JW subtitle extractor

Nagy hatással volt másokra.
És ez a halálával
sem ért véget.
Milyen tanulságokat
vonhatunk le abból,
ahogy Keresztelő János élt?
Nézzük!
Az első gondolatot
János evangéliumából
fogjuk megvizsgálni.
A 3. fejezetből nézzük
a 27-es és 28-as verset:
„János így válaszolt:
»Semmit sem kaphat az ember,
ha nem az égből adták neki.
Ti magatok vagytok a tanúi
annak, hogy megmondtam,
én nem a Krisztus vagyok,
hanem engem előtte
küldtek el.«”
János itt a tanítványaihoz beszélt,
és valamit nagyon
egyértelművé tett.
Már korábban, a Lukács
3:16-ban elmondta,
hogy egy konkrét
feladatot kapott.
Mit is olvastunk?
„Semmit sem kaphat…,
ha nem az égből adták”.
Mit kapott?
„Engem előtte küldtek el.”
Tehát, kapott egy feladatot.
Egy fontos dologban
lehetett szerepe.
Mi volt ez a szerep?
Igazából ez már a születése
előtt nyilvánvaló volt,
egy angyal elmondta a szüleinek.
Egyértelmű volt, hogy ő az,
akiről Ézsaiás azt mondta,
hogy „[kiált] a pusztában”,
és akiről Malakiás azt jövendölte,
hogy ő lesz Illés, a próféta.
Ha valaki egy ennyire
fontos feladatot kap,
vajon hol kezdené a prófétálást?
Talán Jeruzsálem tűnne
a leglogikusabb választásnak.
De nem.
Ézsaiás szerint a pusztában
kiált ez a próféta.
Tehát Jánosnak a pusztában
kellett ellátnia a feladatát.
Nazireusként sokféle
kísértésnek ellen kellett állnia,
és a feladatára kellett
összpontosítania.
Le kellett mondania sok hétköznapi
örömről és törekvésről,
ami nem lehetett egyszerű.
Mi volt János feladata?
Ő olyan próféta volt,
aki nem tett jeleket
vagy csodákat.
Ennél valami sokkal
fontosabbat tett.
Malakiás azt jövendölte Jánosról,
hogy „visszafordítja
az [emberek] szívét”.
„A törvény Krisztushoz
vezető [nevelő]” volt,
János pedig segített a népnek
visszatérni Jehovához,
és elfogadni a Messiást.
Tehát mit tanulhatunk
Keresztelő Jánostól?
Bármit is kérnek tőletek,
legyetek készségesek,
ragaszkodjatok
a megbízatásotokhoz,
adjatok bele mindent.
Nézzünk egy másik gondolatot
a János 3:29, 30-ból.
A 26-os vers szerint János
tanítványai amiatt panaszkodtak,
hogy „mindenki [Jézushoz] megy.”
Szóval, egyáltalán nem tetszett
nekik, hogy a tanítójuknak
csak másodhegedűs szerep jut.
De figyeljük meg, mit
válaszolt nekik János.
A 29-es versben egy hasonlattal él:
„Az a vőlegény, akié a menyasszony.
A vőlegény barátjának pedig
– amikor ott áll, és hallja őt –
nagy örömet szerez
a vőlegény hangja.
Az örömöm ezért
teljessé lett” – mondta.
Ebből egyértelmű,
hogy örömmel végezte
azt a feladatot,
amit Jehova rábízott.
János rendkívül alázatos volt.
Nem akart versengeni Jézussal.
Jézus szerepe fontosabb volt,
de ettől még Jánosé
sem volt jelentéktelen.
János teljesen elégedett
volt a feladatával.
Az elégedettséghez
alázat szükséges,
és a hála az, ami táplálja.
Ti is örüljetek együtt másokkal,
örüljetek, ha valami
jó történik velük.
A 30-as vers így folytatja:
„Neki tovább kell növekednie,
nekem pedig kisebbé kell válnom.”
Kisebbé.
János tudta, hogy a feladata
előbb-utóbb befejeződik.
A különleges megbízatásának
volt egy kezdőpontja,
és egyszer véget ért.
Ha elfogadjuk, hogy minden
megbízatás véget ér előbb-utóbb,
és szívesen támogatunk
másokat a háttérből,
elégedettek leszünk.
Azt viszont János nem sejtette,
hogy milyen hamar vége
lesz a szolgálatának.
Mintegy fél évvel azután,
hogy elkezdte a szolgálatát,
megkeresztelte Jézust,
és ez volt a csúcspont.
De aztán fél évvel később
Heródes Antipasz börtönbe vetette.
Ennyi volt.
Vagy mégsem?
Keressük ki Márk evangéliumát.
A 6. fejezet 20-as verset.
Nézzük, mit olvashatunk
itt Keresztelő Jánosról.
20-as vers:
„Heródes ugyanis félt Jánostól
– igazságos és szent
embernek ismerve őt –,
és védelmezte.
Miután meghallgatta,
nem is tudta, mitévő legyen,
mégis örömest
hallgatta azután is.”
Érdekes.
Úgy tűnik, hogy Heródes kedvelte
Jánost, és szívesen hallgatta.
Felismerte, hogy nem
hétköznapi ember,
úgyhogy örömest hallgatta.
De mégis miről beszélhetett
János Heródessel?
Az igazságról.
Biztosan nem hagyta ki a lehetőséget,
hogy kiálljon amellett, ami igaz.
Nem akarta behízelegni
magát Heródesnél,
hanem inkább segíteni
szeretett volna neki.
Még mindig a feladatára koncentrált.
Abban bízott, hogy Heródes
megbánja a bűneit,
és elfogadja, hogy
Jézus a Messiás,
így Isten megbocsát neki,
és örökké élhet.
János továbbra is
„[kiáltott] a pusztában”.
A ti körülményeitek is
megváltozhatnak.
De mindig álljatok ki
az igazság mellett.
És hűségesen lássátok el
a megbízatásotokat.
Úgy tűnik, legalábbis abból,
ami a Bibliában le lett jegyezve,
hogy Jézus többet beszélt
Keresztelő Jánosról azután,
hogy János befejezte
a szolgálatát, mint előtte.
Nézzük meg, mit
mondott Jézus
úgy egy évvel János
bebörtönzése után.
Máté evangéliuma
11. fejezet 7-es vers:
„Miközben ők elmentek,
Jézus ezeket mondta
Jánosról a sokaságnak:
»Miért mentetek ki a pusztába?
Hogy szél ingatta
nádszálat lássatok?«”
A nád teljesen hétköznapi
látvány volt a Jordán partján.
Tehát Jézus arra utalt,
hogy János nem volt átlagos.
Az emberek azért
mentek ki hozzá,
hogy egy különleges
embert lássanak,
máskülönben nem tettek
volna egy lépést sem.
De Jánoshoz tömegek
mentek a pusztába.
Ennyire különleges volt.
Nem volt „szél ingatta” nádszál.
Ő egyenes, szilárd
és határozott volt.
De ez nem minden.
Nézzük a 11-es verset:
„asszonyoktól nem született
nagyobb ember Keresztelő Jánosnál,
de az egek királyságában
a legkisebb is nagyobb nála.”
János szolgálata véget ért.
De nem úgy, mint
Illésé vagy Mózesé.
Nem volt olyan
fényes a befejezés.
Még egy év sem telt el azután,
hogy Jézus ezt mondta róla,
és kivégezték.
Ebből levonhatunk egy
nagyon fontos tanulságot.
A megbízatásotok véget érhet,
pedig rengeteg áldozatot
hoztatok érte.
És lehet, hogy mások szeretettel
beszélnek majd rólatok,
de ti nem fogjátok tudni.
És ezzel nincs is semmi baj,
mert nem ezért csináltátok.
A példátoknak viszont
nagy ereje lehet.
Nézzünk meg még egy utolsó
gondolatot János 10. fejezetéből.
A 39-es vers szerint
Jézust meg akarták
ölni, ezért elmenekült.
A 40-es vers azt írja,
hogy „a Jordánon túlra” ment,
„ahol János [korábban] keresztelt”.
Erről beszéltünk is az egyik órán.
Jézusnak ez a hely
nagyon sokat jelentett.
A barátjára emlékeztette, Jánosra
és a szolgálatára.
41-es és 42-es vers:
„Sokan mentek oda hozzá,
és ezt mondták egymás közt:
»János egyetlen jelt sem tett,
de mindaz, amit róla
mondott, igaz volt.«
És az ottlévők közül
sokan hittek benne.”
Még mindig ott csengett
az emberek fülében,
amiket János mondott.
János volt az, aki
a szolgálatával
segített nekik felismerni,
ki a Krisztus.
A megbízatásából,
az öröméből, sőt, a halálából
mi is rengeteget tanulhatunk.
Hűségesen szolgáljuk Jehovát,
örömmel és elégedetten
lássuk el a megbízatásunkat,
akár rövid, akár
hosszú ideig tart.
János példája
nagyon értékes.
Tanulmányozzuk
és kövessük!
Jézus „égő és fénylő
[lámpásnak]” nevezte Jánost.
A szellem tüze csak
úgy izzott benne,
és segített Krisztushoz
vezetni az embereket,
dicsőítve Jehovát!
Tanuljunk hát a legkiválóbb
tökéletlen embertől, aki valaha élt!

Trent Lippold: A legkiválóbb tökéletlen ember, aki valaha élt – Gileád-diplomaosztó (158. osztály)