00:00:01
Jó király volt,00:00:03
00:00:03
márpedig ilyenből nem sok
jutott Jehova népének.00:00:07
00:00:07
Ő nem más, mint Ezékiás.00:00:09
00:00:09
Jehova nagyon szerette őt.00:00:12
00:00:12
De volt egy időszak,
amikor magára hagyta.00:00:16
00:00:16
Erről olvashatunk
a 2Krónikák 32. fejezetében.00:00:21
00:00:21
Ha megnézzük a 24-es verset,00:00:23
00:00:23
kiderül, hogy Ezékiás
súlyosan megbetegedett,00:00:27
00:00:27
és ezért Jehovához könyörgött.00:00:29
00:00:29
A versből azt is láthatjuk,
hogy Jehova pedig00:00:32
00:00:32
„válaszolt neki,
és adott neki egy jelet”.00:00:36
00:00:36
Előidézte, hogy az árnyék
visszafele menjen,00:00:41
00:00:41
vagyis csodát téve beavatkozott
a nap és a föld viszonyába.00:00:45
00:00:45
Márpedig ha ezt a jelenséget
Jeruzsálemben látták,00:00:49
00:00:49
akkor máshol is érzékelni lehetett.00:00:52
00:00:52
Ott is, ahol a napot imádták,00:00:55
00:00:55
például Babilonban.00:00:57
00:00:57
Ezért érdekes a 31-es vers:00:01:00
00:01:00
„Babilon fejedelmei elküldték hozzá
[vagyis Ezékiáshoz] a követeiket,00:01:04
00:01:04
hogy az országban történt
jel felől kérdezősködjenek”.00:01:08
00:01:08
Most gondoljunk csak bele,
mit érezhetett Ezékiás.00:01:12
00:01:12
Babilonból jönnek hozzá látogatóba,00:01:15
00:01:15
a figyelem rá irányul,00:01:19
00:01:19
szép ajándékokat kap,00:01:22
00:01:22
és hódolnak neki.00:01:25
00:01:25
Hogyan reagál?00:01:27
00:01:27
Erre Jehova is kíváncsi.00:01:29
00:01:29
Nézzük meg, mit ír
a 31-es vers második fele:00:01:33
00:01:33
„Az igaz Isten magára hagyta őt,00:01:38
00:01:38
hogy próbára tegye, és megtudja,
mi van a szívében.”00:01:44
00:01:44
„Magára hagyta őt.”00:01:46
00:01:46
Mit jelent ez?00:01:49
00:01:49
Természetesen nem azt,
hogy elfordult Ezékiástól.00:01:53
00:01:53
Inkább arról van szó,
hogy hátralépett.00:01:57
00:01:57
Nem avatkozott közbe.00:01:59
00:01:59
Kíváncsi volt arra,
hogy mit tesz ekkor Ezékiás.00:02:03
00:02:03
Éppen ezért Ézsaiást
sem küldte el hozzá,00:02:06
00:02:06
hogy készítse fel, mit mondjon
majd a babiloniaknak.00:02:10
00:02:10
Így ki is derült, mi van
igazából Ezékiás szívében.00:02:14
00:02:14
Ostobán minden kincsét megmutatta.00:02:18
00:02:18
Úgy tűnik,
kezdett kicsit gőgössé válni.00:02:22
00:02:22
Több figyelemre vágyott,00:02:25
00:02:25
és talán túl sokra tartotta magát.00:02:29
00:02:29
Mi lehetett az a pont, amikor Ezékiás
szívében kezdett megjelenni a gőg?00:02:35
00:02:35
Talán az, amikor egyre nagyobb
vagyonra tett szert?00:02:38
00:02:38
A fejébe szállt a dicsőség?00:02:41
00:02:42
Vagy talán az, amikor Jehova
csodát téve meggyógyította?00:02:47
00:02:47
Esetleg már az,
amikor az egyik angyal00:02:50
00:02:50
egyetlen éjszaka lemészárolt
185 000 asszírt?00:02:54
00:02:55
Ez aztán biztos kiváltotta
a többi nemzet tiszteletét!00:02:59
00:03:00
Nem tudjuk,
mikor lett Ezékiás gőgös,00:03:03
00:03:03
de azt igen,
hogy ez mihez vezetett.00:03:06
00:03:06
Ézsaiás közölte vele,00:03:08
00:03:08
hogy azt a sok kincset,
amivel dicsekedett,00:03:11
00:03:11
mind el fogják vinni Babilonba.00:03:14
00:03:15
Ez kijózanító volt.00:03:18
00:03:18
Nem kertelt.00:03:19
00:03:19
Te hogyan reagáltál volna?00:03:22
00:03:22
Mit tett Ezékiás?00:03:25
00:03:25
Nézzük a 26-os verset:00:03:27
00:03:28
„Bár Ezékiás szíve felfuvalkodott,
megalázta magát”.00:03:34
00:03:34
Szóval amikor szembesítették
a hibájával, beismerte azt.00:03:39
00:03:39
Ez a helyzet arra késztette,
hogy változtasson a gondolkodásán.00:03:44
00:03:44
Kész volt megalázni magát.00:03:46
00:03:46
Nem mentegetőzött.00:03:48
00:03:48
Tanult a hibájából.00:03:50
00:03:50
De elgondolkodtató,
hogy mikor jelent meg nála a gőg.00:03:54
00:03:54
Nem sokkal azután, hogy Jehova
segített neki legyőzni az asszírokat,00:03:59
00:03:59
illetve hogy csodát téve
meggyógyította őt.00:04:02
00:04:02
Mire figyelmeztet
ez a történet mindannyiunkat?00:04:06
00:04:07
Egy olyan helyzetben,
amikor valamiben sikert érünk el,00:04:11
00:04:11
vagy valami nagy dolgot
valósítunk meg,00:04:14
00:04:14
akkor lehet, hogy
Jehova magunkra hagy,00:04:16
00:04:16
hogy megtudja,
mi van a szívünkben.00:04:18
00:04:20
És ez ki fog derülni.00:04:22
00:04:23
Mikor volt utoljára, hogy
elértetek valami rendkívülit?00:04:27
00:04:28
Talán pont a mai nap, nem?00:04:31
00:04:31
Hiszen ma kapjátok meg
a Gileád-diplomátokat.00:04:35
00:04:35
Az, hogy milyen nagyszerű
képzést kaptatok,00:04:37
00:04:37
mindenkinek egyértelmű lesz.00:04:39
00:04:39
Talán mindenki rólatok beszél majd:00:04:41
00:04:41
„Milyen ügyesen tanít!00:04:43
00:04:43
Látszik, hogy Gileádot végzett!”00:04:45
00:04:47
Persze, így az iskola után
ez a fokozott figyelem00:04:51
00:04:51
valószínűleg nem annyira
esik jól nektek.00:04:54
00:04:55
De ahogy telik az idő,00:04:57
00:04:57
előfordulhat, hogy egyre jobban
élvezitek a dicséretet.00:05:01
00:05:01
Kezdhettek hozzászokni az érzéshez.00:05:05
00:05:05
Végül talán csak azért
tesztek dolgokat,00:05:08
00:05:08
hogy figyeljenek rátok,00:05:10
00:05:10
és csak úgy lubickoltok
mások elismerésében.00:05:14
00:05:16
Ilyenkor talán még
ez is eszedbe juthat:00:05:20
00:05:22
„Tudom, hogy ezt a nagyszerű
képzést Jehovának köszönhetem,00:05:26
00:05:26
de erre az iskolára valamiért
mégis engem küldött el.00:05:30
00:05:32
És mivel így döntött,00:05:34
00:05:34
biztos még nagyobb
feladatokat szán nekem.”00:05:38
00:05:38
Szóval ha ilyen gondolataitok támadnak,00:05:40
00:05:40
tegyétek fel magatoknak a kérdést:00:05:43
00:05:44
„Vajon Jehova most vizsgálja meg,
hogy mi van a szívemben?”00:05:49
00:05:50
Mi segíthet, ha büszkeség
kezd kialakulni benned?00:05:54
00:05:55
Pontosan arra van szükséged,
amit Ezékiás elmulasztott megtenni.00:06:00
00:06:00
Nézzük újra a 25-ös verset:00:06:03
00:06:03
„Ezékiás azonban nem volt hálás
azért a jóért, ami történt vele,00:06:08
00:06:08
mert a szíve felfuvalkodott.”00:06:12
00:06:12
Meg kellett volna köszönnie Jehovának
azt a sok-sok jó dolgot,00:06:17
00:06:17
amit az évek alatt tőle kapott.00:06:20
00:06:20
Ez a vers jól kiemeli,
hogy ha hálátlanok vagyunk,00:06:24
00:06:24
akkor büszkévé válhatunk.00:06:26
00:06:27
De tulajdonképpen ez fordítva is igaz.00:06:30
00:06:30
Minél hálásabbak vagyunk,
annál alázatosabbak leszünk.00:06:35
00:06:35
Tehát ne arra összpontosíts, hogy
te mennyi mindent teszel másokért,00:06:40
00:06:40
hanem arra, hogy
mennyi mindent kapsz tőlük.00:06:44
00:06:44
Az elmúlt időszakban volt valami,
amiért hálásak lehettek?00:06:50
00:06:51
Például a testvéreitek abban a Bételben,
amelyikből érkeztetek,00:06:57
00:06:57
ellátták a feladatotokat,00:06:59
00:06:59
hogy ez alatt az 5 hónap alatt
ti nyugodtan tudjatok tanulni.00:07:04
00:07:04
Az itteni Bételben pedig
mindenki azon volt,00:07:07
00:07:07
hogy minél többet
meríthessetek a képzésből.00:07:11
00:07:11
Az oktatóktól és a tanulóktól is
sokat kaptatok.00:07:14
00:07:14
Új összefüggéseket érthettetek meg,00:07:17
00:07:17
amikre magatoktól
nem jöttetek volna rá.00:07:20
00:07:21
Mindez annak köszönhető,00:07:23
00:07:23
hogy Jehova felhasználja
a hű és értelmes rabszolgát,00:07:28
00:07:28
hogy ilyen magas szintű
oktatást biztosítson.00:07:32
00:07:32
És ez azért lehetséges, mert
nekünk adta a Szavát, a Bibliát,00:07:36
00:07:36
amit a szent szellemével
segít megértenünk.00:07:40
00:07:41
Ha ilyen értékeléssel gondoltok
ezekre, hálásak lesztek.00:07:46
00:07:46
Ez pedig megóv titeket majd attól,
hogy büszkeség alakuljon ki bennetek.00:07:52
00:07:53
Ezékiás életének
ezt a meghatározó történetét00:07:56
00:07:56
a Bibliában három helyen is megtaláljuk,
három különböző írótól.00:08:02
00:08:03
De vajon ez jut eszünkbe először,
amikor rá gondolunk?00:08:07
00:08:08
Nem valószínű,00:08:10
00:08:11
hiszen Jehova arra
indította a Biblia íróit,00:08:14
00:08:14
hogy Ezékiás erényeit emeljék ki,00:08:16
00:08:16
és nekünk is ezek
jutnak róla eszünkbe:00:08:19
00:08:19
a hite és a bátorsága.00:08:23
00:08:23
Összességében, hogy
emlékszik Jehova Ezékiásra?00:08:28
00:08:28
Kiderül a 2Krónikák 29:2-ből.00:08:34
00:08:35
2Krónikák 29:2.00:08:38
00:08:39
Nézzük, hogyan jellemezte
Jehova Ezékiást:00:08:42
00:08:42
„Ezékiás azt tette,
amit Jehova helyesnek tart,00:08:48
00:08:48
pontosan úgy, ahogy az ősapja,
Dávid cselekedett.”00:08:52
00:08:53
Nem is mondhatott volna szebbet,00:08:56
00:08:56
hiszen nincs is annál nagyobb dicséret,00:08:58
00:08:58
minthogy valakit magához
Dávid királyhoz hasonlít.00:09:02
00:09:02
Ez jól mutatja,
mennyire szerette Ezékiást.00:09:06
00:09:06
Igaz, egy időre magára hagyta,
de ezt céllal tette,00:09:10
00:09:10
és soha nem fordított neki hátat.00:09:12
00:09:12
Nem felejtette el, mennyi jót tett.00:09:15
00:09:16
Vonjuk le akkor a tanulságot.00:09:19
00:09:19
Mi fog történni,
ha magadra hagy Jehova?00:09:23
00:09:26
Örömet fogsz neki szerezni,00:09:28
00:09:28
ha hálás vagy azért a sok jóért,
amit nap mint nap ad neked,00:09:32
00:09:32
és ezt meg is köszönöd neki.00:09:34
00:09:34
Ezért fontos, hogy
rendszeresen elmélkedj rajta,00:09:37
00:09:37
mennyi ajándékot kapsz tőle.00:09:40
00:09:40
Ez abban is segíteni fog neked,
hogy alázatos maradj.00:09:44
00:09:44
Biztos, hogy ilyenek lesztek!00:09:47
Joel Kelly: Jehova magára hagyta – Gileád-diplomaosztó (159. osztály)
-
Joel Kelly: Jehova magára hagyta – Gileád-diplomaosztó (159. osztály)
Jó király volt,
márpedig ilyenből nem sok
jutott Jehova népének.
Ő nem más, mint Ezékiás.
Jehova nagyon szerette őt.
De volt egy időszak,
amikor magára hagyta.
Erről olvashatunk
a 2Krónikák 32. fejezetében.
Ha megnézzük a 24-es verset,
kiderül, hogy Ezékiás
súlyosan megbetegedett,
és ezért Jehovához könyörgött.
A versből azt is láthatjuk,
hogy Jehova pedig
„válaszolt neki,
és adott neki egy jelet”.
Előidézte, hogy az árnyék
visszafele menjen,
vagyis csodát téve beavatkozott
a nap és a föld viszonyába.
Márpedig ha ezt a jelenséget
Jeruzsálemben látták,
akkor máshol is érzékelni lehetett.
Ott is, ahol a napot imádták,
például Babilonban.
Ezért érdekes a 31-es vers:
„Babilon fejedelmei elküldték hozzá
[vagyis Ezékiáshoz] a követeiket,
hogy az országban történt
jel felől kérdezősködjenek”.
Most gondoljunk csak bele,
mit érezhetett Ezékiás.
Babilonból jönnek hozzá látogatóba,
a figyelem rá irányul,
szép ajándékokat kap,
és hódolnak neki.
Hogyan reagál?
Erre Jehova is kíváncsi.
Nézzük meg, mit ír
a 31-es vers második fele:
„Az igaz Isten magára hagyta őt,
hogy próbára tegye, és megtudja,
mi van a szívében.”
„Magára hagyta őt.”
Mit jelent ez?
Természetesen nem azt,
hogy elfordult Ezékiástól.
Inkább arról van szó,
hogy hátralépett.
Nem avatkozott közbe.
Kíváncsi volt arra,
hogy mit tesz ekkor Ezékiás.
Éppen ezért Ézsaiást
sem küldte el hozzá,
hogy készítse fel, mit mondjon
majd a babiloniaknak.
Így ki is derült, mi van
igazából Ezékiás szívében.
Ostobán minden kincsét megmutatta.
Úgy tűnik,
kezdett kicsit gőgössé válni.
Több figyelemre vágyott,
és talán túl sokra tartotta magát.
Mi lehetett az a pont, amikor Ezékiás
szívében kezdett megjelenni a gőg?
Talán az, amikor egyre nagyobb
vagyonra tett szert?
A fejébe szállt a dicsőség?
Vagy talán az, amikor Jehova
csodát téve meggyógyította?
Esetleg már az,
amikor az egyik angyal
egyetlen éjszaka lemészárolt
185 000 asszírt?
Ez aztán biztos kiváltotta
a többi nemzet tiszteletét!
Nem tudjuk,
mikor lett Ezékiás gőgös,
de azt igen,
hogy ez mihez vezetett.
Ézsaiás közölte vele,
hogy azt a sok kincset,
amivel dicsekedett,
mind el fogják vinni Babilonba.
Ez kijózanító volt.
Nem kertelt.
Te hogyan reagáltál volna?
Mit tett Ezékiás?
Nézzük a 26-os verset:
„Bár Ezékiás szíve felfuvalkodott,
megalázta magát”.
Szóval amikor szembesítették
a hibájával, beismerte azt.
Ez a helyzet arra késztette,
hogy változtasson a gondolkodásán.
Kész volt megalázni magát.
Nem mentegetőzött.
Tanult a hibájából.
De elgondolkodtató,
hogy mikor jelent meg nála a gőg.
Nem sokkal azután, hogy Jehova
segített neki legyőzni az asszírokat,
illetve hogy csodát téve
meggyógyította őt.
Mire figyelmeztet
ez a történet mindannyiunkat?
Egy olyan helyzetben,
amikor valamiben sikert érünk el,
vagy valami nagy dolgot
valósítunk meg,
akkor lehet, hogy
Jehova magunkra hagy,
hogy megtudja,
mi van a szívünkben.
És ez ki fog derülni.
Mikor volt utoljára, hogy
elértetek valami rendkívülit?
Talán pont a mai nap, nem?
Hiszen ma kapjátok meg
a Gileád-diplomátokat.
Az, hogy milyen nagyszerű
képzést kaptatok,
mindenkinek egyértelmű lesz.
Talán mindenki rólatok beszél majd:
„Milyen ügyesen tanít!
Látszik, hogy Gileádot végzett!”
Persze, így az iskola után
ez a fokozott figyelem
valószínűleg nem annyira
esik jól nektek.
De ahogy telik az idő,
előfordulhat, hogy egyre jobban
élvezitek a dicséretet.
Kezdhettek hozzászokni az érzéshez.
Végül talán csak azért
tesztek dolgokat,
hogy figyeljenek rátok,
és csak úgy lubickoltok
mások elismerésében.
Ilyenkor talán még
ez is eszedbe juthat:
„Tudom, hogy ezt a nagyszerű
képzést Jehovának köszönhetem,
de erre az iskolára valamiért
mégis engem küldött el.
És mivel így döntött,
biztos még nagyobb
feladatokat szán nekem.”
Szóval ha ilyen gondolataitok támadnak,
tegyétek fel magatoknak a kérdést:
„Vajon Jehova most vizsgálja meg,
hogy mi van a szívemben?”
Mi segíthet, ha büszkeség
kezd kialakulni benned?
Pontosan arra van szükséged,
amit Ezékiás elmulasztott megtenni.
Nézzük újra a 25-ös verset:
„Ezékiás azonban nem volt hálás
azért a jóért, ami történt vele,
mert a szíve felfuvalkodott.”
Meg kellett volna köszönnie Jehovának
azt a sok-sok jó dolgot,
amit az évek alatt tőle kapott.
Ez a vers jól kiemeli,
hogy ha hálátlanok vagyunk,
akkor büszkévé válhatunk.
De tulajdonképpen ez fordítva is igaz.
Minél hálásabbak vagyunk,
annál alázatosabbak leszünk.
Tehát ne arra összpontosíts, hogy
te mennyi mindent teszel másokért,
hanem arra, hogy
mennyi mindent kapsz tőlük.
Az elmúlt időszakban volt valami,
amiért hálásak lehettek?
Például a testvéreitek abban a Bételben,
amelyikből érkeztetek,
ellátták a feladatotokat,
hogy ez alatt az 5 hónap alatt
ti nyugodtan tudjatok tanulni.
Az itteni Bételben pedig
mindenki azon volt,
hogy minél többet
meríthessetek a képzésből.
Az oktatóktól és a tanulóktól is
sokat kaptatok.
Új összefüggéseket érthettetek meg,
amikre magatoktól
nem jöttetek volna rá.
Mindez annak köszönhető,
hogy Jehova felhasználja
a hű és értelmes rabszolgát,
hogy ilyen magas szintű
oktatást biztosítson.
És ez azért lehetséges, mert
nekünk adta a Szavát, a Bibliát,
amit a szent szellemével
segít megértenünk.
Ha ilyen értékeléssel gondoltok
ezekre, hálásak lesztek.
Ez pedig megóv titeket majd attól,
hogy büszkeség alakuljon ki bennetek.
Ezékiás életének
ezt a meghatározó történetét
a Bibliában három helyen is megtaláljuk,
három különböző írótól.
De vajon ez jut eszünkbe először,
amikor rá gondolunk?
Nem valószínű,
hiszen Jehova arra
indította a Biblia íróit,
hogy Ezékiás erényeit emeljék ki,
és nekünk is ezek
jutnak róla eszünkbe:
a hite és a bátorsága.
Összességében, hogy
emlékszik Jehova Ezékiásra?
Kiderül a 2Krónikák 29:2-ből.
2Krónikák 29:2.
Nézzük, hogyan jellemezte
Jehova Ezékiást:
„Ezékiás azt tette,
amit Jehova helyesnek tart,
pontosan úgy, ahogy az ősapja,
Dávid cselekedett.”
Nem is mondhatott volna szebbet,
hiszen nincs is annál nagyobb dicséret,
minthogy valakit magához
Dávid királyhoz hasonlít.
Ez jól mutatja,
mennyire szerette Ezékiást.
Igaz, egy időre magára hagyta,
de ezt céllal tette,
és soha nem fordított neki hátat.
Nem felejtette el, mennyi jót tett.
Vonjuk le akkor a tanulságot.
Mi fog történni,
ha magadra hagy Jehova?
Örömet fogsz neki szerezni,
ha hálás vagy azért a sok jóért,
amit nap mint nap ad neked,
és ezt meg is köszönöd neki.
Ezért fontos, hogy
rendszeresen elmélkedj rajta,
mennyi ajándékot kapsz tőle.
Ez abban is segíteni fog neked,
hogy alázatos maradj.
Biztos, hogy ilyenek lesztek!
-