JW subtitle extractor

Az az Őrtorony-cikk, amiből a mai napiszöveg kommentárja származik, arról szól,
hogy milyen fontos célokat kitűznünk,
és hogy milyen örömet jelent, amikor megvalósítjuk ezeket.
Egyébként a cél szó, amit a Keresztény görög iratok használ az eredeti görögben a skopos.
Erről eszünkbe juthat a mikroszkóp vagy a teleszkóp.
Ezeket az eszközöket azért hozták létre, hogy élesebben lássunk olyan dolgokat,
melyeket szabad szemmel egyébként nem tudnánk.
Egy mesterlövész is távcsövet használ arra, hogy becélozzon valamit.
Nem szeretne csak úgy vaktában, véletlenszerűen lőni, szeretné eltalálni a célpontját.
Ezek kiemelik, hogy milyen fontos, hogy legyenek céljaink az életünkben.
Mert egy cél irányt ad, segít összpontosítani, arra koncentrálni, hogy mit szeretnénk elérni.
Pál apostol tisztában volt vele,
hogy milyen fontos, hogy legyenek céljaink.
Nézzük meg az 1Korintusz 9:26-ot.
Itt ezt írja: „Így tehát nem céltalanul futok,
és az ütéseimet sem úgy irányítom, hogy a levegőt üssem”.
Az angol magyarázó jegyzet szerint egy kereszténynek
mindig fontos megfelelően összpontosítania az erejét,
úgy, hogy közben folyton észben tartja
a legnagyobb jutalmat, az örök életet.
Amikor célokat tűzünk ki, igazából Jehovát utánozzuk,
hiszen az Efézus 3:11 megemlíti Jehova örök szándékát,
mely Krisztus Jézussal, a mi Urunkkal kapcsolatos.
És ha megnézzük az angol magyarázó jegyzetet, abból kiderül,
hogy ebben a szövegkörnyezetben a szándék szó egy konkrét célra utal.
Itt Jehovának arra az elhatározására, hogy a lázadás ellenére
megvalósítja a szándékát az emberiséggel és a földdel kapcsolatban.
Legtöbben, akik nézitek vagy hallgatjátok ezt a programot,
már tűztetek ki célokat,
és sikeresen el is értétek őket, és ezért szeretnénk megdicsérni titeket.
Mi ösztönzött benneteket arra, hogy kitűzzetek egy célt,
és így többet tudjatok tenni Jehova imádatában?
Lehet, hogy a családtagjaitok bátorítottak, és jó példát mutattak.
Ez itt George Young testvér.
Ő már azelőtt misszionáriusként szolgált,
hogy a Gileád-iskola létrejött volna.
Sajnos viszonylag fiatalon meghalt, 53 éves korában,
de legalább 15 országban szolgált, 3 kontinensen.
Képzeljétek, a feleségemmel három héttel ezelőtt
találkoztunk ennek a testvérnek a dédunokájával,
aki már hét országban is szolgált,
és jelenleg önkéntesként dolgozik építkezéseken Kelet-Afrikában.
Mondhatjuk, hogy nem esett messze az alma a fájától.
Ebből is látszik, hogy a családtagjaink ösztönözhetnek minket arra,
hogy célokat tűzzünk ki Jehova szolgálatában.
De az is lehet, hogy egy másik különleges teljes idejű szolga,
egy körzetfelvigyázó, egy bételes
vagy egy misszionárius mesélt izgalmas történeteket,
és emiatt hasonló célokat tűztetek ki.
Vagy az is lehet, hogy a hű és értelmes rabszolga bátorított.
Például ez a melléklet az 1979. júniusi
Királyság-szolgálatunkban jelent meg.
A címe az volt, hogy „Fiatal férfiak,
készen álltok egy különleges megbízatásra?”
Nekem ez segített, hogy kitűzzem célul a Bétel-szolgálatot.
Vagy az is elképzelhető, hogy az egyik
regionális kongresszuson egy előadás hatott rád.
Ott ültél a hallgatóságban,
és egyszer csak elhangzott a következő kérdés:
„Meg tudod magyarázni Jehovának azt,
hogy miért nem vagy a teljes idejű szolgálatban?”
Hát, ez egy elég elgondolkodtató kérdés, ugye?
Vagy lehet, hogy az egyik élettörténet ösztönzött téged.
Például, amikor a feleségem tanulmányozta
a Bibliát, rengeteget kutatott a tanítója könyvtárában.
Órákon át a bekötött kiadványokat bújta,
hogy ilyen élettörténeteket olvasson.
Ezek mind-mind arra indíthatnak,
hogy kitűzzünk egy célt, és többet tegyünk Jehováért.
Persze, ehhez önfegyelemre és bátorságra
van szükség: kitűzni egy célt, aztán dolgozni rajta.
Mindannyian nagyon ügyesek vagytok, hogy ezt megtettétek.
És persze segíthetünk másoknak is.
Mármint célokat kitűzni.
Ne felejtsük, hogy milyen nagy hatással lehet
valakire egy egészen egyszerű kérdés.
Például: „Mik a terveid az iskola utánra vagy a nyugdíjas évekre?”
Ezzel igazából azt kérdezzük, hogy mik a céljai.
Mielőtt kitűzünk egy célt, fontos átgondolnunk,
hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy el is érjük.
De ott van az az alapelv is,
ami a Prédikátor 11:4-ben található.
Ezt a Biblia – Egyszerű fordítás szerint fogom felolvasni.
Így szól:
„Aki mindig a kedvező időjárásra vár, nem fog vetni soha.
Aki meg az esőtől fél, aratni nem mer soha.”
Tehát időnként bátorságra van szükségünk,
hogy kitűzzünk egy célt.
Ezt jól mutatja Malinda Keefer testvérnő története.
24 éves korában elmondta Russell testvérnek,
hogy mennyire szeretne részt venni
a kolportőr munkában, de egy kicsit bizonytalan volt.
Azt mondta, hogy úgy érzi, több ismeretre van szüksége.
Először még több mindent meg kéne tudnia a Bibliából.
Nyilván meg tudjuk érteni, hogy miért gondolkodott így.
Még csak egy évvel azelőtt került kapcsolatba az igazsággal.
Mit mondott neki Russell testvér?
„Ha addig akarsz várni, amíg mindent tudsz,
sohasem fogsz belekezdeni, ám amint végzed ezt, tanulni fogsz.”
A testvérnőnek pont erre volt szüksége.
Belevetette magát az úttörőzésbe,
és amikor 1983-ban 100 éves korában meghalt,
már 76 éve végezte a teljes idejű szolgálatot.
Ezt mondta:
„Mennyire hálás vagyok, hogy mint fiatal nő
készséggel ajánlottam fel magam úttörőnek,
és mindig első helyre tettem a Királyság-érdekeket!”
Aztán milyen hibákat szeretnénk elkerülni, amikor célokat tűzünk ki?
Előfordulhat, hogy a célunk azért nem jó, mert nem elég konkrét.
Például így imádkozunk: „Jehova segíts, hogy jobb ember legyek,
hogy jobban tudjalak téged szolgálni.”
Ez így lehet, hogy túl általános, nem?
Lehetnénk konkrétabbak.
Például: „Jehova segíts, hogy uralkodjak az indulataimon,
tudod, hogy milyen vagyok.”
Vagy: „Jehova segíts, hogy ne legyenek tisztátalan gondolataim.”
Egy másik: „Segíts, hogy elégedett lehessek.”
Így már sokkal jobb.
Másrészről viszont előfordulhat,
hogy a célunk túl konkrét, és ez jelent gondot.
„Ha a Bételben szolgálhatok, akkor boldog leszek.”
De ha jobban belegondolunk, az igazság az,
hogy Jehova bármilyen feladatot ad is nekünk, boldogok tudunk lenni.
Szóval lehet, hogy késznek kell lennünk arra,
hogy másfajta megbízatást vállaljunk el Jehova szervezetében.
Vagy lehetséges, hogy csak különleges feladatokra vágyunk?
Az 1Timóteusz 4:15 szerint Pál azt mondta,
hogy a fejlődésünket mindenkinek egyértelműen látnia kell.
De vajon csak abban mérjük az előrehaladásunkat,
hogy megkapunk-e egy különleges feladatot?
Például, hogy kineveznek-e vénnek, osztályfelvigyázónak,
vagy tarthatunk-e előadást a kongresszuson?
Kedves kisegítőszolgák!
Ha szeretnétek vének lenni, az nagyon jó dolog.
A Timóteusznak írt első levél 3. fejezet 1. verse szerint jó munkára vágytok.
De ez a feladat nem csak arról szól, hogy előadásokat kell tartanotok,
melyek után a testvérek megtapsolnak titeket.
Nem, pásztoroknak is kell lennetek.
Türelmesen végig kell hallgatnotok azokat, akik lehangoltak.
Még akkor is elérhetőnek kell lennetek,
amikor ez nektek nem a legmegfelelőbb.
Meg kell látogatnotok a betegeket, és meg kell próbálnotok
kedvesen segíteni valakinek, aki helytelenségbe keveredett,
pedig lehet, hogy nem együttműködő, vagy egyenesen felháborodik.
Pál elmagyarázza néhány verssel korábban,
hogy mit is értett a fejlődés alatt.
A Timóteusznak írt első levél 4. fejezet 12-es versét nézzük.
A második fele ezt írja:
„Mutass példát a hűségeseknek a beszédben,
viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban.”
Ezek azok a tulajdonságok, amik igazán értékesek.
Az Efézusiaknak írt levél 4. fejezet 13-as vers
pedig arra ösztönöz, hogy érjük el „a felnőtt férfi szintjét,
azt a termetet, amely Krisztus teljessége szerint való.”
Az ehhez a vershez tartozó angol magyarázó jegyzet ezt írja:
„Minden kereszténynek tennie kell azért,
hogy éretté váljon, vagyis jelképesen felnőjön.”
Nagy örömet szerzünk Jehovának azzal,
ha olyan célokat tűzünk ki, melyekkel bizonyítjuk, hogy szeretjük őt.
Bárcsak minden célunkkal hozzájárulnánk ahhoz,
hogy megszenteljük Jehova nevét!

Mark Scott: Tűzzünk ki olyan célokat, melyekkel dicsőítjük Jehovát! (1Kor 9:26)