JW subtitle extractor

Voltál már olyan helyen,
ami megnyugtatott,
és békével töltött el?
Mondjuk a tengerparton.
Nézted a naplementét,
és hallgattad, ahogy a hullámok
lágyan mossák a partot.
Vagy egy hegyvidéken barangoltál,
és lenyűgözött a fenséges
hegyek látványa,
csodáltad és ámulattal töltött el.
Ezek a pillanatok mindig
megmaradnak az emlékeinkben.
Soha nem unjuk
meg azt az érzést,
amit egy ilyen
szép látvány nyújt.
Úgyhogy álljunk meg,
és vegyük észre, hogy mennyi
szép dolog vesz körül minket.
Ennek igazán pozitív
hatása lesz ránk.
De az igazság az, hogy
annyira rohanó életet élünk,
hogy elfelejtjük, hogy
mennyire fontos ez,
hogy értékelnünk kell azt,
ami körülvesz minket.
Kedves tanulók,
nektek ez az öt
hónap úgy elrepült,
mintha csak egy
pillanat lett volna.
És ha abban reménykedtek,
hogy ezután egy kicsit
le fog lassulni az élet,
hát, nem igazán.
Szóval, vegyük észre a szépet.
Most annyi mindennel
kell foglalkoznotok,
hogy nem biztos,
hogy ez eszetekbe jut.
De higgyétek el, tényleg
jót tesz az embernek.
És nem csak a természetben találunk
szemet gyönyörködtető dolgokat.
Van egy másik terület is,
amire megéri időt szánni.
Álljunk meg,
és értékeljük a testvéreinket,
akikkel szolgálunk.
Amikor így teszünk,
tulajdonképpen égi Atyánkat,
Jehovát utánozzuk.
Ezt Sofóniás nagyon
szépen kifejezte.
Olvassuk el együtt
a 3. fejezet 17-es versét:
„Veled van Jehova, a te Istened.
Mint hatalmas Isten, megszabadít.
Ujjong miattad nagy örömmel.
Elcsendesedik,
mivel szeret téged.
Örömében kiált majd miattad.”
Ha belegondolunk, fantasztikus,
hogy mi a világegyetem
legfőbb Urában,
Jehovában ilyen
érzéseket tudunk kelteni!
Igen, örömet tudunk neki szerezni,
hisz a vers szerint ezt
érzi, amikor megáll,
és megfigyeli a hűséges szolgáit.
És ő mindannyiunkra odafigyel.
De mit lát bennünk?
Azt, hogy hűségesek vagyunk,
és kitartunk mellette,
hogy szívesen hozunk
áldozatot érte.
És ahogy a vers írta,
„örömében kiált” miattunk.
De nem csak ezt érzi,
sokkal többet ennél.
A vers azt írta, hogy
„elcsendesedik,
mivel szeret téged.”
A lábjegyzet szerint
ez azt jelenti,
hogy „megnyugszik”;
„elégedett lesz”.
Most gondolj vissza
arra a békére,
amit akkor éreztél,
amikor a tengerparton
vagy a hegyekben voltál.
Pontosan így érez Jehova is,
megnyugszik, amikor
látja a hűséges szolgáit.
Azért tud így érezni,
mert időt szán arra,
hogy odafigyeljen ránk,
és gyönyörködik a jóban,
amit lát bennünk.
Most nézzük, hogyan
utánozhatjuk őt ebben.
Két területről lesz szó:
hogyan látunk másokat,
és hogyan látjuk magunkat.
Nézzük az elsőt.
Gyönyörködjünk
a látványban azáltal,
hogy utánozzuk Jehovát,
és mi is a jót keressük másokban.
A gyülekezetben minden testvérnek
vannak kiváló tulajdonságai.
A példájuk arra ösztönöz, hogy
mi is jobb emberekké váljunk.
Jó hatással vannak ránk.
Ám csak akkor
fogjuk ezt érezni,
ha időt szánunk rá,
hogy meglássuk bennük
ezeket a tulajdonságokat.
De időnként annyira könnyen
belemerülünk a feladatainkba
és a saját problémáinkba,
hogy már nem
tudunk erre odafigyelni.
Talán leragadunk
az első benyomásnál,
hogy valakivel egy kicsit
nehezebb együtt dolgozni,
vagy egy kicsit érzékenyebb,
esetleg lassabban
végzi el a feladatait.
És könnyen lehet,
hogy egy idő után ez lesz
az automatikus reakciónk,
a rosszat látjuk meg másokban.
De ez nagyon romboló
hatással lesz ránk.
Teljesen el fogja
szívni az erőnket.
A Példabeszédek 15:15 azt írja,
hogy „a lesújtottaknak
minden napja rossz”.
Szóval, ha állandóan a rosszat
látjuk meg másokban,
attól elszomorodunk.
Mindennapunk rossz lesz.
Mintha egy sűrű
köd venne körül,
ami teljesen eltakarja
mások jó tulajdonságait.
Úgyhogy vágjuk át
magunkat a ködön.
Dolgozzunk azon, hogy
a jót lássuk meg másokban.
Keressünk olyan
tulajdonságokat bennük,
amelyeket mi is
szeretnénk kifejleszteni,
és erősíteni magunkban.
Figyeljük meg, hogyan
mutatják ki, hogy hűségesek,
és ragaszkodnak Jehovához.
Milyen próbákat élnek át
a mindennapokban?
De ne csak ezt vegyük észre,
hanem azt is, hogy
honnan indultak,
milyen múltjuk van,
hogy a régi énjükhöz képest
milyen sokat fejlődtek,
mennyire megváltoztak
az évek alatt.
Ez segíteni fog abban,
hogy ne problémának vagy
akadálynak lássuk őket,
ami hátráltatja a munkánkat,
hanem az erősségeikre
összpontosítsunk,
arra, hogy hogyan járulnak
hozzá a közös sikerhez.
Tehát, ha készek vagyunk
erőfeszítést tenni,
hogy észrevegyük
másokban a jót,
akkor a legjobbat
hozzuk ki belőlük.
Szóval, gyönyörködjünk
a testvérekben,
lássuk meg a jót bennük.
És így megközelíthetőbb vének,
jobb munkatársak és
jobb házastársak leszünk.
Az életünk boldogabb és
megelégedettebb lesz.
Ha egy szép
tájra gondolunk,
a látványt általában nem
tartjuk meg magunknak,
hanem megosztjuk másokkal is.
Ugyanez igaz,
amikor a testvéreinkben veszünk
észre egy szép tulajdonságot.
Ne tartsuk magunkban!
Dicsérjük meg!
Sőt, másoknak is mondjuk
el a jót, amit észrevettünk.
A dicséretnek óriási ereje van.
Erről a Példabeszédek könyve is ír.
Lapozzunk is a 16. fejezethez.
Nézzük a 24-es verset:
„A kellemes beszéd
[vagyis a dicséret]
olyan, mint a lépes méz,
édes a léleknek és
gyógyír a csontoknak.”
Tehát a méz felfrissít
és energiát ad.
Ugyanígy mi is a szavainkkal
bátoríthatjuk a testvéreinket,
és erőt önthetünk beléjük.
De a méznek gyógyító
hatása is van.
Ehhez hasonlóan a szavaink is
nagyon jó hatással lehetnek azokra,
akikben ennek a világrendszernek
a nehézségei mély sebet ejtettek,
vagy akik az alkalmatlanság
érzésével küzdenek.
A dicséretnek sok jó hatása van.
Például motivál,
önbizalmat ad, bátorít
és megerősíti a barátságokat.
De ez még nem minden.
Mert ha keressük a lehetőségeket,
hogy megdicsérjünk másokat,
akkor észre fogjuk
venni bennük a jót.
És így gyönyörködni
fogunk bennük.
És ha elmondjuk másoknak
a testvéreink jó tulajdonságait,
azzal segítünk nekik,
hogy ők is így tegyenek.
De nem csak másokban
kell keresnünk a jót.
Magunkról is helyesen
kell gondolkodnunk.
Mert ez befolyásolja, hogy
hogyan látjuk el a feladatainkat.
És ezzel elérkeztünk
a második területhez.
Sokféle oka lehet annak,
amiért talán nem érezzük
magunkat elég jónak.
Lehet, hogy a gyerekkorunkból fakad,
vagy egy múltbeli hibánkból,
ami miatt még mindig
bűntudatot érzünk.
De az is lehet, hogy egy új feladat
miatt ébred bennünk a kétely,
hogy vajon alkalmasak vagyunk-e,
képesek leszünk-e rá?
Talán elbizonytalanodunk,
hogy megtudunk birkózni vele?
Meg tudunk majd felelni
az elvárásoknak?
Elég jók leszünk?
A Gileád-iskola
segített megbirkóznotok
ezekkel az érzésekkel.
De ezek visszatérhetnek,
amikor a dolgok nem
mennek olyan simán,
nehézségek adódnak,
vagy hibázunk.
Sátán szeretné, ha úgy
látnánk magunkat, ahogy ő.
Ha úgy éreznénk, nem vagyunk
sem értékesek, sem szerethetők.
Nagyon veszélyes
lenne, ha ezt elérné,
mert akkor olyan
állapotba kerülnénk,
amiről a Példabeszédek 24:10 ír,
miszerint ha elcsüggedünk,
kevés lesz az erőnk.
Ezt segít elkerülni,
amit a Zsoltárok
könyvében olvashatunk.
Nézzük az 5. fejezet
12-es versét:
„Mert te megáldod azt,
aki igazságos, ó, Jehova!
Kegyes leszel hozzá,
és egy nagy pajzshoz
hasonlóan megvéded őt.”
Ebből a versből két
dolgot tanulhatunk.
Először is azt, hogy Jehova
az igazságosakat áldja meg,
nem azt írja, hogy
a tökéleteseket.
Sokszor olyan magas mércének
próbálunk megfelelni,
amire képtelenek vagyunk,
és amit Jehova sem kér tőlünk.
Ő nem vár el tőlünk
tökéletességet,
nekünk sem kellene.
Látja, hogy igyekszünk
azt tenni, ami jó,
és megáldja az erőfeszítéseinket.
Szóval, ha legközelebb értéktelennek
érezzük magunkat, vagy hibázunk,
gondoljunk arra, hogy
hogyan lát minket Jehova.
A második tanulság pedig az,
hogy Jehova helyeslése
óriási erőt tud adni.
Megvéd minket,
hiszen azt olvastuk, hogy
olyan, mint egy pajzs.
Segít, hogy ne
csüggedjünk el túlságosan,
és ne adjuk fel.
Erőt önt belénk.
Szóval, ha negatív
érzéseink vannak,
engedjük, hogy a Szava által
Jehova biztosítson
minket a helyesléséről.
A testvérek dicsérő
szavait se feledd el.
Talán pont azokat a jó
dolgokat teszik szóvá,
amiket Jehova is
észrevesz benned.
És amikor ő rád néz,
örül és elégedett veled.
Sajnos fogunk
még hibákat ejteni.
De Jehova nem azokat
látja, amikor ránk néz.
Határozzuk el, hogy tanulunk
belőlük, és fejlődünk.
Ne ragadjunk le annál,
hogy hibáztunk,
ne erre összpontosítsunk.
Inkább gondoljunk arra, hogy
milyen jó tulajdonságaink vannak.
Ez segíteni fog, hogy
ne keseredjünk el,
ne adjuk fel, hanem tartsunk
ki a megbízatásunkban.
Ne feledjétek, amit
az órán tanultatok.
Nem mindig fogunk
elsöprő sikert aratni,
de nem is fogunk
örökösen kudarcot vallani.
Más szavakkal, gondolkodjunk
kiegyensúlyozottan magunkról.
Az élet sokkal jobb,
ha a jó dolgokra összpontosítunk.
Ezért tegyünk erőfeszítést,
hogy észrevegyük a körülöttünk
levőkben a jó tulajdonságokat,
és dicsérjük is meg őket,
amikor csak tudjuk.
Ne feledjük, hogy Jehova
mit lát bennünk, mire figyel.
És hogy a hűségünk, a hitünk
és a kitartásunk
örömet szerez neki.
Ő sosem fog ráunni arra, hogy
gyönyörködjön a hűséges szolgáiban.
És hogyha utánozzuk őt ebben,
akkor mi is olyan megelégedettek
és örömteliek lehetünk,
mint amilyen ő,
amikor ránk néz.
Szóval bármi történjen a jövőben,
legyünk bármilyen elfoglaltak,
kövessük Jehova példáját:
álljunk meg,
és gyönyörködjünk
a látványban.

Luke Saladino: Gyönyörködj abban, amit látsz! – Gileád-diplomaosztó (158. osztály)