JW subtitle extractor

Az az igazság,
hogy folyamatosan
döntéseket kell hoznunk
a születésünktől kezdve
egész életünkön át.
Arról, hogy mit tegyünk,
vagy mit mondjunk.
Mindennap választanunk kell,
például, hogy jobbra
megyünk vagy balra.
Bárhogyan is döntsünk,
annak következménye lesz.
De hogyan hozhatunk
bölcs döntéseket?
Vizsgáljuk meg Jézus
egyik szemléltetését.
Az első században,
amikor vendégeket hívtak át,
az volt a szokás, hogy három
heverőt helyeztek el a szobában,
méghozzá U alakban,
és középre tették az asztalt.
A rómaiak az ilyen ebédlőket
tricliniumnak nevezték,
ami szó szerint azt jelenti,
hogy ’szoba három heverővel’.
De ez nem csak az étkezésekről szólt,
hiszen az ebédlőben mindegyik
hely más-más rangot jelölt.
Például az egyik heverőn
az alsóbb rangú helyek voltak,
egy másikon a közepes rangúak,
és végül a harmadikon foglaltak
helyet azok a vendégek,
akik a legmagasabb
rangúnak számítottak.
Az, hogy a vendég hol
helyezkedett el a heverőn,
nem volt mindegy, mert
ennek külön jelentése volt,
hiszen alacsonyabb rangúnak
számított a bal oldalán ülőnél,
annál viszont magasabb rangúnak,
aki a jobb oldalán ült.
A képen láthatjuk,
hogy általában hol foglalt
helyet a vendéglátó.
A legmegtisztelőbb helyet
az a vendég kapta,
aki a házigazdától
közvetlenül balra volt.
Őt láthatjuk most kiemelve a képen.
És van egy érdekes
oldala ennek a dolognak,
hiszen a vendég döntötte el,
hogy a heverők közül melyiken,
és hol foglal helyet.
De ebben volt némi rizikó.
Ha a Lukács 14:1-hez lapozunk,
itt olvashatunk arról,
hogy egy farizeus
meghívta Jézust sabbaton,
hogy étkezzen vele.
De voltak ott mások is,
méghozzá törvénytudók,
és ők mind feszülten figyelték Jézust.
De igazából ki figyelt kit?
Kapcsolódjunk be a történetbe
a Lukács 14:7-nél, ami így szól:
„Aztán elmondott a meghívottaknak
egy szemléltetést,
mivel megfigyelte, – szóval
Jézus figyelte meg őket –
hogyan választják ki
maguknak a főhelyeket.”
Aztán pedig „így szólt hozzájuk:
»Ha valaki meghív egy menyegzőre,
ne telepedj le a főhelyre.«”
Miért ne?
Most kiderül, hogy ez miért rizikós.
„Lehet, hogy meghívott olyan valakit is,
aki nagyobb tiszteletben áll, mint te.
Majd odajön az, aki mindkettőtöket
meghívott, és ezt mondja neked:
»Engedd át neki a helyedet.«
És akkor szégyenkezve elindulsz,
hogy a legutolsó helyet foglald el.”
Kellemetlen.
Hát igen, a házigazda nem fogja
elmondani, hogy hova kellene ülni,
de azt igen, hogy hova nem kellene.
Így a vendég újabb választás előtt áll,
és ahogy Jézus szemléltetésében láttuk,
most azon lesz, hogy
a legutolsó helyet foglalja el,
és megkímélje magát a további
kellemetlenségektől és szégyentől.
Ti 54-en, kedves tanulók,
akik az első sorokban ültök,
már eddig is sok jó döntést hoztatok.
Ennek köszönhető,
hogy ma mind itt lehettek.
De az az igazság,
hogy nagyon sok döntést kell majd
még ezután is meghoznotok.
Vajon mi segít majd nektek,
hogy bölcsen tudjatok dönteni?
Nézzük meg, mit mondott még
Jézus a szemléltetésében,
hogy milyen tulajdonságra
van szükségünk ehhez.
Tehát nézzük a Lukács
14. fejezet 10. versétől.
Ezt olvashatjuk:
„Hanem ha meghívnak, menj,
és telepedj le a legutolsó helyre,
hogy amikor odajön az, aki
meghívott téged, ezt mondja neked:
»Barátom, menj előrébb.«
Akkor tisztelni fog a többi vendég.
Mert mindenkit, aki felmagasztalja
magát, meg fognak alázni,
és aki megalázza magát,
azt fel fogják magasztalni.”
Tanulságos.
Tehát mi fog segíteni
nekünk jól dönteni?
Az alázat.
Ha ez a tulajdonság jellemző
ránk, és ez vezet minket,
az azt eredményezi,
hogy megbecsülnek minket,
és elkerülhetjük a szégyent.
Jehova mindannyiunknak
szabad akaratot adott.
Azt szeretné,
ha ti is jól használnátok fel
ezt a nagyszerű ajándékot.
Nézzünk egy példát.
Ha a megbízatásodat
egy másik országba kapod,
hogyan fogsz úgymond bevonulni?
Úgy érkezel majd,
mint Jézus?
Egy szamáron, egy teherhordó
és szorgalmas állat hátán?
Vagy inkább berobbansz majd,
mintha egy fenséges lovon vágtatnál,
hogy minden szem rád szegeződjön.
Az is lehet, hogy nem fog
változni a megbízatásod.
Hogyan fogsz reagálni, ha úgy érzed,
nem kapsz kellő elismerést
és figyelmet a többiektől?
Olyan lesz a hozzáállásod,
mint a tékozló fiúnak volt
Jézus egy másik szemléltetésében?
Ő alázatos volt, és bármilyen
feladatot kész lett volna elvállalni.
Vagy esetleg úgy érzed majd,
hogy jóval többre vagy hivatott
a Gileádon kapott oktatás miatt?
Készségesen és örömmel
választod majd az utolsó helyet,
vagy legbelül igazából
valami többre vágysz?
Ne feledd, a döntés a tiéd.
Persze az alapján, amit az elmúlt
öt hónapban tapasztaltunk,
semmi kétségünk sincs afelől,
hogy jó döntést fogtok hozni.
Szóval bármilyen megbízatást is
kaptok, az legyen a célotok,
hogy továbbra is támogatjátok azokat,
akikkel együtt szolgáltok.
Tegyetek jót másokkal,
amennyire csak tőletek telik.
Ha ez jellemző rátok,
Jézushoz hasonlóan
ti is igazán jó hatással lehettek
a körülöttetek levőkre.
Erről eszünkbe juthatnak
Jézus kedves szavai,
amiket a Máté 11. fejezet
28-as versben találunk.
Tehát Máté 11:28:
„Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik keményen fáradoztok,
és súlyos terheket cipeltek”.
Jézus mindenkit megszólított,
köztük azokat is, akik
komoly gondokkal küzdöttek.
Nem találta fárasztónak
foglalkozni velük,
és nem is kerülte őket.
Ehelyett a 29-es versben ezt mondta:
„Vegyétek magatokra az igámat,
és tanuljatok tőlem”.
Abban az időben volt olyan iga,
amiben egy állat egyedül
vitte az egész terhet,
és volt a kettős iga, amiben
megoszlott a teher az állatok között.
Vajon Jézus melyik igára gondolt?
Egyértelmű, hogy melyikre utalt.
Igazából olyan,
mintha ezt mondta volna:
„Gyere, vedd fel az igámat,
vigyük együtt a terhet!”
Szóval testvérek,
az új megbízatásotokban
ne csak kiosszátok
a feladatokat és a projekteket,
hanem dolgozzatok együtt másokkal.
Nézzük, Jézus hogyan folytatta:
„Mert én szelíd és alázatos vagyok”.
Ezt mondta magáról.
És nem csak megjátszotta ezt.
Ő tényleg ilyen volt.
Valóban ez jellemezte.
És a 29-es vers végén
Jézus még ezt is hozzáteszi:
„és fel fogtok frissülni.”
Kedves testvérnők,
tudjuk, hogy ti is fel fogtok
frissíteni másokat,
miközben együtt dolgoztok velük.
Semmi kétségünk,
hisz ilyenek vagytok.
Összegzésként gondoljunk
újra Jézus példájára.
Amikor az emberek a társaságában
voltak, időt töltöttek vele,
úgy érezték, hogy megértik őket,
értékesek, és felfrissültek.
Kedves végzősök,
ti is dönthettek jól,
ha alkalmazzátok mindazt,
amit a triclinium kapcsán tanultatok.
Így ugyanolyan hatással
lehettek másokra, mint Jézus.
Ő azért használta ezt a szemléltetést,
hogy megtanítsa a követőinek,
mennyire fontos az alázat.
Ha jellemző ránk ez a tulajdonság,
akkor mások szívesen
lesznek velünk.
És azért is fontos alázatosnak lenni,
mert akkor olyan döntéseket
fogunk tudni hozni,
amelyeknek az lesz az eredménye,
hogy megbecsülnek minket.
Szóval te hova fogsz ülni?
Ne feledd, a döntés a tiéd.

Richard Chilton: A döntés a tiéd – Gileád-diplomaosztó (159. osztály)