JW subtitle extractor

Ebben a hónapban
arról fogunk beszélni,
hogy mit jelent a semlegesség,
hogyan lehetünk semlegesek,
és miért legyünk azok.
Te mit gondolsz,
semlegesnek kell lenned?
Vajon egyetlen ember tehet
valamit az igazságtalanság ellen?
Ha halljuk, hogy politikáról
beszélnek az emberek,
talán elsőre nem érezzük
érintve magunkat.
De ha valamelyik rokonunkat
igazságtalanság éri,
személyessé válhat az ügy.
Nem lep meg minket, hogy
a politika megosztottságot okoz.
A Jelenések könyvének 8–13.
terjedő fejezetei előre megjövendölték,
hogy az utolsó napokban
az embereknek
határozott véleménye lesz
a kormányzatokról,
és úgy fogják érezni,
hogy muszáj állást foglalniuk.
Jó, ha mindannyian
megkérdezzük magunktól:
Mit teszek, ha komoly
igazságtalanság kerül szóba?
Mivel keresztények vagyunk,
Krisztus példáját szeretnénk követni.
Az egyetlen ember, aki
tényleg tehetett volna valamit
az igazságtalanság ellen, az Jézus volt.
Szívből együttérzett az emberekkel.
Ételt adott az éhezőknek,
betegeket gyógyított,
halottakat támasztott fel,
és az emberek szívére
hatott a szavaival.
Ezekkel a képességekkel
legyőzhetetlen vezető lehetett volna.
Sátán fel is ajánlotta neki a
„föld összes királyságát”
cserébe azért, ha csak egyetlenegyszer
is imádatot mutat be neki.
De Jézus elutasította ezt.
És arra sem utalt, hogy Sátánnak
nincs hatalma ilyen ajánlatot tenni.
Később a saját honfitársai
próbálták királlyá tenni,
de ő ezt sem fogadta el.
Aztán egyszer valaki
azt kérdezte tőle,
hogy kell-e adót fizetni
a római kormányzatnak.
Jézus nem foglalt állást.
Nem akart uralkodni sem
a világ, sem egy ország felett,
és politikai aktivista sem
szeretett volna lenni.
Ez azt jelenti, hogy közömbös volt,
vagy nem volt véleménye?
Ellenkezőleg, Jézus jobban törődött
az emberekkel, semmint azt felfoghatnánk.
És mivel igazságosan bánt velük,
megtanította nekünk,
mit is jelent a valódi igazságosság.
De elsősorban
Isten királyságáról tanított,
amely örökre megszünteti
az igazságtalanságot.
Akkor hogyan viszonyuljunk
a kormányzatokhoz?
Mit mondott erről Jézus?
Sokat tanulhatunk abból,
amit az adózásról mondott.
Márk 12:15–17
Mi illeti meg a császárt?
A Róma 13:1–7-ben
Pál apostol megemlíti az adót,
illetéket, félelmet és tiszteletet.
Megfigyeltétek, hogy Jézus azt mondta,
hogy „fizessétek vissza”?
Mire utalt?
Arra, hogy a császár,
vagyis az uralkodó hatalom,
értékes dolgokat adott,
például pénzérméket.
Ezért joga van valamennyit
visszakérni belőle,
hogy alapvető
szolgáltatásokat biztosítson.
Jézus egyértelművé tette ezt.
Ugyanakkor a legértékesebb
ajándékokat Istentől kaptuk:
az érzéseinket, az életünket,
az elménket és az erőnket.
Ezeket nem adhatjuk
vissza a császárnak,
mert nem is tőle kaptuk!
Csak Istennek tudjuk visszaadni,
mégpedig úgy, hogy szeretjük őt,
és neki szenteljük az életünket.
Jézus ezt mondta a Márk 12:30-ban
az Isten iránti szeretetünkről:
A szeretetünkben, melyet úgymond
Istennek adunk, mindenünk benne van:
szívvel-lélekkel szeretjük őt
minden erőnket és
képességünket latba vetve.
Akik szeretik Istent,
azok a kinevezett királyát,
Jézust támogatják.
De hogyan védik meg a királyságot
Jézus tanítványai, ha valaki támadja azt?
Vizsgáljuk meg, mi történt
Jézus utolsó földi éjszakáján.
A Máté 26. fejezetéből tudjuk,
hogy amikor „egy kardokkal meg dorongokkal
felszerelkezett sokaság” jött letartóztatni Jézust,
Péter kihúzta a kardját,
„aztán lesújtott a főpap
rabszolgájára, és levágta a fülét”.
János evangéliumából megtudjuk,
hogy a szolgát Málkusnak hívták.
Lukács pedig megemlíti, hogy
Jézus meggyógyította a férfit.
Jézus nem volt dühös azokra az
emberekre, akik le akarták tartóztatni.
Sőt, ezt mondta Péternek
a Máté 26:52 szerint:
Miért kifogásolta Jézus
Péter bátor tettét?
Pont azért, amiért
mindig is kerülte a politikát.
Ezt mondta Poncius Pilátusnak
a János 18:36 szerint:
Mivel a királyság
nem emberektől származik,
nincs szüksége emberi védelemre.
Honnan tudjuk, hogy erre gondolt?
Nézzük meg alaposan,
hogyan folytatódik a János 18:36:
Szóval keresztényekként
hogy állunk a politikai kérdésekhez?
Semlegesek vagyunk.
Ezt sokszor nem értik meg az emberek.
Vannak, akik azt hiszik, hogy ha
egy bizonyos kormányzatot nem támogatunk,
akkor biztosan egy másik mellett állunk.
A Kongói Köztársaság kormánya az ’50-es években
azzal vádolta Jehova Tanúit, hogy kommunisták.
Amikor viszont később, a ’70-es években
a kommunisták kerültek hatalomra Kongóban,
azt nehezményezték, hogy
a Tanúk nem kommunisták.
Ám az elmúlt mintegy 30 évben
Jehova Tanúi törvényesen elismert
szervezet a Kongói Köztársaságban.
Vannak olyanok is, akik a semleges-
ségünket összetévesztik a közönnyel,
mások pedig fenyegetve
érzik magukat miatta.
Most beszéljünk ezekről.
Először is nagy a különbség a
közöny és a semlegesség között.
A közöny „fásultságból, érdeklődés
hiányából eredő nemtörődömség”.
Az biztosan nem igaz, hogy
nem törődünk az emberekkel.
Nagyon is figyelembe
vesszük az érzéseiket.
Jézushoz hasonlóan igyekszünk
enyhíteni a szenvedésükön,
és megtanítjuk nekik, hogy Isten királysága
fogja megszüntetni az igazságtalanságot.
Így az embereknek
segítünk megváltozni,
nem pedig a politikai rendszert
akarjuk megváltoztatni.
Ez azért észszerű, mert az
emberiség gondjai nem politikai,
hanem erkölcsi eredetűek.
Másodszor, miért mondhatjuk,
hogy Jehova Tanúi
nem okoznak kárt
a kormányzatoknak,
hanem inkább segítenek?
Lelkiismeretesen betartjuk a törvényt,
önkéntes munkát vállalunk,
kötelező polgári szolgálatot
végzünk, ahol van ilyen,
és fizetjük az adót.
Igaz, hogy nem szavazunk
politikai pártokra és jelöltekre,
de nem is zavarjuk
meg a választásokat,
és nem is akadályozzuk azokat,
akik elmennek szavazni.
Nem lobbizunk, nem pályázunk
kormányzati tisztségre,
de nem is kritizáljuk
a hatalmon lévőket,
nem dolgozunk ellenük,
és nem is tüntetünk.
Igaz, hogy nem tisztelgünk
a zászló előtt,
de nem is gyújtjuk fel
vagy köpjük le,
és nem becsméreljük az
országot, még olyankor sem,
ha ezt a szólásszabadság
egyébként megengedné.
Igaz, hogy nem énekeljük a himnuszt,
de nem akadályozzuk meg,
hogy mások így tegyenek,
és nem is reklámozzuk,
hogy nem éneklünk.
Egyszerűen nem veszünk
részt ilyesmiben.
Nem megyünk háborúba, de itthon
sem támadjuk meg az embereket.
Nem támogatunk
semmilyen politikai eszmét,
de nem is ítéljük el őket,
még magunkban sem.
Ezt jelenti a semlegesség.
Nem foglalunk állást!
De mi a helyzet, ha olyat kér a kormány,
ami ellentmond Jézus parancsainak?
Erre van egy alapelvünk.
Biztosan eszetekbe jut
a Cselekedetek 5:28, 29:
„Istennek kell inkább
engedelmeskednünk,
semmint embereknek.”
Ez nem tiszteletlenség
a kormányzatokkal szemben,
inkább Isten iránti
mélységes tisztelet.
Ha egy kormány azt követeli tőlünk,
hogy olyasmit tegyünk, amit Isten elítél,
vagy ne tegyünk meg valamit,
amit Isten parancsol,
akkor azt Jehova
biztos nem támogatja.
Talán valaki erre ezt mondja:
„Hát van egy-két helyzet,
amikor bajba kerülhettek emiatt.”
Jézus ezt előre megmondta.
A Máté 24:9 ezt írja:
A Jelenések 2:10-ben
pedig azt mondta Jézus,
hogy néhány tanítványát
börtönbe fogják vetni.
Nem mindannyiunkat,
csak némelyeket.
Nem leszünk csalódottak,
ha nem kerülünk börtönbe,
de nem is törünk össze,
ha bebörtönöznek.
Gondoljunk arra a
több ezer testvérre,
akit börtönbe zártak azért,
mert semleges maradt!
Büszkék vagyunk rájuk!
Imádkozunk értük, és tudjuk, hogy
Jehova nagyra értékeli őket.
A kitartásuk mindannyiunknak
győzelmet jelent.
Miért?
Pál ezt írta az
efézusi gyülekezetnek:
Pál házi őrizetben volt Rómában,
amikor ezeket a szavakat írta.
Miért szerzett ez
dicsőséget az efézusiaknak?
Azért, mert az, hogy Pál a
nehézségek ellenére kitartóan szolgált,
egyértelművé tette a gyülekezetnek,
hogy mi a legfontosabb:
keresztényként élni.
Mit jelentett volna, ha feladja?
Azt, hogy a testvérek
hite, szolgálata
és Isten királyságába vetett
reménysége nem is olyan értékes.
De mivel Pál kitartott,
mások megértették,
milyen értékes, hogy
keresztények lehetnek.
Egyértelművé tette, hogy a
hűség minden áldozatot megér.
Ehhez hasonlóan az, hogy a
testvéreink kitartanak a börtönben,
bizonyítja, hogy a reménységük
élő és a királyság valóságos.
Ők nem egy emberi kormányzat,
hanem az égi királyság követei.
És ez a királyság örök élettel
jutalmazza meg őket egy olyan világban,
ahol nem lesz többé háború.

David Schafer: Hogyan és miért legyünk semlegesek?
- 

David Schafer: Hogyan és miért legyünk semlegesek?

Ebben a hónapban 
arról fogunk beszélni,
hogy mit jelent a semlegesség,
hogyan lehetünk semlegesek, 
és miért legyünk azok.
Te mit gondolsz, 
semlegesnek kell lenned?
Vajon egyetlen ember tehet 
valamit az igazságtalanság ellen?
Ha halljuk, hogy politikáról 
beszélnek az emberek,
talán elsőre nem érezzük 
érintve magunkat.
De ha valamelyik rokonunkat 
igazságtalanság éri,
személyessé válhat az ügy.
Nem lep meg minket, hogy 
a politika megosztottságot okoz.
A Jelenések könyvének 8–13. 
terjedő fejezetei előre megjövendölték,
hogy az utolsó napokban 
az embereknek
határozott véleménye lesz 
a kormányzatokról,
és úgy fogják érezni, 
hogy muszáj állást foglalniuk.
Jó, ha mindannyian 
megkérdezzük magunktól:
Mit teszek, ha komoly 
igazságtalanság kerül szóba?
Mivel keresztények vagyunk, 
Krisztus példáját szeretnénk követni.
Az egyetlen ember, aki 
tényleg tehetett volna valamit
az igazságtalanság ellen, az Jézus volt.
Szívből együttérzett az emberekkel.
Ételt adott az éhezőknek,
betegeket gyógyított, 
halottakat támasztott fel,
és az emberek szívére 
hatott a szavaival.
Ezekkel a képességekkel 
legyőzhetetlen vezető lehetett volna.
Sátán fel is ajánlotta neki a 
„föld összes királyságát”
cserébe azért, ha csak egyetlenegyszer 
is imádatot mutat be neki.
De Jézus elutasította ezt.
És arra sem utalt, hogy Sátánnak 
nincs hatalma ilyen ajánlatot tenni.
Később a saját honfitársai 
próbálták királlyá tenni,
de ő ezt sem fogadta el.
Aztán egyszer valaki 
azt kérdezte tőle,
hogy kell-e adót fizetni 
a római kormányzatnak.
Jézus nem foglalt állást.
Nem akart uralkodni sem 
a világ, sem egy ország felett,
és politikai aktivista sem 
szeretett volna lenni.
Ez azt jelenti, hogy közömbös volt, 
vagy nem volt véleménye?
Ellenkezőleg, Jézus jobban törődött 
az emberekkel, semmint azt felfoghatnánk.
És mivel igazságosan bánt velük, 
megtanította nekünk,
mit is jelent a valódi igazságosság.
De elsősorban 
Isten királyságáról tanított,
amely örökre megszünteti 
az igazságtalanságot.
Akkor hogyan viszonyuljunk 
a kormányzatokhoz?
Mit mondott erről Jézus?
Sokat tanulhatunk abból, 
amit az adózásról mondott.
Márk 12:15–17
Mi illeti meg a császárt?
A Róma 13:1–7-ben 
Pál apostol megemlíti az adót,
illetéket, félelmet és tiszteletet.
Megfigyeltétek, hogy Jézus azt mondta, 
hogy „fizessétek vissza”?
Mire utalt?
Arra, hogy a császár, 
vagyis az uralkodó hatalom,
értékes dolgokat adott,
például pénzérméket.
Ezért joga van valamennyit 
visszakérni belőle,
hogy alapvető 
szolgáltatásokat biztosítson.
Jézus egyértelművé tette ezt.
Ugyanakkor a legértékesebb 
ajándékokat Istentől kaptuk:
az érzéseinket, az életünket, 
az elménket és az erőnket.
Ezeket nem adhatjuk 
vissza a császárnak,
mert nem is tőle kaptuk!
Csak Istennek tudjuk visszaadni, 
mégpedig úgy, hogy szeretjük őt,
és neki szenteljük az életünket.
Jézus ezt mondta a Márk 12:30-ban 
az Isten iránti szeretetünkről:
A szeretetünkben, melyet úgymond 
Istennek adunk, mindenünk benne van:
szívvel-lélekkel szeretjük őt
minden erőnket és 
képességünket latba vetve.
Akik szeretik Istent,
azok a kinevezett királyát, 
Jézust támogatják.
De hogyan védik meg a királyságot 
Jézus tanítványai, ha valaki támadja azt?
Vizsgáljuk meg, mi történt 
Jézus utolsó földi éjszakáján.
A Máté 26. fejezetéből tudjuk,
hogy amikor „egy kardokkal meg dorongokkal 
felszerelkezett sokaság” jött letartóztatni Jézust,
Péter kihúzta a kardját,
„aztán lesújtott a főpap 
rabszolgájára, és levágta a fülét”.
János evangéliumából megtudjuk, 
hogy a szolgát Málkusnak hívták.
Lukács pedig megemlíti, hogy 
Jézus meggyógyította a férfit.
Jézus nem volt dühös azokra az 
emberekre, akik le akarták tartóztatni.
Sőt, ezt mondta Péternek 
a Máté 26:52 szerint:
Miért kifogásolta Jézus 
Péter bátor tettét?
Pont azért, amiért 
mindig is kerülte a politikát.
Ezt mondta Poncius Pilátusnak 
a János 18:36 szerint:
Mivel a királyság 
nem emberektől származik,
nincs szüksége emberi védelemre.
Honnan tudjuk, hogy erre gondolt?
Nézzük meg alaposan, 
hogyan folytatódik a János 18:36:
Szóval keresztényekként 
hogy állunk a politikai kérdésekhez?
Semlegesek vagyunk.
Ezt sokszor nem értik meg az emberek.
Vannak, akik azt hiszik, hogy ha 
egy bizonyos kormányzatot nem támogatunk,
akkor biztosan egy másik mellett állunk.
A Kongói Köztársaság kormánya az ’50-es években 
azzal vádolta Jehova Tanúit, hogy kommunisták.
Amikor viszont később, a ’70-es években 
a kommunisták kerültek hatalomra Kongóban,
azt nehezményezték, hogy 
a Tanúk nem kommunisták.
Ám az elmúlt mintegy 30 évben
Jehova Tanúi törvényesen elismert 
szervezet a Kongói Köztársaságban.
Vannak olyanok is, akik a semleges-
ségünket összetévesztik a közönnyel,
mások pedig fenyegetve 
érzik magukat miatta.
Most beszéljünk ezekről.
Először is nagy a különbség a 
közöny és a semlegesség között.
A közöny „fásultságból, érdeklődés 
hiányából eredő nemtörődömség”.
Az biztosan nem igaz, hogy 
nem törődünk az emberekkel.
Nagyon is figyelembe 
vesszük az érzéseiket.
Jézushoz hasonlóan igyekszünk 
enyhíteni a szenvedésükön,
és megtanítjuk nekik, hogy Isten királysága 
fogja megszüntetni az igazságtalanságot.
Így az embereknek 
segítünk megváltozni,
nem pedig a politikai rendszert 
akarjuk megváltoztatni.
Ez azért észszerű, mert az 
emberiség gondjai nem politikai,
hanem erkölcsi eredetűek.
Másodszor, miért mondhatjuk, 
hogy Jehova Tanúi
nem okoznak kárt 
a kormányzatoknak,
hanem inkább segítenek?
Lelkiismeretesen betartjuk a törvényt,
önkéntes munkát vállalunk,
kötelező polgári szolgálatot 
végzünk, ahol van ilyen,
és fizetjük az adót.
Igaz, hogy nem szavazunk 
politikai pártokra és jelöltekre,
de nem is zavarjuk 
meg a választásokat,
és nem is akadályozzuk azokat, 
akik elmennek szavazni.
Nem lobbizunk, nem pályázunk 
kormányzati tisztségre,
de nem is kritizáljuk 
a hatalmon lévőket,
nem dolgozunk ellenük, 
és nem is tüntetünk.
Igaz, hogy nem tisztelgünk 
a zászló előtt,
de nem is gyújtjuk fel 
vagy köpjük le,
és nem becsméreljük az 
országot, még olyankor sem,
ha ezt a szólásszabadság 
egyébként megengedné.
Igaz, hogy nem énekeljük a himnuszt,
de nem akadályozzuk meg, 
hogy mások így tegyenek,
és nem is reklámozzuk, 
hogy nem éneklünk.
Egyszerűen nem veszünk 
részt ilyesmiben.
Nem megyünk háborúba, de itthon 
sem támadjuk meg az embereket.
Nem támogatunk 
semmilyen politikai eszmét,
de nem is ítéljük el őket, 
még magunkban sem.
Ezt jelenti a semlegesség.
Nem foglalunk állást!
De mi a helyzet, ha olyat kér a kormány, 
ami ellentmond Jézus parancsainak?
Erre van egy alapelvünk.
Biztosan eszetekbe jut 
a Cselekedetek 5:28, 29:
„Istennek kell inkább 
engedelmeskednünk,
semmint embereknek.”
Ez nem tiszteletlenség 
a kormányzatokkal szemben,
inkább Isten iránti 
mélységes tisztelet.
Ha egy kormány azt követeli tőlünk, 
hogy olyasmit tegyünk, amit Isten elítél,
vagy ne tegyünk meg valamit, 
amit Isten parancsol,
akkor azt Jehova 
biztos nem támogatja.
Talán valaki erre ezt mondja:
„Hát van egy-két helyzet, 
amikor bajba kerülhettek emiatt.”
Jézus ezt előre megmondta.
A Máté 24:9 ezt írja:
A Jelenések 2:10-ben 
pedig azt mondta Jézus,
hogy néhány tanítványát 
börtönbe fogják vetni.
Nem mindannyiunkat, 
csak némelyeket.
Nem leszünk csalódottak, 
ha nem kerülünk börtönbe,
de nem is törünk össze, 
ha bebörtönöznek.
Gondoljunk arra a 
több ezer testvérre,
akit börtönbe zártak azért, 
mert semleges maradt!
Büszkék vagyunk rájuk!
Imádkozunk értük, és tudjuk, hogy 
Jehova nagyra értékeli őket.
A kitartásuk mindannyiunknak 
győzelmet jelent.
Miért?
Pál ezt írta az 
efézusi gyülekezetnek:
Pál házi őrizetben volt Rómában, 
amikor ezeket a szavakat írta.
Miért szerzett ez 
dicsőséget az efézusiaknak?
Azért, mert az, hogy Pál a 
nehézségek ellenére kitartóan szolgált,
egyértelművé tette a gyülekezetnek,
hogy mi a legfontosabb:
keresztényként élni.
Mit jelentett volna, ha feladja?
Azt, hogy a testvérek 
hite, szolgálata
és Isten királyságába vetett 
reménysége nem is olyan értékes.
De mivel Pál kitartott, 
mások megértették,
milyen értékes, hogy 
keresztények lehetnek.
Egyértelművé tette, hogy a 
hűség minden áldozatot megér.
Ehhez hasonlóan az, hogy a 
testvéreink kitartanak a börtönben,
bizonyítja, hogy a reménységük 
élő és a királyság valóságos.
Ők nem egy emberi kormányzat, 
hanem az égi királyság követei.
És ez a királyság örök élettel 
jutalmazza meg őket egy olyan világban,
ahol nem lesz többé háború.


-