JW subtitle extractor

A mai napiszöveg kommentárja
a megbocsátásról szól,
ahogy biztos láttátok is.
De nemcsak úgy általánosságban,
hanem arról, hogy Jézus
megbocsátott Péternek.
És tudjuk, hogy Jézus kiválasztotta
Pétert a 12 apostola közé.
Nyilvánvaló, hogy miért.
Azért, mert Péter határozott volt,
de egyben alázatos, és jószívű is.
Péter határozott jellem volt.
Könnyen belevágott új dolgokba.
Például amikor Jézus hívta
őt és a testvérét, Andrást,
hogy legyenek a tanítványai,
nem sokat gondolkodtak a dolgon.
Nem mondták azt, hogy
„Hát tudod, ott van még a család,
meg még ez is, meg az is.”
A Biblia azt írja: „rögtön otthagyták
a hálóikat, és követték őt.”
Később, amikor Jézus a vízen
járt a Galileai-tengeren,
Péternek nem volt elég az, hogy
csak távolról figyeli az egészet.
Ő maga is ki akarta próbálni.
Néhányan olyanok vagytok,
mint amilyen Péter apostol volt.
Szeretitek kipróbálni az új dolgokat.
Nem szoktatok hezitálni,
inkább fejest ugrotok.
„Vízi ejtőernyőzés? Az meg micsoda?
Ja, hogy ez ezt jelenti? Akkor jöhet!”
Ez jellemző rátok.
Másoknak pedig bőven elég az, hogy
végignézik az egészet a csónakból,
mint a többi apostol.
Milyen jól jöhetett
Péternek a határozottsága
és az, hogy kész volt
kipróbálni új dolgokat:
amikor megkapta
a királyság kulcsait,
amikor használnia kellett
a második kulcsot,
és aztán a harmadikat is.
Mit is foglalt ez magában?
Péterre sok újdonság várt.
Például testvérként kellett tekintenie
a szamáriaiakra, és a nem zsidókra is.
Képzeljük el, hogy reagálna valaki,
aki nehezen viseli a változást.
Ezt mondaná:
„Én mindig is zsidó voltam,
nekem ez nem fog menni.
Csinálja valaki más.”
A Biblia szerint Péter azt tette,
amivel Jézus megbízta.
Nem hezitált.
Ő kész volt ellátni ezt a feladatot.
Örömmel belevágott új dolgokba.
Jézus tényleg a megfelelő embert
választotta ki erre a feladatra,
olyasvalakit, aki könnyen
alkalmazkodik a változásokhoz.
Továbbá Péter több alkalommal is
bizonyította, hogy milyen alázatos.
Például nem félt attól, hogy kérdéseket
tegyen fel, amikor nem értett valamit.
Ha belegondolunk,
nagyon megnyugtató, amit Jézus
Péter egyik kérdésére válaszolt.
„Senki sem hagyott el házat
vagy fiú- vagy lánytestvéreket
vagy anyát vagy apát…
vagy szántóföldeket…,
aki 100-szor annyit ne kapna.”
Ezt ígérte Jézus, miután
Péter kérdezett valamit.
Milyen jó, hogy Péter megkérdezte:
„hányszor vétkezhet ellenem a testvérem
úgy, hogy meg kell neki bocsátanom?
Még 7-szer is?”
Sokat jelent nekünk,
amit Jézus válaszolt,
mert megtanít minket arra, hogy
nem szabad számontartanunk,
hogy a testvéreink hányszor
bántanak meg minket.
És ez azért is fontos,
mert kiderül belőle az,
hogy maga Jehova
és Jézus sem számolgatja,
hogy hányszor vétkeztünk ellenük.
Egyébként mit is válaszolt Jézus,
amikor Péter ezt kérdezte tőle:
„hányszor vétkezhet
ellenem a testvérem?”
Vajon azt válaszolta, hogy
77-szer kell megbocsátania,
vagy esetleg azt, hogy 70-szer 7-szer?
Merthogy a kettő között
különbség van, ugye?
77 vagy 70-szer 7, ami 490.
De miért is merül fel a kérdés?
Azért, mert a King James
Version Bibliában
úgy fordították Jézus válaszát,
hogy 70-szer 7-szer
kell megbocsátanod.
Igazából a görög mindkét
fordítást lehetővé teszi.
Fordítható úgy is, hogy 77-szer,
és úgy is, hogy 70-szer 7-szer.
Szóval a fordítók döntése,
hogy melyiket választják.
Na most, amikor a testvérek
a ’40-es évek vége felé
az Új világ fordításon dolgoztak,
dönteniük kellett, melyik
kifejezést használják:
77-szer vagy 70-szer 7-szer.
Érdekes érv szólt amellett,
hogy miért a 77-szer
kifejezést választották.
Figyelembe vették,
hogy igazából Péter nem matekozni
vagy számolgatni akart.
Inkább arról volt szó, hogy
azért tette fel a kérdést,
hogy hányszor kell
megbocsátania a testvérének,
mert arra volt kíváncsi,
hogy hány alkalommal.
A bizottság úgy érvelt,
hogy Jézus valószínűleg ugyanazzal
a szóhasználattal élt, mint Péter,
és nem matekozott.
Ezért azt kellett hogy
mondja, hogy 77-szer,
nem pedig azt, hogy
70 szorozva 7-tel.
Ez is segít, hogy még jobban
megbízzunk az Új világ fordításban.
Az, hogy Péter alázatos
volt, abból is nyilvánvaló,
hogy hogyan reagált a saját hibáira.
Amikor Jézus tanácsot adott neki a többi
apostol előtt, nem sértődött meg.
Nem mondta azt, hogy „Nem
tetszik a tanácsadás módja.”
Elfogadta a helyreigazítást.
Nem panaszkodott, hanem
hűségesen tovább szolgált.
Ha kaptál már olyan tanácsot,
amire nem reagáltál túl jól,
akkor tudod, hogy egy
tanács elfogadásához
bátorságra és alázatra van szükség.
Miért a többi apostol előtt adott
Jézus tanácsot Péternek,
ahelyett hogy félrehívta volna, és
négyszemközt beszéltek volna?
A kiadványaink megemlítenek
egy lehetséges okot.
A Márk evangéliuma
8. fejezet 33-as verse szerint,
amikor Jézus rendreutasította
Pétert, akkor a tanítványaira nézett.
Ez alapján a kiadványok
levonják azt a következtetést,
hogy Péter egyszerűen kimondta azt,
amire a többi apostol csak gondolt.
Ezért nézett Jézus rájuk.
És amikor Pál megfeddte
Pétert Antiókiában,
mert igazságtalanul bánt
a nem zsidó keresztényekkel,
Péter nem hozakodott elő azzal,
hogy „A te felvigyázód vagyok.
A 12-höz tartozom, mégis hogy
mersz te tanácsot adni nekem?”
Igazából azoknak is
szüksége van tanácsra,
akik valamilyen felelősségteljes
megbízatást látnak el.
Nekik is vannak olyan gyengeségeik,
amelyekre néha fel kell
hívni a figyelmüket.
Amikor Jézus elmondta a tanítványainak,
hogy szenvednie kell,
és meg kell halnia,
Péter bizonyára kiakadt.
„Ez nem lehet! Te vagy a Messiás!
Ott fogsz ülni atyádnak,
Dávidnak a trónján,
és nem lesz vége a királyságodnak.
Nem halhatsz meg!”
Mit is tett itt Péter?
Rendreutasította magát Jézust.
Ha belegondolunk,
ez elárul valamit Jézusról.
Mi lehet ez?
Hogy megközelíthető volt.
Annyira jól érezték magukat
vele az emberek,
hogy Péter egy pillanatra
meg is feledkezett arról,
hogy nem akárkivel,
hanem Isten Fiával beszél.
Megesett már veled az,
hogy valakivel annyira jól érezted
magad, hogy túlléptél egy határt?
Lehet, hogy feltettél egy indiszkrét,
túl személyes kérdést,
később meg nem értetted,
hogy juthatott ilyen eszedbe.
Néha előfordul.
Ahogy már említettük,
Péter megfeledkezett arról,
hogy Isten Fiával beszél,
akinek fontos küldetése van.
Annyira szerette Jézust, hogy
nem akarta, hogy szenvedjen.
És nem tudta pontosan, hogy
mit fog megvalósítani a Messiás.
De ettől még nem
kellett volna megpróbálnia
megakadályozni Jézust abban,
hogy megtegye, amiért jött.
Péter jószívű is volt.
Miután Pál Jeruzsálembe
ment a megtérése után,
csak Péter volt hajlandó befogadni.
A többiek hallani sem akartak róla.
Igen, Péter kedves volt.
De amikor róla beszélünk, legtöbbször
a hibáit szoktuk megemlíteni.
A napiszöveghez tartozó
kommentár is ezt teszi,
és kiemeli, hogy Jézus
milyen megbocsátó volt.
És tényleg elmondhatjuk, hogy milyen
nagyszerű dolog a megbocsátás.
Ne csupán a hibái alapján
ítéljük meg Pétert.
Mi sem szeretnénk, ha mások
az alapján alkotnának véleményt rólunk,
hogy milyen hibáink vannak.
Péterről elmondhatjuk,
hogy önfeláldozóan,
és lelkesen szolgálta Jehovát,
és haláláig hűséges maradt.
Ő az egyik felvigyázónk az égben.
Ha te is felvigyázó vagy, mit szeretnél,
milyennek lássanak téged és
a szolgálatodat azok, akikkel szolgálsz?
Ma láttuk, hogy sokat
tanulhatunk Pétertől,
hiszen sok jó tulajdonsága volt.

David H. Splane: Tanuljunk Pétertől! (Zsolt 86:5)