JW subtitle extractor

A mai napiszöveg
kommentárja
megemlíti Jákob fiának,
Józsefnek a történetét.
Ebből sokat tanulhatunk
a megbánásról.
Most két kérdésről
fogunk beszélni.
Először, hogy mit jelent a megbánás.
Másodszor pedig arról lesz szó,
hogy hogyan jutalmazza meg
Jehova azokat, akik ezt megteszik.
A valódi megbánás két lépésből áll.
Először is, be kell ismernünk,
hogy rosszat tettünk.
Másodszor pedig
egyértelművé kell tennünk,
hogy többé nem akarjuk elkövetni.
Mindkét lépést látjuk
József történetében,
most vizsgáljuk meg
részletekbe menően.
Tudjuk, hogy Jákob nagyon
szerette a fiát, Józsefet.
De vajon a testvérei is
így éreztek iránta?
Hát, a Mózes első könyvének
37. fejezetében
háromszor is azt olvassuk,
hogy gyűlölték őt.
Egyik nap József és a testvérei
távol voltak az otthonuktól,
és távol az édesapjuktól.
József testvéreit arra
indította a gyűlölet,
hogy megragadják őt,
és bedobják egy vizesverembe.
Sőt, később Júda azzal
a javaslattal állt elő,
hogy adják el rabszolgának.
És ekkor József még
nagyon fiatal volt,
csak 17 éves.
Egyiptomba került, ahol
először rabszolga lett,
aztán bebörtönözték,
végül pedig uralkodó lett.
Ez utóbbi időszakról
fogunk beszélni.
Ekkortájt Jákob és
a családja Kánaánban élt,
ahol súlyos éhínség tombolt.
Szóval Jákob elküldte
a fiait Egyiptomba,
hogy szerezzenek élelmet.
József felismerte a testvéreit,
amikor találkoztak,
nekik viszont fogalmuk
sem volt, hogy ki ő.
És amikor másodjára és
harmadjára találkoztak,
akkor sem ismerték fel.
Józsefnek nagy fájdalmat
okozott, hogy látta a testvéreit.
Azt olvassuk, hogy amikor
először találkoztak
„sírva fakadt”.
Mikor másodjára találkoztak,
miután elvonult, „kisírta magát”.
Harmadjára pedig zokogni kezdett.
Miért tette ki magát József ezeknek
a fájdalmas találkozásoknak?
Azért, mert meg akarta tudni, hogy
a testvérei megbánták-e, amit tettek.
Amint arról szó volt, a valódi
megbánás két lépésből áll.
Az első lépés a beismerés.
Vajon József testvérei megtették ezt?
A Mózes első könyve 42. fejezet
21-es verséből kiderül, hogy igen.
Itt bepillanthatunk a beszélgetésükbe:
„Ezt mondták egymásnak:
»Biztos, hogy a testvérünk
miatt bűnhődünk
[vagyis József miatt],
mert láttuk a szenvedését,
amikor kérve kért minket,
hogy könyörüljünk rajta,
de mi nem szántuk meg.
Ezért ér minket ez a csapás.«”
Ebből kiderül, hogy
sajnálták a dolgot.
József testvérei megtették
az első lépést a megbánás felé:
beismerték, hogy hibáztak.
És mi a helyzet a megbánáshoz
szükséges második lépéssel?
Megváltoztak József testvérei?
Kimutatták bármivel is,
hogy nem követnének el soha
többé semmi ehhez hasonlót?
Ahhoz, hogy ezt kiderítse,
József egy részletes tervet eszelt ki.
Persze azt nem tudta megtenni,
hogy 22 évet visszamegy az időben,
de kitalálta, hogy ahhoz hasonló
körülményeket fog teremteni,
mint amiben ő is volt mintegy
két évtizeddel azelőtt.
Szóval, mi is volt, amit József tett?
Elkezdte megvalósítani a tervét,
hogy a testvérei olyan
szorult helyzetbe kerüljenek,
hogy csak egyetlen módjuk
legyen elmenni Egyiptomból.
Az, ha Jákob egyik fia
ott marad rabszolgának.
És ahhoz, hogy a helyzet még jobban
hasonlítson a 20 évvel azelőttihez,
annak a fiúnak kellett ott maradnia,
akit Jákob a legjobban szeretett.
Ezért Józsefnek mindenekelőtt
azt kellett elérnie,
hogy Benjámint Egyiptomba hozzák.
Miért pont Benjámint?
Jákob nagyon szerette
a legfiatalabb fiát,
pontosan úgy, ahogy
korábban Józsefet.
Szóval ebben a gondosan
elkészített tervben
Benjámin ugyanolyan helyzetbe került,
mint amilyenben József volt azelőtt.
József azt akarta ezzel elérni, hogy
a Benjáminnal való bánásmódjukból
felszínre jöjjön, hogy a testvérei
valóban megbánták-e azt,
amit vele tettek.
Nem maradt más hátra, mint
megvalósítani a terv utolsó lépését.
Mielőtt Jákob fiai elindultak Kánaánba,
József elrejtett egy ezüstpoharat
Benjámin zsákjában.
Aztán utánuk küldött egy férfit,
hogy kutassa át az összes
testvérének a csomagját.
El tudjátok képzelni, mennyire
meg lehettek ijedve,
amikor épp Benjámin zsákjában
találták meg az ezüstpoharat!
Most mehettek vissza
Egyiptom uralkodójához.
De mégis mit mondjanak neki?
Most, hogy itt tartunk a történetben,
érdemes megemlíteni,
hogy körülbelül 20 évvel azelőtt
Júda volt az, aki javasolta, hogy
Józsefet adják el rabszolgának.
És később ő volt az, aki
meggyőzte Jákobot arról,
hogy engedje el Benjámint Egyiptomba.
De mit tett akkor, amikor megtalálták
Benjáminnál a serleget?
Bátran kiállt a testvéreiért,
és vállalta, hogy ő beszél Józseffel.
Szavait a Mózes első könyve
44. fejezetében olvashatjuk.
Nézzük a 16-os verset:
„Uram, mit... mondhatnánk?
Hogyan bizonyíthatnánk be,
hogy igazságosak vagyunk?
Az igaz Isten rájött
rabszolgáid vétkére.
Most a rabszolgái leszünk
az én uramnak, mi is,
és az is, akinél
a serleget találták!”
Ebből kiderül, hogy Júda felajánlotta,
hogy ő is, és a testvérei is
mind rabszolgák lesznek.
De József nem akarta,
hogy így süljön el a terve.
Szóval a Mózes első könyve
44. fejezet 17. versében ezt mondta:
„Elképzelhetetlen,
hogy ilyesmit tegyek!
Az az ember lesz a rabszolgám,
akinél megtalálták a serleget.
A többiek azonban menjenek
békével az apjukhoz.”
Szóval József megadta a lehetőséget
Júdának és kilenc testvérének,
hogy szabadon elhagyhassák
Egyiptomot abban az esetben,
ha a legkisebbet, Benjámint
ott hagyják rabszolgának.
Ám ekkor Júda összeszedte
minden bátorságát,
hosszasan beszélni kezdett,
és szembeszállt Egyiptom uralkodójával.
Mózes első könyvében senki más
szavait nem jegyezték fel ilyen hosszan.
A mondandója végén a Mózes
első könyve 44. fejezet
33. versétől így szólt:
„Most tehát, kérlek,
hadd maradjak itt
inkább én a fiú helyett,
hogy az én uram rabszolgája legyek,
és a fiú hadd menjen
vissza a testvéreivel!
Hogyan is térhetnék vissza
az apámhoz a fiú nélkül?!
Nem tudnám elviselni, ha látnám,
hogy szerencsétlenség éri az apámat!”
Júda tulajdonképpen felajánlotta,
hogy Benjámin helyett
majd ő lesz rabszolga.
Valósággal könyörgött Józsefnek.
Ezzel kimutatta,
hogy már nem ugyanaz az ember,
aki 22 évvel azelőtt volt.
Teljesen megváltozott.
Valóban megbánta, amit tett.
Ebben a pillanatban József
terve elérte a célját,
és felfedte, ki is ő valójában.
Mit tanultunk ebből
a megható történetből?
Legyünk készek
változtatni, ha hibáztunk.
Jehova meg fog ezért
jutalmazni minket.
Júda esetében például úgy
alakította az eseményeket,
hogy ő legyen a Messiás egyik ősapja.
Micsoda ajándék ez azért,
mert őszintén megbánta, amit tett!
Az az igazság,
hogy mindannyian hibázunk.
Szóval szükségünk van
Jehova megbocsátására.
Mennyire jó érzés tudni,
hogy ő készséggel megbocsát,
ha kimutatjuk a megbánásunkat azáltal,
hogy beismerjük, amit tettünk,
és dolgozunk rajta,
hogy ne kövessük el azt újra.

Hermanus van Selm: Mit jelent a valódi megbánás? (1Móz 44:16)