JW subtitle extractor

Üdvözlünk titeket, testvérek!
Veletek is volt már olyan,
hogy úgy éreztétek,
kicsúszik a lábatok alól a talaj?
Szó lesz arról, hogy ilyenkor
hogyan tudjuk az érzéseinket
kordában tartani.
Azután Jónás könyvébe
ássuk bele magunkat,
és az odaadó szeretetről
tanulunk majd.
A hírnév és a gazdagság csábító lehet.
Egy testvérnőnek választania kellett,
hogy híressé válik,
vagy Jehova imádója lesz.
A zenés videó pedig arról szól,
hogy hogyan tudnak közel maradni
a testvérek Jehovához a börtönben.
A JW TV adását látjátok.
„Ne nyugtalankodjatok!”
Jézus ezt közvetlenül
azután mondta,
miután arról beszélt
az apostolaival,
hogy már nem lesz sokáig velük.
Jézus látta rajtuk, hogy
mennyire elszomorodtak,
ezért a következővel bátorította őket
a János 14:1 szerint:
„Ne nyugtalankodjatok!
Higgyetek Istenben, és
higgyetek bennem is!”
A Biblia többször használja az emberekre
azt a kifejezést, hogy háborgó tenger,
és néha mi is így érezzük magunkat.
Épp hogy túljutunk egy rossz
hírhullámon, már jön is a következő.
Az, ami a világban vagy
a saját életünkben történik,
gyakran teljesen leszív
minket érzelmileg,
így előfordul, hogy a nap végén úgy
érezzük, érzelmileg kimerültünk.
Hogyan segíthet az, amit Jézus
mondott az apostolainak abban,
hogy bölcsen tudjuk beosztani
az érzelmi energiánkat?
Nézzük meg ezt a két
gondolatot a versből,
és azt, hogy hogyan segíthetnek.
Kezdjük azzal, amit
Jézus először mondott:
„Ne nyugtalankodjatok!”
Ezzel azt tanította meg az apostolainak,
hogy nem teljesen tehetetlenek.
Van döntési szabadságuk.
Vagy engednek a nyugtalanító
gondolatoknak,
vagy uralkodnak rajtuk,
és nem nyugtalankodnak.
A gondolataink gyakran
hatással vannak az érzéseinkre.
Lehet, hogy valaki, valami vagy
egy helyzet előhoz egy emléket,
ami érzéseket vált ki belőlünk.
Jézus, amikor azt mondta,
hogy ne nyugtalankodjunk,
arra kért minket, hogy próbáljunk
meg uralkodni a gondolatainkon.
Hiszen tudjuk, hogyha egy
szomorú eseményre gondolunk,
szomorúak leszünk,
ha pedig valami veszélyesre,
szorongani kezdünk.
Gondoljunk úgy az elménkre,
mint egy hatalmas házra,
rengeteg szobával.
Mindegyik szoba egy-egy eseménynek
felel meg az életünkből.
Amikor időt töltünk egy-egy szobában,
az az összes érzést felhozza
bennünk, amit akkor éreztünk.
Jézus apostolai a „Jézus itt fog
hagyni minket” szobában voltak.
Nagyon el voltak
keseredve és aggódtak.
De Jézus arról biztosította őket,
hogy tudnak uralkodni az érzéseiken.
Nem kell, hogy teljesen átadják
magukat a szomorúságnak.
Koncentrálhatnak arra,
hogy mit jelent nekik az, hogy
hisznek Jehovában és Jézusban.
Ezt nem szabad elfelejtenünk.
Ha tudatosan gondolkodunk,
azzal hatással tudunk
lenni az érzéseinkre.
Lehet, hogy néha úgy
érzünk, mint az apostolok,
hogy bekerültünk egy
fájdalommal teli, sötét szobába.
De ilyenkor jusson eszünkbe, hogy
csak egy időre mentünk be oda,
nem akarunk örökre ott ragadni.
Az is segíthet nekünk abban,
hogy ne nyugtalankodjunk,
ha igyekszünk minél bölcsebben
felhasználni az érzelmi energiánkat.
Az Ézsaiás 55:2 ezt írja:
„Miért költitek a pénzt
arra, ami nem kenyér,
és miért költitek a jövedelmeteket
arra, ami nem elégít meg?”
Ahogy nem vennénk műanyag
kenyeret azért, hogy megegyük,
az energiánkat sem szeretnénk
olyasmikre pazarolni,
amik nem töltenek föl.
Gondoljatok erre:
Ha kapnánk 5000 Ft-ot
az aznapi étkezéseinkre,
elköltenénk belőle
4000-et a reggelire?
Nem sok maradna akkor
ebédre meg vacsorára.
Ehhez hasonlóan
meghatározott mennyiségű
érzelmi energiánk van egy nap.
Ezért tudatosan kell
használnunk belőle.
Te mire szoktad felhasználni?
Gondolkodj el ezen:
„Olyan dolgokra pazarolom
az energiámat, amikre nem kellene?”
Például képzeld el, hogy
miközben vezetsz, valaki eléd vág.
Vagy igazságtalanul bánnak veled.
Esetleg valaki csalódást okoz.
Felhúzhatod magad ezeken, és
jó sok energiát elpazarolhatsz.
De gondolj bele:
„Megéri ennyit rágódni ezen?
Jobb lesz nekem tőle?
Ad bármit is?
Vagy csak teljesen
kimerít érzelmileg?”
Odaadnád valakinek a teli pénztárcádat,
hogy vegyen csak, amennyit akar?
Hát, ha olyanról lenne szó,
akit szeretsz, és akiben megbízol,
még talán.
De egyébként nem valószínű.
Ehhez hasonlóan az energiánkat
is fordítsuk olyanokra,
akiket szeretünk, és használjuk
fel arra, ami valóban fontos.
A családunkra, a testvéreinkre és
főleg Jehovára és az imádatára.
A közösségi oldalak, a politika,
a filmek, a társadalmi problémák
teljesen leszívhatnak minket érzelmileg.
Ezért nem adjuk oda
az érzelmi tárcánkat,
hogy „Tessék, vegyél
amennyit csak akarsz!”
Mert ha így tennénk,
akkor végül semmi energiánk sem
maradna azokra, akiket szeretünk.
Ha bölcsen olyan emberekre és olyan
dolgokra fordítjuk az energiánkat,
amik igazán számítanak,
akkor biztosan boldogok leszünk.
Sokan úgy próbálnak meg boldogok
lenni, hogy magukra költik a pénzüket,
és azt teszik, ami jólesik nekik.
De az a helyzet, hogy
az önzés nem tesz boldoggá.
Jézus ezt mondta:
„Nagyobb boldogság adni”.
Ebből a gondolatból
sokat tanulhatunk arról,
hogy hogyan használjuk
bölcsen az érzelmi energiánkat.
Gondoljunk így a boldogságra:
ha szeretünk valakit, akkor annak
a következménye boldogság lesz.
Szemléltetésül:
Ha tüzet rakunk, annak
a következménye hő és fény lesz.
Ahhoz, hogy érezd a meleget,
és lásd a fényt,
először meg kell raknod a tüzet.
Erőfeszítést kell tenned
azért, hogy égjen a tűz.
De a befektetett energiáért
meleget és világosságot kapsz.
Ha erőfeszítést teszünk, és tudatosan
törekszünk rá, hogy szeressünk másokat,
akkor boldogok leszünk.
Biztos, hogy ez lesz a következménye.
Azok a szavak, hogy
„Ne nyugtalankodjatok!”,
rávilágítanak, hogy miénk a döntés.
Dönthetünk úgy, hogy
olyasmiken gondolkodunk,
amik jó hatással
vannak az érzéseinkre.
Valamint dönthetünk úgy, hogy az érzelmi
energiánkat bölcsen használjuk,
a családunkra, a testvéreinkre
és legfőképpen Jehovára
és az imádatára.
Most térjünk át a második gondolatra.
Nézzük meg a János 14:1 második felét.
Jézus ezt mondta:
„Higgyetek Istenben,
és higgyetek bennem is!”
Jézus nem azt mondta, hogy
legyen hitük csak úgy önmagában,
mintha a hit létező fogalom lenne
anélkül, hogy bárkihez kötődne.
Itt konkrétan magához
és Jehovához kötötte a hitet.
Szóval hogyha valami miatt aggódsz,
gondolj arra, hogy Jehova
és Jézus ott van melletted,
és azon dolgoznak, hogy végleg
megoldjanak minden problémát.
Mintha csak ott lennének
a szomszéd szobában.
Amikor imádkozol és elmélkedsz,
az olyan, mint ha átmennél hozzájuk.
Ha hiszel abban, hogy Jehova mindent
helyre tud hozni, és helyre is fog,
az segít, hogy meg tudj nyugodni.
Mivel nem vagyunk tökéletesek,
hajlunk arra, hogy úgy érezzük,
mindent nekünk kell megoldanunk.
Jézus ezt tudta, ezért
ezt mondta: „ne aggódjatok”.
Miért?
Mert „égi Atyátok tudja, hogy
szükségetek van mindezekre.”
Hiszel abban, hogy
Jehova odafigyel rád,
és tudja, mire van szükséged?
Ha igen, akkor ez segíteni fog,
hogy ne nyugtalankodj.
Sokkal rosszabb lesz a helyzetünk,
ha megpróbálunk megoldani
olyan problémákat,
amiket Jehovára kéne hagynunk.
Például, meg tudod
szüntetni a szegénységet?
Tudsz valamit tenni
az öregkor, a háborúk,
a bűnözés vagy a zavargások ellen?
Egyértelműen látjuk,
hogy nem vagyunk képesek
megoldani ezeket a problémákat.
Egyedül Jehova és Jézus képes
ezt megtenni a királyság által.
Ha hiszünk Jehovában és Jézusban,
kiegyensúlyozottak és nyugodtak
tudunk maradni,
még akkor is, ha rossz híreket
kapunk, vagy nehézségek érnek.
Időnként nagyon aggódtam amiatt,
hogy mi fog történni a testvéreinkkel
például Eritreában és Oroszországban.
Már biztos ti is voltatok úgy, hogy
nagyon elszomorodtatok emiatt.
De hogyan fogadhatjuk meg Jézus
tanácsát, hogy ne nyugtalankodjunk?
Nekem segítettek a következő kérdések:
„A gyülekezet megtette, amit tudott?
A fiókhivatal és a főhivatal
megtette, amit tudott?
Imádkoztam értük?”
Ha igen, akkor ezt mondhatom:
„Jehova, mi megtettük, amit tudtunk,
most már a te kezedben van.”
A 112. zsoltár 7-es verse
összegzi, hogy mit tehetünk,
ha rossz híreket hallunk:
„Semmilyen rossz hírtől nem fél.
Szíve rendíthetetlen,
mivel Jehovában bízik.”
Hogyan birkózhatunk
meg a rossz hírekkel?
Bízzunk benne, hogy Jehova, a szent
szellemével segíteni fog nekünk.
Ha érzelmileg túlterheltek
vagyunk, vagy kimerültünk,
ne felejtsük, hogy Jehova azt ígérte,
hogy „a szokásosnál
nagyobb [erőt]” fog adni.
Bízz benne, hogy teljesíti az ígéretét!
Ha megosztjuk Jehovával az érzéseinket,
ő odafigyel ránk, és segít,
hogy legyen elég erőnk.
Persze ez nem feltétlenül jelenti azt,
hogy megszünteti a problémát.
De abban biztosan segíteni
fog, hogy kitartsunk.
A Róma 12:11 arra ösztönöz
minket, hogy izzunk a szellemtől.
Erről egy különleges
ásvány jut eszembe,
aminek van egy érdekes tulajdonsága.
Ha megvilágítjuk UV-fénnyel, csillog,
egyébként pedig úgy néz ki,
mint egy átlagos kavics.
De látjátok, hogyha megvilágítom,
gyönyörűen csillog.
Jehova szellemének hatására
mi is ilyenek lehetünk.
Igen, Jehova a szent szellemével
nap mint nap megújítja az erőnket.
Segít, hogy belülről szinte ragyogjunk.
Mit tesz egy kisgyerek, aki éjszaka
a szobájában megijed valamitől?
Hova szalad rögtön?
Anya és apa szobájába.
Mi úgy futhatunk Jehova szobájába,
ha elmondjuk neki az érzéseinket.
Ő megvigasztal minket a szent szellem,
a Biblia és a testvéreink által.
Olyan, mintha megvilágítana minket,
vagyis megadja nekünk
„a szokásosnál nagyobb [erőt]”.
Ha olyasmi történik
az életedben, ami nyugtalanít,
gondolj arra, hogy nem muszáj
abban a szobában maradnod.
Miközben imádkozol Jehovához,
és a Bibliát olvasod,
képzeld el, hogy Jehova
megfogja a kezedet,
és átkísér egy másik szobába.
Ha a gyászszobában vagy,
átvisz a feltámadásszobába.
Ha beteg vagy, a tökéletes
egészség szobába,
ha a bűntudat gyötör szobában
vagy, irány a megbocsátásszoba.
El tudod képzelni,
mit éreztek az apostolok,
amikor látták a feltámasztott Jézust?
Egészen addig abban a szobában voltak,
hogy „Jézus itt fog hagyni minket”.
De akkor átmentek az „újra
velünk van Jézus” szobába.
Nem volt hiábavaló, hogy
hittek Jehovában és Jézusban.
Most pedig foglaljuk össze hogy,
mit tanulhattunk Jézus szavaiból,
melyeket a János 14:1 szerint mondott.
Abból a kijelentésből, hogy
„Ne nyugtalankodjatok!”
azt tanulhatjuk, hogy dönthetünk úgy,
hogy olyasmiken gondolkodunk,
amik pozitívan befolyásolják
az érzéseinket.
És azt is, hogy bölcsen kell
felhasználnunk az érzelmi energiánkat,
a családunkra, a testvéreinkre
és különösen Jehovára
és a neki végzett szolgálatunkra.
Jézus még ezt is
mondta ebben a versben:
„Higgyetek Istenben,
és higgyetek bennem is!”
Bízzunk Jehovában és Jézusban!
Ők tudják a megoldást mindenre.
Jehova véglegesen meg
fog oldani minden problémát,
ami miatt most szomorúak vagyunk.
De addig is bízzunk benne,
hogy megadja nekünk
„a szokásosnál nagyobb [erőt]”,
hogy képesek legyünk megküzdeni
a nehézségeinkkel ebben a világban.
Amikor legközelebb úgy érzed,
hogy érzelmileg kimerültél,
gondolkodj el Jézus szavain,
amelyeket a János 14:1-ben mondott:
„Ne nyugtalankodjatok!
Higgyetek Istenben,
és higgyetek bennem is!”
Jehova szolgájának, Jónásnak
meg kellett tanulnia
bízni Istenben.
De sikerült neki,
és attól kezdve könnyebben
tudta uralni az érzéseit.
Nézzük, mit tanulhatunk
még a példájából
a Keress kincseket!
következő részéből.
Hú, apa, ez a videó Jónásról
egyszerűen csúcs volt!
Igen, a videók tényleg szuperek.
De a Bibliából még többet megtudhatunk,
ha kérdéseket teszünk fel.
Például, hogy „Mit tanít
ez a történet Jehováról?”
Oké, ezt leírom.
Neked mi jut eszedbe?
Hát, hogy Jehova
megbocsátó és türelmes.
Így van, Jehova türelmesen várta,
hogy Jónás megváltozzon.
A Jónás 3:1 leírja, hogy adott
neki egy második esélyt.
Vigyázott rá, amikor elszenvedte a rossz
döntéseinek a következményeit,
később pedig kedvesen helyreigazította.
Nem semmi, hogy Jehova
nem mondott le Jónásról.
Igen.
Azért tett így, mert ő odaadóan szeret.
Emlékszel, hogy ez mit jelent?
Talán.
Még többet megtudhatunk,
ha utánanézünk a kevésbé
ismert szavaknak.
Miért ne néznénk
meg a Szójegyzékben?
Kezdd el beírni a Bibliában
a keresőmezőbe,
hogy „odaadó szeretet”.
Látod, már ki is hozta a magyarázatot?
Aha, itt van.
Elolvasod, mit ír?
Azt írja, hogy az odaadó szeretet
„olyan szeretetet jelent,
melyhez elkötelezettség, hűség
és erős ragaszkodás társul.”
Jehova tényleg ilyen.
Ő segített az embereknek,
mert szerette őket.
De Jónásnak ez nem nagyon ment át.
Pedig átélte a vihart, három
napig volt a hal gyomrában,
és látta, hogy a niniveiek megváltoznak,
mégis csak magára gondolt.
Amikor Jehova megbocsátott a népnek,
Jónás nagyon mérges lett,
a saját hírnevét féltette.
Képes lett volna inkább végignézni,
ahogy meghalnak a niniveiek,
mint hogy azt mondják róla,
hogy hamis próféta.
Hát nem reagált valami fényesen.
De hogyan kezelte a helyzetet Jehova?
Jobban, mint én tettem volna.
De az, hogy Jónás így reagált,
nem tette őt rossz emberré.
Jehova egy lopótököt használt fel,
hogy tanítson neki valamit.
Miről is ír a 4. fejezet 6-os verse?
Arról, hogy Jehova
egy növényt növesztett,
hogy árnyékot adjon Jónásnak.
Ez nagyon kedves volt tőle azok
után, ahogyan Jónás viselkedett.
És azt is megtudjuk a versből,
hogy Jónás „nagyon megörült” ennek.
Tehát Jehova odaadó szeretete
változást idézett elő benne.
Ezzel előkészítette a terepet.
Hogy egy újabb dolgot tanítson neki.
Elküldött egy kis férget,
hogy elpusztítsa a növényt.
Csak a növényt, nem egy embert!
És hogyan reagált Jónás?
Már megint mérges lett.
És ekkor Jehova rátért a lényegre.
Nagyon komoly, amit a 10-es,
11-es versben mondott!
Ezt kérdezte Jónástól:
„Te sajnálod a lopótököt …
Én pedig ne sajnáljam” az embereket
és az állatokat Ninivében?
És itt ér véget a történet.
Jónás hagyta, hogy Jehováé
legyen az utolsó szó.
Megértette a lényeget.
Megtanulta úgy látni az embereket,
ahogyan Jehova látja őket.
Ja, és amúgy Jehova
végig mellette volt.
Bármi volt is, szerette őt.
Kutassunk tovább.
Kivel bánt még szeretettel Jehova?
Csak Jónással?
Próbáljuk ki, amit
a Hit példaképei könyv ír,
nézd csak:
„Használjátok a képzelőerőtöket,
éljétek át a bibliai szereplők érzéseit,
lássátok ti is, amit ők láttak,
és gondolkodjatok el rajta, mit
tettetek volna az ő helyükben.”
Te hogy érezted volna magad azt látva,
hogy a matrózok a hamis
isteneikhez imádkoznak,
de tudod, hogy nem
fognak segítséget kapni?
Jónás elismerte, hogy
az ő hibájából van a vihar,
de még ekkor sem
akarták a vízbe dobni.
Hát, ja. Mindent megtettek,
hogy megmentsék őt.
Jónás láthatta, hogy ezeknek
az ijedt tengerészeknek,
akik nem imádják Jehovát,
amúgy vannak jó tulajdonságaik.
Szerinted kezdte olyannak
látni őket, mint Jehova?
Hmm.
Kutassunk tovább.
Miért küldte Jehova Jónást egy idegen
nemzethez, akik nem imádták őt?
Talán mert adni akart egy esélyt
a niniveieknek, hogy megismerjék őt?
Akkor ki iránt mutatott
Jehova szeretetet?
Hát, ha jobban belegondolok,
nemcsak Jónás iránt,
hanem a tengerészek
és a niniveiek iránt is.
Pontosan.
És gondolj bele:
Bár Jónás hibázott, amikor feltámad,
megtudja majd, hogy az élete
egyik legnagyobb hibájával
Jehova tanított valamit a Fiáról.
Szerinted mit fog érezni amiatt,
hogy Jézus név szerint utalt rá,
sőt, hozzá hasonlította magát?
Azta!
Jehova tökéletes példát
mutat a szeretetben.
És mi hogyan utánozhatnánk őt?
Hát, az első dolog, ami
eszembe jut, az a prédikálás.
Nem a kedvencem
házról házra menni.
Nagyon rossz, amikor senki sem
kíváncsi arra, amit mondanék.
De arra szoktam gondolni,
hogy ez nem rólam szól,
hanem valami sokkal nagyobbról.
Ha Jehova nem
mond le az emberekről,
akkor én hogyan tehetném?
Ügyes vagy, fiam.
Büszke vagyok rád.
Nagyszerűen gondolkozol.
Nekem az jut eszembe,
amikor olyan feladatot kapok,
amire nem érzem magam alkalmasnak.
Az első reakcióm nem
a legjobb szokott lenni.
Aztán persze megbánom,
és nagyon mérges
tudok lenni magamra.
De megnyugtató tudni, hogy Jehova
nem őrzi meg ezeket a pillanatokat,
és nem emlékezik rájuk.
Tudja, hogy milyenek
vagyunk valójában,
és türelmesen segít,
hogy fejlődni tudjunk.
Megérte feltenni a kérdést,
hogy „Mit tanít ez Jehováról?”,
utánanézni a kifejezésnek,
és használni a képzelőerőnket.
És még van egy csomó tanulság.
Például, ha beleképzeljük
magunkat Jónás helyzetébe.
Milyen lehetett a hal gyomrában,
amikor Jehovához
imádkozott segítségért?
Vagy mit tanulhatunk abból,
hogy a niniveieknek prédikálni
nem is volt olyan rossz,
mint ahogyan azt Jónás elképzelte?
Most nézzük meg…
Milyen nagyszerű tanulság!
Jónást nem tette rossz emberré,
hogy rosszul reagált.
És ebben a könyvben még
több kincset találhatunk arról,
hogy Jehova odaadóan szeret.
A gyülekezetek nagyon
várják azokat a heteket,
amikor a körzetfelvigyázó
érkezik hozzájuk,
ha házas, akkor a feleségével együtt.
Nézzük meg, hogy ezek
a bátorító látogatások
milyen régre nyúlnak vissza.
Jehova Tanúi
összes gyülekezetében
különleges időszak
a körzetfelvigyázó látogatási hete.
Ilyenkor sokat prédikálunk,
buzdító előadásokat hallunk,
és időt töltünk együtt.
De hogy kezdődött ez a munka,
és hogyan változott az idők során?
Erről lesz szó a Történelmünk
állomásai mostani epizódjában.
Ez a munka az első
században kezdődött,
amikor Pált, Barnabást
és másokat elküldtek,
hogy bátorítsák a gyülekezeteket.
Ezt a mintát követve 1894-től
Jehova modern kori szervezete
képviselőket küldött ki Bibliakutató
csoportokhoz, hogy buzdítsák azokat.
Ezeket a testvéreket
pilgrimeknek nevezték.
Ők nagyon sokat utaztak, miközben
meglátogatták a gyülekezeteket,
és igyekeztek mindenhol
egy-két napot a testvérekkel tölteni,
hogy megerősítsék őket.
Ezek az utazások
sok nehézséggel jártak.
Képzeld magad egy pilgrim,
például Edward Brenisen helyébe,
aki az Egyesült Államok nyugati
részén látogatott el egy farmra!
Először vonattal, majd éjszaka
postakocsin, végül szekéren utazott,
ami nagyon összerázta.
De csak így tudott
eljutni a testvérekhez,
akik a hegyekben laktak.
A pilgrimeknek kiváló
tanítóknak kellett lenniük,
ugyanakkor alázatosnak is.
Ilyen volt Alexander Graham.
Ő nagyon lelkes előadó volt,
de néha az előadásai – hát, elég
hosszúra nyúltak, akár több órásra.
Amikor Russell testvér értesült erről,
írt egy levelet, melyben
tanácsot adott neki:
„Drága testvérem!
Tudom, hogy szereted az igazságot,
de miközben lelkesen beszélsz
arról, amivel telve van a szíved,
talán megfeledkezel az időről.”
Alexander megfogadta a tanácsot.
Nagyon szerették őt,
és nagyszerű előadásokat
tartott, de már rövidebbeket.
Akkoriban a pilgrimek
elsődleges feladata az volt,
hogy előadásokat tartsanak,
de az 1920-as évekre ez megváltozott.
Ettől kezdve a szántóföldi szolgálat
megszervezése lett a fő feladatuk.
Az elnevezésük körzeti
szolgálatvezetőkre változott,
később pedig körzeti szolgákra,
ami érzékeltette, hogy az a feladatuk,
hogy szolgálják a helyi testvéreket.
Ezután egy jóval nagyobb
változás következett.
Az 1930-as években
az Egyesült Államokban
próbálták megállítani a munkánkat,
ezért néhány gyülekezet csoportos
prédikálókampányt szervezett.
Ez megerősítette
a testvérek közti egységet.
Hogy még szervezettebb legyen
Jehova népe, zónákat hoztak létre,
melyekbe egyenként körülbelül
20 gyülekezet tartozott.
A zónaszolgák meglátogatták
a gyülekezeteket.
Emellett voltak zónagyűlések,
melyeket napjainkban
körzetkongresszusnak nevezünk.
A ’40-es években az utazófelvigyázókat
a testvérek szolgáinak nevezték.
Az egyikük Angelo Catanzaro volt.
Ő mindössze 19 évesen
kapta meg a megbízatását,
és később úgy beszélt magáról,
mint a szolgáról, aki folyton úton van.
Több mint 60 évig vett
részt az utazómunkában,
és ez idő alatt a feleségével
beutazták az Egyesült Államokat.
Több ezer személynek segítettek
közel kerülni Jehovához,
és erősítették a gyülekezeteket.
Az utazótestvéreket
később körzetszolgáknak,
végül körzetfelvigyázóknak
nevezték el.
Ők és a feleségeik nagyon sok
áldozatot hoztak a testvérekért.
Lemondtak arról, hogy
saját otthonuk legyen,
vállalták, hogy újra
és újra elköltözzenek,
és hogy hosszú utakat
tegyenek meg.
Sokan a 20-as éveikben
kezdték el ezt a munkát,
köztük Winston Payne
és a felesége, Pam,
akik a Csendes-óceán
déli részén szolgáltak.
A szigeteken meg kellett küzdeniük
a hőséggel, a szúnyogok hadával
és olykor az élelmiszerhiánnyal.
Mégis igazán megszerették
a megbízatásukat,
és nagyon közel érezték
magukat a testvérekhez.
Napjainkban több ezer testvér
vesz részt a körzetmunkában.
Hogy jól tudják ellátni
a megbízatásukat,
’99 óta részt vesznek
a körzetfelvigyázók
és feleségeik iskoláján,
melyet most már
világszerte megtartanak.
Igen, az évek alatt sokat változott,
hogy hogyan nevezzük
ezeket a testvéreket,
de van, ami nem változott.
Pálhoz hasonlóan ők is készek
arra, hogy áldozatokat hozzanak,
sőt, magukat is feláldozzák,
hogy képezzenek másokat,
bátorítsák a fiatalokat,
és erősítsék a gyülekezeteket.
Szóval, amikor legközelebb
hozzátok látogatnak el,
mutasd ki, hogy értékeled
azt a sok áldozatot, amit hoznak.
Alig várjuk, hogy még többet
tudjunk meg Isten népéről
a Történelmünk állomásai
következő epizódjából.
Nagyon hálásak vagyunk Jehovának
ezekért a szorgalmas és önfeláldozó
testvérekért és testvérnőkért.
Te is őrzöl kedves
emlékeket a látogatásukról,
amikor a szolgálatra ösztönöztek?
Például lehet, hogy arra bátorítottak,
hogy tegyél többet Jehováért.
Persze nem mindenki
lehet körzetfelvigyázó,
de mi is szerethetjük annyira
az embereket, mint ők.
A következő videóban láthatjuk,
hogyan sikerült néhányaknak
kiterjeszteni a szolgálatukat.
Nagy szükség volt ezen
a területen prédikálókra.
Felismertük, hogy Jehova
minket is fel tud használni,
ha készek vagyunk odaköltözni.
Már négy éve szolgálunk a bolíviai
kecsua nyelvű gyülekezetben.
Én Fernando vagyok.
Én pedig Micaela.
Argentínában,
a bolíviai kecsua nyelvű
gyülekezetben szolgálunk.
Bolívia nagy részén elég
nehéz a megélhetés.
Éppen ezért onnan sokan ideköltöznek,
hogy a földeken dolgozzanak.
Ez a fajta munka nagyon kimerítő.
Sokszor este 11-ig
vagy éjfélig dolgoznak.
Bármire készek, nagyon szorgalmasak.
Délután a legalkalmasabb
felkeresni őket,
mielőtt újra nekilátnának a munkának.
Persze 40 fok melegben
nem a legkönnyebb prédikálni.
Sokszor úgy tanulmányozunk
velük, hogy közben dolgoznak.
Éppen aratnak,
vagy csinálják, amit kell,
mi meg haladunk velük együtt,
és olvasunk nekik egy bekezdést
vagy egy bibliaverset.
Például megmutatjuk,
hogy mi Isten neve,
amiről korábban
még sosem hallottak.
Amikor valami felkelti
az érdeklődésüket,
akkor megállnak, és
mozdulatlanok maradnak.
Látszik, hogy mennyire érdekli őket,
és hogy igazán figyelnek, még
úgy is, hogy közben dolgoznak.
Sokszor megkérnek minket, hogy
várjuk meg, míg befejezik a munkát.
Ilyenkor segítünk nekik,
hogy gyorsabban végezzenek.
Először nagyon meglepődtek,
és azt kérdezték:
„Komolyan, segíteni akartok?
De hát koszos lesz a ruhátok.”
De mi örömmel segítettünk, és
ennek nagyon jó eredményei lettek.
Idővel barátok lettünk.
És hát ez a cél, hogy
a tanulmányozók barátaivá váljunk,
így közelebb kerülhetnek Jehovához.
Ebből érezni fogják, hogy őszinték
vagyunk, és tényleg törődünk velük.
Azt szeretem a legjobban
a prédikálásban,
amikor láthatom, hogy az üzenetünk
hogyan hat az őszinte emberekre.
Nagyon szeretek prédikálni.
Számomra ez nem jelent áldozatot.
Toni Marrero vagyok.
Én pedig Maryluz.
Spanyolországból származunk,
és jelenleg Paraguayban
szolgálunk.
A pandémia idején
végig otthon maradtunk.
Tulajdonképpen minden
megváltozott az életünkben.
Például az, hogy olyan valakivel
beszéljek telefonon, akit nem látok,
hát, majd kiugrott a szívem tőle.
Egyszer egy férfinak már
az első hívás alkalmával
felajánlottam a bibliatanulmányozást.
És meglepetésemre igent mondott.
Megkérdeztem, hogy küldhetek-e
másnap egy kérdést neki üzenetben,
amin tud gondolkodni, és belement.
De mivel nem válaszolt azonnal,
azt hittem, hogy nem érdekli a dolog.
Aztán este később írt.
Kiderült, hogy ő egy
nagyon elfoglalt ember.
Rengeteget dolgozott,
függetlenül attól, hogy hány óra volt.
Egy idő után megértettem,
és kezdtem hozzászokni.
Aztán egy nap megkérdeztem:
„Nem szeretne
a feleséged is tanulni?”
Azt mondta: „De igen!”
Viszont erre hónapokat kellett várni.
Folyton készenlétben kellett állnunk,
hogy tanulmányozni tudjunk vele.
Igen, bármikor csöröghetett.
Akár este 9, 10 vagy 11 órakor is.
Aztán már öt perccel előtte ránk írt.
Összecsatlakoztunk videóhívásban,
gyorsan beköszönt, átöltözött, aztán
leült, és már kezdtük is a tanulást.
Ez nem volt könnyű.
Tényleg nehéz volt.
De közben már nagyon élveztük,
és a végére mindig nagyon…
Boldogok voltunk.
…nagyon boldogok voltunk.
Amikor véget ért a tanulmányozás,
egymásra néztünk,
és ezt kérdeztük: „Ez a valóság?”
Igen, pontosan.
Tényleg ennyire érdekli
őket az igazság?
És igen, így volt.
Meg akarták ismerni Jehovát.
Elkezdték alkalmazni, amit tanultak,
és körülbelül egy éven belül
megkeresztelkedtek.
Ez minden erőfeszítést megért.
Nagyon boldoggá tesz,
hogy ezt átélhettük.
És meg is szoktam köszönni
Jehovának, minden egyes nap.
Az, hogy az érdeklődőnek megfelelő
helyen és időben álljunk rendelkezésre,
áldozatokkal járhat.
De segíteni valakinek
közel kerülni Jehovához,
az valami óriási örömmel jár.
Rosalía Phillips élettörténete
több mint húsz évvel ezelőtt
jelent meg az Ébredjetek!-ben.
Nézzük meg, hogy az,
hogy Jehovát választotta,
milyen jó hatással volt
rá és a szeretteire.
A családunkban sok híres
énekes és színész volt.
Azt hiszem, édesapám futotta
be a legnagyobb karriert,
Germán Valdés, aki Tin Tán
néven vált ismertté.
A zene már gyerekkorom óta
különleges helyet foglal el a szívemben.
Sokszor komponáltam dalokat gitáron,
így fejeztem ki az érzéseimet.
Sosem gondoltam arra, hogy
a zenei pályán építsek karriert.
Egyszerűen nem vonzott.
De 15 éves koromban
édesapám sajnos meghalt.
És mivel anyagilag
nehéz helyzetbe kerültünk,
mielőbb munkát kellett találnom.
Csatlakoztam egy együtteshez,
és így kezdődött az énekesi,
színészi karrierem.
De idővel felismertem,
hogy akik körülvesznek,
nagyon erkölcstelenek és kétszínűek.
Végül odáig jutottam, hogy már
senkiben sem tudtam megbízni.
Ám amikor megismertem az igazságot,
rájöttem, hogy vannak még
nagyszerű, kedves emberek,
akik őszintén, szívből szeretnek.
És én is megváltoztam,
egy új ember lettem,
kiegyensúlyozott, boldog,
tele lelkesedéssel.
Miután visszatértünk Mexikóba,
szülőkként nagyon aggódtunk,
nehogy beszippantsa
a gyerekeinket a szórakoztatóipar.
A férjemmel mindent megtettünk,
amit csak tudtunk,
hogy ez ne következzen be.
A lányunk, Gianna 17 éves volt,
amikor megkértem őt,
hogy kísérjen el Mexikóvárosba
egy munkamegbeszélésre
az egyik jelentős tévétársasághoz.
Ott felfigyelt rá egy férfi,
aki tehetségek után kutatott,
és megkérdezte tőle:
„Te is jól énekelsz?”
Gianna azt mondta, hogy igen.
Szóval énekelt neki, a férfit
pedig lenyűgözte, amit hallott.
Annyira megtetszett neki a hangja,
hogy rögtön behívta
az irodájába beszélni.
Hallottam, ahogy győzködi Giannát:
„Figyelj, óriási karriert futhatsz
be a tévécsatornánknál.
Híresség lesz belőled.
Kössünk szerződést,
gyere be hétfőn, és aláírjuk.”
Amikor Gianna kijött az irodából,
aggódva kérdeztem tőle,
hogy „Elfogadtad az ajánlatukat?”
De ő ezt mondta nekem:
„Dehogy, anya!
Fel sem merült bennem,
hogy elfogadjam.
Annyira szeretem Jehovát,
sokkal jobb úttörőzni!”
Óriási meglepetés volt a számára,
amikor egy héttel később
felhívták a Bételből,
és megkérték, hogy csatlakozzon
egy zenei projekthez.
Nagyon boldog, hogy a gyönyörű
hangjával Jehovát dicsőítheti.
Óriási megtiszteltetés,
hogy az elmúlt években
többször is volt lehetőségünk
együtt részt venni
ilyen zenei projektekben.
Időről időre felkerestek
olyan ajánlatokkal,
hogy folytassam
édesapám munkásságát.
De ezeket elutasítottam,
mert túl sok időt vettek volna el.
Rájöttem,
hogy ezekkel Sátán akarta elterelni
a figyelmemet az úttörőszolgálatról.
De Jehova bőségesen
kárpótolt engem az évek során.
Valahányszor elutasítottam
egy ajánlatot,
mindig kaptam tőle valamilyen
különleges élményt kárpótlásul.
Például, olyan nagyszerű volt,
hogy együtt készíthettünk
a testvérekkel finomságokat
a különböző iskolákra.
Az próbáim megtanítottak arra,
hogy feltétel nélkül bízzak Jehovában,
hiszen ahogy Pál írta, „hit nélkül…
lehetetlen Isten kedvére lenni…
és… megjutalmazza azokat,
akik igazán keresik őt.”
El sem tudom mondani,
milyen boldog vagyok,
hogy édesanyámmal,
aki elmúlt már 90 éves,
együtt vehetünk részt
a szolgálat különböző ágaiban.
Az elmúlt évek alatt a családból többen
is elkezdték a bibliatanulmányozást,
és vannak köztük, akik már
meg is keresztelkedtek.
Annyira különleges,
amikor anyával és a lányommal
gitárt ragadunk, énekelünk,
és látjuk, hogy a testvérek
is milyen jól érzik magukat.
Annyira várom, hogy újra találkozzak
édesapámmal az új világban!
Jól megölelgetem majd,
bemutatom neki az unokáit,
és alig várom már, hogy láthassam,
amikor újra találkozik anyával.
Ezt a tengerparton képzelem el.
És az lesz a legjobb,
amikor újra együtt énekelünk.
Az számomra a legfontosabb,
hogy hűséges legyek
Jehovához mindvégig.
Milyen szép történet!
Phillips testvérnő Jehovában bízott.
Így ő is, és a családja is
igazán sok áldásban részesült.
Jehova azt szeretné,
hogy rá támaszkodjunk,
amikor nehézségek érnek minket.
A következő reggeli imádatban
Lett testvér elmondja,
hogyan tudjuk ezt
megtenni üldözés idején.
A mai napiszöveg arról szól,
hogy a szent szellem erőt ad,
amikor üldöznek minket,
hogy kitartsunk és ne adjuk fel.
Az Őrtorony, amiből a mai
kommentár származik,
leírja, hogy sokféleképpen
üldözik Jehova népét.
De a Zakariás 4:6 arról
biztosítja Isten szolgáit,
hogy bármilyen üldözés
érjen is minket,
a szent szellem segítségével
ki fogunk tudni tartani.
Most egy kicsit beszéljünk arról,
hogy mi a célja Sátánnak az üldözéssel.
Az, hogy hagyjunk fel
Jehova szolgálatával,
legyünk hűtlenek,
és alkudjunk meg.
Sátánt a Biblia
egy oroszlánhoz hasonlítja.
És mit tesz egy oroszlán
az áldozatával?
Elkapja, felfalja a prédát, bekebelezi,
és az a részévé válik.
Sátán pont ezt akarja
elérni a mi esetünkben is.
Folyton azon mesterkedik,
hogy azok, akik „nem… része
a világnak,” azzá váljanak.
Azt akarja, hogy az ő
szervezetéhez tartozzunk.
De elhatároztuk,
hogy nem engedünk neki.
A szellem pedig segíteni fog ebben.
Az üldözésnek különféle formái vannak.
Sátán már régóta beveti ezeket,
és továbbra is ezt fogja tenni.
Ma öt ilyet fogunk megvizsgálni.
Most még nem tudjuk,
hogy Armageddon előtt
melyikkel kell szembenéznünk nekünk
vagy valamelyik családtagunknak.
Ezért határozzuk el, hogy az üldözésnek
bármely formájával kerüljünk is szembe,
feddhetetlenek maradunk, és másoknak
is segítünk, hogy így tegyenek.
Az első a betiltás.
Az évek során a tevékenységünket
már több mint száz
országban korlátozták.
Albániától Zimbabwéig
– úgy is mondhatnánk, á-tól z-ig –
mindenféle ország betiltotta
már Jehova Tanúi munkáját.
És ez már az ókorban is így volt.
Például i. e. 522-ben
a templom újjáépítésekor.
Vagy az első században.
Jézus tanítványainak több helyen
is megtiltották, hogy prédikáljanak.
De ők nem hagyták
magukat megfélemlíteni,
továbbra is végezték a szolgálatot,
ezért „királyok meg kormányzók
elé” hurcolták őket.
De hogyan segített nekik a szent
szellem ilyen körülmények között?
És hogyan támogat minket?
Ahhoz, hogy megkapjuk a választ,
nyissuk ki a Bibliát Máté
evangéliuma 10. fejezeténél.
Tehát 10. fejezet 19-es
verstől Jézus ezt mondta:
„Amikor azonban átadnak titeket nekik,
ne aggódjatok amiatt,
hogy mit kell mondanotok,
és hogyan kell beszélnetek”.
De miért mondta Jézus,
hogy ne aggódjanak amiatt,
hogy mit kell mondaniuk?
Azért, „mert abban az órában tudni
fogjátok, mit kell mondanotok.
Mert nem ti beszéltek,
hanem Atyátok szelleme segít
abban, hogy mit mondjatok.”
Nem vagyunk magunkra hagyva.
Megtesszük, amit tudunk,
de a szent szellem az, ami
erőt ad, és segít ilyenkor.
Tudni fogjuk, hogy mit kell mondanunk.
Az üldözés egy másik
formája a bebörtönzés.
Az első századi keresztényeket
gyakran tartóztatták le,
de erre ők számíthattak,
hisz a Lukács 21:12 szerint
Jézus előre figyelmeztette őket,
vagyis, hogy elfogják
és börtönbe vetik őket.
Napjainkban sok országban
börtönbe vetik Jehova népét.
Tudjuk, hogy Oroszország
és a szövetségesei
sokszor használták, és használják
ma is az üldözésnek ezt a formáját.
És sajnos más országok is így tesznek.
Ezért is fontos az ima.
Gyakran kapjuk az emlékeztetőket,
hogy foglaljuk imáinkba azokat
a testvéreket, akiket bebörtönöztek,
például Eritreában, Türkmenisztánban,
Oroszországban és más országokban.
Nagyon tetszik,
amit a Héberek 13:3 ír:
„Gondoljatok azokra,
akik börtönben vannak,
mintha ti is börtönben lennétek velük”.
Most talán szabadok vagyunk,
de a jövőben ez megváltozhat.
És milyen jó érzés lesz majd,
hogy a testvéreink
imádkozni fognak értünk,
mintha ők is ott lennének velünk!
Az üldözés harmadik formája az,
amikor a gyerekeinket
kizárják az iskolából.
Sátán jól tudja, hogy
ha a gyerekeket bántja,
az olyan a szüleiknek,
mintha a szemük fényét bántaná,
és emiatt hátha meg fognak alkudni.
A ’40-es években ez komoly
problémát jelentett az USA-ban.
De az elmúlt évtizedekben
más országokban is előfordult,
hogy kicsapták a Tanú-gyerekeket
az iskolából.
Erről eszünkbe juthat az a fiatalember,
akit azért zártak ki a zsinagógából,
mert elmondta, hogy hisz Jézusban.
Az üldözés negyedik formája
a Jelenések 13:16, 17-ből derül ki.
Ebben a részben arról olvashatunk,
hogy a Sátán befolyása alatt álló
politikai hatalmak, vagyis a vadállat,
rendkívüli nyomást helyez az emberekre,
hogy a jelét vegyék a kezükre
vagy a homlokukra.
Mert ha nem tetszik, nem
tudnak venni vagy eladni.
Milyen üldözésről van itt szó?
A gazdasági nyomásról,
amit azért vetnek be, hogy a testvérek
adják fel a semlegességüket.
És az az igazság, hogy Sátán ezt
a módszert is elég gyakran veti be.
Több testvért elbocsátottak,
mert nem volt hajlandó megalkudni,
vagy ellehetetlenítették
a vállalkozásukat.
Szélsőséges példa erre,
ami Malawiban történt:
gazdasági és mindenféle
nyomást helyeztek a testvérekre,
mert nem vették meg
a 25 centes pártigazolványt.
De ők tudták, hogy jóval
nagyobb árat követelnek tőlük.
Semmiért sem voltak
hajlandóak feláldozni
a Jehovával ápolt kapcsolatukat.
Az ötödikről, vagyis az üldözés utolsó
formájáról, amit ma szóba hozunk,
a Máté 5. fejezet 11-es verse beszél.
Jézus itt így fogalmazott:
„Boldogok vagytok, amikor miattam
gyaláznak és üldöznek benneteket,
és hazug módon mindenféle
gonoszságot mondanak rólatok.”
Miről van szó?
A rágalmazásról.
Sokszor lejáratnak minket a médiában.
És persze Jézusról is
rosszakat híreszteltek.
Azt mondták róla, hogy démonos,
istenkáromló, falánk és részeges.
És ugyanezt tették az első
századi keresztényekkel is.
Ahogyan a Cselekedetek 28:22
megfogalmazza,
a zsidó vezetők ezt mondták Pálnak:
„bizony ami ezt a szektát illeti,
tudjuk, hogy mindenhol
ellene beszélnek.”
Tehát őket is rágalmazták.
De hozzájuk hasonlóan,
mi is ki tudunk tartani
a szent szellem segítségével.
Szóval eddig az üldözés
ötféle formájáról beszéltünk:
a betiltásról, a börtönbüntetésről,
arról amikor a gyerekeinket támadják,
a gazdasági nyomásról
és a rágalmazásról.
De ezeken kívül még sokféle
módszert említhetnénk.
Ám bármelyiket is használja fel Sátán,
a szent szellem segítségével
hűségesek tudunk maradni Jehovához.
De felmerül egy kérdés:
Mit kell tennünk ahhoz,
hogy szent szellemet kapjunk?
Most három lehetőséget vizsgálunk meg.
A Lukács 11:13-ban Jézus ezt mondja:
„az égi Atya… ad szent szellemet
azoknak, akik kérik őt!”
Kérjük mi is!
Másodszor: engedjük, hogy
hasson ránk a szent szellem
az összejöveteleken, a szolgálatban,
vagy amikor a Bibliát olvassuk.
Harmadszor: az Efézus 4:30 azt írja,
hogy ne okozzunk bánatot a szellemnek.
Vagyis ne tegyünk semmi olyasmit,
amivel akadályozzuk a működését.
Összefoglalva: imádkozunk érte,
együttműködünk vele,
és nem akadályozzuk
a működését az életünkben.
Így pedig a világegyetem
legnagyobb ereje, a leghatalmasabb,
támogatni tud minket,
mégpedig négyféle módon.
Jézus a János 14:26-ban hármat említ.
A szent szellem segítő lesz,
tanítani fog – ez a második –,
és eszünkbe juttatja mindazokat
a dolgokat, amiket Jézus tanított.
Szóval bizonyos értelemben
javítja a memóriánkat.
Nézzük, hogy ez mit jelent.
Ha üldöznek minket,
kérhetjük Jehovát,
hogy a szent szellemet
használja fel arra,
hogy az eszünkbe juttassa, amire
az adott pillanatban szükségünk van.
Végül pedig, ahogy a János 16:13
fogalmaz az előző fordításunk szerint,
a szellem bevezet minket
a teljes igazságba.
Tehát négyféle módról volt szó:
segít, tanít, emlékeztet és vezet.
Ez olyan, mintha szeretnénk átjutni
egy veszélyes aknamezőn.
Milyen jó, ha van valaki, aki ismeri
a terepet és átvezet minket.
És mi lesz az eredménye annak,
ha a szellem segít minket?
Bármilyen üldözéssel
kerüljünk is szembe,
Sátán nem fog felfalni minket,
nem fog bekebelezni minket,
vagyis nem leszünk része a világának.
Így elmondhatjuk azt, amit Jehova is
megfogalmazott a mai napiszövegben:
„nem katonai erővel, nem is hatalommal,
hanem” Jehova szent szellemével
voltunk képesek kitartani
az üldözés alatt.
Mindig annyira lenyűgöz,
amikor arra gondolok,
hogy a világ leghatalmasabb erejére
támaszkodhatunk mindennap.
Az e havi zenés videóban láthatjuk,
hogy a szent szellem
hogyan segít egy fiatalnak
egy kilátástalannak tűnő helyzetben
reménytelinek maradni.
Te jó vagy,
figyelsz rám,
és nem felejtesz el.
Az elnyomást,
az üldözést
nem nézed el sosem.
Te látod azt,
min mentem át,
mért háborog bensőm.
De jól tudom,
nem késel el,
nagy napod eljön!
Sújtanak bár a próbák,
várok rád, Jehova.
Hisz, remél a szívem,
rád várok mindennap!
Ha üldöznek,
és nem tudom,
hogy mi történhet még,
a gyűlölet nem győzhet le,
csak benned bízom én.
Felkészítem a szívemet,
hitem ne fogyjon el.
Nagy Istenem, te adsz erőt,
nem rettent semmi sem!
Sújtanak bár a próbák,
várok rád, Jehova.
Hisz, remél a szívem,
rád várok mindennap!
Hol van, hol az igazság?
Csak nálad van jogosság.
Ítélsz, győz az igazság!
A földről tűnjön el
a szenvedés és gyász!
Sújtanak bár a próbák,
várok rád, Jehova.
Hisz, remél a szívem,
rád várok mindennap!
Még a börtön sem képes
megtörni a fiatal testvérünk hitét.
Elhatározta, hogy az igazságtalan
bánásmód helyett
olyan dolgokra összpontosít,
amelyek bátorítják,
például a szolgálatra,
az összejövetelekre vagy a barátaira.
Találtál valamit ebben az adásban,
ami erőt ad az elkövetkező időszakban?
Megvizsgáltuk, milyen fontos bölcsen
beosztani az érzelmi energiánkat.
És ennek az a legjobb módja,
ha segítünk másokon.
Láthattuk, milyen sok örömet
találnak a szolgálatban azok,
akik rugalmasan alkalmazkodnak
a tanulmányozók időbeosztásához.
Jónás könyvéből pedig nagyszerű
tanulságokat vonhattunk le.
Most utazzunk el Montenegróba.
Az ország neve az eredeti nyelven
azt jelenti, hogy ’fekete hegy’.
Ez jól leírja az ország hegyeit
borító sűrű, sötét erdőket.
A neve ellenére színes tájak
és gazdag élővilág jellemzi.
Egy igazi drágakő
az Adriai-tenger partján.
A Tara folyó kanyonja Európa
egyik legmélyebb folyóvölgye.
A Shkodrai-tó pedig
a Balkán-félsziget legnagyobb tava,
és otthont ad a közel 280 fajból
álló madárrezervátumnak.
Sokan látogatnak el
az ókori Kotor városába,
hogy megnézzék a gyönyörű kilátást,
sétáljanak a mészkőszirteken, vagy
biciklizzenek a híres szerpentinen.
Az ország modern kori történelmét
háborúk és szenvedés jellemezte.
1918-ban pedig a megalakuló Szerb–
Horvát–Szlovén Királyság részévé vált.
1929-ben a neve
Jugoszláv Királyságra változott,
amibe beletartozott a ma ismert
Bosznia-Hercegovina, Horvátország,
Koszovó, Észak-Macedónia,
Montenegró, Szerbia és Szlovénia.
A II. világháború után
szocialista állammá vált,
majd a XX. század végén felbomlott.
2006-ban Montenegró
függetlenítette magát Szerbiától.
Mivel az ott élő emberek sok
szenvedésen mentek keresztül,
nagyra becsülik
az olyan tulajdonságokat,
mint a becsület, az alázat,
az önfeláldozás vagy mások tisztelete.
Franz Brand, egy fiatal szerb férfi
1922-ben hallott először a jó hírről
Ausztriában egy előadáson,
amit megzavart a csőcselék.
Olyan nagy hatással
voltak rá a hallottak,
hogy megosztotta másokkal is.
Amikor hazatért,
csatlakozott egy csoporthoz,
és együtt tanulmányozták a Bibliát.
Később Szlovéniába, Mariborba
költözött, ahol borbélyként dolgozott.
A vendégei jobb híján
mozdulatlanul és figyelmesen
hallgatták, ahogy prédikált.
Mindeközben Alfred Tuček,
a Királyi Testőrség
zenekarának karmestere
kapott egy bibliai
kiadványt a kollegájától.
Otthagyta a jól fizető
karmesteri állását,
és ő lett az első úttörő
a korábbi Jugoszlávia területén.
Az 1930-as években más
testvérekkel együtt utazva
bemutatták „A teremtés története
képekben” című filmet.
A feleségével, Fridával pedig biciklivel
és motorral mentek prédikálni
Horvátország, Macedónia,
Montenegró és Szerbia területén.
Ma az országban 432-en
prédikálnak lelkesen,
ami a 2024-es adatokhoz képest
4 százalékos növekedést jelent.
Majdnem minden harmadik
hírnök úttörőként szolgál.
Ahogyan a tájkép északról
délre haladva változatos,
ugyanígy a prédikálási módszerek is.
A fővárosban, Podgoricában
a Podgorica Sjever Gyülekezetnek
óriási a területe.
Néhány hírnök 100 kilométerre
lakik a királyságteremtől,
és akár két órát is utazik
az összejövetelre.
A fővárosi testvérek havonta
egyszer vagy kétszer megszervezik,
hogy a távolabbi falvakban
prédikáljanak a helyi testvérekkel.
Az egész napot a szolgálatban töltik,
miután részt vettek
a szántóföldi összejövetelen.
Este pedig videókonferencián követik
az összejövetelt a helyi testvérekkel,
akiknél másnap reggelig vendégeskednek.
Az ország déli része híres
a gyönyörű tengerpartjairól,
ahol az év bizonyos szakaszaiban
kétszer annyi turista
van, mint helyi lakos.
Ezeken a helyeken a gyülekezetek
ilyenkor a nyilvános
tanúskodásra összpontosítanak,
az év többi részében pedig
a házankénti és az üzleti tanúskodásra.
A buzgalmuknak
köszönhetően 2024-ben
759-en vettek részt az emlékünnepen.
A Herceg Novi Gyülekezet
37 hírnöke nagyon szeret titeket,
és üdvözletüket küldik
mindannyiótoknak.
A JW TV-t láthattátok
Jehova Tanúi főhivatalából.

JW TV – 2026. március