JW subtitle extractor

A mai napiszövegünk
Jakab leveléből van.
Luther Márton,
a reformáció egyik vezéralakja
nem tartotta sokra
ezt a bibliai könyvet.
„Szalmalevélnek” nevezte,
mert úgy gondolta,
hogy semmilyen fontos
információt nem tartalmaz.
Más könyvekkel
kapcsolatban is így érzett.
Például Eszter, a Héberek, Júdás
és a Jelenések könyvével
kapcsolatban is.
Jakab levele esetében
a mai napiszövegen akadt fenn,
vagyis hogy „a hit
halott tettek nélkül”.
Ez azért volt, mert nem értette
teljesen ezt a bibliaverset.
Szerinte itt Jakab arra utalt,
hogy a tetteink vezetnek megmentéshez,
Luther pedig úgy gondolta, hogy
csakis a hit a megmentés alapja.
Lenézte Jakab levelét,
mert nem értette ennek
a versnek a mondanivalóját.
Odáig is elment, hogy azt mondta,
hogy Jakab levelét
nem hogy nem Jakab,
de még csak nem is
egy keresztény írta.
Szerinte egy zsidó férfi lehetett,
aki alig tudott valamit
a kereszténységről.
Nos, fontos a hit Jakab
szerint is, mindannyiunknak,
de nem látható.
Viszont akkor miből ismerhető fel?
A vers szerint a tettekből.
Igen, a tetteinkkel bizonyíthatjuk,
hogy van hitünk.
Abban hiszünk, hogy a váltság
a megmentésünk alapja.
Ennek komoly tanulsága van:
ha nem értünk valamit a Bibliában
vagy a kiadványainkban,
ne gondoljunk arra, hogy
az íróval van a probléma.
Inkább velünk van a baj.
Mi nem értjük.
Ilyenkor az a legjobb,
ha Jehova segítségét kérjük,
hogy megértsük, amit olvasunk.
Luther Mártonhoz hasonlóan
sok vallásos ember mondja azt,
hogy a hit fontosabb a tetteknél.
A szolgálatban ezt mondják nekünk:
„Maguk szerint elég házról házra járni
ahhoz, hogy megmeneküljenek.”
Ez persze nem így van.
Azt gondoljuk, hogy
Jézus kiontott vére az,
ami minden bűntől megtisztít minket.
Azért veszünk részt a szolgálatban,
mert szeretjük Jehovát
és az embereket.
Akinek csak lehet,
elmondjuk az igazságot,
mert nagyon sok hazugság
terjedt el Jehováról.
Ez teszi egy tanú:
elmondja az igazságot.
Nagyon tetszik az a gondolat,
amit Jake Rumph mondott
az évi közgyűlésen.
Azt mondta,
hogy Jézus annyira nem bírta nézni,
hogy az emberek szenvednek,
hogy egy percet sem várt azzal,
hogy meggyógyítsa őket.
Az sem tartotta vissza,
ha éppen sabbatnap volt.
Nem küldte el őket azzal,
hogy „majd gyere vissza holnap”,
vagy „megtalálsz valahol
a Holt-tenger környékén”.
Nem.
Azonnal meggyógyította őket,
pedig tudta, hogy a farizeusok
ezért kritizálni fogják.
Nem kérdés, hogy az,
hogy sabbatnapon gyógyított,
nagyon kockázatos volt.
A mózesi törvény szerint,
akik megszegték a sabbatot,
meg kellett, hogy haljanak.
És mivel a farizeusok
meg akarták ölni őt,
egy ilyen eset kapóra jött nekik.
Mit akart Jake hangsúlyozni
az előadásában?
Nem mondhatjuk, hogy
ha nem prédikálunk valakinek,
akkor úgyis lesz lehetősége a nagy
nyomorúság alatt hallani Jehováról,
mert az emberek most szenvednek.
A segítségre most van szükségük,
most kell megismerniük
Jehova Istent.
Már most szükségük van arra,
hogy jobb életük legyen,
és valódi reményt kaphatnak a jövőre.
És Jézus vajon mit gondol a tetteinkről,
a munkánkról, amit végzünk?
Vajon egyetért azokkal, akik azt
mondják, hogy elég csak hinni?
Engedjük, hogy ő maga válaszoljon.
Keressünk ki most néhány
verset az egyik könyvből,
amit Luther Márton
nem igazán kedvelt.
Lapozzunk a Jelenések 2. fejezetéhez,
és nézzük meg, hogy Jézus
hogyan vélekedik a munkánkról.
Jelenések 2,
és először a 2-es és az 5-ös
verset olvassuk el.
Ezt mondta az efézusi gyülekezetnek.
Olvasom.
„Tudok a tetteidről,
a fáradozásodról és a kitartásodról.
Ez volt a 2-es.
Az 5-ös pedig így kezdődik:
„Ezért emlékezz rá, hogy mid volt,
és mit veszítettél el,
bánd meg a bűneidet, és tedd azt,
amit kezdetben tettél.”
Most lapozzunk a 19-es vershez,
amiben szintén van
egy nagyon fontos gondolat.
Kiderül belőle,
hogy Jézus észreveszi, hogy mennyi
mindent teszünk a szolgálatban.
19-es vers.
Ezeket a szavakat a tiatirai
gyülekezetnek mondta:
„Tudok a tetteidről, szeretetedről,
hitedről, szolgálatodról
és kitartásodról,
és [a lényeg] tudom, hogy az utóbbi
tetteid többek a korábbiaknál.”
Vagyis Jézus észreveszi,
mennyi mindent teszünk.
Például, ha szombaton
egy kicsit többet prédikálunk,
vagy adunk egy honlapos kártyát,
vagy egy tájékoztatólapot
az eladónak a boltban,
vagy munka után még elmegyünk
egy újralátogatásra,
mert akkor ér rá a házigazda,
pedig mi már fáradtak vagyunk.
Igen, Jézus észreveszi
az erőfeszítéseinket,
és nagyon értékeli.
Amit Jehova népe véghez visz
napjainkban, felfoghatatlan.
Persze Sátán folyamatosan kritizál.
Tudjuk, hogy ő a testvéreink vádlója.
Biztos úgy gondolkodik,
hogy mivel a hírnököknek már
nem kell jelenteni az órákat,
csak annyit fognak menni,
hogy a hónap végén
egyszerűen kipipálhassák,
hogy voltak a szolgálatban.
De a testvérek az erőfeszítéseikkel
meghazudtolják az Ördögöt.
És bár már nem kell
feltüntetni az órákat,
sokan kitűznek egy észszerű célt
a körülményeikhez képest.
És itt az észszerű szót hangsúlyoznánk.
Más az észszerű
egy egészséges 19 évesnek,
mint egy 90 évesnek,
aki betegségekkel küzd.
Persze a 90 évesek is
nagyon sokat tehetnek Jehováért.
Sokan szeretik előre megszervezni
az egész hónapot.
Először megnézik, hogy a hétvégéken
milyen fix programok vannak.
„Aha, a nővérem férjhez megy,
akkor ott esküvőre megyünk.
De nézzük a többi hétvégét!”
Úgy is kifejezhetjük
a szeretetünket Jehova iránt,
hogy kilépünk a komfortzónánkból.
Sokaknak bizony,
már az is nagyon nagy erőfeszítés,
hogy házról házra prédikáljanak.
Főleg a covid óta különösen nehéz nekik,
hogy beszélgessenek másokkal.
Hozzászoktak, hogy üzenetben
vagy emailben tanúskodnak,
úgyhogy inkább állványhoz
mennek, vagy levelet írnak.
Ezek jók, csak hát nem jön
mindenki oda az állványhoz,
és levelet sem írhatunk mindenkinek.
Úgyhogy ne válogassunk.
Imádkozzunk bátorságért,
hogy házról házra is tudjunk menni.
Biztos, hogy Jézus látja ezt,
és értékeli, hogy bátrak
és készségesek vagyunk.
Azok, akik bejárnak a Bételbe,
nagyszerű példát mutatnak abban,
hogy szeretik Jehovát és a testvéreket.
Ha úttörők, a 3. hét körül
már le van tudva az óra,
de a 4. héten mégsem dőlnek hátra,
mert tudják, hogy akkor is szükség
van rájuk, és ez plusz erőfeszítés.
Nagyon értékeljük őket
ezért a hozzáállásért.
Jézus szerint a hit
és a tettek összefüggnek.
A János 14:12 szerint
mielőtt meghalt,
ezt mondta a tanítványainak:
„Teljesen biztosak lehettek benne,
hogy aki hisz bennem,
az is véghez viszi majd
azokat a tetteket, amelyeket én.”
Ő milyen munkára összpontosított?
Természetesen a prédikálásra.

David H. Splane: A hit halott tettek nélkül (Jak 2:17)