JW subtitle extractor

A mai napiszöveg arról szól,
hogy hogyan kell viselkednünk.
Hadd ragadjam meg az alkalmat,
hogy megdicsérjelek benneteket,
kedves testvérek.
Azzal, ahogy éltek,
nagyon jó példát mutattok másoknak.
Ma beszéljünk egy
kicsit bővebben arról,
hogy mi a motiváció
a viselkedésünk mögött,
vagyis miért élünk úgy, ahogy élünk.
Ehhez vizsgáljunk meg egy kérdést,
egy olyan kérdést, melyet
Jehova tett fel a népének,
méghozzá akkor, amikor
kiszabadultak a fogságból.
Erről a Zakariás könyve 7. fejezet
5-ös versében olvashatunk.
Jehova a kérdését
a próféta által tette fel.
Így hangzott:
„Kérdezd meg annak a földnek
az egész népétől és a papoktól:
»Amikor 70 éven át böjtöltetek
és jajveszékeltetek
az ötödik és a hetedik hónapban,
[és itt a kérdés] vajon az én
kedvemért böjtöltetek?«”
Jehovának egyáltalán nem szereztek
örömet azzal, hogy böjtöltek,
hiszen ezt azért tették,
mert megbüntette őket.
Örülniük kellett volna,
hogy hazatérhetnek,
ezért kellett volna böjtölniük.
Az volt a háttérben,
hogy sajnálták magukat,
hogy Jehova csapást hozott rájuk
a helytelen viselkedésük miatt.
Böjtöltek ugyan, de nem jó indítékból.
Ezért kérdezte Jehova:
„Vajon az én kedvemért böjtöltetek?”
És ahogy Jehova akkor megkérdezte
ezt az izraelitáktól,
bizonyos értelemben
tőlünk is ugyanezt kérdezi.
Vajon mi az ő kedvéért böjtölünk?
Én az ő kedvéért teszem?
Mi a motiváció a tetteim mögött?
Mi miatt látom el a megbízatásomat
minden egyes nap?
A hallgatóság nagy része a teljes idejű
szolgálat valamelyik ágában van,
és ez igazán dicséretes.
Nagyon szép dolog.
Tényleg az!
De néha előfordul, hogy
olyan sokat dolgozunk,
annyira beszippant minket a munka,
és rohanunk egyik helyről a másikra,
hogy ellássuk minden feladatunkat,
hogy egyszerűen nem állunk meg,
és nem kérdezzük meg
magunktól, hogy „Miért?
Miért csinálom ezt?
Miért szolgálom Jehovát?”
„Miért vagyok a Bételben?”
„Miért hirdetem a jó hírt mindennap?”
„Miért látogatom meg
a gyülekezeteket hétről hétre?”
„Miért tartok karban vagy
építek imádati helyeket?”
„Miért tanítom a khi-sokat?”
Miért képzem a körzetfelvigyázókat
vagy a véneket?”
Nem az számít Jehovának,
hogy mit vagy mennyit teszünk.
Nem ez tesz értékessé a szemében.
Az a fontos neki,
hogy miért teszünk valamit.
Ő az indítékainkat figyeli.
Most nézzük meg, hogyan derül ez
ki abból, amit Sámuelnek mondott,
amikor új királyt keresett Izraelnek.
Olvassuk el a Sámuel első könyve
16. fejezetének 7-es versét.
Ezt írja: „Jehova így szólt Sámuelhez:
»Ne a külsejére figyelj
[vagyis Eliáb külsejére],
se arra, hogy milyen magas,
mert elvetettem őt.«”
Miért vetette el?
Talán azért, mert túl magas volt?
Dehogy!
Jehova nem a külsejére figyelt,
hanem azt nézte, hogy milyen ember.
Harcost látott benne,
királyt viszont nem.
Az a helyzet, hogy Eliábból
hiányzott két fontos tulajdonság:
a bátorság és a jó ítélőképesség.
Honnan tudjuk ezt?
A 17. fejezet 11-es verséből kiderül,
hogy Eliáb azok között
a férfiak között volt,
akik megrettentek
a filiszteus Góliáttól.
A 17. fejezet szerint Dávid
később kiáll Jehova nevéért,
amikor bátran ezt kérdezi:
„Hát ki ez a… filiszteus, hogy gúnyt
űzzön az élő Isten csatasorából?”
Majd a 28. versből megtudjuk,
hogy Eliáb rosszat feltételez Dávidról.
Azt mondja róla, hogy elbizakodott.
Szóval nem volt jó az ítélőképessége.
Nem állt készen.
Bár ott volt a seregben, már nem
gondolt rá, hogy kiért is harcol.
Ezért mondta Jehova a Sámuel első
könyvének 16. fejezet 7-es versében,
hogy ő „nem úgy látja
a dolgokat, ahogy az ember.
Az ember ugyanis a külsőt látja,
[ő] viszont a szívbe is belelát.”
Ez segít megértenünk, hogy mi az,
ami igazán számít Jehovának.
Értékeli, amit teszünk.
Akárcsak Eliáb, mi is
a csatasorban vagyunk.
De Jehovának fontosabb,
hogy miért teszünk valamit,
vagyis az, hogy kiért harcolunk.
A Jeremiás 17:10 ezt írja:
„Én, Jehova kutatom a szívet,
vizsgálom a legbensőbb gondolatokat,
hogy mindenkinek útjai szerint fizessek,
tetteinek gyümölcse szerint.”
Vagy ahogy egy másik
bibliafordítás fogalmaz:
„Az ember szívének mélyére is
belátok, a dolgok gyökeréig.
Aszerint bánok velük,
amilyenek valójában,
nem pedig amilyennek
mutatják magukat.”
Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük,
nézzük meg, mit írt az 1995.
június 15-ei Őrtorony egyik cikke.
A címe:
„Mi indít téged Isten szolgálatára?”
„A tökéletlen emberek
azonban hajlamosak
inkább a cselekedeteik
alapján megítélni másokat,
és nem az alapján,
amilyenek valójában.
Időnként még saját
magunkat is így ítéljük meg.
A teljesítmény megszállottjai lehetünk,
mintha az lenne szellemiségünk
egyetlen ismertetőjele.
[Tudjátok, mint ahogy
Eliábnál is említettük,
az, hogy a csatasorban vagyunk.]
És elfelejthetjük annak fontosságát,
hogy megvizsgáljuk indítékainkat”,
hogy kiért harcolunk.
Ezt olvasva arra gondoltam,
hogy „Fú, néha én is ilyen vagyok.”
Sokszor annyira lefoglalhat, valósággal
beszippanthat minket a munka,
hogy elfelejtjük megkérdezni,
hogy „Miért?
Mégis miért teszem
azt, amit teszek?
Mik az indítékaim?
Kiért harcolok?”
Az egyik testvérnő ezt mondta:
„Elmentem a szolgálatba…,
az összejövetelekre,
tanulmányoztam, imádkoztam – de
mindezt automatikusan végeztem,
bármifajta érzés nélkül.”
Nagyon fontos végiggondolnunk,
hogy mi az indítékunk.
Az, hogy különlegesnek
tartjuk a megbízatásunkat?
Vagy meg akarunk felelni
a felvigyázóinknak?
Esetleg csak az örök élet
lebeg a szemünk előtt?
Nem. Az elsődleges motivációnk
az, hogy szeretjük Jehovát.
Jézus a Márk 12:30-ban elmondta,
hogy mennyire kell
szeretnünk az Atyánkat.
Márk evangéliuma 12:30.
Olvasom:
„És szeresd Jehovát, a te
Istenedet teljes szíveddel,
teljes lelkeddel,
teljes elméddel
és teljes erőddel.”
Ahhoz, hogy megértsük
ennek a szeretetnek a mélységét,
olvassuk el a vershez
tartozó magyarázó jegyzetet.
Itt ez áll:
„Az itt használt négy kifejezést
(szív, lélek, elme és erő)
nem lehet élesen elkülöníteni egymástól,
mivel a jelentésük között átfedés van.
Azt hangsúlyozzák
a lehető legerőteljesebben,
hogy Isten teljes odaadást vár el.”
Ennyire erősnek kell lennie
annak a szeretetnek,
ami arra ösztönöz minket,
hogy szolgáljuk Jehovát.
Így lesz a szeretetünk teljes.
Teljes szívünkkel, elménkkel, lelkünkkel
és erőnkkel kell szeretnünk Jehovát.
De arra is emlékeztet minket,
hogy ő jól tudja, „hogy por vagyunk”.
Ez megnyugtató.
Tehát csak annyit kér, hogy
tegyük meg, ami tőlünk telik.
A képességeink, az erőnlétünk,
a körülményeink évről évre változhatnak.
Sőt, néha percről percre.
De ne feledjük, hogy
a Példabeszédek 21:2 ezt írja:
„Jehova a szíveket vizsgálja.”
Nem a számokat.
Tisztában van vele,
hogy vannak olyan dolgok,
amiket nem tudunk befolyásolni,
legyenek ezek anyagi, fizikai vagy
érzelmi tényezők, vagy bármi más.
Jehova tökéletes, de nem maximalista.
Ő észszerű, figyelembe veszi
a körülményeinket,
és csak annyit vár el tőlünk,
amennyit meg tudunk tenni.
Ha az a motiváció a tetteink mögött,
hogy őszintén szeretjük Jehovát,
akkor a lehető legtöbbet fogjuk
adni neki a szolgálatban,
amennyire a körülményeink engedik.
Szóval időről időre állj meg,
és kérdezd meg
magadtól, hogy miért?
Miért teszed azt, amit teszel?
Mi indít arra, hogy szolgáld Jehovát?
És amikor Jehova megkérdezi tőled,
hogy az ő kedvéért böjtöltél-e,
akkor nyugodtan azt
mondhatod majd, hogy „Igen!”.
Azért, mert szereted őt,
és tiszta szívedből hálás vagy
azért a feladatért, amit tőle kaptál.

Anthony Griffin: Jehova kedvéért böjtölsz? (Zak 7:5)