JW subtitle extractor

Szeretettel üdvözlünk titeket
a JW TV ehavi adásában.
Mindannyian szeretnénk
jó döntéseket hozni,
és bizakodóan tekinteni a jövőbe,
ehhez pedig vezetésre
van szükségünk.
Ebben a hónapban
arról fogunk beszélni,
hogy hol találhatjuk meg ezt.
Megismerhetjük
a Tshomba családot,
akik engedelmeskedtek
az útmutatásnak
és ennek jó eredménye lett.
Emellett kincseket fogunk
keresni Habakuk könyvében,
és megnézzük, hogyan
maradhatunk nyugodtak,
amikor nehéz helyzettel
kerülünk szembe.
Azt is látni fogjuk,
hogy milyen egy napja
annak a testvérünknek,
aki a Dominikai Köztársaságba költözött,
hogy többet tegyen Jehováért.
Szóval nagyon sok
izgalmas dolog vár ránk
a JW TV ehavi adásában
„Tudod, merre kell menned?”
Ez lesz a címe
a mai előadásnak
a Józsué 3. fejezet
4-es verse alapján.
Ez a rész arról az időszakról szól,
amikor az izraeliták arra készülnek,
hogy belépjenek az ígéret földjére.
Ugyanakkor, ami ezután
következik, az nem lesz könnyű.
Erőfeszítésre, hitre
és bátorságra van szükségük,
hogy megkaphassák,
amit Jehova ígért.
Honnan tudják, mit tegyenek?
Nézzük meg!
Keressük ki a Józsué 3:2–4-et.
Látni fogjuk, hogy hogyan
vezeti Jehova a népét
ebben az izgalmas időszakban.
„Három nap elteltével
a vezetők bejárták a tábort,
és ezt parancsolták a népnek:
»Amint meglátjátok, hogy
a lévita papok Jehovának,
a ti Isteneteknek
a szövetségládáját viszik,
induljatok el a helyetekről,
és kövessétek azt.
De a láda és köztetek legyen
mintegy 2000 könyök távolság.
Ne menjetek közelebb hozzá,
hogy tudjátok, merre kell mennetek,
mivel nem jártatok még ezen az úton.«”
Tehát azt az utasítást kapják,
hogy kövessék a szövetségládát.
Ez elég egyszerűnek tűnik,
de jól tudjuk, az izraeliták sokszor
nem voltak engedelmesek.
Sajnos hajlamosak voltak
kritikusan tekinteni a nép vezetőire.
Büszkék és makacsok voltak,
így rossz döntéseket hoztak.
De miért beszélünk most erről?
Mert a történelem
legizgalmasabb időszakában élünk.
Minden jel arra mutat, hogy
az utolsó napok végén járunk.
Hamarosan kitör
a nagy nyomorúság,
ami Armageddon
háborújába fog torkollni.
Azon, hogy engedelmeskedünk-e,
az életünk múlhat.
Honnan tudjuk majd, merre menjünk?
Ahogy Józsué napjaiban,
ma is nagyon fontos,
hogy tisztán lássuk, kik által
vezeti Jehova a népét.
Őket kell követnünk.
Három dolgot fogunk
megbeszélni ezzel kapcsolatban.
Egy: Honnan tudhatjuk,
merre kell mennünk?
Kettő: Hogyan maradhatunk a jó úton?
És három: Hogyan tarthatjuk a lépést?
Kezdjük az első ponttal.
Honnan tudhatjuk,
hogy merre kell mennünk?
Míg Izrael nemzete a pusztában
vándorolt Mózes és Áron irányításával,
Jehova egyértelmű bizonyítékát
adta, hogy ő vezeti a népet:
nappal felhőoszloppal,
éjjel pedig tűzoszloppal.
Ám eljött az idő,
amikor ez megváltozott.
Később Jehova Józsuét
használta fel a vezetésre,
és a népnek hitre volt szüksége,
hogy ezt elfogadja.
De mivel a szövetségládát
vitték legelöl,
mindenki számára egyértelmű volt,
hogy továbbra is Jehova
mutatja, merre menjenek.
És most kit használ fel erre?
Megtudhatjuk Jézustól.
Lapozzunk Máté evangéliumához,
a 24:45-höz.
„Ki valójában
a hű és értelmes rabszolga,
akit az ura kinevezett
a háziszolgái fölé,
hogy megadja nekik
az eledelüket a kellő időben?”
Szóval a hű és értelmes rabszolgát.
De kikből áll?
Jehova Tanúi
vezetőtestületének tagjaiból.
Világszerte ők gondoskodnak
számunkra szellemi eledelről,
útmutatásról és gyakorlati segítségről.
Ez nem újdonság, hiszen
erről már sokszor beszéltünk.
De jó, ha néha feltesszük magunknak
a kérdést, hogy miért gondoljuk így.
A Boldogan élhetsz örökké!
könyv 54. fejezetének a címe:
„Mi »a hű és értelmes
rabszolga« szerepe?”
Itt a következő
két kérdést olvashatjuk:
„Neked mi bizonyítja, hogy
Jézus irányítja a vezetőtestületet?”
„Egyetértesz azzal,
hogy a vezetőtestület
»a hű és értelmes rabszolga«?”
Ezek bizony komoly kérdések.
Te hogyan válaszolnál?
Sokat segíthet, ha az egyik családi vagy
személyes tanulmányozásod során
megvizsgálod ezt a fejezetet,
beleértve a „Tudj meg többet” részt.
Miért olyan fontos ez?
Gondoljunk csak bele:
az izraelitáknak követniük kellett
a ládát hordozó lévitákat,
akik egyenesen az áradó
folyó fele tartottak.
Ezért biztosnak kellett lenniük abban,
hogy Jehova vezeti ezeket a férfiakat.
Ehhez hasonlóan
mi is csak akkor fogjuk tudni követni
a vezetőtestület irányítását,
még a különösen nehéz időkben is,
ha teljesen biztosak vagyunk abban,
hogy a Fia által Jehova vezeti őket.
Az első kérdésünk ez volt:
Honnan tudjuk,
hogy merre kell mennünk?
A hűséges izraelitákhoz hasonlóan
mi is követjük azokat,
akik által Jehova vezet minket.
Nézzük a második kérdést:
Hogyan maradhatunk a jó úton?
Könnyű olyankor követni az útmutatást,
amikor egyetértünk vele.
Viszont az már sokkal nehezebb,
amikor olyat kérnek tőlünk,
ami nem egyezik az elképzelésünkkel.
Mit teszünk ilyenkor?
Sokat tanulhatunk abból,
ahogyan Pál reagált
egy ilyen helyzetben.
A Cselekedetek 21. fejezetében
arról olvashatunk,
hogy Jeruzsálembe megy,
és elmondja a véneknek,
mi történt a misszionáriusi útján.
Nagyon örültek, amikor
hallották az élményeit.
De volt egy probléma.
Nézzük meg a Cselekedetek 21:21-ben,
hogy mit mondott az apostolról néhány
zsidó származású keresztény:
„Felőled viszont azt rebesgetik,
hogy a nemzetek között levő
összes zsidót arra tanítod,
hogy hagyják el Mózes törvényét,
mivel azt mondod nekik,
hogy ne metéljék körül a gyermekeiket,
és ne kövessék a szokásokat.”
Persze ez egyáltalán nem volt igaz,
de mégis ezt terjesztették róla.
Milyen útmutatást kapott?
Nézzük meg a 24-es versben.
„Vedd őket magad mellé,
tisztulj meg velük együtt
szertartásilag,
és fedezd a költségeiket,
hogy megborotváltathassák a fejüket.
Így majd mindenki tudni fogja,
hogy semmi sincs azokban
a kósza hírekben,
amelyeket rólad mondtak,
hanem a törvénnyel összhangban
élsz, és megtartod azt.”
Hogy reagált Pál?
Kicsit sem ellenkezett.
A 26-os vers szerint másnap
maga mellé vette a férfiakat,
és megtisztult velük
együtt szertartásilag.
Tehát, hogy bebizonyítsa, hogy az,
amit róla terjesztettek nem igaz,
kész volt anyagi áldozatot hozni,
és olyat tenni,
ami többé nem volt elvárás.
Engedelmeskedni akart azoknak,
akiket Jehova kinevezett.
Mi a tanulság?
Ha kapunk egy útmutatást,
ami szükségtelennek tűnik,
vagy nem egyezik a véleményünkkel,
bízunk annyira Jehovában,
hogy követjük azt?
Ha valami meglepőre kérnek,
de az nincs ellentétben a Bibliával,
fogadj szót.
Könnyen lehet,
hogy Jehova kéri jó okkal.
De még ha nem is,
akkor is megáldja az engedelmességed.
Az útmutatás az életünket jelentheti.
Az Engedd, hogy Jehova irányítson
utadon! című videónk
olyan megtörtént eseményeken alapul,
amelyeket Afrikában
éltek át a testvéreink,
és napjainkban is sokan
a világ különböző pontjain
hasonlókon mennek keresztül.
A szívünk szakad meg
ezekért a testvérekért.
A videót nézve
mindannyian átgondolhattuk,
hogy mi hogyan reagálnánk,
ha a szervezet olyasmit kérne tőlünk,
ami szükségtelennek
vagy túlzásnak tűnik.
Jó ötlet lehet, hogy a családoddal
újra megnézd ezt a videót,
és megbeszéljétek, ti hogyan
reagálnátok a szereplők helyében.
Miért számít ez?
Amiatt, ami előttünk áll.
Mit gondoltok,
a nagy nyomorúság alatt is
konkrét útmutatást fogunk kapni,
hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk
az adott helyzetben?
Hogyan jut majd el hozzánk?
Egyetértünk majd vele?
Ha bízunk Jehovában és a Fiában,
akkor engedelmeskedni fogunk azoknak,
akik által vezetnek minket.
Megbeszéltük, hogy honnan tudjuk,
hogy merre kell mennünk,
és hogyan maradhatunk a jó úton.
Nézzük a harmadik pontot.
Hogyan tarthatjuk a lépést?
Nagyon fontos, hogy ne engedjük,
hogy a csalódottság,
az üldözés vagy a problémáink miatt
lassabban vagy akár egyáltalán
ne reagáljunk a kapott útmutatásra.
Például lehet, hogy ha a vezetőtestület
mond valamit, azonnal reagálunk.
De mi a helyzet,
ha az útmutatás a helyi vénektől
vagy a körzetfelvigyázótól jön?
Őket jól ismerjük.
Tudjuk, milyen tökéletlenek.
Lehet, hogy emiatt vonakodunk
engedelmeskedni?
Vagy ilyenkor is észben tartjuk,
hogy Jehova általuk vezet minket?
Szorosan együtt kell működnünk
Jehova szervezetével.
Miért fontos ez?
Követtél már valakit
egy forgalmas úton?
Lehet, hogy egyszer csak
azt vetted észre,
hogy ő már jóval előrébb jár, mint te.
Aztán az egyik utcába ő váratlanul
lefordult, te meg nem.
Mi történt?
Nem követted elég szorosan.
Ezért fontos lépést tartanunk
Jehova szervezetével is.
Hogyan tehetjük meg?
Gyakran elhangzik, mit tehetünk
azért, hogy edzésben maradjunk.
Például legyünk ott az összejöveteleken,
naponta olvassuk a Bibliát,
tanulmányozzunk, imádkozzunk
és prédikáljunk másoknak.
Ezek segíteni fognak, hogy tartani
tudjuk a lépést a szervezettel.
Időnként néhányan kritikusan
fogadnak egy döntést,
vagy azt, ahogyan a dolgok
kezelve vannak.
Emiatt pedig lelassulnak,
tétlenné válnak,
vagy nem jönnek többé
az összejövetelre.
Elfelejtik, hogy ahogy Izrael idejében
nem mentek tökéletesen a dolgok,
ugyanúgy sajnos most sem fognak,
hiszen Jehova tökéletlen
embereket használ fel a vezetésre.
Szóval nem fognak
hibátlan szervezetet találni.
Az egyetlen tökéletes ember Jézus volt.
Jelenleg tökéletlen emberek igyekeznek
a tőlük telhető legjobban követni
a tökéletes vezetőnk irányítását.
Egy régóta hűségesen szolgáló
körzetfelvigyázó gyakran ezt mondta:
„Ez a legjobb tökéletlen
szervezet a földön.”
És igaza volt!
Eszünkbe juthat János
evangéliumának a 6. fejezete.
Sokan megbotránkoztak amiatt,
amit Jézus mondott,
hogy enniük kell a testéből
és inniuk kell a véréből.
„Emiatt a tanítványai közül
sokan visszatértek ahhoz,
amit korábban csináltak,
és nem követték őt többé.”
Jézus ezt kérdezte a tanítványoktól:
„Ti is el akartok menni?”
Mit válaszoltak?
Péter teljes meggyőződéssel
a következőket mondta
a János 6:68 szerint:
„Uram, kihez mennénk?
A szavaid örök élethez vezetnek.”
Kihez mehetnénk?
Igaz, Péter és a tanítványok
nem értették, amiről Jézus beszélt,
ahogy a többiek sem,
de meg voltak róla győződve,
hogy a legjobb helyen vannak.
Ugyanez igaz ma is.
Ne feledd el, hogy mid van.
Hova máshova mehetnél vezetésért,
szellemi táplálékért és vigaszért,
amit Jehova a szervezetén keresztül ad?
Tényleg a legjobb helyen vagyunk!
Ne hagyd, hogy elvakítsanak
a negatív érzéseid.
Vedd észre, milyen fantasztikus
dolgokban lehet részed.
Most foglaljuk össze, miről volt szó.
Minden jel arra mutat,
hogy az utolsó napok végén járunk,
és hamarosan az új világban
élhetünk majd.
Akárcsak az izraeliták esetében volt,
ha engedelmeskedünk
és követjük az útmutatást,
az az életünket jelentheti.
Most kell meggyőződnünk arról,
hogy Jehova a vezetőtestületen
keresztül irányít minket.
Ne engedjük, hogy a csalódottság vagy
mások tökéletlenségei elcsüggesszenek.
Rendszeresen emlékeztessük magunkat,
hogy milyen óriási dolog az,
hogy egy tökéletlen, de egységes
világméretű szervezet része lehetünk.
És bármit hozzon is
az előttünk álló nehéz időszak,
biztos lehetsz benne, hogy amíg
ragaszkodsz Jehova szervezetéhez
és követed az útmutatást,
mindig tudni fogod,
hogy merre kell menned.
Loic és Yohari Tshomba,
egy testvérpár
tapasztalták, hogy ez mennyire igaz,
amikor az életük múlt azon,
hogy követik-e az útmutatást.
Nagyon át tudtam érezni
az „Engedd, hogy Jehova irányítson
utadon” című videónk történetét,
mert a családunk is hasonlót élt át.
A ’90-es évek elején
az életünk rendben volt,
aztán kitört a háború.
Még kicsik voltunk,
amikor a családunknak el kellett
menekülnie Kinshasa Kongóból.
Az utasítás,
amit a fiókhivataltól kaptunk,
egyszerű és könnyen érthető volt.
Néhányan mégsem követték,
és sajnos a családjaikkal
együtt meghaltak.
Apának nem volt elég pénze.
Nem tudta egyszerre az egész
családot biztonságos helyre vinni,
úgyhogy szét kellett válnunk.
Anyukámmal és a négy
testvéremmel együtt
Tanzániába menekültünk.
Apa megmondta,
hogy majd hova menjünk,
hogy biztosan megtaláljuk egymást.
És mivel követtük
az útmutatást, amit adott,
ez sikerült is,
és újra együtt lehettünk.
Az a jelenet,
amit az „Engedd, hogy Jehova irányítson
utadon” című videónkban láthattunk,
amikor a gyerekek
találkoztak a szüleikkel,
nagyon hasonlított arra,
amit mi éltünk át.
Viszont a menekülttáborban
nem volt valami nyugodt az élet.
Nem éreztük magunkat biztonságban.
Féltünk a katonáktól,
és hát egy ilyen helyen nehéz
Jehova imádatára összpontosítani.
Úgyhogy megint költöztünk.
Tanzániából Mozambikba mentünk.
A legkorábbi emlékem,
hogy...
egy teherautó hátulján
a platón utaztunk.
Az út szörnyű volt,
nagyon hepehupás, össze-vissza
rázott minket, aztán megálltunk.
Arra gondoltam, hogy most legalább
pihenhetünk egy kicsit.
Olyan hajnali 3 körül járhatott az idő.
Emlékszem, apa valami
olyasmit mondott, hogy
„szálljunk le,
gyertek, beszéljük meg a napiszöveget”.
Persze fiatalon ennek
nem annyira örültünk.
Sokkal szívesebben aludtunk volna.
Ez egy olyan pillanat volt,
amit soha nem fogok elfelejteni.
Mindegy mi történt,
apa példát mutatott abban,
hogy Jehova a legfontosabb.
Láttam, hogy apa mindenben
Jehovára támaszkodott,
tényleg mindenben.
Folyton imádkozott.
Bármi történt az életünkben,
ő mondott egy imát, és várta,
hogy mit fog válaszolni Jehova.
Amíg Mozambikban voltunk,
anya beteg lett,
így a Dél-Afrikai
Köztársaságba költöztünk.
A kezelések miatt
Fokvárosba kellett mennünk.
De nem segített,
mert sajnos meghalt 2003-ban.
Igen.
Anya elvesztése után apa
egyedül gondoskodott rólunk,
és bár óriási fájdalmat élt át,
ő minden figyelmével és erejével
Jehovára összpontosított,
és minket is az igazságban nevelt.
Azt szerette volna,
hogy újra találkozhassunk anyával.
Gyakran mondogatta,
hogy „ez a világ el fog bukni,
úgyhogy inkább azon fáradozzunk,
hogy ott lehessünk az új világban”.
Vagyis az a legjobb,
ha mindent megteszünk Jehováért.
Másnak nincs értelme,
hisz ennek a világnak nincs jövője.
Apa ebben jó példa volt.
Arra ösztönzött minket,
hogy Jehovát szolgáljuk
és tegyük ezt teljes időben.
Az iskola befejezése után
elkezdtem úttörőzni,
és nagyon élveztem, hogy a htk
munkáját is támogathattam.
Nagyon boldoggá tesz,
hogy most a Bételben szolgálhatok,
és így mindennap szó szerint minden
időmet Jehovának szentelhetem.
Én is jelentkeztem a Bételbe,
és a munkámmal
az építkezéseket támogatom.
Nagyon jó érzés tudni,
hogy a gyermekeim
mind Jehovát szolgálják.
Egész életemben éreztem
Jehova vezetését,
még a legnehezebb időszakokban is.
Nem volt könnyű ilyen bizonytalanságban
gyermekeket nevelni.
Sokszor nem tudtuk, mi vár ránk,
és hogy merre kell majd továbbmennünk,
de Jehova mindig velünk volt.
Eszünkbe sem jutott,
hogy hátat fordítsunk neki.
Az „Engedd, hogy Jehova irányítson
utadon” című videó megmutatta,
hogy Jehova nemcsak látja,
hogy min megyünk keresztül,
de együtt is érez velünk.
Az életünket mentheti meg,
ha engedelmeskedünk,
úgyhogy akkor is kövessük
az útmutatást,
ha nem értjük,
hogy miért adja Jehova,
hiszen ő tudja,
hogy mi a legjobb nekünk.
Tshomba testvér jól megfogalmazta,
hogy mi segített neki
és a gyermekeinek életben maradni
és hűségesen kitartani.
Emlékeztek mit mondott?
Eszükbe sem jutott,
hogy hátat fordítsanak
Jehova Istennek.
Az „Engedd, hogy Jehova
irányítson utadon!” című videónk
nagyon hasonlított arra,
amit ők éltek át.
Szeretnénk titeket arra buzdítani,
hogy nézzétek meg újra ezt a videót.
Figyeljétek meg, mennyire
fontos engedelmeskednünk,
különösen a nehézségek idején.
Persze nem könnyű
követni az útmutatást,
ha bizonytalanok vagyunk
vagy aggódunk.
Habakuk próféta nagyszerű
példát mutat abban,
hogyan lehetünk ilyenkor is
nyugodtak és engedelmesek.
Biztos fogunk találni érdekességeket
Habakuk könyvében.
Akkor is találhatunk kincseket,
hogyha csak a Bibliánkat használjuk.
Mondjuk, először megnézhetnénk
a könyv elején az áttekintést.
Így kezdődik:
„A próféta segélykiáltása;
Meddig, ó, Jehova?”
Hmm, ismert gondolat.
De miért érzett így?
Nézzük meg az ábrát,
hogy el tudjuk helyezni a dolgokat,
és lássuk, hol állunk az időben.
Jó ötlet!
Úgy tűnik, hogy Habakuk Jósiás
és Joákim király uralkodása idején élt.
Jósiás idejében a nép
tisztelte a prófétákat,
úgyhogy ez minden bizonnyal
jó időszak volt Habakuknak,
de aztán egyetlen nyílvessző
mindent megváltoztatott.
Jósiást megölték, és utána csak
rossz királyok kerültek hatalomra,
a nép pedig újra
hamis imádatba kezdett.
Legbelül nem változtak meg.
Joákim üldözte Jehova prófétáit.
Odáig is elment, hogy Uriját megölte.
Hogy érezhette magát Habakuk
ebben a környezetben?
Egyik nap még minden rendben,
minden szép és jó,
de másnap menekülnie kell,
hogy mentse az életét.
Nem csoda, hogy segítségért kiáltott.
Nagyon el lehetett keseredve.
Biztos így volt!
De hogyan reagált Jehova?
Hmm.
Sehol nem olvasunk a könyvben arról,
hogy számon kérte volna Habakukon,
hogy hogy mer ilyesmit kérdezni.
Egyáltalán nem keltett
ilyen érzést benne.
Oka van annak, ha valamit
Jehova nem mond,
és ebből sokat tanulhatunk!
Igen, meghallgatta Habakukot,
odafigyelt rá, elfogadta, hogy így
érez, tudta, mi van mögötte.
De nem csak ennyi.
Leíratta Habakukkal a kifakadását,
hogy mások tanulhassanak belőle.
Vajon milyen lehetett ez Habakuknak?
Igen, Jehova értékeli, ha őszintén
elmondjuk, mi van bennünk.
Milyen megközelíthető!
Mintha azt mondaná nekünk, hogy:
„Ne feledd, hogy álltam Habakukhoz,
mert pont így állok hozzád is!
Értékelem, hogy őszinte vagy!
Tudom, hogy min mész keresztül!”
Nagyon megragadott, amit Jehova
a 2. fejezet 4-es versében mondott:
„Az igazságos a hűsége miatt élni fog.”
Fontos gondolat!
Írtam ide egy jegyzetet:
„Ez egy alapigazság a Bibliában.
Súlya van.”
Jehova biztosította Habakukot arról,
hogy nem fog elfeledkezni azokról,
akik hisznek benne, élni fognak.
És Jeremiás, Báruk,
Ebed-Melek és a rékábiták
tényleg túlélték a város pusztulását.
Jehova megbízható!
De van itt még valami!
Az egész könyvben nagyon
hasznosak a keresztutalások.
Például Pál háromszor is
idézte ezt a gondolatot
azoknak az első századi
keresztényeknek,
akik nehézségeket éltek át.
Szóval Jehova újra és újra
megismételte a szavait nekünk.
Mintha azt mondta volna:
„Emlékezzetek arra,
hogy mit mondtam Habakuknak!”
Érdekes, hogyan hatott rá
Jehova válasza.
Az utolsó két versben azt mondta,
hogy boldog Jehova miatt és örül.
Emlékszem, az egyik reggeli
imádatban arról volt szó,
hogy ez szó szerint azt jelenti,
hogy ugrál örömében,
vagy táncra perdül.
Ez lenyűgöző!
Igazából a körülményei
ugyanolyanok maradtak,
de miután kiöntötte a szívét
Jehovának, az érzései megváltoztak.
Jehova megközelíthető és megbízható,
és ez segített Habakuknak
megnyugodni.
Nagyon szép gondolat!
Mit tanulhatunk mindebből?
Mi az, ami megfogott?
Az, hogy Jehova
mennyire megközelíthető.
Így teljesen őszinte lehetek
vele, amikor imádkozom.
Nem kell cenzúráznom magamat.
Tudja, hogyan érzek, úgyhogy
nem kell visszafognom magam,
vagy megtalálnom
a legmegfelelőbb szavakat.
Azt szeretné, ha őszinte lennék,
és elmondanám még azt is,
amit hangosan sosem mondanék ki.
Az is eszembe jutott,
hogy milyen jó lenne
követni Jehova példáját
és megközelíthetőnek lenni.
Nemcsak arra szeretnék
odafigyelni, hogy mit mondok,
hanem a viselkedésemmel
és az arckifejezésemmel is
szeretném éreztetni másokkal,
hogy odajöhetnek hozzám
és bármit megbeszélhetünk.
Még ha valaki nyersen is
fogalmaz, mint Habakuk,
szeretném elfogadni,
hogy úgy érez, ahogy,
és látni, hogy mi van
a szavai mögött.
Igen, nekem is nagyon tetszik,
hogy Jehova mennyire megbízható.
Biztos valóra válik az, amit mond:
az igazságosak élni fognak.
Ez egy alapigazság,
úgyhogy mindegy,
hogy milyenek a körülményeim,
boldog lehetek, akárcsak Habakuk.
Ő a 3. fejezet szerint elgondolkodott
azon, hogy Jehova mi mindent tett.
Ez segít nekem is, hogy ha
a dolgok rosszra fordulnak,
akkor is legyek türelmes,
bízzak Jehovában
és engedelmeskedjek neki.
Mindegy, hogy mikor jön el a vég,
az a fontos,
hogy erős legyen a hitem.
Ez annyira jó!
Jehova megközelíthető
és bízhatunk benne.
Erre nagy szükségünk van.
Mennyi tanulság!
És ehhez csak a Bibliánk kellett,
és az, hogy elmélkedjünk egy kicsit.
És arról még nem is beszéltünk,
hogy milyen türelmes volt Jehova,
és arról sem, hogy Habakuk miért
számított arra, hogy megfegyelmezik.
Nagyon sokat tanulhatunk tőle.
Van időnk,
keressünk még kincseket!
„Az igazságos
a hűsége miatt élni fog.”
Habakukhoz hasonlóan
mi is hihetünk ebben.
Hogyan függ össze a bizalom
és az engedelmesség?
A következő reggeli imádatban
William Turner testvér
erről fog beszélni.
Amikor a bizalomról van szó,
biztosan mindannyiunknak
az jut eszébe,
hogy teljes mértékben
bíznunk kell Jehovában.
De érdekes,
hogy amikor rákeresünk
erre a témára
a kiadványainkban,
akkor láthatjuk, hogy más
területeken is fontos a bizalom.
Például bíznunk kell Jehova nevében,
a Szavában,
a szervezetében
és a Fia vezetésében.
Ha alapból arra összpontosítunk,
hogy teljesen bízzunk Jehovában,
miért fontos a bizalom
ezeken a területeken is?
Először is nézzük meg,
hogy mit jelent
teljesen bízni Jehovában.
Nyissuk ki a Bibliánkat
a Példabeszédek 3. fejezeténél.
Ez egy jól ismert rész.
Olvassuk el
a Példabeszédek 3:5-öt és 6-ot.
„Bízzál Jehovában teljes szívedből,
és ne a saját értelmedre támaszkodj!
Bármihez fogsz is, vedd figyelembe őt,
és akkor egyengetni fogja az utadat.”
Azért olvastuk fel ezt a verset,
mert biztosan ti is szívesen
használjátok a JW Library-ben
a bibliaversekhez kapcsolódó
„Bibliaversek magyarázata” cikket.
Ha szeretnénk megtalálni
a Példabeszédek 3:5, 6-hoz
tartozó cikket,
koppintsunk a „könyvtár”-ra,
a „kiadványok” fülre,
majd válasszuk ki a „cikksorozatok”-at.
A bibliaversek magyarázatánál
görgessünk le
a Példabeszédek könyvéig
és ott is van.
Figyeljétek meg, hogy mit mond
a „Bízzál Jehovában
teljes szívedből” rész alatt.
A vége felé kezdem el olvasni.
A negyedik mondat ezt írja:
„Tehát az Istenbe vetett
bizalom nem csak egy érzés.
Azt jelenti, hogy teljesen
meg vagyunk győződve róla,
hogy Isten tudja,
mi a legjobb nekünk.”
Ezek szerint a bizalmunknak
nem az az alapja, hogy mit érzünk.
Ez egy döntés.
Vagyis ez azt jelenti, hogy tudatosan,
átgondoltan döntést hozunk,
hogy bízunk Jehovában, még
akkor is, ha nem értünk mindent,
vagy nem ismerünk minden részletet.
Nézzük meg, hogy hogyan
segít megérteni ezt egy történet
a 2Királyok 9. fejezetéből.
Ebben a fejezetben arról olvashatunk,
hogy Jéhut hogyan kenik fel királlyá.
Ha megnézzük a fejezet
elejét, az első 3 verset,
ott Elizeus próféta utasításokat adott
a próféták fiai közül valakinek,
és nagyon részletesen
elmagyarázta neki a feladatát,
hogy hogyan kenje fel Jéhut királlyá.
Miután elvégezte a feladatát,
és mindent megtett, amire utasították,
figyeljük meg, hogy
milyen beszélgetés zajlott
Jéhu és a hadsereg vezérei között.
Olvassuk a 9. fejezet 11-estől.
„Amikor Jéhu visszament
urának szolgáihoz,
azok megkérdezték tőle:
»Minden rendben?
Minek jött hozzád ez a bolond?«
Ő így válaszolt nekik:
»Tudjátok, milyen ember ő,
és miket beszél.«
Ők azonban ezt mondták:
»Ez nem igaz!
Mondd csak el nekünk!«
Akkor így szólt: »Ezt mondta
nekem, majd hozzátette:
’Ezt mondja Jehova:
„Felkenlek téged [királlyá]
Izrael királyává.”’«”.
Itt álljunk is meg egy pillanatra.
Eddig két dolgot tudunk.
Az első:
látszik, hogy a hadsereg vezérei
nem értették, hogy ez a próféta
miért viselkedik így.
A tette furcsának és észszerűtlennek
tűnhetett nekik.
De ennek ellenére felismerték,
hogy amit mondott,
az nem tőle származik,
hanem valakitől, akit jól ismernek.
Látták Jéhun,
hogy valami jelentőségteljes
dolog történhetett.
Szóval amikor Jéhu elmondta
nekik, hogy mit hallott,
hogy Jehova mit mondott
a prófétán keresztül,
hogyan reagáltak?
Figyeljük a 13-as verset.
„Erre mindegyikük
gyorsan fogta a ruháját,
és a lépcsőre terítette,
hogy azon lépdeljen.
Megfújták a kürtöt, és ezt mondták:
»Király lett Jéhu!«”
Eddig olvassuk.
Bár nem mindent értettek teljesen,
és nem ismertek minden részletet,
átgondolták, amit már tudtak.
Átgondolták, hogy kitől
származott az információ,
és rögtön támogatták a döntést.
Most gondoljuk át egy pillanatra:
mi történt volna, ha a hadsereg
vezérei kételkednek,
vagy csupán az érzéseikre
hallgatnak, és azokat követik?
Mit gondoltok, ez hatással
lett volna Jéhura?
A 11-es versben láttuk,
hogy Jéhu megpróbált úgy tenni,
mintha semmi sem történt volna.
A Bibliából nem derül ki, hogy Jéhu
miért kicsinyelte le a helyzetet,
azt, hogy felkenték királlyá.
De figyeljük meg,
hogy mivel a hadvezérek ennyire
határozottan támogatták őt,
és teljesen bíztak abban,
hogy ezek a szavak
Jehovától származnak,
ez jó hatással volt Jéhura.
Nagyon megerősítette őt.
A 14-es vers szerint fellelkesült.
Rögtön nekilátott,
hogy elvégezze a feladatot,
amit rábíztak.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Az elmúlt években
sok új útmutatást kaptunk
itt a Bételben vagy a szántóföldön,
mert a világ folyamatosan változik.
És Jehova tudja és megérti,
hogy lehetnek aggodalmaink,
sőt szoronghatunk is,
különösen akkor, ha bizonyos dolgokkal
kapcsolatban nem értünk mindent,
vagy nem ismerünk minden részletet.
És gondoljunk bele,
hogy Jehova hogyan érez,
amikor a hadvezérekhez hasonlóan
mi is bízunk az útmutatásban,
amit a szervezetén keresztül kapunk,
és támogatjuk a döntéseket.
Amikor úgy döntünk, hogy bízunk
az irányításban és követjük is azt,
azt Jehova nemcsak
egyszerűen nagyra értékeli,
hanem igazi kincsnek tartja,
mert ezzel a hozzáállással nem csupán
azt bizonyítjuk, hogy szeretjük őt,
és teljesen bízunk benne,
hanem másokra is jó hatással
vagyunk körülöttünk.
És már mindannyian éreztük
ennek az előnyét.
De hogyan kapcsolódik mindez ahhoz,
amiről az elején beszéltünk,
hogy bízunk Isten nevében,
a Szavában
és a szervezetében?
A szavainkat a tetteinkkel
bizonyítjuk, nem igaz?
Bármilyen kapcsolatról
legyen is szó, ez így van.
Szóval Jehova nagyra értékeli,
ha imában kifejezzük neki,
hogy mennyire szeretjük őt,
és bízzunk benne.
De úgy tudjuk bizonyítani, hogy ez igaz,
ha a tetteinkből is látszik,
hogy bízunk benne.
Így megerősödik
a vele ápolt kapcsolatunk.
És ez azt is jelenti, hogy bízunk
abban és együttműködünk azzal,
ahogyan Jehova cselekszik.
Bízunk a Fia vezetésében és abban,
ahogyan a gyülekezetet irányítja.
Bízunk a szervezetének földi részében,
például a hű és értelmes rabszolgában.
És bízunk a vénekben is,
akik kivitelezik az útmutatásokat.
És bár ezek a férfiak nem tökéletesek,
igyekszünk észben tartani,
hogy Jehova megbízik bennük.
És milyen jó példát mutatunk,
ha úgy döntünk,
hogy bennük is megbízunk!
Tudjuk, hogy még nagyon sok
izgalmas dolog vár ránk a jövőben.
De ahogy a világ állapota is mutatja,
„nehezen elviselhető, válságos”
időkben élünk még egy darabig.
Ezért most fontosabb, mint bármikor,
hogy megszívleljük és alkalmazzuk
az Ézsaiás 30:15 szavait,
vagyis hogy az erőnk
abban mutatkozik meg,
hogy nyugodtak maradunk és bízunk,
teljesen megbízunk
Atyánkban, Jehovában.
A bizalom nem csak egy érzés.
Ez egy döntés,
amit azért hozunk meg,
mert tudjuk, hogy Jehova
mindig a legjobbat akarja nekünk.
Az, hogy megbízunk
benne és a szervezetében,
igazán egységessé tesz minket.
Az ehavi zenés videóból látszik,
micsoda erőt ad ez az egység,
miközben a világ állapota
egyre csak romlik.
Hideg szél fúj.
Ami volt, nincs már.
Nem könnyű talpra állni.
Szívem kősúly,
bár jól tudom,
hogy miért történhet,
és már nincs messze az idő,
mikor nem kell félni.
Légy a hű testvérem,
és állj most mellettem!
Mert ha itt vagy, érzem,
a terhem máris könnyebb.
Nem kell félnem,
egy nagy család vesz körbe.
Isten véd meg, erőt ad, átölel,
ha benne bízunk.
Így mindent kibírunk,
ha összetartunk.
Nehéz próba,
ha a szíved nyomja,
itt a kezem, foglak, bízhatsz bennem.
Ha félsz, csak kérd
Jehova erejét.
Ő nem hagy magadra,
soha nem hagy cserben.
Itt van a hű testvéred.
Itt állok melletted.
Itt vagyunk melletted,
a terhed máris könnyebb.
Nem kell félned,
egy nagy család vesz körbe.
Isten véd meg, erőt ad, átölel,
ha benne bízunk.
Itt vagyunk melletted,
a terhed máris könnyebb.
Nem kell félned,
egy nagy család vesz körbe.
Isten véd meg, erőt ad, átölel,
ha benne bízunk.
Így mindent kibírunk,
kitartunk.
Ha összetartunk,
kitartunk.
Természeti katasztrófa idején
a testvérektől jövő vigasz
nagyon értékes.
És az, hogy bízunk a szervezetben,
a körülöttünk levőkre is
jó hatással van.
Kedves fiatalok!
Felétek is úgy gondolják az emberek,
hogy többféleképpen
imádhatjuk Istent?
Mi segíthet tisztán látnotok
ebben a kérdésben?
Nézzük meg, hogyan oszlatta el
két fiatal a kételyeit.
Miért bizonytalanodhatsz el abban,
hogy csak egy igaz vallás van?
A suliban arról akarnak meggyőzni,
hogy minden vallás és életmód
egyformán elfogadható.
Egyszer a szolgálatban
egy férfi kötekedni kezdett.
Ezt mondta:
„Mi kórházakat építünk,
jótékonykodunk,
de ti csináltok bármit?”
Tulajdonképpen igaz dolgokat állított.
Felmerült bennem, hogy mi
miért nem teszünk ilyesmit.
Ha más vallások ennyi jót tesznek,
joggal állítjuk, hogy miénk
az egyetlen igaz vallás?
Kicsit elbizonytalanodtam.
Az ápolóképzésen etikát is tanultunk.
Végigvettük a különböző vallásokat,
hogy hogyan kell ápolnunk a tagjaikat.
Amikor a más szexuális irányultságú
és nemi identitású
emberekről volt szó,
a tanár elkezdett egyesével
mindenkit végigkérdezni,
hogy hogyan érez
az ilyen emberek iránt.
Én csak ültem ott, és reméltem,
hogy elnyel a föld,
mielőtt rám kerül a sor.
Annyira idegtépő volt!
Mit tettél, hogy szilárd legyen
a meggyőződésed?
A Máté 7:13, 14-ben
kétféle útról van szó.
Csak az egyik visz jó irányba,
a másik nem.
Tudtam, hogy jobban
meg kell róla győződnöm,
hogy valóban a jó úton járok,
azon, amelyik a keskeny út.
Amikor otthon leültem tanulmányozni,
átgondoltam, hogy mi mindent sorolt fel
ez a férfi, amivel elbizonytalanított,
és egyesével kutattam
ezekkel kapcsolatban.
Így rábukkantam a Máté 7:22, 23-ra,
ahol Jézus arra figyelmeztetett,
hogy lesznek, akik az ő nevében
látványos dolgokat tesznek majd,
de ő nem fogja őket elfogadni.
Aztán végiggondoltam,
hogy minket mi jellemez:
nem politizálunk,
mindenkit szeretünk,
és az egész világon prédikálunk.
Márpedig Jézus pontosan
ezeket parancsolta.
Rögtön imádkoztam,
és Jehova segített,
hogy bátor legyek.
El tudtam mondani, hogy nem
a saját elképzeléseim szerint élek,
hanem Isten irányelvei szerint.
A János 18:38-ban Pilátus
cinikusan ezt kérdezte Jézustól:
„Mi az igazság?”
Ő nem hitt benne,
hogy van abszolút igazság.
Ebből látszik, hogy az, hogy
az igazság nézőpont kérdése,
és minden elfogadható,
nem újkeletű gondolat.
A Példabeszédek 22:3 azt írja,
hogy „az okos
látja a veszélyt, és elrejtőzik”.
Amikor átnéztem,
hogy miről lesz szó az órán,
és láttam, hogy egy érzékeny
téma következik,
tudtam, hogy nem fogom
tudni megvédeni a hitemet,
ha nem készülök fel előre.
A felkészülésben
sokat segített a jw.org.
Kerestem cikkeket,
amik alapján átgondolhatom,
hogy hogyan tudom egyszerűen
elmagyarázni, miben hiszek.
Tudtam, hogy nem az a megoldás,
ha begubózok.
Vissza kell mennem a szolgálatba.
És pár héttel később
egy újabb helyzetben
meg tudtam védeni a hitemet.
Persze lehet, hogy miközben
valakinek próbálsz érvelni a Bibliából,
az rá nem lesz hatással,
de téged megerősíthet abban,
hogy nálunk van az igazság.
Miben segített ez neked?
Ha valaki félénk,
a gondolkodását könnyen
befolyásolhatja a környezete.
De Jehova csak egyféle
értékrendet fogad el.
Az 1Korintusz 1:10 szerint
egységesnek kell lennünk,
és ugyanúgy kell gondolkodnunk.
Nem létezhet többféle igazság.
El sem tudom mondani,
hogy mennyire hálás vagyok azért,
hogy Jehova megengedte,
hogy megismerjem őt,
és megtudjam, melyik az egyetlen
elfogadható vallás előtte.
Szeretném ezt az ajándékot
másokkal is megosztani,
ezért amikor csak lehet,
beszélek Jehováról.
Az, hogy meggyőződtem róla,
hogy miénk az igaz vallás,
abban is segít, hogy megküzdjek
az élet mindennapos nehézségeivel.
Nincs bennem bizonytalanság,
hiszen tudom, hogy az az igazság,
amiben mi hiszünk,
és hogy a Biblia tényleg megbízható
vezetést ad az élet minden területén,
bármiről legyen is szó.
Mi kórházakat ugyan nem építünk,
de a munkánkkal életeket mentünk.
Segítünk az embereknek,
hogy Jehova barátaivá váljanak.
Tőletek is kérdeznek hasonlókat
a többiek az iskolában?
Miért ne erősítenétek meg
ti is a hiteteket,
akárcsak Naomi és Vince?
Biztosak lehettek benne,
hogy ha erőfeszítést tesztek,
Jehova segítségével
eloszlathatjátok a kételyeiteket
és közelebb kerülhettek hozzá.
Jehova azokat is megáldja,
akik kilépnek a komfortzónájukból,
hogy többet tudjanak tenni.
Akik szükségterületre költöznek,
tapasztalják ezt.
Robert McGee vagyok,
és olyan helyen szolgálok,
ahol segítségre van szükség.
A Dominikai Köztársaságban szolgálok.
Itt nem csak azért jó prédikálni,
mert gyönyörű a táj,
hanem elsősorban az emberek miatt.
Gyerekként mindig
misszionárius akartam lenni,
hogy külföldön prédikálhassak.
Most pontosan ezt csinálom.
Ennek a szolgálati ágnak
megvannak a maga nehézségei,
például a honvágy.
De a testvérek szeretettel befogadtak.
Mindig segítenek annak,
akinek szüksége van rá,
és nekem nagy szükségem volt rá.
Például nekik köszönhetem,
hogy találtam egy lakást.
Ételt is gyakran hoztak,
vagy csak megkérdezték, hogy vagyok.
Nem mondom, hogy egyáltalán
nem hiányzik az otthonom,
de az itteni testvérek
segítenek betölteni az űrt.
Minden áldozatot megér,
hogy ebben az országban prédikálhatok.
Hadd meséljem el, milyen egy napom!
Reggel negyed nyolckor kelek.
Fél kilenckor pedig már úton is vagyok.
A legtöbb embernek itt nincs autója,
inkább motorral közlekednek,
és ez így még gazdaságos is.
Korábban nem ültem motoron,
és sose gondoltam volna,
hogy így fogok szolgálatba járni.
De a testvérek megtanítottak rá,
hogyan közlekedjek biztonságosan.
Most így megyek mindenhová.
Körülbelül negyed óra alatt
ott vagyok a királyságteremnél.
Egy amerikai jelnyelvű
gyülekezetbe járok.
A szántóföldi összejövetel után
rögtön megyünk is a területre.
Itt aztán tényleg nem nehéz prédikálni.
Az emberek barátságosak
és könnyű velük beszélgetni.
Amikor siketeket keresünk,
az itteniek készségesen segítenek
és el is kísérnek minket.
Pedig sokszor messzire kell gyalogolni.
Eleinte ez feszélyezett,
de a testvérek mindig
nagyon nyugodtak voltak.
Később rájöttem, hogy az emberek itt
tényleg szeretnének nekünk segíteni.
Örülnek, hogy valamit
teszünk a siketekért.
A legtöbben itt tisztelik a Bibliát,
ezért szívesen szóba állnak velünk.
A délelőtti szolgálat után
a nap legmelegebb részében
mindenki hazamegy pihenni.
Na, ezt nem volt nehéz megszoknom!
Általában ilyenkor ebédelek.
Az egyik kedvenc ételem a la bandera,
ami rizsből, babból és húsból áll.
Ebéd után iszom egy kávét, pihenek,
vagy kutatok a kiadványainkban.
Néhány órával később
folytatjuk a szolgálatot.
Ilyenkor megyünk
a bibliatanulmányozásokra,
és rengetegen szeretnének
tanulmányozni velünk.
Ez a legjobb az egészben.
Amikor kiszámítod a költségeket,
ne csak arra koncentrálj,
hogy milyen áldozatokat kell hoznod.
Gondold végig, hogy mit nyerhetsz!
Én most azt tudom csinálni,
amit nagyon szeretek.
Taníthatok másokat Jehováról.
Néhányan már meg is keresztelkedtek.
Nincs ehhez fogható öröm!
Sokat tanultam,
és olyan élményeket
szereztem a gyülekezettel,
amikből kimaradtam volna,
ha nem jövök ide.
Jehova adott nekem testvéreket,
anyákat és apákat.
Soha nem érzem magam egyedül!
Tudjuk, hogy az egész
világon vannak testvéreink,
de hogy ez pontosan mit is jelent,
azt neked kell megtapasztalnod.
A Zsoltárok 34:8 ezt írja:
„Ízleljétek meg és lássátok,
hogy Jehova jó!”
Ha így teszel,
be sem fogsz tudni telni az ízekkel!
Jehova nem okoz csalódást!
Az egyik legfantasztikusabb érzés az,
amikor Jehováról taníthatunk valakit.
Még ha most nem is tudsz elköltözni,
miért ne fokoznád
a szolgálatod másképp?
Ebben az adásban arról volt szó,
hogy az életünket jelentheti,
ha követjük azt az útmutatást,
amit Jehova szervezete ad.
Habakukhoz hasonlóan ki kell
öntenünk a szívünket Jehovának,
hogy nyugodtak maradhassunk
és bízni tudjunk benne.
A Tshomba család
teljesen bízott Jehovában
és engedelmeskedett, amikor
komoly megpróbáltatást élt át.
Győződjünk meg róla,
hogy ez az igazság,
így ragaszkodni fogunk
ahhoz a vezetéshez,
amit „a hű és értelmes
rabszolga” nyújt.
Ebben a hónapban
utazzunk Szerbiába.
Ennek az országnak
nincsen tengerpartja.
Északon termőföldek,
keleten karsztképződmények,
nyugaton zöldellő dombok,
délen pedig hegyek tarkítják.
A gazdag termőföldeken
sok minden megterem.
Szerbia a világ egyik
legnagyobb málnaexportőre.
Az állatok ellátásáról pedig
a hatalmas repceföldek gondoskodnak.
Az egyik híres balkáni étel, a csevap,
ami egy hosszúkásra gyúrt,
fűszerezett, darált húsból
készült fasírtféle.
Ezt lepénykenyérbe teszik,
és kajmakot kennek rá,
ami egy krémes, savanykás,
tejszínes krém.
Megéri megkóstolni!
A szerbek nagyon szeretnek
kora délutánonként
családias hangulatban összejönni,
együtt enni, beszélgetni
és időt tölteni egymással.
Sokan segítettek abban,
hogy a jó hír eljusson
a korábbi Jugoszlávia területére,
vagyis a mai Szerbiába.
Az egyikük egy katona volt,
akit Nica Traleának hívtak.
Miközben az osztrák-magyar
hadseregben szolgált,
1918-ban az oroszok
fogságba ejtették,
és a több ezer kilométerre levő
Szibériába száműzték.
Itt ismerte meg az igazságot.
A szabadulása után hazatért,
és elkezdte megszervezni
az összejöveteleket.
Egy másik személy, aki segített,
hogy a jó hír elterjedjen Szerbiában,
Franz Brand volt.
Őt már egy korábbi adásban említettük,
amikor Montenegróban jártunk.
Úgy volt ismert,
mint bibliás borbély.
Később Franzot és egy korábbi
vendégét, Rudolf Kallét
megbízták a fiókhivatal felvigyázásával.
Az 1930-as években 20 tapasztalt
úttörő érkezett Szerbiába,
köztük Martin Pötzinger is.
Nem beszélték a szerb-horvát nyelvet,
ezért bizonyságtevő kártyák
segítségével hirdették a jó hírt.
Pötzinger testvér szívesen
gondolt vissza arra,
amikor egy kiadványokkal
megpakolt hátizsákkal
beutazta a vidéki területeket,
hogy prédikáljon az ott lakóknak.
A sok buzgó testvérnek köszönhetően
az igazság továbbra is terjed.
A testvéreink nagy távolságokat is
készek megtenni biciklivel azért,
hogy elérjék a Vajdaságban
a földműveseket,
akik az aratás időszakában
nagyon elfoglaltak.
Szerbiában változatos a kultúra,
és az emberek sokféle
nyelvet beszélnek,
köztük az oroszt, a kínait,
az urdut, a perzsát és a romanit.
A romani nyelvet beszélő emberek
általában kisebb házakban
élnek, közel egymáshoz.
A testvérek külön erőfeszítést
tesznek, hogy felkeressék őket,
és nagyszerű eredményeket érnek el.
A Belgrádban levő
romani nyelvű gyülekezet
46 bibliatanulmányozást vezet.
Az összejövetelek látogatottsága
átlagosan 100 százalék felett van.
Az ebben a gyülekezetben
szolgáló testvéreink
szeretettel üdvözölnek titeket.
Ahogy mi is!
A JW TV-t láthattátok,
Jehova Tanúi főhivatalából.

JW TV – 2026. július