JW subtitle extractor

Mivel Jehovához tartozunk,
szeretnénk elkerülni,
hogy saját magunkban
bízzunk olyankor,
ha valami próbára
teszi a hitünket.
Amikor egy problémát
pusztán emberi szemszögből
közelítünk meg,
akkor fennáll annak a veszélye,
hogy kihagyjuk a képből
Jehovát és az alapelveit.
Van, hogy Sátán közvetlenül támad.
Például üldöznek minket,
vagy ellenségesek velünk,
és ilyenkor készen állunk.
Tudjuk, hogy mik
az odaillő bibliai alapelvek,
és hogy hogy maradjunk
tiszteletteljesek.
Az 1Péter 3:15 alapján
mi készen állunk
a védelmezésre mindenki előtt,
aki a reménységünk okát
követeli tőlünk.
Ez nem túlzott magabiztosság,
és nem is gondoljuk okosabbnak
magunkat másoknál.
Inkább csak bízunk abban,
hogy Jehova bölcs, és jól vezet minket.
A Példabeszédek 3:5, 6
pedig arra emlékeztet,
hogy bízzunk Jehovában
teljes szívünkből.
Ez a bizalom segít nekünk abban,
hogy elkerüljük a világ
torz gondolkodását,
amely az érzéseket
és a vágyakat helyezi előtérbe.
De előfordul, hogy Sátán
nem nyíltan támad minket.
Például lehet, hogy az egyik
családtagunk által próbál befolyásolni.
Ha valaki érzelmi nyomást gyakorol ránk,
amikor krízist él át a családunk,
könnyen elbizonytalanodhatunk.
Ezeket a helyzeteket sokszor
nem úgy éljük meg, mint egy próbát.
Inkább csak a családi konfliktust
és a feszültséget látjuk benne elsőre.
De Jehova tudja, hogy mennyire
bonyolult egy ilyen szituáció.
Ezért íratta le olyan hűséges
szolgáinak a példáját, akik kitartottak
még ilyenkor is.
Az egyik ilyen példa nem más, mint Jób.
Tudjuk, hogy ő egy hűséges személy volt,
aki óriási veszteségeket élt át.
De az egyik legfájdalmasabb dolog,
ami történt vele,
egy családtagjától jött: a feleségétől.
Mindketten nagyon szenvedtek
e miatt a súlyos próba miatt.
Keressük most ki a Jób 2. fejezetét,
és olvassuk el a 9-es verset.
Ebből kiderül, hogy Jób feleségéből
mit hozott ki ez a rengeteg veszteség.
Ezt mondta:
„Még mindig nem adod fel
a feddhetetlenségedet?
Átkozd meg Istent, és halj meg!”
Ez nem egy rosszindulatú
megjegyzés volt.
A gyász beszélt ebből
a megtört asszonyból.
És pont azért volt olyan nehéz,
mert nem egy ellensége
mondta ezt Jóbnak,
hanem olyan valaki,
akit nagyon szeretett.
Voltál már hasonló helyzetben?
Lehet, hogy kórházba került
az egyik szülőd, vagy elhunyt.
Az érzések még frissek,
mindenki szomorú.
És aztán az egyik rokonod,
talán a testvéred valami
ilyesmit mond neked:
„Hol voltál eddig?”
Vagy: „Neked fontosabb a megbízatásod,
mint a saját családod!”
Ez mellbevágó lehet azoktól,
akiket szeretünk.
Egy ilyen esetben
talán az jár a fejedben, hogy:
„Ezt most mégis miért kaptam?
Ha tudnák, hogy hány
álmatlan éjszakám volt,
mennyit imádkoztam, mennyit
gondolkodtam, hogy mit tehetnék,
hogy lehetnék többet ott mellettük.”
Ilyenkor eluralkodhatnak
rajtunk az érzéseink.
Visszatérve Jóbra,
a feleségén kívül a három
barátja is a lelkébe gázolt.
Elifáz arra célzott, hogy Jób
biztos valami rossz dolgot tett.
Cófár azt mondta neki,
hogy ne kövessen el több bűnt,
Bildád pedig azt állította,
hogy Jób gyermekei
nem véletlenül haltak meg,
hanem mert bűnt követtek el.
A saját véleményüket hangoztatták.
Nem érdekelte őket
sem az igazság, sem Jób.
Ez Jehovát is felháborította.
Ezt mondta Elifáznak a 42:7-ben:
„Fellángolt a haragom ellened
és a két társad ellen,
mert nem az igazat mondtátok rólam,
ellentétben az én szolgámmal, Jóbbal.”
Vigasztalás helyett csak
még több fájdalmat okoztak neki.
Lehet, hogy velünk is
hasonlóan bánnak.
Persze nem a barátaink,
hanem a nem Tanú rokonaink,
akik másként gondolkodnak.
Lehet, hogy most fog
véget érni a megbízatásunk,
és imádkozunk Jehovához,
hogy segítsen dönteni,
hogy a teljes idejű szolgálat
melyik ágában folytassuk tovább.
De bíztató szavak helyett
ilyeneket hallunk:
„Még mindig önkénteskedni akarsz?
Ennyi nem volt elég?
Igazán gondolhatnál a jövődre is.”
Lehet, hogy nem értik meg,
hogy miért olyan fontos nekünk
a Jehovának végzett szolgálat.
És ezek a megjegyzések
elbizonytalaníthatnak,
hogy mi lenne a helyes döntés,
főleg, ha már amúgy is össze
vagyunk zavarodva a változás miatt.
De akárcsak Jób barátai,
ők is emberi szemszögből
közelítik meg a dolgokat,
nem Jehováéból.
Ha odafigyelünk az ilyen érvelésre,
akkor máshogy kezdhetjük
látni mi is a dolgokat.
Ez pontosan az a fajta
alattomos támadás,
ami felkészületlenül érhet minket.
De a felesége és a barátai
részéről jövő nyomás ellenére
Jób nem alkudott meg.
Hűséges maradt Jehovához,
annak ellenére, hogy
nem értette, miért szenved.
Mit tanulhatunk abból,
ahogy kezelte a helyzetet?
Nézzünk meg három pontot.
Az első:
Jób Jehova bölcsességére
támaszkodott,
nem pedig az érzéseire
vagy mások meglátásaira.
Amikor a gyászoló felesége
azt tanácsolta neki, hogy adja fel,
Jób nem lett dühös,
és nem is védekezett,
hanem elmondta,
hogy inkább Jehovában bízik.
Olvassuk el, hogy mit mondott
a Jób 2:10-ben.
Tehát Jób 2:10.
Ez a vers így szól:
„De Jób ezt mondta neki:
»Úgy beszélsz,
mint egy esztelen asszony.
Hát csak a jót fogadjuk el
az igaz Istentől, a rosszat ne?«
Annak ellenére,
hogy mi mindent élt át,
Jób nem vétkezett az ajkaival.”
Felismerte, hogy a felesége
fájdalmában mond ilyeneket.
Nem vitatkozott vele,
és nem vágott vissza.
Ez tipikus emberi reakció lett volna.
Ehelyett nyugodtan válaszolt,
és meggyőződéssel beszélt.
Ehhez hasonlóan,
ha az egyik családtagunk
valami bántót mond fájdalmában,
próbáljunk megértők lenni vele.
Nem szükséges
megvédenünk magunkat.
Csak fejezzük ki,
hogy bízunk Jehovában,
és hogy szeretjük a családtagunkat.
A második:
Jób annak ellenére hűséges maradt,
hogy nem értette,
miért történnek vele rossz dolgok.
A barátai igazságtalanul vádolták,
a saját véleményüket hangoztatva.
És mivel össze volt zavarodva,
előfordult, hogy
meggondolatlanul reagált.
De kimutatta,
hogy hálás Jehovának,
és bízik benne.
Figyeljük meg,
mit mondott a Jób 10:12-ben.
Jób 10:12:
„Életet adtál nekem,
és odaadó szeretettel bántál velem.
Gondviselésed őrizte szellemem.”
Ezen a ponton Jób még nem tudta,
hogy miért érték csapások.
El volt keseredve, és össze volt törve,
de továbbra is bízott Jehovában.
A vádlóinak arról beszélt,
hogy mennyire szereti Jehovát,
és milyen hálás neki azért,
amit kapott tőle.
Ehhez hasonlóan mi is
össze lehetünk zavarodva,
amikor nyomás ér
minket a családunktól.
Különösen akkor,
ha megváltozik a megbízatásunk.
Ilyenkor beszéljünk arról,
hogy mennyire szeretjük Jehovát,
és hogy milyen hálásak vagyunk neki
azért a sok mindenért, amit értünk tett.
Ne feledjük, hogy a rokonaink lehet,
hogy nem értik a céljainkat,
de Jehova igazán büszke ránk.
A harmadik:
Jób történetéből megtanulhatjuk,
hogy mennyire fontos az,
hogy várjunk Jehovára.
Bár nem tudta, hogy miért érik
ezek a csapások, hűséges maradt.
Olvassuk el, hogy mit mondott
a 19. fejezet 25-ös versében.
Jób 19:25:
„Mert jól tudom,
hogy a megváltóm él,
majd később eljön,
és feláll a földön.”
Előfordulhat, hogy Jób próbái
több hónapon át tartottak.
Sőt lehet, hogy majdnem egy évig.
De ebből a versből kiderül,
hogy teljesen biztos volt abban,
hogy Jehova meg fogja szabadítani,
mert értékesnek tartja.
Jób nem adta fel.
Türelmesen várt Jehovára.
Amikor megváltoznak a körülményeink,
vagy véget ér a megbízatásunk,
vagy gyászoljuk
az egyik hozzátartozónkat,
időre lehet szükségünk,
hogy helyreálljunk érzelmileg.
De Jóbhoz hasonlóan
várjunk Jehovára.
Biztosak lehetünk benne,
hogy látja a hűségünket,
értékeli a kitartásunkat,
és nem feledkezik el rólunk.
Ma megtanultuk, hogy az érzelmi nyomás
az egyik legnehezebb próba lehet.
Különösen, ha a hozzánk
közel állóktól jön.
De azt is megtanultuk, hogy
hűségesek tudunk maradni Jehovához,
még a legelkeserítőbb helyzetekben is.
Ilyenkor rendkívül fontos, hogy
ne saját magunkra támaszkodjunk.
Jehova bölcsessége vezessen
bennünket, ne az érzéseink.
Bizonytalan helyzetben is
maradjunk hűségesek,
és várjunk Jehovára,
hiszen ő látja és értékeli
a kitartásunkat.
És bízhatunk abban,
hogy ahogy Jóbot megjutalmazta,
úgy minket is meg fog.

Peter Price: Maradjunk hűségesek, ha érzelmi nyomás alatt állunk! (Jób 2:9, 10)