JW subtitle extractor

Odaadás, bizalom és tisztelet.
Ezeket mind kimutatjuk, amikor imádkozunk,
ahogy azt is, hogy Jehovára támaszkodunk.
Igen, az ima egy igazán különleges ajándék,
amit nem vehetünk magától értetődőnek.
Ma arról a kérdésről fogunk beszélni,
hogy hogyan kellene imádkoznunk.
Persze a válasz egyértelműnek tűnhet,
hiszen sokunk már régóta imádkozik, akár évtizedek óta is.
Ugyanakkor Jézus konkrét tanácsot adott
egy tanítványának ezzel kapcsolatban.
Lapozzatok kérlek Lukács 11. fejezetéhez.
I. sz. 32-ben járunk.
Jézus földi szolgálata a végéhez közeledik,
még hat hónapig lesz a tanítványaival,
és éppen Júdea közelében van.
Ekkor az egyik követője egy fontos témát hoz szóba.
Nézzük meg együtt a Lukács 11. fejezetének 1. versét.
Itt ezt olvashatjuk:
„Egyszer egy bizonyos helyen imádkozott,
és amint befejezte, az egyik tanítványa ezt mondta neki:
»Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította a tanítványait!«”
„Uram, taníts meg minket imádkozni.”
Ezt kérte Jézustól, és ebből látszik,
hogy ez a férfi mennyire alázatos volt,
főleg, ha arra gondolunk, hogy milyen volt a háttere, hiszen zsidó volt.
Márpedig a zsidók életében és imádatában fontos szerepe volt az imának.
Ekkor az első században a zsinagógákban
másolatokat tartottak a tekercsekből,
és így minden sabbaton felolvashattak a Héber Iratokból.
Tehát ez a férfi biztosan jól ismerte Anna történetét és az imáját.
Emellett hallhatott Dániel példájáról is,
aki Isten népének a jólétéért könyörgött imában,
és 21 napot várt arra, hogy az angyal megérkezzen a válasszal.
Vagy ott van Jónás imája, amit a hal gyomrában mondott el.
Biztosan jól ismerte ezeket a történeteket.
Valamint a zsidók rendszeresen imádkoztak,
minden reggel kilenc óra körül
és délutánonként három óra körül.
A jeruzsálemi templomban ezekben
az órákban mutatták be a papok az égő áldozatokat.
Ha egy zsidó nem volt a jeruzsálemi templom közelében,
hogy az udvarban tudjon imádkozni,
és zsinagóga sem volt azon a környéken,
ahol éppen volt, akkor egyedül imádkozott.
Szóval mindennap rendszeresen szóltak Istenhez.
Ez a tanítvány, akinek nem tudjuk a nevét,
sokat imádkozott, mégis alázatosan azt kérte Jézustól,
hogy tanítsa meg imádkozni. Vajon miért?
Nem általánosságban volt kíváncsi arra,
hogy hogyan kell imádkozni,
hanem az érdekelte, hogy hogyan teheti ezt bensőségesebben,
hogy ezáltal közelebb kerülhessen Égi Atyánkhoz, Jehovához.
És kihez is fordult tanácsért?
A legjobb emberhez, aki tudta a választ,
Isten Fiához, a teremtés elsőszülöttjéhez.
Senki nem ismeri jobban az Atyát, mint a Fia, Jézus.
Biztosak lehetünk benne, hogy a tanítvány
nagyon nagy örömet szerzett ezzel a kérdéssel mindkettőjüknek.
Sok mindenben hasonlítunk erre a tanítványra.
Rendszeresen imádkozunk
és tudjuk, hogy hogyan kell.
Gondoljunk csak a reggeli imádatra.
Kétszer is szoktunk imádkozni,
az elején és a végén is.
Vagy ott vannak az összejöveteleink, akkor is imádkozunk,
vagy amikor a vének összejönnek,
hogy megbeszéljenek valamit, ők is imádkoznak.
Imádkozunk, mielőtt elmegyünk a szolgálatba,
vagy tanulmányozzuk a Bibliát, vagy családi imádatot tartunk.
Szóval tényleg rengetegszer fordulunk Jehovához.
Ugyanakkor nagyon érdekes,
hogy mi is arra vágyunk, amire ez a tanítvány,
mégpedig arra, hogy jobban hasonlítsunk Jézusra.
Azt szeretnénk, hogy a Jehova iránti szeretetünk
még inkább elmélyüljön.
És elmondhatjuk, hogy mindig lesz lehetőségünk
még közelebb kerülni Jehovához.
Minden egyes imával, minden egyes nap, ráadásul örökké.
Miért ne tekintenél így már a következő imádra?
Olvassuk el a Lukács 11. fejezetéből,
hogy mit válaszolt Jézus a tanítványnak.
A 2-es
verstől nézzük.
„Erre így szólt hozzájuk: »Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
’Atyánk, legyen megszentelve a neved.
Jöjjön el a királyságod. Add meg nekünk mindennap
a kenyerünket a napi szükségletünk szerint.
Bocsásd meg a bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek,
aki ellenünk vétkezik. És ne vigyél minket kísértésbe.’«”
Mit tanulhatunk Jézus válaszából, abból, ahogyan fogalmazott?
Nagyon egyszerű szavakat használt, nem bonyolította túl a dolgot.
Igazából ugyanazokat a gondolatokat ismételte meg,
amiket másfél évvel korábban a hegyi beszéd során mondott.
Jézus szerint a legfontosabb dolog,
hogy Jehova nevének a megszenteléséért imádkozzunk,
majd azért, hogy valósuljon meg az akarata.
Ezek után pedig öntsük ki neki a szívünket,
mondjuk el, mire van szükségünk ahhoz,
hogy ki tudjunk tartani.
Szóval Jehova dolgaiért imádkozzunk először
és csak utána magunkért.
Ez egy gyakorlatias tanács,
ugyanakkor sokatmondó és egyszerű.
Nekünk is a hasznunkra válik, hogyha megfogadjuk ezt a tanácsot.
Jézus szívesen segít az alázatos személyeknek, hogy közelebb kerüljenek Jehovához.
Gondoljunk csak azokra a tanácsokra,
amelyeket a szervezettől kaptunk az elmúlt években.
Például az egyik:
keress egy csendes helyet.
A Márk 1:35 ezt írja:
„Kora reggel, amikor még sötét volt,
Jézus felkelt, kiment,
egy elhagyatott helyre távozott,
és ott imádkozni kezdett.”
Te hol és mikor imádkozol?
Kora reggel?
Talán a hálószobában?
Fontos, hogy találjunk egy nyugodt helyet,
ahol kettesben lehetünk Jehovával.
Julie, egy feleség ezt mondja:
„Mindennap kimegyek sétálni a parkba.
Ilyenkor igazán meghitten tudok beszélgetni Jehovával.”
Aztán egy másik javaslat:
szánj bőven időt az imára.
Mielőtt kiválasztotta az apostolait,
Jézus az egész éjszakát imádkozással töltötte.
Lukács 6:12.
Szóval ne siessük el a személyes imánkat, mintha csak valamit ki kellene pipálnunk a feladatlistánkon.
Lassítsunk le, ne siessünk,
hanem inkább mélyedjünk el benne.
A barátok gyakran az egész éjszakát átbeszélgetik,
még akkor is, ha másnap korán kéne kelniük,
mert élvezik egymás társaságát.
Ugyanígy szeretnénk érezni akkor is,
amikor Jehovával beszélgetünk.
Aztán egy harmadik javaslat,
hogy ne csak a megszokott időben imádkozzunk,
hanem bármikor, amikor csak lehetőség adódik rá.
A jó barátok gyakran egymásra írnak,
vagy odacsörögnek,
vagy beugranak egymáshoz, csak úgy meglepetésszerűen,
méghozzá azért, mert eszükbe jutott a barátjuk.
Ugyanerre vágyunk Jehovával is.
Az lenne a jó, ha a nap folyamán sokszor eszünkbe jutna,
és gyakran beszélgetnénk vele.
Jézusra ez volt jellemző.
Így imádkozott, miután a tanítványai elmondták a szolgálatban szerzett jó élményeiket:
„Mindenki előtt dicsérlek, Atyám, égnek és földnek ura,
mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől,
és a kisgyermekeknek tártad fel őket.”
A negyedik javaslat egy érdekes területet érint.
Lehet, hogy ugyanazokat ismételgetjük az imáinkban.
Talán néha úgy érezhetjük,
hogy csak megszokásból imádkozunk, rutinszerűen.
Ilyenkor kipróbálhatnánk, hogy mielőtt elkezdenénk imádkozni, néhány
néhány percet arra szánunk, hogy átgondoljuk, mit fogunk mondani.
Eszedbe juthatnak azok a témák,
amik a mintaimában vannak.
Átgondolhatnánk, mit tehetnénk még Jehovaért,
vagy gondolhatunk a Bétel munkánkra, hogy még hogyan lehetnénk hatékonyabbak.
Kérhetnénk azt is, hogy bátrabban kínáljuk fel a bibliatanulmányozást.
Imádkozhatunk a bűneinkkel kapcsolatban is,
vagy hogy megbocsátóbbak tudjunk lenni.
Ezek mind olyan területek, amelyeket megemlíthetünk az imáinkban,
így azok még tartalmasabbak lesznek.
Az 5. tanács, hogy az imáink ne legyenek ridegek és tényközlőek.
Teljesen öntsük ki a szívünket, mondjuk el az érzéseinket.
Jehova a barátunk, avassuk a bizalmunkba, úgy,
ahogy a Zsoltárok könyvében láthattuk a bibliaolvasásunk során.
A 13. zsoltár így kezdődik:
„Meddig felejtkezel el rólam, ó, Jehova?
Örökre? Meddig rejted el arcodat előlem?
Meddig gyötörnek még aggodalmak,
és bánkódom szívemben nap mint nap?”
Láthatjuk, milyen erős érzésekkel küzdött a zsoltáríró,
amiket meg is osztott az Atyjával.
Jehova a barátunk, ezért nagyon fontos,
hogy elmondjuk neki az érzéseinket.
Az ima olyan, mint egy híd, összeköt minket vele.
Időről időre minden hidat meg kell vizsgálni,
és karban kell tartani ahhoz, hogy megfelelően működjön.
Ha továbbra is erőfeszítést teszünk azért,
hogy javítsunk az imáink minőségén,
akkor szoros kapcsolatban tudunk maradni
szerető Atyánkkal, Jehovával.

Michael E. Banks: Hogyan imádkozzunk? (Luk 11:1–4)