JW subtitle extractor

I. sz. 45 táján járunk.
A helyszín a szíriai Antiókia,
a Római Birodalom harmadik
legnagyobb városa.
Sok ember élt itt, akiknek még
hallaniuk kellett a jó hírről.
Ezért szükség volt valakire, aki
megszervezi a prédikálómunkát.
Valakire, aki bátorít, vigasztal
és ösztönöz másokat.
Vagyis, szükség volt
egy mozgatórugóra.
Vajon kit ajánlottak a testvérek?
És miért volt alkalmas
erre a feladatra?
Mi mit tanulhatunk
ebből a történetből?
A válaszért nyissuk ki a Bibliánkat
a Cselekedetek könyve 11. fejezeténél,
és olvassuk el, hogy kit
választottak a feladatra.
Ebben a fejezetben láthatjuk,
hogy az üldözés miatt
a tanítványok szétszóródtak,
és eljutottak egészen Antiókiáig.
Ez a város
körülbelül 550 kilométerre
volt Jeruzsálemtől.
És mi történt ezután?
Sok görögül beszélő ember
érdeklődést mutatott a jó hír iránt.
Tehát, kit küldtek oda?
Nézzük a 22-es verset:
„A róluk szóló beszámoló a Jeruzsálemben
levő gyülekezet fülébe jutott, és...”
– figyeljétek csak –
„...elküldték Barnabást Antiókiába.”
Szóval Barnabást választották ki.
Ő volt a mozgatórugó.
Az eredeti neve József volt, ami
azt jelenti: ’tegyen hozzá Jah’.
Találó név egy lévitának.
De az apostolok szerint a Barnabás név
jobban illett a kedves egyéniségéhez
és ahhoz, ahogyan bánt másokkal.
Ez a név azt jelenti,
hogy ’a vigasztalás fia’
vagy a ’bátorítás fia’.
Vajon Barnabást a megnyerő egyénisége
miatt választották erre a feladatra?
Nézzük meg a 24-es verset:
„Barnabás ugyanis jó ember volt,
akit áthatott a szent szellem,
és erős volt a hite.”
Tehát nemcsak
igazságos volt,
hanem jó.
Miért volt ő jó?
Miért mondja róla ezt a Biblia?
Például i. sz. 36-ban
sokan féltek a tárzuszi Saultól,
mert nemrég még
üldözte a keresztényeket.
Sőt, a Cselekedetek
9:26-ban azt olvashatjuk,
hogy Jeruzsálemben
a tanítványok „mind féltek tőle”.
De Barnabás „a segítségére sietett”.
Elvitte Péterhez,
majd pedig Jakabhoz.
Megbízott benne,
kezeskedett érte.
Tehát Barnabás segítette és megvédte
azokat, akiknek szükségük volt rá.
Ez volt rá jellemző.
Mit tanulhatunk ebből?
Az, aki jó, nemcsak
észreveszi a problémát,
hanem tesz is azért,
hogy megoldódjon.
Ezért volt Barnabás jó.
Azt is olvastuk róla,
hogy áthatotta a szent szellem.
Az a kifejezés, hogy áthatotta
a szent szellem, arra utal,
hogy Barnabás kapott
Jehova szent szelleméből,
és követte a szellem vezetését.
Az itt található eredeti kifejezést
még két személyre használja a Biblia.
Az első Jézus volt,
amikor megkeresztelkedett,
és a szellem a pusztába vezette.
A második pedig István,
mielőtt megölték.
Tehát a Biblia hozzájuk
hasonlítja Barnabást.
A 24-es versben van
egy harmadik jellemző is,
Barnabásnak „erős volt a hite,”
vagyis teljesen bízott Jehovában,
és Jézus vezetésében is.
Egy korábbi Őrtorony-cikk szerint
Barnabás Jézus egyik
tanítványa lehetett.
Ha ez igaz,
akkor ő láthatta a Jézus története
sorozat eredeti változatát.
Első kézből láthatta,
hogy Jézus milyen szeretettel és
együttérzően törődik az emberekkel.
Ez megerősíthette
a szeretetét Jehova iránt,
és ez biztosan mélyen megérintette,
és arra ösztönözte, hogy
segítsen másoknak.
Például i. sz. 33-ban
egyetlen nap alatt 3000-en
megkeresztelkedtek.
Aztán a tanítványok 5000-en lettek.
És ezek az új keresztények
ott maradtak Jeruzsálemben,
hogy még többet megtudjanak
az apostoloktól.
De szükségük volt szállásra,
élelemre és egyéb dolgokra.
Ezért a tanítványok összefogtak,
hogy gondoskodjanak az újakról.
Barnabás is segített nekik.
Biztosan emlékszünk,
hogy eladta a földjét,
és a pénzt a rászorulóknak
adományozta.
Mi a tanulság?
Hit kell ahhoz,
hogy áldozatokat
hozzunk a királyságért,
legyen ez akár anyagi
vagy valami más.
Barnabás nem habozott.
Mit tanulhatunk mindebből?
Barnabást nem azért választották ki
erre a feladatra Antiókiában,
mert lévita volt,
és nem is az egyénisége vagy
a szervezőkészsége miatt,
hanem azért, mert olyan dolgok
jellemezték, amelyekről beszéltünk.
Ez a három pedig,
hogy „jó ember volt,”
áthatotta „a szent szellem,
és erős volt a hite.”
Hogyan segített
ez neki Antiókiában?
Nézzük meg a 24-es
vers második részét.
Ez így szól:
„És meglehetősen sokan
csatlakoztak az Úrhoz.”
„Meglehetősen sokan”.
Ha körülnézünk, elmondhatjuk,
hogy meglehetősen sokan vagyunk.
Ehhez hasonlóan rengetegen lettek
keresztények Barnabás miatt.
Jehova támogatta őt.
Barnabás valóban
jó hatással volt másokra.
Nézzük meg, hogy mit
tanulhatunk még Barnabástól.
A 25. vers ezt mondja:
„Így hát elment Tárzuszba,
hogy megkeresse Sault.”
Ha ilyen sikereket
ért el a szolgálatban,
akkor miért ment el Antiókiából?
Nagyon ügyesen és
jól ellátta a feladatát.
De azért ment el Tárzuszba
és jött vissza Antiókiába,
ami körülbelül egy 400
kilométeres utat jelentett,
mert tudta, hogy Saullal
még többet tudnak tenni.
Hiszen ha egyvalaki
valamit jól tud csinálni,
azt két ember még jobban.
„Jobb kettőnek, mint egynek”.
De miért Saul?
Mert Barnabás látta
benne a lehetőséget.
Tudta, hogy ő is
egy mozgatórugó.
Vagyis, hogy ő is erősíteni
tudja a gyülekezeteket,
és segíteni tud másoknak.
Szóval, mit tanulhatunk ebből
most, hogy egyre több a feladat?
Ha készségesen képzünk
másokat a szolgálatban,
akkor segíteni tudnak már most,
amikor folyamatos a növekedés,
valamint a nagy nyomorúság alatt
és majd az új világban is.
Emlékezzünk rá,
hogy a Jelenések könyve
mit ír a nagy sokaságról.
Senki sem lesz képes
megszámolni azt, senki.
Ezért ha képzünk másokat,
bizonyítjuk, hogy hiszünk
Jehova ígéreteiben.
És ezért vagytok itt.
Az itt kapott képzéssel
támogatni tudjátok a növekedést.
De nézzük meg, milyen érdekes
dolog történt még Antiókiában.
Keressük ki a Cselekedetek 13:1-et:
„Antiókiában pedig,
a helyi gyülekezetben
voltak próféták és tanítók”.
Köztük Barnabás és Saul.
Figyeljétek meg, hogy mit mond
a szent szellem a 2. versben:
„Válasszátok ki nekem
Barnabást és Sault
arra a munkára,
amelyre elhívtam őket.”
Tehát Barnabás egy
új feladatot kapott.
Érdekes, hogy amikor
elhagyták Antiókiát,
úgy emlegették őket,
mint Barnabás és Saul.
Aztán Saul a Pál nevet
kezdte el használni.
És innentől kezdve
úgy utaltak rájuk, mint
„Pál és Barnabás”
vagy „Pál és a társai”.
Megváltoztak a dolgok.
A frissebb keresztény
kiemelkedőbb szerepet kapott.
De miért tudott Barnabás
alkalmazkodni ehhez a változáshoz,
ahelyett, hogy elcsüggedt volna?
Mert ő jó volt,
áthatotta a szent szellem,
és erős volt a hite.
Ezért mások érdekeit
a sajátja elé helyezte.
A királyság volt
a legfontosabb az életében.
Követte a szent szellem vezetését,
és teljes mértékben bízott
Jehova irányításában.
Barnabás egy mozgatórugó volt,
mint ahogyan Pál is.
Ezért alkottak ők
ilyen kiváló csapatot.
Barnabás példája
biztosan bátorította Pált.
Több mint tíz évvel később
Pál olyan emberekről
írt az efézusiaknak,
akik ajándékok.
Írt apostolokról, prófétákról,
evangéliumhirdetőkről,
pásztorokról, tanítókról,
akik erősítették a gyülekezetet.
Vajon Barnabás
példája jutott az eszébe,
amikor leírta ezeket a szavakat?
Tehát Barnabás egy
mozgatórugó volt.
És mi a helyzet veletek?
Ti is azok vagytok?
Mindennap újabb
lehetőségünk van jót tenni,
követni a szent szellem vezetését,
és bizonyítani a hitünket.
Gondold át:
„Van olyan munkatársam, akinek
ma bátorításra lenne szüksége?
Ki lenne az?
Miért tudnám megdicsérni,
vagy hogyan fejezhetném ki
a hálámat neki?”
„Valakinek vigaszra
van szüksége?
Hogyan vigasztalom meg?
Írok neki egy üzenetet?
Felhívom vagy meglátogatom?”
„Valakit a szárnyaim
alá tudnék venni,
és segíteni neki fejlődni?
Mikor tudnám elkezdeni képezni?”
„Ha változást élek át,
hogyan bizonyítom a hitemet
és azt, hogy szeretném
követni a szellem vezetését?”
Kedves 158. osztály!
Jehova odafigyel rátok,
nagyon szeret titeket,
és értékel benneteket.
Ő segít nektek fejlődni
és egyre érettebbé válni.
Ezért biztosak vagyunk benne,
hogy mindegyikőtökből
igazi mozgatórugó lesz.

Michael E. Banks: Te is mozgatórugó leszel másoknak? – Gileád-diplomaosztó (158. osztály)