk hogyan szeretnének
segíteni a siket embereken.
És jó élményeink
lettek a hivatalokban.
Még aznap lettek újralátogatásaim,
három is.
Ugyanis a polgármesternél
három siket is dolgozott.
Mindegyikükkel elkezdtem tanulni.
– Szóval a hivatalban lett
az első három tanulmányozásod?
– Igen.
– És előrehaladtak?
– Igen, különösen az egyik pár.
Úgy kezdtek el tanulmányozni,
hogy még nem voltak házasok.
De szerettek volna
engedelmeskedni Jehovának,
ezért összeházasodtak.
Igen, tényleg nagyon
közel kerültek Jehovához.
És más siketeknek is
segítettek a környezetükben,
hogy megismerjék Jehovát.
– De jó ezt hallani!
Ebből jól látszik, hogy mekkora
növekedés van a jelnyelvű területen.
De ha jól tudom,
a Dominikai Köztársaságban
ugyanilyen eredményes a spanyol
és a többi nyelvterület is.
– Így van.
– Nézzünk is meg egy videót
az egyik ilyen nyelvterületről.
Hispaniola szigete két
országnak ad otthont,
a Dominikai Köztársaságnak
és Haitinek.
Jehova népe itt is bizonyítja,
hogy milyen erős a hite.
A Dominikai Köztársaságban
a prédikálómunka
folyamatosan előrehalad,
beleértve a haiti kreol
nyelvterületet is.
Sok ember Haitiről
idemenekül a nehézségei elől,
mert stabilitásra vágynak
és nyugalomra.
Haitin az emberek hisznek Istenben,
de sokszor elmondják, hogy úgy érzik,
velük egyáltalán nem törődik.
Nagyon fáj ezt hallani.
De itt jövünk mi a képbe.
Megértőek vagyunk velük,
meghallgatjuk őket.
Aztán a következő látogatáskor
megosztunk velük
valamit, ami reményt ad.
Például megmutatjuk a Bibliából,
hogy Isten velük személy
szerint is törődik.
Amikor bekopogunk
a házigazdákhoz,
széles mosollyal üdvözölnek,
és mindig behívnak minket.
Még ha két-három
órát prédikálunk is,
alig tudunk haladni
egy picit a területtel,
olyan sokat beszélgetünk
minden egyes háznál.
Igazából ők adják a témát.
Nagyon könnyű velük
beszédbe elegyedni
olyan egyszerű
kérdésekkel, mint például:
„Hogy érzi magát?”
vagy „Hogy van a családja?”
Egy-két hétköznapi kérdés,
és rögtön megnyílnak.
És ahogy a tanulmányozók
elkezdik megismerni
a Biblia tanításait,
apránként változtatásokat tesznek.
Ez akkora örömet jelent,
hogy nehéz is
szavakba önteni.
Az egyik alkalommal, amikor
házról házra prédikáltunk,
találkoztunk egy hölggyel,
aki borzasztóan szomorú volt,
mert elvesztette
az egyetlen kisbabáját.
Elmondtuk, hogy nem Jehova Isten
okozta neki ezt az óriási fájdalmat.
Ez nagyon megnyugtatta.
Nem sokkal később
azt mondta, hogy úgy érzi,
csak azzal tudja meghálálni
Jehovának, hogy megismerhette,
és megtudhatta,
hogy mi az igazság,
ha szolgálja őt.
Most már ő is testvérnő,
és nagyon szeretjük.
Nagyon jó látni, hogy
egyre többet mosolyog,
hiszen már van célja az életének.
Amikor látod, hogy valaki
megkeresztelkedik,
tudod, hogy Jehova segített neki,
és vele együtt örülsz.
De az a legfantasztikusabb érzés,
amikor ebben az egészben
neked is lehet egy pici részed.
Bár a gyülekezetben csak
körülbelül 30 hírnök van,
általában 70-en vagyunk jelen.
Az emlékünnepen pedig
több mint 300-an szoktunk
lenni minden évben.
Ez tízszerese a hírnökök számának.
Már értem, hogy Jehova
miért ilyen türelmes.
Hiszen még sok a tennivaló.
Az egész országban
ugyanaz figyelhető meg:
az emberek nyitottak az igazságra.
Ahogy Jézus mondta
a János 4. fejezetében,
a jelképes szántóföldek fehérek,
a munkánk sürgős,
és a munkások boldogok.
Igen, együtt örülünk,
miközben részt veszünk
ebben a világméretű munkában.
– Lenyűgöző, hogy Jehova
mekkora növekedést ad,
és hogy a prédikálómunkánk által
hogyan vonzza
magához az embereket!
De most mesélnél egy kicsit arról,
hogy mi a munkád a Bételben?
– Az egészségügyi
osztályon dolgozom.
Ez az osztály támogatja
a különleges teljes idejű szolgákat.
Ilyenek a körzetfelvigyázók,
a különleges úttörők
vagy a misszionáriusok.
Mivel Haitin most
elég rossz a helyzet,
bár alapvetően csak a Dominikai
Köztársaságban élőket szolgáljuk ki,
most az ottani
testvéreknek is segítünk.
– Mármint a haitieknek.
Szóval, vannak
teljes idejű szolgák,
akik hozzátok érkeznek
egészségügyi ellátásért.
És mit látsz, milyen
gondolkodás jellemzi őket?
– Tudjuk, hogy nagyon
stresszes a megbízatásuk,
ezért igyekszünk segíteni nekik,
hogy megnyugodjanak
és feltöltődjenek,
és persze gondoskodunk
az egészségügyi ellátásukról is.
De lenyűgöző a hozzáállásuk.
Eszembe is jutott
egy kedves házaspár.
Sajnos kiderült, hogy egy súlyos
betegséggel kell megküzdeniük.
És miután megértették,
hogy mi is az pontosan,
és milyen kezelésre van szükség,
rögtön ezt kérdezték:
„Milyen gyorsan tudjuk elkezdeni?”
Erre az orvos megkérdezte, hogy miért.
Nagyon megható volt,
amit válaszoltak erre.
Ezt mondták:
„A testvéreinknek Haitin
szükségük van ránk.
Minél hamarabb lezajlana a kezelés,
annál hamarabb
térhetnénk vissza hozzájuk,
és tovább prédikálhatnánk velük.”
Nagyon jó volt ezt látni,
hogy még egy ilyen
nehéz helyzetben is
a testvéreik jártak a fejükben.
– Milyen szép példa ez
az önzetlen szeretetre!
Jó, hogy elmesélted.
Az látszik, hogy a munkád
szorosan kapcsolódik Haitihez.
De ha minden igaz,
az elmúlt öt hónapban
volt valami más is.
Nem onnan való a szobatársad is?
– De! Igen.
– Megismerhetnénk őt is?
– Mindenképp.
– Akkor következzen
Francklin Aimé
a haiti fiókhivatalból.
– Francklin, nagyon örülünk,
hogy te is itt vagy.
– Köszönöm szépen.
– Mesélj egy kicsit magadról.
Az igazságban nőttél fel?
– Igen, anyukám egyedül nevelt minket.
Ő tanított az igazságra.
Négy testvérem van, és
én vagyok a legkisebb.
Nagy hatással volt rám,
hogy anyának milyen erős a hite,
és mennyire keményen dolgozik értünk.
Időnként előfordult,
hogy azt sem tudta, hogy mit
fog enni adni nekünk másnap,
de mindig Jehovára támaszkodott,
és rábízta a gondjait.
Gyakran láttam imádkozni hozzá.
Jehova pedig soha
nem okozott csalódást.
Anya példája sokat segített, hogy
valóságosnak lássam Jehovát,
és ez megerősítette a hitem.
– A jó példa az egyik legjobb tanár.
Milyen más képzést kaptál?
– 2010-ben voltam
a szolgálati kiképzőiskolán.
– 2010-ben?
Tito, nem akkor voltál te is?
– De, csak a sziget
egy másik pontján.
És képzeld,
a keresztelkedésünk is
ugyanazon a hétvégén volt.
– Ugyanazon a hétvégén?
– Igen, ’97-ben.
– Komolyan?
Olyan, mintha párhuzamos életet
éltetek volna a sziget két oldalán.
– Igen.
– De ha jól emlékszem,
2010 januárjában
hatalmas földrengés volt.
Rengeteg kárt okozott,
és sokan meghaltak.
Ez kihatott az iskolára?
– Igen, megváltozott
az iskola ütemterve.
Délelőtt a szokásos módon tanultunk.
De délután azoknak segítettünk,
akiket érintett a katasztrófa.
Nézd, hoztam is egy képet erről.
– Ó, kik vannak rajta?
– Itt az osztálytársaimat láthatjuk,
akik az egyik ilyen délutánon
segítettek lepakolni a kamionról
a segélycsomagokat.
– Milyen izgalmas!
Délelőtt arról tanultatok, hogy
milyen példát mutatott Jézus,
délután pedig rögtön utánoztátok is.
– Pontosan.
– És az szki után hova
kaptad a megbízatásod?
– Egy kis városba neveztek ki
különleges úttörőnek.
Nagyon élveztem itt a szolgálatot.
Fantasztikus volt tapasztalni,
hogy Jehova hogyan támogat,
és jó volt segíteni másoknak,
hogy megismerjék őt.
– A haiti emberek szívesen tanulnak
Istenről, és könnyű nekik prédikálni.
A polgári zavargások
befolyásolják a szolgálatot?
– A testvérek buzgalma
nem hagyott alább.
Bár a hírnökök száma az elmúlt
években csökkenést mutat,
ez nagyrészt annak tudható be,
hogy sokan elmenekültek az országból.
De a prédikálómunka
egyre eredményesebb,
amit az is jól mutat,
hogy például a 2024-es
szolgálati évben
a bibliatanulmányozások száma
18 százalékkal nőtt
a 2021-es évhez képest,
amikor a politikai összetűzések
még inkább felerősödtek.
A kisegítő úttörők száma
a négyszeresére emelkedett,
a keresztelkedők száma
pedig megduplázódott.
Látszik, hogy Jehova
mennyire megáldja a munkát
a nehézségek ellenére.
– De jó ezt hallani!
Viszont az elmúlt évek során
a zavargások egyre
hevesebbek lettek.
Nem lehet könnyű.
Milyen hatással van
ez a testvérekre?
– Sokan többször
arra kényszerültek,
hogy hátrahagyják
az otthonukat,
és csak a menekülőcsomagjuk maradt,
vagy az, ami éppen rajtuk volt.
Aztán az is előfordul,
hogy néhány hét vagy hónap
után újra menekülniük kell.
Mégis, a sok nehézség ellenére
a testvérek békések
és örömteliek,
ami lenyűgöző.
Például ennek az évnek az elején
300 testvérnek és testvérnőnek kellett
egy fővároshoz közeli helyről
egy másik nagyobb
városba menekülnie.
A fiókhivatal még azon
a héten megszervezte,
hogy a fiókbizottságból
elmenjenek ketten,
és egy különleges összejövetelen
bátorító előadásokat
tartsanak a testvéreknek.
Van is erről egy képem.
– Mesélj róla egy kicsit.
– Itt láthatjuk a különleges
összejövetelt, amit szerveztek.
Minden testvér és testvérnő
alkalomhoz illően öltözött fel.
A fiókbizottsági tagokat
lenyűgözte, hogy ennyien eljöttek,
és megtelt a királyságterem.
Pedig ezek a testvérek nemrég
hagyták el az otthonukat,
mégis jókedvük volt,
és örültek, hogy ott lehettek.
– Nem semmi.
Ezek a testvérek
éppen menekülnek,
mégis ott vannak
a királyságteremben.
Milyen jó példák!
Látszik, hogy Jehovától
kapják az erejüket.
Azt is nagyon jó látni,
hogy hogyan vezet
a szervezete és a testvérek által.
Van egy videónk, amiben egy
körzetfelvigyázó, aki ott szolgál,
elmeséli, hogy milyen
a helyzet Haitin.
Nézzük meg.
Haiti a Hispaniola nevű sziget
nyugati oldalán fekszik.
A testvérek itt nehéz
körülmények között élnek,
mégis bátrak, alázatosak
és bíznak Jehovában.
Nagyon buzdító látni, hogy
milyen erős a hitük.
Azután, hogy véget ért
a Covid19-világjárvány,
elkezdtünk készülődni az első
körzetkongresszusunkra,
amit személyesen
tartottunk meg.
De sok testvérünk
olyan helyen lakik,
ahol zavargások voltak,
éppen ezért veszélyes volt
elhagyniuk az otthonukat.
Szóval, bátraknak kellett
lenniük, hogy eljöjjenek.
Ezért alig hittünk a szemünknek,
amikor odaértünk.
Hihetetlen volt, hogy milyen
sok testvérünk jött el.
Nagyon örültek, hogy
együtt lehetnek.
Olyan vidámak voltak!
Együtt fotózkodtak,
a testvérnők pedig
megölelték egymást,
és lelkesen beszélgettek arról,
hogy milyen nagyszerű
élményeik voltak a szolgálatban.
Egy csodálatos szellemi
lakomán vehettünk részt.
A kongresszuson
elhangzott előadások
nagyon bátorítóak voltak.
Felkészítettek minket
az előttünk álló nehézségekre.
Ugyanis ez után az alkalom után
a zavargások miatt
sajnos két évig nem
volt lehetőség arra,
hogy személyesen
találkozzunk a testvéreinkkel
a kongresszusi teremben.
Annyira boldoggá tesz, hogy
a nehéz körülmények ellenére
a testvérek közel
maradtak Jehovához,
és egymáshoz is.
A felvigyázók
alázatosan és készségesen
együttműködtek a szervezettel.
Amint kaptak egy útmutatást,
mindent megtettek azért, hogy
azonnal alkalmazni tudják,
különösen akkor, ha
olyan testvéreket érintett,
akik a zavargások miatt
veszélyben voltak.
A testvérekben továbbra is
lángol a szeretet.
Nem hűlt ki bennük.
Örömmel támogatják egymást.
Igazán nehéz helyzetben vannak,
de mindezek ellenére
a Jehovával ápolt kapcsolatuk
egyre erősebb.
Egyre jobban bíznak benne.
Készek együttműködni a vezetéssel,
ami Jehova szervezetétől jön.
Ezek a testvérek
rendkívül állhatatosak.
Mindaz, amit átéltünk,
nagy hatással volt
rám és a feleségemre.
Rengeteget tanultunk belőle.
Semmi kétség, hogy az a legjobb,
ha engedjük, hogy Jehova
irányítsa a lépteinket.
Ő nem hagy cserben minket,
akármilyen nehézséggel
kelljen is szembenéznünk.
Teljesen biztosak vagyunk benne,
hogy mindig számíthatunk rá,
bármilyen helyzetbe kerüljünk is.
Hispaniola.
Egy sziget,
amelynek mindkét országában
hűségesen szolgálják Jehovát.
Az itt élő Tanúk példája bizonyítja,
hogy Jehova mindig
támogatja a népét,
és segít kitartani,
bármilyen megpróbáltatás
érjen is minket.
– Ez nagyon megható volt.
Bár a haiti testvérek
nehézségekkel néznek szembe,
igaz rájuk, amit a Kolosszé 1:11 ír:
örömmel tartanak ki.
Ez bizonyítja, hogy Jehova
ad nekik a szent szelleméből.
Látjuk, hogy támogatja
és megerősíti őket.
Nagyon értékeljük,
hogy ti is kitartotok,
és hogy ilyen erős hitetek van.
Jó példák vagytok abban,
hogy mennyire szeretitek
a testvéreket mindkét országban.
Ebben az epizódban
nemcsak öt testvérünket
ismerhettük meg jobban,
hanem magát Jehovát is.
Láttuk, hogy olyan sok
erőt ad a szolgáinak,
hogy azzal bármilyen
próbát képesek kiállni.
Arra is láthattunk példát,
hogy hogyan vonz
egyéneket a szolgálat által.
És még szó volt arról is, hogy ő
egy olyan fazekas, aki irgalmas,
és türelmesen és
szeretettel olyanná formál,
ami az akaratának megfelel.
Az az igazság,
hogy mindannyian
tökéletlenek vagyunk,
és megvannak
a magunk korlátai.
De amíg engedjük,
hogy Jehova formáljon,
addig bármire alkalmassá
tud tenni minket,
amire csak szeretne.
A kérdés csak az,
hogy téged mivé fog formálni?
Találkozunk A mi történetünk
következő epizódjában.
Szívből köszönjük ezt a programot
Joelnek és a tanulóknak.
Igazán nagyon élveztük.
Fantasztikus volt.
Most pedig elérkeztünk
ahhoz a ponthoz,
hogy meghallgassuk
a mai nap kulcselőadását.
Ezt a programrészt
a vezetőtestület egyik tagja,
Jody Jedele testvér
fogja megtartani.
A cím mindössze három szó:
„Elnyerhetitek mások jóindulatát”.
Figyelünk rád.
Kedves végzősök!
Biztosak vagyunk benne,
hogy hálásak vagytok mindazért,
amit itt kaptatok a Gileádon.
Talán azt érzitek,
hogy szavakba sem
tudjátok önteni,
mennyire élveztétek
a tanulmányozással töltött időt,
és azt, hogy még
jobban megismertétek
és megszerettétek Jehovát.
Jó volt hallani,
mikor elmondtátok,
hogy milyen jól
éreztétek magatokat.
Képzést kaptatok a teokratikus
iskolák osztályától
és az oktatóitoktól is.
A Bétel más osztályai is
támogattak titeket,
és ez idő alatt sok
testvér és testvérnő
személy szerint
törődött veletek.
Vajon miért kaptatok
mindenkitől ennyi segítséget?
Mert szeretnek, és azt akarták,
hogy a lehető legtöbbet
merítsétek a képzésből.
Igen, nagyon sokat kaptatok.
És miért?
Azért, hogy ti is megerősítsetek
és megszilárdítsatok másokat.
Sátán nem örül annak, hogy
több mint 9 millióan vagyunk.
Annak sem, hogy minden héten
több ezren csatlakoznak hozzánk,
és egységesen imádjuk Jehovát.
És a számunk egyre csak nő.
A Gileád-képzés során
a hitetek megszilárdult.
Megerősödtetek,
és most fel tudjátok használni,
amit megtanultatok.
Erős a kapcsolatotok Jehovával,
így segíteni tudtok másoknak,
hogy ők is átéljék ugyanezt.
De hogyan?
Ugyanazt kell tennetek,
mint amit Jehova
többi szolgájának.
Igyekezzetek utánozni
Atyánkat, Jehovát
a mindennapjaitokban és
a megbízatásotok során.
Persze tudjuk, hogy
eddig is ezt tettétek.
De most a Gileád után
erre még több
lehetőségetek lesz.
Mi segíthet nektek ebben?
Mitől lesztek sikeresek abban,
hogy megerősítsétek a testvéreket?
Először is lapozzunk
a Példabeszédek 13. fejezetéhez,
és olvassuk el a 15. vers A részét.
Ezt írja:
„Az igazi éleslátás elnyeri
mások jóindulatát”.
„Az igazi éleslátás elnyeri
mások jóindulatát”.
Elemezzük egy kicsit ezt a verset.
Keresztényekként szeretnénk
elnyerni mások jóindulatát,
de leginkább Jehova
elismerését keressük,
az ő áldására vágyunk.
És ő boldogan érezteti velünk,
hogy helyesel minket.
Keresi a lehetőséget, hogy
kimutassa a jóindulatát a tanulói iránt.
Mármint, akarom
mondani a szolgái iránt.
Biztos vagyok benne,
hogy ezt már a Gileád
előtt is tapasztaltátok.
Ti mindannyian nagyon
szeretitek Jehovát,
és ő is titeket.
És most, hogy
elvégeztétek a Gileádot,
fontos, hogy továbbra is
mutassatok éleslátást,
hogy elnyerhessétek
mások jóindulatát.
Bibliai értelemben
mit jelent az, hogy
éleslátóak vagyunk?
A forrásanyagok
szerint ez a kifejezés
„a megfontoltság,
a józan ítélőképesség
és a bölcs véleményalkotás
gondolatát hordozza.”
Egy olyan képesség,
amely segít egy adott
helyzetben a felszín alá
és a nyilvánvaló dolgok mögé látni.
Vagy úgy is mondhatnánk,
hogy segít megérteni az okokat.
Illetve képessé tesz arra, hogy
valaki bölcs legyen és sikeres.
Egyértelmű, hogy szükségünk
van jó ítélőképességre
és arra, hogy a nyilvánvaló
dolgok mögé lássunk.
És ez elméletben nem is tűnik
olyan kivitelezhetetlennek.
Akkor miért ír erről
a Példabeszédek könyve?
Mert azért nem is mindig
könnyű kimutatni.
A megbízatásunk során
különböző emberekkel
és helyzetekkel találkozunk.
Mindannyian tökéletlenek vagyunk.
Más a hátterünk, a kultúránk
és a véleményünk.
És valljuk be,
az, hogy a Bételben más
osztályokkal együttműködjünk,
néha feladja a leckét.
És a hab a tortán,
amikor egyikünk sem alszik jól,
és fáradtak vagyunk.
Szóval éleslátónak
lenni néha nehéz.
Gondoljunk például Mózesre.
Ő hűségesen és kitartóan
szolgálta Jehovát,
és a legtöbb esetben
élvezte is a helyeslését.
De vajon akkor is így volt,
amikor az izraelitáknak vízre
volt szüksége Meribánál,
Kádes közelében?
A nép nagy nyomást
gyakorolt Mózesre.
Ekkor ráütött a sziklára,
és vizet fakasztott.
Mózes nem mutatott
éleslátást aznap.
Nem adott Jehovának dicsőséget.
És a népet sem kezelte jól.
Nem erősítette és
szilárdította meg őket.
A tanulság számunkra az,
hogy lehet, hogy
általában az életünkben
élvezzük Jehova
helyeslését és jóindulatát,
de ezt időnként elveszítjük,
amikor nem jól kezelünk bizonyos
helyzeteket vagy embereket.
Mózes továbbra is
a nép vezetője maradt,
nem változott meg a szerepe.
De Jehova megfegyelmezte.
Elvesztett egy feladatot,
ami a jövőben várt volna rá.
Úgyhogy legyünk éleslátóak,
még akkor is, ha
nehéznek érezzük.
De mi kell ahhoz, hogy
éleslátóak legyünk?
A válaszhoz keressük ki
a 32. zsoltár 8-as versét.
32:8.
Jehova mondja ezt nekünk:
„Éleslátást adok neked,
és oktatlak, hogy
a helyes úton járj.
Tanácsot adok neked,
szemeim rajtad nyugodnak.”
Tehát fel kell ismernünk,
hogy Jehova az éleslátás forrása,
ő oktat bennünket.
Ehhez felhasználja
a Bibliát, a szervezetét,
a szent szellemét
és a hittársainkat is.
Ennek köszönhetően
a gondolkodásunk
összhangba kerülhet Jehováéval,
és így képesek leszünk arra,
hogy éleslátással
kezeljünk helyzeteket.
Mindannyian szeretnénk
Jehova gondolkodását utánozni.
Ti így tesztek,
és érzitek Jehova helyeslését.
Legyen ez a cél
a Gileád után is.
Szóval, továbbra is
legyetek éleslátóak.
Így meg fogtok tudni
erősíteni másokat.
De mégis hogyan mutathatjuk ki,
hogy éleslátóak vagyunk,
hogy így elnyerhessük
Jehova jóindulatát?
Nézzünk néhány helyzetet.
Az a célunk, hogy segítsünk
a testvéreknek a gyülekezetben,
hogy meg tudjanak erősödni.
Lehet, hogy vénekként észrevesszük,
hogy egy testvérnő nem jár
rendszeresen az összejövetelre,
és segíteni akarunk.
Szóval megbeszélünk
egy pásztori látogatást.
Ott elmondjuk neki, hogy
mindenkinek mennyire hiányzik,
megmutatjuk a Bibliából,
miért kell összejövetelre járni,
és imádkozunk.
Jó, hogy meglátogattuk,
hiszen segítségre volt szüksége.
De mit mondhatunk, célt értünk?
Hát, sajnos nem.
Bár a szándék jó volt,
nem voltunk éleslátóak.
Nem szántunk rá időt,
hogy megtudjuk,
hogy mivel a férje ellenséges,
nem használhatja az autót.
Igazából csak egy fuvar
kellett volna neki.
Messze lakik a teremtől,
és nem kért segítséget, mivel
nem akart mások terhére lenni.
Emlékeztek még, mit
jelent az éleslátás?
Mi is kell hozzá?
Meg kell ismernünk az okokat,
és csak ezután cselekednünk.
Nem az összejövetelek fontosságáról
kellett volna beszélnünk,
hanem arról, hogy ő nem
teher mások számára.
Arról kellett volna biztosítani,
hogy a testvérek örömmel
elviszik az összejövetelre.
Talán azt gondoltuk, hogy
ez egy jó pásztori látogatás volt,
közben a testvérnőt még
mindig nincs, aki elvigye.
De most már el is van keseredve.
Éleslátónak kell lenni ahhoz,
hogy megerősítsünk másokat.
És ehhez az kell,
hogy érdeklődjünk
a testvéreink iránt,
és hogy figyelmesen
meghallgassuk őket.
Akkor fogunk tudni
átlátni egy helyzetet,
hogyha elég időt szánunk erre,
és így rájövünk
a probléma valódi okára.
De vajon csak a testvérek feladata,
hogy éleslátóak legyenek
és megerősítsenek másokat?
Nem.
A testvérnők is nagyon sokat
tehetnek ezért a gyülekezetben.
Az az igazság, hogy a hírnökök
fele vagy több mint fele nő.
Vagyis nagyon sokan vannak.
Ezért akár többet is tehetnek,
mint a testvérek.
Most keressük ki a Titusznak
írt levelet, a 2. fejezetet.
És olvassuk a 3-as vers első felét:
„Az idős asszonyok is
viselkedjenek úgy,
hogy azzal tiszteletet
szerezzenek Istennek”.
Ti mind ilyenek vagytok,
érett keresztények,
mert tisztelitek Jehovát
és a szervezetét.
Persze véletlen se szeretném
senkire rámondani, hogy idős.
Tudom, hogy nem igazán illik
a nők életkorát emlegetni.
De amikor megérkeztek
a megbízatási helyetekre,
meg fogtok ismerni nálatok
fiatalabb testvérnőket.
A 4-es vers szerint
tudtok nekik segíteni.
Arról ír, hogy az idősebbek
buzdítani tudják a fiatalokat.
Mi is a szerepetek?
Érett keresztényekként
segíthettek a fiatalabb
testvérnőknek a gyülekezetben,
megerősíthetitek őket.
Nézzünk egy példát.
Az egyik fiatal testvérnő
a nem Tanú szüleivel élt.
Alapvetően minden
rendben volt vele.
Az öltözködésével sem
volt komolyabb probléma,
bár néha lehetett volna egy kicsit
szerényebb vagy rendezettebb.
Mi is volt az éleslátás
meghatározása?
Azt jelenti, hogy a nyilvánvaló
dolgok mögé látunk.
Néhány testvérnő
beszélgetett vele,
és kiderült, hogy
nincs elég pénze.
A szülei pedig nem fognak
neki olyan ruhákat venni,
amikben összejövetelekre
vagy szolgálatba tud járni.
Neki sem tanácsra volt szüksége.
Néhány testvérnő
összegyűjtött egy kis pénzt,
hogy elvigyék vásárolni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy attól
leszünk éleslátóak, ha vásárolunk.
Jó, ebben az esetben
most pont így volt.
Talán mindkét helyzetben
az lenne az első gondolatunk,
hogy tanácsot kellene
adnunk az öltözködéssel
és az összejövetelekkel kapcsolatban.
De ha igazán a dolgok
mélyére ásunk,
és megértjük az okokat,
akkor éleslátóak tudunk lenni,
és ügyesebben fogunk
kezelni helyzeteket.
Végül a korábban
említett testvérnőt
rendszeresen elvitték
az összejövetelekre,
a férje pedig később
érdeklődni kezdett.
A másik testvérnő családja pedig
idővel megkeresztelkedett.
Szóval, mi a tanulság?
Ha éleslátóak vagyunk, és
érdeklődünk mások iránt,
megerősíthetjük őket,
és elnyerhetjük égi
Atyánk jóindulatát.
Nézzünk egy másik területet,
ahol szükség van éleslátásra.
Ez az, hogy hogyan
tekintünk a munkánkra.
Ha csak magunkra
összpontosítunk,
elfelejtjük, hogy a munkánk
milyen összefüggésben
van másokéval.
Mindannyian keményen dolgozunk azért,
hogy jól lássuk el a megbízatásunkat,
hiszen ez az imádatunk része.
Komolyan vesszük.
És ez így jó.
De néha hátrébb kell lépnünk,
hogy lássuk a nagyobb képet,
hogy a munkánk hogyan
támogatja a szervezet munkáját.
Hiszen mit is foglal
magában az éleslátás?
Arra utal, hogy összefüggésében
látjuk a dolgokat,
így kellő ismeretre
teszünk szert,
bölcsen döntünk,
és sikeresek leszünk.
Talán nem tűnik
olyan könnyűnek,
hogy összefüggésében
lássuk a dolgokat.
De ne feledjük,
„akire sokat bíztak,
attól… többet fognak követelni.”
Szóval a sikerhez
nem elég, ha csupán
elvégezzük a saját munkánkat.
Persze el kell látnunk,
amit ránk bíztak,
de emellett segítenünk
kell másoknak is,
a többi osztálynak,
hogy ők is elláthassák
a feladatukat.
Így megerősíthetjük és
megszilárdíthatjuk őket.
Tehát ha éleslátóak vagyunk,
akkor szorosan
együttműködünk másokkal,
hogy mindenki el tudja
végezni a munkáját,
és sikeres legyen.
Mi segít abban, hogy
éleslátóak legyünk
és együttműködjünk másokkal?
Nézzük meg a filippieknek
írt levél 2. fejezetéből.
A 3-as, 4-es verset olvassuk el.
Tehát Filippi 2:3, 4.
Így szól:
„Semmit se tegyetek azért, mert
veszekedést akartok szítani,
vagy mert önteltek vagytok,
hanem alázatosan tartsátok
többre magatoknál a többieket,
miközben nemcsak
a magatok érdekeit keresitek,
hanem a másokéit is.”
Tehát mások érdekeit
kell keresnünk.
De mi fog segíteni abban,
hogy magunkat háttérbe
szorítva rájuk figyeljünk?
Az alázat.
Ez kell ahhoz,
hogy a munkában is
mások érdekeit keressük.
Jehova arra buzdít, hogy
a többiek munkáját
tartsuk többre a miénknél,
és más osztályokat a sajátunknál.
És ez oda-vissza így lesz.
Ezért érdemes belegondolni,
hogyha ugyan
ellátjuk a feladatunkat,
de úgy, hogy egy másik
osztály munkáját akadályozzuk,
azzal vajon elnyerjük
Jehova jóindulatát?
Hiszen ez mind az ő munkája.
Szóval, igazából kinek
a munkáját is akadályozzuk?
Hát, érdekes.
Mózes eredményes
volt Meribánál,
de nem nyerte el
Jehova jóindulatát.
Úgyhogy ne feledjük,
lehet, néha úgy érezzük, hogy
a mi munkánk fontosabb,
sőt, sürgősebb, mint másé.
Hiszen azt olyan
egyszerűnek látjuk,
és azt gondoljuk,
egyértelmű, hogy neki
kéne támogatnia minket.
De ha alázatosak vagyunk,
akkor össze tudunk
dolgozni a többiekkel,
és együtt keressük meg a megoldást.
Az éleslátásban az is benne van,
hogy használjuk
a józan eszünket,
ami ugyan ma
nem annyira divatos.
De mi azért erre törekszünk.
A józan ész pedig azt diktálja,
hogy kommunikáljunk,
ami csökkenti a félreértéseket.
Például, tegyük fel, hogy
kérsz egy tűzoltókészüléket.
De a másik ember nem tudhatja,
hogy azért, mert le
akarod cserélni a régit,
vagy mert éppen most tűz van.
A józan ész azt súgja, hogy
mondd el, hogy tűz van,
így gyorsabban
fognak reagálni,
mert a részletek
számítanak.
Ha jól kommunikálsz,
azzal éleslátást mutatsz.
Szóval a sikerhez alázat kell,
és az, hogy másokat
és a munkájukat
fontosabbnak tartsuk
a sajátunknál.
Ha emellett időt
szánunk rájuk,
és érdeklődünk felőlük,
akkor igazán jól együtt
tudunk majd működni velük.
Nem várjuk tőlük,
hogy csak úgy alkalmazkodjanak
a döntéseinkhez,
hanem bevonjuk őket a tervezésbe.
Ez segít megőrizni az egységet.
Márpedig ez nélkülözhetetlen.
Jehova ezt áldja meg.
Ahogy a Zsoltárok 133:1 írja:
„Milyen jó…, amikor a testvérek
együtt laknak, egységben!”
Egy másik terület,
ami próbára tehet,
a változás.
Abban, hogy hol élünk,
hol szolgálunk,
hogy mi a megbízatásunk,
milyen munkát kell elvégeznünk
és milyen eszközökkel
vagy technológiával.
A változás feszültté tesz.
Ezt most mindnyájan
átérzitek, kedves végzősök.
Hogyan erősíthettek meg
másokat a változások idején?
Most a testvérekhez szólnék:
Amikor olyan döntéseket
kell meghoznotok,
amik hatással
lesznek másokra,
vegyétek komolyan
a felelősségeteket,
hiszen szükségetek
van Jehova áldására.
Igen, az éleslátás
segíteni fog nektek abban,
hogy olyankor is
megerősítsétek a testvéreket,
amikor változás történik.
Ebben segít, ha észben tartjuk,
hogy ki áll a változások mögött.
Keressük ki Ézsaiás könyvét,
a 60:17-et.
Ez így szól:
„A réz helyett aranyat hozok,
a vas helyett ezüstöt,
a fa helyett rezet,
és a kő helyett vasat.”
Majd így folytatja Jehova:
„A békét nevezem ki felvigyázóddá,
és az igazságosságot
munkaadóddá.”
Ebben a versben
végig Jehova beszél.
Szóval látszik, hogy
ő áll a változások mögött.
És hát minden héten
változik valami.
De ez jó, mert
Jehova akarja így.
Tudjátok, a réz egy
nagyszerű anyag,
de azért az arany jobb.
És jó látni ezt a fejlődést.
De persze az is igaz,
hogy a változások
stresszel járnak.
Ez teljesen érthető.
Most képzeljünk el
egy konkrét helyzetet.
Ha egy új nyomdagép több kiadványt
nyomtat kisebb személyzettel,
akkor egyértelmű, hogy
változni fognak a megbízatások.
Kedves felvigyázók, nektek
mi ilyenkor a szerepetek?
A vers szerint Jehova
a békét és az igazságosságot
nevezi ki felvigyázóvá.
Szóval segítsetek az érintetteknek
feldolgozni a helyzetet.
Gondoljuk csak át,
hogyan mutatja ki Jehova
az igazságosságot a szolgái felé?
Mit látunk, hogy bánik velük?
Kiderül a Héberek 6:10-ből:
„Mert Isten nem igazságtalan,
hogy elfelejtkezzen a munkátokról
és a szeretetről, amelyet a neve
iránt tanúsítottatok azzal,
hogy a szenteknek szolgáltatok,
és továbbra is szolgáltok.”
Néhányan talán azt gondolják,
hogy könnyen feledésbe
merülhet, amit tettek.
De Jehova ezt igazságtalannak tartaná.
És mi sem fogjuk elfelejteni a drága
testvéreinket és az erőfeszítéseiket.
Az igazságosság azt diktálja,
hogy amikor változások történnek,
vagyis a rézből arany lesz,
mutassuk ki, hogy nagyra
értékeljük a munkatársainkat
és azt, amit tettek.
Vigyázzunk az érzéseikre.
Nem vehetünk fel szemellenzőt,
és nem fókuszálhatunk
csak a munkára.
Ahhoz, hogy
megerősítsük a testvéreket,
ismernünk kell őket.
Ha felvigyázó vagy, gondold át:
„Mindig csak az irodámban vagyok,
vagy kimegyek, hogy
beszélgessek a testvérekkel?
Érdeklődöm a családjuk,
a nehézségeik iránt?
Nyitott vagyok a javaslataikra?”
Ha ez jellemző rád,
akkor könnyebb lesz felismerned,
hogy kinek kell segíteni, hogy
alkalmazkodni tudjon a helyzethez.
Mert attól, hogy néha nehéz,
a változtatásokat végre kell hajtani,
hiszen Jehova azt szeretné,
hogy legyenek finomítások.
De ahogy ő nem felejti el
a szolgáit és azt, amit tettek,
mi sem fogjuk.
Ha együttérzően
támogatjuk egymást,
elnyerhetjük Jehova jóindulatát.
Testvérnők, ti is sokat segíthettek.
Amikor egy változás titeket is érint,
de pozitívan álltok
hozzá és támogatjátok,
az mindenkire jó hatással van.
És amikor megértitek, hogy mit
szeretnének a testvérek megvalósítani,
akkor nyugodtan hozzátehetitek
a magatok részét
az építő javaslataitokkal.
Ez csak néhány terület,
ahol az éleslátás segít
elnyerni Jehova jóindulatát,
valamint megerősíteni a testvéreket.
Mutassunk érdeklődést mások iránt.
Alázatosan tartsuk fontosabbnak
a munkájukat a sajátunknál.
Így könnyen együtt tudunk
majd működni a testvéreinkkel,
ami egységhez vezet.
És amikor változások történnek,
támogassuk egymást.
Tehát az éleslátás sikeressé tesz
minket Jehova szolgálatában,
és ezt kívánjuk
mindannyiótoknak,
kedves tanulók.
Jehova lenyűgöző dolgokat
valósít meg az utolsó napokban.
Micsoda megtiszteltetés,
hogy egy jelképes paradicsomban
szolgálhatjuk Istenünket.
Bárcsak még többen csatlakoznának
Jehova családjához,
és mind biztonságban
éreznénk magunkat itt!
Kedves 158. osztály tanulói!
Nagyszerű képzésben részesültetek
az elmúlt öt hónapban.
Arra kérünk titeket,
hogy alkalmazzátok,
amit tanultatok,
törődjetek a testvérekkel,
és támogassátok őket.
Szeretünk titeket!
És biztosak vagyunk benne,
hogy továbbra is
éleslátóak lesztek,
és így elnyeritek
Jehova jóindulatát.
Most pedig elérkeztünk a mai nap
talán legizgalmasabb részéhez.
Ahogy látjátok, az asztal
tele van borítékokkal.
Ezek bizony nem
akármilyen borítékok,
hiszen ezek rejtik a diplomákat.
Kedves végzőseink,
miután megkapjátok ezeket,
többé nem hívunk
titeket tanulóknak.
Hiszen a diploma azt bizonyítja,
hogy elvégeztétek a Gileád-iskolát.
Vágjunk is bele!
A diplomák átadásában
David Schafer testvér
lesz a segítségemre.
Kezdhetjük is az elsővel.
Abreu testvér visszatér
a dominikai köztársasági Bételbe.
Aimé testvér pedig a haiti
fiókhivatalba tér vissza.
Alatorre testvér pedig az egyesült
államokbeli Bételbe kerül.
Az Arencibia házaspár visszatér
az egyesült államokbeli Bételbe.
Arulappa testvér a Srí Lanka-i
fiókhivatalban fog szolgálni.
A Barrett házaspár visszatér
a mikronéziai Bételbe.
Bundavica testvér visszatér
a horvátországi Bételbe.
A Carrillo házaspár a perui
fiókhivatalba tér vissza.
A Connell házaspár visszatér
a kinshasa-kongói Bételbe.
Dallmann testvér visszatér
a közép-európai Bételbe.
François testvér megbízatása
a mozambiki Bételbe szól.
Gołąb testvér a lengyelországi
Bételbe tér vissza.
A Gratrix házaspár a japán
fiókhivatalban fog szolgálni.
A Hadad házaspár visszatér
a paraguayi fiókhivatalba.
Az Iewago házaspár visszatér
a pápua új-guineai Bételbe.
Kacadonisz testvér visszatér
a görögországi Bételbe.
A Koch házaspár pedig a chilei
fiókhivatalba tér vissza.
Mattusch testvér a közép-európai
fiókhivatalba tér vissza.
A Momo házaspár visszatér
a kameruni fiókhivatalba.
Musona testvér pedig
a zimbabwei Bételbe tér vissza.
Muthami testvér visszatér
a kelet-afrikai Bételbe.
Ndayisaba testvér visszatér
a ruandai Bételbe.
Njewa testvér a malawi
Bételbe tér vissza.
Ortega testvér a spanyolországi
Bételbe tér vissza.
A Pavlov házaspár visszatér
a bulgáriai Bételbe.
A Peinado házaspár visszatér
a venezuelai fiókhivatalba.
A Pijalović házaspár
a horvátországi Bételbe tér vissza.
A Raymond házaspár visszatér
a Trinidad és Tobagó-i Bételbe.
Şiriner testvérnő a törökországi
Bételbe tér vissza.
Székely testvér visszatér
a magyarországi Bételbe.
Az Uriarte házaspár visszatér
a mianmari fiókhivatalba.
Van der Veen testvér a kinshasa-kongói
Bételbe kapta a megbízatását.
Waichigo testvérnő visszatér
a kelet-afrikai Bételbe.
És a Youquoi házaspár
a libériai Bételbe tér vissza.
Igazán könnyű dolgom volt,
hogy nem én olvastam a neveket.
Eszembe jut, amikor legutóbb
elnöklő voltam diplomaosztón
öt évvel ezelőtt a 148. osztálynál.
Ez nem sokkal azután volt,
hogy kitört a járvány.
Akkor nem foghattam
kezet a végzősökkel.
Az volt az intézkedés, hogy
csak könyökpacsit adjunk.
De olyan jó, hogy most már
mindegyikőtökkel kezet is foghattam,
hiszen ez a nap
számotokra egy mérföldkő!
Most pedig emelkedjen fel a függöny,
és lássuk az egész osztályt.
Egyértelmű, hogy mindenki
nagyon büszke rátok.
Nagyszerű munkát végeztetek,
és biztosak vagyunk benne,
hogy ezután is így tesztek.
Most pedig figyeljünk
Senad Pijalović-ra.
Remélem, jól mondtam a nevét.
Ezért bíztam a többit
Schafer testvérre.
Szóval, Senad Pijalović testvér
felolvassa az osztály levelét.
„Kedves vezetőtestület!
Nehéz szavakba önteni,
hogy milyen mély
hálát érzünk azért,
hogy részt vehettünk a Gileádon.
Meghatott minket a szeretetetek
és a kedves fogadtatás.
Számítottunk rá, hogy
sokat fogunk kapni,
hisz Jehova oktatására jöttünk,
de az Efézus 3:20 jól leírja,
hogy mit tapasztaltunk:
égi Atyánk sokkal többet tett
annál, mint amit elképzeltünk.
Jehova és Jézus személyisége
szinte kézzelfoghatóvá vált,
ahogy tanulmányoztuk a Bibliát.
Most értettük meg igazán,
hogy milyen mély szeretetet
éreznek az emberek iránt.
Szikrányi kételyünk sincs afelől,
hogy mennyire szeretnek minket,
és ugyanígy szeretnénk
mi is érezni mások iránt.
Csodálatos ajándék, hogy
Jehovától tanulhattunk!
Az oktatóink szerető apaként Isten
Szavát használva azon fáradoztak,
hogy felkészültek legyünk
az előttünk álló megbízatásokra.
Nagyon hálásak vagyunk azért,
hogy bár a vezetőtestület tagjaiként
súlyos felelősségeket hordoztok,
időt szántatok a tanításunkra,
és személyesen törődtetek velünk.
Ez valódi fénypontja
volt az oktatásunknak.
Emellett nagyra értékeljük
a bizottságok segítőinek
és más vendégeknek
az óráit, illetve látogatásait.
Olyan, mintha Jehova egy gyönyörű,
szívhez szóló szimfóniát
komponált volna nekünk,
aminek a dallama mindörökké
a fülünkben fog csengeni.
A tantermen kívül
az itteni Bétel-családtól is
rengeteget tanultunk,
például a szeretetről,
a nagylelkűségről
vagy a vendégszeretetről.
Mindebben kétségkívül Jehova
tulajdonságai tükröződnek vissza.
Olyan jó lenne,
ha mi is hozzájárulhatnánk ahhoz,
hogy mások is átélhessék ezt!
Ha erre a sok különleges
ajándékra gondolunk,
bennünk is felmerül a kérdés,
mint ami a 116. zsoltár
12. versében áll:
„Mivel fizessek Jehovának
mindazért a jóért, amit értem tett?”
Nyilvánvaló, hogy nem tudjuk
visszafizetni, amit kaptunk.
Viszont Rebeka példáját követve
mi is szívesen elmegyünk oda,
ahova küldenek.
Persze nem könnyű a búcsú,
mert nagyon megszerettük egymást.
De nagyon hálásak vagyunk
azért, hogy bíztok bennünk.
Készek vagyunk alkalmazni
a nagyszerű oktatást,
és azt tenni, amit Jehova kér.
Szeretettel és köszönettel
a Gileád 158. osztálya.”
Nagyon szépen köszönjük.
Ez a levél tényleg igazán
jól tükrözi az érzéseiteket.
Azt mondtátok, nagyon örültök,
hogy itt lehettetek öt hónapig,
és mi is így érzünk irántatok.
Ez a kölcsönös bátorítás forrása volt
mindannyiunknak.
Most pedig engedjétek meg,
hogy visszatérjek még
egy kicsit a Máté 5:13-ra.
Jézus azt mondta, hogy
„ti vagytok a föld sója.”
És ez teljesen igaz rátok is.
Megbeszéltük, hogy a só
egyik felhasználási területe
az ízesítés.
Emellett hatékony fertőtlenítőszer
és tartósítószerként is nagyszerű.
De most beszéljünk
még egy jellegzetességéről.
Ez nem más,
mint a rendkívüli értéke.
Az Éleslátás ezt írja:
„nem volt mindig
könnyű sóhoz jutni.
Még háborúkat és forradalmakat
is kirobbantottak miatta.
Az ókori Kínában az arany után
a só volt a legértékesebb.
Az emberek eladták érte
a feleségüket és a gyermekeiket…
A római császár katonái
pénzt kaptak a sóvásárláshoz,
és az összeget
salariumnak nevezték.
Innen ered a mai angol nyelv
salary, vagyis fizetés szava.”
De Jézus idejében
az emberek könnyen
hozzá tudtak jutni a sóhoz.
Egyrészt a Holt-tenger vizének
a lepárlásával nyerték ki,
de az is egy gyakori
módszer volt,
hogy a közeli természetes
sólerakódásokból gyűjtötték össze.
Ám annak ellenére,
hogy azon a tájékon viszonylag
könnyen hozzá lehetett jutni,
az értéke egyáltalán
nem változott.
És ezt Jézus is tudta,
hiszen nagyon jól ismerte
a só történelmi hátterét.
Igen, tudta, hogy a só
sok mindenre jó,
ezért pedig rendkívül értékes.
És ez éppúgy igaz
napjainkban is.
És volt még valami,
amire gondolhatott,
amikor a sóról beszélt.
Egy átlagos ember testében
a szakemberek becslése szerint
úgy negyed kiló só lehet.
Ezt Jézus jól tudta,
mert mestermunkásként részt vett
mindennek a megalkotásában.
Szóval, körülbelül negyed
kiló só van bennünk,
és enélkül meghalnánk.
Ha felborul a sóháztartás,
és lecsökken a testben
a sómennyiség,
az hányingerhez, zavartsághoz,
görcsrohamokhoz,
agyödémához, kómához,
és súlyos esetben akár
halálhoz is vezethet.
Igen, Jézus, Jehova
kiváló mestermunkása
tisztában volt vele,
hogy hogyan működik
minden ember teste.
Tehát amikor a tanítványait
a sóval azonosította,
megdicsérte őket.
És mi is megdicsérünk titeket.
Szeretünk benneteket,
és nagyon értékesek
vagytok a szemünkben.
Annyi mindent tettetek
már Jehováért!
És biztosak vagyunk benne,
hogy ez lesz rátok
igaz a jövőben is.
Búcsúzóul egy gyönyörű imából
szeretnék nektek idézni:
„Áldjon meg Jehova,
és védjen meg téged!
Ragyogtassa rád arcát Jehova,
és légy kedves a szemében.
Forduljon feléd
Jehova jóindulattal,
és árasszon rád békét.”
Így imádkozunk
mindegyikőtökért,
a 158. osztály
52 végzőséért.
Biztosak vagyunk benne,
hogy a végzősök ügyesen
helytállnak majd a megbízatásukban.
Az a jó hírem van,
hogy a diplomaosztó
további előadásai
hamarosan megjelennek
a honlapunkon,
valamint az alkalmazásban is.
De mielőtt elköszönnénk,
látogassunk el
együtt Zimbabwéba.
Ezt az országot három
különböző éghajlat is jellemzi:
a középső fennsíkot mérsékelt,
a Zambézi folyó völgyét
forró és száraz,
a keleti hegyvidéket
pedig hideg és esős.
És képzeljétek,
nem kevesebb, mint 16 hivatalos
nyelve van az országnak!
Zimbabwe egyik fő
terménye a kukorica,
amelyet a helyiek
változatosan készítenek el.
Fogyasztják főve, sülve,
sőt, erjesztéssel egy mahewu
nevű italt is készítenek belőle.
Egy jellegzetes ételük,
a sadza úgy készül,
hogy a fehér kukoricát
lisztté zúzzák,
majd lassú tűzön
sűrű kásává főzik.
A sadzát kézzel eszik.
Nagyon jól illik olyan ételekhez,
mint például
a marhalábszár, a steak
vagy a mogyorószószba
forgatott zöldségek.
A jó hír a XX. század
elején érte el Zimbabwét,
amikor a mai Malawi
és Dél-afrikai Köztársaság
területéről érkező vendégmunkások
kiadványokat hoztak magukkal.
Nem sokkal ezután létrejöttek
az első bibliatanulmányozó csoportok.
Nason Mukaronda az első között
keresztelkedett meg 1924-ben.
Sajnos a kormányt felbőszítette,
hogy különböző rasszhoz tartozó
emberek rendszeresen összegyűlnek,
így 1940-re betiltották
az összes kiadványunkat.
A testvérek szilárdan kitartottak
a letartóztatások és
tárgyalások ellenére.
Végül az állam hat év
múlva feloldotta a tilalmat.
Ezután a prédikálómunka
szépen haladt előre.
Azonban, amikor a ’70-es
években háború tört ki,
a testvéreink közül sokan kerültek
börtönbe a semlegességük miatt.
Most azt a Bibliát láthatjuk,
amit a raboskodó testvérek
kézről kézre adtak egymásnak.
Megnyugtató tudni,
hogy a testvéreink már évtizedek óta
békében szolgálhatják Jehovát.
Az 50 000 zimbabwei hírnök
több mint 103 000
bibliatanulmányozást vezet!
A fővárosban, Hararéban
működő Waterfalls Gyülekezet
azt a királyságtermet használja,
amely elsőként
épült fel az országban.
Ezek a lelkes testvérek
több mint 200
bibliatanulmányozást vezetnek.
És van egy nagyon fontos
üzenetük a számotokra.
[Üdvözlés sona nyelven.]
Sona nyelven ez azt jelenti, hogy
„Hogy vagytok?
Nagyon szeretünk benneteket.”
És mi is tiszta szívünkből
szeretünk titeket.
A JW TV adását láthattátok
Jehova Tanúi világközpontjából.

JW TV – 2025. december: A Gileád-iskola 158. osztályának diplomaosztó programja