JW subtitle extractor

Üdvözlünk a JW TV e havi adásában!
Arról lesz szó,
hogy hogyan tudjuk úgy látni magunkat,
ahogyan Jehova lát minket.
Kincseket fogunk keresni
Mikeás könyvében,
és megnézzük, hogy mit
tanulhatunk az őszinteségről
és a szerénységről.
És azt is látni fogjuk, hogy még
a csekélynek tűnő kedves gesztusok is
milyen nagy hatással lehetnek másokra.
Ez a JW TV áprilisi adása.
Volt már, hogy ti is úgy éreztetek,
mint az a testvérnő, aki ezt írta:
„Bármennyire szeretem is Jehovát,
illetve bármilyen nagy erőfeszítést
teszek is azért, hogy őt szolgáljam,
mindig az az érzésem, hogy
nem elég jó, amit csinálok.”
Mivel tökéletlenek vagyunk, sajnos
időnként a szívünk elítél minket,
és emiatt úgy érezhetjük,
hogy nem vagyunk
elég jók Jehovának.
Annak ellenére, hogy tudjuk,
hogy Jehova milyen megbocsátó,
a bűntudat gyötörhet minket amiatt,
amit korábban tettünk vagy mondtunk.
Még akkor is, ha ezek a bűnök olyanok,
amiket már jó régen követtünk el,
újra és újra lejátszódhatnak bennünk,
ami miatt kimerülhetünk
és elcsüggedhetünk.
Sajnos időnként mindenki
küzd ezekkel az érzésekkel.
Ez régen is igaz volt, és ma is.
Most vizsgáljuk meg,
mit olvashatunk erről
a János első levele 3. fejezet
19-es és 20-as versében.
Ez lesz a mai előadásunk
témája, aminek a címe:
„Isten nagyobb a szívünknél”.
Az 1János 3:19, 20 ezt írja:
„Így tudni fogjuk, hogy
az igazság oldalán állunk,
és meg fogjuk nyugtatni
a szívünket, hogy Isten
nem ítél el minket abban,
amiben a szívünk talán elítél,
mert ő nagyobb a szívünknél,
és mindent tud.”
Megfigyeltétek, hogyan
fogalmazott János?
A szívünket, „meg fogjuk
nyugtatni a szívünket”.
„Amiben a szívünk talán elítél”.
Igen, még János apostollal
is előfordult olykor,
hogy ezekkel a negatív
érzésekkel küzdött.
De azt is elmondta, hogy
miért bízhatunk abban,
hogy Jehova pozitívan tekint ránk.
János levelében azt olvastuk,
hogy mi „az igazság oldalán állunk”.
Te hogyan lettél Tanú?
Mi a történeted?
Talán hallottál a Biblia
igazságáról, és elfogadtad.
Megismerted Jézust és a tanításait.
Hátat fordítottál a világnak
és a hazugságainak.
Azóta is igyekszel utánozni Jézust,
szeretni a testvéreket,
és kerülni a bűnt.
Így rád is igaz, hogy
„az igazság oldalán [állsz]”.
Mindannyian az igazságnak
köszönhetően tudtunk megváltozni.
Az, hogy Jehova végig
támogatott ebben,
már önmagában annak a bizonyítéka,
hogy a családja részének tekint minket.
Mégis a szívünk néha elítél minket.
De vajon miért történik ez?
A lelkiismeretünk miatt.
Amikor a Biblia a szív
kifejezést használja,
jelképesen arra utal,
hogy igazából milyen
a személyiségünk,
milyenek vagyunk legbelül.
Az Őrtorony ’97 augusztus 1-jei
száma ezt írta:
„A Biblia a lelkiismeretet a jelképes
szívvel is kapcsolatba hozza,
melybe beletartoznak az érzéseink
és az érzelmeink is.”
Majd idézte a Róma 2:15-öt,
ahol Pál arról írt, hogy azoknak
is működött a lelkiismerete,
akik nem voltak a mózesi törvény alatt.
Olvassuk el.
A Róma 2:15 ezt írja:
„Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény
lényege be van írva a szívükbe,
miközben a lelkiismeretük
velük együtt tanúskodik,
és a saját gondolataik vádolják
vagy éppen mentegetik őket.”
A lelkiismeret, amit Istentől kaptunk,
vádolhat vagy mentegethet minket.
Figyelmeztethet, nehogy
valami rosszat tegyünk.
De utólag is megszólalhat,
ha már elkövettünk
valami helytelenséget.
Például Dávid, amikor
Saul király elől menekült,
egy barlangban levágta
a köpenyének a szegélyét.
Az 1Sámuel 24:5 szerint „utána
azonban bántotta a lelkiismerete”.
Vagy szó szerint úgy is
lehetne fordítani, hogy ’a szíve’.
Dávid a lelkiismeretének
köszönhetően felismerte,
hogy tiszteletlen volt
Saullal, a felkent királlyal.
Szóval, a lelkiismeretünk
segít megvizsgálni a tetteinket,
és megítélni azokat.
Ha rossz a lelkiismeretünk,
az megbánásra és változtatásra
indíthat minket.
Másfelől veszélyes lehet,
ha túl szigorú a lelkiismeretünk,
mert az oda vezethet,
hogy elkedvetlenedünk,
és azt hisszük, hogy Jehova
nem fog megbocsátani nekünk,
mindegy, mit teszünk.
Ha túl kritikusak vagyunk
magunkkal, úgy érezhetjük,
hogy tökéletesnek kell lennünk,
hogy megfeleljünk Istennek.
A Róma 2:15 szerint
a lelkiismeretünk olyan, mint egy bíró,
aki bűnösnek vagy ártatlannak ítél.
Most képzeljük el, hogy ott
ülünk egy tárgyalóteremben.
A bíró, vagyis a lelkiismeretünk
megvizsgálja a gondolatainkat,
mintha csak a tanúk által
felsorakoztatott tényeket
és bizonyítékokat hallgatná meg.
Persze ahhoz, hogy igazságos
ítéletet tudjon hozni,
nem hagyhat figyelmen
kívül egyetlen tanút sem.
Ez fontos.
De mi történne, ha a bíró csak
az ügyész tanúit hallgatná meg,
akik vádolnak?
Vagyis azokat a gondolatokat,
amik szigorú büntetést követelnek.
Mintha csak ezt mondanák a bírónak:
„Nem érdemel megbocsátást.
Előbb kellett volna gondolkodnia.
Gyenge, és hajlik a rosszra.
Megérdemli, hogy sokáig
legyen börtönben.”
Szóval, ha az történne egy bíróval,
hogy csak az ügyész
tanúit hallgatná meg,
és nem foglalkozna a védelemmel,
talán ilyen ítéletet hozna:
„Bűnösnek találtam.
Börtönbüntetésre ítélem.”
Ehhez hasonlóan, ha
a lelkiismeretünk nincs jól képezve,
olyan lehet, mint ez
az igazságtalan bíró,
és jelképesen a bűntudat
kínzó börtönébe zárhat minket.
Itt negatív, felkavaró
érzések gyötörhetnek,
és nem leszünk képesek továbblépni.
A mi lelkiismeretünk
milyen bíróhoz hasonlít?
Hogyha jól van képezve,
akkor fel fog menteni minket,
amikor túlságosan negatív
és kritikus gondolataink támadnak.
Ahhoz, hogy helyes
ítéletet tudjon hozni,
úgy kell képeznünk, hogy ne
csak Jehova törvényeit ismerje,
hanem a törvényadónkat,
a legfőbb Bírót is.
Az 1976-os Őrtorony
szeptember 1-jei angol számában
volt egy cikk, ami egy
fontos gondolatot említ:
„Amikor képezzük a lelkiismeretünket,
nagyon fontos észben tartanunk,
hogy Isten legfőbb
tulajdonsága a szeretet,
ami egyértelműen kitűnik a Szavából
és abból, ahogy a szolgáival bánik.”
És ez a lényeg.
A Bibliából tudjuk, hogy
Jehova szereti az igazságosságot,
de észszerűen ítélkezik.
Odaadóan szeret,
és nagyon irgalmas.
Minden egyes tettét
szeretet hatja át.
Az, hogy ismerjük
Jehova tulajdonságait,
arra kell hogy indítsa
a lelkiismeretünket,
hogy kiegyensúlyozottan ítéljen.
Ne legyen túl engedékeny,
amikor valami rosszat akarunk tenni,
ugyanakkor ne ítélkezzen durván,
igazságtalanul vagy túl szigorúan.
Jól kell ismernünk Jehovát ahhoz,
hogy a lelkiismeretünk
jó bíróhoz hasonlóan
meghallgassa a védelem tanúit.
Ezek ilyen gondolatok lehetnek:
„Várjon, bíró úr!
Ne csak arra összpontosítsunk,
hogy mit rontott el.
Itt a lehetőség, hogy
megbocsássunk neki,
és a bűnei törölve legyenek.
Épp elég szenvedésen ment keresztül.
Megbánta, amit tett.
A múltat már nem változtathatja meg,
de nézze meg,
hogy milyen ember lett.
A tettei bizonyítják,
hogy megváltozott.”
Az, hogy ismerjük Jehovát,
és ő is ismer minket,
segít nekünk megnyugodni afelől,
amiben a szívünk talán elítél minket,
mert tudjuk, hogy „ő nagyobb
a szívünknél, és mindent tud.”
Milyen vigasztaló ez!
Ismeri a jelképes szívünket.
Tudja, milyenek vagyunk legbelül.
Tisztában van a hibáinkkal,
de látja az indítékainkat,
az érzéseinket,
hogy mi rejlik bennünk,
és hogy arra vágyunk,
hogy a jót tegyük.
Figyelembe veszi a körülményeinket,
amik befolyásolnak minket,
köztük a genetikai felépítésünket
és mindazt, amit örököltünk.
Az Éleslátás könyvünk
ezt írja az „Irgalom” címszónál:
„Kétségtelen, hogy az emberiséget
alapvetően és legjobban
a bűnös állapota veri béklyóba,
melyet ősatyjától, Ádámtól örökölt.
Ezért mindenki rendkívüli
mértékben szükséget szenved,
és szánalomra méltó helyzetben van.
Jehova Isten… irgalmat tanúsít azáltal,
hogy gondoskodott arról az alapról,
amely által megszabadíthatja
az embereket ettől a súlyos béklyótól”.
Úgy is mondhatnánk,
hogy Jehova látja,
milyen kétségbeejtő
helyzetben vagyunk,
és ez irgalomra indítja őt.
Nézzük meg, hogyan bizonyította
Jehova az egyik szolgájának,
hogy nagyobb a szívénél.
Gondoljunk Péterre.
Élete legszörnyűbb
éjszakáján nem egyszer,
hanem háromszor is
megtagadta Jézust,
azt állítva, hogy nem ismeri őt.
Szerintetek valaha is el tudta
felejteni Péter azt a pillanatot,
amikor mindezek után összetalálkozott
a tekintete az Uráéval?
Lehetséges, hogy ezután bármikor,
amikor megszólalt egy kakas,
Péternek eszébe jutottak a történtek?
Talán folyton azon rágódott,
hogy mit tett azon az estén,
és hogy ezt mondta:
„Nem ismerem ezt az embert.
Nem ismerem őt.”
Lehet, de nem tudjuk biztosan.
Azt viszont igen,
hogy Jézus hogyan segített Péternek
leküzdeni a túlzott bűntudatot.
Még azon a napon, amikor feltámadt,
külön megjelent Péternek,
akinek így lehetősége volt
bizonyítani a megbánását.
Nem tudjuk, pontosan
mit mondott neki Jézus.
De az biztos, hogy Péter soha
nem felejtette el ezt a beszélgetést.
János evangéliumának 21.
fejezetében arról olvashatunk,
hogy később Péter lehetőséget
kapott arra a többi tanítvány előtt,
hogy háromszor is elmondja,
hogy szereti Jézust.
Jézus pedig fontos feladattal
bízta meg Pétert
a többi apostol jelenlétében.
Így ahelyett, hogy Péter folyton
visszajátszotta volna azt a pillanatot,
amikor letagadta az Urát,
azt mondva, hogy nem ismeri őt,
volt egy kedves emléke,
amire visszagondolhatott.
Jehova Jézuson keresztül
megmutatta Péternek,
hogy ő nagyobb a tökéletlen szívénél.
Miről beszéltünk ebben az előadásban?
A jó lelkiismeret nem engedékeny,
de nem is túlságosan szigorú.
Fontos, hogy úgy lássuk magunkat,
mint ahogyan Jehova tekint ránk,
és bízzunk benne, hogy ő nagyra
értékeli az erőfeszítéseinket,
és hogy nem ítél el minket kegyetlenül.
Igen, ahogy a vers írja:
„[Isten] nagyobb a szívünknél”.
Higgyük el, hogy Jehova
nagyon szeret minket,
és kedvesen segít, hogy
egészséges önértékeléssel
és örömmel tudjuk szolgálni őt.
Most nézzük meg, mi segített
néhány testvérünknek,
hogy meg tudjanak küzdeni
az értéktelenség érzésével.
Nagyon nehéz
olyasmivel megküzdeni,
amit nem lehet meggyógyítani,
és még csak nem is látható.
Az ember csak érzi.
Nagyon vidám életünk volt.
Két gyereket neveltünk.
A férjem felvigyázó volt,
én pedig úttörő.
Aztán az egyik nap hirtelen
nagyon váratlanul meghalt.
Egyik percről a másikra
özvegy lettem.
Gyűlöltem ezt a szót.
Gyengének éreztem magam tőle.
Többé már azt sem tudtam, ki vagyok.
Értéktelennek
és elveszettnek éreztem magam.
Az a férfi, akinek apának kellett
volna lenni az életemben,
sajnos egyáltalán nem volt az.
Azzal a megsemmisítő
érzéssel nőttem fel,
hogy nem vagyok elég jó,
hogy semmi sem jó, amit csinálok.
És ez a rossz érzés egészen
a felnőttkoromig elkísért.
És ezzel a mai napig
együtt kell élnem.
22 éves voltam, amikor
kiderült, hogy OCD-m van.
Ezt úgy is hívják, hogy
rögeszmés kényszerzavar.
Mindent megkérdőjelezel.
Folyton kényszergondolatokkal küzdesz,
és úgy érzed, hogy
valami rosszat tettél.
Még azt is elhiszed, hogy
bűntényt követtél el,
és magadra hívod a rendőrséget.
Borzasztó, mert sosem ér véget.
Folyamatosan harcolnom kell
a negatív érzéseim ellen.
Minden egyes nap küzdelmet jelent.
Szívesen mondtam volna
a többieknek, hogy
„Jól vagyok”, de nem
tudtam, mert nem voltam.
Ez egy bénító érzés.
Jehova és a népe nélkül
már biztos, hogy rég feladtam volna.
Van egy barátom, aki
szintén kényszerbeteg.
Amikor megtudtam, hogy
ugyanolyan rögeszméink,
késztetéseink és félelmeink
vannak…, fú, hát,
olyan érzés volt, mintha
Jehova küldte volna őt.
Néha csak ráírok az egyik barátomra,
hogy „Ma szomorú vagyok.”
Erre ő „Itt vagyok,
számíthatsz rám.
Mire van szükséged?”
„Nem tudom, csak
el kellett mondanom.”
Előfordul, hogy amikor
egy feladatomra készülök,
arra gondolok, hogy inkább
másnak kellett volna adni.
Nem én vagyok erre
a legmegfelelőbb.
És talán ez igaz is.
De tudom, hogy Jehova
látja az igyekezetemet,
és hiszek abban, amit
a Jelenések 4:11 ír,
hogy ő méltó a dicsőségre,
a tiszteletre és a hatalomra,
vagyis mindenre,
amit adni tudok neki.
Ő méltó rá, és nagyra értékeli.
És tudom, hogy mindenki
boldoggá teszi,
aki a tőle telhető legtöbbet adja,
még akkor is, ha az ember
semminek érzi magát.
Ott kell lenned a királyságteremben
akkor is, ha tudod, hogy el fogod
sírni magad az összejövetelen
vagy az énekek alatt.
Ez teljesen rendben van.
Nincs ezzel semmi baj.
Lehetsz szomorú.
Hidd el, hogy az lesz a legjobb, ha
nem fojtod magadba az érzéseidet.
Így közelebb kerülhetsz
a testvérekhez és Jehovához.
Mindennap külön erőfeszítésbe
kerül, hogy úgy lássam magam,
ahogy Jehova lát engem.
Az ima és az, hogy Jehova
tudja, hogy OCD-s vagyok,
nagyon sokat segít.
Néha nagyon zaklatott vagyok.
Ilyenkor imádkozom Jehovához,
hogy segítsen rendezni
a gondolataimat és megnyugodni.
Egy másik dolog, ami sokat jelent
az az, ahogyan Jehova
az imákra válaszol.
Huh, azt hiszem, ez az,
ami a leginkább meghat,
mert amikor imádkozol
valamiért, amire
óriási szükséged van,
és amiről senkinek nem beszéltél,
Jehova pedig megadja,
az nem véletlen.
Jehovával egy csapat maradtunk.
Apaként tekints Jehovára, mint Jézus.
Nagyon tetszik
a János 17. fejezetében,
hogy Jézus a kivégzése előtt
milyen bensőségesen
beszélgetett Jehovával.
Ez megmutatja, hogy mennyire szoros
kapcsolatban vannak egymással.
És nekem is pontosan
erre volt szükségem.
Sokat segített, amikor arról olvastam,
hogy hogyan tekint
Jehova az özvegyekre.
Ebből idővel felismertem,
hogy ő mennyire
máshogy lát minket.
Össze sem lehet
hasonlítani a világgal.
Izraelben külön törvények
vonatkoztak arra,
hogy hogyan kell
bánni az özvegyekkel.
Ez meggyőz róla,
hogy Jehova úgy érzi,
hogy vigyáznia kell rám.
Már nem gyűlölöm
az özvegy szót, mivel tudom,
hogy különleges helyen vagyok.
Jehova karjaiban.
Jehova sokkal többre tart téged,
mint amire te magadat
valaha is tartanád.
Segít abban, hogy
értékesnek lásd magad.
Az az érzés, hogy
ő szeret, teljessé tesz.
Jehova gondolatai sokkal
magasabbak a mieinknél.
Ő látja a teljes képet.
Minden érzésünkkel,
aggodalmunkkal,
fájdalmunkkal és
örömünkkel is tisztában van.
Ne feledd, hogy
Jehova szeret téged.
Jehova törődik velünk,
és megvigasztal minket
az ima és a testvérek által.
Nagyon megnyugtató tudni,
amit Holly is mondott,
hogy „különleges helyen
[vagyunk] Jehova karjaiban.”
A hónap későbbi részében
megjelenik a vele készült
interjú hosszabb verziója,
amiből még több
tanulságot vonhatunk le.
Amikor valaki kedvesen bánik
velünk, arra érzünk késztetést,
hogy mi is kedvesek legyünk.
A Tanuljunk egymástól legújabb
részében arról lesz szó,
hogy hogyan tudunk Jehovához
hasonlóan kedvesek lenni.
Jonathan vagyok.
Lássuk, ma mit tanulhatunk egymástól!
Jézusnak melyik tulajdonsága volt,
ami miatt vonzódtak hozzá
a bűnösök, a betegek,
és ahogy tudjuk, a gyerekek is?
Ez a kedvesség.
Akárcsak Jehova,
ő kedves volt a jókkal,
és a gonoszokkal is.
Jézus nem csak viszonzásképpen
bánt kedvesen másokkal,
és nem is csak azokkal,
akik kedvelték őt.
Kész volt mindig így
bánni az emberekkel,
mert tudta, hogy ez mennyire
jó hatással lesz rájuk,
és hogy így dicsőítheti
az Atyját, Jehovát.
Mi a helyzet velünk?
Mi kikkel bánhatunk
kedvesen, és mikor?
– Elnézést. A látogatási idő lejárt.
– Ne haragudjon.
– Minek siettet minket?
Van még 5 perc.
– Semmi baj! Azt hiszem,
jobb, ha most megyünk.
De úgyis jövünk még.
– Olyan aranyosak vagytok!
Köszi, hogy jöttetek.
Igazán észszerű volt a testvérnőtől,
hogy kész volt elmenni a barátaival,
pedig járt volna még
nekik néhány perc.
De vajon tehetett volna még valamit?
És ezzel el is jutottunk
az első lépéshez:
legyél együttérző.
„Gondold át:
Milyen problémával küzd a másik,
vagy mi az, amire szüksége van?”
Aztán éreztesd, hogy törődsz vele.
Figyelmesen hallgasd meg.
– Igen, szerintem is.
Menjetek előre! Mindjárt jövök én is.
Elnézést.
– Igen.
– Csak szerettem volna megköszönni,
hogy így gondját viselik a barátnőmnek.
– Nincs mit.
Ne haragudjon, hogy az előbb
úgy magukra szóltam,
csak tudja, kevesen vagyunk,
és rengeteg a munka.
Milyen sokat számít
egy egyszerű köszönöm.
A nővérnek pont erre volt szüksége.
És amikor a másik
elmondja az érzéseit,
beszéljünk vele barátságosan,
ugyanakkor tisztelettel.
Ez a második lépés.
Az együttérzés
a szavainkon is érződni fog.
És nemcsak arra figyelünk,
hogy mit mondunk,
hanem arra is, hogy hogyan,
hiszen semmiképp sem
szeretnénk megbántani
vagy megsérteni a másikat.
– Csak tudja, kevesen vagyunk,
és rengeteg a munka.
– Teljesen megértem önt.
Az egészségügyben
dolgozni szép hivatás,
de lehetnek nehéz napjaik.
– Hát, ez is egy ilyen nap.
– Remélem, a tea legalább finom.
– Hm, az lenne, ha nem borult volna ki.
Persze nem volt időm újat hozni.
– Hát, akkor ez tényleg nem az ön napja.
– Nem éppen.
– Mandy vagyok.
– Én pedig Mary. Legyen szép napja!
– Önnek pedig kitartást.
Milyen ügyes volt a testvérnő!
Szebbé tette a nővér napját.
De most, hogy már
jobban megismerte őt,
tehetne érte valamit?
Ez a harmadik lépés.
A kedvesség nemcsak érzéseket
és szavakat foglal magában,
hanem tetteket is.
Keresnünk kell a lehetőséget,
hogy segítsünk másoknak.
Ez áldozattal jár.
Időbe, pénzbe, energiába kerülhet.
Ez így van.
De biztos, hogy megéri.
– Parancsoljon, ezt önnek hoztam.
– Óó! Nem kellett volna.
– Ugyan már! Szívesen hoztam.
– Nagyon köszönöm!
Kérdezhetek valamit?
– Persze.
– Ki az a hölgy, akihez jöttek?
Olyan sokan látogatják meg őt.
– Egy nagyon jó barátunk.
Szinte családtag, ugyanis
mi Jehova Tanúi vagyunk.
– Áá! Önök olyan kedves emberek.
– Köszönöm.
Tori nagyon jó barátnőm.
Azt szeretem benne…
Fontos, hogy mindig őszinte indítékból
legyünk kedvesek másokkal.
Így nem leszünk csalódottak,
ha elmarad a tanúskodás.
De tény, hogy az emberek könnyebben
meghallgatják az üzenetünket,
ha érzik az őszinteséget.
Szóval összegezzük.
A következő három lépésről beszéltünk:
Első: Legyél együttérző.
Gondold át, mivel küzd a másik,
vagy mire van szüksége.
És amikor beszél
neked erről, figyelj rá.
A második:
Beszélj barátságosan és tisztelettel.
Ha együttérző vagy,
annak érződnie kell a szavaidból
és a hanghordozásodból.
És a harmadik: Legyél segítőkész.
Keresd a lehetőséget,
hogy jót tegyél másokért,
és így talán lesz lehetőséged
tanúskodni is.
De ne feledd:
Minden javaslatnál többet ér,
ha Jézushoz hasonlóan
egyszerűen szereted az embereket,
hiszen ahogy a Biblia írja:
„A szeretet… kedves”.
Ha engedjük, hogy Isten Szava
hatással legyen a szívünkre,
akkor önzetlenek leszünk másokkal.
Miközben kincseket keresünk
Mikeás könyvében,
nézzük meg, hogyan elemezhetünk ki
egy bibliaverset apró részleteiben,
és így milyen rejtett
tanulságokra bukkanhatunk.
– Na, kezdjünk bele!
Te mit tudtál Mikes könyvéről?
– Hát azonkívül, hogy a Mikeás 6:8
anya kedvenc verse,
nem sok fogalmam volt róla.
– Hát nekem se sok.
Akkor, hogy álltál neki?
– Megnéztem, hogy milyen
körülmények között íródott,
hogy tudjam, hogyan kapcsolódik
a Biblia többi részéhez.
– Ez jó ötlet!
A háttér tényleg fontos.
Hol néztél utána?
– Megnéztem a keresztutalásokat,
így eljutottam a 2Krónikák
27., 28. és 29. fejezetéhez.
Ezek pont arról az időszakról
írnak, amikor Mikes prófétált.
Ez idő alatt három király is uralkodott:
Jótám, Aház és Ezékiás.
– Aház uralma nem volt valami fényes.
– Á, kicsit sem!
Szörnyű volt.
Még a saját gyerekeit is feláldozta!
– És a nép sem volt jobb Júdában.
A Bibliában azt olvashatjuk,
hogy még akkor is, amikor
egy jó király, Jótám uralkodott,
„a nép… gonoszul cselekedett.”
– És Mikeásnak szembesítenie
kellett őket ezzel.
El kellett mondania, hogy Szamária
és Jeruzsálem el fog pusztulni.
– De Jehova mindig ad reményt.
– Igen, ő hihetetlenül türelmes.
De egyszer azért
nála is betelik a pohár.
– Ühüm.
– Mivel igazságos és védeni
akarja az ártatlanokat,
meg kellett büntetnie Izraelt.
De nem mondott le róluk.
Az, hogy Mikeás prófétált
a nép visszatéréséről,
megmutatja, hogy
Jehovának fontos volt,
hogy helyreálljon köztük a kapcsolat.
– Jól összefoglaltad!
– És ahogy jobban beleástam magam,
hogy miről prófétált Mikeás,
észrevettem valami érdekeset.
– Mit?
– Az az erőteljes üzenet,
amit neki kellett átadnia
nagyon hasonlított Ézsaiáséhoz.
Például a Mikeás 4:1–3-ig
majdnem szóról szóra ugyanaz,
mint az Ézsaiás 2:2-től 4-ig.
Mit szólsz?
– Nem semmi!
Tiszta jó, hogy összehasonlítottad őket.
Ezt én is megtehetném
más bibliai könyvekkel is.
– És ami még hozzátesz a sztorihoz,
hogy Ézsaiás kezdett először prófétálni.
Szóval, mindkét férfi
engedelmeskedett Jehovának,
még úgy is, hogy igazából
ugyanazt ismételgették.
– Szerinted volt, hogy
megkérdezték Mikeástól:
„Te, nem erről beszélt Ézsaiás is?”
– Lehet.
De biztos megértette, hogy Jehova
nagyon szereti ezeket az embereket,
és azt akarja, hogy kristálytiszta
legyen nekik az üzenet.
Szeretnék én is olyan lenni, mint ő.
Kitartóan prédikálni
még akkor is, ha úgy tűnik,
hogy folyton ugyanarról beszélünk.
És neked mi tetszett?
– Volt egy vers, amin megálltam.
De szerintem egyszerűbb,
hogyha elolvassuk.
Mikeás 3:5:
„a próféták… így kiáltanak: »Béke!«,
miközben harapnak fogaikkal,
de… háborút hirdetnek az ellen,
aki semmit nem ad a szájukba”.
– Öö, hűha!
– Elsőre elég ködös, nem?
– Hát ja.
– Nagyon szeretem ezeket
a bonyolultabb verseket,
mert muszáj lelassítanom
és elgondolkodnom.
Ha egy vershez
nem sok magyarázat van,
vagy nem értem, hogy miről szól,
próbálom apróbb részekre szedni,
és végiggondolni, hogy mit
jelenthetnek az egyes részek.
– Ú, ez tetszik.
Le is írom gyorsan:
„Lassíts le, és elemezd a részeket.”
– Kezdjük a vers elejével.
Jehova elítéli a hamis prófétákat,
akik békét kiáltanak, miközben harapnak.
Először arra gondoltam, hogy
ez azt jelenti, hogy kétszínűek.
Békéről beszélnek, de harapnak.
De aztán láttam, hogy a lábjegyzet
azt írja, hogy úgy is lehet ezt érteni,
hogy „ha van mit rágniuk”.
– Ühüm, ez egy érdekes részlet.
Szóval a próféták csak
akkor beszéltek jó hírről,
ha az emberek élelmet adtak nekik?
– Igen.
Amikor az emberek valami jót adtak
nekik, például ételt, jóról prófétáltak,
de ha nem adtak nekik
semmit, akkor háborúról.
– Szóval ilyen haszonlesők voltak,
mint ami ma is jellemző az emberekre.
– Ez a vers eszembe juttatja,
hogy Jehovát érdeklik az indítékaim,
és az, hogy hogyan bánok másokkal.
Úgyhogy elgondolkodtam a következőkön:
„Valóban szeretetből segítek másoknak?
Vagy várok valamit cserébe?
És ha a szolgálatról van szó,
a saját kényelmemet keresem,
vagy kész vagyok időt
és energiát szánni arra,
hogy például új nyelvet tanuljak,
vagy hogy olyankor prédikáljak,
amikor valószínűbb, hogy
otthon vannak az emberek?”
– Hát, a hamis próféták egyikre
sem lettek volna hajlandóak.
Nem értékelték, hogy
Jehovát szolgálhatják,
és nem is fogták fel ennek a súlyát,
ő pedig elítélte őket ezért.
Ebből nagyon jól látszik,
hogy Jehova igazán törődik
a népével, és mindig igazságos.
– Igen.
Erről megint csak anya kedvenc
bibliaverse jut eszembe, a Mikeás 6:8:
„Megmondta neked, ó, ember, mi a jó.
Mit vár el tőled Jehova?
Csak azt, hogy igazságosan cselekedj,
szeresd a hűséget, és
szerényen járj Isteneddel!”
– Nagyon szeretem ezt a verset.
Mintha Jehova ezt mondaná:
„Ha így teszel,
lesz értelme az életednek.”
Ilyen egyszerű.
– Igen, és ez jól kötődik ahhoz,
amiről eddig beszéltünk.
Jehova azért küldte a népéhez Mikeást,
mert korruptak, önzők
és igazságtalanok voltak.
Mikeás kitartóan végezte a feladatát,
mert fontos volt neki, hogy
hűséges legyen Jehovához.
Nem vágyott elismerésre,
mert szerényen járt Istennel.
– Hihetetlen, hogy egy kis kutatással
milyen sok mindent találtunk
Mikeás könyvében!
– Szerintem is!
Rengeteget tanulhatunk,
ha megvizsgáljuk a hátteret,
összevetjük a hasonló témájú részeket,
illetve lelassítunk, és
elemezzük a vers egyes részeit.
– Ez nagyon tetszik!
Megnézünk még néhány verset?
– Naná!
Keressünk még kincseket
Mikeás könyvében.
Ha elmélkedünk, könnyebb lesz
alkalmazni a tanulságokat.
Te mit fogsz tanulni Mikes könyvéből?
A következő előadást
Malenfant testvér tartja,
ami arról fog szólni,
hogy miért jó, ha elmélkedünk
Jehova szeretetén.
Az az alkalom, amikor
megemlékezünk Jézus haláláról,
felidézi bennünk, hogy
Jehova és a Fia, Jézus
mennyire szeretnek minket.
Ez reakciót vált ki belőlünk.
Szeretnénk kifejezni,
hogy nagyon értékeljük azt, amit
Jehova és Jézus értünk tett.
Be akarjuk nekik bizonyítani,
hogy mennyire értékeljük
a váltságot, amiről gondoskodtak.
A 2Korintusz 5:14 megfogalmazása
nagyon érdekes,
és egyben sokatmondó.
Keressétek ki a telefonotokon
vagy a táblagépeteken
a 2Korintusz 5:14, 15-öt.
Itt ezt olvassuk:
„A Krisztusban levő szeretet ugyanis
kényszerít minket,
mert arra a következtetésre jutottunk,
hogy egy ember meghalt mindenkiért,
tehát mindenki meghalt.
És azért halt meg mindenkiért,
hogy akik élnek, többé
ne önmaguknak éljenek,
hanem annak, aki meghalt
értük, és feltámadt.”
Hát nem érdekes, ahogy
a 14. vers első fele szól?
Azt olvastuk, hogy „a Krisztusban
levő szeretet… kényszerít minket”,
hogy ne önmagunknak éljünk.
Az az angol kifejezés, melyet úgy
fordítanak, hogy „kényszerít minket”
nem azt jelenti, hogy
valakire ráerőszakolják,
hogy ne önmagának éljen,
vagy hogy kötelességtudatból
kell azt tenni, amit Jehova kér.
Ez ennél árnyaltabb,
ugyanis a Cambridge
English Dictionary szerint
ez a kifejezés többek
között azt jelenti,
hogy ’erős érzést vagy
reakciót vált ki’ valakiből.
Pontosan ezt váltja ki
belőlünk Jézus áldozata.
Erős érzést,
vagyis hálát érzünk
azért, amit tett értünk.
És azt a reakciót is kiváltja belőlünk,
hogy az életünk hátralevő
részét úgy szeretnénk élni,
hogy azt tesszük, amit Jehova kér.
Így reagálunk arra, amit
Jehova és Jézus értünk tett.
Pont így érzett Pál Jézus
áldozatával kapcsolatban.
És nem tartotta magában az érzéseit,
hanem bátran kifejezte őket.
Elmondta, hogy milyen hatással volt rá.
Keressük ki a galáciaiaknak
írt levél 2. fejezetét.
Tehát Galácia 2. fejezet, és a 20. vers.
Ezt írja Pál apostol arról, hogy milyen
hatással volt rá Jézus áldozata.
Akkor olvasom:
„Krisztussal együtt
oszlopra vagyok feszítve.
Többé nem önmagamnak élek,
hanem olyan életet élek,
amely összhangban
van Krisztussal.
Igen, úgy élem
az életemet a testben,
hogy hiszek Isten Fiában, aki
szeretett engem,
és önmagát adta értem.”
Ugye milyen szép, ahogy
Pál kifejezte magát?
Úgy gondolt Jézus áldozatára,
mint ami személyesen neki szól.
És az a helyzet, hogy
ez mindannyiunk esetében igaz.
Ez egy személyes dolog.
Jézus érted, és értem is meghalt.
Mindannyiunkért.
Egy másik gondolat, amire
fontos emlékeznünk az az,
hogy Jézus áldozata bizonyítja
legjobban Jehova nagylelkűségét.
Milyen gyönyörű gondolat!
Úgy éljük az életünket,
hogy hiszünk Isten Fiában.
Tudjuk Jehováról, hogy ő
a legnagylelkűbb a világegyetemben.
A lehető legkiemelkedőbb
ajándékot adta nekünk.
Nincs ettől nagyobb.
Nagyon érdekes,
ahogyan a 2Korintusz 9:15 beszél
erről a csodálatos ajándékról.
Akkor nézzük a verset, ezt írja:
„Hála legyen Istennek
a leírhatatlan ajándékáért!”
Nem semmi megállapítás!
Leírhatatlan ajándék.
Ezek szerint a váltság
annyira csodálatos,
hogy képtelenek vagyunk teljesen
megfogalmazni, hogy mit is jelent,
és hogy milyen sok
jó származik belőle.
Az egyik, nyilvánosságnak
szánt Őrtorony
nagyon szép gondolatot
fogalmazott meg erről.
A 2017-es Őrtorony 2. számának
6. oldalán olvasható, ezt írja:
„Jézus áldozatán kívül
nincs olyan ajándék, melyet
tekintélyesebb személytől kaphatnánk,
vagy amit nagyobb szeretetből
adhatnának nekünk.
Soha senki nem áldozott fel annyi
mindent értünk, mint Jehova Isten.
És nem létezik olyan ajándék,
melyre nagyobb szükségünk lenne,
mint Jézus áldozatára,
mely eltörli a bűnt és a halált.
Bizony, a váltság minden
létező értéket felülmúl.”
Eddig az idézet.
Ugye milyen gyönyörű gondolatok
vannak ebben a bekezdésben?
A váltság nemcsak a megmentésünk
lehetőségét foglalja magában,
hanem ezenkívül még
sok más elképesztő dolgot is.
Például meggyógyulunk
minden betegségünkből.
Az egész bolygó gyönyörű lesz,
paradicsommá fogjuk alakítani.
És gondoljunk a leglenyűgözőbb
reményünkre,
arra, hogy a halottak
fel fognak támadni.
Tényleg igaz, hogy amit
Jézus adott nekünk,
az egy leírhatatlan ajándék.
De most beszéljünk egy kicsit arról,
hogy Péter apostol
hogyan írt a váltságról, és arról,
hogy mire indít minket az, hogyha
hiszünk a váltságáldozatban,
és értékeljük is.
Keressük ki a Péter első levele
1. fejezet 8-as, 9-es versét.
Ő is nagyon szépen öntötte
szavakba az érzéseit.
Péter ezt írta:
„Bár soha nem láttátok
[és ez így van, soha
nem láttuk Jézust],
szeretitek őt.
Bár most nem látjátok,
mégis hisztek benne,
és nagyon örültök,
leírhatatlan, dicsőséges örömmel,
mivel eléritek hitetek célját,
a megmentéseteket.”
Az az öröm, amit akkor érzünk,
ha belegondolunk mindebbe,
egyszerűen leírhatatlan.
Lenyűgöző, hogy Jehova
mennyi mindent tett értünk.
Arról nem is beszélve, hogy
milyen gyönyörű jövőt ígért,
amit valóra fog váltani.
És hogy mennyi mindent
tesz értünk már most is.
Például ad a szent szelleméből,
és így szolgálni meg
dicsőíteni tudjuk őt.
És már most örülünk az életnek.
Ez tényleg csodálatos!
Nagyon boldoggá tesz minket,
ha igazán belegondolunk
és elmélyedünk abban,
amit Jehova tett értünk,
és amit fog majd a jövőben.
Sőt, ez még meg is
nyugtat minket.
Jehova szelleme óriási örömmel
és hálával tölt el minket.
Ezenkívül arra indít,
hogy bízzunk nagyszerű Istenünkben.
Pontosan ezt írja le a Róma 15:13.
Tehát Róma 15:13:
„A reménységet adó Isten adjon
nektek nagy örömet és békét,
amiért bíztok benne,
hogy így a szent szellem erejével
még jobban megerősödjön
a reménységetek.”
Ez tényleg nem semmi!
Ezek a csodálatos dolgok, melyeket
Jehova és Jézus értünk tett,
arra indítanak, hogy minden
tőlünk telhetőt megtegyünk,
hogy dicsőítsük Jehova nevét,
és azt tegyük, amit kér tőlünk.
Az érzéseinket jól
leírja a 116. zsoltár.
Olvassuk el együtt
a 116. zsoltár 12-es, 14-es versét.
116. zsoltár 12-es és 14-es vers.
A 12-es vers a következőket írja:
„Mivel fizessek Jehovának
mindazért a jóért, amit értem tett?”
És ha lejjebb görgetünk
a 14-es vershez,
arról ír, hogy mit kell tennünk:
„Teljesítem fogadalmaimat
Jehovának egész népe előtt.”
Nekünk is teljesítenünk kell azt,
amit az önátadáskor fogadtunk.
Hogyan tudunk válaszolni
arra a kérdésre,
hogy „Mivel fizessek Jehovának…?”
Úgy, ha betöltjük az életünk célját:
dicsőítjük Jehovát és Jézust,
és igyekszünk azt tenni, amit kér.
Ezt várja el tőlünk.
És mi ezt meg is fogjuk tenni,
mert szeretnénk dicsőíteni őt.
„Mivel fizessek Jehovának?”
Claude és Sandra Sauvageau
gyakran felteszik ezt a kérdést.
Nézzük meg, milyen áldásokhoz
vezetett az életükben,
hogy a legtöbbet akarták
adni Jehovának.
A szüleim sokat tettek azért,
hogy szeressek prédikálni.
Apukám munka
után átöltözött,
és heti egy-két
alkalommal
elvitt magával
a szolgálatba.
Az anyukámnak köszönhetően
ismertem meg az igazságot.
A házban több helyre is
rakott ki kiadványokat,
én pedig elkezdtem
olvasni azokat.
Ezt gondoltam:
„Ez aztán az élet!
Én is pont ilyenre vágyom.”
Friss házasok voltunk.
Szóval nem voltak
kötelezettségeink,
és úgy éreztük, hogy többet is
tudnánk tenni Jehova szolgálatában.
Mind a kettőnknek az volt a vágya,
hogy a lehető legtöbbet adjuk.
Ezért jelentkeztünk a Gileádra,
ahonnan a Közép-afrikai
Köztársaságba mentünk,
és megtanultunk egy nyelvet.
Az emberek sorban álltak,
hogy tanulmányozzunk velük.
Nagyon különleges élmény volt.
Aztán beteg lettem,
és az orvosom azt javasolta,
hogy mivel nem tudnak segíteni,
jobb, ha hazamegyünk.
Annyira nehéz volt otthagyni
a megbízatásunkat.
A tervünk kudarcba fulladt,
és nem tudtuk, hogy mihez kezdjünk.
Miután visszatértünk,
az első kongresszuson
ott volt egy körzetfelvigyázó.
Ő tartotta az egyik előadást.
Már kislánykorom óta ismert,
úgyhogy biztosan látta, hogy
mennyire szomorú vagyok.
Odajött és beszélgettünk.
Ezt mondta:
„Nagyszerű képzést kaptál.
Továbbra is alkalmazd, amit tanultál.
Ne hátra tekints, és arra,
amit nem tudsz megtenni,
hanem előre, és arra,
amire képes vagy.”
Pont erre volt szükségem.
Szép lassan egyre jobban lettem,
így többet tudtunk tenni,
és újrakezdtük az úttörőzést.
Később aztán a munkám megváltozott,
ezért az Egyesült Államokba költöztünk.
Három gyülekezet
közül választhattunk:
angol, francia vagy spanyol.
A spanyol gyülekezet csak néhány
hónappal korábban alakult meg,
szóval Sandrával azon gondolkodtunk,
hogy miért ne vágnánk bele újra,
hiszen erre kaptunk képzést.
Új nyelvet tanultunk.
Sandrának ez nagyon könnyen ment.
Csupán néhány
hónap alatt sikerült.
Nekem viszont annál
nehezebben ment.
Rengeteget kellett tanulnom.
25 éve vagyunk
ebben a gyülekezetben,
és nagyon élvezzük.
És most már tudunk spanyolul,
legalábbis próbálkozunk.
Annyi, de annyi élményünk lett.
Persze ahogy idősebb
leszel, változnak a dolgok.
Több minden miatt kezdesz aggódni.
De tudtuk, hogy Jehova segíteni fog,
mert korábban is segített.
És ő csak annyit vár el,
amennyit adni tudunk.
Újabb ajtók nyíltak meg
előttünk, amiken beléptünk.
Az ötvenes éveinkben voltunk,
és segítettük a téb munkáját.
Aztán elkezdődött
a warwicki építkezés.
Sokan, akik jelentkeztek
és ott dolgoztak,
nagyon lelkesen meséltek
az élményeikről.
De azt is elmondták, hogy
kemény munkát végeztek.
Úgyhogy arra gondoltam,
hogy erre rá kell készülnöm.
És ezt meg is tette.
De nem akármit csinált.
Figyeljetek:
bevitt egy létrát a nappaliba,
és azon edzett.
Fel-le mászkált rajta,
körülbelül 15 percen keresztül,
csak hogy biztosan belejöjjön.
Kívülről nézve elég vicces volt,
de végül is felkészítette magát.
Szóval jó ötlet volt.
Ketten együtt összesen több
mint 100 éve szolgáljuk Jehovát.
Támogathattuk a htk munkáját,
és prédikálhattunk
börtönben és kikötőben.
Igazán jó volt tapasztalni,
hogy amikor azt a keveset,
amid van, Jehovának adod,
akkor ő sokszorosan
adja vissza azt.
Neki köszönhetően
csodálatos életünk volt.
Buzgók és lelkesek vagyunk.
Szeretjük képezni a fiatalokat,
hogy így ők is örömet
találjanak a szolgálatban.
Nem állunk le,
nem vonulunk nyugdíjba.
Továbbra is szolgáljuk Jehovát,
hiszen ez a lehető legjobb dolog,
amit tehetünk az életünkben.
Akkor miért hagynánk abba?
A Sauvageau házaspár
meg szeretné hálálni Jehovának
mindazt, amit tőle kap.
Az e havi zenés videó jól kifejezi,
hogy mennyire hálásak
vagyunk Jehovának,
amiért ennyire nagylelkű.
Fényben úszik otthon a tenger,
a pálma lombja táncot jár.
A tűznek érzem az illatát,
a kandallóból felém száll.
Minden este az imámban
köszönöm azt, hogy
te kedves vagy.
A hála szívemet áthatja.
Tudom, hogy nagylelkűen
és bőven adsz.
Megérint, nagy Istenem,
hogy te nagylelkűen adsz.
Az áldásod gazdagít,
semmi jót meg nem tagadsz.
Te adsz erőt, hogy
a jót én is tehessem,
hogy mindig bőkezű
és önzetlen legyek.
A példád oly jó, Atyám,
ó, bár utánoznám!
Ó, bár utánoznám!
A Biblia vezet az utunkon.
Ha bárki kér erőt, megadod.
A sok tanács olyan értékes!
Betöltöd szívem reménnyel.
Kötetlenül, vagy épp a köztéren
tanúskodom, kitartok örömmel.
Becsengetek az ajtóknál,
keresem azt, aki majd hallgat rád.
Érzem...
…megérint, nagy Istenem,
hogy te nagylelkűen adsz.
Az áldásod gazdagít,
semmi jót meg nem tagadsz.
Te adsz erőt, hogy
a jót én is tehessem,
hogy mindig bőkezű
és önzetlen legyek.
A példád oly jó, Atyám,
ó, bár utánoznám!
Ó, bár utánoznám!
Ó, bár utánoznám!
Ó, bár utánoznám!
Megérint, nagy Istenem,
hogy te nagylelkűen adsz.
Az áldásod gazdagít,
semmi jót meg nem tagadsz.
Te adsz erőt, hogy
a jót én is tehessem,
hogy mindig bőkezű
és önzetlen legyek.
A példád oly jó, Atyám,
ó, bár utánoznám!
Ó, bár utánoznám!
Ó, bár utánoznám!
Nagyon könnyű egy olyan Istent
szeretni, aki ennyire jó hozzánk.
Nekünk adta a Szavát, ami
tele van hasznos tanácsokkal.
Lehetőséget ad arra,
hogy kedvesek és együttérzők
lehessünk másokkal.
És folyton emlékeztet rá,
hogy mennyire értékesek vagyunk neki.
Most pedig valami igazán
izgalmas következik.
Szeretnénk meghívni benneteket
a 2026-os „Örökké boldog lehetsz!”
témájú regionális kongresszusra.
Boldogság.
Sokan úgy gondolják, hogy
akkor lesznek boldogok,
ha jó dolgok történnek velük.
De akkor is boldogok lehetünk,
ha váratlanul valami
rossz dolog történik?
Lehetséges az, hogy
tartósan boldogok legyünk?
Közel 2000 évvel ezelőtt
Jézus azt tanította, hogy a valódi
boldogság abból származik,
ha jó kapcsolatban
vagyunk a Teremtőnkkel.
„Boldogok,
akik tudják, hogy
szükségük van Istenre …
Boldogok a szelídek …
Boldogok az irgalmasok …
Boldogok a tiszta szívűek …
Boldogok, akik békére törekednek”.
Jézus szavaiból még
ma is sokat tanulhatunk.
Többet megtudhatsz erről,
ha eljössz Jehova Tanúi 2026-os
„Örökké boldog lehetsz!”
témájú kongresszusára.
A Biblián alapuló előadásokból,
videókból és interjúkból
láthatod majd, hogy Jézus
tanításai hogyan segítenek,
hogy igazán boldog legyél.
Világszerte tartunk kongresszusokat,
és a belépés ingyenes.
Nézd meg a jw.org-on,
hogy hol lesz hozzád legközelebb.
Szeretettel várunk téged is!
Arra buzdítunk titeket, hogy
hívjatok meg akit csak tudtok
erre a felemelő kongresszusra.
Örömmel adjuk közre
a 2026-os regionális
kongresszusra készült éneket.
A címe: „Boldog az életünk”.
Az ének és a szövege
mostantól elérhető a JW Library®-ben
és a jw.org honlapon.
Arra szeretnénk ösztönözni titeket,
hogy minél többet gyakoroljátok,
hogy így a kongresszuson
már szívből énekelhessetek.
A 2026. április 20-ával kezdődő héten
a hét közbeni összejövetelen
ezt az éneket fogjátok énekelni,
ha elérhető a nyelveteken.
Most pedig, adásunk végén,
látogassuk meg a Karib térség
legnépszerűbb úti célját,
a Dominikai Köztársaságot.
Itt található ennek a szigetvilágnak
a legmagasabb hegye
és a rendkívül értékes
kék borostyánkő.
A hegyei és a vízesései
között barangolva
bepillantást nyerhetünk
az egyedülálló állatvilágába.
Még akár az orrszarvúleguánt,
a hispaniolai patkányvakondot
vagy a feltűnően hangos
pálmajárót is megcsodálhatjuk.
A dominikai emberek híresek arról,
hogy milyen jókedvűek
és vendégszeretőek.
Egyből otthon érzed magad közöttük.
A nagyobb összejöveteleken
gyakran készítenek sancochót,
ami egy laktató pörköltféle,
és általában mindenki szereti.
Innen ered a merengue is,
egy olyan tánc és zenei stílus,
mely a mindennapjaik része.
A Dominikai Köztársaság zászlaja
az egyetlen olyan zászló,
amelyen egy Biblia látható.
Ez a János 8:32-nél van
nyitva, ahol ezt olvassuk:
„az igazság szabaddá tesz titeket.”
Jézus szavaival összhangban
már több ezren ismerték
itt meg az igazságot,
és szabadultak ki a nacionalizmus
és a hamis tanítások fogságából.
A prédikálómunka
1945 áprilisában kezdődött,
amikor egy misszionárius házaspár
Lennart és Virginia Johnson
megérkezett ide.
Munkának is láttak,
és még aznap bevezettek
néhány bibliatanulmányozást.
Később más misszionáriusok is érkeztek,
és egyre többen vettek részt
az összejöveteleken,
melyeket a misszionáriusotthonban
tartottak.
Csupán három évvel később
már 110 hírnök szolgált itt.
Ám a növekedés
nem maradt észrevétlen.
Rafael Trujillo
diktatórikus uralma alatt
a testvérek heves üldözést éltek át.
Trujillo a hatalmát a Vatikán
segítségével erősítette meg.
A szigeten lévő minden egyháznak
ki kellett rakni egy olyan
táblát, melyen ez állt:
„Isten a mennyben, Trujillo a földön”.
De a testvéreink nem alkudtak meg.
A rezsim 1950-ben, majd
1957-ben is betiltotta a munkánkat.
De a Tanúk hűségesen kitartottak
ebben az időszakban.
Elővigyázatosan prédikáltak,
és titokban nyomtatták
a kiadványainkat.
Ezt mutatja be a következő
eljátszott jelenet.
Az üldözés ellenére Jehova Tanúi
egyre többen és többen lettek
a Dominikai Köztársaságban.
A második betiltást
1960-ban oldották fel.
Napjainkban pedig már több
mint 38 000 hírnök vezet
45 000-nél is több
bibliatanulmányozást havonta.
Az összejöveteleket spanyol,
haiti kreol, amerikai jelnyelv,
angol, kínai mandarin
és orosz nyelven tartják.
A fővárostól mintegy 150 kilométerre
a hegyek ölelésében fekszik
a Constanza nevű kisváros.
Adásunk végén az itt található Los
Laureles Gyülekezettel ismerkedünk meg,
ahova 134 hírnök tartozik.
Közülük 36-an szolgálnak
általános úttörőként.
A gyülekezet tagjai több mint 170
bibliatanulmányozást vezetnek
minden egyes hónapban.
Öröm ezen a területen prédikálni,
nemcsak a hatalmas hegyek miatt,
hanem amiatt is, hogy rengeteg
őszinte szívű ember él itt,
akik nyitottak arra, hogy
megismerjék Jehovát.
A Los Laureles–Constanza
Gyülekezetben szolgáló testvéreink
sok szeretettel üdvözölnek benneteket.
Örülünk, hogy velünk
tartottatok az e havi adásban!
Ez a JW TV Jehova Tanúi főhivatalából.

JW TV – 2026. április