JW subtitle extractor

A mai témánk a bölcsesség.
Ha bölcsek vagyunk,
akkor amit tudunk
és megértettünk,
alkalmazni fogjuk.
Így jó döntéseket hozhatunk,
megoldhatjuk a problémákat,
elkerülhetjük a veszélyeket,
és hasznos tanácsot adhatunk,
amikor valakinek szüksége van rá.
Persze nem lenne jó,
ha a saját ismereteinkre
és tudásunkra támaszkodnánk,
hiszen Jehova bölcsességére
van szükségünk.
Honnan tudjuk ezt?
A Zsoltárok 19:7-ből, ami ezt írja:
„Jehova emlékeztetője megbízható,
bölccsé teszi a tapasztalatlant.”
De vajon miért bízhatunk meg
Jehova bölcsességében,
amit az ihletett Szaván,
hatalmas erején, a szent szellemén
és a vezetőtestületen keresztül
juttat el mindannyiunkhoz?
Miért támaszkodhatunk rá?
Gondoljunk csak arra
az alapvető igazságra,
amit Jézus a Máté 11:19-ben mondott:
„a bölcsességet igazságosnak
bizonyítják a tettei.”
Igen, Jehova tanácsai mindig
a népe javára válnak,
és sokkal de sokkal jobbá
teszik az életünket.
Mivel tökéletlenek vagyunk,
bármennyire próbálkozunk is,
sajnos nincs esély rá,
hogy mindig jól döntsünk.
Megvannak korlátaink.
Ezért ma reggel beszéljünk arról,
hogy miért tűnhet egy döntés bölcsnek,
amikor valójában egyáltalán nem az,
hiszen nem a felülről való
bölcsességen alapul.
Nézzünk egy példát.
Pusztán az, hogy valakinek
jók az indítékai és segíteni akar,
elég ahhoz, hogy a tanácsa
hasznos és bölcs legyen?
Vizsgáljunk meg
egy történetet a Bibliából
a Máté 16. fejezetének 21-es versétől.
Itt láthatjuk,
hogy Jézus a szenvedéséről
és a haláláról beszél a tanítványoknak.
A 22-es versben pedig
Péter reakcióját olvashatjuk:
„Péter ekkor félrevonta, és rászólt:
»Kedvezz magadnak, Uram!
Ez semmiképpen sem
fog megtörténni veled.«”
Jók voltak az indítékai? Igen.
Segíteni akart? Igen.
Bölcs volt a tanácsa? Nem.
A 23. vers második felében
Jézus elmondja, hogy miért nem:
„Gátolsz abban,
hogy megtegyem, amit kell,
ugyanis nem úgy
gondolkodsz, ahogy Isten,
hanem úgy, ahogy az emberek.”
Jézus azért jött a földre,
hogy megvalósítsa Jehova akaratát
a próféciákkal összhangban,
és ez magában foglalta, hogy meghal.
Nem akarta, hogy bárki is lebeszélje
vagy eltántorítsa attól a megbízatástól,
amelyet Jehovától kapott.
Persze Péter csak jót akart,
de a tanácsa nem volt bölcs.
Egy másik példa.
Képzeld el, hogy valaki
egy komoly próbát él át,
és nagyon sokat szenved.
Csak arra vágyik, hogy végre
jobbra forduljanak a dolgok.
Erre kap egy tanácsot, ami úgy tűnik,
hogy megoldaná a gondjait.
De vajon bölcs is?
Lapozzunk az 1Sámuel 26-hoz.
Nézzük meg, mi történt Dáviddal.
Ekkor a feldühödött
Saul király elől menekül.
Veszélyben az élete,
és óriási nyomás van rajta.
Aztán egyszer csak megtudja,
hol táborozik Saul a pusztában.
Az éjszaka folyamán
Abisaival kikémleli a tábort,
ahol mindenki alszik,
és megtalálják Sault.
Az 1Sámuel 26:8 szerint
így folytatódik a történet:
„Abisai ekkor így szólt Dávidhoz:
»Isten ma kiszolgáltatta
neked ellenségedet.
Most tehát hadd szegezzem őt
a lándzsával a földhöz csak egyszer,
másodszorra nem lesz rá szükség.«”
Mintha csak ezt mondta volna:
„Ezt Jehova intézte így! Végezz vele!
Végre megszabadulhatsz tőle,
és fellélegezhetsz.
Majd én segítek!”
Mit gondoltok, Dávidnak
tetszett ez a tanács?
Egyáltalán nem.
A 9-es versben azt kérdezi,
hogyan maradhatna ártatlan
Jehova előtt, ha megöli Sault.
Majd így folytatja:
„Maga Jehova [Isten] fog
lesújtani rá”, amikor eljön az ideje.
A 11. versben pedig ezt olvashatjuk:
„Jehova szemszögéből nézve
el sem tudom képzelni,
hogy kezet emeljek Jehova felkentjére!”
Igen, „Jehova szemszögéből”
nézte a dolgokat.
Semmi esetre sem akart
olyan megoldást választani,
ami bár átmenetileg enyhülést hozna,
de megbántaná vele Jehovát.
Biztos, hogy mi sem szeretnénk
olyan tanácsot adni vagy kapni,
ami nem a Szentíráson alapul,
még akkor sem, ha így
megszabadulhatnánk egy próbából.
De sokszor az is
befolyásol minket abban,
hogy bölcsnek találunk-e egy tanácsot,
hogy ki mondja, és hogyan mondja.
Igen, hatással lehet ránk
a tanácsadó személye és a fellépése.
Hol olvashatunk erről a Bibliában?
Például a Prédikátor könyvében.
Lapozzunk a 9. fejezethez.
Miközben olvassuk a 16. és 17. verset,
figyeljünk arra, hogyan befolyásol
minket, hogy ki mondja,
és hogy hogyan mondja
azt, amit hallunk.
„Azt mondtam magamban:
»Jobb a bölcsesség a hatalomnál.
A szegény ember
bölcsességét mégis megvetik,
és nem hallgatnak a szavára.«
Jobb megfogadni a bölcs
ember nyugodt szavait,
mint az ostobák közt uralkodó
ember kiáltására figyelni.”
Mit tanulhatunk ezekből a versekből?
Megfigyelhető, hogy ha
olyan valaki mond valamit,
akinek határozott
a fellépése és jól ismert,
akkor az emberek hajlamosak nagy
jelentőséget tulajdonítani a szavainak.
Még akkor is, ha az,
amit mond, nem bölcs.
Másfelől, ha valaki szelíd és alázatos,
úgy tűnhet másoknak, hogy
nem elég határozott és megnyerő.
Emiatt talán jelentéktelennek
tartják a mondanivalóját.
Ezzel a jelenséggel Pál is
találkozott az első században.
Nézzük meg, hogy mit írt erről,
és hogy hogyan fogalmazta ezt meg
a Timóteusznak írt
1. levél 1. fejezetében.
Pál itt azokról ír,
akik eltértek a hittől,
és olyanokat mondtak,
amiket nem kellett volna.
Az 1Timóteusz 1:7-ben ezt mondta
ezekről a hamis tanítókról:
„A törvényt akarják tanítani,
de nem értik sem amiket mondanak,
sem amiket olyan erősen bizonygatnak.”
Tehát ezek a hamis tanítók
meggyőzőnek tűntek.
Lelkesen beszéltek,
de nem mondtak igazat.
Az Éleslátás könyv
ezzel kapcsolatban leírja,
hogy „Pál tudta, hogy az emberek
hajlamosak inkább azokra odafigyelni,
akiknek remek a fellépésük,
szembetűnő a tehetségük,
erős az egyéniségük
és jól tudnak beszélni.
[Mondhatni, akik elég hatásosak.]
Azzal is tisztában volt,
hogy a szegényebb, halk szavú
bölcseken keresztülnéznek,
és jobban ügyelnek azok szavaira,
akiknek látszólag
nagyobb a tekintélyük.”
Ugye mennyire tanulságos?
Nagyon nagy hatással
lehet az emberekre,
ha olyan kijelentéseket hallanak,
amiket teljes meggyőződéssel mondanak,
és általában jó hangosan is.
Na igen.
Viszont csak attól, hogy valamit
magabiztosan és határozottan állítanak,
még nem lesz értékes.
Szóval fontos, hogy ne legyen
ránk túl nagy hatással,
hogy valamit hogyan mondanak,
vagy hogy kitől halljuk azt.
A lényeg, hogy összhangban
legyen Jehova gondolkodásával.
Beszéljünk még arról, hogy mi
az a két dolog, ami ahhoz szükséges,
hogy a felülről való bölcsesség
jellemezzen minket.
Ez két tulajdonság, méghozzá
az alázat és a szerénység.
Az alázat segít, hogy elismerjük,
hogy lesz, amikor más
ötlete jobb, mint a miénk,
és ha szerényen tisztában
vagyunk a korlátainkkal,
tudjuk, hogy nem lesz mindig igazunk.
A Példabeszédek 18. fejezetében
olvashatunk arról,
hogy miért hasznos
ez a két tulajdonság.
Lapozzunk is most oda
a 18. fejezet 17-es verséhez.
Itt ez áll:
„Aki elsőnek ismerteti az ügyét,
annak látszólag igaza van,
de aztán jön a másik fél,
és kérdéseket tesz fel neki.”
Előfordulhat, hogy egy bizottsági ülésre
vagy egy vének megbeszélésére
valaki egy nagyon jó ötlettel érkezik,
aztán a többiek kérdéseket
tesznek fel neki,
és kiderül, hogy az ötlete
mégsem olyan jó, mint gondolta.
Mit tesznek ilyenkor?
Megvizsgálják az oda illő
bibliai alapelveket,
és ezeket figyelembe véve
fognak tudni bölcs döntést hozni.
Megvizsgáltuk, mennyire értékes
a felülről való bölcsesség,
és szeretnénk is megkapni azt Jehovától.
Ezért nagyon vigyáznunk kell,
nehogy összetévesszük
az emberi bölcsességgel.

Harold Corkern: Jehova a bölcsesség forrása (Zsolt 19:7)