JW subtitle extractor

A következő néhány percben
arról a témáról lesz szó,
hogy „Nem feledkezünk meg...
a kitartásotokról”.
Mi a kitartás?
A Görög iratokban használt
eredeti szó azt jelenti,
hogy valaki állhatatosan és rendíthetetlenül
helytáll a próbák ellenére is.
De ez többet jelent annál, mint hogy
egyszerűen kibírjuk a nehéz helyzetet.
A kitartáshoz valódi reményre van szükség.
A keresztények biztosak abban,
amit a 2Korintusz 4:17 ír,
vagyis hogy az örökké tartó jutalomhoz képest
„a nyomorúság pillanatnyi és könnyű”.
Nézzünk egy szemléltetést.
Néhány bőröndöt láthattok előttem.
Van amelyik kicsi, van amelyik nagy.
De azt nem tudjuk, milyen nehezek.
Ez attól függ, mi van bennük.
Néhány nagyobb bőrönd
meglepően könnyű lehet.
És lehet, hogy egy kisebb
meglehetősen nehéz.
Ez jól szemlélteti, mi vár ránk,
ha átadjuk az életünket Jehovának,
és elindulunk az élethez vezető úton.
Eleinte nem tudjuk, milyen
terheket kell majd cipelnünk.
Talán aggódunk valami miatt,
ami nehéz próbának tűnik,
de aztán kiderül, hogy nem is
olyan megterhelő, mint gondoltuk.
Másrészt az is előfordulhat, hogy
valami nem tűnik nagy tehernek,
ám kiderül, hogy mégis nehéz,
például békében kijönni a testvéreinkkel.
Váratlan események is
próbára tehetik a hitünket.
Például valamilyen betegség,
anyagi nehézség,
családi probléma
vagy talán az, ha csalódás ér minket.
Ilyenkor kitartásra van szükségünk.
A vezetőtestület szeretné, ha tudnátok,
mennyire szeretünk titeket
a rendíthetetlen kitartásotokért.
Jól kifejezik az érzéseinket Pál szavai,
melyet az 1Tesszalonika 1:2, 3-ban találhatunk.
Itt ezt írta a hűséges keresztényeknek:
„Mindig hálát adunk Istennek,
amikor említést teszünk
mindnyájatokról az imáinkban,
mert soha nem feledkezünk meg
a mi Istenünk és Atyánk előtt
a hithű munkátokról,
a szeretetteljes fáradozásotokról
és a kitartásotokról,
mely a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba
vetett reménységetekből fakad.”
Pont így érzünk mi is!
Megerősít és bátorít minket, hogy hűségesen
és feddhetetlenül kitartotok.
Mindegy, milyen nehézséggel
néztek is szembe,
két dologban biztosak lehettek:
Jehova tudja, milyen nehéz a terhetek,
és erőt is tud adni, hogy elviseljétek.
Nézzük az első gondolatot:
Jehova tudja, milyen nehéz a terhetek.
Honnan tudjuk ezt?
Nyissátok ki a Bibliátokat
a Héberek 6:10-nél.
Itt Pál apostol, aki nagyszerű
példát mutatott a kitartásával,
arról beszél, hogy miért éri meg
rendíthetetlenül kitartanunk.
Héberek 6:10:
„Mert Isten nem igazságtalan, hogy
elfelejtkezzen a munkátokról
és a szeretetről,
amelyet a neve iránt tanúsítottatok
azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok,
és továbbra is szolgáltok.”
Gondoljatok bele!
Jehova igazságtalannak tartaná,
ha természetesnek venné a kitartásunkat.
Jehova nemcsak észreveszi
a kemény munkánkat,
hanem segít is hordozni a terheinket.
Honnan tudjuk ezt?
Nyissátok ki a Bibliátokat
a Filippi 4:12, 13-nál.
Figyeljétek meg, mit mond itt Pál,
aki jó példát mutatott a kitartásban.
Mielőtt elolvasnánk:
talán arra gondolunk, hogy Pál
még nemrég lett keresztény,
és másokhoz viszonyítva
ez tényleg igaz is volt.
De sok próbát átélt már, mire
megírta a filippieknek a levelét
i. sz. 60-ban vagy 61-ben.
Sok nehéz terhet kellett cipelnie.
Pál itt megemlít néhányat ezek közül,
de figyeljétek meg, miről ír
a 12. vers második felében:
„Megtanultam a titkát annak,
hogyan lehetek elégedett mindenben
és minden körülmények között,
akár jóllakott vagyok, akár éhezem,
akár mindenem megvan,
akár szűkölködöm.”
Most nézzük, mit mond a 13. versben:
„Mindenre megvan az erőm annak
köszönhetően, aki erőt ad nekem.”
Milyen jelentősége van ennek számunkra?
Mindegy, milyen terhet kell is cipelnünk,
nem kell a saját erőnkre támaszkodnunk.
Jehova segíteni fog.
Megadja a kellő erőt.
Pál ezt a saját életében tapasztalta.
Jehova tényleg segített neki.
Hogyan?
Vizsgáljuk meg, mi történt
az első misszionáriusi körútján.
Izgalmas feladat várt Pálra,
Barnabásra és az útitársaikra.
Könnyű teher lesz, csupa
nagyszerű élményekkel?
Vagy adódnak majd nehézségek, amelyekkel
nehezebb lesz megküzdeni, mint gondolták?
Lássuk!
Az egyik első állomás a pizidiai Antiókia volt.
Itt eredményesen tudtak tanúskodni.
Sőt, az emberek könyörögtek nekik, hogy
a következő sabbaton menjenek vissza,
és mondjanak el még több mindent.
Ez nem volt megterhelő.
De az újralátogatás nem sikerült
olyan fényesen, mint gondolták.
Igaz, néhányan elfogadták a jó hírt,
de az ellenkezők felbujtották a tömeget,
és végül kidobták Pált
és a társait a városból.
A következő állomás Ikónium volt,
mintegy 160 km-re Antiókiától.
Pál nem tudott vonattal,
busszal vagy taxival menni.
Gyalog tette meg ezt az utat.
És Ikóniumban jobb volt a helyzet?
Könnyebb teher volt, mint Antiókia?
Néhányan jól fogadták az üzenetüket,
de egyesek ellenállást szítottak.
Pálnak és útitársainak hamarosan
menekülniük kellett.
A 30 km-re lévő Lisztrába mentek.
Eleinte minden jól ment.
Nagyszerűen tudtak
tanúskodni a Teremtőről,
miután Pált és Barnabást
isteneknek nézték.
De az ellenségeik Antiókiából
és Ikóniumból utánuk jöttek.
Néhányuk annyira gyűlölte Pált,
hogy képes volt
160 km-t gyalogolni,
csak hogy rátámadhasson.
Amikor rátaláltak, megkövezték,
kivonszolták a városon kívülre,
és otthagyták meghalni.
Vajon Pál úgy gondolta,
kezd túl nehézzé válni a teher?
Elcsüggedt a gyűlölködés
és a támadás miatt?
Nem.
Pál kitartó volt.
Aki pedig kitartó, soha nem veszíti el
a reményt, még az üldözés alatt sem.
Mit tett Pál ezek után?
Derbébe ment, és folytatta a prédikálást.
Gondoljatok bele!
Hatalmas erőfeszítést igényelhetett
a 100 km-es út Derbébe
egy nappal azután, hogy
majdnem halálra kövezték!
Ám minden erőfeszítést megért,
mert Derbében Pál és az útitársai
több embert is tanítvánnyá tettek.
Tehát Pálnak nehéz terhet
kellett cipelnie,
de nem adta fel!
Nem hagyott fel a prédikálással.
Sőt, még ennél többet is tett.
Nyissátok ki a Bibliátokat
a Cselekedetek könyvének 14. fejezeténél.
Ebből a részből láthatjuk,
hogy mennyire kitartó volt Pál.
A Cselekedetek 14:21-ben ezt olvashatjuk:
„Miután hirdették a jó hírt a városban levőknek,
és jó néhány embert tanítvánnyá tettek,
visszatértek Lisztrába,
Ikóniumba és Antiókiába.”
Képzeljétek el,
Pál és az útitársai visszamentek azokba
a városokba, ahol kegyetlenül üldözték őket!
Miért?
A 22. vers ezt írja:
„Erősítették a tanítványokat,
bátorítva őket, hogy maradjon
erős a hitük, és ezt mondva:
»Sok nyomorúságot kell elszenvednünk,
mielőtt bemegyünk Isten királyságába.«”
Ez elsőre furcsán hangozhat.
Hogy bátoríthatta Pál
azzal a tanítványokat,
hogy sok nyomorúságuk lesz?
Ez inkább kétségbeejtőnek
tűnik, nem bátorítónak.
De figyeljük meg, pontosan
mit is mondott Pál.
Nemcsak annyit mondott, hogy „sok
nyomorúságot kell elszenvednünk”,
hanem azt, hogy „sok nyomorúságot
kell elszenvednünk,
mielőtt bemegyünk Isten királyságába”.
Más szavakkal,
Pál azzal bátorította a tanítványokat,
hogy milyen eredménye van a kitartásnak.
Ahogy azt Jézus is mondta
a Máté 10:22-ben:
„aki mindvégig kitart, az megmenekül.”
Mit tanulhatunk ebből?
A kitartás nem csak azt jelenti, hogy
egyszerűen kibírjuk a nehéz helyzetet.
Inkább azt,
hogy a reményünkre
összpontosítunk.
Úgy tudunk kitartani,
ha biztosak vagyunk benne,
hogy igazak a 2Korintusz 4:17 szavai,
vagyis hogy „a nyomorúság
pillanatnyi és könnyű”,
de a jutalom örökké tart.

Mark Sanderson: „Nem feledkezünk meg… a kitartásotokról”