JW subtitle extractor

Nagyon vidám életünk volt.
Két gyereket neveltünk.
A férjem felvigyázó
volt, én pedig úttörő.
Igazán boldog család voltunk.
Aztán az egyik nap hirtelen
nagyon váratlanul meghalt.
Egyik percről a másikra özvegy lettem.
Gyűlöltem ezt a szót.
Gyengének éreztem magam tőle.
Az, hogy a felesége lehettem,
és hogy együtt támogathattuk
a gyülekezetet, nagyon boldoggá tett.
Aztán hirtelen én szorultam segítségre.
Minden megváltozott.
Az embernek ilyenkor
még ahhoz sincs ereje,
hogy fizikailag gondoskodjon magáról.
Többé már azt sem
tudtam, ki vagyok.
Úgy éreztem, hogy
senkinek sem számítok.
A barátaim támogatása
volt az egyik dolog,
ami segített, hogy jobban legyek.
Néha csak ráírok az egyikükre,
hogy „Ma szomorú vagyok.”
Erre ő: „Mire van szükséged?”
Mire én: „Nem tudom.
Csak el kellett mondanom.”
Ilyenkor biztosít róla,
hogy számíthatok rá.
Engedd, hogy segítsenek.
Legyél teljesen őszinte.
Ne akarj erősnek látszani.
Nem kell ezt egyedül végigcsinálnod.
Legyél nyílt.
Bátran menj oda a vénekhez,
nem leszel a terhükre.
Rengeteget ad, ha
imádkoznak veled.
Az is segített, amit
Nehémiás mondott,
hogy Jehova öröme
az erődítményünk.
Ezt a verset szinte mindennap
elmondom magamnak.
Tudtam, hogy vissza kell szereznem
a Jehovától származó örömet,
mert az ad erőt.
Nemcsak azért, hogy jobban legyek,
hanem mert így kaphatok újra erőre.
Néhány hónappal a férjem
halála után újra úttörő lettem.
Ez adott irányt és célt az életemnek,
és ritmust a hetemnek.
Így volt miért reggel
kimásznom az ágyból.
Az, hogy megosztottam
a reményemet másokkal,
nagyon sokat segített, hogy
a fontosabb dolgokra összpontosítsak.
Arra volt szükség, hogy
a teljes képet lássam.
Ott kell lenned a testvérekkel
még akkor is, ha tudod, hogy el fogod
sírni magad az összejövetelen
vagy az énekek alatt.
Ez teljesen rendben van.
Nincs ezzel semmi baj.
Lehetsz szomorú.
Hidd el, hogy az lesz a legjobb, ha
nem fojtod magadba az érzéseidet.
Így közelebb kerülhetsz
a testvérekhez és Jehovához.
Egy másik dolog, ami sokat jelent
az az, ahogyan Jehova
az imákra válaszol.
Huh, azt hiszem, ez az,
ami a leginkább meghat.
Mert amikor imádkozol
valamiért, amire
óriási szükséged van,
és amiről senkinek nem beszéltél,
Jehova pedig megadja,
az nem véletlen.
Emlékszem, az egyik este
visszagondoltam az életünkre,
azokra az apróságokra, amik
minden kapcsolatban ott vannak,
amiket csak a férjem és én tudtunk.
A mókás történetek, a viccek,
amiket csak mi ismertünk,
vagy az első közös otthonunk.
Ezeken gondolkodtam, és…
és belém hasított az érzés,
hogy az egyetlen ember, akivel
visszaemlékezhetnék rájuk,
már nincs többé.
Aztán hirtelen ráeszméltem, hogy
Jehova is emlékszik ezekre.
Olyan közel éreztem
magam hozzá.
Emlékszem, magamhoz
szorítottam a párnámat,
mintha csak egy kisgyerek lettem
volna, aki átöleli Jehova lábát,
hiszen felismertem, hogy
ő végig ott volt velünk.
Emlékszik, sőt sokkal jobban,
mint ahogy én emlékszem.
És ő lesz az, aki visszaadja majd
ezeket az emlékeket a férjemnek.
Idővel felismertem,
hogy mennyire másképp
látja Jehova az özvegyeket.
Össze sem lehet
hasonlítani a világgal.
Izraelben külön törvények
vonatkoztak arra,
hogy hogyan kell
bánni az özvegyekkel.
Ez meggyőz róla, hogy
Jehova úgy érzi,
hogy vigyáznia kell rám.
Már nem gyűlölöm
az özvegy szót, mivel tudom,
hogy különleges helyen vagyok.
Jehova karjaiban.
Tudom, hogy törődik velem,
és vigyázz rám.
Úgyhogy képes
vagyok végigcsinálni.

Holly Wood: Bár megözvegyültem, vissza tudtam nyerni az örömömet