JW subtitle extractor

A Máté 5:9-ben Jézustól megtudjuk,
miért fontos, hogy törekedjünk a békére.
A vers szerint azt mondta,
hogy a békés emberek boldogok.
De amilyen egyszerűnek hangzik ez,
sokszor az életben épp olyan nehéz megvalósítani.
Most beszéljünk egy konkrét nehézségről,
amit a Jakab 3. fejezetéből tudhatunk meg.
Lapozzunk is most oda együtt,
és nézzük az 5-ös verset.
„Így a nyelv is kicsi része a testnek,
mégis igencsak kérkedik.
Gondoljatok bele, hogy egy kicsi tűz
mekkora erdőt képes lángba borítani!”
És még a 8-as vers:
„A nyelvet viszont egyetlen ember
sem tudja megszelídíteni.
Zabolátlan és ártalmas,
tele van halálos méreggel.”
Valóban nem könnyű kordában tartani
a nyelvünket, sokszor lehetetlennek tűnik.
Ezt az izmos szervünket használjuk evéskor,
légzéskor és beszédkor.
Jakab az utóbbi szerepére utalt a levelében.
A magyar „nyelv” szó angol megfelelője
a latin lingua szóból származik,
és ez több másik szóban is fellelhető.
Ilyen például a nyelvészet vagy a nyelvek.
Sőt, a mindennapokban is több olyan kifejezést
használunk, amiben benne van a nyelv szó.
Például nyelvtörő, nyelvbotlás, anyanyelv,
vagy hogy valakinek éles a nyelve.
És ahogy Jakab kijelentette, a nyelv tűz,
hiszen képes óriási kárt okozni.
És ahogy utalt rá, az erdőtűzhöz elég egy szikra.
Ezért egy tökéletlen embernek,
aki békére törekszik,
komoly erőfeszítést jelent odafigyelni a szavaira,
amikor provokálják.
Négy fő alapíz van, amit érzékelünk a nyelvünkkel:
az édes, a sós, a savanyú és a keserű.
Az édes dolgokat elől, a nyelvünk hegyén érezzük.
A nyelv oldalán található érzékelők pedig
a sós és a savanyú ízekért felelősek.
A keserű ízeket viszont
a nyelvünk hátsó részén érzékeljük.
A Bibliában az ízlelést sokszor hasonlítják a beszédhez.
Például a Jób 34:3-ban ezt olvashatjuk:
„Mert a fül mérlegeli a szavakat,
mint ahogy a nyelv ízleli meg az ételt.”
Vagy gondoljunk arra, amit Pál
a Kolosszéiaknak írt levél 4. fejezet 6-os versében írt:
„Beszédetek mindig kellemes, sóval ízesített legyen,
hogy tudjátok, kinek hogyan kell válaszolnotok.”
Tehát a békés emberek beszéde jólesik másoknak.
Persze nagyon igaz az, amit
a Jakab 3. fejezet 10-es verse ír.
Itt ez áll: „Ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok.”
Vagy más szavakkal, ugyanabból a szájból
jönnek ki édes és keserű szavak.
Talán a gyülekezetben vagy a szolgálatban
kedvesen beszélünk másokkal,
de nyersek vagyunk azokkal,
akikkel együtt élünk vagy dolgozunk.
Vajon miért van az, hogy időnként
ebbe a hibába esünk?
Jézus elmondta, hogy a szavaink azt fogják visszatükrözni,
hogy hogyan gondolkodunk és érzünk.
Erről ír a Máté 12:34: „Mert a száj azt mondja,
amivel csordultig van a szív.”
Tehát ahhoz hasonlóan, hogy a keserű ízt
a nyelvünk hátsó részével érzékeljük,
a keserű szavak is mélyről fakadnak.
Úgy is mondhatnánk, hogy a benső énünkből.
Vagyis feltárják, hogy mi van a szívünk mélyén.
Igen, az, ahogyan másokról beszélünk,
megmutatja, hogy hogyan érzünk irántuk.
Mit láthatunk ezen a képen?
Egy példát arra, hogy a szavaink megmutatják,
mennyire tiszteljük a másikat.
Ez a testvérnő nyersen beszélt a másikkal.
És tudjuk, hogy azokat a szavakat, amiket kimondtunk,
már nem lehet törölni úgy, mint ahogy
egy szöveges üzenet írása közben tennénk.
Ha egy békés ember megbánt valakit, akit szeret,
nem vonakodik őszintén bocsánatot kérni tőle.
Ez a testvérnőnk is így tett,
miután elmélkedett egy bibliai gondolaton.
Most lapozzunk a Példabeszédek 12:18-hoz.
Ez a vers megemlíti, hogy milyen jó okunk van arra,
hogy gondolkodjunk, mielőtt beszélünk.
A bibliaversben ez áll:
„A meggondolatlan beszéd olyan, mint a tőrszúrás,
a bölcsek nyelve viszont gyógyír.”
A nyelv olyan lehet, mint egy tőr.
Ha valaki nyersen beszél velünk,
az olyan érzelmi sebeket okozhat,
amiknek a nyoma hosszú ideig megmarad.
A negatív érzések újra és újra belénk hasíthatnak.
Veled is volt már, hogy amikor elcsüggedtél,
eszedbe jutottak olyan bántó megjegyzések,
amiket már régen mondtak neked?
Ugyanakkor a bölcsen megválasztott
szavak békét adnak és gyógyítanak.
Most nézzünk meg egy bibliai példát,
méghozzá Jóbét.
Róla általában az jut eszünkbe,
hogy fizikailag szenvedett.
De úgy tűnik, hogy a bántó szavak is
ugyanakkora fájdalmat okoztak neki.
Olvassuk el a Jób 19:2-t.
Közben a kép pedig segíthet
elképzelni a történteket.
Jób így írta le, hogy milyen hatással
volt rá Bildád nyers beszéde:
„Meddig bosszantjátok még lelkemet,
és zúztok össze szavaitokkal?”
Igen, ezt mondta:
„Meddig... zúztok össze szavaitokkal?”
Tehát nemcsak felbosszantották őt,
hanem úgy érezte, hogy összezúzták.
Az állítólagos vigasztalóinak a kritikus megjegyzései
olyanok voltak, mint egy-egy tőrszúrás.
Jób könyvében kilenc fejezet szól erről.
Az is rosszul eshetett neki,
hogy egyszer sem szólították a nevén.
Nem csoda, hogy összetört.
Azt hiszem, mindannyian így éreztünk
volna a helyében.
Ebben a nehéz helyzetben Jób
kétféleképpen is reagálhatott volna a sérelmeire.
Dönthetett volna úgy is, hogy ezt mondja magában:
„Csak kerüljek ki ebből a helyzetből,
és teszek róla, hogy visszakapjátok.”
Ehelyett úgy döntött, hogy békére fog törekedni.
Nézzük meg a Jób könyve 42. fejezet 8-as versét.
A kép megint segít, hogy elképzeljük a jelenetet.
A vers közepe fele azt olvashatjuk,
hogy Jehova ilyen kijelentést tesz Jóbról:
„Az én szolgám imádkozni fog értetek.”
Szóval mintha Jehova azt mondta volna
Jóbnak, hogy ahhoz,
hogy helyreálljon közte és a barátai közt a béke,
és megszűnjenek a keserű érzései,
imádkoznia kell értük.
Ez nagyon érdekes, hiszen az az egyik
legnehezebb dolog,
hogy imádkozzunk azért,
aki mélyen megbántott minket.
De ha törekedni szeretnénk a békére,
meg kell tennünk.
A 10-es versből kiderül, hogy Jehova megszüntette
Jób nyomorúságát, és újra gazdaggá tette,
de csak azután, hogy Jób megtette, amit kért tőle.
Ez segített neki, hogy megszűnjenek
a negatív érzései, tovább tudjon lépni,
és hogy a jövőre összpontosítson.
A beszámolóból kiderül, hogy még
140 boldog év várt rá.
És az tette a legboldogabbá, hogy örömet
szerez Jehovának, és békében lehet vele.
Egy békés embert boldoggá tesz,
amikor úgy dönt,
hogy megbocsát másoknak ahelyett,
hogy bosszút állna rajtuk.
Most beszéljünk egy másik olyan helyzetről,
amikor törekednünk kell a békére.
Mi van, ha azt vesszük észre,
hogy egy testvér megzavarja mások békéjét?
Figyelmen kívül hagyjuk,
vagy teszünk a békéért?
Most nézzük meg, mit mondott erről Dávid.
Keressük ki a 141. zsoltár 5-ös versét.
Csak a vers első felére figyeljünk,
ott lesz a lényeges gondolat.
Tehát Zsoltárok 141:5:
„Ha az igazságos ver engem:
szeretetét fejezi ki azzal.”
Ez elsőre nem úgy tűnik,
mint ami elősegítené a békét.
Sokan talán pont emiatt félnek tanácsot adni
egy testvérnek vagy egy barátnak,
mert aggódnak, hogy hogyan fog reagálni.
Nem akarnak kárt tenni a barátságukban.
Nagyon érdekes, hogy sokszor pont
azok reagálnak érzékenyen egy tanácsra,
akik hajlamosak kritikusan tekinteni másokra.
De ha igaz barátok vagyunk, őszintén
elmondjuk a másiknak, amit hallania kell.
És még ha nagyon kedvesek vagyunk is,
lehet, hogy ez fájdalmat okoz neki,
ahogyan az is, amikor lefertőtlenítenek egy sebet.
De ha megfogadja a tanácsot, az emberi kapcsolatai
biztos, hogy sokkal jobbak lesznek.
És nekünk is örömet jelenthet az,
hogy tettünk a békéért.
Azt mondják, hogy a kutya azért az ember barátja,
mert a farkát csóválja, nem pedig a száját jártatja.
Persze ez nem azt jelenti,
hogy csendben kell maradnunk.
Ma is biztos sokat fogunk beszélni.
A lényeg, hogy ha tenni szeretnénk a békéért,
akkor jól válogassuk meg a szavainkat,
és sóval ízesítsük azokat.

Paul Gillies: „Boldogok, akik békére törekednek” (Máté 5:9)