JW subtitle extractor

A mai napiszövegünk
és az Őrtoronyból vett kommentár kiemeli,
hogy az, hogy túléljük-e
a nagy nyomorúságot, nagyban azon múlhat,
hogy készségesen engedelmeskedünk-e Jehovának,
még a jelentéktelennek tűnő dolgokban is.
Az elmúlt években hasonló gondolatokat
olvashattunk több Őrtorony-cikkben is.
Például a 2007. decemberi szám ezt írja:
„Amint egyre közelebb kerülünk
a nagy nyomorúság kitöréséhez,
minden bizonnyal
részletes útmutatásokat kapunk majd.
Csak úgy vészelhetjük át biztonságosan
azokat a zűrzavaros időket,
ha együtt haladunk Jehova más lojális szolgáival.”
A 2012. áprilisi Őrtorony arról ír,
hogy a nagy nyomorúság alatt
„a keresztényeknek követniük kell majd
Isten Szavának és szervezetének utasításait”.
A megmentésünk azon fog múlni,
hogy engedelmeskedünk-e
azoknak az utasításoknak, amiket akkor kapunk.
Vagy egy másik, a 2022-es márciusi szám ezt írja:
„Ez a rabszolga időnként olyan útmutatást adhat nekünk,
amellyel nem teljesen értünk egyet.
Például, rendszeresen figyelmeztet bennünket,
hogy készüljünk fel egy esetleges természeti katasztrófára.”
A 2023. októberi Őrtorony pedig ezt írja:
„A Covid19-világjárvány elején arra kértek minket,
hogy ne a királyságteremben tartsuk
az összejöveteleket,
és hogy ne menjünk házról házra prédikálni.
Lehet, hogy nehéz volt engedelmeskednünk,
de az biztos, hogy ez a védelmünkre volt,
megőrizte az egységet köztünk,
és örömet szereztünk Jehovának.
Most már gyakorlottabbak vagyunk
az útmutatások elfogadásában,
és így könnyebb lesz engedelmeskednünk
a nagy nyomorúság alatt.”
Végül nézzünk egy gondolatot
a 2024. februári számból:
„Mivel Jehova tökéletlen embereket
használ fel a népe vezetésére,
időnként nehéz lehet engedelmeskednünk nekik.
Lehet, hogy az útmutatás nem tetszik nekünk,
nem értünk vele egyet,
vagy észszerűtlennek tartjuk.
Ezért arra a következtetésre juthatunk,
hogy nem is Jehovától származik.”
Tehát ahogy láttuk, az Őrtorony többször is
arra emlékeztetett minket,
hogy mennyire fontos engedelmeskednünk.
És ahogy a mai kommentárban olvashatjuk,
még akkor is fontos, hogy így tegyünk,
hogyha az utasítás furcsának
vagy talán észszerűtlennek tűnik. Miért?
Gondoljunk most az ókori Egyiptomra.
Arra az időre, amikor az izraeliták
kiszabadultak a fogságból.
Hogy emlékeztek?
Kaptak olyan utasítást, ami furcsának,
észszerűtlennek vagy logikátlannak tűnhetett?
Hát, Jehova azt mondta Mózesnek és Áronnak,
hogy mondják meg a fáraónak, hogy engedje el a népét.
És mi történt ezután?
Még a szalmát is az izraelitáknak
kellett összegyűjteni,
és a fáraó parancsa szerint
ugyanannyi téglát kellett készíteniük.
Vagyis a helyzetük nemhogy jobb lett,
hanem sokkal rosszabb.
Aztán jött az első csapás:
a Nílus vize vérré változott.
De a fáraó szemtanúja volt, hogy a mágiát űző
papok szintén képesek vérré változtatni a vizet,
ezért továbbra is konok maradt.
Második csapás: békák.
A mágiát űző papok ismét csak le tudták
utánozni, amit Mózes csinált.
Ennél a pontnál Mózes és Áron
gondolkodhatott volna így:
„Öö, Jehova, ez nem igazán vezet
eredményre. Nem válik be.”
De aztán jött a többi csapás,
és azokat Egyiptom mágiát űző papjai
már nem tudták megismételni.
Úgyhogy ezt mondták:
„Isten ujja ez!”
Csak belátták.
A 10. csapáskor pedig Jehova azt mondta a népének,
hogy vágjanak le egy egyéves bárányt,
süssék meg tűzön, ne főzzék,
ne törjék el a csontjait,
ne hagyjanak meg belőle semmit reggelig.
A maradékot égessék el tűzön,
mindezt úgy, hogy magukra kötik az övüket,
rajtuk van a sarujuk, kezükben van a botjuk,
és úgy esznek, hogy sietnek.
Jó sok utasítás!
És tudták az izraeliták,
hogy miért kell így tenniük?
Nézzünk egy példát.
Miért nem törhették el a bárány csontjait?
Csak egy parancsot kaptak,
de a részleteket nem fejtették ki nekik.
Viszont mi már tudjuk, hogy ez egy prófécia volt,
ami több mint 1500 évvel később teljesedett be.
Az utasítások hallatán volt,
aki így gondolkodott:
„Mózes, már ne is haragudj,
de most főzési tanácsokat adsz?
Ez nem ízlés kérdése?
Én jobban szeretem a főtt húst.
Nem zavar, ha el kell törni egy-két csontot.
És tudod, megfájdul a hasam,
ha gyorsan eszek.”
Hát lehet, hogy néhányan morogtak.
De engedelmeskedtek?
Teljes mértékben, igen.
A 2Mózes 12:28 szerint
„az izraeliták pedig mentek,
és pontosan úgy tettek,
ahogyan Jehova megparancsolta
Mózesnek és Áronnak.
Pontosan úgy tettek.”
Majd a 10. csapás után Jehova
egy másik érdekes utasítást adott.
A következőket kérte a néptől:
„Menjetek és kérjetek az egyiptomiaktól
ezüst- és aranytárgyakat, valamint ruhát.”
Ekkor vajon vonakodtak attól,
hogy engedelmeskedjenek?
Mondhatták volna, hogy „Mózes,
nem rossz egy kicsit az időzítés?
Gondolj bele, egész Egyiptom gyászol,
minden család elveszítette az elsőszülöttjét,
és kérjünk tőlük ezüst-
meg aranyedényeket, meg ruhákat?
Nem túlzás ez egy kicsit?”
De gondoljunk csak bele.
Az egyiptomiak ezzel tulajdonképpen
csak egy kis kárpótlást adtak az izraelitáknak,
amiért évtizedekig rabszolgaságra
kényszerítették őket, hiszen ne feledjük,
ők vendégként érkeztek Egyiptomba,
és nem rabszolgaként.
Na és engedelmeskedtek
az izraeliták az útmutatásnak?
Abszolút!
A Biblia azt mondja, hogy „Jehovának
köszönhetően az egyiptomiak kedvesen bántak” velük,
és mindent odaadtak, amit csak kértek.
Ezekre a dolgokra jóval később
a hajlék megépítésekor volt szükség.
Azután, hogy kiszabadultak a fogságból,
Jehova azt mondta Mózesnek és az izraelitáknak,
hogy forduljanak meg, és táborozzanak le
a Vörös-tengernél.
Így a nép beszorult a Vörös-tenger
és az utánuk nyomuló egyiptomi hadsereg közé.
Ez a stratégia logikátlan volt?
Veszélyes? Vagy inkább nagyszerű?
Mind tudjuk a választ.
Nézzük, mit tanulhatunk mindebből.
Mit teszünk, ha olyan utasítást kapunk
a szervezettől, ami elsőre észszerűtlennek tűnik?
Ha engedelmeskedünk, lehet,
egy kicsit nehezebb lesz az életünk,
akárcsak az izraelitáknak,
amikor maguknak kellett szalmát gyűjteniük.
Vagy mi van, ha az utasítás olyan dolgot érint,
ami személyes döntés kérdése,
és emiatt talán tolakodónak érezzük azt?
Például, hogy mit együnk,
vagy hogyan együnk, vagy hogyan főzzünk?
Vagy mi van akkor, ha sokáig nem értjük
az okát annak, hogy miért kérnek tőlünk valamit,
akár napokig, hetekig, hónapokig,
vagy az is lehet, hogy 1500 évig?
Vagy mi van akkor,
ha a szervezettől jövő útmutatás
látszólag veszélyes helyzetbe kever minket,
akárcsak az izraelitákat a Vörös-tengernél.
Mi segíthet ilyenkor?
Ne felejtsük el, hogy Jehova
minden csapással újra és újra megmutatta,
hogy Mózes és Áron által vezeti a népét.
És ez ma is így van, hiszen
most az utolsó napokban
a katasztrófák, a háborúk
vagy a pandémia alatt
mi is folyamatosan bölcs útmutatást kaptunk
Jehova szervezetén keresztül a hű rabszolgától.
Tehát most kell megtanulnunk, hogy bízzunk
Jehovában, és azokban, akiket ő felhasznál.
Még a kis dolgokban is engedelmeskedjünk.
Ha így teszünk, az nemcsak
a nagy nyomorúság alatt fog segíteni,
hanem a későbbiekben is, Krisztus ezeréves
uralma alatt a Zsoltárok 45:16-tal összhangban.
Szóval, hogy követni fogjuk-e
az útmutatást akkor is,
amikor nem értünk vele egyet,
attól függ,
hogy hogyan reagálunk
a Jehovától jövő vezetésre már most.

Jonathan Smith: A legkisebb dolgokban is engedelmeskedj! (Luk 16:10)