JW subtitle extractor

Te fel vagy készülve az üldözésre?
Persze könnyebb felkészülni
úgy valamire,
ha tudjuk, hogy
nemsokára bekövetkezik.
Vajon mennyire biztos,
hogy hamarosan üldözéssel
kell szembenéznünk?
Ha a mai napiszövegre gondolunk,
a 2Timóteusz 3:12-re,
az azt írja, hogy „mindazokat,
akik... Jézus tanítványaként
úgy szeretnének élni,
hogy odaadóan szolgálják
Istent, üldözni fogják.”
Szóval nem csak lehetséges,
hogy üldöznek majd.
Ez biztosan be fog következni.
Te éltél már át üldözést?
Persze azt mind tapasztaljuk,
hogy sokan ellenségesen
fogadják az üzenetünket.
De milyen jó, hogy ilyenkor
azt is mindig érezzük,
hogy Jehova segít nekünk ezt elviselni,
és ő arra is felkészít minket,
amikor súlyosabb lesz az üldözés.
Jó példa erre az,
hogy a mai napiszöveghez
tartozó kommentár
hivatkozik Péter első levelére.
Ezt Péter 62-64 körül írta.
Akkortájt, amikor Pál megírta
a második levelét Timóteusznak.
Csak pár hónap a különbség.
Péter idejében a keresztények
súlyos próbákkal néztek szembe,
és még nehezebb időkre számíthattak.
Előfordult, hogy összetévesztették
őket a zsidó zelótákkal,
akik lázadoztak Róma ellen.
Ennek talán az lehetett az alapja,
hogy a keresztények nem voltak
hajlandók imádni a császárt
vagy belefolyni pogány szertartásokba.
Aztán 64-ben egy tűzvészben
elpusztult Rómának egy része,
és az a híresztelés terjedt,
hogy ezért Néró császár volt a felelős.
Ő meg, hogy elterelje magáról
a gyanút, a keresztényekre fogta ezt.
Nagyon valószínű,
hogy ez indított el egy rendkívül
kegyetlen üldözési hullámot.
Nem sokkal később pedig, 66-ban
Cestius Gallus a római seregek élén
ostrom alá vette Jeruzsálemet.
Szóval Péter első levele
és a Timóteusznak írt második levél
nagyon időszerűek voltak,
mert felkészítették a testvéreket
mindarra, ami előttük állt.
Napjainkban minket is félreértenek,
és rossz hírbe kevernek a hitünk
és az üzenetünk miatt.
És mi is olyan időben élünk,
amikor egy rendszer véget fog érni.
Mi segíthet szembenézni
a ránk váró komoly üldözéssel?
Legalább hét országról tudunk,
ahol a testvéreink börtönben vannak,
összesen 155-en.
Nekik mi segít kitartani?
Figyeljük meg, hogy Péter három dolgot
is megfogalmazott az első levelében.
Az 1Péter 3:14-ben, hogy
ne féljünk attól, amitől mások,
az 1Péter 4:14-ben, hogy
Jehova szelleme nyugszik rajtunk,
ezért arra kell támaszkodnunk,
és az 1Péter 5:9–14-ben, hogy értékeljük
a testvéreinket, és bízzunk bennük.
Milyen jó, hogy mindegyikben
szerepel a 14-es szám,
mert így könnyebb lesz megjegyezni.
Nézzük először az 1Péter 3:14-et.
Figyeljük meg az első dolgot,
ami Péter szerint segít kitartanunk:
„De még ha szenvednétek
is az igazságosságért,
boldogok vagytok.”
És így folytatja:
„Ne féljetek attól, amitől ők félnek,
és zaklatottá se váljatok.”
A napiszöveghez tartozó
kommentár szerint
a félelem Sátán egyik
hatékony fegyvere.
Ezzel megpróbálja elérni, hogy
felhagyjunk Jehova szolgálatával.
De az előbb azt olvastuk, hogy
„ne féljetek attól, amitől ők félnek”.
Nos, kik azok az „ők”?
Egyrészt az üldözőink,
másrészről azok, akikre
az ő gondolkodásuk hatással van.
És ők mitől félnek?
A szégyentől, a kudarctól, a haláltól.
Eszünkbe juthat például a Dávidról
és Góliátról szóló történet
Sámuel első könyvéből.
Góliát emberi erőben bízott:
a nagy termetében, a dárdájában,
a lándzsájában, a kardjában,
a páncéljában, a pajzsában.
Saul pedig teljesen
a látvány hatása alá került,
és ez ugyanígy rettegésben tartotta
a többezres hadseregét is,
ráadásul hosszú heteken keresztül.
Végül, amikor Dávid kiállt,
hogy megütközzön Góliáttal,
Saul ráadta a saját fegyverzetét,
ami hasonló volt Góliátéhoz.
Ebből jól látszik, hogy igazából
Saul is ugyanazokban
a dolgokban bízott, mint Góliát:
emberi erőben,
a fegyverzetben, a páncéljában.
Úgy is mondhatnánk,
hogy a szokásos dolgokban.
Ha egy tapasztalatlan katona
kiáll egy közel 3 méteres
harcossal szemben,
egyértelműen alulmarad a harcban,
függetlenül attól, hogy van-e
rajta páncél vagy nincs.
Érthető, hogy Dávid nem akarta
viselni Saul király fegyverzetét.
Tudta, hogy ez a küzdelem
az istenek között zajlik.
Ezért nem félt attól,
amitől Góliát vagy Saul király.
Így hát Dávid nem a saját
erejére támaszkodott,
hanem a szokásosnál nagyobbra,
és nekünk is ezt kell tennünk.
Ezen a héten jelent meg
egy hír a honlapunkon
Vitalij Iljinih testvérről,
aki ezt mondta a letartóztatásáról:
„Minél nehezebbre fordul az életünk,
annál közelebb kerülünk Jehovához.
Jehova a fazekas, és ha hagyja,
hogy próbák érjenek,
akkor az azt is jelenti, hogy ő
kézben tartja az egész folyamatot.
Ha úgy tűnik, hogy már nem
bírom elviselni a helyzetet,
akkor ideje könyörögnöm hozzá,
hogy adja meg a szokásosnál
nagyobb erőt.”
Az üldözőink nem tudják
megakadályozni Jehovát abban,
hogy az erejével támogasson minket,
hogy megemlékezzen rólunk,
és hogy megjutalmazzon minket.
Ha hűségesek maradunk,
a lehető legnagyobb tisztelet,
győzelem és örök élet lesz a jutalmunk.
A hitünk segít, hogy
ne féljünk attól, amitől mások.
„Hitem szilárd, a félelmem elszáll.”
Nézzük a második dolgot,
ami segít kitartani.
1Péter 4:14:
„Ha Krisztus nevéért gyaláznak
titeket [és itt megismétli],
boldogok vagytok,
mert a dicsőség szelleme,
igen, Isten szelleme nyugszik rajtatok.”
Ezek szerint, ha gyaláznak
minket Krisztus nevéért,
az annak a bizonyítéka, hogy
Isten szelleme nyugszik rajtunk.
Márpedig erre az erőre szükségünk
van ahhoz, hogy ki tudjunk tartani.
Ezt Anton Osztapenko testvérünk
így fogalmazta meg:
„[A börtönben] Jehova
megmutatta, milyen Isten is ő.
És mondhatom, ez nagyon jólesett!
Nemcsak a mindenható Isten
volt, hanem egy szerető Atya is,
aki teljesen átérezte,
hogy min menten keresztül,
aki úgy segített és támogatott,
ahogy el sem tudtam képzelni,
és mindig pont a megfelelő időben.”
Igen, ahogy az énekünk szól:
„Mivel Jehova megvéd,
kitartok, bármi ér.
Tudom, szeret, és karjába zár.”
Az utolsó gondolat pedig,
amit ma megbeszélünk,
az 1Péter 5:9–14-ben van,
hogy becsüljük nagyra
a hűséges testvéreink példáját.
Anatolij Vilitkevics testvér a börtönben
összeírt egy füzetbe
olyan bibliai szereplőket,
akiket szintén üldöztek.
Ezt a következtetést fogalmazta meg:
„Felidéztem, hogy Jehova nem
kímélte meg őket a nehézségektől,
de nem is hagyta el őket.
Ez sok erőt adott”.
A feleségétől is kapott
bátorítást. Ezt mondja:
„Az egyik első levelében Aljona
küldött néhány fényképet a barátainkról
és a szeretteinkről.
Minden este megnéztem a képeket,
és megpróbáltam felidézni
valami érdekeset,
ami velem és a fényképen szereplő
egy-egy személlyel történt…
úgy éreztem, mintha
ott lennének velem.”
Igen, erőt merített a régi hűségesek
és a barátai példájából.
Együtt hűn kitartunk végig.
Az üldözésre számítanunk kell.
Ez elkerülhetetlen.
De Dmitrij Golik testvér
jól összefoglalta a lényeget:
„Persze jó, ha gondolunk
gyakorlati dolgokra,
de a legfontosabb,
hogy a hitünket erősítsük.
Az üldözés alatt nem az számít,
hogy mennyire vagyunk okosak,
vagy hogy milyen jó
rejtekhelyet találunk,
hanem hogy hűségesek
maradunk-e Istenünkhöz.
Jézus is el tudott volna rejtőzni
az ellenségei elől, de nem akart.
A követőiként mi sem akarjuk
elkerülni a nehézségeket,
hanem szeretnénk
méltósággal viselni őket.”
Milyen tanulságos, amit
Golik testvér megfogalmazott!
Szóval, akkor hogy
készülhetünk fel az üldözésre?
Láthatjuk, hogy azok a testvéreink,
akik most élnek át üldözést,
nagyon komolyan veszik
még a legalapvetőbb
dolgokat is az imádatban.
Figyelnek arra,
hogy ezek ne csak felszínes
szokások legyenek az életükben,
hanem minden bibliai
tanításon elmélkednek,
értékelik, és alkalmazzák
a gyakorlatban,
és engedik, hogy a Jehovával átélt
élményeik megerősítsék a hitüket.
Ezért nem félnek attól,
amitől a többi ember.
Az életük minden területén Jehova
szent szellemére támaszkodnak,
és szívből értékelik a testvéreiket,
és bíznak bennük.
Ha személy szerint mi is
megtesszük ugyanezeket a dolgokat,
akkor készen állunk majd.
Fel leszünk készülve a ránk váró
próbákra, köztük az üldözésre is.

David Schafer: Fel vagy készülve? (2Tim 3:12)
- 

David Schafer: Fel vagy készülve? (2Tim 3:12)

Te fel vagy készülve az üldözésre?
Persze könnyebb felkészülni
úgy valamire,
ha tudjuk, hogy
nemsokára bekövetkezik.
Vajon mennyire biztos,
hogy hamarosan üldözéssel
kell szembenéznünk?
Ha a mai napiszövegre gondolunk,
a 2Timóteusz 3:12-re,
az azt írja, hogy „mindazokat,
akik... Jézus tanítványaként
úgy szeretnének élni, 
hogy odaadóan szolgálják
Istent, üldözni fogják.”
Szóval nem csak lehetséges,
hogy üldöznek majd.
Ez biztosan be fog következni.
Te éltél már át üldözést?
Persze azt mind tapasztaljuk,
hogy sokan ellenségesen
fogadják az üzenetünket.
De milyen jó, hogy ilyenkor
azt is mindig érezzük,
hogy Jehova segít nekünk ezt elviselni,
és ő arra is felkészít minket,
amikor súlyosabb lesz az üldözés.
Jó példa erre az,
hogy a mai napiszöveghez
tartozó kommentár
 hivatkozik Péter első levelére.
Ezt Péter 62-64 körül írta.
Akkortájt, amikor Pál megírta
a második levelét Timóteusznak.
Csak pár hónap a különbség.
Péter idejében a keresztények
súlyos próbákkal néztek szembe,
és még nehezebb időkre számíthattak.
Előfordult, hogy összetévesztették
őket a zsidó zelótákkal,
akik lázadoztak Róma ellen.
Ennek talán az lehetett az alapja,
hogy a keresztények nem voltak
hajlandók imádni a császárt
vagy belefolyni pogány szertartásokba.
Aztán 64-ben egy tűzvészben
elpusztult Rómának egy része,
és az a híresztelés terjedt,
hogy ezért Néró császár volt a felelős.
Ő meg, hogy elterelje magáról
a gyanút, a keresztényekre fogta ezt.
Nagyon valószínű,
hogy ez indított el egy rendkívül
kegyetlen üldözési hullámot.
Nem sokkal később pedig, 66-ban
Cestius Gallus a római seregek élén
ostrom alá vette Jeruzsálemet.
Szóval Péter első levele
és a Timóteusznak írt második levél
nagyon időszerűek voltak,
mert felkészítették a testvéreket
mindarra, ami előttük állt.
Napjainkban minket is félreértenek,
és rossz hírbe kevernek a hitünk
és az üzenetünk miatt.
És mi is olyan időben élünk,
amikor egy rendszer véget fog érni.
Mi segíthet szembenézni
a ránk váró komoly üldözéssel?
Legalább hét országról tudunk,
ahol a testvéreink börtönben vannak,
összesen 155-en.
Nekik mi segít kitartani?
Figyeljük meg, hogy Péter három dolgot
is megfogalmazott az első levelében.
Az 1Péter 3:14-ben, hogy
ne féljünk attól, amitől mások,
az 1Péter 4:14-ben, hogy
Jehova szelleme nyugszik rajtunk,
ezért arra kell támaszkodnunk,
és az 1Péter 5:9–14-ben, hogy értékeljük
a testvéreinket, és bízzunk bennük.
Milyen jó, hogy mindegyikben
szerepel a 14-es szám,
mert így könnyebb lesz megjegyezni.
Nézzük először az 1Péter 3:14-et.
Figyeljük meg az első dolgot,
ami Péter szerint segít kitartanunk:
„De még ha szenvednétek
is az igazságosságért,
boldogok vagytok.”
És így folytatja:
„Ne féljetek attól, amitől ők félnek,
és zaklatottá se váljatok.”
A napiszöveghez tartozó
kommentár szerint
a félelem Sátán egyik
hatékony fegyvere.
Ezzel megpróbálja elérni, hogy
felhagyjunk Jehova szolgálatával.
De az előbb azt olvastuk, hogy
„ne féljetek attól, amitől ők félnek”.
Nos, kik azok az „ők”?
Egyrészt az üldözőink,
másrészről azok, akikre
az ő gondolkodásuk hatással van.
És ők mitől félnek?
A szégyentől, a kudarctól, a haláltól.
Eszünkbe juthat például a Dávidról
és Góliátról szóló történet
Sámuel első könyvéből.
Góliát emberi erőben bízott:
a nagy termetében, a dárdájában,
a lándzsájában, a kardjában,
a páncéljában, a pajzsában.
Saul pedig teljesen
a látvány hatása alá került,
és ez ugyanígy rettegésben tartotta
a többezres hadseregét is,
ráadásul hosszú heteken keresztül.
Végül, amikor Dávid kiállt,
hogy megütközzön Góliáttal,
Saul ráadta a saját fegyverzetét,
ami hasonló volt Góliátéhoz.
Ebből jól látszik, hogy igazából
Saul is ugyanazokban
a dolgokban bízott, mint Góliát: 
emberi erőben,
a fegyverzetben, a páncéljában.
Úgy is mondhatnánk,
hogy a szokásos dolgokban.
Ha egy tapasztalatlan katona
kiáll egy közel 3 méteres
harcossal szemben,
egyértelműen alulmarad a harcban,
függetlenül attól, hogy van-e
rajta páncél vagy nincs.
Érthető, hogy Dávid nem akarta
viselni Saul király fegyverzetét.
Tudta, hogy ez a küzdelem
az istenek között zajlik.
Ezért nem félt attól,
amitől Góliát vagy Saul király.
Így hát Dávid nem a saját
erejére támaszkodott,
hanem a szokásosnál nagyobbra,
és nekünk is ezt kell tennünk.
Ezen a héten jelent meg
egy hír a honlapunkon
Vitalij Iljinih testvérről,
aki ezt mondta a letartóztatásáról:
„Minél nehezebbre fordul az életünk,
annál közelebb kerülünk Jehovához.
Jehova a fazekas, és ha hagyja,
hogy próbák érjenek,
akkor az azt is jelenti, hogy ő
kézben tartja az egész folyamatot.
Ha úgy tűnik, hogy már nem
bírom elviselni a helyzetet,
akkor ideje könyörögnöm hozzá,
hogy adja meg a szokásosnál
nagyobb erőt.”
Az üldözőink nem tudják
megakadályozni Jehovát abban,
hogy az erejével támogasson minket,
hogy megemlékezzen rólunk,
és hogy megjutalmazzon minket.
Ha hűségesek maradunk,
a lehető legnagyobb tisztelet,
győzelem és örök élet lesz a jutalmunk.
A hitünk segít, hogy
ne féljünk attól, amitől mások.
„Hitem szilárd, a félelmem elszáll.”
Nézzük a második dolgot,
ami segít kitartani.
1Péter 4:14:
„Ha Krisztus nevéért gyaláznak
titeket [és itt megismétli],
boldogok vagytok,
mert a dicsőség szelleme,
igen, Isten szelleme nyugszik rajtatok.”
Ezek szerint, ha gyaláznak
minket Krisztus nevéért,
az annak a bizonyítéka, hogy
Isten szelleme nyugszik rajtunk.
Márpedig erre az erőre szükségünk
van ahhoz, hogy ki tudjunk tartani.
Ezt Anton Osztapenko testvérünk
így fogalmazta meg:
„[A börtönben] Jehova
megmutatta, milyen Isten is ő.
És mondhatom, ez nagyon jólesett!
Nemcsak a mindenható Isten
volt, hanem egy szerető Atya is,
aki teljesen átérezte,
hogy min menten keresztül,
aki úgy segített és támogatott,
ahogy el sem tudtam képzelni,
és mindig pont a megfelelő időben.”
Igen, ahogy az énekünk szól:
„Mivel Jehova megvéd,
kitartok, bármi ér.
Tudom, szeret, és karjába zár.”
Az utolsó gondolat pedig,
amit ma megbeszélünk,
az 1Péter 5:9–14-ben van,
hogy becsüljük nagyra
a hűséges testvéreink példáját.
Anatolij Vilitkevics testvér a börtönben
összeírt egy füzetbe
olyan bibliai szereplőket,
akiket szintén üldöztek.
Ezt a következtetést fogalmazta meg:
„Felidéztem, hogy Jehova nem
kímélte meg őket a nehézségektől,
de nem is hagyta el őket.
Ez sok erőt adott”.
A feleségétől is kapott
bátorítást. Ezt mondja:
„Az egyik első levelében Aljona
küldött néhány fényképet a barátainkról
és a szeretteinkről.
Minden este megnéztem a képeket,
és megpróbáltam felidézni
valami érdekeset,
ami velem és a fényképen szereplő
egy-egy személlyel történt…
úgy éreztem, mintha
ott lennének velem.”
Igen, erőt merített a régi hűségesek
és a barátai példájából.
Együtt hűn kitartunk végig.
Az üldözésre számítanunk kell.
Ez elkerülhetetlen.
De Dmitrij Golik testvér
jól összefoglalta a lényeget:
„Persze jó, ha gondolunk
gyakorlati dolgokra,
de a legfontosabb,
hogy a hitünket erősítsük.
Az üldözés alatt nem az számít,
hogy mennyire vagyunk okosak,
vagy hogy milyen jó
rejtekhelyet találunk,
hanem hogy hűségesek
maradunk-e Istenünkhöz.
Jézus is el tudott volna rejtőzni
az ellenségei elől, de nem akart.
A követőiként mi sem akarjuk
elkerülni a nehézségeket,
hanem szeretnénk
méltósággal viselni őket.”
Milyen tanulságos, amit
Golik testvér megfogalmazott!
Szóval, akkor hogy
készülhetünk fel az üldözésre?
Láthatjuk, hogy azok a testvéreink,
akik most élnek át üldözést,
nagyon komolyan veszik 
még a legalapvetőbb
dolgokat is az imádatban.
Figyelnek arra,
hogy ezek ne csak felszínes
szokások legyenek az életükben,
hanem minden bibliai
tanításon elmélkednek,
értékelik, és alkalmazzák
a gyakorlatban,
és engedik, hogy a Jehovával átélt
élményeik megerősítsék a hitüket.
Ezért nem félnek attól,
amitől a többi ember.
Az életük minden területén Jehova
szent szellemére támaszkodnak,
és szívből értékelik a testvéreiket,
és bíznak bennük.
Ha személy szerint mi is
megtesszük ugyanezeket a dolgokat,
akkor készen állunk majd.
Fel leszünk készülve a ránk váró
próbákra, köztük az üldözésre is.


-