JW subtitle extractor

Nem az igazságban nevelkedtem.
A családom és az ismerőseim
a korábbi vallásomból
egyenesen ellenezték,
hogy Tanú lettem.
Előfordult olyan is,
hogy sértegettek.
Emiatt nagyon féltem,
amikor szolgálatba mentem.
Gyerekkoromban
a földeken dolgoztam.
Szomorú voltam, amikor láttam
a többi gyereket iskolába menni.
Én is meg akartam tanulni olvasni,
de sajnos nem tudtam,
nem volt rá lehetőségem.
Emiatt nagyon izgultam
prédikálás közben.
Az járt a fejemben,
hogy vajon meg fognak hallgatni?
Kinyitják egyáltalán az ajtót?
Tanú-családban nőttem fel.
Emlékszem, hogy már gyerekként is
nagyon szégyenlős voltam.
A beszélgetés sosem volt
az erősségem.
Mindig nagyon nehezen
fejeztem ki magam.
Előfordult, hogy amikor
mondani akartam valamit,
valami egészen más
jött ki a számon.
Aztán a Covid–19-járvány alatt
a helyzet csak rosszabb lett.
Az orvosok szorongásos
zavart állapítottak meg nálam.
Nem tartottam magam
túl ügyesnek a szolgálatban.
Úgyhogy sokszor
azt mondtam a társamnak:
„Inkább csak te beszélj.
Én meg majd ott leszek melletted.”
Mióta kialakult nálam a szorongás,
túlságosan aggódok azon,
hogy mit és hogyan
mondok másoknak.
Attól félek, hogy tévedek
vagy rosszat mondok,
vagy éppen hogy másoknak
nem fog tetszeni, amit hallanak.
Ez nagyon megnehezíti a dolgokat.
Egyszer találkoztam
egy hölggyel a szolgálatban.
Ezt kérdezte:
„Mit keres itt, ha még olvasni sem tud?”
Ez mélyen érintett, nagyon is.
Az ima nagyon sokat segített.
Amikor szolgálatban elkezdtem félni,
akkor gyorsan mondtam egy rövid imát.
Ezután mindig jobban lettem,
és kevésbé szorongtam.
Éreztem, hogy Jehova mellettem van,
támogat, és segít, hogy tovább
tudjam folytatni a szolgálatot.
Noha nem tudtam olvasni,
mindig arra gondoltam,
hogy nincs miért félnem,
mert Jehova mellettem van.
Úgyhogy bármikor,
amikor aggódni kezdtem,
imádkoztam Jehovához.
Sokszor mentem szolgálatba
egy tapasztalt testvérnővel.
Ő nagyon sokat segített nekem.
Emlékeztetett rá, hogy Jehova tesz
képessé minket egy feladat ellátására,
nem pedig a saját képességeink.
Mások is sokat segítettek,
hogy bátrabb legyek a szolgálatban.
Elmesélték, hogy
milyen élményeik voltak,
és hogy hogyan érezték azt,
hogy Jehova támogatja őket.
Ez engem is fellelkesített.
Tudtam, hogy ha ők meg tudják
csinálni Jehova segítségével,
akkor én is képes vagyok rá.
Gyakran, amikor szolgálatba megyek,
azon kapom magam, hogy nagyon
beleviszem a saját gondolataimat.
Jézus nem ezt tette.
Ő az Írásokból idézett.
A példája segít átgondolnom,
hogy mi az, amiről beszéljek,
és mi az, amiről ne.
Próbálok nagyon egyszerű
gondolattal kezdeni.
Például: „Ó, épp söpröget?”
Vagy: „Milyen gyönyörű kert!
Ezek a rózsaszín virágok
nagyon szépek!”
Vagy ilyesmi.
Aztán rátérek arra, hogy
a Bibliából sokat megtudhatunk Istenről
és arról, hogy mennyi
mindent köszönhetünk neki.
Sok erőt adnak Jézus szavai:
„veletek leszek mindennap”.
Ez emlékeztet arra,
hogy a szolgálatban
nem vagyok egyedül,
mert Jézus velem van.
Nincs miért félniük azoknak sem,
akik nem tudnak olvasni,
mert annyi minden van,
amit meg is tudunk hallgatni.
Nagyon jó, hogy ezek által is
közel kerülhetünk Jehovához.
Én is megismertem a nevét,
noha korábban én sem tudtam olvasni.
És végül lehetőségem volt arra is,
hogy megtanuljak olvasni.
Nagyon boldog vagyok, hogy
most már tudhatom, mi Isten neve,
és hogy megismerhettem azt is,
aki a név mögött áll.
A saját bőrömön tapasztaltam,
hogy az, amit Jehova neve jelent,
mennyire igaz.
Ő tényleg azzá tud tenni minket,
amire szükség van.
Én félénk voltam,
de most bátran prédikálok.
Nagyon örülök, hogy
Jehova népéhez tartozhatok.
Sok mindent megtudtam
Jehováról és a Bibliáról is,
amiről beszélhetek másoknak.
És ez óriási örömet ad!
Most már alig várom,
hogy szolgálatba mehessek,
hiszen tudom,
hogy Jehova mellettem áll.
Ő tesz képessé engem arra,
hogy éreztessem másokkal,
mennyire szereti őket.

Találj örömet a szolgálatban: Küzdd le a félelmeidet!