JW subtitle extractor

Nagyon sok szeretettel
üdvözlünk benneteket!
Ti milyen édesapának
ismertétek meg Jehovát?
Ebben az adásban látni fogjuk,
hogy miért ad biztonságérzetet az,
hogy a családjához tartozhatunk.
Megismerkedhetünk egy testvérnővel,
aki váratlan nehézségek ellenére is
ragaszkodott Jehovához.
A Keress kincseket!
következő epizódjában
Náhum könyvéről lesz szó.
Ezenkívül szeretnénk
bejelenteni két új sorozatot.
Az egyik arról szól, hogy
hogyan képez minket Jehova,
hogyha a teljes idejű
szolgálatot választjuk.
A másik pedig betekintést
enged olyan testvérek életébe,
akik valamilyen megbízatást
látnak el Jehova szervezetében.
Ez a JW TV.
Mi jut eszedbe erről a szóról: apa.
Olyan valaki, aki szeretettel
gondoskodik a családjáról?
Vagy aki elhanyagolja,
sőt akár bántalmazza is a szeretteit?
Ez valószínűleg attól függ,
hogy milyen az édesapád,
vagy milyen volt.
De miért olyan fontos
most erről beszélnünk?
Azért, mert a Bibliában sokszor
utalnak Jehovára Atyaként.
Az igaz, hogy emellett még
sok cím van, amit használnak rá.
De abból, hogy Jézus
gyakran Atyjának szólította,
látszik, hogy Jehovának fontos,
hogy mi is így tekintsünk rá.
Ehhez hasonlóan
Jézusnak is sokféle címe van,
mint például a mestermunkás,
a Szó vagy Mihály, az arkangyal.
De elsősorban Isten Fiaként ismerjük.
Jézus váltságáldozata alapján
Jehova ránk, tökéletlen szolgáira is
úgy tekint, mint a gyermekeire.
Azt szeretné, ha mi is olyan
közel éreznénk magunkat hozzá,
mint egy gyermek az apukájához.
Ő hozta létre a családot,
és azzal, hogy Atyának nevezi magát,
megmutatja, hogyan érez
az imádói iránt.
Nézzük meg, mit ír erről
az Ézsaiás 64. fejezet 8-as verse:
„Most pedig, ó, Jehova,
te vagy az Atyánk!
Mi vagyunk az agyag,
te pedig a fazekas,
mindannyian kezed
munkája vagyunk.”
Ez a megfogalmazás igazán megható:
„Jehova, te vagy az Atyánk!”
Függetlenül attól, hogy
milyen a családi hátterünk,
Jehova nagyszerű apukánk.
Ezt a szerepét a Biblia sokszor kiemeli.
Például tudtad, hogy csupán
az evangéliumokban
Jézust több mint 160-szor utal
úgy Jehovára, mint az Atyjára?
Mit tanít ez?
Jehova a családjaként tekint ránk.
Minél jobban megismerjük
a személyiségét,
és azt, hogy hogyan érez irántunk,
vagyis hogy milyen apa,
annál jobban meg fogunk
tudni bízni benne,
és még jobban fogjuk szeretni őt.
Ebben segíthet,
ha megvizsgáljuk, hogy egyáltalán
miért lehetünk jó kapcsolatban vele.
Nézzük meg a Mózes 1. könyve
1. fejezet 26-os versét.
Az első felében láthatjuk,
hogy Jehova mit határozott el,
mielőtt megteremtette
a földi gyermekeit.
Ezt írja:
„Ezután ezt mondta Isten:
»Alkossunk embert, aki hasonlít ránk,
és olyan, mint mi.«”
Igen, hasonlítunk az Alkotónkra.
És ez nem is csoda,
hiszen a gyerekek sokszor
hasonlítanak a szüleikre.
Mi az, amiben mi olyanok
vagyunk, mint Jehova?
Nem fizikai dolgokra gondolok,
hiszen ő szellem.
A választ az 1János 4:8-ban
találhatjuk, ahol ez áll:
„Aki nem szeret,
nem ismerte meg Istent.”
Miért?
„Mert Isten szeretet.”
Mivel Isten képmására
lettünk megalkotva,
képesek vagyunk utánozni őt,
például a szeretet kimutatásában.
Jehova egy gyengéd, törődő Atya,
aki nagyon szereti a családját,
és a gyermekeiként hasonlítunk rá.
Képesek vagyunk szeretni őt,
és érezni a szeretetét.
Igen, a Jehovával ápolt kapcsolatunk
alapja nem más, mint a szeretet.
Most beszéljünk három módról,
ahogyan Jehova kimutatja,
hogy szeret minket.
Az első:
égi Atyaként igazán törődik velünk.
Az 1Péter 5:7 ezt írja:
„minden aggodalmatokat őrá
vetitek, mert ő törődik veletek.”
Ha törődünk valakivel,
az azt is magában foglalja,
hogy fizikailag gondoskodunk róla.
De vajon Jehova csak ennyit tesz?
Csak a fizikai
szükségleteinkkel törődik?
Nem.
Nézzük meg, mit ír erről
a 2Korintusz 1:3, 4:
„Legyen magasztalva Jézus Krisztusnak,
a mi Urunknak Istene és Atyja,
a gyengéd és irgalmas Atya,
az az Isten, aki minden
helyzetben vigaszt nyújt!
Ő megvigasztal minket,
bármilyen próbát éljünk is át”.
Milyen jó, hogy ilyen
„gyengéd és irgalmas” Atyánk van,
„aki minden helyzetben vigaszt nyújt”.
Igen, Jehova gondoskodik
rólunk fizikailag,
de ettől sokkal többet tesz értünk.
Az érzéseinkkel is törődik,
a legmélyebbekkel is,
és megvigasztal minket.
Mindent megad nekünk,
hogy örömmel ki tudjunk tartani,
és közel maradjunk hozzá.
Szemléltetésül:
képzeld el, hogy megsérülsz,
és ezért elmész az orvoshoz.
Ő elmondja, hogy milyen
kezelésre van szükséged,
és biztosít róla, hogy
gondodat viseli majd.
De mi van akkor,
ha ez a nagyon ügyes, tapasztalt
orvos egyben az apukád is?
Biztos, hogy te leszel
a legfontosabb betege.
És nemcsak annyit tesz majd,
hogy egyszer ellátja a sebedet,
hanem mindennap
figyeli a gyógyulásodat.
Milyen megnyugtató!
Jehova ugyanígy személyesen
törődik veled, mert nagyon szeret.
Ő ilyen édesapa!
A legjobb orvos, aki már elhatározta,
mikor szünteti meg
a fájdalmat és a szenvedést.
De közel sem csak ennyit tesz.
Ő a gyengéd, irgalmas Atya,
„aki minden helyzetben vigaszt nyújt”.
Személyesen törődik mindenkivel.
Tényleg, minden egyes nap,
és nemcsak addig,
ameddig tart ez a világrendszer,
hanem utána is, örökké!
Te tapasztaltad már, hogy Jehova
törődik veled és megvigasztal?
Talán az egyik testvért használta fel,
hogy kimutassa irántad a szeretetét,
és azt, hogy mennyire
őszintén gondot visel rólad.
Az is előfordulhat,
hogy egy bibliai történet által
erősített vagy vigasztalt meg.
Vagy egy konkrét
verssel is segíthetett
új megvilágításban látni
az egyik ígéretét.
Az, hogy Jehova gondoskodik rólunk,
bizonyítja, hogy szeret minket,
és mivel a szeretete sosem ér véget,
ezért örökké törődni fog velünk.
A második dolog, ami bizonyítja,
hogy Jehova szerető Atya,
hogy nyitott a gondolatainkra,
és bármikor szólhatunk hozzá.
Ez a boldog családi
élethez is elengedhetetlen.
Sok helyen a családtagok vacsora
közben mesélik el egymásnak,
hogy mi történt velük aznap.
Az 1Péter 5-ben korábban azt olvastuk,
hogy Jehova azt kéri tőlünk,
hogy minden aggodalmunkat
vessük rá.
De hogyan tudunk kommunikálni
vele, hogyha ő az égben van?
Úgy, ha imádkozunk.
Imában elmondhatjuk neki, hogy
mi az, ami foglalkoztat minket,
az örömünket, az aggodalmainkat,
vagy hogy mik a céljaink.
Emellett hálát adhatunk neki.
Akárcsak egy szerető apuka,
aki odafigyel a gyermekére,
Jehova is meghallgat minket.
De nem csak ennyit tesz.
Nemcsak végighallgat minket,
hanem válaszol is az imáinkra.
A Biblia íróit arra indította,
hogy lejegyezzék a gondolatait,
mindezt értünk.
Amikor elmélkedünk a Szentíráson,
és azokon a kiadványokon, amiket
„a hű és értelmes rabszolga” készít,
szerető Atyánk a szent szellemével
pont a nekünk szóló gondolatokat
segít észrevennünk,
hogy így a mi gondolatainkat
az övéi vezessék.
Ezenkívül Jehova a szolgáit
és másokat is felhasználhat,
hogy válaszoljon az imánkra.
Szeretnénk mindig észrevenni,
hogy hogyan válaszol az imáinkra.
Jó ezeket feljegyezni,
és időnként átolvasni.
Talán nektek is kellett már
várnotok egy válaszra.
De miért fordul ez elő?
Esetleg azért, mert nem vagyunk
elég fontosak Jehovának?
Vagy mert mások
imáira jobban odafigyel?
Szó sincs erről.
Talán egyszerűen csak
türelmesnek kell lennünk.
Vagy az is lehet,
hogy nem azt a választ kapjuk,
mint amire számítottunk.
Képzeljük el, hogy egy család épp
a nagyszülőket megy meglátogatni.
Az apuka és az anyuka tudják,
hogy 10 órás lesz az út.
De a gyerekek hogy élik meg?
Mit kérdezgetnek?
„Ott vagyunk már?”
Természetes, hogy minél
hamarabb szeretnének odaérni,
és akármit csinálnak,
az út 10 óráig tart.
De végül odaérnek.
Szóval, jobb, ha türelmesek,
és elfoglalják magukat valamivel.
Szoktunk imádkozni azért,
hogy jöjjön el a vég.
És egyáltalán nem bánnánk,
ha már ma itt lenne.
Olyan, mintha mi is azt
kérdeznénk Jehovától:
„Ott vagyunk már?”
Igen, jó, ha imádkozunk ez ügyben.
De ahogy a gyerekeknek
türelmesnek kell lenniük,
ugyanígy nekünk is
erre van szükségünk.
Azt is érdemes megfigyelnünk,
hogy a gyerekek nincsenek egyedül.
Ott vannak a szüleik is.
Ehhez hasonlóan,
a türelem kimutatása
mellett ne felejtsük el,
hogy az Apukánk,
Jehova is velünk van.
Ez a világrendszer a megfelelő
időben véget fog érni.
Ha elfoglaltak maradunk
a szolgálatban,
az idő is gyorsabban telik.
Olyan is előfordulhat,
hogy kérünk valamit Jehovától,
de ő nemet mond.
Nem teljesíti a kérést.
A szülőknek is nemet kell mondaniuk
a gyermekeiknek bizonyos helyzetekben.
Mit tett Jehova Pál esetében?
A Bibliából megtudhatjuk, hogy
valami szenvedést okozott Pálnak.
Gondoljunk csak bele:
Jehova képessé tette,
hogy csodát tegyen másokért,
viszont az ő szenvedése nem múlt el,
hiába kérte ezt háromszor is Jehovától.
A válasz az volt, hogy nem.
Azt mondta, hogy
„elég neked az én ki nem
érdemelt kedvességem”.
Nem állt szándékában
eltávolítani a tövist,
de megadta a kellő erőt Pálnak,
hogy ki tudjon tartani,
még a nehézségei ellenére is.
Ugyanígy mi is számíthatunk
Jehova támogatására.
És azzal, hogy kitartunk,
bebizonyíthatjuk, mennyire
szeretjük Atyánkat,
és hogy bízunk benne.
Biztosak lehetünk abban,
hogy Jehova szeret minket,
akkor is, ha várnunk kell a válaszra,
és akkor is, ha azt a választ
kapjuk, hogy nem.
Nézzük meg, mit írt ezzel
kapcsolatban János apostol
a János 14. fejezet 21-es versében.
Itt Jézus ezt mondta:
„Az szeret engem, aki ismeri
a parancsaimat, és teljesíti azokat.”
Majd erről biztosít minket:
„Aki pedig engem szeret,
azt szeretni fogja az én Atyám”.
Szóval, ha minden tőlünk
telhetőt megteszünk,
hogy kövessük Jézus példáját,
Jehova szeret minket.
És amikor azt mondja, hogy
szeret minket, azt úgy is gondolja.
Valóban óriási ajándék, hogy
kommunikálhatunk Jehovával,
az égi Apukánkkal.
Most nézzünk egy harmadik módot,
ahogyan Jehova kimutatja,
hogy apaként szeret minket.
Sokat tesz azért, hogy
gondoskodjon a családjáról.
A gyermeknevelés sok
örömmel jár a szülőknek,
ugyanakkor kemény munkával.
Ez akkor is igaz, ha jó
gyerekekről beszélünk,
és hát valljuk be őszintén,
időnként biztosan mindannyian
megnehezítettük a szüleink dolgát.
Pedig gondoljunk bele, mennyi mindent
tesznek a szülők a gyermekekért:
gondoskodnak élelemről, ruháról,
otthonról, kikapcsolódásról
vagy orvosi ellátásról,
oktatásról és fegyelmezésről.
Mi?
Fegyelmezésről?
Erről gyakran a fenyítés
vagy a büntetés jut eszünkbe,
amire persze időnként szükség lehet.
De tudtad, hogy a Biblia a fegyelmezés
részeként említi az útmutatást,
az oktatást, a kiigazítást és a képzést?
Igen, a fegyelmezés hasznos,
és igazán a javára
válik annak, aki kapja.
Jehova azt szeretné,
ha örökké élveznénk az életet.
Ezért időnként megfegyelmez minket,
útmutatásról, oktatásról, képzésről,
valamint kiigazításról gondoskodik,
hogy így még érettebbé váljunk.
Ehhez felhasználja a Bibliát,
a hű rabszolgától kapott kiadványokat
és a testvéreinket a gyülekezetből.
Ennek köszönhetően
még ügyesebbek leszünk.
Sok nehézséggel jár jó szülőnek lenni.
De ti örömmel végzitek ezt a munkát.
Ezt Jehova nagyra értékeli,
és ő is keményen fáradozik értünk.
Az égi Apukánkként már évezredek
óta gondoskodik az emberi családról.
Most gondoljunk néhány lenyűgöző
dologra a teremtésből:
a naplementére, a finom ételekre,
a zenére, az énekre, a virágokra,
a barátokkal és a családdal
töltött időre,
és mindarra, ami erősíti a hitünket.
Ezek a dolgok mind égi Atyánktól,
Jehovától vannak.
Ő mindig keményen
fáradozik értünk,
mert szeret minket.
Emlékeztek az előadás elejére?
Azt kérdeztem tőletek,
mi jut eszetekbe arról
a szóról, hogy „apa”.
A válasz nagyban függ attól, hogy
hogyan bánt velünk az édesapánk.
És akik apa nélkül nőttek fel?
Velük mi a helyzet?
Nézzük meg a 68. zsoltár
5-ös versében,
hogyan fejezi ki Jehova
a szeretetét az ilyen személyek iránt:
„Az apátlanok apja
és özvegyek védelmezője Isten
az ő szent lakhelyén.”
Jehova a szent lakhelyéről figyel rád.
Látja, min mész keresztül,
és pontosan tudja,
mi történik veled,
hiszen fontos része
vagy a családjának.
Figyeljük csak, mit írt a vers:
„Az apátlanok apja”
és az „özvegyek védelmezője” kicsoda?
„Isten.”
Ez olyan, mintha Jehova ezt mondaná:
„Én pontosan ilyen Isten vagyok.
Tudom, hogy nem
számíthatsz az apukádra,
de én itt vagyok neked.
Én vagyok az apukád!”
De mi a helyzet akkor,
ha van apukád és családod,
de ellenzik azt,
hogy Jehovát szolgálod?
Nézzük meg, mit ígér
a Márk 10. fejezet 29-es, 30-as verse.
Jézus ezt mondta:
„Biztosak lehettek benne,
hogy senki sem hagyott el házat
vagy fiú- vagy lánytestvéreket
vagy anyát vagy apát
vagy gyermekeket
vagy szántóföldeket
énértem és a jó hírért,
aki 100-szor annyit ne kapna most,
ebben az időszakban – házakat,
fiú- vagy lánytestvéreket,
anyákat, gyermekeket
és szántóföldeket, üldözéssel együtt –,
az eljövendő világrendszerben
pedig örök életet.”
Ha a családtagjaid eltaszítottak,
vagy rosszul bánnak
veled a hited miatt,
ne felejtsd el, hogy Jehova
családjához tartozol.
Az egész világon több millióan vannak,
akik nagyon szeretnek téged.
És nem adjuk fel a reményt,
hogy egyszer majd a nem Tanú
rokonaid is megismerik Jehovát,
és megszeretik őt.
Bármilyenek is legyenek
a körülményeink,
Jehova szolgáiként egy nagyszerű
családnak lehetünk a része.
Jehova szereti a gyermekeit,
és ez így is marad mindörökké.
Hamarosan véget vet ennek a világnak,
az új világban pedig eltörli a bűnt,
és megszüntet minden nehézséget.
Addig is nagy szeretettel
gondoskodik rólunk,
meghallgat, hiszen így
vagy úgy válaszol az imáinkra,
és azon fáradozik,
hogy felkészítsen minket – a
világméretű családját – az örök életre.
És tudjuk, hogy Jehova
még ennél is többet tesz.
Nagyon szeret minket!
Hálásak vagyunk,
és hasonlóan érzünk, mint Ézsaiás,
aki ezt mondta:
„ó, Jehova, te vagy az Atyánk!”
Amikor 22 éves volt,
Bethel Rodish már alig várta,
hogy elkezdje a szolgálatot
a főhivatalban.
De kiderült, hogy
sajnos agydaganata van.
A története az Ébredjetek! 1990.
május 8-ai számában jelent meg.
Azóta Rodish testvérnő
többször is tapasztalta,
hogy Jehova mellette áll,
mint egy igazi édesapa.
Szeptember végén egy
reggel felhívtak Brooklynból,
és felajánlották, hogy három
hónapot a Bételben dolgozhatok.
De rövidre kellett
zárnom a beszélgetést,
mert időpontom volt az orvoshoz
és indulnom kellett.
Elvégezték a vizsgálatot,
majd néhány perc múlva
az orvos behívott, és ezt mondta:
„A felvételen az látható,
hogy egy nagyméretű
daganat van az agyában.
Hívnunk kell a családját.”
Hálás lehetek azért, hogy kiváló
szakember kezébe kerültem.
Két műtétre volt szükségem.
A második operáció után az orvos
megkönnyebbülten azt mondta,
hogy sikerült teljes mértékben
eltávolítani a daganatot.
Úgy egy év múlva az életem
visszatért a normál kerékvágásba.
1990 tavaszán Brooklynba költöztem,
és ekkor megismertem
Bob Rodisht, aki bételes volt.
Nagyon örültünk, hogy
az eljegyzésünk után megengedték,
hogy mindketten
a Bételben szolgáljunk.
Aztán néhány év múlva
kiderült, hogy terhes vagyok.
Pár év múlva szép
nagy családunk lett.
Volt két gyerekünk,
és a kistestvérük már
a pocakomban volt.
A harmadik hónapban jártam,
amikor szörnyű tragédia történt:
elvesztettük a kisbabánkat.
Anyukám vigyázott a gyerekekre.
Nagy segítség volt,
hogy elmondta nekik,
hogy a kisbaba nem fog hazajönni.
Mikor megérkeztünk,
a gyerekek elém szaladtak,
és én egyszerűen egy szót
sem tudtam mondani.
Elárasztottak az érzelmek.
Bob ekkor átölelt mindannyiunkat,
és elmondta a gyerekeknek,
hogy a kistestvérük meghalt.
Ismertük a gyerekeinket.
Tudtuk, hogy az lesz a legjobb,
ha kedvesen, de őszintén
elmondjuk nekik az igazságot,
hogy sajnos történnek
ilyen rossz dolgok.
Az, hogy így döntöttünk,
segített, hogy összefogjunk,
és családként együtt dolgozzuk
fel ezt a szörnyű tragédiát.
Bementem a hálószobába,
és megláttam a ruhácskákat,
amit az előtte levő nap hajtogattam.
„És most mihez kezdjek velük?
Mit tegyek?”
Körülbelül öt hónap
telt el a vetélés után.
Épp a királyságterembe tartottunk.
Bementem, de sírva fakadtam.
Sarkon fordultam
és visszamentem a kocsiba.
Aztán két drága barátnőm
látta, hogy mi történt.
Odajöttek hozzám a kocsihoz,
és türelmesen hallgattak,
ahogy dőlt belőlem a szó.
Beszéltem a babáról,
a gyerekekről, az érzéseimről.
És ők hallgattak, fogták
a kezem, még meg is nevettettek.
Aztán hamarosan már
együtt visszatértünk a terembe.
Jehova fogta a kezünk.
A barátaink a gyülekezetből
mellettünk álltak.
Tudtuk, hogy nagyon elfoglaltak,
mégis a péntek estéjüket
velünk töltötték.
Átjöttek hozzánk, együtt vacsoráztunk,
beszélgettünk mindenféle
könnyed témáról,
a gyülekezetről is.
Ez jól jött, mert elterelte
a figyelmet a fájdalmunkról.
Tapasztaltam, hogy Jehova
mennyire szeret,
mert testvéreket adott mellém.
Ezért én is igyekszem
kifejezni a szeretetemet,
akár csak egy üzenettel,
vagy egy képeslappal,
vagy hogy csak annyit mondok:
„Szeretlek”, „Fontos vagy nekem”,
„Számíthatsz rám”.
És ezt igyekszem minél
gyakrabban megtenni.
Számtalanszor tapasztaltam
az életem során,
hogy Jehova erőt adott nekünk.
Szerintem mindannyian
átéltünk már olyat,
hogy egyszerűen nem tudok felkelni,
nem tudok elmenni
a szolgálatba vagy az összejövetelre.
De amikor fizikai erőre volt
szükségünk, Jehova azt adott.
Ha pedig érzelmire vagy
mentálisra, azt is megadta.
Ezért nagyon sokat jelentenek
nekem az 5Mózes 33:27 szavai:
„Isten ősidőktől fogva rejtekhely,
örökkévaló karjai alattad vannak.”
Az átélt próbák megtanították,
hogy Jehova segítségével
bármit el tudok viselni.
Ha jó tulajdonságokra
törekszünk, például a hitre,
akkor Rodish testvérnőhöz hasonlóan
könnyebben szembenézünk a próbákkal.
De úgy is fejleszthetünk ki
jó tulajdonságokat,
ha teljes idejű szolgák leszünk.
Segít, hogy érettebb
keresztényekké váljunk,
és egyre jobban hasonlítsunk
az édesapánkra, Jehovára.
Ezért is örülünk annak,
hogy bejelenthetünk
egy vadonatúj sorozatot:
A teljes idejű szolgálat
erősíti a jó tulajdonságokat.
Arról fog szólni,
hogy a különböző feladatok
hogyan segítettek a testvéreknek,
hogy a mindennapi életükben
meg tudják teremni
a szellem gyümölcsét.
Az első rész címe:
A teljes idejű szolgálat erősíti
a jó tulajdonságokat: Szeretet.
Egy olyan kis faluban nőttem fel,
ahol szinte mindenki ugyanahhoz
a kultúrához tartozott.
Ezért az emberek hasonló módon
gondolkodtak és viselkedtek.
Így amikor csatlakoztam
a királyságterem-építési csoporthoz,
nehéz volt átállnom.
A megszokott közegből hirtelen egy
nagyon sokszínű csapatba kerültem.
Különböző nyelvű, kultúrájú
és törzshöz tartozó emberek közé.
Ez segített felismerni,
hogy van még miben fejlődnöm
a szeretet kimutatásában.
Nem csak egy kultúra vagy törzs
irányába kellene ezt megtennem.
Rá kellett jönnöm, hogy
volt bennem némi előítélet.
Egy királyságterem-építési
csoportban szolgálok.
Nagyon jól érzem magam itt.
Együtt dolgozunk, élünk,
és néha együtt sírunk is.
Olyan, mint egy igazi család.
De amikor megkaptuk
ezt az új megbízatást,
nehezemre esett, hogy ott kell
hagynom a jól megszokott dolgokat.
A gyülekezetet és a barátaimat,
akik a közelben laktak.
Úgy éreztem, hogy az előző helyen
sokkal jobban szerettek.
Aztán az 1Korintusz 13:4-ből rájöttem,
hogy szűklátókörűen
értelmezem a szeretetet.
Keményen kellett dolgoznom azon,
hogy keresztényként
valódi szeretetet mutassak ki.
Az, hogy egy másik országban szolgálok
körzetfelvigyázóként, megtanított rá,
hogy még szeretetteljesebb
és együttérzőbb legyek.
Emlékszem, egy testvér mindig
késve esett be az összejövetelre,
aztán meg elbóbiskolt az előadásomon.
Persze nem azt mondom, hogy
én vagyok a legjobb előadó,
de az, hogy elkésett, aztán meg
el is aludt, eléggé felbosszantott,
ami nem volt túl
szeretetteljes a részemről,
mert arra kellett volna gondolnom,
hogy ez a drága testvér heti 6 nap
akár 12-16 órát dolgozik.
Mivel a rokonaim közül
senki sincs az igazságban,
a testvéreket tekintem a családomnak.
Errefelé nagyon nehéz az élet.
Keményen kell küzdeniük a hitükért.
Igyekszem a barátjukká válni,
amilyen hamar csak lehet.
De ez néha nagyon nem egyszerű.
Még az is előfordul, hogy megbántanak.
Túl sok vagyok?
Vagy miért nem akarnak
barátkozni velem?
Ilyenkor eszembe jut,
amit Mike mondott:
„Te sem vagy mindig
ugyanolyan nyitott mások felé.”
És ha őszinte akarok lenni, igaza van.
Szóval igyekszem türelmesebb
lenni a testvérnőkkel,
szeretni őket, és folyamatosan
azon vagyok,
hogy még jobban megértsem őket.
Jehova mindannyiunkat formál.
De úgy érzem, hogy az, hogy ebben
a megbízatásban szolgálhatok,
felgyorsítja ezt a folyamatot.
Most már magukat az embereket látom,
nem pedig csak a bőrszínüket
vagy a kultúrájukat.
Amikor csatlakoztam
az építési csoporthoz,
olyan volt, mintha Jehova
ezt mondaná nekem:
„Cebo, azt hiszed, hogy tudod,
hogyan kell szeretni.
Úgy gondolod, hogy
tudod mi az igazi szeretet,
de hadd mutassam meg neked,
hogy milyen sokszínű is
az igaz szeretet!”
Így most már ahogy megyünk
egyik helyről a másikra,
szoros kapcsolatot tudok
kialakítani a testvérekkel.
A teljes idejű szolgálat
rengeteget formál rajtunk.
Sokat segít abban,
hogy még jobban ki tudjuk mutatni
a szeretetünket mások iránt.
És abban is, hogy
együttérzőbbek legyünk velük.
A teljes idejű szolgálatban
sok időt töltünk a testvérekkel.
Ez segít jobban megismerni,
megérteni és megszeretni őket.
A házasságunkra is jó hatással van.
Az, hogy megtanultam jobban
odafigyelni a testvérnőkre,
otthon is jobb hallgatóvá tett.
Milyen sok jó származik
a testvéri szeretetből!
Közelebb kerülhetünk egymáshoz,
együttérzőbbek, megértőbbek
és türelmesebbek leszünk.
Reméljük, ez az új sorozat
arra fog indítani mindenkit,
hogy átgondolja, hogy tudná-e
vállalni a teljes idejű szolgálatot.
Az adás elején említettük,
hogy Jehova, mint egy
szeretetteljes édesapa,
fegyelmez bennünket,
gyakran úgy, hogy emlékeztet valamire.
A következő reggeli imádatban
Troy Snyder azt fejti ki,
hogyan lehet jó a hozzáállásunk
Jehova emlékeztetőihez.
Mi jut az eszedbe, ha azt hallod, hogy
„emlékeztetőül”,
„szeretnénk titeket emlékeztetni”,
vagy „ne feledjétek”?
Rögtön kikapcsolsz,
mert úgysem hangzik el semmi új?
Vagy pont hogy felbosszant,
mert tudod, hogy elmulasztottál
valamit megtenni?
Vagy lehangolttá tesz,
mert úgy érzed, képtelen vagy
valaminek megfelelni?
Ha ez így is van, Jehova emlékeztetőiről
másképp kell gondolkodnunk.
A 119. zsoltárból jól látszik,
milyen nagyszerű hatása van annak,
ha valamire ő emlékeztet minket.
Úgyhogy keressük is ki!
Zsoltárok 119:2, 3.
„Boldogok, akik
megtartják emlékeztetőit,
és teljes szívvel szolgálják őt.
Nem követnek el igazságtalanságot;
a neki tetsző úton járnak.”
Tehát ezek szerint boldogok leszünk,
ha megtartjuk Jehova emlékeztetőit.
Ezek segítenek megérteni az igazságot,
szélesítik a látókörünket,
és megerősítenek minket
abban, hogy kitartsunk.
Ahogy a 3-as vers is írja, hogy
a Jehovának tetsző úton járjunk.
És akkor is nélkülözhetetlenek,
amikor valami miatt gyötrődünk.
Jehova emlékeztetői olyanok, mint
a táblák egy forgalmas út mentén:
irányt mutatnak ebben
a zűrzavaros világban.
Így nem tévedünk el.
Megerősítenek minket abban,
hogy a jó úton járunk.
Ha pedig letérnénk,
segítenek visszakanyarodni.
A mai napiszöveg is egy emlékeztető.
Ez is olyasmi, amire szükségünk van.
Úgyhogy olvassuk is el az egész verset,
és még hozzá az azt követőt is.
Keressük ki együtt a Péter 1. levele
2. fejezet 13-as, 14-es versét.
„Rendeljétek alá magatokat minden
emberi intézménynek az Úrért,
akár királynak, mint aki feljebbvaló,
akár kormányzóknak,
mint akiket ő küldött,
hogy a gonosztevőket megbüntessék,
a jót cselekvőket pedig megdicsérjék.”
Ez arra emlékeztette az első
századi keresztényeket,
hogy semlegesnek kell maradniuk,
és hogy tisztelniük kell
a kormányzatokat,
hiszen Jehova engedi meg,
hogy hatalmon legyenek.
Ebben nem volt semmi újdonság.
Ismerték Jézus szavait arról, hogy
Isten királyságát kell támogatniuk.
Tudták, mit tanított arról,
hogy vissza kell fizetni
„a császárnak, ami a császáré”,
„Istennek, pedig ami Istené”,
és azt is, mit mondtak az apostolok,
hogy inkább Istennek engedelmeskednek,
semmint embereknek
De akkor miért kellett
őket emlékeztetni ezekre?
Mert egy olyan világban kellett élniük,
amely rendkívül megosztott volt.
Könnyen kerülhettek olyan helyzetbe,
amely erőteljes nyomást gyakorol
rájuk, hogy foglaljanak állást.
Ezért emlékeztetni kellett őket,
hogy milyen fontos, hogy
semlegesek maradjanak.
És hogy miért volt nekik
különösen hasznos az,
amire Péter emlékeztette őket,
ahhoz nézzük meg újra a 13-as verset.
Azt mondta, hogy „az Úrért”
rendeljék alá magukat.
Így Jehova szemszögéből
láthatták a dolgokat.
Megérthették, hogy attól még, hogy
alárendelik magukat a kormányzatoknak,
nem folynak bele a csatározásaikba.
Egyszerűen csak tisztelik azokat,
akiknek Jehova hatalmat adott.
Nem szabad lázadozniuk
az uralkodók ellen,
hanem a királyságra
kell összpontosítaniuk,
és arra, hogy hirdessék
az arról szóló jó hírt.
És akkoriban nem csak Péter írt ezekről.
Csupán néhány évvel korábban
kapták meg a rómaiak Pál levelét,
amiben benne van az alapelv,
hogy rendeljék alá magukat
a felsőbb hatalmaknak,
és az is, hogy ezt hogyan
tudják a tetteikkel kimutatni.
Vagy egy másik példa
Pál Titusznak írt levele,
amiben szintén elhangzik az,
hogy a keresztényeknek alá kell
rendelniük magukat a kormányzatoknak.
Szóval ezek az emlékeztetők mind arról
szóltak, hogy semlegesnek kell lenniük.
Egyes-egyedül Jehova
Istenben szabad bízniuk.
Péter levele azért is volt rendkívül
hasznos a keresztényeknek,
mert nem sokkal később
üldözéssel kellett szembenézniük.
És ha megfogadták Péter szavait,
akkor számíthattak Jehova segítségére.
Ezt látjuk, ha tovább
olvassuk a levelét.
A 13, 14-ben arról volt szó,
hogy alá kell rendelniük
magukat a felsőbb hatalmaknak,
a 15-ös pedig így folytatja:
„Mert Istennek az az akarata, hogy
a jótetteitekkel elhallgattassátok
az esztelen emberek tudatlan beszédét.”
Ha a keresztények így viselkedtek,
Jehovának volt mit megáldania,
és így folytathatták az imádatukat,
még a nehéz körülmények között is.
Ez a megközelítés bevált akkoriban.
És látni fogjuk, hogy ugyanilyen
hasznos napjainkban is.
Például az egyik országban
a testvéreink figyelmeztetést kaptak.
Arról szólt az útmutatás,
hogy maradjanak semlegesek.
Nem sokkal később az országban
polgárháború tört ki,
de a testvérek ekkor is
semlegesek maradtak,
illetve alárendelték magukat
a kormányzatnak.
Miután a polgárháború véget ért,
a kormány igyekezett
összekovácsolni a lakosságot.
Ennek érdekében több
törvényt is életbe léptetett,
és az egyik magában foglalta azt,
hogy házasságkötéskor
tisztelegni kell a zászló előtt.
Ez persze elfogadhatatlan
volt a testvéreknek.
Mit tettek?
Elmagyarázták a hivatalnokoknak,
hogy ők nem vettek részt a lázongásban.
A kormánytagok tisztában voltak
ezzel, és tisztelték őket.
Az egyikük ezt mondta:
„Nem várjuk el ezt maguktól.”
Nem sokkal később
módosították a törvényt úgy,
hogy az most már tiszteletben
tartja a testvérek álláspontját.
Látjuk, milyen szerepe volt ebben
az emlékeztetőnek és a jó viselkedésnek.
Napjainkban is rendszeresen
kapunk emlékeztetőket.
Ilyenek például a Friss
hírek a vezetőtestülettől.
Az egyik arról szólt, hogy
tűzzünk ki célokat a szolgálatban,
és hogy minden lehetőséget
használjunk ki a prédikálásra.
Ez az emlékeztető segít,
hogy több legyen az örömünk.
Arról is esett szó,
hogyan tekinti Jehova azokat,
akik súlyos bűnt követtek el,
vagy elsodródtak tőle,
és hogy hogyan tudunk együttműködni
vele, hogy segítsünk az ilyeneknek.
Mennyivel tisztábban értjük
most Jehova gondolkodását!
Hasznos útmutatás volt!
Más dolgokra is emlékeztettek minket.
Például a megjelenésünkre,
hogy bár az idők változnak,
de továbbra is fontos, hogy
szerezzünk tiszteletet Jehovának.
Vagy egy másik dolog,
hogy imádkozzunk azokért,
akik börtönben vannak a hitükért,
illetve ha nekünk kell üldözést
vagy börtönt elviselnünk,
akkor is hirdessük a jó hírt.
Nem is olyan régen arra emlékeztettek
minket, hogy maradjunk semlegesek,
akárcsak az első századi keresztények,
ugyanis a világ, amelyben
élünk, nagyon megosztott.
Az emberek többsége állást foglal
politikai és társadalmi kérdésekben.
A friss hírekben ez hangzott el:
„Azért szerettük volna megosztani
veletek ezeket az emlékeztetőket,
mert Sátán azt akarja, hogy állást
foglaljunk ezekben a témákban.”
Azt is kérték tőlünk,
hogy tanulmányozzuk a Bibliai alapelvek
a keresztényi életünkhöz könyvet,
különösen a „Kormányzatok” címszót.
Ez még jobban belénk vésheti,
hogy mit vár el tőlünk Jehova,
segít, hogy ha szükséges,
meg tudjuk érvelni az álláspontunkat,
és abban is, hogy Jehova népeként
egységesek maradjunk.
Teljes idejű szolgákként is
sok emlékeztetőt kapunk,
például arról, hogy legyünk készek
megbocsátani egymásnak,
vagy ha nézeteltérésünk
van egy testvérünkkel,
vagy akár egy másik osztállyal,
rendezzük minél előbb,
hogy megőrizzük a békét.
Ha megfogadjuk ezeket az emlékeztetőket,
örömteliek maradunk.
Azt is újra meg újra hangsúlyozzák,
hogy naponta olvassuk a Bibliát.
És ez érthető,
hiszen elfoglaltak vagyunk.
Kell a segítség, hogy ne felejtsük el
mindennap meghallgatni Jehovát.
A felvigyázókat pedig
sokszor emlékeztetik,
hogy a legfontosabb feladatuk
a pásztorkodás.
Miért van erre szükségük?
Mert miközben
a munkájukra koncentrálnak,
elfelejthetnek törődni Jehova juhaival.
Az értéktelenség érzése is
egy visszatérő téma,
hogy küzdenünk kell ez ellen.
Jehova szeret minket,
látja bennünk a jót,
és irgalmasan bánik velünk.
Igen, ő közel van mindazokhoz,
akik megtört szívűek.
Tehát Jehova emlékeztetőit
nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
És érdekes, hogyan fogalmazott
ezekkel kapcsolatban a zsoltáríró
a Zsoltárok 119:111-ben.
Ez így hangzik:
„Emlékeztetőid mindig velem vannak,
mert azokban leli örömét a szívem.”
Tehát ezek segítenek, hogy
megőrizzük az örömünket,
hozzájárulnak az egységünkhöz,
és nélkülözhetetlenek ahhoz,
hogy a helyes úton járjunk.
Jó volt hallani arról,
hogyan tekintsünk
Jehova emlékeztetőire.
Ha odafigyelünk rá,
közelebb kerülünk hozzá,
és a testvéreinkért is
többet akarunk tenni.
Volt már, hogy eltűnődtél,
milyen lehet egy megbízatást ellátni?
Vagy ha már van valamilyen feladatod,
volt olyan, hogy elképzelted,
hogy milyen lehet egy másfajta?
Örömmel jelentjük be
a másik új sorozatot,
ami különböző
megbízatásokat mutat be.
A címe az, hogy Ilyen egy napom.
Mindegyik rész olyan személyeket
mutat be a világ minden részéről,
akiknek különféle
megbízatásaik vannak.
Látni fogjuk, hogy milyen egy napjuk,
és hogy milyen keményen dolgoznak.
A sorozat első részének a címe:
Ilyen egy napom: Fordítóként.
Sziasztok!
Kim Hanna vagyok.
A fordítói osztályon dolgozom,
és koreai jelnyelre fordítok.
A mi osztályunk feladata,
hogy a bibliai kiadványokat
lefordítsa angol nyelvről.
Arra törekszünk,
hogy a fordítás pontos,
könnyen érthető
és természetes legyen.
Ez a jelnyelv esetében azt jelenti,
hogy az írott szövegből
videót készítünk.
A kezünkkel és az arcunkkal
fejezzük ki a gondolatokat.
Most éppen átolvasom azt
a cikket, amit ma fogunk fordítani.
Közben megfigyelem, hogy milyen
a gondolatmenet, mik a fő pontok,
és átgondolom, hogy hogyan lehetne ezt
a legjobban visszaadni jelnyelven.
Egy fordítónak fontos,
hogy jó nyelvérzéke legyen.
Amikor elkezdtem a munkát
az osztályon, magabiztos voltam.
Azt hittem, hogy elég jól
ismerem a jelnyelvet,
de aztán rájöttem, hogy milyen
sok dologban kell még fejlődnöm.
Kaptam képzést, és most már jobban
oda tudok figyelni a nyelvtanra,
arra, hogy a siketek hogyan jelelnek,
és hogy más nyelveken milyen
megoldásokat használnak.
Így természetesebben és világosabban
tudom kifejezni magam,
amikor fordítok.
Mint ahogy a legtöbb
fordítói csapatban,
mi is hárman dolgozunk együtt.
Az egész csapat közösen felel azért,
hogy a fordítás pontos
és természetes legyen.
Mivel a jelnyelvnek
nincsen írott formája,
ezért a fordítást felvesszük videóra.
A cikk, amit ma fordítunk,
egy delfinféléről szól.
Mindhárman más jelet
használunk a delfin szóra,
úgyhogy megbeszéljük, hogy melyiket
értenék meg a legkönnyebben.
Fordítás közben nem mindig könnyű
megtalálnunk a megfelelő kifejezést,
úgyhogy amikor elakadunk,
a csapat együtt ötletel.
És amikor végre
megszületik a megoldás,
érezzük, hogy Jehova
segített nekünk.
Nagyon jó ezt átélni!
A munkatársaim között többféle
hátterű testvér és testvérnő is van.
Együtt dolgozunk, egy gyülekezetbe
járunk, és együtt prédikálunk.
Igazából olyanok vagyunk,
mint egy család.
Egy, két, há’!
Nemrégiben a fordítás
folyamatát leegyszerűsítették.
Ez azt jelenti, hogy maguk
a fordítók veszik fel a videót
és vágják össze az anyagot.
Először ez ijesztőnek tűnt,
és aggódtam, hogy
fog-e ez menni nekem.
De a képzésnek hála
egyre ügyesebb vagyok.
Egy, két, há’!
Jó lett!
A szobatársam Hjondzsi.
Ő is a fordítói osztályon dolgozik,
és egy gyülekezetbe járunk.
Olyan jó, hogy mindenről
tudunk beszélgetni.
Fordítás közben nem gondolkodom
el az anyag tanulságain.
Inkább azzal foglalkozom,
hogyan lehet a legtermészetesebben
kifejezni jelnyelven.
Ezért amikor később megjelenik,
nekem is át kell tanulmányoznom,
hogy megértsem, mit
szeretne vele tanítani Jehova.
Még ha egy kiadvánnyal többször
is foglalkoztam a fordítás alatt,
teljesen újnak tud hatni a személyes
tanulmányozásom során.
Felismertem, hogy mennyire
fontos időt szánnom rá,
hogy a saját hitemet is
tápláljam mindazzal,
amit a szervezet készít.
A szüleim siketek,
ezért már kiskoromban
megtanultam a jelnyelvet.
Nagyon meghatott,
amikor fordítóként beleláttam,
hogy mennyien fáradoznak
csupán néhány siketért.
Láttam belőle, hogy égi Atyám
mennyire szereti őket, és törődik velük.
Igyekszem minden tőlem
telhetőt beleadni,
hogy a fordításunk
könnyen érthető legyen,
és megérintse a siketeket.
Nagy örömet és megelégedettséget ad,
hogy a munkámmal segíthetem
a siket testvéreimet.
Az pedig, hogy láthatom, hogy a szüleim
is közelebb kerülnek Jehovához,
igazán boldoggá tesz.
Annyira jó, hogy fordítóként
első kézből láthatom,
milyen lenyűgöző, amit Jehova
megvalósít a szervezete által.
Bárcsak minél többen tapasztalhatnák,
mekkora örömmel jár a szolgálatnak
ez a különleges ága!
Kim testvérnő egy nagyon
fontos gondolatot említett:
attól még, hogy az a munkája,
hogy bibliai kiadványokat fordít,
neki is át kell
tanulmányoznia őket ahhoz,
hogy erősíteni tudja a hitét.
Ez nagyszerű emlékeztető mindenkinek,
aki valamilyen feladatot lát el.
Fiatalok, reméljük, hogy
ez a sorozat arra indít titeket,
hogy többet tegyetek Jehováért.
Az e havi dalunk azt emeli ki,
hogy még miért jó
Jehova családjához tartozni.
Akár a jó hírt osztjuk meg másokkal,
akár bátorítunk valakit a gyülekezetben,
fontos, hogy a megfelelő szavakat
használjuk, a megfelelő időben.
Néha egy szó, olyan, mint a tőr,
szúrása fájhat, jókedvet letör.
Tűz, amely terjed, és mást megéget.
Te döntöd el, rombolsz vagy építesz.
Egy bátorító gondolat,
ha pont jókor mondják,
gyógyíthat másokat.
Szép szavakkal,
mit másoknak mondasz,
ösztönözhetsz és bátorságot adhatsz.
Ne tartsd hát magadban,
csak mondd el, ne aggódj!
A pont jókor mondott szó, mily jó!
Egy régi bölcs gondolat így tanít:
„A száj csak azt mondja,
mivel telve van a szív.”
Ezért, hogyha félsz, olvasd Jah Szavát,
mindennap engedd, hogy hasson rád.
Egy bátorító gondolat,
ha pont jókor mondják,
gyógyíthat másokat.
Szép szavakkal,
mit másoknak mondasz,
ösztönözhetsz és bátorságot adhatsz.
Ne tartsd hát magadban,
csak mondd el, ne aggódj!
A pont jókor mondott szó, mily jó!
Egy bátorító gondolat,
ha pont jókor mondják,
gyógyíthat másokat.
Szép szavakkal,
mit másoknak mondasz,
ösztönözhetsz és bátorságot adhatsz.
Ne tartsd hát magadban,
csak mondd el, ne aggódj!
A pont jókor mondott szó, mily jó!
Itt az ideje a kincskeresésnek!
Náhum könyve a hetedik,
amit megvizsgálunk
a 12 kispróféta könyvei közül.
Keress tanulságokat,
és gondold át, hogyan
találhatnál még több kincset!
– Nagyon szeretek együtt
készülni a heti bibliaolvasásra.
És Náhum könyvében
rengeteg fontos alapelv van.
– Egyetértek.
Kihangsúlyozza, hogy egyedül
Jehovának van joga uralkodni.
– Akkor kezdjünk is neki!
A hű és értelmes rabszolgától
azt a javaslatot kapjuk,
hogy lassan, elmélyülten olvassunk,
és hogy legyen bennünk kíváncsiság.
– Ez fontos. Nem szabad sietni.
– Nézzük az 1. fejezet 1. versét:
„Kijelentés Ninive ellen.”
– Várj egy kicsit!
Ninive. Ez ismerősen hangzik.
Jehova már küldött oda egy prófétát,
Jónást, és tudjuk, hogy ő mit érzett.
– Az asszírok nagyon
erőszakosak voltak.
Nem csoda, hogy Jónás elmenekült.
– El sem tudom képzelni,
mi játszódhatott le Náhumban,
amikor Jehova őt is oda küldte.
Vajon hogyan reagált?
– Biztosan nagyon megijedt,
ami érthető is, ha egy kicsit
jobban utánakutatunk Ninivének.
Az Indexben ennél
a címszónál az egyik alcím az,
hogy a „vérontás városa”.
– Jó ötlet! Használjuk
az Indexet, amikor kutatunk.
– Az egyik hivatkozás
egy tudóst idéz, aki ezt mondta:
„a fiú- és lánygyermekeket
élve elégették...
a férfiakat karóba húzták,
élve megnyúzták, megvakították,
vagy levágták a kezüket,
lábukat, fülüket vagy orrukat.”
– Ez borzasztó!
Biztosan rettegett, de szerintem
nem csak Náhum érzett így.
Az időegyenesből kiderül,
hogy ez a prófécia Jósiás
király uralma alatt hangzott el.
Ő keményen küzdött
a hamis imádat ellen.
Szóval azon gondolkodtam,
hogy vajon Jósiás is,
és az izraeliták is féltek?
– Főleg, hogy akkoriban
Asszíria volt a világhatalom.
Bármit megtehettek,
amit csak akartak.
– Mi lesz, ha magukra
haragítják őket azzal,
hogy helyre akarják
állítani a tiszta imádatot,
ha őket is élve megnyúzzák,
mint a szamáriaiakat?
Képzeld el, mennyire féltettük volna
a lányunkat, ha akkor élünk!
– De nézd csak, mit tesz
Jehova a 3-as versben!
Felhívja a figyelmet arra,
hogy hogyan uralkodik.
Biztosítja őket arról, hogy
türelmes, de nagy hatalma van.
Kutattam egy kicsit a témában,
és kiderült, hogy ez az egyik rész,
ahol Jehova közvetlenül összekapcsolja
a türelmét a hatalmával.
Ez csak nagyon kevés helyen
fordul elő a Bibliában.
– Jehova azt akarta, hogy az ő uralmára
és a hatalmára összpontosítsanak,
ne az asszírokéra.
– Milyen megnyugtató!
Aztán a 15-ös vers szerint
Jehova ezt mondta nekik:
„Ó, Júda, ünnepeld meg ünnepeidet!
Teljesítsd fogadalmaidat,
mert a semmirekellő többé
nem fog átvonulni rajtad.
Teljesen el lesz pusztítva.”
Olyan, mintha ezt mondta volna:
„Még nem pusztítottam el Asszíriát,
de ne féljetek, imádjatok
tovább, ünnepeljetek!”
– Igen. „Bízzatok bennem!”
– Pontosan.
És be is bizonyította,
hogy mekkora ereje van.
Úgy elpusztította Ninivét,
hogy egyes tudósok azt is kétségbe
vonták, hogy egyáltalán létezett.
– Mennyire megkönnyebbülhetett
Jósiás, Náhum és a nép!
Az, hogy Jehova uralmára koncentráltak,
segített nekik felhagyni
az aggodalmaskodással.
Így boldogan és nyugodtan
szolgálhatták tovább Jehovát.
– Ez nagyon jó gondolat!
Fel is írom.
Ha arra gondolunk, hogy
Jehova hogyan uralkodik,
az bátorsággal tölt el minket.
– És ez még többet fog jelenteni,
ha arra alkalmazzuk, hogy nekünk
milyen a kapcsolatunk Jehovával.
– Igen, az, ahogy Jehova uralkodik,
sokat elárul arról, hogy
mennyire kedves személy is ő.
– Megint csak az jut eszembe,
hogy Jehova türelmes
és nagy hatalmú.
Ezzel szemben egy embernek
minél nagyobb a hatalma,
annál türelmetlenebb.
És ha Jehova még az olyan
erőszakos ellenségeivel is türelmes,
mint Asszíria, akkor
velem miért ne lenne az?
– Amikor hibákat követek el,
hajlamos vagyok úgy érezni,
hogy Jehova azonnal lemond rólam.
De ez a történet segít
úgy látni Jehovát,
mint aki egy szeretetteljes,
türelmes apa.
Ő lassú a haragra, és ezzel
kimutatja, hogy szeret engem.
Így még közelebb érzem magam hozzá.
– Igen, néha saját magunkkal
vagyunk a legkritikusabbak.
Sokszor könyörtelenül
elítéljük magunkat.
De Jehova nem ilyen.
Ő türelmes velem.
Ezért nekem is meg kell próbálni
annak lenni magammal,
még akkor is, ha óriási erőfeszítés,
hogy úgy lássam magam, mint ő.
– És ha Jehova bizonyos
mértékű hatalommal bízott meg
a családban vagy a gyülekezetben,
jó, ha elgondolkodom azon, hogy
én lassú vagyok-e a haragra.
Mit érez Jehova, hogyha
lobbanékony vagyok?
Kit utánzok olyankor?
– Ez tényleg fontos.
Azon is elgondolkodtam,
hogy Asszíria ereje sehol
sem volt Jehováéhoz képest.
Ha az izraeliták erre gondoltak,
az bátorrá tette őket.
Ugyanez a helyzet velünk is.
Ebben az ijesztő
világban kell élnünk,
és sokféle próbával kell
szembenéznünk.
De ha nem erre koncentrálunk,
hanem arra, hogy Jehova a hatalmas
erejével támogat minket,
akkor bátran szembe tudunk
nézni a nehézségeinkkel.
– Egyetértek.
Igyekszem lépést tartani
a jw.org-on megjelenő hírekkel,
hogy lássam, a testvérek
mi mindenen mennek keresztül,
és hogyan tartanak ki
az üldözés ellenére.
Ez megerősíti a Jehovába
vetett bizalmamat,
hogy az ő segítségével én is
hűséges tudok maradni.
Ezeknek a testvéreknek
a példája bizonyítja,
hogy Jehova ma is felhasználja
az erejét a szolgái védelmére.
– Szuper!
Gyorsan megnézem,
hogy mindent felírtam-e.
Olvass lassan, és legyél kíváncsi.
Használd az Indexet a kutatáshoz.
Gondold át, mit árul el
Jehováról az, ahogyan uralkodik.
– És még annyi kincs vár ránk!
Például, hogy Náhum Ninive
pusztulásáról szóló próféciájának
további részletei is beteljesedtek.
– Akkor folytassuk?
Találtam egy érdekes…
Ebben az adásban
meggyőződhettünk arról,
hogy a legszeretetteljesebb édesapa
nem más, mint Istenünk, Jehova.
Minden erőfeszítést megér,
hogy a családjához tartozzunk.
Ha valódi szeretet van köztünk,
az erősíti az egység
tökéletes kötelékét.
Ha törekszünk az érettségre,
akkor különböző feladatokat
vállalhatunk el Jehova szervezetében.
És ha váratlan nehézségekkel
kerülünk szembe,
akkor is hinni fogunk abban,
hogy Jehova a kősziklánk.
Az adásunk végén utazzunk el Gabonba,
Közép-Afrika nyugati partjára.
Úgy is nevezik, hogy
Afrika édenkertje.
Gabon 85 százalékát
esőerdők borítják.
És itt található a fenséges
Kongou-vízesés is.
A Loango Nemzeti Parkban elefántokat
láthatsz sétálni a part mentén.
Az erdei elefánt veszélyeztetett faj,
és Gabonban él a legtöbb.
Vannak itt gorillák,
színesorrú mandrilok,
és több ezer csimpánz.
Az óceánban is igen
változatos az élővilág.
Több mint 20 féle
delfin- és bálnafaj él itt.
Akik szeretik megfigyelni ezeket
a lenyűgöző teremtményeket,
itt közelről megtehetik.
De a gaboni viperához
nem érdemes közel menni.
A mérges kígyók közül neki van
a leghosszabb méregfoga.
Az 5 cm-t is elérheti.
A jó hír viszont az,
hogy nyugodt természetű,
ezért ritkán támad emberekre.
A fővárost, Libreville-t felszabadított
rabszolgák alapították a 19. században.
Híres a modern épületeiről,
parkjairól és a tengerpartjáról.
Az ország délkeleti részén
található Franceville,
ahonnan csodálatos
helyekre juthatunk el,
például a Poubara-vízeséshez.
1957-ben a ma Kongói
Köztársaságként ismert országból
két testvér érkezett Gabonba,
hogy munkát keressen.
Prédikáltak Antoine Moubangának,
aki gyorsan előrehaladt,
és 1957 júniusában megkeresztelkedett.
Ő lett az első Jehova
Tanúja az országban.
Ugyanebben az időben
Tanúk költöztek Gabonba,
akik egy építkezésen dolgoztak.
Moubanga testvérrel
együtt prédikáltak,
és összejöveteleket tartottak
egy bérelt fakunyhóban.
Szombat délutánonként
padokat állítottak fel,
és nyilvános előadásokat tartottak,
ezért elnevezték őket
a „pados vallásnak”.
1964-től törvényesen
végezhették az oktatómunkát,
és misszionáriusok
érkeztek az országba.
Hogy minél többeket elérjenek,
vasárnaponként bibliai előadásokat
tartottak a rádióban.
Aztán 1970 áprilisában a kormány
hirtelen betiltotta a prédikálómunkát,
az összejöveteleket,
és kiutasította a misszionáriusokat.
A betiltás ellenére a testvérek
lelkesek maradtak.
Összejöveteleket és egész
kongresszusokat tartottak meg titokban
az éj leple alatt.
Ahogy teltek az évek,
egyre jobb lett a helyzet.
A testvérek engedélyt kaptak
királyságtermek építésére,
és hogy kongresszusokat tartsanak.
Sőt még egy újabb
rádióadást is indítottak.
Annyira népszerű lett,
hogy 2004-ben még
az országos újság is írt róla.
Az egyik testvér, aki részt
vett benne, azt mondta,
hogy az emberek néha
felismerték a hangját,
és így több tanulmányozást
is el tudott kezdeni.
Ma több mint 4600 hírnök
hirdeti lelkesen a jó hírt.
Több mint 8000 bibliatanulmányozást
vezetnek különböző nyelveken,
például francia, fang, myene,
punu, njabi és teke nyelven.
Nemrég megszervezték
a KHI 1. osztályát,
amelyen 28-an vettek részt.
Az iskolának az okalai átalakítható
királyságterem adott otthont
Libreville-ben.
Az Okala Gyülekezet 116 hírnöke
több mint 140
bibliatanulmányozást vezet,
és 2025-ben 287-en
vettek részt az emlékünnepen.
A gyülekezetben szolgáló testvérek
szeretettel üdvözölnek mindannyiótokat.
Ez a JW TV Jehova Tanúi főhivatalából.

JW TV – 2026. május