JW subtitle extractor

Jehova lenyűgöző.
Jézus azon volt, hogy segítsen
másoknak felismerni ezt.
Amikor elkezdte a szolgálatát
a földön, egyetlen célja volt.
Az, hogy dicsőséget
szerezzen Istennek.
Mit jelent ez?
A Bibliában használt
dicsőség szó bármire utalhat,
amitől valaki lenyűgöző lesz.
Jézus nem saját magát látta ilyennek,
hanem az Atyját, Jehovát.
Megindította, hogy mennyire
szeretetteljes és jószívű.
És azt szerette volna,
hogy ezt mások is lássák.
Hogyan valósította meg,
és hogyan utánozhatjuk őt?
A Rómaiaknak írt levél
segít nekünk ebben,
a 15. fejezet 7-es verse.
Itt olvashatunk
az egyik módjáról annak,
ahogyan dicsőséget
szerzett Jehovának.
Rómaiaknak írt levél
15. fejezet, 7-es verse.
Így szól:
„Fogadjátok hát szívesen egymást,
mint ahogy Krisztus is
szívesen fogadott titeket,
az Isten dicsőségére.”
Szóval Jézus dicsőítette Jehovát azzal,
ahogyan másokkal viselkedett.
Úgy bánt az emberekkel,
hogy abból érezhették
Jehova kedvességét,
nagylelkűségét, és hogy
mennyire irgalmas.
Jehova kész befogadni bárkit,
aki közeledni akar hozzá.
Mindenféle embert.
A görögben az egyik forrásanyag
szerint a fogadni szó azt jelenti,
hogy valakit kedvesen befogadunk
az otthonunkba vagy a baráti körünkbe,
és mindent megteszünk,
hogy jól érezze magát.
Szóval abból, ahogy Jézus bánt
az emberekkel, azt érezték,
hogy Jehova elfogadja őket,
és közelebb kerültek hozzá.
A Biblia több helyen is megemlíti,
hogy az emberek,
miután találkoztak Jézussal,
dicsőítették Istent,
más szavakkal lenyűgözőnek találták.
Nézzük, hogyan bánt
Jézus másokkal.
Vizsgáljunk meg most két történetet,
amiből megtanulhatjuk,
hogy az, ahogyan bánunk
az emberekkel,
hatással van arra,
hogy mit gondolnak Jehováról.
Az első a Márk 10. fejezetében van.
Keressük ki együtt.
Itt azt látjuk, hogy Jézus
épp nagyon elfoglalt,
már nem sok van hátra addig,
hogy elítéljék és megöljék.
És épp egy nagyon fontos
beszélgetésen van túl
a farizeusokkal és a tanítványokkal.
Aztán történik valami, ami akár
bosszantónak is tűnhet elsőre.
Olvassuk most el a 13-as verset.
„Ekkor az emberek kisgyermekeket
kezdtek vinni hozzá,
hogy érintse meg őket,
de a tanítványok
rendreutasították az embereket.”
Vagy egy másik fordítás szerint
„rájuk szóltak, hogy ne zavarják őt”.
Persze ez nem azt jelenti,
hogy a tanítványok
rossz emberek lettek volna.
Egyszerűen csak arról volt szó,
hogy nem úgy gondolkodtak
a gyerekekről, mint Jehova.
Akkoriban az emberek
nem vették őket számításba,
úgy gondolták, nincs sok hasznuk.
De hogyan reagált Jézus, amikor
látta, hogy mit tettek az apostolok?
Nem volt boldog.
A 14-es vers szerint felháborodott,
és amit ezután tett,
azzal megmutatta,
hogy Jehova mennyire jószívű.
Olvassuk el a 16-os verset.
„Karjába vette a gyermekeket,
és kezét rájuk téve megáldotta őket.”
Ugye, hogy milyen
szép ez a történet?
Képzeljük el a jelenetet: ott vannak
azok a gyerekek, elzavarják őket,
aztán Isten Fia visszahívja
és megöleli őket.
Egy forrásmű szerint
ő biztosan könnyen mosolyra
fakadt, és jókedvűen nevetett.
Valószínűleg te is örömmel
szaladtál volna oda hozzá gyerekként.
Jézus nagyon fontosnak
tartotta a gyerekeket,
annak ellenére, hogy már
csak kevés ideje volt hátra,
barátságos maradt,
és időt szánt rájuk.
Éreztette velük, hogy fontosak,
és hogy Jehova nagyon szereti őket.
Óriási hatással lehetett ez rájuk.
Ha felnőttként hűségesen
szolgálták Jehovát,
valószínűleg most az ő baráti
körében vannak az égben.
Készen arra,
hogy még lenyűgözőbbé tegyék
számunkra Jehovát Armageddonkor.
Nézzük, mi a tanulság.
Az iskola után biztos,
hogy elfoglaltak lesztek,
pont úgy, ahogy Jézusnak,
rengeteg feladatotok lesz,
és talán nyomasztó problémáitok is.
És mindeközben
odamennek a testvérek.
Biztos, hogy lesznek köztük olyanok,
akik kevésnek érzik magukat.
Ők nem voltak
a Gileádon vagy a khi-n,
és magukban azon morfondíroznak,
hogy számítanak-e Jehovának.
Ilyenkor Jehova
hatással tud lenni rájuk.
De csak akkor, ha úgy
fogadjuk őket, mint Jézus.
Kedvesen rájuk mosolygunk,
türelmesen meghallgatjuk őket,
beszélgetünk,
és ez biztosítja őket arról,
hogy helyük van
Jehova baráti körében,
és hogy számítanak.
Volt, hogy kevésnek érezted magad?
Biztosított valaki arról,
hogy nem volt hiba meghívni ide?
Hálát adtál Jehovának
ezért a biztatásért?
Hát ezért kell úgy bánnunk
másokkal, mint Jézus.
A másik történet
a Lukács 23. fejezetében van.
Itt Jézus végső próbájáról olvashatunk.
Most nem gyermekek veszik körbe.
Két bűnöző van mellette megfeszítve,
akik gúnyolják őt,
sőt még becsmérlően is
beszélnek vele.
Aztán váratlan fordulat következik.
A Lukács 23:42 ír róla.
Az egyik bűnözőnek
megváltozik a hozzáállása.
Ezt mondja:
„Jézus, ne feledkezz meg
rólam, amikor király leszel.”
Nem lehetett könnyű helyzet.
Jézusnak szó szerint a világ
súlya nehezedett a vállára.
Minden oka megvolt rá,
hogy csöndben maradjon,
úgymond becsukja az ajtót,
és kirakja a „Ne zavarjanak!” táblát.
De nem így tett.
Inkább arra törekedett, hogy
ezt a férfit lenyűgözze Jehova.
Nézzük, hogyan fogadta
a kérését a 43-as versben.
Ezt mondta:
„Ígérem neked ma, velem
leszel a paradicsomban.”
Milyen szép gondolat, és meglepő is.
Nem csupán azt mondta,
hogy „ne aggódj,
ott leszel a paradicsomban”,
hanem azt, hogy „velem
leszel a paradicsomban”.
Maga Jézus ígérte meg
ennek a férfinak,
hogy nem feledkezik el róla,
és Jehova barátai közé fogadja,
velük élhet majd
a földi paradicsomban.
Jézus szavai ugyan nem
változtatták meg a férfi körülményeit,
de az érzéseit igen.
A lábát összetörték,
de a szívét nem.
Bár meghalt, újra élni fog.
Mit tanít ez nekünk?
Az iskola után nem fognak
megszűnni a problémák,
sőt még újak is lesznek.
Valakinek új országba kell költöznie,
másik nyelvet tanulnia.
A feladat is új lesz.
Betegség sújthat minket
vagy egy családtagunkat.
És mindennek tetejébe,
ahogy Jézusnál is volt,
a saját próbáink közepette
odajönnek mások,
hogy segítsünk nekik.
Néhányan talán teljesen
értéktelennek érzik magukat.
Úgy érzik, hogy
nem törődik velük senki.
Vannak, akik szégyellik a múltjukat,
vagy teljesen kimerülnek érzelmileg
egy gyengeség miatt, amivel küzdenek.
Ezek a pillanatok
lehetőséget adnak arra,
hogy Jehovát lenyűgözőnek
mutassuk be nekik.
Gondoljuk át jól, hogy
hogyan vigasztaljuk meg őket,
hogy érezzék,
hogy nincsenek egyedül.
Fejezzük ki, hogy teljesen
együttérzünk velük.
Így látni fogják, hogy Jehova
nem feledkezik el róluk.
A szavaink talán nem fogják
megváltoztatni a körülményeiket,
de az érzéseiket igen.
Helyreállhat az önbecsülésük,
és érezni fogják, hogy igenis
helyük van Jehova barátai közt.
Most két példát láttunk arra,
hogy Jézus hogyan
dicsőítette Jehovát.
Az igaz, hogy mi nem
vagyunk tökéletesek.
És nem tudunk mindig úgy bánni
másokkal, ahogy szeretnénk,
de kitűzhetjük ugyanazt
a célt, mint Jézus,
hogy úgy bánjunk az emberekkel,
hogy azzal dicsőítsük
égi Atyánkat, Jehovát.
Jézus is elfoglalt volt,
és próbákat élt át,
de bárki fordult hozzá,
akár gyerekek, akár egy bűnöző,
aki arra vágyott,
hogy ne feledkezzenek meg róla,
vagy bárki más,
mindig úgy bánt az emberekkel,
hogy abból érezzék,
hogy milyen lenyűgöző Jehova.
A Róma 15:7 egy egyszerű
fordítása jól összefoglalja,
amiről szó volt az előadásban:
„Fogadjátok szívesen
egymást Isten dicsőségére.
Jézus megtette,
most ti jöttök.”

David DeGuzman: Engeded, hogy Jehova lenyűgözzön másokat? – Gileád-diplomaosztó (159. osztály)