JW subtitle extractor

Sátán világában a legtöbb
embernek nincsen reménye,
és elkerülhetetlen,
hogy csalódásokat
éljenek át.
Például csalódnak
a politikusokban,
akik folyton csak ígérgetnek,
vagy a vallási vezetőkben,
akiknek a hangzatos szavaik
mögött nincs valódi tartalom.
Szóval folyton átverve érzik magukat.
És hogyan hat rájuk mindez?
Milyen reakciót vált ki belőlük?
Megfigyelhető, hogy
egyre bizalmatlanabbá válnak,
kiábrándultak és cinikusak.
Nem is csoda, hogy
amikor felkeressük őket a jó hírrel,
ők szkeptikusan fogadják.
De ez megváltozhat,
hogyha valaki hajlandó megvizsgálni
a bizonyítékokat arra,
hogy Jehova megbízható,
és hogy minden, amit ígér,
az valóra is válik.
Ha erről meggyőződik,
remény költözik a szívébe,
és ennek hatására
másképp tekint a jövőbe.
Hinni kezd abban, hogy
a földön nem lesz többé korrupció
és igazságtalanság,
hogy egészségesen élhet örökké,
és hogy feltámadnak
az elhunyt szerettei.
Vajon ez az a remény,
amiről Pál a mai napiszövegben beszél?
Nem, nem ez.
Nézzük meg ezt a gondolatot
a Róma 5. fejezetéből
a 3–5-ig tartó versekben:
„ujjongjunk…, amikor
nyomorúságot élünk át,
mivel tudjuk, hogy a nyomorúság
kitartást eredményez,
a kitartás kedvessé tesz
Isten szemében,
ez reményt ad, a reménység
pedig nem vezet csalódáshoz”.
Biztosan észrevettétek,
hogy a remény utolsó
elemként van megemlítve
az itt található felsorolásban.
Csak azután jön,
hogy egy keresztény próbát él át,
amiben hűséges marad, vagyis kitart,
így elnyeri Isten helyeslését,
és ennek köszönhetően lesz reménye.
Ahogy az angol magyarázó
jegyzet hozzáfűzi,
Pál itt nem arról a reményről beszél,
amit a jó hír megismerésekor
tapasztalunk,
hanem olyanról, ami megszilárdult,
vagyis megerősödött azáltal,
hogy egy keresztény
végig kitartott a próbáiban.
Kedves testvérek,
a ti reményetek is ilyen.
Szilárd és biztos.
Próbákat éltek át,
de kitartotok bennük.
Jehova szemében
nagyon értékesek vagytok!
Ez a tudat még inkább
megerősíti a reményeteket,
és annál jobban várjátok
a megígért jutalmat.
Miért olyan értékes ez a remény?
Mert időről időre mindannyiunkat
érnek csalódások,
még azokat is,
akik sokat tesznek Jehováért.
A 97-es Őrtorony szeptember 15-ei
számában olvashatunk Annyről.
Ő egy svájci testvérnő,
aki elvégezte a Gileád-iskolát,
és nagyon vágyott arra,
hogy misszionáriusnak nevezzék ki.
Ezért nagyot csalódott,
amikor visszaküldték a hazájába,
és a Bételbe nevezték ki
a fordítói osztályra.
Ennek ellenére elfogadta a feladatot.
Az Őrtorony felteszi a kérdést,
hogy hogyan jutott túl a csalódásán.
Anny ezt mondta:
„Sok munkám volt,
és van még mindig.
A munkánál kevésbé
fontosak az érzéseim
és az, hogy mi az,
ami nekem tetszik.”
Az Őrtorony így folytatja:
„Ha csalódottak vagyunk
a megbízatásunk miatt,
esetleg kifejleszthetnénk
magunkban Anny magatartását.
Nem az a legfontosabb,
hogy mi tetszik nekünk.
Az számít leginkább,
hogy a sokféle felelősség közül
mindegyiknek köze van ahhoz,
hogy a Királyság-üzenet
terjesztése jól szervezett legyen.”
Majd a cikk idézi
a Példabeszédek 14:23-at, ahol az áll,
hogy haszna van mindenféle
kemény munkának.
Vagyis ha ellátjuk a feladatainkat,
azzal hozzájárulunk
a királyságmunka elvégzéséhez.
Egész reggel sorolhatnánk,
hogy időnként miért érezhetjük
magunkat csalódottnak.
Ehelyett inkább vizsgáljuk meg
azt a három módot,
ahogyan a remény segít,
hogy felül tudjunk kerekedni
ezen a negatív érzésen.
Lapozzunk most együtt
Ézsaiás könyvéhez,
a 40. fejezethez.
És olvassuk a 30-as verstől.
„Még a fiatalok is elfáradnak
és kimerülnek,
és ők is megbotlanak és elesnek,
de akik Jehovában reménykednek,
erőre kapnak.
Szárnyra kelnek, mint a sasok.
Futnak, és nem merülnek ki,
járnak, és nem fáradnak el.”
A csalódottság könnyen
elszívhatja az erőnket.
A 2025. december 24-ei hírek között
olvashattunk Szergejről,
aki Oroszországban él.
Ezt mondta:
„Természetes,
hogy amikor elcsüggedünk,
akkor erőtlennek érezzük magunkat”.
De ahogy Ézsaiás írta, a remény
megerősít minket,
hogy ki tudjunk tartani,
segít, hogy erőre kapjunk.
A második okról,
amiért nagyon értékes a reményünk,
az 1Tesszalonika 5:8-ban olvashatunk,
ahol Pál apostol egy igazán
érdekes hasonlatot használ.
Keressük is ki, és olvassuk el.
„Mi viszont, akik a nappaléi vagyunk,
maradjunk meggondoltak,
és vegyük fel a hit
és a szeretet mellvértjét
és a megmentés
reménységének a sisakját”.
Ahogyan egy sisak megvédi
a katona fejét a csatában,
a remény megóvja
a gondolkodásunkat.
Segít elkerülni, hogy a gondolataink
folyamatosan azon járjanak,
mi nem alakult úgy az életünkben,
ahogy terveztük.
Ehelyett inkább Isten
ígéreteire összpontosítunk,
és helyes megvilágításban
látjuk a problémáinkat.
Ám amikor csalódottak vagyunk,
ezt nem könnyű megtenni.
A tökéletlenség miatt
könnyen összehasonlíthatjuk
a körülményeinket a többiekéivel.
Hajlamosak lehetünk arra,
hogy másokat hibáztassunk,
és hogy folyton azon rágódjunk,
hogy milyen rossz dolgokat éltünk át.
De Jehova jó példát mutat.
Ő rengeteg minden miatt
el lehetne keseredve.
Gondoljunk csak arra,
mit érezhetett,
amikor az első emberpár
visszaélt a szabad akaratával.
Mégis a Biblia úgy utal Jehovára,
hogy ő a boldog Isten.
Szóval nem ragad le
a negatívumoknál.
Arra összpontosít,
hogy teljesítse az ígéreteit.
Igen, a remény megvédi
a gondolkodásunkat.
A harmadik okról, amiért nagyon értékes
a reményünk, szintén Pál írt,
méghozzá a Hébereknek írt levélben.
A 6. fejezet 19-es versben.
Olvassuk el együtt!
Ezt írja:
„Ez a reménység nekünk
a lélek horgonya.
Biztos is, szilárd is”‏.
Most gondoljuk át,
mire való egy horgony.
Egy heves vihar a csónakot
vagy hajót összevissza dobálja,
így könnyen nekicsapódhat
egy sziklának,
és hajótörést szenvedhet.
Vagy a hullámok és a szél
olyan nagyot lökhetnek rajta,
hogy akár fel is borulhat.
A horgony a hajó orrát
szemben tudja tartani a széllel
és a folyamatos hullámzással.
Ezzel ad egy stabilitást neki,
és így még egy nagyon
heves vihart is átvészelhet.
Ehhez hasonlóan az életben is
érnek minket jelképes viharok.
Lehet ez egy nehézség,
egy hitpróba
vagy valamilyen
változás az életünkben.
Ilyenkor lehet,
hogy az az érzésünk támad,
mintha viharba kerültünk volna.
Aggódhatunk és félhetünk,
de ahogy egy horgony
stabilizálja a hajót,
a remény segíthet, hogy bármilyen
nehézséggel szembe tudjunk nézni.
A 3-as számú ének szerint
„Jehova [ad] reményt nekünk,
mely éltet, vigasztal.
Bárcsak minden ember tudná,
hogy szép jövőt várhat!”
Ugyanakkor ez az ének
azt is elismeri,
hogy „ha olykor aggodalmaink
bénítólag hatnak ránk,
elmosódhat szép reményünk,
nem látjuk már tisztán”.
A csalódottság
ilyen hatással lehet ránk,
de minden egyes nap,
amikor hűségesen kitartunk,
még inkább megerősödik bennünk,
hogy a remény először is,
segít, hogy új erőre kapjunk,
másodszor, akárcsak egy sisak,
megvédi a gondolkodásunkat,
és harmadszor, horgonyként bármilyen
helyzetben képes stabilizálni minket.
És mi a reményünk alapja?
Ahogy a 3-as számú
ének címéből látjuk,
Jehova ad erőt,
ő ad reményt, benne bízunk!
Ezért nem vezet csalódáshoz
a reményünk.

Mark Scott: A reménység nem vezet csalódáshoz (Róma 5:5)