JW subtitle extractor

Szabadság.
Milyen pozitív töltetű szó!
Az egyik szótár szerint,
ha valakit megszabadítanak,
az kikerül a fogságból,
a rabszolgaságból,
az elnyomás
vagy valamilyen
korlátozás alól.
Ha azt szeretnénk,
hogy a reményünk élő legyen,
vagyis hogy olyan legyen
a lelkünknek, mint egy horgony,
ami biztos is és szilárd is,
akkor elengedhetetlen,
hogy higgyünk abban,
hogy Jehova meg fog
szabadítani minket.
Ez sokkal többet jelent annál,
mint hogy pozitívan
tekintünk a jövőbe.
Ez arra utal, hogy magunk elé
tudjuk képzelni a pillanatot,
amikor meg leszünk szabadítva.
De vajon mégis mi az,
amitől meg fogunk szabadulni?
Mi lenne az, amit már
nagyon szívesen hátrahagynál?
Három dologról fogunk beszélni.
Az első a krónikus betegségek,
például az ízületi gyulladás,
a cukorbetegség, az asztma,
a rák, a depresszió,
a szklerózis multiplex, a Parkinson-kór,
és a felsorolást még
jó hosszan folytathatnánk.
Ezek közül néhány
azt az érzést keltheti bennünk,
mintha a saját testünk
tartana fogva minket.
Mit tehetünk?
Természetesen azon vagyunk,
hogy megóvjuk az egészségünket,
ahogy csak lehet,
és hogy amennyire csak
módunkban áll, javítsunk rajta.
Akkor lesz a reményünk élő,
a hitünk pedig szilárd,
hogyha el tudjuk képzelni azt a napot,
amikor végleg megszabadulunk
a krónikus betegségeinktől,
vagyis amikor Jehova
meggyógyít minket,
és egészségesek leszünk.
Az egyik bibliai történet
segít elképzelni, milyen lesz ez.
Lapozzunk a Márk 5-höz.
Nézzük a 25-ös verset.
Biztos emlékeztek a történetre:
„Volt pedig egy asszony,
akinek már 12 éve vérfolyása volt.”
Tényleg nagyon beteg volt.
„Sok orvos sok szenvedést okozott neki.
Már minden vagyonát rájuk költötte,
de nem lett jobban,
sőt még rosszabbul lett.
Mivel hallotta a Jézusról
szóló beszámolókat,
a tömegben hátulról odament hozzá,
és megérintette a felsőruháját,
mert ezt mondogatta:
»Elég, ha csak a felsőruháját érintem,
és rendbe jövök.«”
Lehet, hogy sokan szintén
krónikus betegséggel küzdenek,
és talán már minden
általuk ismert orvosnál jártak,
és minden gyógymódot kipróbáltak,
amit csak lehetett,
de a helyzetük nemhogy javult volna,
inkább csak rosszabb lett.
Annak ellenére,
amit ez az asszony átélt,
nem ingott meg a hite.
Teljesen biztos volt abban,
hogy meg fog gyógyulni.
A 29-es vers egy nagyon
érdekes részletet fűz ehhez.
Ezt olvashatjuk:
„És azonnal elállt a vérfolyása,
és érezte, hogy kigyógyult
a kínzó betegségből.”
Tehát az asszony
többé már nem volt beteg.
És ahogy olvastuk, érezte…
érezte, hogy a teste
egy pillanat alatt egészséges lett.
Végre meggyógyult,
és a betegségének
nyoma sem maradt.
Na és te, el tudod
képzelni a pillanatot,
amikor Jehova teljesen meggyógyít,
és tökéletesen egészséges leszel?
Igen, ez a pillanat az,
amire gondolnunk kell.
Ezen kell elmélkednünk,
és ezzel kell megtöltenünk
az elménket és a szívünket,
hiszen az, amit Jehova ígért,
valóra fog válni.
Meg fogunk szabadulni
a betegségeinktől.
Efelől semmi kétségünk sincs.
Nézzük a második dolgot.
Ez nem más, mint a fájó emlékek.
Persze sok örömteli élményünk van,
és amikor ezekre a boldog
pillanatokra gondolunk,
az segít, hogy meg tudjunk birkózni
a mindennapok nehézségeivel.
Ugyanakkor az az igazság,
hogy sokakat gyötörnek
a fájó emlékeik.
Ami nem csoda a mai világban,
hiszen természeti katasztrófák,
háborúk, bűncselekmények,
erőszak és zavargások vannak.
Ezzel van tele az egész világ.
Amikor ilyen dolgokat élünk át,
érthető, ha azok fájó emlékeket
hagynak bennünk,
és általában egész ügyesen
háttérbe tudjuk szorítani
az ilyen negatív emlékeket.
Aztán lehet, hogy látunk valamit,
vagy érzünk egy illatot,
vagy történik valami,
ami visszaránt minket a múltba,
és így ránk törnek a rossz emlékek.
Ezek uralják az érzéseinket,
minden egyes gondolatunkat
és elveszik a békénket.
Mire vágyunk?
Azt szeretnénk, ha megszabadulhatnánk
ezektől a negatív emlékektől,
és nemcsak egy rövid időre,
hanem végérvényesen.
Arra vágyunk, hogy soha,
de soha ne jöjjenek vissza.
Nézzük, mit ír erről a Biblia.
Olvassuk el az Ézsaiás 65:17-ből.
Tehát Ézsaiás 65:17.
Ezt írja:
„Mert új eget
és új földet teremtek,
és a korábbi dolgok
észbe sem jutnak,
és fel sem ötlenek
senkinek a szívében.”
Ez igazán megnyugtató
és vigasztaló.
Tehát Jehova teljesen meggyógyítja
majd az elménket és a szívünket,
és sosem térnek vissza
a rossz emlékek.
El tudod képzelni,
hogy milyen lesz
megszabadulni ezektől?
Hogy mennyire felszabadító lesz,
amikor semmivé válnak?
Ez egy olyan pillanat,
amiért megéri élni.
Aztán a harmadik dolog az,
hogy bűnt örököltünk.
A Zsoltárok 51:5-ben Dávid ezt írta:
„Bizony vétkesnek születtem,
és bűnben fogant engem anyám.”
Az igazság az, hogy ez
mindannyiunkról elmondható.
Amikor megszülettünk,
bűnt örököltünk,
és azt a hajlamot,
hogy rosszat tegyünk.
Pál apostol a Róma 7:21-23-ban
nagyon jól leírja azt a küzdelmet,
amit nap mint nap átélünk.
Olvassuk el együtt.
Így szól:
„Az én esetemben
ezt a törvényt látom:
Amikor azt akarom tenni,
ami helyes, a rossz van bennem.
Az az ember, aki legbelül vagyok,
örömét leli Isten törvényében,
de látok egy másik
törvényt a testemben,
amely az elmém
törvényével hadakozik,
és a testemben levő bűn
törvényének a foglyaként vezet.”
Pál nagyon jól leírja,
milyen háború dúl mindannyiunkban.
Egyrészt a Jehova iránt érzett
szeretetünk és az igazságos alapelvei,
másrészt a bűnös hajlamaink között,
amit örököltünk.
Vajon megszabadulhatunk ettől?
Az állandó küzdelemtől és háborútól,
ami a szívünkben és az elménkben dúl?
Igen.
Amikor majd teljes mértékben
élvezhetjük azokat az áldásokat,
amiket a váltság tesz lehetővé.
Az öröklött bűn megszűnik,
és nem kell többé küzdenünk.
Képzeld csak el,
milyen felszabadító lesz ez,
és mennyire boldogok leszünk.
Milyen nagyszerű dolgok várnak ránk!
Szabadság.
Milyen sokatmondó szó!
És ez nem csak egy vágyálom.
Az egész emberiségre ez a jövő vár.
Ez lesz a valóság.
Ezért képzeljük el és elmélkedjünk,
milyen lesz az a pillanat,
amikor megszabadulunk
a krónikus betegségektől,
a fájdalmas emlékektől
vagy az öröklött bűnös hajlamainktól
és még sok más szörnyűségtől.
Te mire vágysz?
Mitől szabadulnál meg?
Bármi legyen is az, ne feledd:
a szabadításunk biztos,
már nem kell sokat várnunk rá.

Mark Sanderson: Közel a szabadulásunk (Luk 21:28)