JW subtitle extractor

Az özönvíz után Jehova azt
mondta az 1Mózes 8:21-ben,
hogy „az ember szívének hajlama
már ifjúságától fogva rossz.”
Sajnos mindannyiunknak
vannak tökéletlen hajlamaink.
És Sátán azt reméli, hogy engedünk
ezeknek a helytelen vágyaknak.
A mai, Őrtoronyból vett
kommentár szerint
Jóbnak azon kellett dolgoznia,
hogy alázatosabbá váljon.
De ha jobban belegondolunk,
még másban is kellett fejlődnie,
hiszen a nehézségei miatt
megkeseredett és elcsüggedt.
Ilyen körülmények között talán
mi is hasonlóan éreznénk.
De az, hogy megértjük, hogy Jób
így érzett, egyáltalán nem jelenti azt,
hogy helyes is volt, ahogyan reagált.
A tökéletlen gondolkodásmód
megakadályozta őt abban,
hogy tisztábban tudjon látni,
és Jehovát kezdte el kritizálni.
Talán ezeket hallva most
negatívan gondolunk Jóbra.
Fejlődnie kellett az alázatban,
hogy ne keseredjen meg,
ne csüggedjen el,
és ne legyen kritikus meg
bíráló Jehovával szemben.
Persze tudjuk, hogy hozzá hasonlóan
nekünk is van miben fejlődnünk.
Sátán abban bízott,
hogy Jób kudarcot vall,
és nem marad hűséges Jehovához.
De vajon Jehova is olyannak
látta Jóbot, mint Sátán,
és minket is olyannak lát?
Távolról sem!
Nézzük meg, hogyan gondolkodott
róla még a próbái előtt.
Lapozzunk Jób könyvéhez,
és keressük meg
az 1. fejezet 8-as versét.
Ez akkor történt, amikor Sátán
megjelent Jehova előtt az égben.
Ezt írja:
„Jehova erre így szólt Sátánhoz:
»Felfigyeltél Jóbra, az én szolgámra?
Nincs hozzá hasonló a földön.
Feddhetetlen és becsületes ember,
istenfélő, és kerüli a rosszat.«”
Mennyire másként látta őt Jehova!
De vajon miért van ez a kontraszt?
És nekünk ez hogyan segít, amikor
nehézségekkel nézünk szembe?
Lássuk az első tanulságot:
Fontosak a kapcsolatok,
hogy közel maradjunk égi
Atyánkhoz és a testvéreinkhez.
Nézzük ezt Jób esetében.
Azt tudjuk, hogy Sátán gyűlölte Jóbot.
Csak arra kellett volna neki, hogy Jób
megbántsa Jehovát a hűtlenségével.
De mivel Jehova barátja maradt,
nem sokra ment vele.
Bár Jób nem értette,
mi az oka a szenvedésének,
de nagyon szerette Jehovát,
és nem akart hűtlennek
bizonyulni hozzá.
Jehova megfigyelte,
hogy Jób mennyire szereti
őt, és a családtagjait is.
Látta, hogy ő nem imádta a napot,
a holdat vagy más égitesteket,
mint akkoriban az emberek.
Kedves volt az árvákkal,
az özvegyekkel, sőt, a szolgákkal is.
Jehova azt is tudta, hogy Jób
hűséges akar maradni hozzá.
És bár nem hagyta figyelmen kívül,
hogy Jób a tökéletlensége miatt hajlik
a rosszra, és sok gyengesége van,
látta a teljes képet.
És úgy döntött, hogy a jó
tulajdonságaira összpontosít.
Ugyanígy gondolkodik rólunk is.
Miért?
Mert a velünk ápolt kapcsolata
szereteten alapul.
Időnként talán azt szeretnénk,
hogy Jehova gyorsabban lépjen
az érdekünkben vagy nyújtson vezetést.
De lehet, hogy nem tetszik a válasz,
és nem értjük, miért enged
meg bizonyos helyzeteket.
Viszont mivel jól ismerjük őt,
bízunk benne, és várunk rá.
Tudjuk, hogy Jehova
kézben tartja a dolgokat,
és hogy az engedelmességünket
meg fogja áldani.
Szükségünk van
a testvéreinkre is ahhoz,
hogy ki tudjunk tartani a próbáinkban.
Például, Jehova Elihut indította
arra, hogy segítsen Jóbnak.
Bár fiatalabb és tapasztalatlanabb volt,
Jób elfogadta a tanácsát,
mert pont erre volt szüksége.
Az egyik kiadványunk szerint
Jób talán könnyekre fakadt, amikor ilyen
határozottan és kedvesen bántak vele.
Mi is számíthatunk a testvéreinkre.
Nekünk pedig készségesen el
kell fogadnunk a segítségüket,
legyen az szellemi, fizikai vagy érzelmi.
Ne utasítsuk vissza őket csak azért,
mert látjuk a tökéletlenségüket, vagy
mert nem szeretnénk a terhükre lenni.
A testvéreink törődnek velünk,
és a vég közeledtével a velük ápolt
barátságunk egyre fontosabbá válik.
Ahhoz, hogy kitartsunk,
közel kell maradnunk Jehovához
és a testvéreinkhez.
Lássuk a második tanulságot:
Helyes megvilágításban
kell látnunk a próbáinkat.
Bár nem Jehova okozta
Jób nehézségeit,
de az is igaz, hogy nem
akadályozta meg azokat.
Megengedte, hogy szenvedjen.
Elsősorban azért, hogy Jób
bizonyíthassa a hűségét,
és azt, hogy Sátán hazudik.
Másodszor, a próba lehetőséget adott
Jehovának arra, hogy formálja Jóbot.
Ugyanígy van ez napjainkban is.
Sátán elszántabb, mint valaha.
Szóval, nem fogunk meglepődni,
ha minket is próbák érnek,
és nem akarunk Jehovának nem
tetsző módon véget vetni azoknak.
Miért?
Mert a nehézségeinket
igyekszünk megtiszteltetésnek
és lehetőségnek tekinteni.
Képzeljük el, mit érzett volna Jób,
ha Jehova Sátán gúnyolódására
ezt mondta volna:
„Igen, Jób ügyes.
De még nem áll készen.
Sok hibája van.
Várjunk inkább, mondjuk Mózesre.”
De ez nem így történt.
Nézzük meg újra a 8-as verset.
Nem Sátán hozta fel Jób nevét.
Persze valószínűleg gondolt rá.
De Jehova volt az,
aki megemlítette őt.
És a beszámoló szerint
elismerően beszélt róla.
Jób biztos, hogy megtisztelőnek érezte,
hogy az Atyja mellé állhatott, ahogy mi is.
Bárcsak rólunk is úgy beszélne Jehova,
mint ahogy Jóbról olvassuk!
Mi is úgy tekintünk a próbákra,
mint különleges lehetőségekre.
Lapozzátok fel velem a Péter első
levelének 5. fejezet 10-es versét.
1Péter 5:10.
Ezt írja:
„Miután pedig egy kis ideig szenvedtetek
– vagyis próbákat éltetek át –,
Isten, aki minden ki nem
érdemelt kedvesség forrása,
és aki elhívott titeket az ő örök
dicsőségére Krisztussal egységben,
maga fogja befejezni a képzéseteket.
Megszilárdít, erőssé tesz, és biztos
alapokra helyez benneteket.”
Tehát bár nem Jehova
okozta Jób próbáit,
felhasználta azokat arra, hogy tanítsa.
Segített neki, hogy lássa a teljes képet,
és hogy alázatosabb legyen.
Jehova minket is formál,
amikor próbákat élünk át.
Ilyenkor tegyük fel a kérdést:
„Mit szeretne Jehova tanítani nekem?
Jobban kell bíznom?
Szelídebbé vagy
alázatosabbá kell válnom?”
Bármiről legyen is szó,
Jehova segíteni fog, hogy fejlődjünk.
Egy testvérnő, aki régóta
küzd egy nehézséggel,
mondott nekem valami
nagyon érdekeset.
Elmesélte, hogy soha
nem gondolta volna,
hogy egy ennyire nehéz
helyzetbe fog kerülni,
és reméli, hogy nem is fog többé.
Viszont így olyan módokon
tapasztalhatta meg,
hogy Jehova személyesen
vele is igazán törődik,
és szívesen segít neki,
mint azelőtt korábban még soha.
Ez megerősítette a hitét.
Szóval, a próbák által Jehova
megszilárdít és formál minket.
Egyre több nehézségre számíthatunk.
És Sátán megpróbálja majd
kihasználni a gyengeségeinket.
De Jehovával bármilyen
próbát át tudunk vészelni.
Viszont ahhoz, hogy ki tudjunk tartani,
elengedhetetlen, hogy közel
maradjunk hozzá és a testvéreinkhez.
Ne szigeteljük el magunkat,
mert ezek a kapcsolatok
nagyon fontosak.
És lássuk helyesen a próbáinkat,
megtiszteltetésnek, hogy
válaszolhatunk Sátán vádjaira,
és lehetőségnek, hogy Jehova
befejezze a képzésünket.

Jody Jedele: Emlékezz Jóbra, ha próbát élsz át! (Jób 1:8)